Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-21 / 283. szám

1938. december 21., vasárnap NSPDJSAG 9 TCőszikJa TTan egy immáron polgárjogot nyert szó, ” amely éppen jogai gyakorlása” köz­ben, mintha kezdene közhellyé válni, s ez: a tömegek. Használata ugyan nem egyezik a nyelvtan szabályaival, mégis behatolt az élet minden területére, sőt, uram bocsá', még az irodalomba is. Hogy helyes-e, vagy sem, sza- bad-e használni é fogalmat, avagy sem, hát, azon most nem vitatkozom,, vitatkozza­nak a „hivatásosak”... De egy tény: e nyelvtanilag megbicsaklott szóban van kife­jező erő: a társadalom legkülönbözőbb réte­geit, a dolgozó nép különböző kategóriáit együttesen jelenti. S ha azt mondjuk: a tömegek hangulata jő, kedvező, akkor egyúttal már azt is mond­tuk, hogy az egész nép, minden dolgozó em­ber hangulata, kedve kielégítő, véleménye az életről, a mi életünkről kedvező. Tehát nemcsak a társadalom egy, valamelyik rétege vallja, hogy mostani életünk az egyetlen és emberhez méltó élet, de ezt vallja mindenki, aki munkájából, tudásából, művészetéből és nem más ember kizsákmányolásából, becsa­pásából, félrevezetéséből él. Mindezt előre kellett bocsátani, mert a „tömegek” hangulata, véleménye a legtökéle­tesebb hőmérő egy állam politikai, gazdasági, kulturális élete vezetőinek munkájáról, az uralkodó politikai szemlélet, az alapvető poli­tikai, elvek helyességéről. Csák a megelége­dés hangién lehet szólni a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájáról, intézkedéseiről,’ s ez nem valamiféle befolyásolása az újságnak — elolvassák mindezt az emberek, s ennek nyomán így is vélik —, hanem sokkal inkább és elsősorban a tapasztalatok konklúziója, az élet tényeinek szintézise. Nemcsak a választások előtt, hanem utána is, ma is, sok emberrel beszélgettünk — álta­lában — a ma életéről, a holnap terveiről. Ha ezek az emberek az egyik ájulásból a másik­ba estek volna, hogy itt minden milyen töké­letes és jó, hogy ami itt van, az maga a be­fejezettség, gyanús lett volna és hihetetlen is. De ezek az emberek, a tarnabodi Vemer Má­tyás és a tamamérai tanító, az egeresei bá­nyász, vagy a városi kisember, a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek kénviselője a jó­zan realitás hangján szól a párt, a kormány politikájáról, s amennyire őszinte elismerés csendül ki szavaiból és hit, bizalom a jövő iránt, ugyanilyen őszintén mondja el vélemé­nyét olyan dolgokról, amelyek személy sze­rint, vagy társadalmi rétegének — ahogy mondani szokás — az orrában van. Beszéltem régebbi nyugdíjassal, aki elpa­naszolta, hogy a nyugdíj kevés, családja van, de ha elmegy dolgozni, akkor is meglehető­aLafLzat&vL sen alacsonyan szabták meg, mennyit keres­het a nyugdíjával együtt. Beszéltem szőlős­gazdával, aki szidta a Borforgalmit, mert nem készült fel a nagy bortermésre, s nem veszi át a borát, s beszéltem bányásszal, tisztviselővel, mérnökkel és orvossal, s mind­mind elmondta búját-baját — is. Néhány év­vel ezelőtt — valljuk be, így volt — nem volt ildomos dolog panaszkodni, különösen a nagy nyilvánosság, az újság elsőtt nem. Mintha attól, hogy a szocializmust építjük, az embe­reknek nem lehetett volna egyéni gondja, problémája, sőt olyan problémája, amelynek megoldása egyedül az országos politikától függött. Ma más a helyzet. S már egymagában ez is örvendetes. Ott, ahol az emberek őszintén és nyíltan beszélnek igaz problémáikról, s ott, ahol ugyanilyen nyíltan a vélt problémákról, ott könnyebb politizálni, könnyebb vezetni. A felső vezetés tudja, hol kell segíteni, s azt is, hol kell érvelni, vitázni, hogy választ ad­jon a