Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-18 / 254. szám
1958. november 18., kedd népújság s A NÉPI EGYSÉG NAPJA Heves Pelőflbánya Szavazott a megye Hevesen az egyik szavazó- helyiség előtt csoportokba verődve beszélgetnek az embereik. Jobbára idősebb, meg- lettkorú valamennyi és o nagy napról, a választásokról diskurálnak. Szóba kerülnek a régi választások, még a Horthy-rendszer idején, a nagyhangú kortesbeszédek, no meg a mostani választás is. Szedlák Sándor bácsi maga is kifejti véleményét és a következőket mondja: — A Népfront jelöltjeire szavaztam én is. Rájuk szavaztam, mert bízom bennük és hiszek a szavuknak. A múlt rendszerben cselédember voltam, ma hat hold juttatott földemen gazdálkodom és bevallom, nem élek rosszul. Amióta megszűnt a begyűjtés, a beszolgáltatás, nagyon sokat javult a parasztság helyzete és a parasztok — mind az egyéniek, mind a szövetkezetiek — támogatják, segítik a kormány politikáját. Olyan politika ez, amire mindnyája^ szívesen adtuk le szavazatunkat. Délelőtt 10 óra. Á tanácsháza előtt ünneplőbe öltözött emberek beszélnek. Lassan kezd szemerkélni az eső, így behúzódnak az eresz alá. — Te Pista, bementéi te a fülkébe? — kérdi szomszédjától egy 65 év körüli bajuszos bácsika; — Még hogy bementem-e?! Aztán minek, tudom én kire szavazok, nem kell ahhoz elbújni — válaszol amaz. Egy másik idősebb bácsika a régi szavazásról mesél a körülötte álló fiataloknak. Bent a szobában a lepecsételt urna mögött a szavazatszedő bizottság rendezi a szavazócédulákat. Rajtuk kívül még sokan vannak a szobában. Itt találunk egy barnahajú, kék- ruhás fiatal kislányt is, Haár Magdolnát. Kezében kék boríték és a szavazócédulák. Gondosan megnézi a papírra nyomtatott jelöltek nevét, majd a borítékba téve beteszi az urnába. — Először szavaz? — kérdezzük. — Igen, most szavazok először — válaszol kicsit elpirulva, Mielőtt idejöttem — folytatja — kicsit izgultam, hiszen nem tudtam még, hogy ez hogy megy. De most már megnyugodtam, mert én is leszavaztam. Míg beszélgetünk, egyre nyílik az ajtó, fiatalemberek, idősebb asszonyok, férfiak töltik meg a termet. Most jött Forgács Miklós bácsi, egyéni gazdálkodó is. — No, Miklós bácsi, maga is eljött? Ezeket mondta Hevesen Szedlák Sándor bácsi és szavait megerősítették gazdatársai is. Tíz óra felé járhat az idő. öreg nénike tipeg, bottal a kezében a szavazóhelyiség felé. Félve, kicsit riadtan tekint szét a helyiségben, aztán a barátságos szavakra megnyugszik. Ismerősöket pillant meg a teremben, fogadja a köszönéseket innen is, onnan is, majd kezébe veszi a szavazólapokat, felteszi a szemüveget, gondosan átolvassa a neveket, majd összehajtva a lapokat, az urnába helyezi a borítékát. — öreg vagyok, de azért eljöttem, — mondja kicsit halkan. — Elmúltam már a nyáron nyolcvanhárom. A múlt rendszerben egyszer se szavaztam. Hogy miért? Nem tudom. Nem értek én a politikához. Annyit tudok csak, hogy most szavazhatok, és gondoltak rám is. Nehezemre esett már, higgyék el, de azért eljöttem... — és lassan, csoszogva elindult hazafelé. Füzesabony Csanálosi László vasutas egyenruhája messziről feltűnt a választási helyiségben. A szavazólapokat nézegette, olvasgatta, amikor megszólított tűk. Beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy .Miskolcon dolgozik és a vasútnál raktárnok. A jelöltek nagy részét ismeri és külön is örömére szolgál, hogy egykori iskolatársa, játszótársa, Barta András, füzesVerpeléi — Hát már hogyne jöttem volna! Itt voltam ezelőtt négy évvel is, meg a felszabadulás előtt is. Az igaz, akkor István Lajos főjegyző úrra kellett szavaznunk. Akkor is volt olyan, akikre szívesebben szavaztunk volna, de hát István Lajos csak megmaradt főabonyi tsz-elnök is bejuthatott a parlamentbe. — Derék ember — mondja elismerőleg. — Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy megállja majd ott is a helyét, mint itthon, Füzesabonyban. Azért szavazok a Népfront jelöltjeire, mert úgy gondolom, hogy valamennyi ugyanolyan derék, becsületes, néphez hű ember, mint a mi falunk jelöltje, Barta András. jegyzőnek — emlékezik Miklós bácsi. Ezeket meg — mutatja a szavazócédulákat, — akik erre a papírra vannak írva, mind ismerem, hát miért ne szavaznánk rájuk — mondja és , a három nemzeti- színszélű kiscédulát a borítékba téve bedobja az urnába. Recsken Vasárnap korán reggel benépesült a recski fő utca. Siető csoportok, barátok és szomszédok mentek a szavazóhelyiségekhez. Az újtelepi részen lakók a Bányászotthonba igyekeztek, mert mindenki az elsők között akart leszavazni. Az előcsarnokban már jóval a kezdés előtt emberek álltak’, beszélgettek. Bányászok voltak, akik alig érkeztek iriég á műszakból, máris indultak az otthonba. Bódi István, a Recski Ércbánya laboratóriumának dolgozója, fiatal feleségével érkezett a szavazásra. — A lányom boldog jövőjére adom a szavazatom, — válaszolja a megkérdezett Bódi István. — Kilenc hónapos még csak és azt akarom, hogy boldogságban nőjön fel az én kis Mártim. Én most végzem munkám közben a középiskoláimat és szeretnék egyetemre menni. Ezekkel a gondolatokkal nyugodtan szavazok bizalmat a mi jelöltjeinknek. — Ezt írják meg a nyugati újságok — mondja egy fiatal- asszony, aki kisfiát is elhozta erre a nagy eseményre, — és a sorban álló választók felé int. — Mind itt vagyunk a felvégről, — beszélget Gál János bácsi egy népes csoport közepén. A szavazóhelyiségbe újabb választók érkeznek. Köztük van Muselák Jenőné is, aki először szavaz életében. — Nagyon készültünk erre a napra. Odahaza sokat beszélgettünk róla. Megbízunk a jelöltjeinkben, rájuk adjuk a szavazatunkat. — Hogy miért? Szemét lesütve, kicsit elpirulva, de büszkeséggel a hangjában megszólal: — Nekünk már az ő életére is kell gondolni. Azt akarjuk, nyugodt életre szülessen, békés legyen az élete. A kis jövevény, a család harmadik tagjának biztos lövőiére szavaztak ők is, a Hazafias Népfront jelöltjeire. Nyolc órakor már háromszázon felül volt a leszavazottak száma. Délre Recsk községben is beféleződött a szavazás és megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. Mire odaérkeztünk, már a szavazatok számlálása folyt. A bányatelep lakói 12 órakor befejezték a szavazást, munkához láthatott ismét a szavazatszedő bizottság. A járásban egyébként Kerekharaszt már délelőtt 10 órakor, hat másik község pedig délre fejezte be a szavazást. Egerbakia Az egerbaktai tanácsteremben a szavazatszedő bizottság már a szavazócédulákat számlálta, mikor megérkeztünk. — A mi községünkben már befejezték a szavazást — mondja Szálkái Istvánné tanácselnök. — 11 órára nem volt olyan választópolgár, aki ne járult volna az urna elé. Míg