Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-07 / 271. szám
6 NfiPÜJSAG 1956. december 7., vasárnap KOLTOK ÉS VERSEK PATAKY DEZSŐ: EGRI KÉPEK JINq Ismerős volt minden este. Negyvenötben is jártam erre — meleg jés fülledt este volt. A hegyek mind a lábam elé gyűltek s messze, lenn a városszéli házak udvarán már egymásnak feleseltek az ismerős hangú, lompos kutyák. Az égen, fenn pirinyá csillagocskák ragyogtak — s a présház ablakán át ránk zúdították huncut fényüket. Itt aludtunk, s egy szótlan, megroskadt, apró asszony forró, puhára sütött krumplit öntött elém egy barna tálba; most is látom szikkadt-ráncú arcát, hogy sző*te rá konok rajzát a sors. Fáradt voltam, mert egész nap kóboroltam, jöttem vonatok mellett, zötyögő szekerek nyomában, — szememet csípte a könny, a por, arcom égett a naptól s a széltől a szám is kicserepesedett. ő csak nézett rám megtört szemével hosszan, hallgatag, s érhálós, furcsa kezével elsimította a homlokomat, láttam szemének fakult színei közt fészket rakott a magános szomorúság: fiának képzeltl engemet! Hánykolód*am a szalmán erre, arra, s az öreg dikó olyankor felnyöszörgött, az éj hűvös volt, nagyon fáztam — lehet, megérezte, mert fölkelt s a kendőjével betakart. A várfalaknál .. • Hányán omlottak vérükben érted össze?! ...Hallgatnak mind e kövek, idő-fogazta bástyák. Csak ,a szél rohan, jajong, száguld vakon, hideg kőzáporral hull le a falakon, tombol, sziszeg, süvít a várfokon — s mint ittfelejtett, tépett harci zászló, meg-megrezzen egy őszi bokor. MOLNÁR JENŐ: John Milton (1608—1674) Emlék üzent- a tél A hegyek gerincén ott, fenn a Bükkben messzire vágtatnak a szél-szekerek, sírva citerázik az erdő, a zsindelytetőn cserepek mocorognak s magasra csap fel a szélben a por. Ä hegyek tegnap már fehérek voltak, a tél üzent velük. Üzent a fázó, őszi fénynek, a havat-váró ősi parknak, a vékonyvizű apró érnek, és üzent az Eger-pataknak; nehézszaaú pi-ncós-napoknak — üzent a pohárnak, a bornak. Üzenek én is, mint tegnap az Eged, most én is üzenek, mert szeretek! Húszévnyi hitem örömével, kedvemnek tüzes özönével szeretek, mindig szeretek! Egv barna lányt — a szeme tiszta, halványan kékes, nevetős; s mint a hamu a parazsát őrzi men reggelre, úgy őrzöm magamban a mosolyát, minden szavát. Belőle lobog föl bennem az ének, mint őszi kaszálón a kis tüzek vigyázza léptem, de nehéz könnyével rögtön kiolt ha hűtelen leszek! FORGÁCS KAROLY: Jégvirág Hol az a kert, amely üzen Veled nekem, te csipke-álom: Jégvirág, óh, hol az a fa, mely téged bont ki zsenge ágon? Matyólányok álmánál szebb vágj' S míg nézlek: az ablakon át Hó kelyheidbe önti be a FelKelő nap rubint borát. A Tél tündérlányainak vagy Te elzsongító mosolya, A fázó szívet bódulatba Hajtja szépséged ostora. Emlék... Elém idézi az álom gyakran... Nem tudom, hógy mi frissít úgy engem abban a csendes parasztudvarban? Korafény rezzen, a hajnal köszön, szótlan imával felel nagyapám; szemével eget, kaszaélt vizsgált; telt kalászt ringat a nyári határ. Fákul az emlék... Sok év takarja, mégis él, éget a falusi nyár, hiába hullott az évek avarja, öregapámmal egyre visszajár.. Veríték mossa a kaszanyelet, Pacsirtát nézek csendbe merültem fehérnép ajkán nó*a visszhangzik... — Milyen mérföldes messze kerültem Elült a nóta, el a pacsirta, megkopott múltban szél csak valahol. Másé az udvar, por már nagyapám, aratás helyett it serceg a toll... Mégis egyre csak visszajár hozzám, tavaszi kedvvel tör a múlt elő, újulok tőle: eltölti szívem igaz emberség és férfierő! ANTALFY ISTVÁN: iVern indul vér . . . ... mert nem indul a vér •roncsolt szívekben, hűlt erekben, elfolyt velőkben nem kél új gondolat, s csak holt anyag marad a szem. mely többé sosem rebben .:. Nem ölelhet a kar, amelyet gránát, akna tépett, s a láb, mely ottmaradt sosem táncolhat, sose léphet..? Hol ülnek ünnepet a háborúit halottal? s az árvák, özvegyek ...? ! — Ünott szókkal ne is vigasztald! Kitüntetéseket ha adnak is neki, nem jön meg többé, aki otthalt! A gázfelhők között, és megfertőzött levegőben . ki szívja majd a tiszta oxigént, isi bújhat meg biztos sarokban, ha egyszer majd a bomba robban?! Ügy fáj a gondolat, és olyan semmi lesz az élet, ha csak ez vár... üyen ítélet... mely megrontja az álmokat, és véressé teszi a szépet... Nem. nem ez kell! Nem ez! hogy ében az ember a föld, eg, ne omoljon a ház a porba, hogy ne reccsenjen meg a borda, és a gerinc. . de dobbanjon a szív. szüljön az agy új. merész terveket, a kar öleljen, táncoljon a láb, fény töltse be a csöndes kis szobát, öleljük egymást igyuk meg a bori. és kftsröntsük a' te’kelő nanot, építsünk merész hidat a jövőbe, és legyen minden napra friss kenyér... ó, ennyi az egész, ami él az emberszfvekben, hát lehet-e álmodni szebben ...? . . . mert csak. csak így lehet élni... roncsolt szivekben, s erekben és letépett karokban nem, nem indul a vér... ! MOLNÁR BÉLA: A Tisza dicsérete Ti, akik ott éltek mellette, nem ismeritek a hű folyót; csak tűnődtök, ahogy felette összeölelkezik a bozót. Nézitek, ahogy siet tova szántóföldeken, réteken át, s riadtan szűköltök az éjben, ha hús testén megfeszül a gát... Hányszor néztelek benneteket Szegeden, a hídnak lapulva: izzadtan húzzátok a terhet s unottan köptök a folyóba... Azért kell. hogy öntözze a földet, ha szárazon feltátog a táj, hogy fény legyen körül s a csendben feldübörögjön már a gyár! Itt, a hegyek között is hallom halk zsongását: a legszebb zenét, mély álmokat ver ki a parton s visszhangozza a messzeség. Éjszakánként járom a füzest, az ismerősét, a lankás tájat, minden éjjel vívom a harcom; kóbor lelkem hazatalálhat. Mint szeretni készülő asszony költögeti alvó kedvesét, úgy költöget engem a Tisza: leghűségesebb gyermekét.., Háromszázötven eve (1608 december 9) született Londonban az angol irodalom egyik legnagyobb költője, — John Milton Neveltetéséről a szülők gondoskodtak a lehető legnagyobb alapossággal. Már gyermekkorában megszereti az irodalmat, sokat olvas, tanul Egyetemi évei alatt már művelője az irodalomnak, latin alkalmi verseket ír. Tanulmányai befejeztével pedig már angolul írja fiatal korának legnagyobb verseit: On Time, L’ Allegro, The Arcades; Co- mus című „állarcos játékát." Később Olaszországba, Franciaországba és Svájcba utazik. Szonetteket ír olaszul. Londonba való visszatérése > után tanítással foglalkozik, ; majd bekapcsolódik a politikai [életbe. Szembeszáll a püspöki [uralommal, kiáll a vallássza- [ badság ügye mellett 1648-ban. ; a forradalomnak egyre na- [ gyobb térhódítása idején l Cromwell megbízásából megír- [ ja On the Tenure of Kins and i Magistrates című munkáját, [majd később Károly kivégzéssé után a Defenstó pro popu- [lo Anglicano, Defensio Seeun- tda stb című műveit. A nagy » erőfeszítést követelő munka [sajnos áldozatot követelt Mil- [ tontól, elveszítette szemevilá- ! gát. A restauráció után vakon, • te Fesen szegényen áll szembe [ a nehézségekkel ráadásul még [ üldözik is. önbizalmát mégsem Veszíti el. Meggyőződése, akaratereje segítette nagyszerű művének, az Elveszett pa- radicsom-nak megírásában. Az Elveszett parad.csöm-ában. amelynek stílusa — Szerb Antal szavaival élve — magában foglalja Milton egyéniségét: „A vers testéről száműzi a rémek középkori és a metaforák barokk ékszerét, az egyszerű blank versekben magának a mondat vonalának kell hatnia.’1 De érvényesül a műben a ..nőmegvető puritán férfisőg" is. Mert Éva — az „ostoba nő” — eszik a tiltott gyümölcsből, s követi őt Ádám, a „lovaglás, szerelmes férfi” azért, hogy amannak ne egyedül kelljen elviselni az élet szenvedéseit a paradicsomból való kitaszíttatás után. A mű legérdekesebb alakja a Sátán aki fellázad az isten ellen, azonban van benne valami cromwelli magatartás, valami a protestáns, puritán lázadóból A kö’temény legmeg- rendítőbb része is a Sátán monológjában található, „ ,. amelyben a megvakult Milton minden átszellemült fájdalma benne reszket.“ The mind is its own place, and in itself Can make a Heaw’n of Hell, a Hell of Heaw’n. What matters where if I be still the same. (Az elme az önmaga saját helye és önmagában alkothat Mennyet, — Pokolból, Poklot, — a mennyből Mindegy, hogy hol, ha én még ugyanaz vagyok ...:) Az elveszett paradicsom megírása után csakhamar elkészült a folytatás is: a Visszanyert paradicsom amely már gyengébb, mint az előző alkotás. De Milton élete végén még ismét felemelkedik az Elveszett paradicsom „eposzi csúcsára”, amely igazi görög tragédia, „szigorú sophok- lési tónusban.” Kórusok szerepelnek ebben, ant’k versformák, s magában foglalja Milton mondanivalóját: „a legyőzött lázadók” törhetetlen dacát, az antik utáni rajongását és így szól áz elmúlásról, amelynek jövetelét már érzi: My race of glory run, and race of shame, And Ishall shortly be with theen that vest. (Megfutottam dicsőségem pályáját és szégyenemet, és nemsokára azokkal leszek, akik pihennek.) 1674-ben halt meg hosszú küzdelem, sok megpróbáltatás után, de az életmű amelyet hátrahagyott, három évszázad távlatából is világító fák1 vaként ragyog felénk, s ragyogni fog, míg irodalomról, költé- ''f'tről beszélnek ezen a földön. Lőkös István. a TIT tagja. jARRAROVITS ENDRE; Kelemen László | és az első „Magyar Játszó Színi Tarsasag*b IL i SIMÁI Kristóf „Igaz házi” | című vígjátéka a legteljesebb s siker jegyében került bemuta- i tásra. Két nap múlva megis- i mételték a pesti Rondellában. | S aztán elkövetkeztek a 5 küzdelmek nehéz évei. A nagy < lelkesedéssel megkezdett vál- S lalkozás nem tudott megeró< södni. Az előadások rendes > sorozata csak 1792. májusában < indulhatott el a nyári színkör> ben. Az őszi napok beköszön- l tésével az előadások szünetel> nek ... Kelemen direktor kö< nyörgő levelekkel árasztja el > a vármegyéket, pénzt kér tő- i lük a társulat fenntartására. í De mindez nem menthette smeg a társulatot attól, hogy $ meginduljon benne a szétesés ( folyamata __Az a hat esztendő , ameddig a társulat úgy, ahogy együttmaradt, nem megszilárduláshoz, hanem a széthulláshoz vezetett. A tár- | sulaton belül viszálykodás dúl- < ta fel a belső békét, botrá- < nyok támadtak, adósságok < nyomták el a színészeket. Kö- í zönségük meg éppen nem 5 volt... Nem volt szerencsés | a budai oldalon kísérletezni, | amely semmiféle színházi vál- $ lalkozást nem volt képes fenn- < tartani még hosszú időn át... < Nem volt szerencsés Kelemen s társainak görcsös ragaszkodá- >sa a fővároshoz, amely akkor s polgárságának eredeténél, koz- ’> mopolitább természeténél fogsva a magyar érdekek iránt jó- > val közörnbösebb volt mini S sok vidéki város ... Nem volt ;> szerencsés pályakezdésük ,dő- > pontja sem: a francia forra- > dalom hullámverései, a Mar- > tinovics-ügy rosszindulatú, > gyanakvást ébresztő mozzana- > tai, mindenféle magyarszelle- >mű törekvés elé torlaszokai > emeltek. De maga Kelemen is > sokkal hiszékenyebb és ra on- > góbb természet volt, semhogy > erélyes vezetésre és rendtar- > tásra termett volna. > A színészek hálátlanul visel- > kedtek vele szemben Ismétel- i ten elveszik tőle az igazgató- > ságot, még