Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-16 / 278. szám

1938. december 16., kedd NBPÜJSÄG 8 Bírósági hírek Garázdaság és társadalmi tulajdon szándékos rongálásá­nak bűntette miatt emelt vá­dat a járásbíróság hét balatoni lakos ellen. Július 12-én a balatoni föld­művesszövetkezet hatos számú italboltjában szórakoztak, majd szóváltás következtében előbb kézzel, késsel, majd az italbolt felszerelésével verekedtek. A verekedéssel 694 forint kárt okoztak, ezért a járásbíróság Vanó Károlyt hathónapi és 300 forint, Rácz Vilmost hathónapi és 400 forint, Rácz Zoltánt 350 forint. Burai Adolfot 3 hónapi és 200 forint, Rácz Vilmosáét kéthónapi és 200 forint. Csíkos Bájosáét 3 hónapi és 300 fo­rint, Szánkó Bálintot három­hónapi és 400 forint börtön- büntetésre, illetve pénzbünte­tésre ítélte. A börtönbüntetést feltételesen háromévi próba­időre felfüggesztették. Az ítélet nem jogerős. x December 1-én tárgyalta a járásbíróság Balogh József és társainak ügyét. Verpeléten a nyáron a repü­lőnap alkalmával a falu fia­talsága bált rendezett. A bálra eljött a szomszédos községből, Mátraderecskéről Barkóczi Er­nő és Puporka László is. Tánc közben szóváltásra került sor, majd amikor Barkóczi Ernő és Puporka László hazafelé tar­tott, Balogh József és társai csoportosan megtámadták őket, úgy, hogy Barkóczi Ernőt men­tővel kellett beszállítani a kór­házba. A bíróság Balogh Jó­zsef és társai ellen súlyos testi sértés és könnyű testi sértés bűntette miatt emelt vádat. Balogh Józsefet négyhónapi börtönre és 200 forint Pénz- büntetésre, Danyi Györgyöt kéthónapi, Danyi Jenőt ket- hónapi börtönbüntetésre es 100—100 forint pénzbüntetésre ítélte. x Nagy Lajosnét zsebtolvajlá­sért vonta felelősségre a bíró­ság. Október 24-én az egri MÁVAUT megállónál Egersza- lók felé induló buszra való felszállásra várakoztak, ahol Nagy Lajosné megkísérelte Sós Györgyné zsebéből kivenni a pénztárcáját, amelyben 360 forint volt. A lopást azonban észrevették és a rendőrség azonnal letartóztatta Nagy Lajosnét. A bíróság december 1-én tárgyalta ügyét. A bíróság a büntetett előéletű Nagy La- josnét egy év és nyolchónapi börtönbüntetésre ítélte. Az íté­let nem jogerős. Még mindig dolgoznak az Egri Gépállomás traktorai Az Egri Gépállomás már tel­jesítette őszi tervét. A gépek javítását ez évben fokozatosan végezték, úgyhogy lehetőség van arra, hogy az erőgépeik a tél folyamán is kint maradja­nak a területen és amely na­pokon az idő engedi, azonnal munkához láthassanak. Jelen­leg a gépállomás csaknem min­den traktora munkában van, sőt dolgoznak a fordítást vég­ző nehéz-gépek is. Uj járda, új vízmű Karácson dnak Évtizedes problémája oldó­dik meg a jövő óv folyamán a karácsortdiaknak. Az 1959-es évre megszavazott 15 százalé­kos községfejlesztési hozzájá­rulásból megkezdik a járdák rendbehozását. A munkára 126 ezer forintot fordítanak. A ja­vításhoz és építéshez a lako­sok jelentős értékű társadalmi munkával járulnak hozzá Ugyancsak megkezdik egy tör­pe-vízmű építését, amelyre 70 ezer forintot biztosítanak. Nő az érdeklődés az aprómagtermelés iránt Az aprómagtermelés jövedel­mezősége miatt termelőszövet­kezeteink, valamint az egyé­nileg dolgozó parasztok is egy­re többen foglalkoznak apró- magtermeléssel. Ebben az évben á pélyi Ti­szavirág