Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-18 / 254. szám

1958. november 18., kedd népújság s A NÉPI EGYSÉG NAPJA Heves Pelőflbánya Szavazott a megye Hevesen az egyik szavazó- helyiség előtt csoportokba ve­rődve beszélgetnek az embe­reik. Jobbára idősebb, meg- lettkorú valamennyi és o nagy napról, a választásokról diskurálnak. Szóba kerülnek a régi választások, még a Horthy-rendszer idején, a nagyhangú kortesbeszédek, no meg a mostani választás is. Szedlák Sándor bácsi maga is kifejti véleményét és a kö­vetkezőket mondja: — A Nép­front jelöltjeire szavaztam én is. Rájuk szavaztam, mert bí­zom bennük és hiszek a sza­vuknak. A múlt rendszerben cselédember voltam, ma hat hold juttatott földemen gaz­dálkodom és bevallom, nem élek rosszul. Amióta megszűnt a begyűjtés, a beszolgáltatás, nagyon sokat javult a paraszt­ság helyzete és a parasztok — mind az egyéniek, mind a szövetkezetiek — támogatják, segítik a kormány politikáját. Olyan politika ez, amire mindnyája^ szívesen adtuk le szavazatunkat. Délelőtt 10 óra. Á tanács­háza előtt ünneplőbe öltözött emberek beszélnek. Lassan kezd szemerkélni az eső, így behúzódnak az eresz alá. — Te Pista, bementéi te a fülkébe? — kérdi szomszéd­jától egy 65 év körüli baju­szos bácsika; — Még hogy bementem-e?! Aztán minek, tudom én kire szavazok, nem kell ahhoz el­bújni — válaszol amaz. Egy másik idősebb bácsika a régi szavazásról mesél a körülötte álló fiataloknak. Bent a szobában a lepecsételt urna mögött a szavazatszedő bizottság rendezi a szavazócé­dulákat. Rajtuk kívül még so­kan vannak a szobában. Itt találunk egy barnahajú, kék- ruhás fiatal kislányt is, Haár Magdolnát. Kezében kék boríték és a szavazócédulák. Gondosan megnézi a papírra nyomtatott jelöltek nevét, majd a borítékba téve bete­szi az urnába. — Először szavaz? — kér­dezzük. — Igen, most szavazok elő­ször — válaszol kicsit elpirul­va, Mielőtt idejöttem — foly­tatja — kicsit izgultam, hi­szen nem tudtam még, hogy ez hogy megy. De most már megnyugodtam, mert én is le­szavaztam. Míg beszélgetünk, egyre nyílik az ajtó, fiatalemberek, idősebb asszonyok, férfiak töltik meg a termet. Most jött Forgács Miklós bácsi, egyéni gazdálkodó is. — No, Miklós bácsi, maga is eljött? Ezeket mondta Hevesen Szedlák Sándor bácsi és sza­vait megerősítették gazdatár­sai is. Tíz óra felé járhat az idő. öreg nénike tipeg, bottal a kezében a szavazóhelyiség fe­lé. Félve, kicsit riadtan te­kint szét a helyiségben, aztán a barátságos szavakra meg­nyugszik. Ismerősöket pillant meg a teremben, fogadja a köszönéseket innen is, onnan is, majd kezébe veszi a sza­vazólapokat, felteszi a szem­üveget, gondosan átolvassa a neveket, majd összehajtva a lapokat, az urnába helyezi a borítékát. — öreg vagyok, de azért eljöttem, — mondja kicsit halkan. — Elmúltam már a nyáron nyolcvanhárom. A múlt rendszerben egyszer se szavaztam. Hogy miért? Nem tudom. Nem értek én a poli­tikához. Annyit tudok csak, hogy most szavazhatok, és gondoltak rám is. Nehezemre esett már, higgyék el, de azért eljöttem... — és lassan, csoszogva elindult hazafelé. Füzesabony Csanálosi László vasutas egyenruhája messziről feltűnt a választási helyiségben. A szavazólapokat nézegette, ol­vasgatta, amikor megszólított tűk. Beszélgetni kezdtünk. El­mondta, hogy .Miskolcon dol­gozik és a vasútnál raktárnok. A jelöltek nagy részét ismeri és