kérdésekre. Az még nem szabadság, hogy enni lehet, ehhez hozzátartozik az is, hogy szólni lehessen. „Ne szólj szám, nem. fáj fejem” — mondja a régi közmondás, s hogy mondja, arra a magyar nép történetének sok évszázada adja a magyarázatot. De most szól­jon és szól is, ha fáj bármi, ha nem tetszik bármi... És a szólásnak csak egy követel-- ménye van: őszinte legyen. Azaz hogy őszinte és segíteni akaró. A népnek, a közös ügynek, mindannyiunk' ügyének. S a tömegek nangia ma, ha bírál, ha véle­ményt mond: ilyen, őszinte és segíteni akaró, • a hibákat feltáró, nem egyszer még a hiba kijavításának útját is megmutató. A párt és . a kormány következetes politikája, e politika eredményei így váltak és válnak ösztönző erővé az emberek számára, hogy szóljanak, hogy véleményt alkossanak a párt, a kor­mány, az egész nép ügyes-bajos dolgairól. Ha valaha, hát most figyelembe veszik az emberek véleményét nemcsak „hivatalosan”, képviselőiken, tanácstagjaikon keresztül, de egyénenként is ... Többek között ez az oka annak, hogy be­csülete és tisztelete van a pártnak és a kor­mánynak, hogy mind szorosabb a nép egy­sége, mind erősebb a nép és vezetői közötti őszinte, baráti kapcsolat. S ezek a kapcsola­tok, azok, amelyek valójában kősziklát jelen­tenek, amire építeni lehet a holnap, a szo­cializmus országát, amely erőt és ösztönzést ad nagy munkánkhoz — és sikert, győzel­met is. Ilyen kőszikla alapzaton áll népi demokrá­ciánk, s nincs és nem is lehet erő, amely ki­mozdíthatná. Gyurkő Géza Több taxi lesz Újra bebizonyosodott t ^ Gyöngyösön Érdemes juhtenyésztéssel foglalkozni Ugye tetszik ? Ön is vásá­rolhat szép klipszeket és bizsu-árukat a hatvani 137-es számú Aján­dék- és Illat- seerboltban. Keresse fel üz­letünket, ahol az illat- és pi­perecikkeken kívül bőrdísz­műáruk, fésű és manikűr- készletek, tár­cák és külön­böző ajándék- tárgyak kap­hatók. (x) I Heves megyei FotoMub kiállítása, előrelépést jelent Ä 34-es Autóközlekedési Vál­lalathoz tartozó taxi-állomáso­kon a közeljövőben új taxik bonyolítják le a forgalmat Gyöngyösön. A régi, eléggé elhasznált Skoda személyautók mellett 8 darab Moszkvics és öt darab Warsawa személyautó áll majd rendelkezésükre a szilveszteri szórakozásból ha­zatérő gyöngyösieknek. A poroszlói Béke Termelő- szövetkezetnek 485 darabból áll a juhászata. Örömmel hal­lottuk, hogy ebben a termelő- szövetkezetben az idén 105 ezer forintot jövedelmezett a juhászat és emellett rhég 175 kisbárány szaporította a po- roszlóiak állományát. A szö­vetkezet tagsága úgy határo­zott, hogy a következő évben vásárol még 300 darab anya­juhot, mert mint ők mondot­ták: — „A juhtenyésztéssel nagyon érdemes foglalkozni”. — DOMOSZLÓN az elmúlt napokban, 12 taggal fekete ribizli termelő szakcsoport alakult. A különleges fajtájú növény levelét a gyógysze­részeiben értékesítik. „Pirosra sült tavalyi hó“ Valamikor mesés könyvek­ben olvastam, hogy az egyik királyi lakodalomkor az éte­lek koronája a pirosra sült tavalyi hó és egy rőf fácán- kotkodácsolás volt. Egyszerűségében van vala­mi fantázia, izgató, különle­ges. A meséskönyvek lapjai­nak furfangos világát láttam mégelevenedni a minap Gyöngyösön. A busz-megállót jelző táb­lán már ott díszeleg a kis láda, szöges dróttal lezárva és a fejléc fölött ott a fel­irat: HÓ JELENTÉS! Elérkezett végre ennek a táblának is a szezonja. A Mátrában itt-ott zöldellő fű dugja ki a fejét. De az út őreit nem lehet megtévesz­teni, ők tudják, hogy már itt van a tél a nyakunkban. De úgy látszik, a hójelen- tés-táblát kirakok is készül­nek rá. A kis ládában egy árva cédula hirdeti: Nincs hóakadály a Mátrában 