Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-31 / 289. szám

1958, december 31., szerda

NÉPÚJSÁG

3

Elbizakodottság nélkül

A felszabadulás óta eltelt csaknem tizennégy esztendő sikerekben gazdag időszak volt; e tizennégy év alatt országunkban olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális változások mentek végbe, amelyeket, ha népünk ezeréves történelmével is vetünk össze, sem tudjuk pontosan felmérni. Az urak országából a nép hazája lett Magyarország, amelyben a kommunisták pártjának vezetésével az igazi, boldog életet, a szocializmust építi a nép: ez történt az elmúlt esztendők alatt, s ez a gondolat mindent összefoglal.

De ha sikereinkről akarunk szólni, nem is kell e másfél évtized megtett útját felidézni, hiszen az elmúlt két év is sokat mutat. A belső ellenforradalmi erők — nyugati sugallatra és segítséggel — két évvel ezelőtt meg próbálták megdönteni hazánkban a népi hatalmat; a lázadást barátaink és elsősorban a Szovjetunió segítségével le tudtuk verni. Az elleniforradalom óriási károkat okozott, de igen rövid idő alatt meg tudtuk valósítani a konszolidációt. Sőt: nemcsak konszolidáltuk az állapotokat, hanem még jelentős előrehaladást is elértünk a dolgozók életkörülményeinek további javításában. Hozzákezdtünk új hároméves tervünk megvalósításához, s a terv teljesítése során egymás után születtek meg az új és újabb eredmények.

És mindezeket tetőzte be a november 16-i választás sikere, a 99,6 százalékos választási győzelem.

Mindezeket a sikereket csak azért érhettük el, mert pártunk, kormányunk politikája helyes volt, s pártunk, kormányunk meg tudta szervezni, mozgósítani tudta a tömegeket eme helyes politika gyakorlati megvalósítására. A Szovjetunió baráti segítségén túl tudtunk volna-e eredményesen harcolni az ellenforradalom ellen, megvalósíthattuk volna-e a konszolidációt, hozzákezdhettünk volna-e a hároméves tervhez, remélhettünk volna-e győzelmet a kiírt választásokon, ha politikánk nem a nép érdekeit fejezik ki, ha nem tudjuk mozgósítani a tömegeket az előttünk álló feladatok végrehajtására?

Helyes politikai irányvonal nélkül, a tömegek felvilágosítása és mozgósítása nélkül sohasem érhettük volna el ezeket a sikereket.

A sikerek feltétlenül megnyugtatóak és előremutatóak is: ezen az úton kell tovább haladni.

De’mindjárt ide kell tennünk egy felkiáltójeles mondatot: nehogy elkapassuk

magunkat az elért sikerektől, nehogy elbízzuk magunkat, amikor az előttünk álló nem kis tennivalók megvalósításáról esik szó.

Akiknek a siker a fejükbe száll — s vannak ilyen emberek —, azok már nem is végezhetnek jó munkát, legyenek bár a gazdasági, vagy politikai élet bármely kisebb, vagy

nagyobb posztján. Ezek az emberek elvesztik józan mértéküket, nem látják meg a valóság mélységeit és magasságait, a bonyolultat is egyszerűnek fogják fel, a valóságos problémákat — mert nem is ismerik azokat — félrevetik, elfelejtenek az emberekkel beszélgetni, és „gombnyomásos politikára” rendezkednek be. És ahelyett, hogy az elért sikereket, az elért eredményeket igyekeznének megszilárdítani, hencegnek: „amit csak akarunk, mindent megcsinálhatunk...” Erről mondja Lenin: „A kommunista hencegés azt jelenti, hogy egy ember, áld benn van a kommunista pártban, és akit onnan még nem sepertek ki, azt képzeli, hogy minden feladatot meg tud oldani kommunista rendeletgyártással.”

Azok a hibák, amelyek a gazdasági és politikai vezetésben annak idején nálunk is megmutatkoztak, nagyrészt az elbizakodottságban gyökereztek.