külön is örömére szolgál, hogy egykori iskolatársa, ját­szótársa, Barta András, füzes­Verpeléi — Hát már hogyne jöttem volna! Itt voltam ezelőtt négy évvel is, meg a felszabadulás előtt is. Az igaz, akkor István Lajos főjegyző úrra kellett szavaznunk. Akkor is volt olyan, akikre szívesebben sza­vaztunk volna, de hát István Lajos csak megmaradt fő­abonyi tsz-elnök is bejuthatott a parlamentbe. — Derék em­ber — mondja elismerőleg. — Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy megállja majd ott is a helyét, mint itthon, Füzes­abonyban. Azért szavazok a Népfront jelöltjeire, mert úgy gondolom, hogy valamennyi ugyanolyan derék, becsületes, néphez hű ember, mint a mi falunk jelöltje, Barta András. jegyzőnek — emlékezik Mik­lós bácsi. Ezeket meg — mu­tatja a szavazócédulákat, — akik erre a papírra vannak írva, mind ismerem, hát mi­ért ne szavaznánk rájuk — mondja és , a három nemzeti- színszélű kiscédulát a borí­tékba téve bedobja az urnába. Recsken Vasárnap korán reggel bené­pesült a recski fő utca. Siető csoportok, barátok és szomszé­dok mentek a szavazóhelyisé­gekhez. Az újtelepi részen lakók a Bányászotthonba igye­keztek, mert mindenki az el­sők között akart leszavazni. Az előcsarnokban már jóval a kezdés előtt emberek álltak’, beszélgettek. Bányászok vol­tak, akik alig érkeztek iriég á műszakból, máris indultak az otthonba. Bódi István, a Recski Érc­bánya laboratóriumának dol­gozója, fiatal feleségével érke­zett a szavazásra. — A lányom boldog jövőjére adom a szavazatom, — vála­szolja a megkérdezett Bódi István. — Kilenc hónapos még csak és azt akarom, hogy boldog­ságban nőjön fel az én kis Mártim. Én most végzem munkám közben a középisko­láimat és szeretnék egyetemre menni. Ezekkel a gondolatok­kal nyugodtan szavazok bizal­mat a mi jelöltjeinknek. — Ezt írják meg a nyugati újságok — mondja egy fiatal- asszony, aki kisfiát is elhozta erre a nagy eseményre, — és a sorban álló választók felé int. — Mind itt vagyunk a fel­végről, — beszélget Gál János bácsi egy népes csoport köze­pén. A szavazóhelyiségbe újabb választók érkeznek. Köztük van Muselák Jenőné is, aki először szavaz életében. — Nagyon készültünk erre a napra. Odahaza sokat beszél­gettünk róla. Megbízunk a je­löltjeinkben, rájuk adjuk a szavazatunkat. — Hogy miért? Szemét lesütve, kicsit elpi­rulva, de büszkeséggel a hang­jában megszólal: — Nekünk már az ő életére is kell gondolni. Azt akarjuk, nyugodt életre szülessen, békés legyen az élete. A kis jövevény, a család har­madik tagjának biztos lövőiére szavaztak ők is, a Hazafias Népfront jelöltjeire. Nyolc órakor már háromszá­zon felül volt a leszavazottak száma. Délre Recsk községben is beféleződött a szavazás és megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. Mire odaérkeztünk, már a szavazatok számlálása folyt. A bányatelep lakói 12 órakor befejezték a szavazást, mun­kához láthatott ismét a sza­vazatszedő bizottság. A járás­ban egyébként Kerekharaszt már délelőtt 10 órakor, hat másik község pedig délre fe­jezte be a szavazást. Egerbakia Az egerbaktai tanácsterem­ben a szavazatszedő bizottság már a szavazócédulákat szám­lálta, mikor megérkeztünk. — A mi községünkben már befejezték a szavazást — mondja Szálkái Istvánné ta­nácselnök. — 11 órára nem volt olyan választópolgár, aki ne járult volna az urna elé. Míg bent a bizottság vizs­gálja a