1957. január 6-án reggel 8 órakor. Most látom, már nem is olyan együgyűek a mi mesés­könyveink. Ez a híradás is legalább olyan, mint a „pi­rosra sült tavalyi hó”. Nem olyan érdekes, hanem olyan régi. (k. j.) Rendezik Rózsaszentmárton vízellátását Rózsaszentmárton községben a múlt évi 10 százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulással szemben ez évben 15 százalé­kot szavaztak meg. A pénz nagy részét vízrendezésre for­dítják. A helyi bánya építte­tett egy víztornyot, így ezt is bekapcsolják a község vízellá­tásába. A csővezetékek föld­munkálatait a lakosok társa­dalmi munkában végzik. Kutat kap as apai iskola Az apci iskolában eddig nem volt ivóvíz. A jövő évi községfejlesztési alapból 20 ezer forintos költséggel új ku­tat építenek, amely 500 gyer­mek vízellátását biztosítja. Az igazi foto a művészet egyik ága: tanít, nevel, lelke­sít — formálja az emberi szel­lemet. A modern foto tükrözi ezen felül annak a társadalom­nak az életét, amelyben létre­jött, amelyben a fotóművész­éi. Mély értelme van tehát Gink Károly, neves magyar-' fotóművész azon megállapítá­sának, hogy az idei nemzetkö­zi fotókiállításon mi, magya­rok játszottuk az első hegedűt fekete-fehér és színes képek­ben egyaránt. A múlt hónapban alakult Heves megyei Fotoklub a Pe­dagógiai Főiskola dísztermé­ben rendezett országos jellegű kiállításával a magyar foto- kultúra fejlettségére akar rá­világítani. El akarja indítani tagjait, s velük égyütt a fény­képezéssel íoglai&agóiu.üjgxfisi; dolgozódat ypzon úton, amelyen Budapest,’ Sop­ron, Cegléd, Szeged, Miskolc, stb. városok haladottabb .fotó­sai már elindultak. Úgy érzem, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége által rendelkezésre bocsátott és ki­állított válogatott anyag (122 nagyméretű művészi fénykép), alkalmas ennek a célnak meg­valósítására. A képek nagy többsége mind művészi kifeje­ző erő, mind technikai szem­pontból kiváló alkotás. Levet­kőzték szerzőik a múlt hibáit: az eszmei mondanivalót nél­külöző fény-árnyékkal való já­tékot.. Iparkodnak az élet örö­mét, a munkát, a természetet, az embert, egyszóval a valósá­got — minden formalizmus nélkül — hűen ábrázolni. Ta­nulhatunk ezekből a képekből valamennyien. Tanulhatunk művészetet és technikát egy­aránt, s ebben van a kiállítás nagy. jelentősége. Lapunk terjedelme nem en­gedi, hogy érdemben foglal­kozzunk a kiállított képekkel. Nem mehetünk azonban el szó nélkül Tömöri Ede (Budapest): Unalmas utazás; Vámos László (Budapest): Lipcsei délután; Vadas I. (Budapest): Édes álom; LOllók L. (Miskolc): Munkában; Lóránt I. (Nagyka­nizsa): Télutó;" VJaliczky L. (Sojäfon): féltékenység; Tamás j. (Budapest): Akt; Forrás I. ^Kaposvár)Mester és ’tanítvá­nya; Túry L, (Cegléd): Csend­élet; Tóth I. (Cegléd): Öreg ci­gány c. képei mint a kiállítás legsikerültebb alkotásai mel­lett. Köszönjük a szerzőknek azt a nagy művészi élményt, amit képeikkel a látogatóknak nyújtottak. A kiállítást az első négy nap alatt közel ezer diák és felnőtt nézte meg. (Körmendi Károly) D sirHMuamí, ssmAsir Képek a Román Népköztársaságból in. Magyarok Romániában A kémia múltjának magyar vonatkozású dokumentumait kívántam feldéríteni romániai tanulmányutamon. A múlt adatai között találkoztam is rengeteg olyah erdélyi ma­gyar ember munkásságával, akik a kémia fejlesztésén, ter­jesztésén dolgoztak. Az erdé­lyi magyarok egykori kultú­rája mellett léptén-nyomon találkozhattam a mai, az élő magyar kultúrával, amely Ro­mánia különleges képéhez épp­úgy hozzátartozik, mint a Fe­kete-tengeri partvidék, a Fo- garasi havasok, vagy az ősi szász városkák. A Román