Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-17 / 279. szám

4 NfiPÜJSÄG 1958. december 1t.. asednáa. Szülők a gyermekekért Egerben az elmúlt héten tartottak megbeszélést az álta­lános és középiskolai szülői munkaközösségek elnökei. A megbeszélésen beszámolták munkájukról, a Télapó-ünnep­ségekről, a szülők iskolájáról és a karácsonyi előkészületek­ről. Tervük, hogy minden iskolá­ban. megrendezik a fenyőfa- ünnepségeket. A X. sz. általá­nos iskolában karácsonyi vá­sár lesz, amelyre a szülők ké­szítik a különböző kézimun­kákat és játékokat. A bevétel­ből és egyéb rendezvényekből tornatermet építenek az iskola mellé. Tervük még, hogy a szülők részére könyvtárat létesítenek, eddig már 31 könyvet gyűjtöt­tek össze. A frizura vonala mindig változik. A frizura­divat igen változatos. Ma a ..könnyű, laza divatvonalakat lehet látni. A lazán fésült haj, a könnyen dauerolt és nem mé­lyen gyűrűzött haj a kedvelt. Annál elegánsabb a frizura, ■ minél egyszerűbb és simább. A finoman hátrasimított haj, vagy a frufruba szedett hajviselet is kedvelt. Ez utóbbi leányoknak különösen jó, vi­dám külsőt ad. A frizura ki­alakításánál nagy szerepe van a fej formájának. Itt is, akár az öltözésnél, az egyéniség le­gyen a döntő és annak megfe­lelően készítsék a frizurát. Az a frizura, amely jól hat a hosz- szúkás, vékony archoz, nem lesz kedvező hatású kerek arc­nál. Tehát mindig a jó ízlés és nem a szolgai utánzás legyen az irányadó a frizura kialakí­tásánál. , Ä heti étrendhez Kábái minták 1958. december 17, szerda: 1778-ban született H. Davy angol fizikus, az elektrokémia megterem­tője, a róla elnevezett bányalámpa feltalálója. CP Névnap C? Ne feledjük, csütörtökön: AUGUSZTA — 1433 JUHOT tartanak az egri járásban. A juhállomány felét a termelőszövetkezetek j tenyésztik és a tervek szerint 1 1959-ben több termelőszövet­kezet állít be juhászatot. 70. sz. modell: ^ Duplasoros, bevarrott ujjú, külön- galléros fiús kabát, bevágott zse­bekkel, divatos fémgombokkal. Készíthetjük velúrból, vagy egyéb kabátszövetből. — A HEVES MEGYEI Tanácsi Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének színját­szói a „Nem vagyunk an­gyalok" című háromfelvoná- sos színdarab előadására ké­szülnek. ANTÓNIA CSÓK Hozzávalók: 9 dkg zsir, 7 dkg cukor, 2 tojássárgája, 18 dkg liszt, 1 tojásfehérje, cseresznye- vagy meggybefőtt. A zsírt,, cukrot, tojássárgáját, lisztet összegyúrjuk. A tésztát ki­nyújtjuk, kiszaggatjuk. A kerek lapocskákat tojásfehérjével meg­kenjük, kristálycukorral meghint­jük és minden lapocskára egy szem cseresznye-, vagy meggysze­met teszünk. Sütésnél nem szabad kiszárítani! : HAMIS LINZER (tojás nélkül) Hozzávalók: 40 dkg liszt, 15 dkg Zsír. 20 dkg porcukor, kávéskanál szódabikarbóna, vagy sütőpor, szegfűszeg, fahéj, tej, lekvár. '. A lisztet elvegyítve a sütőporral, a cukrot, zsírt, fűszereket össze­A HEVES melletti Csárda­tanyán, az ott tanító pedagó­gus . házaspár ismeretterjesztő előadásokat tart. A tanyán megalakították a nőtanácsot, s működésüket egy szabás-var­rás tanfolyam megszervezésé­vel kezdték. gyúrjuk annyi tejjel, amennyit fel­vesz. A tésztát két részre osztjuk. Az egyiket kinyújtjuk, tepsibe tesszük és lekvárral megkenjük, vágott dióval meghintjük. Az anyag másik feléből rácsokat ké­szítünk és a tésztára rakjuk. Mér­sékelt tűznél megsütjük. LECSÓS RAKOTT BURGONYA Fél kiló burgonyát héjában, sós vízben megfőzünk, meghámozzuk, karikákra vágjuk. 3 tojást ke­ményre főzünk, héját leszedjük és karikákra vágjuk. Kizsírozott tűz­álló tál alját kibéleljük burgonyá­val és tojással, majd a télire el­tett lecsót elkeverjük tejföllel és a burgonyasorokat ezzel locsoljuk meg bőségesen. Minden sort ol­vasztott vajjal1 locsoljuk. Negyed­órára betesszük a sütőbe, kicsit átsütjük. Remek, ízletes étel. TARNAZSADÁNYBAN sza­bás-varrás tanfolyamot kezde­nek. Eddig már 50 jelentkező­je van a tanfolyamnak. Azjasz- szonyok közül 14-en felaján­lották varrógépüket is. Most már csak a helyiségen múlik, mikor tudják megkezdeni. R itolanócs hírei- 1959 JANUÁRJÁBAN ta­nácsüléseken tárgyalják meg az állatállomány fejlesztésé­nek problémáját az egri járás' ban. Ezen a tanácsülésen szóba kerül a legeltetési bizottságok munkája is. ~ :, — AZ EGRI Autóipari Forgács»'ógyár üzemrészei között társadalmi munkával salak járdát készítenek a gyár munkásai. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora december 17-én, szerdán Egerben a Szakszervezeti Szék­házban este 6 órai kezdettel: Film Klub (tagok részére) műsora : Egerben este fél 8 orakor: A TANÍTÓNŐ (Jókai-bérlet) ükínek ssiireseti tapsolunk \ A nagysikerű Brody-dafat A tanítónő keddi és szerda előadásán Antal László alakí­totta ifjú Nagyot, a darab egyik főszerepét. Az új szerep­körben bemutatkozó Anta* László megérdemelt sikert ara­tott. Nekem most mindenki gyanús ekem most mindenki gyanús. Jön a kará­csony, a szeretet és a célzások ünnepe, amikor óvatosan él­helyezett szerény megjegyzé­sekkel hívják fel már jó előre az ember figyelmét, hogy a szeretet ajándékban, még kö­zelebbről a felhívó fél által már megálmodott ajándékban nyer abszolút kifejezést. Ne­kem mindenki gyanús és min­den megjegyzés ijesztő, mert erről van már tapasztalatom és nincs már pénzein... Megyek az utcán és ne­jem a karomba csimpaszkodik — hogy szeretik az embert ilyenkor karácsony táján! — és álmodozva megáll egy tün­dérszép kirakat előtt. (Ilyen­kor, karácsony táján minden kirakat tündérszép.). A ki­rakat tömve mindennel, hogy belesajdul a pénztárcám és ekkor nejem felsóhajt, oly halkan és szerényen, mint egy szélvihar... — Hát nem édes? — ára­dozik egy cuki pulóver, egy még cukibb kisestélyi, és egy még ennél is cukibb nem tu­dom micsoda iránt. Ennyiből is ért az okos, meg kell tehát ven­nem karácsonyra a legkevés­bé cuki dolgot, mert azért az asszonyt elkényeztetni nem szabad. Megyek az utcán, a fiam a kezemet fogja és már harmad­szor biztosít szeretetéről és arról, hogy momentán aligha akad még egy olyan igazán és tökéletesen jó kisfiú, mint amilyen p. (Ilyenkor, kará­csony táján minden kisfiú a lehető legtökéletesebben jó és szerető gyermeke szülei­nek). Aztán megáll egy ki­rakat előtt, amely tündérszép és imigyen szála: — Jé, apu, villany mozdony... És nézd, filmvetítő és nézd, autó és nézd... Ennyiből is ért az okos apa, meg kell tehát vennem a dia­vetítőt, mert az ugyan drá­gább. mint az autó, de lénye­gesen olcsóbb, mint a villany­vonat. Különben is a diavetí­tőhöz a gyerek még nem / nyúlhat, míg a villanyvonattal képes volna csak egymaga ját­szani... Megyek az utcán. Málcsi né­nivel és azt mondja, hogy ha­jai, tönkre ment a tavalyi me­leg cipője... Megyek az utcán Frédi bá­csival, aki krákogva panasz­kodik, hogy kihízta kétéves meleg alsóját... Megyek az utcán, akárkivel, nekem már mindenki gyánús ... Jön a karácsony és a cél­zások ünnepe... Tegnap megálltam a fele­ségem karján egy tündérszép kirakat előtt és felsóhajtottam szerényen, mint egy orkán: — Jaj, de szép szövet. Ebből kellene öltöny... Majd! — Te meg vagy őrülve, szi­vem — nézett rám nejem, az­zal a két megértőén jóságos -■; széniével — honnan vegyek most karácsony előtt ennyi pénzt... Tudhatnád, hogy mennyi ajándék kell! Tudhatnám, sőt tudom is! (egri) (3) A motoroshajó orrában ket­ten álltak a korlátra könyö­kölve: az alacsony, karcsú Pjotr Szergejevics Scseglov mérnök, az Igarka hangmérnö­ke. meg a hatalmas, széles­nél lú rádióstiszt, Mihail Nyi- kitovics Limar. A rádiós elő­ször járt az egyenlítő vidé­kén, s érdeklődött, mint egy gyerek. — Hát ez mi, mérnök elv­társ? mutatott a, vízen hú­zódó hosszú, világos csíkra. — Valószínűleg tengeri hal — válaszolt a mérnök. — Es miért világít? — Azért, amiért minden egyéb: a , trópusi vizekben nyüzsgő világító baktériumok­tól Limar. végigjáratta tekinte­tét a kanyargó csíkon és el­gondolkozva így szólt: — Ez a kivilágítás nem na­gyon kedvezhet a kisebb ha­laknak. Ha cápa úszik el mel­lettük, azonnal észreveszi őket. A mérnök mosolygott. — De hát a cápa is kivilágít­va úszik. S mert nagyobb a többi halnál, messzebbről fénylik.. Ebből meg úgy látszik, mintha a kisebb halak járná­nak jobban. Scseglov észrevett valamit a távolban, s megragadta Limar karját: — Nézzen csak oda... Nem arra, jobbra... Limar szeme felcsillant: • — Cápa? A mérnök figyelmesen né­tett a fehér fényű ködbe. — Az lehet... Lehetséges... De... A hajótól jobbra, nagyon messze, hosszú, fényes sáv úszott. Középső része sokkal világosabb volt, és ugyan­olyan égszínkék fényt árasz­tott, mint az Igarka orra. — Tengeralattjáró... — sut­togta Scseglov. — Tengeralattjáró? — Li­mar máris kérdésekkel akar­ta elárasztani a mérnököt, de az a parancsnoki hídra futott. Néhány perc múlva csökken­tették a sebességet és a fényes folt messze eléjük került. Scseglov lement a hajóűrbe és sokáig ott maradt. — No, most mi adtunk fi­gyelmeztetést — mondta, ami­kor visszatért Limarhoz. — Látja: néha még a tengeri ki­világítást is figyelembe kell venni. így például nagyon könnyen észre lehet venni a hálák útját. A honvédő hábo­rú alatt sok tengeralattjárót azért tudtunk idejében elsül­lyeszteni, mert csillogtak. A víznek ez a ragyogása néha még a Jeges-tengeren is elő­fordul. Hallgatva nézték a világos­kék, tündöklő vizet. Majd Li­mar megkérdezte: — És ez... valóban tenger­alattjáró volt? — Igen, Misa. Valószínűleg amerikai... Szingapúr közel van ide. — De mit számít, hogy Szin­gapúr közel van? — csodál­kozott Limar. Hiszen az, úgy hiszem, angol támaszpont? — Jogilag igen. De az ame­rikaiak ide is kinyújtották csápjaikat és a büszke ango­loknak -vissza kell vonulniok. Akié Szingapúr, az ellenőrzi az Ázsiához vezető átjárót, In­diából és Koreából. A japánok 1942. januárjában nemhiába mérték ide a fő csapást. Ezt az erődöt ' bevehetetlennek tart­ják, de az angolok egyetlen puskalövés nélkül elfutottak innen, s a partizánok védték meg az országot. Ezen az estén a mérnök sokáig beszélt a rádióstisztnek arról a helyről, amely mellett hamarosan elhaladnak. Nem olvasvmányok, vagy hír­verések alapján beszélt. Scseg­lov, mint a szövetséges pa­rancsnokság tanácsadó részle­gének tagja, a második világ­háború végén egy ideig Szín gapurban élt, s elég jól ismer­te ezt az elsőrendű haditenge­részeti támaszpontot. Limar fe­szült figyelemmel hallgatta: a történelemmé távolodó múlt legapróbb, alig ismert részle­tei iá feltárultak előtte. Éjfél körül könnyű szél ke­rekedett, és a tenger kezdte elveszíteni tündéri festőiségét. Limar lement a kajütbe: hat órakor át kellett vennie az ügyeletet. De Scseglov még mindig nem hagyta el a fedél­zetet, nyugtalanul figyelte a látóhatárt. A mérnököt nyugtalanította az ismeretlen tengeralattjáró és különös manőverét Amikor néhány órával ezelőtt az Igar­IVU JLTL/UU UU.U-VLLIO I f bÍ/C 101/ Uj tengeralattjáró jellegzetes szi­luettje, Scseglov korántsem az összeütközés veszélyétől félt. A hajón tökéletes ultrahang- lokátort használtak, amelynek minden tárgyat jeleznie kel­lett, akár a vizen, akár a víz alatt közeledett feléjük. De meglepetésére, a jelzőkészülék nem működött. A lokátor er­nyőjén a tengeralattjáró pon­tos sziluettje helyett nagy, ho­mályos folt tűnt