Termelőszövetkezet például 400 holdra szerződött és ezen a területen termelt ap­rómagvakat. Különösen nagy az érdeklődés a szarvaskerep termelése iránt, hisz ebből a fontos export-terményből 1800 forint egy mázsa. A szarvas­kerep termelésében élen jár­nak Detk, Domoszló, Novaj, Zaránk és Tamaméra közsé­gek. — MEGYESZERTE folyik a vetésterületek felmérése. A mezőgazdasági osztályok szak­emberei és a községi agronó- musok közösen állapítják meg, hogy egy-egy község mennyi kenyérgabonát vetett az ősz folyamán és mik a hiányossá­gok. Három éve ENSZ-lag Magyarország Három éve már, hogy New Yorkban 1955. derembe» 14-én hazánkat, 15 más országgal együtt, felvették az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. Hogy is történt? Országunk több éven keresztül kérte felvételét. Ez azonban több ok miatt nem valósult meg. Az ENSZ tizedik ülésszakán Kanada javaslatot tett 18 ország felvételére. A javasolt országok a következők voltak: Albánia, Jordánia, i Írország, Portugália, Magyarország. Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepál, Líbia, Kam­bodzsa, Laosz, Spanyolország, Mongol Népköztársaság és Japán. Ebben az időben már az is nagy eredménynek számí­tott, hogy ez országoknak felvételi ügyét a közgyűlés napi­rendre tűzte. Az Amerikai Egyesült Államok ugyanis maka­csul szerette volna megőrizni az ENSZ „zártkörű klub” jel­legét. Szerette volna megtartani azt a helyzeti előnyt — amely éveken keresztül meg is volt —, hogy a tőle függő tőkés országok szavazógépezetét ne csökkentsék, esetleges más irányt követő, vagy semleges tőkés államok és különö­sen a népi demokratikus országok. Az élet azonban rácáfolt ezekre az amerikai számí­tásokra. A szívós és reális szovjet politika és a nemzetközi­leg létrejött erőeltolódás következtében eljött az ideje, hogy a közgyűlés többsége a felvételüket kérő államok ügyét napirendre tűzze. Az Egyesült Államoknak, ha nem akart a teljes elszi­geteltség és a nyílt vereség útjára lépni — látva a közgyűlés többségének hangulatát —, ésszerűbb volt a vétójogtól tar­tózkodni. Maga helyett azonban a csangkajsekista küldöttet állította előre, aki kifogást emelt a Mongol Népköztársaság felvétele ellen. Megvétózta felvételét, arra számítva, hogy ezzel a többi ország felvételét is megakadályozza. (Ugyanis a Biztonsági Tanács 5 állandó tagja közül, ha egy is kifo­gást, vétót emel, nem lehet az adott ügyet tárgyalni.) Ezt a számítást a Szovjetunió bölcs diplomáciája húzta át. A Biz­tonsági Tanácsban kompromisszumot kötött azzal a kikötés­sel, hogy a Mongol Népköztársaság mellett Japán felvételé­ről is később tárgyaljon az ENSZ. A közgyűlés többsége ezt a javaslatot elfogadta. Így 16 országot vettek lej az ENSZ- be. A szavazás 44 percig tartott. Ezzel több éves vitára tet­tek pontot, s mikor a hajnal ráköszöntött a Hudson-folyó partján álló ENSZ-palotára, a világba szétröppent a hír. A palota ormán pedig hetvenhat nemzet zászlaja kö­zött ott lengett hazánk zászlaja is. Eddig a történet, amely ugyan itt nem ért véget, sőt csak elkezdődött. Ez a kezdet azonban már mutatta, hogy a világ fejlődőben, változóban van. Ezt ugyan egyes nyugati „atompolitikusok” nem akarják figyelembe venni. Sokan nem azt a következtetést vonták le, hogy a legbonyolultabb nemzetközi problémákat is tárgyalások