Népköztársaság területén több mint másfél- millió magyar nemzetiségű ember él. kevesebb, mint fe­lük zárt egységben, a Székely- földön lakik, a többiek azon­ban a románokkal és az or­szág egyéb nemzetiségeivel elkeveredve vannak. Minden­képpen szükségesnek latom, hogy néhány szóban beszámol­jak arról, milyennek találtam a magyarok életét, az erdélyi kultúra művelésének lehetősé­gét, jelenét és jövőjét. Románia alkotmánya sze­rint a magyaroknak teljesen egyenlő jogaik vannak a ro­mánokkal. Minden törvény azonban annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak. A két világháború között sem volt olyan törvény,, amely kimon­dotta volna, hogy a magya­roknak, kevesebb joguk van, s mégis a gyakorlatban ennek az időszaknak emléke az erősza­kos elrománosítással, sovinisz­ta magyarüldözéssel fonódott össze. Csak aki erre az időre is vissza tud emlékezni, tudja igazán értékelni azt a hatal­mas erőfeszítést, amelyet a Román .Munkáspárt az alkot­mány teljes érvényesítése ér­dekében kifejt. A. sovinizmus, a nemzetisé­gek közötti ellentétek a múlt végtelen káros, mélyen beivő- dott öröksége nehezen töröl­hető ki teljes egészében a ma­gyarok és a románok tudatá­ból. A párt erőfeszítései mér­földekkel vitték mégis ezt a régi nehéz kérdést a megoldás fe­lé. Megszűnt a burzsoá kormá­nyok által a két világháború között támogatott erőszakos elramánosítás, s a második vi­lágháborút követő még erő­szakosabb cselekedetek. Ma magyarságáért senkit sem ül­döznek, nem üldözhetnek. Ez a fejlődés szinte hihetet­len, s bizony még sokan van­nak, akik nem is hisznek eb­ben. Találkoztam olyan ma­gyar vasutassal, aki nem mer­te anyanyelvét használni szol­gálatban, megszokta. hogy ezért régen megtorlás járt. Találkoztam viszont olyan ro­mánokkal is, akik azokhoz húznak, akik a történelem ke­rekét visszafelé próbálják for­gatni, s elutasítják a marxis­ta—leninista nemzetiségi el­veket. Nehéz, hősi harcot vív a Román Munkáspárt, amikor neveléssel, de ha kell, szá­munkra szokatlan kíméletlen szigorral leküzdi a reakció minden mesterkedését. Fok- ról-fokra bontakozik ki a ma­gyarság életének teljes egyen­jogúsítása, illetve az alkot­mányban kimondott egyenlő­ség teljes megvalósítása. Nagyon lelassította ezt a fo­lyamatot a magyarországi el­lenforradalom, s csak a leg­utóbbi időkben érte el az az­előtti fejlődési tempót. Az el­lenforradalomról a különböző rádiók által sugárzott hírek sok romániai magyar gondol­kodásában is zavart keltettek. Ma már megszűnt tehát az átmeneti bizalmatlanság, s egyre többet tesz az állam a magyar kultúra, a magyar nyelv megbecsüléséért. A könyvkereskedések kirakatá­ban, az utcai könyvárusok pultján jól’ megfigyelhettem a közelmúlt romániai könyvki­adását. Sok a Romániában ki­adott magyarnyelvű könyv, sokkal több, mint amennyit a magyarság arányszáma köte­lezően előírna a könyvkiadás irányítói számára. Többek kö­zött „Magyar Klasszikusok''' sorozat is indult, amiben er­délyi és magyarországi ma­gyar klasszikus írók műveit adják ki, a román könyvki­adásra jellemző igen olcsó áron. Emellett megtaláljuk a mai erdélyi írók (Nagy Ist­ván, Molter Károly stb.) mű­veit is, sőt igen sok magyar- országi kiadású könyv is sze­reltei a kirakatokban, ezeket is sokan vásároljak, viszony­lag igen magas áruk ellenére. A magyar és román kultúra kölcsönös megbecsülését szol­gálja sok szakkönyv két nyel­ven történő megjelentetése, román írók művei magyarul, magyar írók műveinek romá­nul történő megszólaltatása. Móricz Zsigmond és Gárdonyi Géza nevével is találkoztam az újabb román könyvek írói között, hogy az erdélyi írók műveinek románul