Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-19 / 281. szám
1958. december 19., péntek NEPO.ISÁG s Egy munkásélet jutalma... A rózsaszentmártoni IX-es akna kataridé előtt 19 nappal teljesítette éves tervét KÖDÖS, NYIRKOS decemberi este van. Egy-egy árny suhan el időnkint az utcai lámpák alatt, aztán az is eltűnik a tejszerű ködben. A kapuk keményen csapódnak és mérges kutyák ugatnak át a kerítésen. Az utcák egyre kihaltabbak már, bent a házakban beszélgetnek az emberek. Pál Imre bácsiék a szobában hallgatják a rádiót, amely mindig tud valami újat mondani a falusi ember számára is. Imre bácsi, meg az unokák üldögélnek az asztal körül, Pál néni, meg a menye a tűzhelynél forgolódna! Kopogtatunk. Pál bácsiék szívesen fogadnak és néhány perc múlva máris az asztal mellett beszélgetünk. Sok minden szóba kerül, még Imre bácsi hosszú, kipödört bajúsza is, amit bizony megirigyelhetne akárki a faluban. A haja ősz már, de a bajusza eltagadja azt a hatvankilenc esztendőt, amit a háta mögött hagyott. — Hatvanlcilencet töltöttem már — mondja az öreg, aztán szinte bizonyságtételként megsimogatja az unokák fejecskéit. — ök az én örömeim — mutat rájuk. — Nélkülük sivár, üres lenne már az élet. A beszélgetés során előkerül a múlt is. — Küzdelmes, nehéz volt az én életem — mondja Imre bácsi. — Apám a nyomor elől tengerentúlra vándorolt, nem is láttuk többé. Itt maradtunk apa nélkül, gondokkal. Szegény anyánk, őrá szakadt minden teher. GYEREK VOLTAM még, egészen fiatal fiú, amikor kikerültem a frontra. Korán belekóstoltam a háborúba, esztendőkön át magamon hordtam a katonamundért. Kint Oroszországban fogságba estem a cimboráimmal együtt, de ekkor már a forradalom szele érződött a levegőben. Megismerkedtünk új emberekkel, — közöttük magyarokkal is —, akik kommunisták voltak és erőt, bátorságot öntöttek belénk. Kun Bélát személyesen ismertem, szinte nap mint nap találkoztunk. Tőle tanultuk meg: megérett az idő, hogy az elnyomott proletárok végre lerázzák magukról az igát és kezükbe vegyék a hatalmat. — 1917. óta vagyok kommunista — folytatja Imre bácsi és apró kék szemeiben büszkeség csillog. Közelebb húzza a széket az asztalhoz, aztán mór kérés nélkül meséli: — 1917. októberében ott voltam én is Lenin mellett. Egyszerű közkatona voltam, de harcoltam, fegyverrel harcoltam a nagy forradalom győzelméért. Láttam, hallottam Lenint beszélni a Téli Palota előtt és hallottam az Auróra ágyúit dörögni a győzelem napján. Lenint látni és hallgatni — felejthetetlen élmény. — Kicsit összehunyo- ritotta szemét, sapkáját szemébe húzta és magyarázott. Szavai olyan meggyőzőek voltak, s az embernek az volt az érzése, külön-külön szól mindenkihez. — Aki egyszer látta Lenint, az nem felejtheti el soha! — A forradalom után hazajöttem — folytatta tovább az öreg. — Itthon még szuny- nyadt a forradalom és csak titokban dolgozhattunk, mindaddig, amíg el nem érkezett 1919. . — Tizenkilencben újból nyílt harcra került a sor. Fegyvert fogtunk itthon is és megtettük a magunk kötelességét. Sajnos, a harcunk elbukott. A forradalom után a fehér terror emberei halálra keresték a kommunistákat. Bujkálni, bujdosni kellett. Emlékszem, fiatal házas voltam akkoriban, — mondja — és kint a hegyekben, a Mátrában töltöttem a mézesheteket. A felszabadulásig kevés emberségem volt a faluban. Az elöljáróság figyelte és szemmel kísérte minden lépésemet. így ment ez egészen 