Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-12 / 275. szám
I NÉPÚJSÁG A gyakorlati életre nevelés a raizoktatásban Létegetss a W. orsiágos gyoKnekraje kiállításon 135S. december 14., pAataft: A HEVES MEGYEI tanács művelődési osztálya szervezésében 10 főből álló rajztanárcsoport utazott Esztergomba, ahol megnyílt a IV. országos gyermekrajz kiállítás. A hosszú úton sok szakmai probléma került terítékre és találgattuk, hogyan, miként tárul elénk rajzoktatásunk jelen- lenlegi helyzete a kiállításon. Megérkezésünk után azonnal a városi tanács épületébe méntünk, ahol megtekintettük a kiállított anyagot. Ezek a rajzok az új tanterv szellemében készültek, melynek szintetikus jellege jól érvényesült. Célja: harmonikus egyéniséget alakítani, esztétikai és konstruktív ismereteket nyújtani, végső fokon: előkészíteni a gyakorlati életre. Ma már társadalmi igény a látás, a megfigyelőképesség fejlesztése, az alapvető rajzi ismeretek elsajátítása a termelőmunkában való részvétel érdekében. A forma- és a szíhér- . zék, a konstruktív szemlélettel párosulva, a látható világ egységét adja. A politechnikai ismeretek a valőságábrázolásból indulnak ki Elmélyedt, természetutáni rajzolás, után következik a szerkezeti felépítést magyarázó feladat. Az alap a meggyőző erejű tapasztalat, mely rendszeres térszemléletet nyújt. A kiállításon látott gyermek- munkák tárgyunk taníthatóságát bizonyítják. Két jellemzője: sajátos esztétikai jellegű és a praktikus céllal megoldott szerkezeti összefüggéseket magyarázó feladatok. A KIÁLLÍTÁS megnyitása •tán ankét következett, amelyet Xantus Gyula elvtárs. a PTI dolgozója vezetett be. Beszélt a rajztanítás belső tartalmáról, a konstruktív szemlélet kialakításáról. A hozzászólások az osztatlan és részben osztott iskolák problémáival, a középiskolai rajztanítással, a rajztanárképzéssel és a rajzi tankönyv fontosságával foglalkoztak. Az ankét után a Pedagógus Szakszervezet és a Komárom megyei tanács művelődési osztálya vendégül látott bennünket. Fehér asztal mellett is arról folyt a szó, ami a jelenlevők szívügye: a rajzoktatás. December 6-án Pesten megnéztük egy volt egri raiztanár, Hamza Tibor — jelenleg középiskolai szakfelügyelő — kép- j kiállítását. Majd a Csók Galériában: Göllner Miklós, a Nemzeti Szalonban: Benedek Jenő kiállítását. A havat csapkodó széllel szembeszállva mentünk végül a Nemzeti Galériába, ahol Benczur-emlék- kiállításban és a XX. század magyar festészetének anyagában gyönyörködtünk. A sok élmény és benyomás Izgalma a hazautazást is kitöltötte, megszépítette, megszínesítette: összegezve a dolgokat: a IV. országos gyermekrajz kiá’iüá- son megmutatkoznak a politechnikai oktatás célkitűzései, de a következő kiállítások tartalmilag még inkább a mód- '4 szeres rajzoktatást kell, hogy tükrözzék. A jubiláris V. országos rajz- kiállítást Egerben rendezzük meg a jövő évben, ahol még reálisabb anyagot kívánunk a közönség elé tárni. ÖRVENDETES TÉNY, hogy a rajzoktatás nemzeti üggyé kezd válni és tárgyunk megbecsülésére vall ennek a látogatásnak a megszervezése, amelyért e beszámolóval mondok köszönetét. Lőrenteiné Orosz Nóra, rajztanár. Egy jelentés beszélni kezd Cím: Munkaügyi Minisztérium. Feladó; Heves megyei Tanács vb., Munkaügyi Osztálya. A borítók tartalma: jelentés a munkaerő hely?et alakulásáról november végéig. AKI FELÜLETESEN olvassa á száraz tényéktől, számoktól ■hemzsegő iratot,' semmi érdekességet nem talál bennük, pedig szinte beszélnek a gépelt sorok. Kiáltják: nézz meg jobban minket, s meglátod, hogyan szépül a dolgozó ember élete itt Hevesben, hogyan válik egyre biztosabbá évek óta a mindennapi kenyérre való megkeresése, s hol tartunk most. Hol tartunk most? Csak ezt nézzük meg. Mit mond a jelentés? Az első szám, ami szembetűnik: a megye üzemedben, gyáraiban 101 munkahely betöltetlen. Villanyhegesztőket, köszörűsöket, marósokat, de légióként esztergályosokat, kőműveseket keresnek Egerben. Hatvanban, Gyöngyösön. A hatvani Városi Tanács két könyvelőt is alkalmazna, — ha lenne jelentkező, de nincs Sem adminisztratív, sem fizikai szakmunkára. A gyárakban dolgozók megelégedettek, nem nagyon hagyják ott megszokott munkahelyüket. Minimálisra csökkent a vándorlás. Ez a „divat” már csak a segédmunkások között uralkodik. Sokan azért kérik ki munkakönyvüket, mert valami köny- nyebb, kevesebb fáradsággal járó elfoglaltságot keresnek. S a 101 munkahely között számukra is adódik válogatási lehetőség. A férfi munkaerők hiánya már szinte megszokott. A miskolci Postaigazgatóság nemrégen húsz érettségizett férfit kért a Heves megyei Munkaügyi Osztálytól azzal, hogy postatiszteket akarnak nevelni a jelentkezőkbőL De egy fiatalember sem akadt, aki a postatiszti munka végzésére hajlamot érzett volna magában. Még az 1958-as tanév végén érettségizettek közül sem. Jellemző a következő két «zára is: novemberben 727-en jelentkeztek első ízben munkáért a munkaügyi és közvetítő szerveknél, a szabad munkahelyek száma pedig 720 volt. 598 jelentkezőt rövid idő alatt id is közvetítettek, s ezek közül 138-at név szerint kértek ki az üzemek és vállalatok. MUNKANÉLKÜLI segélyt csak Egerben fizettek ki, — mindössze két személynek, akik eddig adminisztratív munkát végeztek s munkakörük megszűnt — fizikai munkát viszont nem tudnak végezni. A számok tehát óriási fejlődésről tanúskodnak. Közük azt is, hogy míg az elmúlt esztendőben — az ellenforradalom „jóvoltából” — sok férfi szakmunkásnak nem tudtak átmenetileg kenyérkereseti lehetőséget biztosítani, addig ma már csak a nők elhelyezése okoz némi gondot. Ez is a téli hónapokban, mert nyáron a mezőgazdasági munkáknál mindenkire szükség van. A munkanélküli nők száma jelenleg az egész megyében 111. Közülük 82 segédmunkás, s igényük: üzemélelmezésnél, vendéglátóiparnál szeretnének elhelyezkedni. A lehetőségek? Az építőiparban és a felnémeti Fűrésztelepen van nők számára hely. Egyéb munkaalkalom mostanában ritkán adódik. A helyzet azonban nem veszélyes. A Munkaügyi Osztály ugyanis a nőtanáccsal közösen megállapította, kinek van legnagyobb szüksége munkára a 111 nő közül s ez a szám mintegy 40-et tesz ki. VAN TEHÁT MÉG megoldatlan probléma, de csak pillanatnyilag. Ahogy az ez évi novemberi jelentés azt bizonyítja, hogy férfi munkaerőben már hiánnyal küszködünk, úgy néhány hónap múlva minden bizonnyal ezt írhatjuk- a nők elhelyezkedését illetően is. —ger 1958. december 12, péntek* 1918. Megfialt Széchenyi Béla Azsia-utazó. 1Ö43. A csehazlovák—iszovjet ba*. rátságl,- együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírása. V Névnap O Ne feledjük, szombaton: LUCA liinsji — A HEVESI JÁRÁS valamennyi termelőszövetkezetében befejezték a zárszámadásokat. Átlagosan egy-egy termelőszövetkezeti tag munkaegységenként 36,80 forintot kapott. — KÉT ÉS FÉLMILLIÓ forint értékű mezőgazdasági géppel rendelkeznek a füzesabonyi járás termelőszövetkezetei. — TENK KÖZSÉGI tanácsa a jövő évre 12 százalékos hozzájárulást szavazott meg községfejlesztésre A hozzájárulásból befolyó ösz- szeg egy részét az iskola környékének szépítésére és a tanács