történő ki­adását, ami ott egészen ter­mészetesnek tűnik, ne is em­lítsem. Mindazokban a községek­ben, ahol elég jelentkező van, magyar tannyelvű iskolát nyitnak. így ma már Buka­restben is van magyar tan­nyelvű középiskola, Erdélyben is egyre fejlődnek, a romániai iskolarendszer általános fejlő­désével párhuzamosan a ma­gyar iskolák. Most nyüt meg például Szebenben egy új :n- temátus magyar . tanulók ré­szére. Láttam a bentlakók kö­zött kis másodikost is; ennek a kis gyereknek szülei olyan faluban laknak, ahol nincs magyarnyelvű iskola, mert olyan kevesen vannak ott ma­gyarok. Most az intemátus segítségével teszi lehetővé szá­mára az állam, hogy magya­rul tanulhasson. A nemzetiségi iskolák léte­sítésének és fenntartásának szabályai igen méltányosak, s e szabályokat gondosan be is tartják. Ennek ellenére Erdély déli részében évrőí-évre egyre kevesebb a falusi iskolások száma. A magyarok önkéntes elrománcsodásának folyamata itt szinte megállíthatatlan, természetes folyamatnak lát­szik. Ahol a magyarok nagyobb számban élnek, így Erdély északibb részén és a Székely- földön, amely ma a Magyar Autonóm Tartomány közigaz­gatási egységét alkotja, nem ilyen a helyzet, egyre több a magyar iskolába járó tanuló. Több magyar tannyelvű fő­iskola is működik a Román Népköztársaság területén. A legnagyobb közöttük a kolozs­vári Bolyai János Tudomány- egyetem. A két nagy épület, amelyet rendelkezésére bocsá­tottak, ■ fokozatosan kicsivé vált a több, mint ezer hall­gató részére. A bővítési prog­ram már elkezdett megvalósí­tása remélhetően rövidesen meg fogja oldani a kérdést. A Bolyai Egyetem is, a Ma­rosvásárhelyi Orvosegyetem is igazi magyar kultúrát, a leg­jobb értelemben vett magyar szellemet találtam, amely meg­becsüli a magyar nyelvet, a haladó magyar hagyományo­kat országhatárokra való te­kintet nélkül, ugyanakkor vi­szont nem azt keresi, ami el­választja a két nemzet kultú­ráját, hanem ami összeköti azokat, s ezért különösen meg­becsüli közös társadalmi rend­szerünket, közös eszméinket, barátainkat. Nem járhattam személyesen minden magyar­nyelvű főiskolán, de tudom másoktól, hogy éppen ilyen a helyzet a jnarosvásárhelyí Szentgyörgyi István Színmű­vészeti Főiskolán, a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola ma­gyar tagoartán stb, A magyar kultúra fontos letéteményesei a magyarnyel­vű színházak. Magyarország most. közelről is megismer­kedhetett a Székely Színház kiváló prózai társulatával, na­gyon jó volna, ha megismer­kedhetnénk a kolozsvári Álla­mi Magyar Opera és Színház kiváló együtteseivel is. Ügy hiszem, Trenka Éva opera­énekes neve nálunk is olyan kedvelt és szeretett lenne,, mint ott Erdélyben. Két egri iskola levelezést kezdett erdélyi pajtásokkal. Úgy tudom, máris sok olyan íészletet megtudtak tőlük a romániai magyarok életére vonatkozóan, amire rövid be­számolómban nem térhettem lei. Helyes az, ha igyekszünk sokat megtudni egymásról, hi­szen közös az anyanyelvűnk, sok közcj van múltunkban, de főleg sok a közös jelenünkben: közös elsősorban a társadalmi rendszerünk. Éppen ennek kö­szönhetjük, hogy beszámolóm, bármennyire igyekezett a tár­gyilagosságot szigorúan meg­tartani, néni fejezheti be más­képpen e probléma tárgyalá­sát, mint a feltétlen optimiz­mus hangján. A Román Mun­káspárt el'r: következetescége biztosítja a magyar anyanyel­vű romániai dolgozók egyen­jogúságának egyre tökélete­sebb megvalósítását. Ez a po­litika biztosítja a bármely or­szágban élő magvaro-' foko­zódó egjmttműködési lehetősé­gét is. Br. Szőkefalvi-Nagy Zoltán a TIT tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents