Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-17 / 279. szám
4 NfiPÜJSÄG 1958. december 1t.. asednáa. Szülők a gyermekekért Egerben az elmúlt héten tartottak megbeszélést az általános és középiskolai szülői munkaközösségek elnökei. A megbeszélésen beszámolták munkájukról, a Télapó-ünnepségekről, a szülők iskolájáról és a karácsonyi előkészületekről. Tervük, hogy minden iskolában. megrendezik a fenyőfa- ünnepségeket. A X. sz. általános iskolában karácsonyi vásár lesz, amelyre a szülők készítik a különböző kézimunkákat és játékokat. A bevételből és egyéb rendezvényekből tornatermet építenek az iskola mellé. Tervük még, hogy a szülők részére könyvtárat létesítenek, eddig már 31 könyvet gyűjtöttek össze. A frizura vonala mindig változik. A frizuradivat igen változatos. Ma a ..könnyű, laza divatvonalakat lehet látni. A lazán fésült haj, a könnyen dauerolt és nem mélyen gyűrűzött haj a kedvelt. Annál elegánsabb a frizura, ■ minél egyszerűbb és simább. A finoman hátrasimított haj, vagy a frufruba szedett hajviselet is kedvelt. Ez utóbbi leányoknak különösen jó, vidám külsőt ad. A frizura kialakításánál nagy szerepe van a fej formájának. Itt is, akár az öltözésnél, az egyéniség legyen a döntő és annak megfelelően készítsék a frizurát. Az a frizura, amely jól hat a hosz- szúkás, vékony archoz, nem lesz kedvező hatású kerek arcnál. Tehát mindig a jó ízlés és nem a szolgai utánzás legyen az irányadó a frizura kialakításánál. , Ä heti étrendhez Kábái minták 1958. december 17, szerda: 1778-ban született H. Davy angol fizikus, az elektrokémia megteremtője, a róla elnevezett bányalámpa feltalálója. CP Névnap C? Ne feledjük, csütörtökön: AUGUSZTA — 1433 JUHOT tartanak az egri járásban. A juhállomány felét a termelőszövetkezetek j tenyésztik és a tervek szerint 1 1959-ben több termelőszövetkezet állít be juhászatot. 70. sz. modell: ^ Duplasoros, bevarrott ujjú, külön- galléros fiús kabát, bevágott zsebekkel, divatos fémgombokkal. Készíthetjük velúrból, vagy egyéb kabátszövetből. — A HEVES MEGYEI Tanácsi Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének színjátszói a „Nem vagyunk angyalok" című háromfelvoná- sos színdarab előadására készülnek. ANTÓNIA CSÓK Hozzávalók: 9 dkg zsir, 7 dkg cukor, 2 tojássárgája, 18 dkg liszt, 1 tojásfehérje, cseresznye- vagy meggybefőtt. A zsírt,, cukrot, tojássárgáját, lisztet összegyúrjuk. A tésztát kinyújtjuk, kiszaggatjuk. A kerek lapocskákat tojásfehérjével megkenjük, kristálycukorral meghintjük és minden lapocskára egy szem cseresznye-, vagy meggyszemet teszünk. Sütésnél nem szabad kiszárítani! : HAMIS LINZER (tojás nélkül) Hozzávalók: 40 dkg liszt, 15 dkg Zsír. 20 dkg porcukor, kávéskanál szódabikarbóna, vagy sütőpor, szegfűszeg, fahéj, tej, lekvár. '. A lisztet elvegyítve a sütőporral, a cukrot, zsírt, fűszereket összeA HEVES melletti Csárdatanyán, az ott tanító pedagógus . házaspár ismeretterjesztő előadásokat tart. A tanyán megalakították a nőtanácsot, s működésüket egy szabás-varrás tanfolyam megszervezésével kezdték. gyúrjuk annyi tejjel, amennyit felvesz. A tésztát két részre osztjuk. Az egyiket kinyújtjuk, tepsibe tesszük és lekvárral megkenjük, vágott dióval meghintjük. Az anyag másik feléből rácsokat készítünk és a tésztára rakjuk. Mérsékelt tűznél megsütjük. LECSÓS RAKOTT BURGONYA Fél kiló burgonyát héjában, sós vízben megfőzünk, meghámozzuk, karikákra vágjuk. 3 tojást keményre főzünk, héját leszedjük és karikákra vágjuk. Kizsírozott tűzálló tál alját kibéleljük burgonyával és tojással, majd a télire eltett lecsót elkeverjük tejföllel és a burgonyasorokat ezzel locsoljuk meg bőségesen. Minden sort olvasztott vajjal1 locsoljuk. Negyedórára betesszük a sütőbe, kicsit átsütjük. Remek, ízletes étel. TARNAZSADÁNYBAN szabás-varrás tanfolyamot kezdenek. Eddig már 50 jelentkezője van a tanfolyamnak. Azjasz- szonyok közül 14-en felajánlották varrógépüket is. Most már csak a helyiségen múlik, mikor tudják megkezdeni. R itolanócs hírei- 1959 JANUÁRJÁBAN tanácsüléseken tárgyalják meg az állatállomány fejlesztésének problémáját az egri járás' ban. Ezen a tanácsülésen szóba kerül a legeltetési bizottságok munkája is. ~ :, — AZ EGRI Autóipari Forgács»'ógyár üzemrészei között társadalmi munkával salak járdát készítenek a gyár munkásai. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora december 17-én, szerdán Egerben a Szakszervezeti Székházban este 6 órai kezdettel: Film Klub (tagok részére) műsora : Egerben este fél 8 orakor: A TANÍTÓNŐ (Jókai-bérlet) ükínek ssiireseti tapsolunk \ A nagysikerű Brody-dafat A tanítónő keddi és szerda előadásán Antal László alakította ifjú Nagyot, a darab egyik főszerepét. Az új szerepkörben bemutatkozó Anta* László megérdemelt sikert aratott. Nekem most mindenki gyanús ekem most mindenki gyanús. Jön a karácsony, a szeretet és a célzások ünnepe, amikor óvatosan élhelyezett szerény megjegyzésekkel hívják fel már jó előre az ember figyelmét, hogy a szeretet ajándékban, még közelebbről a felhívó fél által már megálmodott ajándékban nyer abszolút kifejezést. Nekem mindenki gyanús és minden megjegyzés ijesztő, mert erről van már tapasztalatom és nincs már pénzein... Megyek az utcán és nejem a karomba csimpaszkodik — hogy szeretik az embert ilyenkor karácsony táján! — és álmodozva megáll egy tündérszép kirakat előtt. (Ilyenkor, karácsony táján minden kirakat tündérszép.). A kirakat tömve mindennel, hogy belesajdul a pénztárcám és ekkor nejem felsóhajt, oly halkan és szerényen, mint egy szélvihar... — Hát nem édes? — áradozik egy cuki pulóver, egy még cukibb kisestélyi, és egy még ennél is cukibb nem tudom micsoda iránt. Ennyiből is ért az okos, meg kell tehát vennem karácsonyra a legkevésbé cuki dolgot, mert azért az asszonyt elkényeztetni nem szabad. Megyek az utcán, a fiam a kezemet fogja és már harmadszor biztosít szeretetéről és arról, hogy momentán aligha akad még egy olyan igazán és tökéletesen jó kisfiú, mint amilyen p. (Ilyenkor, karácsony táján minden kisfiú a lehető legtökéletesebben jó és szerető gyermeke szüleinek). Aztán megáll egy kirakat előtt, amely tündérszép és imigyen szála: — Jé, apu, villany mozdony... És nézd, filmvetítő és nézd, autó és nézd... Ennyiből is ért az okos apa, meg kell tehát vennem a diavetítőt, mert az ugyan drágább. mint az autó, de lényegesen olcsóbb, mint a villanyvonat. Különben is a diavetítőhöz a gyerek még nem / nyúlhat, míg a villanyvonattal képes volna csak egymaga játszani... Megyek az utcán. Málcsi nénivel és azt mondja, hogy hajai, tönkre ment a tavalyi meleg cipője... Megyek az utcán Frédi bácsival, aki krákogva panaszkodik, hogy kihízta kétéves meleg alsóját... Megyek az utcán, akárkivel, nekem már mindenki gyánús ... Jön a karácsony és a célzások ünnepe... Tegnap megálltam a feleségem karján egy tündérszép kirakat előtt és felsóhajtottam szerényen, mint egy orkán: — Jaj, de szép szövet. Ebből kellene öltöny... Majd! — Te meg vagy őrülve, szivem — nézett rám nejem, azzal a két megértőén jóságos -■; széniével — honnan vegyek most karácsony előtt ennyi pénzt... Tudhatnád, hogy mennyi ajándék kell! Tudhatnám, sőt tudom is! (egri) (3) A motoroshajó orrában ketten álltak a korlátra könyökölve: az alacsony, karcsú Pjotr Szergejevics Scseglov mérnök, az Igarka hangmérnöke. meg a hatalmas, szélesnél lú rádióstiszt, Mihail Nyi- kitovics Limar. A rádiós először járt az egyenlítő vidékén, s érdeklődött, mint egy gyerek. — Hát ez mi, mérnök elvtárs? mutatott a, vízen húzódó hosszú, világos csíkra. — Valószínűleg tengeri hal — válaszolt a mérnök. — Es miért világít? — Azért, amiért minden egyéb: a , trópusi vizekben nyüzsgő világító baktériumoktól Limar. végigjáratta tekintetét a kanyargó csíkon és elgondolkozva így szólt: — Ez a kivilágítás nem nagyon kedvezhet a kisebb halaknak. Ha cápa úszik el mellettük, azonnal észreveszi őket. A mérnök mosolygott. — De hát a cápa is kivilágítva úszik. S mert nagyobb a többi halnál, messzebbről fénylik.. Ebből meg úgy látszik, mintha a kisebb halak járnának jobban. Scseglov észrevett valamit a távolban, s megragadta Limar karját: — Nézzen csak oda... Nem arra, jobbra... Limar szeme felcsillant: • — Cápa? A mérnök figyelmesen nétett a fehér fényű ködbe. — Az lehet... Lehetséges... De... A hajótól jobbra, nagyon messze, hosszú, fényes sáv úszott. Középső része sokkal világosabb volt, és ugyanolyan égszínkék fényt árasztott, mint az Igarka orra. — Tengeralattjáró... — suttogta Scseglov. — Tengeralattjáró? — Limar máris kérdésekkel akarta elárasztani a mérnököt, de az a parancsnoki hídra futott. Néhány perc múlva csökkentették a sebességet és a fényes folt messze eléjük került. Scseglov lement a hajóűrbe és sokáig ott maradt. — No, most mi adtunk figyelmeztetést — mondta, amikor visszatért Limarhoz. — Látja: néha még a tengeri kivilágítást is figyelembe kell venni. így például nagyon könnyen észre lehet venni a hálák útját. A honvédő háború alatt sok tengeralattjárót azért tudtunk idejében elsüllyeszteni, mert csillogtak. A víznek ez a ragyogása néha még a Jeges-tengeren is előfordul. Hallgatva nézték a világoskék, tündöklő vizet. Majd Limar megkérdezte: — És ez... valóban tengeralattjáró volt? — Igen, Misa. Valószínűleg amerikai... Szingapúr közel van ide. — De mit számít, hogy Szingapúr közel van? — csodálkozott Limar. Hiszen az, úgy hiszem, angol támaszpont? — Jogilag igen. De az amerikaiak ide is kinyújtották csápjaikat és a büszke angoloknak -vissza kell vonulniok. Akié Szingapúr, az ellenőrzi az Ázsiához vezető átjárót, Indiából és Koreából. A japánok 1942. januárjában nemhiába mérték ide a fő csapást. Ezt az erődöt ' bevehetetlennek tartják, de az angolok egyetlen puskalövés nélkül elfutottak innen, s a partizánok védték meg az országot. Ezen az estén a mérnök sokáig beszélt a rádióstisztnek arról a helyről, amely mellett hamarosan elhaladnak. Nem olvasvmányok, vagy hírverések alapján beszélt. Scseglov, mint a szövetséges parancsnokság tanácsadó részlegének tagja, a második világháború végén egy ideig Szín gapurban élt, s elég jól ismerte ezt az elsőrendű haditengerészeti támaszpontot. Limar feszült figyelemmel hallgatta: a történelemmé távolodó múlt legapróbb, alig ismert részletei iá feltárultak előtte. Éjfél körül könnyű szél kerekedett, és a tenger kezdte elveszíteni tündéri festőiségét. Limar lement a kajütbe: hat órakor át kellett vennie az ügyeletet. De Scseglov még mindig nem hagyta el a fedélzetet, nyugtalanul figyelte a látóhatárt. A mérnököt nyugtalanította az ismeretlen tengeralattjáró és különös manőverét Amikor néhány órával ezelőtt az IgarIVU JLTL/UU UU.U-VLLIO I f bÍ/C 101/ Uj tengeralattjáró jellegzetes sziluettje, Scseglov korántsem az összeütközés veszélyétől félt. A hajón tökéletes ultrahang- lokátort használtak, amelynek minden tárgyat jeleznie kellett, akár a vizen, akár a víz alatt közeledett feléjük. De meglepetésére, a jelzőkészülék nem működött. A lokátor ernyőjén a tengeralattjáró pontos sziluettje helyett nagy, homályos folt tűnt fel. Az ismeretlen tengeralattjáró, felfe- ■ dezve az Igarka lokátorának működését, nyilván ultrahang- rezgéseket kezdett sugározni, hogy leplezze magát. Scseglov meg-megváltoztatta a lokátor hullámsűrűségét. így sikerült felvennie a tengeralattjáró körvonalait, s megállapíthatta, hogy harci készültségben halad a periszkóp alatt. De aztán a tengeralattjáró hangmérnökei ismét megbénították az Igarka lokátorának működését. Scseglov mindezt jelentette a hajó kapitányának. S úgy határoztak: be kell kapcsolni a mágneses lokátort és a jelző- készülékeket. De a tengeralaít- ró nem, közeledett többé az Igarkához, sőt nemsokára el is tűnt. — Vigye el az ördög! — gondolta Scseglov, miközben ingerülten szívta cigarettáját. Ha az amerikai hangmérnökök ilyen könnyen lehallgatják az ultralokátort, akkor a készülék nem ér egy fabatkát sem. A mérnök kénytelen-kelletlen belátta, hogy valószínűleg a barátjának volt igaza: a lokátor egyszerű szerkezete, amelyre annyira büszke volt, csak beltengeri hajózásra alkalmas, s nem ide, ahol minden pillanatban provokációtól lehet tartani. De hogyan kellene megjavítani a készüléket? A mérnök gondolatait a parancsnoki csengő éles jelzése szakította félbe. S a csengetés után hirtelen lökés következett. A motoroshajó hatalmas csavarai nyomban megálltak, ellenkező irányban kezdtek forogni, majd újabb fékezés — és a hajó, mintha mi sem történt volna, tovább szelte a vizet. Scseglov a hajópárkányhoz futott: a rövid megállásra azért volt szükség, mert egy fémtárgy száguldott el közvetlen közelben, nagy sebességgel, és a lokátor automatikus készüléke átkapcsolta az irányt. A mérnök, megbízásától eltérően, végignézett az Igarka előtti vízfelületen, aztán hirtelen felkiáltott a rémülettől: — Torpedó! Csillogó ív rohant a még enyhén fénylő tenger felszínén, meredeken a motoroshajó fara felé. A hajó álig néhány száz méterre kerülte ki a torpedókat. és pusztulása elkerülhetetlen volt. A mágneses torpedó nem tévesztheti el célját A motorsoha-ó orra előtt elhaladva, svirális vonalban, ellenállhatatlan erővel közeledett a hajó fémtömege felé. Hasonló esetben ágyútüzet kellett volna nyitnia a torpedóra. Az Igarka azonban, kereskedelmi hajó lévén, nem volt felfegyverezve. Néhány perc múlva, a vészjelző hívására az egész legénység a fedélzetre tódult, és az éter riasztó jelzésekkel telt meg: „SOS! SOS! SOS!... Az Igarka nevű szovjet motoroshajót ismeretlen tengeralattjáró torpedótalálata érte. Koordinátáink...” Ezután hatalmas, fülsiketítő robbanás hallatszott, s « hajó fara lassan süllyedni kezdett. Máris leeresztették a nagy motorcsónakot, meg a ladikokat. Gyorsan, pillanatnyi szünet nélkül mentették ki az utasókat. A mentést végző legénység utoljára még ellenőrizte az üres kajütöket, és amit csak lehetett, kihozott. Végül az utolsó csónak is leereszkedett az Igarkáról. Szomorúan, gondterhelten nézték az elmerülő hajót. Magasra emelve orrát, lassan tűnt el az örvénylő tengerben. Amikor a súlyos, piszkossárga hullámok összecsaptak fölötte, a csónakok utasai felálltak és fejet hajlottak. Névsorolvasást tartottak. Valamennyi utast sikerült megmenteni. De a hajó sze-l mélyzetéből hiányzott Scseglov mérnök és Limar, a fiatal rádióstiszt. A csónakok órák hosszat keringtek azon a helyen, ahol az Igarka elsüllyedt. Még maradt némi remény, hogy Limar és Scseglov nem pusztult el, csak beleesett a tengerbe. Sőt, valaki távoli kiáltásokat is hallott, egy másik utas erősgette, hogy északon homályos fényjelzéseket lártott, a harmadik pedig azt bizonygatta, fjogy az utolsó percben felfújt gumicsónak esett le az elmerülő hajóról (Folytatjuk.) «
