Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-24 / 285. szám

Jó' barátnők Piactéren — Nénike, az­tán honnan tudja, hogy ez a gomba nem mérges? — Hát ha mér­ges, holnap bent tetszik lenni az újság­ban. Iskolában — Nem veszed észre, hogy Saci milyen re­mekül öltözik? —, De, s milyen gyorsan... Hangverseny-szünetben — Mondd, fiam, miért köl­töznek a gólyák délre? — Biztos, ott is akarnak gye­rekeket — Mondd, anyu, miért kötsz csomót a zsebkendődre? — Azért fiam, hogy el ne felejtsem azt a sok szép dal­lamot. Koma, ott egy liba. Mi közöm hozzá? De hisz a te udvarodba ment be. Mi közöd hozzá? Orvosnál — Ne félj, Marosa, amelyik kutya ugat, az nem harap. — Tudom én azt, de tudja-e a kutya? Karácsonyi vásár A fenyőfák vándorút ja Kékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoz­tak a fák szikrázó fehér, pré­mes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt köztük. —] Valaki jár az erdőn! — adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszé­len hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyo­mában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt. — Mi az? — kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fe- nyőcskék. — Most indulnak a városba a karácsonyfák — felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt. — Mindjárt ideérnek — sut­togta lázasan egy apró lucfe­nyő a társainak. — Ti úgysem kelletek — dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő. — Pedig de szeretnék én is karácsonyfa lenni, ott ragyog­ni az ünnepen! — sóhajtott fel sóvárogva a törpe lucfenyő. — Te, te csöppség, hiszen nem bírnád az utat a városig! Az ágad mind letörne a gyer­tyák alatt! — vágott közbe a gőgös fenyőóriás. — Látod, én nem is megyek! Pedig tudom, szívesen vinné­nek, de én nem akarok az emberek közé kerülni! A menet odaérkezett eléjük. Legelöl hatalmas, mindnyá­juknál magasabb, arányos ter­metű fa haladt. — A vezérfenyő — susogták egymásnak áhítattal a helyü­kön rostokolók. Az öregek tudták, hogy minden eszten­dőben végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnö­vekedett, legszebb szál fákat, hogy elvezesse őket az embe­rek ünnepére. Nagy tobozsze­mével csak végignézett egyik- másik fenyőfán, erős ágkarjá­val intett neki, az könnye­dén, alázatosan odaállt a sor végére, s elindult a többi után. Ahogy a vezérfenyő rápillan­tott a törzsekre, mindegyik fa tudta már, mi a dolga. A szép, egyenes derekú fák rendre be­kerültek a menetbe, a kicsi­nyek helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő karácsonyig. S a meleg, barna toboz-szempár egyszerre csak végigsimogatta a sóvárgó kis törpefenyőt is. A kis fenyő érezte, hogy vá­lik el gyökere a földtől, s ahogy repesve odalépett társai közé, minden lépéssel megnőtt egy fejjel. Ügy, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldo­gan nézett vissza a helyükön maradt fákra, s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüst­fenyő fölött elsiklott a vezér­fenyő tekintete, s az lehajtott fővel, szégyenkezve áll az út mentén. „Érdekes — gondolta magában a kis törpefenyő —, hiszen örülnie kellene! Nem is akart a városba menni.. A csapat kiegészült Az utol­só fákat is elhagyták már a kiválasztottak, s az erdőn túli réten megindultak vezetőjük nyomán, a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, elnehezül a szíve. Hirtelen előresietett a menet legelejére, s megszólította a méltóságosan haladó vezér­fenyőt: — Bocsáss meg, kérlek — kezdte akadozva... s szépen elmondta neki a szép szál ezüstfenyő dolgát... hogy ö úgy látta, a végén mégiscsak elszomorodott, amiért nem lehet karácsonyfa. — Aki nem akar velünk jön­ni, itt maradhat az erdőn — felelte halkan a vezető, s mé­lyen, figyelmesen rátekintett. — De hátha már megbánta, és most fáj a szíve... — szór lalt meg újból bátortalanul a kis fenyőfa, A vándorfenyő fölemelte karját, s a légen át a távolból vékünyan, tépett zokogást hozott utánuk a szél. És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír. — Akarjátok mégis? — kér­dezte a szelíd vándor, s ők egyszerre bólintottak vala­mennyien. — Akkor itt meg­várjuk. És alig mondta ki, már lát­ták is közeledni az erdőszél felől, sietősen, szinte futva a hatalmas ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerősebbek. S ahogy elébük ért, minden lépésnél kisebb lett egy fejjél. Mire a sót vé­gére lépett, már ugyanakkora volt csak, mint a legtöbbjük, Szótlanul igazodott a jószívű kis törpefenyő mellé: a válluk éppen egy vonalba került. — Akkor hát indulhatunk szólt a vezérfenyő, és a menet nekivágott az útnak. Karácsonyi keresztrejtvényünk 1 2 3 4 r" 6 | (I 8 |9 |10 jll | |12 TT 14 TT TT TT sr 3T —-i m 22 Í 1 1 ®2Í m 25 ® ¥ 26 D7 <B 28 ®" ~® 301 ! W1 §T m 33 m 34 ® 35 36 37 m 381 í39 t m @4° í 41 ® ® í2 43 ® m 44 45 m 46 | | i"l 1 m 48 55 — ® 49 SO ® 51 52 1 BTI ■ 1 1 ® 54 m ® 56 m 57 m 59 60 61 , i i mbZ 03 ® 64 65 66 §3 67 mbS 1 ® ® 69 I ® 70 — 71 72 m 73 m ITi Ül *i r­m, b Ü77 m 78 79 ® 80 ai 82 m (ü 03 r n m“ i 86 m ® 87 88 ® m 89 90 m 9l n ®92\ 1 m V3 ® 94 95 1 m 101 96 — 1 i ü97 i i ® 98 m 99 — 100 i i .®i \j\ u m © 103a m 104 m 105 mm\ i 1 ®ío,\ ® (08 109 m 110 in m 1'2 §r3 mu i WlSMllb m 117 © 118 119 1 120 ® m 121 |122 ® ü1231 124 m 125 ® 126 ® 127 1­► m 128 II 1 1 II 1 m — Doktor úr, a bokám nagyon fáj­— Nincs különösebb baja» — az egész egy Íjcis ballépéstől származik. — Csak tudnám, mi köze a ballépésem­hez a bokámnak,. Vevő: Kérek szépen egy pár női nyát. Kiszolgáló: A kedves feleségének, adhatok valami jobbat? haris vagy VÍZSZINTES: 1. Karácsonyi Ady- vers első sora. 22. A Winnettou c. ifjúsági regény egyik hőse. 23. At­tila korhű neve. 24. Adminisztra­tív célokat szolgáló helyiség. 25. Valaminek a bekövetkezésére szá­mit. 26. Nem befelé. 28. Méhtanya. 30. Hol latinul. 32. Ez nem én va­gyok. 34. Jogvita. 35. Birtokába juttat. 36. Álláspont, világnézet. 38. Fanyar gyümölcs. 40. Hím állat. 42. Verstani kellék. 44. Fizikai fo­galom. 45. Kellek része! 46. Az en­gem ért csapás. 47. Volt francia miniszterelnök. 48. Rozzant álla­potban levő. 49. Ruhát varr. 50. Éktelen létezés. 52. Béke oroszul. 53. Téli táj jelzője 55. Othello nemzetisége. 57. Férfinév. 58. És számos idegen nyelven. 59. Rokon­szenves ismerős. 