bent a bizottság vizsgálja a szavazócédulákat, elkészíti a jegyzőkönyvet, kint a teraszon több ember beszélget. Hogy miről? Ki erről, ki arról. Ilyenkor sok minden szóba kerül. Sáros még az utca, a járdákat is rendbe kellene hozni, amaz rádiót akar vásárolni, csak nem tudja, hogy milyet, míg mások az újonnan választottakról beszélgetnek. Itt van köztük Nagy Dezső elvtárs is, járási tanácstagjelöltjük. Ismerik egymást, hiszen többen közülük felkeresték már ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Nem csalatkoztak benne és azért adták rá most is szavazatukat. Kál Barci Erzsébet káli tanítónő most szavazott először. Húszéves mindössze és márts egy osztálynyi gyereket bíztak rá, akiket'tanitátiia, nevelnie kell. Most gyakorolja először szavazati jogát, bizonyára több gondolat juthatott . eszébe. Eszébe jutott talán édesapja, aki a három holdacskából a Horthy-rendszer idején sohasem nevelhetett volna a lányából tanítónőt. Eszébe jutott bizonyára a káli iskola, ahol már megváltozott körülmények között tanulnak a káli gyerekek. Az új szertár, a könyvtár, a nagyablakos, ve- randás falusi házak, melyek az utóbbi években épültek falujában, mind eszébe juthattak a szavazáskor. Eszébe jutott, gondolt is rájuk talán és érezte e nap jelentőségét, amikor az urnába dobta a borítékot. Szavazott a főváros népe... (Tudósítónktól) ŐSZIES REGGELRE virradt november 16-án a főváros is. Az idegen, s külső szemlélő semmi különösebbet nem láthatott ezen a vasárnap reggelen sem. A pesti embereknél szokás, hogy vasárnap-ünnepnap délelőtt sétára indulnak; benépesedik a Körút, a Népköztársaság útja, a Duna- part, s a megannyi ismert útvonal; kis családok sétálnak, beszélgetnek, gyermeknevetés- csacsogás hallik innen is, onnan is. Még jó az idő... Mégis: más volt ez a vasárnap, mint a többi. Ha feltűnő plakátok, lobogó transzparensek, s kiáltó újságcímek nem is hirdették, hogy ez a nap a választás napja, mégis ott volt a levegőben valami ünnepélyesség, s ez rárajzolódott a járó-kelő emberek arcára is. Mentek az emberek az utcán, s egy-egy csoport megállt egy ház előtt, végignéztek magukon mégegyszer, azután beléptek a kapun. Néhány perc — azután újra az utcán voltak. arcukon még mindig ott volt az ünnepélyesség, de most már valami megelégedettséggel ötvözve. Választott, szavazott a főváros népe. Sokan kérdezték Csepelen is; mit jelent ez a nagy csendesI ség? A négy év előtti választáskor valóságos plakát-erdő szólította, serkentette az embereket, hogy szavazzanak a Hazafias Népfrontra. Volt aki azt is mondta: éppen a két év előtti ellenforradalom miatt kellene most különösen „vinni a propagandát” a választások sikeréért. A kérdésre azokkal a világos érvekkel igyekeztünk válaszolni, amelyeket az elmúlt választási nagygyűlések szónokai is elmondottak: a nép öntudata megnőtt az elmúlt két esztendő alatt... S ahogy sétáltunk az utcán, éppen egy üzletsor mellett mentünk el. A társaság egyik tagja, Maróti Béla, a Csepel Művek egyik öntője megállította a csoportot, s az árukkal zsúfolt kirakatokra mutatott: — No, itt van... Ez a párt meg a kormány propagandája... Nem ér annyit ezer plakát, amennyit ez a négy-öt kirakat beszél... Jó válasz volt. A MUNKASNÉP összetart jóban-rosszban egyaránt. így volt ez a reakciós világban is, amikor a jobb életért fogtak össze a gyárosok ellen; így volt ez a felszabadulás után, amikor az újjáépítéshez fogtak össze, így volt ez, s még csak erősödött az összetartozás ereje. amikor hozzá kezdtünk a szocializmus építéséhez, s egymásután születtek meg a nagy eredmények. Ezt az összefogást, eggyüvé-tartozást sok apró jel mutatta meg ezen a vasárnapon is, amikor a jövőt döntötték el a szavazatok. Semmiféle felső szerv nem irányította, nem szervezte, maguk a lakóházak, lakótömbök lakói határozták el maguk között igen sok helyen, hogy együtt mennek a szavazókörzethez. A megbeszélt korai órákban szépen összegyülekeztek az udvarokban, azután — több helyen tanácstagjelöltjükkel az élen — elindultak. Amikor mégérkeztek a helyiséghez, két követ előre ment és jelentette a bizottságnak: a Lehel-tér 3-ból megjöttek a lakók, együtt szeretnének szavazni. S az ambe- rek egymás után léptek a bizottsághoz, vették át a szavazólapot, mentek be a fülkébe, s járultak az urnához... Szépen és rendben folyt a szavazás mindenütt. S nézte az ember: ahogy itt Csepelen, Újpesten, vagy akár a Belvárosban most az urnák elé járul a nép, ugyanezekben az órákban, ugyanígy cselekszenek az emberek az apró kis falvakban, vidéki városokban is. Hány százezer és millió ember végzi ugyanazokat a mozdulatokat — átveszi a szavazólapokat, belép a fülkébe, összehajtja a lapokat, borítékba zárja, s beledobja az elnök előtt álló urnába — ezen a napon? S miért? Hogy holnap és holnap után ugyanezt tehesse és tegye: egy akarattal építhesse és építse a szocializmust, a gyárakban éppen úgy mint a földeken, mint a kutatólaboratóriumokban és katedrákon. Számos fővárosi szavazókörzet már a délelőtti órákban jelentette: befejeződött a szavazás, valamennyi választó megjelent az urnák előtt. A koradélutáni órákban pedig már egész kerületek jelentették a választási elnökségnek a szavazások befejeződését. És estére — noha a szesztilalmat nem oldották fel — megteltek a vendéglők, vacsorázóhelyek, cukrászdák; a főváros népe kellemes szórakozással fejezte be a napot. S AMIT MÉG Budapesten megtudtunk: Az országos Választási Elnökség tájékoztatása szerint a most megválasztott új országgyűlés még ebben az évben összeül, s november 28.—december 15. között ülnek össze az újonnan megválasztott tanácstagok is, hogy megalakítsák a végrehajtó bizottságokat, s a többi állandó jellegű, a tanácsi munkát elősegítő bizottságot. (Képesriport folytatása az 1. oldalról) A petőfibányai bányászok már a délelőtti órákban leszavaztak. Az új iskolában levő szavazókörzetben már csak a szavazatok összeszámlálását és értékelését tudta megörökíteni a fényképezőgép. A betegekhez — akik nem tudtak személyesen megjelenni a szavazatszedő bizottságok előtt — autókkal, s kocsikkal viszik ki az urnát, hogy ők is gyakorolhassák állam- polgári jogukat. A horti szavazatszedő bizottság néhány tagja is kocsira ült. hogy a vándorurnával keresse fel az ágyban fekvő betegeket. Gyöngyösön az egyik szavazókörzetben Gömöri Ottóval, a MÁV Váltó- és Kitérőgyár technikusával találkoztunk szavazás közben. Ifj. Kiss István az elmúlt tanévben még diák volt. Velencei József az Apci Fémter- mia Vállalatnál dolgozik. Ebben az esztendőben már mindketten választó- polgárok lettek, s mint első szavazók kerültek a fényképre, ahol a szavazás után a KISZ emléklapját nézik.