fel. Az isme­retlen tengeralattjáró, felfe- ■ dezve az Igarka lokátorának működését, nyilván ultrahang- rezgéseket kezdett sugározni, hogy leplezze magát. Scseglov meg-megváltoztatta a lokátor hullámsűrűségét. így sikerült felvennie a tenger­alattjáró körvonalait, s meg­állapíthatta, hogy harci ké­szültségben halad a periszkóp alatt. De aztán a tengeralatt­járó hangmérnökei ismét meg­bénították az Igarka lokáto­rának működését. Scseglov mindezt jelentette a hajó kapitányának. S úgy ha­tároztak: be kell kapcsolni a mágneses lokátort és a jelző- készülékeket. De a tengeralaít- ró nem, közeledett többé az Igarkához, sőt nemsokára el is tűnt. — Vigye el az ördög! — gondolta Scseglov, miközben ingerülten szívta cigarettáját. Ha az amerikai hangmérnökök ilyen könnyen lehallgatják az ultralokátort, akkor a készü­lék nem ér egy fabatkát sem. A mérnök kénytelen-kellet­len belátta, hogy valószínűleg a barátjának volt igaza: a lo­kátor egyszerű szerkezete, amelyre annyira büszke volt, csak beltengeri hajózásra al­kalmas, s nem ide, ahol min­den pillanatban provokáció­tól lehet tartani. De hogyan kellene megjaví­tani a készüléket? A mérnök gondolatait a pa­rancsnoki csengő éles jelzése szakította félbe. S a csengetés után hirtelen lökés követke­zett. A motoroshajó hatalmas csavarai nyomban megálltak, ellenkező irányban kezdtek fo­rogni, majd újabb fékezés — és a hajó, mintha mi sem tör­tént volna, tovább szelte a vizet. Scseglov a hajópárkányhoz futott: a rövid megállásra azért volt szükség, mert egy fém­tárgy száguldott el közvetlen közelben, nagy sebességgel, és a lokátor automatikus készülé­ke átkapcsolta az irányt. A mérnök, megbízásától el­térően, végignézett az Igarka előtti vízfelületen, aztán hir­telen felkiáltott a rémülettől: — Torpedó! Csillogó ív rohant a még enyhén fénylő tenger felszínén, meredeken a motoroshajó fara felé. A hajó álig néhány száz méterre kerülte ki a torpedó­kat. és pusztulása elkerülhe­tetlen volt. A mágneses tor­pedó nem tévesztheti el célját A motorsoha-ó orra előtt elha­ladva, svirális vonalban, ellen­állhatatlan erővel közeledett a hajó fémtömege felé. Hasonló esetben ágyútüzet kellett volna nyitnia a torpedó­ra. Az Igarka azonban, keres­kedelmi hajó lévén, nem volt felfegyverezve. Néhány perc múlva, a vész­jelző hívására az egész le­génység a fedélzetre tódult, és az éter riasztó jelzésekkel telt meg: „SOS! SOS! SOS!... Az Igarka nevű szovjet motoros­hajót ismeretlen tengeralatt­járó torpedótalálata érte. Koordinátáink...” Ezután hatalmas, fülsiketí­tő robbanás hallatszott, s « hajó fara lassan süllyedni kez­dett. Máris leeresztették a nagy motorcsónakot, meg a ladiko­kat. Gyorsan, pillanatnyi szü­net nélkül mentették ki az utasókat. A mentést végző le­génység utoljára még ellen­őrizte az üres kajütöket, és amit csak lehetett, kihozott. Végül az utolsó csónak is leereszkedett az Igarkáról. Szomorúan, gondterhelten nézték az elmerülő hajót. Magasra emelve orrát, las­san tűnt el az örvénylő ten­gerben. Amikor a súlyos, piszkossár­ga hullámok összecsaptak fö­lötte, a csónakok utasai fel­álltak és fejet hajlottak. Névsorolvasást tartottak. Valamennyi utast sikerült megmenteni. De a hajó sze-l mélyzetéből hiányzott Scseg­lov mérnök és Limar, a fia­tal rádióstiszt. A csónakok órák hosszat ke­ringtek azon a helyen, ahol az Igarka elsüllyedt. Még ma­radt némi remény, hogy Li­mar és Scseglov nem pusz­tult el, csak beleesett a ten­gerbe. Sőt, valaki távoli kiál­tásokat is hallott, egy másik utas erősgette, hogy északon homályos fényjelzéseket lár­tott, a harmadik pedig azt bi­zonygatta, fjogy az utolsó percben felfújt gumicsónak esett le az elmerülő hajóról (Folytatjuk.) «

Next

/
Thumbnails
Contents