épületének körülkerítésére fordítják, — EGÉRBEN a Szakszervezeti Székház nagytermében december 13-án, szombaton estes 7 órakor az ÉDOSZ és a szakszervezeti kultúrotthon rendezésében nagyszabású bá1 lesz. A bálon Szálkái Miklós és tánczenekara szolgáltatja a zenét. — VÍZTORONY építését tervezik a jövő évben Hevesen. A kút már elkészült, am ly a község nagy részét látja majd el vízzel. Ä hős ...Hahaha. hogy én &s a gyávaság... Ez kérlek több, mint nevetséges. Tudod te, hogy én már hároméves koromban egyedül mentem ki, pedig ott sötét volt? Ugye, hogy nem tudod! S tudod te azt, hogy én mi mindenen mentem keresztül, hogy hányszor és hányszor ült ki társaim arcán a félelem hideg verítéke, mikor én fölényesen, nevetve, gúnyos arcot vágva néztem szembe a halállal? Ugye, hogy nem tudod! Afrikában jártamkor egyszer egy oroszlánnal akadtam össze... Nem volt nálam a fegyverem, még egy bot se... Más, más'elájult volna, vagy sikoltott volna, én nem... Én odamentem az oroszlánhoz, s megráztam a sörényét és megvakargattam a fülét... Már elment az. oroszlán, amikor a fegyverhordozóm utóiért a szemüveggel! De ez semmi. A Vörös-tengeren fürödtem, amikor felbukkant a vízből egy cápa jellegzetes vitorlauszonya... Más, más ijedten úszni kezdett volna, menekülni, sikol- tani, de én... én nem. Előrántottam tőrömet, amelyet fürdőruhám övébe felejtettem és torkon szúrtam a rámrohanó bestiát... Ugyan kérlek, ahogy egy játékvitorlás volt, ugyanúgy cápa uszonya is lehetett volna.„ A bátorság a fő és nem a bátorság tárgya... ...Ezer és ezer ilyen esetet tudnék mesélni, hidd el. Mondjam el, hogyan bírtam le egy öttagú rablóbandát, hogyan menekültem meg egy szakadék széléről, hogyan sikerült megfékeznem egy megvadult bikát... Minek mondjam? Hidd el, a gyávaság olyan messze áll tőlem, mint a Mars Földtávolban... — mondotta barátom és felemelte borospoharát. Hirtelen elsápadt és a félelem hideg verítéke ült ki a homlokára. Ajka elcserepksedett és csak suttogni tudta: — Te jó isten... végem van... Itt a feleségem — és megroggyant térddel eltávolít testes neje oldalán lakására, amely+Eszak-Afrikától még északabbra, mintegy ötezer kilométerre volt a Bimbó utca 4/b. alatt... . (egri) WUim m Sokai mondó !iíf LS ivatalosan 575 ezer, valóságban azonban egymillió 11 a munkanélküliek Száma Angliában. Dél-Wülésben minden üres állásra öt állásnélküli jut... Eddig a hír, amely az angliai rekord-munkanélküliségről számol be, nem szól azonban, a hír az okról, amely ezt a senki által nem kívánt rekordot kiváltotta. A gazdasági válság hajnala ez, olyan hajnal, ahol a „napfelkeltét" senki nem várja, legkevésbé az angol munkás, olyan hajnal, amikor még örülnek az angol tőkések, mert van tartaléksereg a kapuk előtt. De ez a tartaléksereg napról napra nő, növekszik az eladatlan áruk tömege, vándorol a tőke egyik iparágból a másikba, utat keres, hogy megkapaszkodjék. S ha már minden utat megjárt, — hogy kissé vulgáris legyen a hasonlat —, belejut a nagy semmibe, amit így hívnak: gazdasági válság. Erre mutat előre a rövid és mégis sokat mondó hír. 4 mi jár, a% jár Fffanz von Papén, a hitleri német birodalom egy *- kori külügyminisztere benyújtotta nyugdíjigényét a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumába. Igaza van! Meg is kapja, minden bizonnyal megkapja a nyugdíjat, hi:z kétségtelenek az érdemei a második világháború előkészítésében, a hitleri fasizmus külpolitikája megalapozásában. Franc von Papén nyugdíjas lesz. Nyugdíjas, éppúgy, mint a munkában kiöregedett állami hóhér. Ami jár, az jár! (látó) Qúj ii-ze tíüzeh mhöl Vöröshagymát — feketén A napokban vonaton utaztam valahová. Mellettem és szemben velem két idősebb, molett hölgy ült és kedélyesen diskuráltak egymással. Szóba került a tél, a karácsony, a disznóölés, a disszidáltak ügye, míg végül is kikötöttek a Montreálban élő unokaöccsnél, aki rendszeresen küld haza fényképeket, autóval, vagv éppen a televízió mellett fotog- rafáltatva magát. — Jól keres, a drágám — magyarázza az idősebbik —, bár még mindig nincs a rendes kerékvágásban, mert jelenleg csak egy nagy pékségben dolgozik és hát mégis a volt „főkönyvelőnek” egy kicsit zsenánt dolog ez, dehát istenem. .. Azt írja a lelkem, hogy Kanadában nem szégyen a munka és különben is bőven van pénze és fizetéséből futja az autórészletre is. Csak tudód, édeském ... a koszt... a koszt- ami más azért odakint, mert ennek a gyereknek a kolbász, a sonka, no meg a szalonna volt a műsora s Egerben este fa 8 órakor: A tanítónő (Bemutató előadás) Gárdonyi Géza bérlet. mindene. A jó házi füstölt kolbász, érted? Fokhagymásán. Hidd el, angyalkám, hogy a Jenci annyira szetette a disz- nóságokat, hogy egy százötven kilós meg se kottyant nekik egy télen... A fiatalabb hölgy kedvesen mosolygott, majd váratlanul megjegyezte. — Na! Éppen a disznóölésről jut eszembe, hogy nem lehet kapni vöröshagymát. Érted, angyalkám? Magyarországon nincs vöröshagyma! Hát ez < felháborító. És mond<% mondd drágám, Makón mit csinálnak a parasztok, vagy talán külföldre szállítják a mi vöröshagymánkat? Az idősebb hölgy közelebb hajolt barátnőjéhez és halkan a fülébe súgta: . . . — Feketén tudok egy helyen, de hét forint kilója. A hölgyek leszálltak, nekem meg eszembe jutott, hogy azért sokra vittük mi az utóbbi esztendők alatt, hisz van húsunk, szalonnánk és jó fokhagymás kolbászunk is, az üzletek tele áruval, sőt a motorkerékpárt is részletre adjál; már, de vöröshagymánk, az persze nincs. — Miért nincs vöröshagyma? Háborodtam föl most már én is és keményen fejembe vágtam a kalapot. Miért kell azt tudni egy hét múlva Montreálban, hogy Magyarországon még vöröshagymából sem ehetnek eleget az emberei;. sz.. .y Nagyok Eger múltjából Bródy Sándor Hatvan város anvafcBnvvé^ő1 Születtek: papp Mária Borbála. Vitovszki László. Magyar Miklós. Csábi István. Tóth nona. Házasságot kötöttek: Vincze László és Paraszt Mária. Meghaltak: Bittel Sándomé (Muth Margit), Szabó Jánosné (Fü- 'äp Julianna,) AKI EGYSZER a leírt szavakba, mint a szépen préselt virágokba szokás, beleszeret, azt érdekli az író, a szellem emberének földi pályafutása, emberi lobogása, akarásai, elindulásai, sikerei, bukásai — az egész élet, úgy, ahogyan azt az író, a költő megszenvedte és vég'gálmodta. így voltam, gyerekkoromban Petőfivel, Arannyal és — magam sem tudom megmondani, miért legfőképpen Vörösmartyval. Mindez azért jut eszembe, mert hetek óta keresem Bródy Sándor lábanyomát, emlékek, egyéniségének Egerben hagyott és Egerre emlékeztető vonásait. Beszéltem emberekkel, akik azokat ismerték, akik jóbarátságban volta* vele Mondják, sok anekdotába illő eset történt meg az éle' et ismerő és olykor habzsoló Bródy Sándorral. Mindig hű maradt önmagához és temperamentumához. Olvastam a ciszterciták gimnáziumában kiadott egykori értesítőket, ahonnan kibetűzhettem; Bródy Sándort akkor még Braun Sándornak hívták, alig három osztályt járt a tarkaruhás papoknál, de a jeles intézetben már nem tudott leérettségizni. mert a sors közbeszólt. Gyerekkorában sokat betegeskedett s talán ezért nem mutatott meglevő