1945-ig. A FELSZABADULÁSSAL mi is új életet kezdtünk. Parasztok voltunk, a magunk ügyén kellett fáradozni. A forradalmak alatt fegyverrel, most ésszel és munkával kellett megvívni a harcot. Termelőszövetkezetet alakítottunk itt. Detken, egynéhányan. Voltak, akik nem jósoltak hosszú időt a szövetkezetnek, de immár tíz esztendeje múlt és bár nem volt sima az út, de ma is él és dolgozik a Szabadság Termelőszövetkezet. Igaz, a mostani esztendő nem volt szerencsés a mi számunkra, sok gonddal, bajjal kellett megküzdeni, de azért az eddigi eredményeket nem lehet eltagadni. Kevés tsz-tag van már, aki új házat ne épített volna, mióta tagja a szövetkezetnek. Aztán itt vagyunk mi, öregek, nyugdíjasok. A Hor- thy-rendszerben ugyan ki gondoskodott volna rólunk, kitől kaptunk volna nyugdíjat? Én a nyugdíjam mellett időnkint még dolgozgatok is, és évente megkapom a száz—százhúsz munkaegységet, aztán itt van az egy hold háztáji, amit továbbra is biztosít a szövetkezet. Mondom, szépen és békességben élünk, — , magyarázza Imre bácsi, aztán észre sem veszi, amikor felesége, a kedves Pál néni előveszi a szekrényből a féltve őrzött kis dobozt. — Tessék nézni — mutatja. — Ilyen ember az én uram. Dolgozott ő sokat a termelő- szövetkezetért — és kiveszi a dobozból a csillogó érmet. „Kiváló termelőszövetkezeti tag.” IMRE BÁCSI NÉZEGETI az érmet, aztán visszateszi a dobozba. — Tedd csak el — mondja az asszonynak —, aztán majd, ha az unokák megnőnek, mutassátok meg nekik. Legyenek j büszkék a nagyapjukra... Telefonálj, ha tudsz Telefonálni akarok a Balázs Ignác Termelőszövetkezeinek Egerbe. Fellapozom a telefonkönyvet, megkeresem a nevet, de nem találom a czámot. Helyette: „Lásd 'termelőszövetkezetek alatt.’’ Fellapozom a „Termelőszövetkezetek alatt”, azazhogy lapoznám, mert ilyen cím nincs a telefonkönyvben. Ez csak egy a sok kedves meglepetésből, amelyet a telefonkönyv tartogat a gyanútlan halandó számára. Mert tartogat majd annyit, ahány szám van, lévén, hogy a számok megváltoztak, új telefonokat kapcsoltak be, írtak át, vagy szüntették■ meg a régieket. Telefonok jönnek, mennek, de a telefonkönyv, a régi, s rossz, az marad. Annak ellenére is, hogy a posta még az év elején megígérte a Népújság egyik ezzel foglalkozó cikkére válaszul, hogy rövidesen megjelenik az új telefonkönyv... Óh, hogy a halál is ily gyorsan teljesítse ígéretét! (Tudósítónktól.) . Egy esztendővel ezelőtt alakult meg a gyöngyösoroszi szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoport. Harminc középparaszt határozta el akkor, »hogy 34 hold szántón és 47 hold szőlőn szakcsoportként gazdálkodnak. Már az első év eredményei arra mutatnak, hogy a szakcsoport tagjai jó munkát végeztek, tudtak élni a kormány által biztosított lehetőségekkel. A nyár folyamán közösen vásárolták meg a védekező síereket, beszereztek egy gyümölcsfa-permetezőgépet, s a jövőben megépülő pince számára már most vásároltak közösen 50 hektolitert befogadó hordót. Igénybe vetAz év elején a rózsái IX-es akna dolgozói és vezetői elhatározták, hogy az éves meny- nyiségi termelési tervüket határidő előtt öt nappal befejezik. Ezt az elhatározásukat 1958. december hó 12-én vir-‘ radóra teljesítették. Ez az esztendő ismét bebizonyította a termelőszövetkezetekben, hogy érdemes belterje- sebb gazdálkodásra áttérni. Nagyobb a munkaerő-szükséglet, de sokkal nagyobb a jövedelem is. A kompolti Uj BaA fokozatosság lenini elvének betartása eredményezte, hogy megyénkben ebben az évben igen fellendült a szakcsoportok szervezése. A dolgozó parasztok egy része így, hektoliter othellóra és 260 hektoliter oltvány szőlőből készült borra kötöttek szerződést, így 10 százalékos nagyüzemi felárhoz is jutottak. A felár egyik felét felosztják maguk között, másik felét közös alapra helyezik. A gyöngyösorosziak az elmúlt évben borkimérést is létesítettek Szentesen, boraik egy részét itt értékesítették. Az alföldi városka lakóit meghódította a gyöngyösoroszi bor, s egy év alatt mintegy 100 hektolitert mértek itt ki. A szakcsoport szőlőiben sok a gyümölcsfa is, különösen cseresznyefa. A gyümölcs értékesítésére Budapesten létesítettek egy standot, itt mintegy 12 vagon gyümölcsöt mértek ki a pesti fogyasztók réA pártszervezet, az üzemi tanács, a szakszervezet és a KISZ-szervezet a hátralevő időben a biztonságos termelést és az 1958-ból az 1959-es évbe való zavartalan átmenetet akarja biztosítani. rázda Termelőszövetkezetnek ebben az évben 5 hold kertészete volt. A zárszámadás eredményei szerint az öt hold 160 ezer forintot jövedelmezett a szövetkezetnek. Szalay István ték a közös értékesítésre is a lehetőségeket, összesen 111 (gy-.-ó) Egy esztendő eredménye 15 új szakcsoport kezdett munkához ezen az őszön alacsonyabb fokon ismerkedik a közös munka, a közös beszerzés és értékesítés előnyeivel. Csak ezen az őszön 15 ú,i szakcsoport kezdte meg munkáját a megyében. szere. A szentesi poharazó és a budapesti gyümölcselárusíto hely nem kevesebb, mint félmillió forint jövedelmet hozott a szakcsoport tagjainak Sokat beszélnek már a, szakcsoport tagjai a jövő esztendei tervekről is. E szerint jövőre 300 hektoliter bort adnak el az államnak, a többit a poharazó- ban értékesítik. Természetesen tovább gyarapítják a közös szerzeményt is. A szakcsoport egyéves működése már megmutatta, hogy az első lépés a közös felé már sokat jelent a jövedelem növekedése szempontjából is. Már ez a kezdetleges társulási forma többet nyújt, mint az ezer gondoktól terhes egyéni gazdálkodás. 5 holdról 160 ezer forint jövedelem Hű, micsoda hatalmas vár! Még vasút is robog körülötte és van alagútja is. Lajcsi, Lacika és Sanyika napokig eljátszanának ezzel a várral és a sok-sok katonával. Irma és Anikó a babát és a labdát választják. Ez való a kislányoknak. De azért ők is sokáig álltak a villany- vonat előtt. Hej, Télapó jól pakold fel magad, és siess, mert már nagyon várunk. (Folytatás az első oldalról.) Játékország csodálatosan szép birodalom. A mi, megyénkben Télapó helytartói — a Gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat, az egri Állami Áruház és az Egri Kiskereskedelmi Vállalat — rendezték be ezt a szép országot a gyermekek legnagyobb örömére. A szeretet sugárzik ' munkájukból. Fénylik és csillog minden és csillognak a gyermeki szemek is, amikor körülnéznek. 1 Egyél mackó, bizonyára megéheztél, de ne félj, Margó segít rajtad, eljön mindennap, s hoz neked finom mezecskét. Ugy-e jó lesz? Milyen nagyra nőtt ez az ember? De hiszen ez maga Gulliver. Az ő kosara is játékokkal van tele. Télapónak segít. Ez meg itt egy sergő. Egészen igazi, még forog is, « rajta hintáznak a babák és a mackók. Juj, de érdekes. A séta véget ért, gyerekek. Egy kis ízelítőt kaptatok Jatekonszágból. de ha csak lehetitek, nézzétek meg személyesen it, egészen bizonyos, hogy tetszeni fog.