Mai országvezetésünk nem engedi és nem engedheti meg, hogy a sikerek tudatában az elbizakodottság kapjon lábra. A választási győzelem mindennél fényesebben bizonyította: a dolgozó emberek bíznak a jövendőben, a párt és a kormány, a dolgozó milliók bizalmától övezve, végezheti munkáját, s az emberek követik a szocializmus építésének politikáját, s abból tevékenyen ki is veszik részüket. S ez azt is jelenti: a választási győzelemmel nem szabad, hogy véget érjen a tömegek közötti politikai munka, a kapcsolatok erősítése és elmélyítése a tömegekkel.

Ahogyan eddigi sikereinket a munkások, parasztok, értelmiségiek összefogásával, az emberek mozgósításával, s velük szoros kapcsolatban értük el, — a jövő útja sem képzelhető el másként Gazdasági és politikai vezetőinknek — akik maguk is az egyszerű munkásnép soraiból kerültek ki — ott kell élniök a dolgozók között, beszélgetniük kell az emberekkel, kölcsönösen meg kell ismerni a problémákat: mi foglalkoztatja most az embereket —, ugyanakkor lássa és tudja a nép is, hogy milyen elgondolásai, tervei vannak a vezetésnek a jelent és a jövőt illetően. Az ilyen beszélgetések sok jó tapasztalatot hoznak felszínre, s ezeknek a tapasztalatoknak nem szabad hiányozniok akkor, amikor egy-egy adott kérdésben döntést kell hozni.

A marxizmus—leninizmus azt tanítja: a tömegeket mindennap meg kell győzni, mindennap meg k,ell nyerni. Erre azonban azok, akiket elért sikereink megrészegítenek, s most már úgy látják, hogy „minden megy, mint a karikacsapás, csak nyomni kell a gombot” — sohasem lesznek képesek, s csak ártani tudnak. Az embereket naponként megnyerni csak úgy lehet, ha ott vagyunk mindig a nép sűrűjében.

Dér Ferenc

Köszöntjiik őket, akik dolgoznak

Egy kis divat

Fekete estélyi ruha

Legújabb fazonú női kabát, diagonált anyagból

Ma este zsúfoltak lesznek a szórakozóhelyek. Vidámság, zene, nótaszó szűrődik ki a szórakozóhelyek lefüggönyözött ablakai mögül. Egymásra, az óesztendőre, s a. közelgő újra ürítik poharaikat az emberek. Vidámak az otthonok meleg falai között ünneplő családok is. Ma este szórakozik mindenki, hiszen Íratlan törvény jókedvvel búcsúztatni az óévet és fogadni az újat. Azaz mégsem mindenki szórakozik. Emberek ezrei ezen az estén is dolgoznak, hogy milliók zavartalanul szórakozzanak. , Köszöntjük tehát azokat, akik munkában várják az új esztendőt.

Köszöntjük elsősorban a mentőket. Ez az ő éjszakájuk. Ilyenkor egy gondolattal adózik mindenki nekik, akik éjjel-nappal készen állnak arra, hogy segítsék a szenvedő embert. Ott vannak ma éjszaka is a telefon mellett, munkára készen. S ha szól a hívás, már fel is berreg a motor, indulnak, hogy új életet segítsenek világra, •— vagy mentsék a meglevőt.

Köszöntjük ma a rendőröket, akik ezen az éjszakán is fáradhatatlanul róják az utcákat, őrködve az emberek

Hétfőn a Mátravidéki Szén- bányászati Tröszt aknaüzemeinek kiszistái és üzemi vezetői találkoztak a petőfibányai kultúrházban, hogy a december 12-i gyűlés óta eltelt időnek hasznos tapasztalatait megbeszéljék és üzemrészenként elmondják észrevételeiket a jövő évi gépesítési tervfeladatok megoldásában.

Az aktivaülésen a megyei párt, KISZ-bizottság, szak- szervezet munkatársai mellett megjelent Horváth Gyula, a Nehézipari Minisztérium területi főmérnöke, Sárvári György, a KISZ Központi Bizottság ifjúmunkás osztályának munkatársa.

Délelőtt 9 órakor Czakó András, a Tröszt KlSZ-bizott- ságának titkára üdvözölte a megjelenteket és Ursitz József főmérnök rövid vitaindító előadásával kezdődött meg az ak- tivaülés.

A főmérnök beszámolójában foglalkozott a Mátravidéki

biztonsága felett. Kicsit lilán elnézőbbek a csendrendelet ellen vétőkkel — hiszen erre az éjszakára felfüggesztik ezt hallgatólagosan, — de figyelemmel kísérve, hogy ne essék senkinek bántódása.

Köszöntjük ma a telefon- központok kapcsolóinál őrködő lányokat, asszonyokat, akik a szórakozás és segítség- adás szolgálatában állnak ma is. A vasutasokat, akik ezen a napon sem hagyják el őrhelyüket, vonatokat repítenek az ország egyik feléből a másikra, az orvosokat és ápolónőket, akik ezen az estén is éppolyan gonddal és szeretettel hajolnak a betegek ágya fölé.

S köszöntjük végül mindazokat, akik a szórakozás szolgálatában állnak. A színészt, aki derűt varázsol az arcokra, a pincért, aki habzó italt visz, a kávéfőzőnőt, a zenészt, a taxisofőröket.

Köszöntsék e sorok mindazokat, akik ezen az éjszakán is dolgoznak. Éjfélkor, mikor egy percre kihunynak a fények, s egymásra, az új esztendőre emeljük poharainkat, egy gondolattal üdvözöljük őket is. Megérdemlik!

Szénbányászati Tröszt ez évben elért jó teljesítményével és a jövő év tervfeladataival.

— A II. aktivaülésnek az a feladata, hogy a két hét alatt üzemrészenként összeállított javaslatokból tröszti szinten elindítsanak egy mozgalmat. A jövő év tervszámai nagyok. De teljesíteni tudjuk, ha a fiatal kiszesekre bízzuk a gépek, az új berendezések működtetését. Amennyiben az itt jelenlevő fiatalok úgy látják, hogy ebben a munkában komoly segítséget adnak a trösztnek, bírják erővel, a hozzászólások alapján állítsanak össze egy országos versenyfelhívást.

Ezt a bejelentést nagy örömmel fogadták a fiatalok és ez csendült ki a felszólalásokból is. Az aktivaülés részvevői a következő versenyfelhívást fogadták el.

A MÁTRAVIDÉKI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT BÁN YÄSZFIAT ALJAINAK VERSENYFELHÍVÁSA

„Versenyre hívjuk az erszág bányász fiataljai!"

NÉHÁNY ÓRA CSUPÁN és

búcsút mondunk az 1958-as esztendőnek. Ám az év utolsó óráiban, a „múlt szélén” álló óesztendővel még van egy kis számolni valónk és ezt a számadást, számvetést mindenkinek meg kell tennie, akinek valami köze volt a búcsúzó esztendőhöz. Jól tudjuk, hogy a számadás sohasem könnyű, de különösen nehéz azok számára, akiknek nincs rendben a számadásuk, vagy éppen valamivel adósai maradtak a tűnő esztendőnek. Az adósság pedig nem jó dolog, egyrészt azért, mert belülről fúrja, marja az embert, másrészt meg azért, mert meg kell adni;

A múltba lépő esztendő számos eredményt, sikert hozott falvainknak is. Melyiknek villanyfényt, melyiknek kultúr- házat, vagy éppen egy új boltot, vagy utat. Egy szó annyi, mint száz, egy év alatt sokat fejlődött a falu és egyik-másik közülük mérföldes léptekkel haladt előre 1958-ban.

Vannak azonban községek, ahol kevesebb eredményt könyvelhet el 1958, és bizony aka<í még olyan is, ahol az „adósságot” számon kéri majd 1959.

így van ez valahogy Poroszlón is. Nem, nem arról van szó, hogy Poroszló községben semmi újat, semmi eredményt nem hozott az elmúló év, hisz a kultúra, az egészségügy frontján szép eredmények mutatkoznak, erősödtek, izmosodtak a termelőszövetkezetek, a boltokban több volt az áru és az utcák se olyan sárosak már sok helyen, mint tavaly. Szóval nincs szó itt sem eredménytelenségről, hanem sokkal inkább adósságról, melyek

Poroszlói gondok

egy részét már évekkel ezelőtt teljesíteni lehetett volna. Igen. Ez a falu sok mindennel adósa önmagának és ezeket az adósságokat kell most átvinnie 1959-re; Az adósságokról tudnak, beszélnek a poroszlói emberek is, szövetkezeti, vagy szövetkezeten kívüli parasztok, munkások, értelmiségiek, sőt egyes vezetők is. Beszélnek róla, de többre még nem futotta erejükből;

NÉZZÜK TALÁN sorjában ezeket az „adósságokat”, Mindenekelőtt szögezzük le, hogy Poroszló hétezer lakosú nagyközség, tekintélyes település a Tisza vidékén. És ha valaki — mondjuk, egy estére itt rekedt idegen — szállást szeretne, akkor bizony sorra kopogtathatja a poroszlói házakat, míg valahol kap egy szobát egy éjszakára. Poroszlón nincs szálloda — mondják az itteniek, de mindjárt hozzá is teszik: valamikor volt. Valamikor, még a „Hangya” idejében. Akkor kifizette magát a szálloda a Hangya-szövetkezet nagy pénztárcás vezetőinek, de most.:; úgy látszik, nem fizetné ki magát. Valaki bizonygatta nekem, hogy aföld- művesszövelkezetnek ma is megvannak azok a helyiségei, csak először raktárnak, most pedig lakásnak használják a volt szobákat. A tanácsnál mondták, hogy átellenben az iskolával egy szövetkezeti épület kihasználatlanul áll, üres, nincs benne semmi. Rendbe kellene hozatni, aztán valamire ez is jó lenne.:.

— Kellene egy jó vendéglő

is —i mondják Poroszlón —, amit a földművesszövetkezet üzemeltethetne, és ahol étkezhetnének az itteni dolgozók, no meg az átutazók is. Ám a szövetkezet azt mondja: — Nincs értelme, „nem fizetné ki magát!” Ebből is csak ráfizetés lenne, hisz nincs elegendő, állandó vendég. — Ez nem így van, mert ha vendéglő nyílna Poroszlón, máris lenne elégséges jelentkező állandó étkezésre. Tizenöt, húsz pedagógus, orvos, két ember a tanácstól, egy a bölcsődéből, hatan a földnyilvántartók közül, és a napi átutazók, csak így hirtelen számolva is kitennének egy étkezdéi „garnitúrát”;

DE LEHET, HOGY a földművesszövetkezet vezetősége arra számít, hogy miért csináljon ő vendéglőt akkor, mikor ott van a „híres” poroszlói halászcsárda; Egyen ott, aki enni akar!

A halászcsárdánál álljunk meg egy kicsit, hisz itt is nagyon sok kontót csinált 1958. Tudni kell mindenekelőtt, hogy a poroszlói halász- csárda a Május 1. Halászszövetkezet melléküzemága, mint ahogyan a kiakasztott tábla is jelzi: „Harmadosztályú étterem”. Magával a halász tszszel nincs is baj, de annál inkább van a csárdájukkal. A halászszövetkezetben jól élnek a tagok, hisz egy munkaegység értéke 60 forint és ez év szeptemberéig már 176 000 forintot fizettek ki előleg címén. Csak éppen bizonyságképpen említjük meg, hogy Mester László halász 10 havi

jövedelme 18 240 forint, Nagy Józsefé több mint 14 ezer és általában így áll a helyzet a tagoknál is. Szeptember végéig a halászszövetkezet és a csárda forgalma 675 ezer forint volt, amiből csupán a csárda forgalma 417 ezer forint. .. Mindezt csak azért mondtam el, hogy igazoljam, a halászszövetkezet tagjainak van mit aprítani a tejbe. Becsületes munkájuk után meg is érdemlik, nem sajnálja tőlük senki, de azt viszont mindenki joggal elvárja, hogy a csárda — a harmadosztályú étterem — megfeleljen a követelményeknek. A napokban jártunk ott. Barátságtalan hideg fogadott, mert nincs kályha. Azt mondják: fűtésre nem telik. Az asztalak, enyhén szólva piszkosak és a sült hal jéghideg.

AZTÁN MÉG VALAMIT

hadd panaszoljak nagyon sokak nevében. Rendszertelen az ellátás. Néha nincs semmi, néha van. Az utast a szerencsének kell segítenie, hogy Poroszlón megebédelhessen. Aztán az a sok részeg ember, — állandó vendégei a csárdának — velük is lehetne kezdeni valamit. Egy poroszlói parasztembernek ez volt a véleménye a halászcsárdáról: — Alábbvaló ez, elvtárs, egy régi kocsmánál. Jobbérzésű ember be se teszi ide a lábát!

De ezt mondja a panaszkönyv is. Tessék csak megnézni jól a bejegyzéseket. Rendőrök, magánemberek, parasztok és tisztviselők írták be ide „véleményüket”. Panaszkodnak:

— Piszok van. Nincs étlap. < Ingadozók az árak, nincs fű-^ tés stb.

És tud minderről a végre-5 hajtó bizottság? Tud. Sőt Vb.-< határozat van a csárdára vo-< natkozólag, amit a csárda ve-? zetője tudomásul is vett, de —? azóta is maradt minden a ré-s giben. Egy adóssággal többj 1959-re.

Sokan kérdezik Poroszlón^ azt is, hogy ebben a nagy, hétezres községben miért nincs i cukrászda, amikor sokkal ki- \ sebb falukban már régen fagy- lailtoznak a dolgozók. Miérté nincs? Nem tudjuk. Talán ez? sem fizetné ki magát? Nem? hisszük, hiszen az alig néhány? kilométerre levő Borsodivánka? községnek van cukrászdája és? a cukrász onnan hordja ét az^ édességet Poroszlóra. (Borsodivánka alig több mint ezer la-5 kosú falu.) A poroszlói gyere-? kék, igaz, nyáron áttalpalnak,? vagy átkarikáznak Ivánkára < egy-két forintos fagylaltért, de? kérdezzük: miért van erre?

szükség? Hiszen Poroszló ma-? holnap mezőváros számba? megy. Nincs rá keret? Lehet.? De hogy nincs akarat, szervező? erő, tettrekészség, az bizo-5 nyos. Egy cukrászdát a föld-? művesszövetkezet már régen 5 csinálhatott volna!

Szólni kellene még egy-két'' dologról, a pékség állapotáról,? az ottani tisztaságról, a sütöde? előtti feneketlen sárról, de ez-3 úttal ennyi is elég...

BÚCSÚZIK AZ ÓESZTEN- DÖ. Az év utolsó óráiban esi-? náljanak egy kis számvetést? Poroszlón is. Könyveljék el az? eredményeket, vegyék sorra,? ami elmaradt. S ha adósságot? visznek át az új esztendőre,? fogadják meg, hogy 1959-ben? megfizetik.

Szalay István

A bányászfiatalok képviselője, a tröszt műszaki és gazdasági vezetői, a párt és a szak- szervezet képviselői elhatározták, hogy az alábbi versenyfelhívással fordulnak az ország bányászfiataljaihoz.

1. Az F—I-es és F—5-ös vágathajtó gépekkel havonta és gépenként 200 méteren felüli kihajtást érnek el, ezzel lehetővé teszik, hogy a gyorsan hajtott vágatokhoz kevesebb fenntartó műszakra van szükség és csökkentik a bányafafelhasználást.

2. A vastámas fejtés föléje emelkedett a tröszt eddigi átlagos fejtési sebességének és ezzel havonta körülbelül 300 köbméter bányafát takarítanak meg. Ugyancsak a vastámmal biztosított frontfejtésen eredményesen alkalmazzák a gépi jövesztést és a rakodást.

3. Az 50 méteres acélpajzsos frontfejtésen túlszárnyalják az eddigi átlagos fejtési sebességet és ezen keresztül havonta körülbelül újabb 300 köbméter bányafát takarítanak meg.

4. KISZ-brigádot szerveznek a Mészáros-féle körszel- vényvágó gépre is. Vállalják, hogy ezt a kísérletet eredményre viszik. A fenti versenyvállalások mellett betartják a technológiai utasításokat, különös gondot fordítanak a biztonságos termelésre.

Ezt a versenyfelhívást támogatja a pártszervezet és a tröszt vezetősége igyekszik a kommunista fiatalok patronálására műszaki vezetőket biztosítani.

A Mátravidéki Szénbányászati Trösat