útján lehet és kell megoldani, hanem ellenkezőleg, fokozták és fokozzák a fegy­verkezési versenyt, a háborús konfliktusokat (taivani térség, Algír) és beavatkoznak más népek belügyeibe. Az ENSZ a nemzetek többségének szervéül kell, hogy váljék. Ennek ellenére változatlanul fenntartják azt a fel­háborító állapotot, hogy a több száz milliós köztársaság he­lyét még ma is a csangkajsekista Kína foglalja el. Hazánk ellen éppen napjainkban mesterkednek, az úgynevezett magyar kérdéssel. E problémának tárgyalását nyilván azzal a szándékkal teszik, hogy politikai ellenszen­vet váltsanak ki a jelenleg fennálló rendszerünkkel szemben. Az Amerikai Egyesült Államokat tekintve, ezen különöseb­ben nem csodálkozunk, mert jelenleg korunk reakciójának gyűjtőpontja. Ebben a követelésben benne van az amerikai ábrándokon túl a disszidens „hazafiak” és a letűnt osztályok káregása is. Az időt azonban nem lehet megállítani. Az idő pedig nekünk dolgozik. A nép a fennálló rendszerrel meg van elégedve, bízik benne és támogatja. Ezt bizonyítja a november 16-i választás eredménye is. KOCSIS SÁNDOR, a TIT tagjai ponti Bizottságának az ifjú­sági szövetség szervezésekor kimondott jelszava: hogy in­kább kevesebb tagja legyen a KISZ-nek, de azok tudjanak harcolni a népért „tűzön-vízen át”. Az elmúlt hetek válasz- • tásá harcaiban, s a munka­mozgalmakban mindenütt helytálltak a fiatalok. A na­pokban lezajlott országos újí­tási tanácskozáson is dicsére­tet kapott a KISZ, mert jól mozgósította a fiatalokat az új módszerek követésére, a tech­nika forradalmasítására, a jobb, a könnyebb keresésére. Vagy gondoljunk vissza az el­múlt nyárra, amikor a fiata­lok a Hanság évszázados ingo- ványai, lápjai ellen indultak eredményes harcra. Egyete­mista a falusi fiatal mellett, műszaki értelmiségi az üzem egyszerű fiataljával vállvetve harcolt az újabb területek meghódításáért. Az elmúlt napokban lezaj­lott tagösszeírás tapasztalatai a jövőre vonakozóan is hasz­nosak a KISZ-veaetők számá­ra. A fiatalok ugyanis kifej­tették óhajukat, hogy az ed­diginél nagyobb mértékben részt vennének a közös mun­kában, de néhol nem teremtik meg ennek lehetőségét. Kö­vessék az alapszervezetek a KISZ megyebizottságának a kezdeményezését, amely pél­dául a lányok foglalkoztatása érdekében minden járásnak egy varrógépet adott, amelyet telváltva használhatnak az alapszervezetek. Ha nem is varrógépekkel, de jó program­mal biztosítsanak állandó fog­lalkozási lehetőséget a fiatalok számára, hogy járjanak az alapszervezetbe & vegyenek részt a szervezeti életben. Mert nem elég csak hangoztatni, hogy KISZ-tagnak lenni szép és nemes dolog, hanem a tag­ság és a vezetőség részéről egyaránt törekedni kell arra, hogy minden fiatal teljesítse esküjét és a tagsággal járó kö­telezettségeket. Tóth József KISZ-tagnak lenni... lent a megyében. Az egiercsehi, a Mátravidéki Fémművek fia­taljai is szép példáját adják, hogy miként kell egy KISZ- tagnak élni és dolgozni. S éppen erről van szó: az élet hétköznapjaiban nem ország- raszóló, hanem úgynevezett „kis dolgokkal” bizonyítsák be a fiatalok, hogy méltóak az új tagsági könyvre s egyáltalán a KISZ-tagságra. Amikor a következő napok­ban megyénk KISZ-fiataljai átveszik új tagkönyvüket, ves­senek számot önmagukban: méltóak-e minden téren a