tehetségéből eleget. Igaz az is, h-'-gy már akkor megjelennek írásai a helyi lapban. Egyesek szerint az Uszoda utcában lakott A heves temp- ramentumú gyerek bizonyára sokat verekedett iskolatársaival az egri tereken, a vasút- töltésen, vagy az akkori Érsekkertben. Az a néhány adat, amit összeszedegettem, nem elégített ki. S akkor rájöttem a régi alapigazságra: az írót magát kell megvallatni önmagáról. Mert miért is dicsekedett ő folyton azzal hogy ő az egri hóstyákról való? Ezt nyelve is, magatartása is ezerszeresen és árulkodóan bizonyítja. Amikor az Erzsiről ír, vagy Garabangyiról, vagy bárkimás szegény, elesett emberfiáról, mindig úgy érezzük, hogy a mese itt szövődik, valaki egri szólásban szövegez, egri tájak parasztjainak esze- világából rakódnak össze a képek. Bródy a legcsodálatosabb és legigazabb vallomást önmagáról kifosztottam idegenben, elhagyatva és öregen, majdnem reménytvesztetten rögzíti a Gárdonyi Gézához írott levelében, 1921. új esztendejében. Pádovából. A megrendítő vallomás néhány részlete: „Én nem külföldről jöttem, itthon születtem Itten bújtam ki a falu földjéből, a hóstyák kakukkfüves utcáiból. Én nem akartam semmit. Díszt, állást, rangot, semmit... Egy dicsőségre gondoltam mindösszesen: ha egyszer valami olyan nagyszerű dolgot írnék — véletlenül — megemlékeznének rólam egri barátaim abban a város alatti szőlőben, amely valaha az enyém volt. most pedig az egri angolkisasszonyoké. az apácáké (Kegyes és szent nővérek, sok szagos szőlőt, jó termést kívánok. És nrrndig jó termést Egernek! És ne haragudjanak a kapásokra, a találékony és szorgalmas emberekre, akik a szegény városból gazdag várost csináltak)" Majd a végrendeletszerű írás másik helyén így folytatja: „NE EMLÉKEZZÜNK, ki tudja, milyen kevés az időnk. Téged — majd! — a város négy fekete lován levisznek a völgyi temetőbe, amelyet a Kisasszonyról neveznek. Jobb illatú temető nincs is a világon, a közönséges fűje is kakukkfű. Kisdiák koromban sokat vittem haza és nem volt azért szegényebb az illata és nem mondta senki, miért mászkálok keresztény temetőbe? ... Engem csak vasúton szállítanak le Egerbe, hogyha a város beereszt. Attól függ, ki lesz akkor az egri érsek. Lehet, hogy itt külföldön ásnák el? Csak azt ne, kérem! A szülőföldemet, a helyemet, azt nem hagyom!" Tovább így: „És girbe-gurba utcákon vágtat velem az egri reneszánsz hintó, amelyet hat-'vés korom óta ismerek Nem kedveltem Szerettem volna elkerülni a benne való kocsikázást, de nem lehet, hát nem lehet... öreg koldusok loholnak a hintó után, hogy megmutassák, hová dugjanak el, melyik mellé, mert sok testvérem alszik ott.” Az az ember, aki 1863-bon — mint maga mondja — az egri hóstyán megszületett egy tönkrement kereskedőcsaiád fiaként, öregen kerül haza meghalni: 1924. augusztus 12- én végzi életét a Grünwald- szanatóriumban anélkül, hogy az óhajtott „kevés bajtársi elismerést" akárkitől is megkapta volna Pedig netvenegy- néhány kötetnyi irodalmat írt és olyan nyelven, amely akkor forradalmat jelentett. IGNOTUS 1924. augusztusában azt írja Bródyról: — „Azt mondják, te kezd- ted a magyar naturalizmust. Istenem, kevés az új otthon, amit nem te kezdtél meg harminc esztendőn át De mindig és mindenben cigány-Paganini voltál. G-húrod egri magyar nye’ved volt." Ady Endre „A város megvétele” c'mű írását így dedikálja: „Bródy Sándornak küldöm a legszebb és legigazabb magvar poétának. Sándor bátyámnak aki maga tán nem . is tudja, hogy mennvi mindent csinált és folytatott le e csatoraátlan országban." (f. aj