szavazócédulákat, el­készíti a jegyzőkönyvet, kint a teraszon több ember beszél­get. Hogy miről? Ki erről, ki arról. Ilyenkor sok minden szóba kerül. Sáros még az ut­ca, a járdákat is rendbe kel­lene hozni, amaz rádiót akar vásárolni, csak nem tudja, hogy milyet, míg mások az újonnan választottakról beszél­getnek. Itt van köztük Nagy Dezső elvtárs is, járási tanácstag­jelöltjük. Ismerik egymást, hi­szen többen közülük felkeres­ték már ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Nem csalatkoz­tak benne és azért adták rá most is szavazatukat. Kál Barci Erzsébet káli tanítónő most szavazott először. Húsz­éves mindössze és márts egy osztálynyi gyereket bíztak rá, akiket'tanitátiia, nevelnie kell. Most gyakorolja először sza­vazati jogát, bizonyára több gondolat juthatott . eszébe. Eszébe jutott talán édesapja, aki a három holdacskából a Horthy-rendszer idején soha­sem nevelhetett volna a lányá­ból tanítónőt. Eszébe jutott bizonyára a káli iskola, ahol már megváltozott körülmé­nyek között tanulnak a káli gyerekek. Az új szertár, a könyvtár, a nagyablakos, ve- randás falusi házak, melyek az utóbbi években épültek fa­lujában, mind eszébe juthat­tak a szavazáskor. Eszébe ju­tott, gondolt is rájuk talán és érezte e nap jelentőségét, ami­kor az urnába dobta a boríté­kot. Szavazott a főváros népe... (Tudósítónktól) ŐSZIES REGGELRE virradt november 16-án a főváros is. Az idegen, s külső szemlélő semmi különösebbet nem lát­hatott ezen a vasárnap regge­len sem. A pesti embereknél szokás, hogy vasárnap-ün­nepnap délelőtt sétára indul­nak; benépesedik a Körút, a Népköztársaság útja, a Duna- part, s a megannyi ismert út­vonal; kis családok sétálnak, beszélgetnek, gyermeknevetés- csacsogás hallik innen is, onnan is. Még jó az idő... Mégis: más volt ez a vasár­nap, mint a többi. Ha feltűnő plakátok, lobogó transzparen­sek, s kiáltó újságcímek nem is hirdették, hogy ez a nap a választás napja, mégis ott volt a levegőben valami ünnepé­lyesség, s ez rárajzolódott a járó-kelő emberek arcára is. Mentek az emberek az ut­cán, s egy-egy csoport megállt egy ház előtt, végignéztek ma­gukon mégegyszer, azután be­léptek a kapun. Néhány perc — azután újra az utcán vol­tak. arcukon még mindig ott volt az ünnepélyesség, de most már valami megelégedettség­gel ötvözve. Választott, szavazott a fővá­ros népe. Sokan kérdezték Csepelen is; mit jelent ez a nagy csendes­I ség? A négy év előtti válasz­táskor valóságos plakát-erdő szólította, serkentette az embe­reket, hogy szavazzanak a Ha­zafias Népfrontra. Volt aki azt is mondta: éppen a két év előtti ellenforradalom miatt kellene most különösen „vinni a propagandát” a választások sikeréért. A kérdésre azokkal a világos érvekkel igyekeztünk válaszolni, amelyeket az el­múlt választási nagygyűlések szónokai is elmondottak: a nép öntudata megnőtt az elmúlt két esztendő alatt... S ahogy sétáltunk az utcán, éppen egy üzletsor mellett mentünk el. A társaság egyik tagja, Maróti Béla, a Csepel Művek egyik öntője megállí­totta a csoportot, s az árukkal zsúfolt kirakatokra mutatott: — No, itt van... Ez a párt meg a kormány propagandá­ja... Nem ér annyit ezer pla­kát, amennyit ez a négy-öt kirakat beszél... Jó válasz volt. A MUNKASNÉP összetart jóban-rosszban egyaránt. így volt ez a reakciós világban is, amikor a jobb életért fogtak össze a gyárosok ellen; így volt ez a felszabadulás után, amikor az újjáépítéshez fogtak össze, így volt ez, s még csak erősödött az összetartozás ere­je. amikor hozzá kezdtünk a szocializmus építéséhez, s egy­másután születtek meg a nagy eredmények. Ezt az összefo­gást, eggyüvé-tartozást sok apró jel mutatta meg ezen a vasárnapon is, amikor a jövőt döntötték el a szavazatok. Semmiféle felső szerv nem irányította, nem szervezte, maguk a lakóházak, lakótömbök lakói határozták el maguk között igen sok he­lyen, hogy együtt mennek a szavazókörzethez. A megbe­szélt korai órákban szépen összegyülekeztek az udvarok­ban, azután — több helyen ta­nácstagjelöltjükkel az élen — elindultak. Amikor mégérkez­tek a helyiséghez, két követ előre ment és jelentette a bi­zottságnak: a Lehel-tér 3-ból megjöttek a lakók, együtt sze­retnének szavazni. S az ambe- rek egymás után léptek a bi­zottsághoz, vették át a szava­zólapot, mentek be a fülkébe, s járultak az urnához... Szépen és rendben folyt a szavazás mindenütt. S nézte az ember: ahogy itt Csepelen, Újpesten, vagy akár a Belvárosban most az urnák elé járul a nép, ugyanezekben az órákban, ugyanígy cselek­szenek az emberek az apró kis falvakban, vidéki városokban is. Hány százezer és millió ember végzi ugyanazokat a mozdulatokat — átveszi a sza­vazólapokat, belép a fülkébe, összehajtja a lapokat, boríték­ba zárja, s beledobja az elnök előtt álló urnába — ezen a na­pon? S miért? Hogy holnap és holnap után ugyanezt tehesse és tegye: egy akarattal építhes­se és építse a szocializmust, a gyárakban éppen úgy mint a földeken, mint a kutatólabora­tóriumokban és katedrákon. Számos fővárosi szavazó­körzet már a délelőtti órákban jelentette: befejeződött a sza­vazás, valamennyi választó megjelent az urnák előtt. A koradélutáni órákban pedig már egész kerületek jelentet­ték a választási elnökségnek a szavazások befejeződését. És estére — noha a szeszti­lalmat nem oldották fel — megteltek a vendéglők, vacso­rázóhelyek, cukrászdák; a fő­város népe kellemes szórako­zással fejezte be a napot. S AMIT MÉG Budapesten megtudtunk: Az országos Vá­lasztási Elnökség tájékoztatá­sa szerint a most megválasz­tott új országgyűlés még ebben az évben összeül, s november 28.—december 15. között ülnek össze az újonnan megválasz­tott tanácstagok is, hogy meg­alakítsák a végrehajtó bizott­ságokat, s a többi állandó jel­legű, a tanácsi munkát előse­gítő bizottságot. (Képesriport folytatása az 1. oldalról) A petőfibányai bányászok már a délelőtti órákban le­szavaztak. Az új iskolában levő szavazókörzetben már csak a szavazatok összeszámlálását és értékelését tudta megörö­kíteni a fényképezőgép. A betegekhez — akik nem tudtak személyesen megje­lenni a szavazatszedő bizottságok előtt — autókkal, s ko­csikkal viszik ki az urnát, hogy ők is gyakorolhassák állam- polgári jogukat. A horti szavazatszedő bizottság néhány tag­ja is kocsira ült. hogy a vándorurnával keresse fel az ágy­ban fekvő betegeket. Gyöngyösön az egyik szava­zókörzetben Gömöri Ottóval, a MÁV Váltó- és Kitérőgyár technikusával találkoztunk szavazás köz­ben. Ifj. Kiss Ist­ván az elmúlt tanévben még diák volt. Ve­lencei József az Apci Fémter- mia Vállalatnál dolgozik. Ebben az esztendőben már mindket­ten választó- polgárok let­tek, s mint el­ső szavazók ke­rültek a fény­képre, ahol a szavazás után a KISZ emlék­lapját nézik.

Next

/
Thumbnails
Contents