61. Ilyen tó is van. 62. Egyetemi elöljáró. 64. Fő­leg nyári épület jelzője. 66. Izom­kötő. 67. Széles, lakott területen. 68. Alszik. 69. Fekvőhely. 70. A fúvószenekar jelzője. 71. Azonos magánhangzók. 73. Igen gyors ütemben mozgat. 75. Tálas mással­hangzói 77. Tagadószó 79. Ökori nép. 80. A csodák csodája. 81. Ha kevesebb lenne belőle, fasiszta szervezet neve lenne. 83. Tárgya­kat helyez el. 85. Azelőtt cigaret­tára, újabban szerelemre mond­ják. 87. Francia király fonétiku- san. 89. Vissza: rádió márka. 90. Bottal mért csapás. 91. A bibliai gonoszlélek. 92. Zenei ritmusa. 93. A „Kaméliás hölgy” írója. 94. A szerelem istene. 95. Vissza: bűzös elem. 96. Nógtgdi község. 97. Szű­rőeszköz. 98. Fontos járműkellék. 99. Vajon bírósághoz hív? 100. Az ismeretlen aláíró betűjelei. 101. Réz betűi keverve. 102. Zamata. 103. Könyv része. 104. Névelővel, nemzetiség. 105. Bélelzáródás or­vosi neve. 106. Tisztaéletűek vallá­sos jelzője. 107. Néhány paripa. 108. Egyik végtagunk része. 110. A Ludolf-féle szám. 112. Mással­hangzó fonétikusan. 114. Vonatko­zónévmás. 116. Ritka női név. 117. Belsőrészek 118. Kicsinyítőképző. 119. Mutatószó. 121. Török név. 123. Földi ellentéte. 126. Számos magyar vidék nevének végződése. 127. Érc. 128. Az Ady-idézet foly­tatása. FÜGGŐLEGES: 2. Y. M. 3. Bir­tokosrag. 4. Közelkeleti nép. 5. TBC elleni gyógyszer. 6. Azonos mássalhangzók. 7. Gáspár Endre. 8. Becézett női név. 9. Satnya ló. 10. Vissza: nem olyan. 11. Azonos magánhangzók. 12. Személyes név­más. 13. Véredénye. 14. Kedvelt szórakozóhely. 15. Pénz ez is. 16. Felkiáltás. 17. Éktelen eszköz. 18. „Hibás” csecsebecse. 19. Rágcsáló állatka. 20. Falusi utcák kelléke. 21. Zár szélei. 27. Költőien érint. 29. Befed. 31. Háziállaton ülő. 33. ...........Menyhért születése. 35. Az ok tóberi vértanúk jelzője. 37. Me­zőgazdasági munkát végez. 38. Po­gány pap. 39. Bortermő község. 40. Ételt, forgat. 41. Királyi raga­dozómadár. 42. Szomszédnép. 43. Vissza: düledék. 44. Vajon ez? 51. Drágaságok értékmérője. 53. Tele­fonkifejezés. 54. Nem válaszol he­lyesen. 56. Ritka férfinév. 59. Nóg- rád megyei község. 60. Érez része. 61. A test része. 62. Erő mérték- egysége. 63. Vissza: beiglitöltelék. 64. Elfed. 65. Olaj teszi a motor­ban. 72. Napszakon. 74. Mongol- fajú nép. 76. Loversenyfajta. 78. Hivalkodó dísz. 80. Következmé­nyeket hozó. 82. Vissza: vágószer­szám. 83. Osztrák kancellár kiejt­ve. 84. Anyagi veszteség. 85. Csiga­fajta. 86. Vissza: ázalékállat része! 87. Szeszesital. 88. Azonos magán­hangzók. 89. A társas vállalkozás jelzője. 91. Lábbelim. 92. Értésére adja. 93. Fekete mennyiség. 94. Ritka női név. 96. Vissza: ne há­mozz, hanem ... 97. Borszőlőt gon­dosan válogat. 98. Szabadalom. 101. Kés része. 102. Női név becézve. 103. Vissza: egyik irány. 103-a. Aki keres . . . 108. Lószín. 109. Hej .. „ rejtem. Ui. Patétikus mutatószó. 113. Női név. 115. Nyelvtani foga­lom. 118. Titkokat les el. 120. Vissza: személyes névmás. 121. Alak szélei. 122. Betűt vet. 123„ Létezik. 124. Vissza: közelítésre szólítja fel. 125. Tiltószó. 127. h vas vegyjele.

Next

/
Thumbnails
Contents