Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-24 / 285. szám

4 N EP Ű J SÄ G 195S. december 24., sserd» Kuráenony előtti korkérdés — Kinek mi a legkedvesebb szórakozása — Ilyenkor karácsony elfőtt, év vége táján szokás az, hogy kü­lönböző foglalkozású, társadal­mi, állású embereket megkér­deznek a lapok: kinek milyen szép emléke maradt az elmúlt évről, kinek milyen elképzelé­se, kívánsága van a jövőt il­letően. A Népújság most más kérdéssel fordult olvasóihoz. Mégpedig: kinek mi a legked- vesőbb szórakozása, időtöltése szabad perceiben. A válaszok: a Pedagó­giai Fő­SZŰCS LÁSZLÓ iskola tanulmányi osztályának vezetője: —e Kedvenc szórakozás? El­sősorban a tanulás. A Nehéz­ipari Műszaki Egyetem ötödik éves kohómérnök hallgatója vagyok. Ha csak ezt vesszük, már ez is elég elfoglaltság a szabad estékre. De ott van még a kilenchónapos Laci fi­am. Vele pedig egyszerűen kell játszani. Hinta-lovazni. Na­gyon szép szórakozás. S csak utána jönnek a kedvenc írók: Mikszáth, Solfihov, azután a színház. A színházat nagyon szeretem. Egy bemutatott da­rab megtekintését sem mulasz­tom el. Sőt, ha alkalom adó­dik, . Miskolcon, vagy ' a fővá­rosban is megnézek e°v-egy előadást. Legutóbb Budapes­ten „A tojás”-t láttam. XXX KOLLÁR ISTVÁN BELS- PED szállítómunkás: — Van. egy kis kertes há­zam, hozzá aprójószágok, ser­tés. Ha végzek a napi mun­kámmal, ami elég fárasztó, fi­zikailag kimerítő, otthon a ház körül dolgozgatom, ellátom az állatokat, s ez már maga is szórakozás. De nem ennyi az egész. Két-háromhetenként fe­leségemmel együtt ellátoga­tunk a színházba, megnézünk minden darabot. Olvasásra, másfajta szórakozásra mérnem futja az időből, pihenni kell, hogy attest bírja a fizikai munkát. tön. xxx LAKÓ JÁNOS postás: — Láthatja is mindjárt: Itt van most is előttem az újság, ennek a böngészése az én leg­kedvesebb szórakozásom. No, meg a könyv. Persze moziba is eljárok, hetenként egyszer, kétszer. Színházba már ritkáb­ban. Makiáron lakom, onnan járok be dolgozni, így a szín­házból elég nehéz a hazajutás. Azért, ha csak egy mód van rá, megnézek minden darabot, amit Egerben bemutatnak. DANYI SÁNDORNÉ Lot­tózó alkalmazottja: — Egész nap itt ülök a lot­tózó üvegkalickás asztala mö­gött, s figyelem az embereket, akik totó, vagy lottó szelvényt vásárolnak nálam, remény­kedve szerencséjükben. Már ez is szórakoztató, este azonban addig nem tudok elaludni, amíg legalább egy félórácskát nem olvasok. Jókai, Walter Scott a kedvenceim. És Gár­donyi. A két gyerek mellett másra már nem igen futja. De a színházra még szakítunk időt. Férjemnek is, nekem is bérletünk van. LENDVÁRI GYÖRGYNÉ az egri MÄVAUT menetrendi előadója: — A legkedvesebb szórako­zás? A két gyerek, s a szolgá­lat mellett nem igen jut idő ilyesmire. Ellátom gyermekei­met, beszélgetek velük estén­ként és ezzel vége is a nap­nak. Hónapok telnek el, míg moziba eljutok, részben azért is, mert ha van néhány való­ban szabad percem, akkor azt inkább csak pihenéssel töl­töm. így lesz ez most, kará­csonykor is... XXX HALÁSZ GYÖRGY rendőralhadnagy: — Látja, már két órája le­telt a szolgálatom és én még mindig itt vagyok az utcán. Beszélgetek körzetem lakóival, ismerőseimmel. Legfőbb tö­rekvésem az, hogy azon a te­rületen, amelynek felügvelete rám tartozik, mindig teljes rend legyen. Ezért az én leg­kedvesebb szórakozásom az emberevv°’ való beszélgetés. Ezenkívül más elfoglaltságom is van szabad időmben: a két­éves tiszti tanfolyamot végzem magánúton. XXX keres­kedő: LUDÁNYI JÓZSEF | — Harmincöt esztendeje dol­gozom a rádiós, műszaki szak­mában, s ez idő alatt állandó­an , az .