végül elkedvetle- < nedve a szűnni nem akaró rá- i galmaktól, maga válik meg s > társulattól, amelynek szétesé- ?se most már feltartóztathatatlan. J AZ A KIS társaság, ameiyel 1790-ben Kelemen László maga köré gyűjtött, egy eszme lelkes harcosa volt, az, amelyet 1796-ban feloszlatott, — valljuk meg — már csak bukott vállalkozás, ö maga beleverte egész vagyonát és beletemette egész hitét. De pitéből egy szikrányi a hamu alatt mégis megmaradt... Három évvel később újabb társulatot szervez, most már vidéki vándorlásra. Régi álmát valósította meg, hiszen kezdettől hirdette, hogy csak vidéki játékokkal tartható fenn a magyar színészet. Ped'g a maga anyagi és családi bajain kívül más körülmények sem kedveztek a színészet talpra- állításának: 1797-ben lóra ült a nemesi felkelés háborús gondolatok foglalták el az ország népét, kit érdekeltek /ol- na a színészi kérdések? De útra kelt nem csüggedő akaraterővel, hogy újrateremtsen valamit a semmiből. És most is akadtak lelkes társak, akik vállalják az állandó otthon hiánvát, felszerelésüknek képtelenül nyomorúságos voltát, az eladósodás rémét, a végük- érthetetlen telek szenvedéseit, s mindezek fölébe még az apai átkot és az anyai köny- nyeket. Kötéltáncosként barangolnak várösról-városra, többször ébresztve inkább szánalmat, mint fogékonyságot a művészet iránt... Nagyvárad, Miskolc, majd 1800-ban a mi városunk. Eger is rövid időve falai között látja ... Terve az, hogy a vidékről kiindulva végül Pestet is visszahódítsa a magyar színészetnek Egy rövid időre tűrhetően alakú1 körülötte az élet, s aztán egyszerre minden összeomlik. Eljön az idő, amikor még az adósok börtöne is szállása lesz. Végül is a tönkrement szín- igazgató visszatér az atyai foglalkozáshoz, s falusi iskola- mester és kántor lesz. Múltjában, családi és erkölcsi életében még a szigorú egyházi törvények sem találhattak foltot: kántor Ráckevén, majd Makón orgonista, aztán váltakozva prókátor és iskolamester míg végül egy váratlan szerencsétlenség véget vet megpróbáltatásokban gazdag életének. 181-1 decemberében, egyházi funkcióból jövet, lovai megvadulnak, kocsija felborul, ő maga koponyaalapi törésben, rövid haláltusa után karácsony estéjén kiszenved. KELEMEN László a magyar színészetet megteremtő társulatnak legnagyobb alakja volt. Műveltsége, irodalmi jártassága, a szép és nemes iránti vonzalma, legnagyobb erényei közé tartoztak. A kudarcok, sikertelenségek nem őt illetik, hanem az általános helyzet következményei, amik ellen hiába küzd az egyes ember, még ha vasakarat és szívósság jellemzi is... Mint színész is jelentős elismeréssel találkozott, mégis az ő emléke nem a nagy aktoré, aki alakításaival örökítette meg nevét hanem a színigazgatóé, aki ' özei egy évtizedig tartott össze egy olyan düledező alkotmányt, amely már alakulásakor sem volt kedvezőbb helyzetben, mint feloszlásakor. Ha volt valaki, aki sírja széléről csupa csalódással tekinthetett vissza életére: bizonyára Kelemen László volt az... Életműve mégsem voit hiábavaló. A magyar játékszín gondolata még'scsak az ő kezdeményezésére és az általa vezetett szövetkezésben gyulladt ki először A magyarnyelvű színjátszás gondolatának életrevalóságából ők adták az első gyakorlati leckét, s az eszme, amely belőle és társulatából szertesugárzott, attól fogva soha többé ki nem aludt. ÉS ÉL TÖRETI.ÉN fénnyel Kelemen László alakja is az utókor emlékezetében . Az a tiszteletreméltó vállalkozás is, amely „Irodalmi Színpad” címen városunkban elindult, az ő nevét írta elsőnek színlap- iára. — Kívánjuk: legyen méltó az egri Irodalmi Színpad munkája nagy névadójához, ad.on hozzá elfogyhatat- lan biztatás’ Kelemen László nagyszerű példája.