KISZ-tagságra. • Ügy élnek-e mint egy hazáját szerető, be­csületes fiatal, akinek nem­csak a száján, hanem a szívé­ben is él a haza, a becsületes élet, s mindaz, ami az ország építését szolgálja. Vessen szá­mot magában minden fiatal, hogy eleget tett-e a KISZ-tag- sággal járó kötelezettségek­nek: példát mutat a munká­ban, a takarékosságban, az öregek tiszteletében és gyen­gébb szaktudású társai segíté­sében — dé lehetne tovább so­rolni a mérce pontjait. Nem kell azt gondolni, hogy a fia­taloknak, mert KISZ-tagok, aszkéta-életet kell élniök. Nem arról van szó, csupán az a kö­vetelmény, hogy a KISZ-tag legyen több a kívül álló fia­taloknál és éljen példásabb éle­tet. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagjai a tagkönyvcsere folyamán még egy jelentős ál­lomáshoz érnek a közeli he­tekben: leteszik az esküt az alapszervezet zászlajára. A me­gye pártszervezetei — falun, városban egyaránt — zászlót ajándékoztak a KlSZ-alapszer- vezeteknek és most csak azok kaphatnak új tagkönyvet, akik fogadalmat tesznek a zászlóra Amikor esküre emelik kezü­ket a fiatalok, sokat vállalnak, de a példa a KISZ eddigi mű­ködése azt mutatja, hogy aki ez ideig felesküdött az ifjúsági szövetség zászlajára, nem hagyta cserben a KISZ-t. He­lyesnek bizonyult a KISZ Köz­Néhány nappal ezelőtt, me­gyénk területén is befejeződöt a KISZ-tagok összeírása. Azéri vették számba az ifjúsági szö­vetség tagjait, hogy új, hal esztendőre szóló tagkönyvek­kel lássák el az ifjakat. Visszatekintve az elmúlt he- tek-hónapok megfeszített mun­kájára, el kell ismerni, hogy amennyire adminisztratív do­log volt a tagok nyilvántar­tásba vétele, annyira politikai munkát is jelentett. A KISZ vezetőségi tagok, a KlSZ-áktí- vák felkeresték a szervezet tagjait, s miközben felvették a szükséges adatokat, alapos nevelőjeliegű beszélgetéseket folytattak a fiatalokkal. Nemrég mondotta el egy já­rási titkár, hogy éppen a be­szélgetések során győződtek meg néhány téves nézet­ről, amit egyes fiatalok a KISZ-ről, a KISZ-tagságról vallanak. Nem általános és jellemző, de gyakran előfor­duló dolog, hogy az ifjúsági szövetség tagjai nem érzik a KISZ-tagság jelentőségét, sú­lyát, és kulturális, valamint szórakozási lehetőségeket biz­tosító szervként képzelik el a KISZ-t. De néhol az alapszer- vezet programja, munkaterve is ezt a törekvést türközi. Di­csekednek a fiatalok kultúr- csoportjaival, elmondják a ve­zetők, hogy minden este tele a helyiség szórakozó fiatalok­kal, de keveset beszélnek a lé­nyegről, hogy miként tanítja, neveli az alapszervezet a hozzá tartozó fiatalokat. A vezetőség sem mindenütt tudatosítja, hogy mit jelent KISZ-tagnak lenni, milyen feladatokat vál­lal egy ifjú, amikor a KISZ zászlaja alá áll. Nem szükséges most a lenini Komszomalról, Matroszovról, az Ifjú Gárda Oleg Kosevojá- ról, vagy a mai szovjet fiata­lok kommunista munkabrigád­jainak tetteiről beszélni, mert nálunk is van elég példa, amit követni lehet. A Mátravidéki Erőmű fiataljainak takarékos- sági kezdeményezése több mil­lió forintos megtakarítást je­. WVWVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV>I í H­| Romániai iskolák, < romániai iskolások \ KÉMIATÖRTÉNETI kuta­tásokra kaptam ösztöndíjamat, {nem tudtam azonban megáll- <ni, hogy pedagógus mivoltom- <nak megfelelően