Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-14 / 251. szám

1956. november 14., péntek NÉPÜJSag s Ä gazdagság számvetése- az első zárszámadási közgyűlésen Füzesabonyban NÉGY, ÜNNEPLŐBE öltö­zött asszony ballag a kultúr- ház felé. Mind a négyen jó- szabású téükabátban, kezük­ben aprócska táskát szorongat­nak, fejükön az ünnepi kendő. Korán jöttek, ők voltak az el­sők —, de hát valakinek első­nek is kell lenni, s különben sem maradtak sokáig maguk­ban, lassan szállingóztak a töb­biek is. Valamennyi ünneplő­ben. Az öreg Luzsinszki Péter — mint a maga korabeliek — tiszta kékfestő kötényt kötött maga elé, a fiatal Hegedűs Ra­fael, ugyancsak korosztályának divatja szerint, elegáns, jósza­bású, sötétkék ruhát öltött, hoz­zá nyakkendőt, mint aki bál­ba készül. Érdekes ellentét, mintha csak a paraszti múlt és jövő találkozott volna össze mikor megálltak egymás mel­lett. Egymás után érkeznek az autók is, vendéget hoznak a megyétől, járástól, Pestről, még Borsodból is. Ez az első zár- számadási gyűlés a megyében. Füzesabonyban vagyunk, itt jöttek össze a Petőfi Tsz tag­jai, hogy meghallgassák az elnök beszámolóját egy esz­tendő eredményeiről. Kezdődik a gyűlés. Azaz, előtte kis műsor. Egy fiú sza­val, utána a tsz hat szép lánya táncra kerekedik. Forog­nak a ráncos, bő szoknyák, ki-kvillan a hófehér, csipkés alsószoknya. Olyan sikerük van, hogy meg is újráztatják velük. Aztán egy kislány éne­kel. cigányzenével. Végül meg­kezdődik a gyűlés. Németh Be­nedek, a tsz párttitkára nyitja meg, aztán Bartha András, szö­vetkezeti elnök beszámolót tart. Számok, számok tengere, de ne higgye senki, hogy elmerül­nek benne a tagok. Az^ ember csak ilyenkor látja Igazán, hogy az elmúlt néhány esz­tendő milyen -közgazdászokat« képez a szövetkezetben. A hosszúlejáratú hitel, rövidlejá­ratú hitel, önköltség és ter­melékenység, egy főre eső ho- eamérték, megannyi ismerős szó az egyszerű parasztasszo­nyok, emberek előtt. A közös ebben is átformálta az embe­reket. DE NÉZZÜK CSAK, mit mondanak a számok. A szö­vetkezet, amelyben 64 család 463 és félholdon dolgozik, az idén növénytermesztésből 10 forint híján 460 600 forintot vett be, a zöldségtermesztés 167 788 forintot hozott, az ál­lattenyésztés közel 542 ezer fo- ritot. Ez természetesen bruttó­jövedelem, erre voltak kiadá­sok is, de úgy gazdálkodtak, hogy a végeredmény: aktívan, nyereséggel zárt a tsz. Osztha­tatlan vagyonuk ez év végére megközelíti a másfél milliót. A zárszámadás adataiból ki­tűnik az is. hogy milyen szor­galmasan dolgoznak a tagok. Nyolcvan—százhúsz munkaegy­ségig teljesített 8, 121—150-ig 6, 150—250-ig 29. Ezekben az asszonyok munkaegységei is szerepelnek. 250—350 munka­egységet tizen dolgoztak le, 350 munkaegységen felül 19-en szereztek. Ezek jobbárá állat- tenyésztők. A munka eredménye, hogy szinte kivétel nélkül minden terménynél többet termeltek, mint amit előirányoztak, s nem­igen maradtak alul a tava­lyi kedvező esztendő termésát­lagain. Részletesen kiszámították azt Is. hogy milyen jövedelmező volt a munka. Például a bú­zánál egy befektetett forint 2.20 forintot jövedelmezett, a cukorrépánál 5 forintot, és így tovább. A jó termésből jó a része­sedés is. Egy munkaegység ér­téke a szövetkezetben 65 forint 1 fillér. Számok, számok, melyek egy nagy család közös munká­jának egy esztendős eredmé­nyeit tükrözik Hogy mi mit jelent, azt megpróbálják min­denki számára érthetően meg­fogalmazni maguk a tagok, — a felszólalások során. ANTAL JÁNOS, a könyve­lőjük. számokhoz értő em­ber. érdekes számítást csi­nált Egy 12 holdas közép­paraszt négytagú családja egész éven át dolgozik, hogy mindent rendbetartson, s ál­latokat is tenyésszen. Mégis, ha év végén összeszámolja a tiszta jövedelmet, nem dicse­kedhetik olyannal, mint a Bocsi-család, akik negyedma- gukkal dolgoztak és összesen 71 ezer forintot kerestek egy esztendő alatt. Olyan jövede­lem ez, mintha a család min­den tagja 1481 forintos ke­resettel bírna havonta. Eb­ből igazán urasan meg le­het élni. De nem panaszkodhatnak a többiek sem. Akármelyik tsz-asszony, akinek a férje máshol dolgozik, keres any- nyit, mint embere, pedig csak hat. hónapon keresztül dolgo­zott. És a jó keresetről beszéltek a többiek is. Kovács András — azok közé a nagyon ke­vesek közé tartozik, akik eb­ből a szövetkezetből az el­lenforradalom idején kiléptek — a vasúthoz ment kilépése után dolgozni, s a kivitt föld­je is termett. Mégis, mikor az első esztendő végén ösz- szehasonlította jövedelmét azokéval, akik benn marad­tak, messze mögöttük ma­radt. Mint mondja, mióta visz- szament a szövetkezetbe, két és félhónap alatt majdnem annyit keresett, mint másutt egész évben. Hegedűs Rafael fiatal em- be , nemrég töltötte le a katonaévét, s mikor utána visszament a szövetkezetbe, egy esztendő keresetéből kis házat vásárolt családjának. Mindannyian a jobb élet­ről beszéltek, de erről beszélt — szó nélkül is — a tsz-tagok öltözete, a vidáman ugrán­dozó gyerekek viselkedése, s az udvar felől beosonó finom illatok, amelyek azt hirdették: van olyan jó módja a tsz-nek, hogy évi munkáját egy kis vacsorával ünnepelje. A zárszámadási gyűlés két érdekessége: felvettek a szö- vetkezetbe öt új tagot, s még ezen az estén kiosztották a pénzbeni részesedést, 370 ezer forintot. A GYŰLÉS UTÁN vacsora következett, s vidám poharaz- gatás. Eltelt ismét egy esz­tendő a tsz felett, jobb, mint az előző nyolc közül akárme­lyik, de még nem olyan, mint jövőre, s az azt követő esz­tendőkben. Az ünneplő tsz- tagok között egyéniek is vol­tak. Nézgelődtek, beszélget­tek, barátkoztak a szövetke­zetiekkel. Mert nemcsak a Petőfi Tsz embereit formálta az idő. Sok emberben érik már az elhatározás az abonyi földeken is. DEÁK RÓZSI Ez sincs a borítékban . • . Mennyit költ az állam a Heves megyeiek társadalombiztosítási ellátására A SZAKSZERVEZETI tár­sadalombiztosításról igen so­kan beszélnek lekicsinylőén, bürokratikus hibáit eltúlozva. De arról nagyon kevés szó esik. — mert hiszen termé­szetesnek veszik, — hogy mi­lyen hatalmas összegeket költ államunk a társadalombizto­sításra, orvosi, kórházi költ­ségekre, a gyógyszerellátásra, táppénzre, különböző segé lyekre, nyugdíjra és szakszer­vezeti üdülésre. Hatalmas összegek ezek, hi- szén a társadalombiztosítás az az ország lakosságának 64 százalékára, a kétszeresére terjedt ki a legutolsó béke­évhez, 1938-hoz viszonyítva. A társadalombiztosítási költ­ségek több mint négyszeresére emelkedtek és hatmillió em­ber javát szolgálják. S ez a magasszínvonalú tár­sadalombiztosítás adja az in­gyenes rendelőintézeti keze­lést, amelyre államunk másfél milliárdot költ egy-egy évben. A gyógyszerek egy részét is teljesen ingyen adja az SZTK, másik részét 15 százalékos té­rítés mellett, s ma már bebi­zonyosodott, hogy hamis az a tévhit, amely szerint bizonyos gyógyszereket csak magánbe­tegeknek írhatnak fel az or­vosok. Az emberek meg­győződhettek róla, hogy min­A SZABÓKNÁL sem volt :különb a helyzet A far­sangi szezon, mely a szabók [részére mindig (ma is) na- ígyobb számú megrendelést je­lentett, 1931-ben Eger városá­éban csupán egy szmoking és ;két frakk elkészítését hozta. A cipésziparosok egri közgyűlé­sén így fakadtak ki: „Az állam fokozza a munkanélküliséget, ! amikor nem akarja figyelembe venni a rendelés híján ölbe lett kezű magyar cipészipar ! kívánságait... A cipőüzletek­ébe többet jár be a végrehajtó, :mint a vevő.” A köztisztviselőkre is súlyos terhével nehezedett a gazda­gsági válság. Már 1931. elején [felvetette a kormány a gondo­latot, hogy az év folyamán 5— 10 százalékos létszámcsökken­és „válik szükségessé”. Jú­niusban már azt írta az újság, ihogy „ez a 10 százalék termé­szetesen nem jelenti az eléren- é<iő megtakarítás felső határát, émert amennyiben a jelenlegi [gazdasági helyzet következté­ben a költségvetés egyensúlyé­inak biztosítása érdekében a [kiadásoknál? további leszállí­tására lenne szükség, úgy a [kiadásoknak 10 százalékon túl [való leszállítását is keresztül [kell vinni”. Augusztus 7-én még azt bi­zonygatta az Eger c. lap, hogy: .. nem fizetéscsökkentéssel, [hanem létszámcsökkentéssel éoldják meg a személyi kiadá­sok apasztásának kérdését.” A [szomorú valóság természete- [sen az lett, hogy mind a fize­tés-, mind a létszámcsökken­tés réme rászakadt a. köztiszt­viselőkre. Szeptember 1-től 10 [—12, illetve 15 százalékos fi- 'zetésredukció lépett hatályba. den gyógyuláshoz szükséges és kapható gyógyszer adható a társadalombiztosítás fehére és hogy adják is, azt mutatják a gyógyszerellátásra fordított milliók, az, hogy megyénkben is 13,5 millió forintot fizettek ki gyógyszerköltség címén az elmúlt évben. HOSSZÜ LENNE felsorolni valamennyi költségvetési té­telt, amely a szakszervezeti társadalombiztosításban szere­pel, s így csak néhányat adunk közzé. Például gyógyá­szati segédeszközökre me­gyénkben másfélmilliót fize­tett ki az SZTK, táppénzre pedig 18 millió forintot költött a múlt évben. Bevezetésre ke­rült a 75 százalékos táppénz és ami a legtöbb kapitalista országban még ma is ismeret­len fogalom; a keresőképte­lenség első három napjára is jár táppénz a biztosított dol­gozóknak. Jelentős összegeket költ az SZTK a terhességi, gyermek­ágyi segélyre, az anyasági, temetési segélyre, útiköltségre és több mint 13 millió forin­tot fizet ki évenként családi pótlékra. S ez az összeg még tovább emelkedik, hiszen a a jövő év első felében a több­Emlé h essünk * 1 * 3 SUGÁR ISTVÁN: gyermekes családoknál tovább emelkedik a családi pótlékok összege. S igen örvendetes — bár még sok javítani való van a nyugdíj kérdésben, — hogy ez év júniusában a megálla­pított nyugdíjak átlaga már havi 761 forint volt és ez az átlag a kereset növekedésével tovább emelkedik, s a jövő évben sorra keiül a nyugdíj további rendezése, ahol a nyugdíjak megállapításánál jobban érvényesül majd a le­dolgozott évek száma. A szakszervezeti üdüléssel kapcsolatban érdemes megje­gyezni, hogy míg a nyugati országokban egész éven át spórolni kell a dolgozóknak az üdülésre, addig nálumt a kéthetes üdülés költsége ke­vesebb, mintha a dolgozó ott­hon maradna, hiszen az állam közel 100 millió forintot költ erre a célra. NEM ÁLLÍTJUK, hogy a társadalombiztosításban — miként munka- és életkörül­ményeinkben — nincs javítani való, de ezek a hibák egyre kisebb számban fordulnak elő, s biztató az, hogy évről- évre nagyobb összeget költ államunk a biztosított dolgo­zók egészségügyi ellátására. Dr. Iszlai István Szélvihar Két kép a Gárdonyi Géza Színház előadásáról. Hazajött a katonafiú. Ifjabb Csendes Imre (Varga Gyula), az édesanya (Olasz Erzsébet) és az apa (Csapó János.) A fiatal sze­relmesek, akik közé három hold föld és egy ellenforra­dalom állt. Szusza Kiss (Dánffy György) és Ju­liska (Németh Gabriella.) Ónálló egészségvédelmi kör alakult GFÖngyösorosziban Gyöngyösoroszi községben eddig nem volt védőnő és az egészségvédelmi kör közös volt Gyöngyössolymossal. Az egészségvédelmi hálózat bővítése során, most Gyön­gyösoroszi községben is külön egészségvédelmi kör alakult. Védőnőt kapott a község, a falubeliek nagy helyesléssel fogadták ezt az intézkedést. fiutomata-gépsorok a személygépkocsi-gyártásban Csehszlovákiában a hazai és külföldi nagy keresetre való tekintettel gyorsítani akarják a személygépkocsi-gyártást. A kurimi TOS-üzem dolgozói ezekben a napokban a Skoda 440. típusú személygépkocsik hengereinek megmunkálására II kapitalista gazdasági válság közelről (Heves megyei körkép 1931-ről) A létszámcsökkentés pedig je­lentős számú dolgozót érintett megyeszerte. Például az egri városházáról a dolgozók 15,8 százalékát bocsátották el. Az elbocsátások zömében a kis­fizetésű dolgozókat sújtották: 1 háziszolga, 2 fűtő, 5 hegyőr, 1 hajdú, 1 kocsis, 4 utcaseprő, 8 díjnok, 3 ideiglenes becsüs, 3 ideiglenes végrehajtó és 1 körzeti orvos. A létszámcsök­kentésben szereplő. személyek kiléte nyilvánosságra kerülve, óriási felháborodást keltett városszerte, mert az volt a vé­lemény, hogy a létszámcsök­kentő bizottság erősen anti­szociális, embertelen módon érte el a kívánt összegű anya­gi megtakarítást. A polgár- mester így védekezett a város állandó választmányi ülésén: ,,... erélyes hangon cáfolta a városban elterjedt tendenció­zus híreszteléseket, mintha a takarékossági bizottság a lét­számcsökkentésnél egyenesen a kistisztviselőket pécézte vol­na ki. a nagyobb állásokat pe­dig kímélte volna... A bizott­ság tagjainak szociális érzéke nem áll . alantabb a város egyetlen polgáráénál sem. Ezt válaszolom azoknak, akik hir­telen a kisemberek védelmező­iéül tolták fel magukat.” DECEMBERBEN PEDIG má<- olyan rendelet jelent meg. mely megtiltotta a községek­nél megüresedett állások be­töltését is! Tisztviselői képe­sítésű dolgozók hosszú-hosszú ideig állás nélkül ténferegtek. Igen jellemző eset például Bá­rány Istváné, aki pedig oly sok hírt és dicsőséget hozott a magyar névnek. Ö egyévi ál­lásnélküliség után végre Bu­dapesten csak mint „ideigle­nes fővárosi tisztviselő” tudott elhelyezkedni. Az állástalan diplomások kétségbeejtő hely­zetét akasztófahumorral ábrá­zolja a következő kínrímes vers, mely 1931-ben, Egerben nyomtatásban napvilágot lá­tott: ALL AST ALAN DIPLOMAS ,,Na.pok óta new ettem mást. Mint kőport és meszelt falat. Ittam rá, mint áldomást. Egy pohár napsugarat. Pénzem nincs és Így e híján Hacsak-tojást költhetek. Minden éjét lakás híján Az ég alatt tölthetek. Zaciban van már énnekem Az összes ~etyerutyám, Folthátánfolt az ümegem Hosszú és rövid _ atyám. Nincs már mit bevihetnékj Leégtem már tisztára. Amióta rákerülék A boldog B. listára. Valék fakir, bár szimuláns, Jósnő s koplalóművész, Egy dzseszbendben bősz pikulás, S békákat nyelő művész. Voltam dajka, nedves, száraz, . Csordás próbáltam lenni, De nekem nem akart már az ökörcsorda legelni. Nem jut semmi már eszembe, Nincsen mit hajkurászni, Hiába, na. széllel szembe Nem lehet furulyázni. Már mindenütt csak azt mondják: Mehetek a zenébe ” (Zoltán Alajos, Eger.) A NYUGDÍJASOKAT is sújtotta természetesen járadé­kaik százalékos csökkentése, pedig már jóval a csökkentés előtt megállapították, hogy ....a nyugdíjasok, öregek és ár vák legnagyobb százaléka olyan kis nyugdíjjal rendelke­zik, amely általánosságban mélyen alatta van a létmini­mumnak. Hiszen nem titok, hogy 40—50 pengős, sőt ennél alacsonyabb nyugdíjak is lé­teznek.” Természetesen a nyugdíjasok közül se mindenki érezte meg a csökkentést, mert mint írta az eevik me>*vej lao: „... a nyugdíjak terén is van­nak mammutjövedelmek, vagy legalább is olyanok, kikre ezt a jelzőt bátran lehet alkal­mazni. Az ily nvvndíHnvedel- mek tulajdonosai rendszerint amúgy is jómódú emberek, akik birtokkal, háztulajdonnal bankr.észvénnuel vagy másféle ingó, vagy ingatlan tőkével rendelkeznek.” A dolgozók és a kisemberek minden réteséből óriási szám­mal váltak 97 óévének munka­nélkülivé. 1931. januárjában azt írta az Eger c. lan. hosv .,csaknem 1 millióra rúg a ke­nyér nélkül állók száma.” De ehhe- a szomorú meeállapítás- hoz még hozzáteszi, hosv ..ha­vi 70—80 pengős keresetek mellett az emberek semmi kö­rülmények között sem ezámit- hatók az ellátottak közé. Vi­alkalmas automata-gépsort helyeztek üzembe. November végén újabb automata-gépsor üzembehelyezésével akarják növelni a személygépkocsi­hengerek minél jobb és gyor­sabb megmunkálását. szont, hogy hány családfő ten­gődik ilyen nyomorúságos életfeltételek között, azt a nép* számlálás eredménye nem mu­tatja” A helyzet az év folya­mán csak erősen romlott, mert augusztusban azt jelentettékj hogy „egyre nő a munkanél­küliek száma.” Szeptember elején nyilvánosságra került* hogy „nem lesz az idén műn* kanélküli segély!” December­ben még súlyosabbá vált a helvzet, hiszen hivatalos he­lyen is beismerték, hogy ..nincsen a vármemiében meg­felelő közmunka az ínségesek számára.” Rideg tényként kö­zölte az Eger újság: „Tél és ínség köszöntött be, ... mindig nagyobb lesz az ínség...” Látjuk tehát, hogy a nép milliós tömegei a létfenntar­tásnak oly alacsony fokára süllyedtek, amely megfosztotta őket az emberi élet legapróbb örömeitől is. De bezzeg a kar­tellek urai! Ök nem voltak te­kintettel semmire, csak önző egyén; érdekeikre. A CUKORIPARI TŐKE embertelen módszere' ellen az érdekeltek már 1931. elején tiltakoztak: „A cukoriparnak mérsékelnie kell fölényét és cinizmusát, amellyel a szak­mában érdekelt 3000 gazda é<s 100 000 magyar munkás sorsa fölött határoztak” Egy másik szónok feltárta azt az erkölcs­telen manipulációt, mely sze­rint " cnkorrénát 2.30 pengőért veszik át a cukorgváriak má­zsánként a termelőktől, vi­szont a cukor ára 1.20 pengő nálunk, de külföldön, pl. Olaszomzágbart ugyanazt a cukrot sokkal olcsóbban (50 %!) adják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents