Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-07 / 271. szám

1958. december 7., vasárnap

NEPÜJSÁG

9

Ki hitte volna?

Gazdag emberek szövetkezete

Mikor a választási eredményekről kiadott közleményről Nyugaton tudomást szereztek, jó néhányan felszásszentek. Azoknak a külföldi tudósítóknak ós politikusoknak, — az úgynevezett magyar szakértőknél! —, akik jóslásokig merészkedtek a magyarországi választások várható eredményeit illetően, bizony kellemetlen gondokat okozott: hogyan magyarázzák meg tévedésüket. Pedig nem „tévedtek”, csak éppen nem aláírták tudomásul venni azokat a változásokat, azt a légkört, ami az ellenforradalom után kialakult és úgy gondolták, hogy a választás az majd megmutatja. Hát megmutatta! Demokratikusan, titkosan, mindenféle erőszak, hamisítás és csalás alkalmazása nélkül — egyszóval nem francia módszerekkel! — bebizonyosodott, hogv mit akar, merre akar tovább haladni a magyar nép.

— Ki hitte volna — kesereg az egyik őszintébb nyugati tudósító —, hogy ez a szavazás ilyian zökkenőmentesen, ilyen légkörben folyik majd le? — Ki hitte volna? A kommunisták. de mindazok az emberek, akik nyitott szemmel és füllel járnak az országban azok hitték és nem is csalatkoztak.

Maradiunk csak egyelőre a légkörnél. Hogyan is alakult id az a légkör, amelyben az egész szavazás lefolyt, amelyből — a képviselőkre leadott szavazatokat véve alapul — a 99,6 százalékos egyetértő szavazat megszületett és amelyet a nyugati tudósítók szerint: ki hitte volna?

Gazdasági helyzetünk kedvezően — jobban mint amire sokan számítottak — alakult. Üzemeink, gyáraink termelnek — bőségesen van áru, egyensúly van az import és az export között, iparunk egyre nagyobb területeket hódít a világpiacon, kedvezően termelt a mezőgazdaság is. Mindez lehetővé tette, hogy másfélmil- liárddal növeljük a beruházást, hogy olyan határozat jelenhetett meg, mint a munkás- osztály helyzetéről szóló határozat. Nagy dolog ez. Két év alatt a gazdasági szakadék széléről eljutni olyan gazdasági stabilizáláshoz, amelyet nem egy nyugati ország ^irigyel tőlünk, és amely a jövőt illetően nagy ígéreteket rejt!

És a gazdasági helyzettel együtt stabilizálódtak az emberek is. Két év áldozatos, nem egyszer erőfeszítést követelő munkájában tovább növekedett a munkásosztály politikai öntudata, felelősségérzete a munkáshatalom megvédése iránt. A parasztság is „letette a garast”. Két év alatt munkájával, szorgalmával hitet tett bizalmáról a párt, a kormány politikája iránt. Az értelmiség dolgozik, alkot, meggyőződhettek róla ós meg is győződtek, hogy nincs mitől tartaniok - Szent Bertalan éjszakájával rémítgette őket az ellenforradalom —. nem tértek vissza azok a hibák, amelyeket 1956. előtt az értelmiségiekkel szemben elkövettünk. Az ifjúság — különösen az egyetemi és diákifjúság, amelyre az ellenforradalom támaszkodni próbált és néhol nem is kevés sikerrel — boldog, ha bebizonyíthatja: híve a társadalomnak és dolgozik is ennek előrehaladásáért.

Mit látnak ma az emberek? Azt, hogy nyugodtan dolgozhatnak, élhetnek — s mind többen tudják, hogy rajtuk múlik, jobban vagy rosszabbul élnek-e —, nem zavarja, nem zaklatja őket senki; az, hogy elmondhatja javaslatát, véleményét mindenféle következmények nélkül; s végül azt, hogy a párt politikája jó, megfelel az ő, a nép érdekeinek.

S ebből következik, hogy tekintélye van a pártnak, a kommunistáknak, az országvezetésnek!

Két évvel ezelőtt a párt azt ígérte, hogy rend beteszi az ország dolgát, bizalmat, támogatást kért ehhez az egész néptől, a tömegektől. S ha nem is mindenkitől egy időben, de megkapta a bizalmat, a támogatást és teljesíthette ígéretét. De ez csak az egyik oldala a dolognak. A másik a „hogyan” oldala: milyen eszközökkel, módszerekkel valósult meg ez az ígéret, amely aztán végső soron a párt tömegkapcsolatának megnövekedésében és az egész országban egy dolgos nép emberi légkörének kialakításában terebélyesedett ki.