ne látogassak <el jónéhány bukaresti és vi- sdéki iskolába, diákotthonba, | pionírházba stb. < Azonos társadalmi rendsze- s rünk, földrajzi közelségünk |ellenére aránylag sok különb- sség van a magyar és a román s iskolák között. Sok követendő S példát láttam náluk, sokban > azonban azt éreztem, hogy ők > tanulhatnának tőlünk, a leg- Stöbb különbség azonban olyan, >ami a romániai és a magyar- {országi kulturális fejlődés kü­lönbségéből ered, ez adja ép- >pen mindkét ország iskolájá­énak meg a speciális jellegét. > Most, ősszel ünnepelte az > ország a romániai tanügyi re­> form tízéves évfordulóját. ? Gyulafehérváron részt vettem {az egyik gyűlésen, ahol a ra­kjon (új közigazgatási egység, { több járás összevonásából al- { kották) oktatási osztályának {vezetője számolt be arról, mit 1 jelentett a rajon számára a {tanügyi reform, mennyit fej­lődött az iskolák és iskolások ? száma, felszereltsége stb. Nem ? kívánom idézni az osztályve­zető számait, a lényeg az, >hogy a fejlődés hihetetlenül {nagy. Ezen a sok falura, sok {nemzetiségre tagolt vidéken <sokkal elmaradottabb volt az < iskoláztatás, mint akkor ná­diunk, s ma közel állnak ah- <hoz, hogy elérjék ami, ugyan- <csak rengeteget fejlődött isko­láinkat. s Óvoda szinte ismeretlen volt s vidéken, ma alig van falu, S amelyikben ne nyíltak volna > rovidebb-hosszabb foglalkozá­si idővel óvodák, napközi ott­honok, A szovjet iskolarendszer példájára Romániában meg­valósították az egységes isko­lát, ami azt jelenti, hogy egy intézményen belül van az ele­mi iskola és a középiskola is. Kezdetben az egységes iskola 10 éves volt, ma már 11 éves, de a távolabbi tervekben már 12 év szerepel, vagyis az érettségiig annyi osztályt fog­nak jármi, mint a mi gyere­keink. TERMÉSZETESEN nem minden kis faluban épült ki az egységes iskola mind a 11 osztállyal. Sok kicsi faluban még csak 4 osztály van, s csak a közeljövő tervei közt szere­pel az iskoláknak mindenhol 7 osztályossá való szervezése. A tankötelezettség a helyi le­hetőségeknek megfelelően ala­kul, az iskolafejlesztésssel pár­huzamosan, fokozatosan lesz kötelező a 7 osztály elvégzése. A városi iskolák olyan nagy- létszámúakká nőttek a közép­iskolai osztályok (VIII—XI. osztályok) egyre emelkedő lá­togatottsága miatt, hogy sok helyen kénytelenek az alsóbb tagozatok elhagyásával önálló középiskolákat szervezni, így hát iskolarendszerük kezd a miénkhez hasonlóvá válni. Iskoláikban mindenhol meg­valósították a koedukációt, vagyis megszüntették a külön leány- és fiúiskolákat, s min­den osztály az országban ve­gyes. Igen jó pedagógiai ta­Képek a Román Népköztársaságból pasztalatokat szereztek ezzel a megoldással, nagyon érdemes volna nálunk is fontolóra ven­ni ezt a kérdést. Nagyon használ a romániai iskolák képének az, hogy pár éve bevezették a kötelező egyenruhaviselóst. A kislá­nyok pepita kötényt viselnek, a középiskolás lányok sötét­kék szövetruhában járnak, fe­hér gallérral. A fiúk sötétkék posztóruhában vannak, amely­nek gallérja a kicsiknél ma­gasan záródó, míg a középis­kolások ruhája kihajtott sza­bású. Az iskolát a ruha újjá- ra varrott jelzés mutatja. Most kezdik felújítani a régi romá­niai iskolák szokását, s min­den tanuló egy-egy számot kap, amelyet ugyancsak köte­les karján viselni. Ügy mond­ják, hogy így