érdeklődőkkel, a vásár­lókkal foglalkozom egész nap. Jólesik hát este kedvenceim, a történelmi regények közé bújni, Jókai történelmi histó­riáit olvasgatni. Ezenkívül szí­vesén hallgatok még zenét is Rádióm, lemezjátszóm van, s lemezeim között Gigli sorozat­tal dicsekedhetem. Ö a ked­venc énekesem... XXX íme a válaszok. Mit mutat­nak? Elsősorban azt, hogv áz emberek — legyen bármi a foglalkozásuk — ma már nem­csak igénylik a szórakozást, annak lehetőségeit, hanem él­nek is azokkal, mégpedig egy­re igényesebben, egyre maga­sabb színvonalon... Weidinger László Néhány gondolat egy előadásról Vasárnap délelőtt rendezték meg a Városi Művelődési Ott­honban „A dzsessz fejlődése” című előadást. Alig jött össze ötvennél több érdeklődő, pe­dig a téma megérdemelt vol­na nagyobb közönséget. Rá­dióban, szórakozóhelyeken örökké tánczenét hallani, ám annál kevesebb szó esik ennek a műfajnak fejlődéséről, tör­ténetéről. Hézagpótlónak szánták hát a rendezők ezt az előadást, s Pagony Lajos, szinte tudomá­nyosnak nevezhető, alapos összekötő szövege ki is elégí­tette a kívánságot. Nem is ezzel volt a hiba, hanem inkább magukkal a zeneszámokkal' Ügy érződött, mintha a két zenekar, Szal- kaiék és Pagonyék nem ké­szültek volna elég igényesen az előadásra. A hallgatóságot viszont éppen a kiváló össze­kötő szöveg igényessé tette. Ezért volt hát, olyan nagyon feltűnő, hogy a bemutatott számok, — amelyekkel a fej­lődést akarták bizonyítani — nem bizonyították azt, amit kellett volna. örültünk a kezdeményezés­nek, de nem így képzeltük a ki­vitelezést. Ez nem valami biz­tató jelenség a fiatalság igé­nyességre nevelése terén ... 1958, december 24, szerda: 1793-ban született' Déryné, Szép- pataki Róza színművésznő. 1798-ban született, Adam Mlekie­vlcz lengyel költő, (160 éve). 1931. Kikiáltották Líbia függet­lenségét. (7 éve). 1863-ban halt meg Thackeray an­gol író, (95 éve). líYaílf — KÖZEL 10 EZER fo­rint® beruházással bővítik át 1959-es esztendőben az ivádi kultúrházat. A munkák egy részét társadalmi mun­kában végzik majd. — TEGNAP, a gyöngyösi városi tanács ülést tartott. A tanácsülésen Gyöngyös 1959-es városfejlesztési tervét vitatták meg, majd hagyták jóvá. — 33 EZER forintos költ­séggel út epiii a jövő eszten­dőben Párádon. — A GYÖNGYÖSI járási ta­nács . végrehajtó bizottságának keddi ülésén meghallgatták a v. b.-elnök jelentését a lejárt határidejű határozatok végre­hajtásáról. ismertették a zár­számadások eredményeit, majd megvitatták az 1959. el­ső negyedévi munkatervet. — VETÖGÉP VÁSÁRLÁ­SÁT tervezik a mezőtárká- nyi termelőcsoportok a kö­zös alapra befizetett pénzek­ből. — EGERBEN, a Művelődési Ház vezetősége pénteken este, a karácsonyi ünnepek tisz­teletére Fenyőbált rendez. A Fenyőbálon éjfél után két órá­ig táncolhatnak a fiatalok. — 401 NORMÄLHOLD- NYI gépi munkát végeztek katasztrális holdanként a ter­melőszövetkezetek földjén a gépállomások, így igen je­lentős kedvezményt kaptak a szövetkezetek a gépi munka elvégzése után. — TEGNAP délután a Szak­szervezeti Székházban iskolás gyermekek részére gyermek­filmvetítést és bábelőadást tar­tott a vezetőség. Az előadás után ajándékcsomagokat osz­tottak ki a legjobbaknak. A ma délután bemutatásra kerülő Árgyílus királyfi című meseoperett — a Gárdonyi Gé­za Színház szakszervezetének ajándéka az egri gyerekek — és természetesen felnőttek számára is. Mint már hírül adtuk: a meseoperett szövegét Papp István, a miskolci szín­ház tagja irta és zenéjét is ő állította össze — népdalokból. A meseoperett nagy sikerrel szerepelt a főváros és több más színház műsorán is. Az Árgyí­lus királyfit Horváth Árpád rendezte. A bemutató és a to­vábbi előadások — helyesbítve tegnapi közlésünket — a szín­házban lesznek. * Kovács Mária és Forgács Kálmán — az Árgyílus király­fi főszereplői — elsősorban prózai színészek és eddig még nem játszottak énekes szere­pet Egérben. Hogyan fogadták, hogyan készültek erre a sze­repre? Kovács Mária: Nagyon sze­retem a gyermekeket és iga­zán nagy örömmel készültem Tündér Ilona szerepére. A meseoperett a színház szak- szervezetének ajándéka... nos, nagyon jó érzés ajándékot ad­ni, s ha már ajándékozunk, le­gyen az szép... Forgács Kálmán: Minden gyermek szereti a zenét, hi­szen nekem is vannak gyer­mekeim. A mesemondónak — így a mese egyik megelevení­tőjének is — szeretni kell a mesét ahhoz, hogy az szóra­koztató és gyönyörködtető le­gyen. Nagy szeretettel vállal­tam és játszom el Árgyílus ki­rályfi szerepét, noha műfaj­ban nem a legközelebb áll. hozzám, * Gyuricza Ottóval is talál­koztunk a színházban. ö mondja: „A közelmúltban meghívást kaptam a miskolci Déryné Színháztól a Keller— Czerkovicz: Doktor úr című zenés vígjátékának koreogra­fálására. A darabban kilenc tánc lesz. A meghívást öröm­mel fogadtam el, s előrelát­hatólag január első felében utazom Miskolcra. * Horváth Árpád rendezi a lövő évben bemutatásra kerü­lő Ilyen nagy szerelem című társadalmi drámát. A darab középpontjában egy fiatal egyetemista leány tragikus ha­lála áll. Miért kellett ennek a fiatal - lánynak meghalnia? — Amíg a dráma a kérdésre fe­leletet keres — a társadalmi problémák egész sorát vonul- tatj fel, bemutatva egy tár­sadalom életének kicsi és nagy — külső és belső problémáit. Végleges szereposztás még nincs, de az előzetes tájékoz­tatás szerint a főbb szerepeket Kovács Mária, Pállfy György, Gyuricza Ottó (első prózai sze­repe Egerben) játsszák. í-r) Az elmúlt napokban tartot­ták a megye középiskoláiban a gombavató ünnepségeket. Az egri Szilágyi Erzsébet Le­ánygimnázium IV./C és IV./D „csupalány” osztálya hétfőn tartotta ünnepségét A többi osztályok gombavatójához ha­sonlóan e két osztály növen­dékei is kacagtató műsort ad­tak, amit ízléses bő vacsorá­val fűszereztek. Ezután mind­két osztályban megkezdődött a tánc. Hogy meddig tartott, azt nem tudjuk, mindenesetre éjfél után két órakor még te­tőfokán Volt a hangulat. Közlemény L öljük olvasóinkkal, hogy ünnepi számunk naptár- melléklettel 12 oldalon jelenik meg. Az ünnepek után a szokásos terjedelemben hétfőn jelenik meg a Népújság, Közlemény A szentesi ált. gimnázium 1955. június 6—7. napjain tartja 100 éves jubileumát, melyre minden volt tanulóját és tanárját meghívja. Fél­áru utazást biztosítunk. Kérjük ezen hírt ismerőseinek továbbítani és a részvételi szándékot címével együtt az iskolával mielőbb közöl­ni. ÜL KOUJ D A 5 K J J F V •• 6ALS Al PÖN6RAC W (9) — Kilencvenhat! — hallat­szott a távbeszélő csőből a fia­talember tompa hangja. Erre ritkulni kezdtek a vo­nal kiszögellései.s a mozgás is lassúbb lett. — Hány éves? — Húsz! Az etnyőn új hullám futott át, de más formájú, más len­gőmozgású hullám. A professzor tovább kérde­zett, fényeket, majd különböző hangú csengőket kapcsolt ki­be, énekeltetett, olvastatott, feladatok megoldását kérte... És az ernyőn mindezt a zöld vonal sajátos, különleges és megmagyarázhatatlan mozgása jelezte. — Hát ■ ez az, barátom — mondta Misának a professzor az előudás végén komolyan. — Látja, milyen nehéz munka az emberi agy tanulmányozása? — Látom. A megdöbbent Misa csak ennyit tudott válaszolni. S meg aznap, a megvalósult mesék és a megoldott rejtélyek napján eltökélte: arra fog törekedni, hogy megfejtse az emberi gon­dolkodás titkait. De milyen régen is történt mindez!... Kitört a háború. Misának még a bajusza se ser­kent, amikor kikerült a front­ra. A háború után meg mind­járt dolgoznia kellett. Az áb­rándokat talán sokkal lényeg­telenebb, másodrendű esemé­nyek homályosították el. Li- mar valószínűleg vissza sem emlékezne rájuk, ha élete har- minckettedik évében nem kel­lett volna zárszámadást készí­tenie. De most már késő. Most már hiába ábrándozik arról a gépről, amely lejegyzi a gon­dolatokat; legfeljebb néhány szót írhatna fel arról, hogy Mi­hail IJ.mar meghalt, de hazá­ját nem cserélte el. — Na, mi van? — csattant fel egy érdes kis hang. — Menj az ördögbe! — mondta Limar közömbös hang. súllyal és a fal felé fordult. — Jó ... jó... Vigyétek! Az egyik tengerész kiszaba­dította Mihail lábát és talpra segítette, míg a másik — gép­pisztollyal a kezében — oldal­ba lökte: — Indulj! Felzúgtak a motorok. A ten­geralattjáró valószínűleg a fel­színre úszott. A felső kabin­ban, a hajóablaknál néhány percig várnia kellett. Az ablak kinyílt és a tenger­alattjáróba könnyű szellő áramlott. Mihail kitágult orrlyukkal, hörögve, szaporán lélegzett. Ó, áldott tengeri levegő!, Ügy érezte, hogy ez a levegő min­den betegséget meggyógyít, s visszaadja az elgyengült em­ber erejét. A sós nedvesség, ez a részegítő pára most minden­nél a világon drágább volt. Ki tudja, talán utoljára lélegzi be?! A fegyveres tengerész meg­lökte Limart, és ő állkapcsát összeszorítva, kiment a kis hidra. A tenger felett sötétség le­begett. Csobogtak a hullámok. És amikor az egyik kedves, fehér tarajú hullám a lábához csapódott... Limart hallatlan élniakarás szállta meg hirte­len ... Ha legalább a kezét ki­szabadíthatná! Akkor meg tudna birkózni ezzel a kettő­vel, akárhogy fel vannak is fegyverezve!... Vagy ha a hullámokba vethetné magát; eltűnne és addig úszna a víz alatt, amíg az erejéből telik. De hogyan ússzon összekötö­zött kézzel? — gondolta me­gint. Limar körülnézett. A gép­pisztoly csöve némán ráme­redt. — Fiúk — suttogta hevesen —, fiúk ne öljetek meg! Én is katona voltam. Titeket védte­lek ... Moszkva ... Sztálin­grád ... Berlin.,. A géppisztoly megrezzent, Limar előrelépett. — Fiúk, mi békét akarunk... Moszkva .., Az oldalt álló tengerész mo­hón leszívta a füstöt, aztán hirtelen eldobta cigarettáját, odament barátjához, kezét a géppisztolyra tette és gyorsan, izgatottan mondott valamit; Limar csak ezt a szót értette: Sztálingrád, Az idősebbik tétován ellen­kezett. Mire az első elszántan Limarhoz lépett, éles tényé­részkésével elmetszette a csuk­lójára szoruló kötelet, majd a kést markába nyomva, enyhén vállonlökte és ujjáyal a bi­zonytalan sötétbe mutatott: — Malájföld! Limar abban a pillanatban a tengerbe loccsant, s a víz alá bukott, hogy messze elússzék tőlük. Egy másodperc múlva sorozatlövés kattogott a gép­pisztolyból. A nyomjelző go­lyók magasan fölötte süvítet­tek el, nyugatra, Malájföld partjai felé. Arra, amerre a névtelen tengerész mutatott, amikor a tengeralattjáró, szo­kásos sebességét elérve, kifu­tott a nyílt tengerre. De a tengeralattjáró tömör árnyéka már el is veszett a ködben. Emberünk sok-sok ki­lométerre a szárazföldtől, egyedül maradt a tengeren. Egyedül lenni — ijesztő él­mény. Ez a magányos ember azonban nem félt, mert sorsát most már a saját kezében tud­ta. Keményen szorította a kést — egyetlen fegyverét — és csak úszott, úszott... olyan nyugodtan, ahogy a végtelen, locsogó hullámok. V. fejezet A „VILÁGMINDENSÉG KIRÁLYNŐJÉNEK” KORONÁJA ...Jack Peterson először ar­ra gondolt, hogy az ablakhoz rohan és kiugrik rajta. Ha a két emelet magasból lezuhan, legrosszabb esetben kificamít­ja a lábát, ha azonban Har- voooddal találkozik a dolgozó- szobában, komolyabb követ- kezmények fenyegetik. A mér­nök csak most értette meg: Harwood rendkívül fontos fel­fedezést őríz, és nem fog této­vázni, hogy megölje azt, aki titkába férkőzött. De Jack percnyi gondolkodás után arra is rájött, hogy az ablakon át megszökni éppolyan veszélyes dolog. Arról nem is beszélve, hogy a nehéz test zu­hanása aligha lehet észrevét­len, s valószínűleg a főnök dol­gozószobáját — de elsősorban az ablakot — a legmegbízha­tóbb elektromos védelemmel szerelték fel. Sőt, még egy kö­rülmény is visszatartotta Jacket a kockázatos vállalko­zástól: Harwood kettesben jóit ide, azzal a fiatal lánnyal, aki­be talán szerelmes is. S akkor valószínű, hogy belépésükkor, a kedvező pillanatot megra­gadva, kisurranhat az ajtón. Jack Peterson feltette a „rá-1 diósisakot.” S egy perc múlva már az ismert ezüstösszürke sugárzás áradt szét' a szobá­ban, élénk és tobzódó szilieket gyújtva tel ebben a komor, színtelen környezetben. Jack azonban már nem lelkendezett, s meg sem hatódott. A hangok zűrzavarában csak Harwood meg az ismeretlen miss hang­ját kereste. De már hallhat­ta is: — Betsy, drága, bocsásson meg: néhány percre magára hagyom. Smith rendelkezésére kell állnotn, Lépések kopogtak. Ajtó nyi- kordult. Majd Smith szólalí meg, de olyan tisztán, mintha Jack fülébe suttogná: — Henry, Mr. Parker meg­érkezett... Viselkedj nyugod­tan s eszedbe ne jusson, hogy megint valami ostobasággal ál­tasd magad. Parker félmilliár- dot ér nekünk, és ha egyszer már személyesen idejött, any- nyit jelent, hogy nyertünk!... Aztán, még egyet, Henry: mi­ért csapod be magad Krips- szel, azzal az öreg vadkannal, mi? Betsy nagyszerű lány. de az öregnek legfeljebb, ha há­romszáz milliója van? Jack Peterson némi kellet- lenséget érzett Harwood neve­tésében, — ötszáz meg háromszáz az nyolcszáz, öregem! Különben pedig nem szándékozom Bet­sy t veled mutyiban feleségül venni. Megértetted? (Folytatjuk) jói sikerült gombavató az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban

Next

/
Thumbnails
Contents