Arról már volt szó, hogy a politika jó, megfelel a nép igényeinek, s ennek a politikának van egy nagy érdeme: következetes. Amit eddig meg akart valósítani, megvalósította. Nincsenek benne higanymozgások, kapkodás, határozatlanság. A másik dolog, ami ide is tartozik: nevén nevezi a gyermeket, megmondja, mit akar és azt is, hogyan. Egyszóval: őszinte. S ha van is, akinek első hallásra — Vagy később sem' nem tetszik mondjuk a „vonal”, a párt — éppen mert a többségre építi politikáját — akkor is igyekszik megvalósítani célját.

S hogy a többségre építi politikáját a párt, az is mutatja, hogy ezt állandóan tanácskozza, vitatja a tömegekkel. Most valóban szó szerint érthető az, hogy tanul a tömegektől. Azok a tanácskozások, amelyek a párt vezetői és a tömegek között — a személyes beszélgetésektől a nagygyűlésekig — lezajlottak is ezt bizonyítják.

Azelőtt — 1956. előtt — sokszor hallotta az ember: „fent jól csinálják, jót akarnak, csakhót lent elrontják a dolgot.” Ma már a „lentet” és a „fentet” ilyen formán nem emlegetik. A központi politika jó, a helyi vezetők pedig igyekeznek ezt megvalósítani, s ha van rá mód, a végrehajtás során még javítani S mindez! nem dicsekvőn, nem annak az elvnek az alapján, hogy nálunk vagy nálam jobban senki nem csinálhatja, hanem szerényen, kommunista szerénységgel...

Mire elérkezett a választás napja, az emberek többségében ezek a dolgok már megértek, meggyőződtek ezekről. S ez a hangulat, ez a vélemény — amit az elmúlt két év politikája kiváltott — vált uralkodóvá. Ez a légkör elszigetelte az ellenséget, ez a légkör magához vonzotta az ingadozó kispolgári réteget és szinte elrántotta az ellenséges befolyás alól. Hozzátéve ehhez a kommunista és nem kommunista agitátorok szóban ki nem feiezhető aktivitását, lelkesedését, az őszin+e segíteni akarás a dolgozók megértéséhez, mindez együttesen adta az országos választás eredményét

S jellemző a párt, a kormány politikájának népszerűségére: a választók éppen

azért adták a népfront jelöltjeire szavazatukat, hogy „ez a politika maradjon.”

Ugye, így már érthető nyugati újságíró kollégái!, ezeket ismerve és tudomásul véve már felesleges feltenni a kérdést: ki hitte volna.

Papp János

OLYAN FINOM paprikás szagát hozza a szél a szövetkezeti kocsma felől, hogy az embernek összefut tőle a nyál a szájában. A kocsma udvarán hatalmas üstökben fő a zárszámadásra hizlalt kis koca földi maradványa. Bent a nagyteremben pohár cseng, s időnként neki-neki ereszti a hangját egy-egy jókedvű ember: erdő szélén nagy a zsivaj, lárma... Csendül a pohár, jó! esik a bor is, a hús sör is. Egy- egy arra járó kíváncsian kémlel be a szövetkezeti kocsma ajtaján, aztán elgondolkozva lépeget tovább. Ünnepelnek... tehetik... van miből...

Van. Ez az esztendő is jól sikerült a viszneki Bélié Termelőszövetkezetben. Ismét bebizonyosodott, volt értelme akkor, évekkel ezelőtt megkezdeni közösen a munkát, volt értelme két esztendővel ezelőtt szembenézni a felbolydult faluval, s védeni körömszakadtáig a közös vagyont, az állatokat, a szövetkezet becsületét. S volt értelme azóta is szorgosan hailadozni kint a szövetkezet földjén. Ha rossz is volt az időjárás, ha meg is sanyargatta a növényeket a késői tavasz, az aszály, még is többet adott, mint az egyénieké. Nem

A szövetkezet összes bevétele Üzemág

Növénytermesztésből

Állattenyésztésből

A jövedelemből jutott beruházásra, Zetort vettek, építkeztek, erre közel 100 ezer forintot fordítottak. Tartalékoltak is, gondolva a következő napokra: jövő évi beruházásokra nyolcvanezer forintot, szociális, kulturális alapra 12 ezer forintot, jövő évi üzemviteli kiadásra tízezret. A tagok készpénzrészesedése pedig meghaladja a félmilliót.

A beszámolókból megtudhatták azt is a tagok, hogyan segített a kormány. A mütrá- gyafelhasználás utón több mint 23 ezer forintot írtak jóvá a szövetkezetnek* az áruértékesítési terv 158 százalékos teljesítése után 68 és félézér forint hitelt engedtek el nekik. E két kedvezmény már magában is három forint hatvan fillérrel növelte egy munkaegység értékét.

MEGNÜVEKEDET! a szövetkezetbe tartozó nyolcvan család közös vagyona is. Gazdag emberek, nem kevesebb, mint hárommillió urai. A szövetkezet tiszta, tehermentes vagyona ebből több mint kétmillió. Vajon hol van az a

sújtotta őket úgy a kar, mint a kis egyéni "gazdaságokat, mert az állattenyésztés helyrebillentette a szövetkezeti mérleget.

Hogy is sorolta az elnök a gyűlésen?

— „A gazdaságunk területe ebben az évben nem változott. A közös szántó 493 hold, ré* 26 hold, legelő 86 hold, gyümölcsös 4, hasznavehetetlen terület 2 hold. Háztáji terület a tagoknak 80 hold. Az állat- tenyésztés viszont fejlődött.

Az állatállomány az elmúlt év hasonló időszakához képest 123 darabbal szaporodott. Javult a minőség. Tavaly még 10 kilós malacokat választottak le a sertésgondo-ók, az idén 19. 19,4 volt a választási átlag- súly,

A TEHENÉSZETBEN volt ugyan visszaesés, dé szeptem bér óta naponta 300 liter téjet visz a szövetkezet eladásra.

A tagok szorgalmával is meg lehetett elégedve mindenki. Ha volt is mulasztás itt-ott, a zöm jól, rendesen dolgozott.

S aki nem, hát annak itt a szövetkezeti gyűlésen mosták meg a fejét.

A jövedelem a sok munka után így alakult:

1509 641 forint.

Bevétel Kiadás

525 279 Ft 227 719 Ft

666 537 Ft 232 138 Ft

nyolcvan egyéni család, melynek együttesen számított vagyona hat-nyolc év alatt a semmiből kétmillióra nőtt?

Van hát ok az ünneplésre. Jól dolgoztak, szépen kerestek, lesz olyan család a szövetkezetben, melynek a megkeresett 50—60 ezer forint sorsáról kell dönteni. Nagy gond

Jobb hésőn is, mint soha

Az atkári gépállomás körzetében nagy gondot okozott az, hogy az igények megnövekedése miatt, nem tudtak elegendő vetőgépet biztosítani időben a szövetkezeteknek. Ezen a gondon segített a napokban érkezett két új 48 soros vetőgép. Igaz, sajnos, ebben az évijen már nem látják hasznát az új beruházásnak, de tavasszal már megkönnyíti a termelőszövetkezetekben a gépi vetés iránti igények kielégítését.

ám azt eldönteni, hogy a nagylány kapjon-e bútort, vagy belevágjanak az új ház felépítésébe Nagy, de nagyon szívesen látott gond, cserélne velük akárki.

Számot vetett a szövetkezet: mit ért el az elmúlt éy alatt, s már vázlatosan ismerkedtek is az új tervekkel. Jövőre vetőmagtermelő gazdaság lesz, az idén már íörzs- áltatnevelő gazdasággá vált. Mind olyan dolog ez, ami a szövetkezet jövedelmét növeli, de növeli a tjecsületet is.

A szép eredmények mellett egy gondjukról is szó esett. Arról, hogy nem valami jó a kapcsolatuk az egyéniekkel. Pedig most már bátran állhatnak az állattenyésztéséről híves község elé: van olyan eredményük az állattenyésztésben, mint az egyénieknek, sőt még jobb is, mert a közösben jobbak a lehetőségek még erre is. Több barátsággal, több figyelemmel kell az egyéniek felé fordulni, — adták ki a jelszót, s bizonyos, hogy az eredmények láttán, szívesen veszik a barátságos közeledést az egyéniek is.

VÉGET ÉRT A GYŰLÉS, a

tagok jóváhagyták a zárszámadást, s következett a vidámabb rész. Az ebéd, a bor, a sör, a tánc, az ének. Vígad a viszneki Béke Tsz. A községbeliek pedig ismét előveszik a ceruzát, a papírt, s a kemény, kaszához szökött kezek egymás után róják fel a számokat Gondolkoznak, s mire beköszönt a tavasz, a munka ideje, talán megszaporodik a munkába induló szövetkezeti tagok száma Mert ez a zárszámadás elypnóo^-oztató eredményekről beszél.

Deák Rózsi

Új gyártmány vondoVkal

A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban új gyártmányt honosítottak meg, nemrég kezdték gyártani az exportra készülő kombájnok hajtóművét Az új gyártmány készítéséhez már eddig közel egymillió forint értékű gépet kaptak s megkezdték a szerelde építését is. A legnagyobb gondot azonban a munkaerőhiány oktízza. A gyár vezetői járják a környező üzemeket, hogy szakmunkásokat toborozzanak ott, ahol létszámcsökkentés volt, de még így sem tudják biztosítani a megfelelő számú esztergályost, köszörűst, maróst, lakatost az új gyártmány zavartalan előállításához.

U

j lap jelent meg 1918 december 7-én a magyar munkásmozgalom történetében: a Vörös Újság. Már első számának vezércikkében megmutatta, hogy a kommunisták mit akarnak, milyen célt tűznek a magyar proletariátus elé. Akkor, amikor a bur- zsoá-szocláldemokrata kormány már teljesen, vagy csaknem teljeseit letett még a polgári demokratikus forradalom vívmányainak a megvalósításáról is, akkor, amikor Kunfy hat hétre felfüggesztette az osztályharcot, de. a hat hét letelte után sem akarta feléleszteni, a Vörös Újság első száma ezzel a címmel jelent meg: Osztályharcot!

A Kommunisták Magyarországi Pártjának az volt a terve a Vörös Újság megjelentetésével, hogy ezen keresztül is szervezze a magyar. munkásság és szegényparasztság ellenállását a burzsoá kormánnyal szemben, fejlessze a dolgozók öntudatát és előkészítse őket a hatalom átvételére. A lapnak a kollektív propagandista, a kollektív agitátor, a kollektív szervező lenini elvét kellett betöltenie, s az 1918 novemberétől 1919 márciusig eltelt időszakban a magyar proletariátus eszmei fejlődése azt mutatta, hogy a Vörös Újság teljesítette is becsülettel ezt a feladatot.

Lengyel József, aki munkatársa volt a Vörös Újságnak, leírja Visegrádi utca című könyvében, hogy az újságból nem bírtak soha eleget nyomni. Lehet hogy sokan nem olvasták el, de már magának a, kommunista lapnak a megjelenése a szenzáció erejével hatott a pesti utcára. A szerkesztőségnek pedig a polgári demokratikus forradalom ellenére is igen sok nehézséggel kellett megküzdenie: pl. a szociáldemokrata kereskedelmi miniszter egyszerűen nem- volt hajlandó papírt kiutalni a Vörös Újság részére. A forradalom győzelme után tehát, amikor minden jobboldali lap korlátlan mennyiségben kapott papírt, sőt kormánytámogatásban is részesült, a Vörös Újság szerkesztőségének illegális úton kellett jóval drágábban papfrt szerezni. A kommunista pártot azonban nem tudta Garami papírkorlátozással elhallgattatok A pórt minden nehézség ellenére nemcsak S Vörito Újságot jelentette meg, hanem csakNAGY JÓZSEF:

Megjelent a Vörös Újság

hamar megjelent „Az ifjú proletár“, a „Vörös katona”, „A szegény ember” és az „In- ternacionále“, amely a párt ideológiai és irodalmi folyóirata volt.

\ z éhező, rongyoskodó, munkanélküli tö- megek sokat vártak a kommunista laptól és a kommunista sajtótól. A polgári kormányzattal elégedetlen dolgozó tömegek kitárt szívvel fogadták a kommunista eszméket, a lapban meg elent leleplező cikkek pedig egyenesen forradalmasító erővel hatottak. A lap nagy sikerét és gyors elterjedését az is elősegítette, hogy igen kiváló szerkesztői gárdával rendelkezett. Szamuely Tibor volt a lap főszerkesztője. Rudas László, László Jenő, Révai József pedig a lap állandó szerkesztői és munkatársai. Később csatlakozott a szerkesztő bizottsághoz Lukács György és csoportja. A vezércikkeket általában Kun Béla, vagy Rudas László írta.

A Vörös Újság első számától kezdve a forradalmi harc továbbvitele mellett szállt síkra. A háború borzalmai által barbarizmusba süllyesztett emberiség számára egyetlen kiút a szocializmus. „A szocializmus, mely nemcsak a termelés anarchiáját szüntetné meg, de azt a lelki anarchiát is, melybe ;■ kapitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köztulajdonba vételével visszaadni; elvesztett hitét, de elvesztett munkakedvét i- az emberiségnek.” „Elérkezett tehát az idei a szociaTzmus megvalósításának.”

A cikk befejező részében így vázolja a kommunista párt programját; „Fönn akarjuk

tartani a magyar proletariátus osztálytudatát, el akarjuk őt választani a tudatlan, lelkiismeretlen, korrupt, s a háború bűnével megfertőzött magyar uralkodó osztályoktól, amelyekkel összekerítették; szervezni akarjuk őt a harcra, s fel akarjuk benne kelteni a nemzetközi szolidaritásnak tervszerűen elhomá- 'osított érzését, amely alapja mindén osz- talyharcnak. s mely a magyar proletariátust belekapcsolja majd a nemzetközi proletárfor- radalcxmba, odafűzi majd az orosz szovjetköztársasághoz éppúgy, mint mindenhova, ahol ennek a forradalomnak ki kell még törnie. Ezt a célunkat minden poklon keresztül követjük mindaddig, míg a proietárforradalom nem győzött.”

rtgyanebben a számban foglalkozik a

^ lap a beígért választással is, s a választással, illetve az azután összeülő alkot- mányozó gyűléssel szemben a forradalmi munkástanácsok gyors kiépítését követeli. „Elég volt a messiásváró hitegetésekből. A pröletárság feladata építeni a munkástanácsokat, a katonák és földműves szegénység tanácsait! Előkészülni az utolsó, a döntő harcra a tanácsok kereteiben! Aztán pokolba az alkotmányozó nemzetgyűléssel! Kézbe a hatalmat, és előre a proletárdiktatúrán keresztül a nemzetközi forradalom útján a szükségszerűség birodalmából, a szabadság >rszágába, oda, ahol nem lesznek elnyomók, és elnyomottak, és nem lesz többé proletár.”

Felmérhetetlen a Vörös Újság jelentősége a dolgozók nevelése szempontjából. Minden sorából forradalmi tűz csap ki, minden cikk

a forradalom és a proletámemzetköziség szellemében íródott és ezt az érzést, ezt az eszmét igyekszik átvinni a dolgozókba is. Ha kell, maró gúnnyal ostorozza a polgári kormányzatot és megjövendöli, hogy a proletár- diktatúra elkerülhetetlen. „Nem látva a társadalmi erőviszonyokat — írja a lap 1918 december 28-i száma —, a magyar burzsoázia az úr 1918. esztendejében azt merte hinni, hogy lehetségesek még polgári forradalmak. A tudatlanság vakmerőségével vezető szerepet követel magának egy forradalomban, melyet nem ő csinált: osztályérdekeiért akarja harcba vinni a városi és falusi proletariátust akkor, amikor a társadalomban már ez a proletariátus az egyetlen hatalom, akkor, mikor ennek a proletariátus már tudatában is van." „Erőszak, rábeszélés, reform, ígéret, „szabadság és erkölcs”, a testi és szellemi. gúzsbakötés semmi fegyvere nem használ már itt; jön, jön a forradalom, itt van a proletárforradalom, s a' sok kormányválságnál! a vége csak a kommunizmus, a proletárdiktatúra lesz.”

1919 február 20-a után a kormány le akart számolni a kommunista mozgalommal. Elfogta a párt vezetőinek jelentős részét és betiltotta a pártsajtót is. Ügy gondolta, hogy. ezáltal véget vetett a forradalmi munkásmozgalomnak, s a proletárforradalomra irányuló törekvés megszűnt. A kormány azonban tévedett. Igaz ugyan, hogy az el nem fogott pártvezetőség és párttagság még nehe-. zebb körülmények közé került, a pártmunka még komolyabb ós felelősségteljesebb volt, de akadtak szép számmal fiatal harcosok, akik a bebörtönzöttek kezéből kiesett tollat felvették és tovább harcoltak és harcra buzdítottak a kizsákmányolás ellen.

ÍVJ irden megtorlás, minden elnyomás ellenére már március 1-én újra megjelent a Vörös Újság és további harcra buzdította a proletariátust. „Küzdjünk tovább szakadatlanul, elszántabban mint valaha, céltudatosabban mint akármikor is, tovább, a végső célig, a megcsúfolt, megkínzott, meggy.i- lázott proletariátus diktatúrájáig,” „Reszkessenek az uralkodó osztályok a kommunista forradalomtól!”