az iskolán kí­vüli viselkedése a tanulóknak sokkal jobban ellenőrizhető, fegyelmezhető. Mindez, amit eddig elmon­dottam, csak külsőség, az isko­lákra inkább az jellemző, mi­lyen a benne folyó oktatási munka, hogyan és mit tanul­nak benne a gyermekek, pei-- sze ez sem választható el a fentebb emlegetett szervezeti kérdésektől. Az, hogy régeb­ben 10, ma 11 év alatt jutnak el az érettségihez, magával hozza, hogy rövidebb idő alatt kell megtanulni annyi anya­got, mint amennyit a mi is­koláink 12 év,alatt nyújtanak. Emiatt iskoláikban jóval na­gyobbak a követelmények, a tanulók túlterhelése, amely nálunk is állandó probléma­ként jelentkezik, a romániai iskolákban még sokkal na­gyobb nehézséget okoz. Tan­könyveik nagyobb anyagot ölelnek fel, s mintha kevésbé is törekednének arra, hogy megkönnyítsék a tanulás mun­káját, mint a mi ugyancsak sokat szidott tankönyveink. KÜLÖNÖSEN SOK nehéz­séget okoz a nyelvtanulás. A IV. osztályban kezdenek oro­szul tanulni, az V. osztálytól kezdve pedig egy nyugati nyelvet (főleg franciát, egyes helyeken angolt, vagy néme­tet) is hozzávesznek. A nemze­tiségi iskolákban még nehe­zebb a gyerekek helyzete, mert három nyelv szerepel már az ötödikesek tanrendjé­ben is, az állam nyelvét, a románt ugyanis már a II. osz­tálytól kezdve tanulniok kell. Nagy megerőltetés bizony ez a gyerekeknek, de nehéz vol­na megmondani, hogyan le­hetne könnyíteni ezen. Talán igazuk volt román kollégáim­nak, akik sehogyan sem ér­tették meg, hogyan elégedhet meg a mi általános iskolánk egyetlen idegen nyelv oktatá­sával. A többi tárgy tanterve nagy­jából azonos a miénkkel, a tanítás módszere sem más, mint nálunk. Sok hasonlóságot tapasztal­tam a gyerekek mozgalmi munkájában is. Az V—VII. osztályosok pionírok. A pionír­mozgalom csaknem teljesen megfelel a mi megújhodotí úttörő-mozgalmunknak. Nincs benne minden tanuló, meg kell dolgozni mindenkinek, hogy bejuthasson a pionír- szervezet tagjai közé. Olyan vonzóereje van a mozgalom­nak, ami csakis egy nagyon jó munkát végző, egészséges ifjúsági mozgalomnak lehet. Természetesen nem minden­hol ugyanolyan jól dolgoznak a pionírok és vezetőik, de pél­dául a gyulafehérvári magyar iskola pionírszervezetét veze­tőjükkel együtt el lehetne hoznunk mintacsapatnak. A gyerekek fegyelmezettsége, egészen nagyfokú-öntevékeny­sége^ követendő példát mutat. Ebből a szempontból jónak mutatkozik az egységes isko­la, minthogy a középiskolai osztályokba lépő tanulók szí­vesen megmaradnak a szer­vezet ifjúnevelői között. Minden városban pionírház áll a pionír szakkörök rendel­kezésére, ahol sok „függetle­nített” nevelő foglalkozik szakszerűen a gyermekekkel. A bukaresti pionír-palota kb. 80 tanárt foglalkoztat, s szak­köreiben hetente 8—9000 pio­nír fordul meg. Van ott kü­lön meseszoba, igen szép, ro­mantikus berendezéssel, üveg­ház, kis állatkert, tornacsar­nok, külön mozihelyiség, sza­badtéri színpad. különféle sportpályák stb., hogy a fő­épületről, az egykori királyi kastélynak pazar berendezett­ségéről ne is szóljak, SOKFELÉ JÁRTAM Romá­niában, azt láthattam minden­hol, hogy megbecsülik, sze- mükfényének tariják a szocia­lizmus jövő építőit, az ifjúsá­got. Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltá» TIT-tag.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents