Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-14 / 251. szám

1958. november 14., péntek NÉPÜJSAG-3 A legidősebb sincs még ti­zennyolc, a legfiatalabb meg tizenöt, ifjúság, diákifjúság, a cinikus, a nagyképű, az élettel mit sem törődő, a tiszteletlen, az öregebbeket gúnyoló; ha­marjában most nem jut több vád az eszembe. Pedig sokat, ennél is többet sorakoztatnak fel manapság is a fiatalokkal, a diákfiatalokkal szemben. Az osztályban összezsúfolódott vagy száz diák és délután fél­négytől este hétig várja a kér­déséire a választ, hallgatja a kérdésekre kapott feleleteket és tesz fel új kérdéseket. A cinikus, a világ sorsával nem törődő fiatal egész sor nemzetközi- kérdésben kér és kap felvilágosítást, alapjaiban érdekli a mai Kína élete, a taj­vani helyzet, s hogy lesz-e, van-e gazdasági válság Ame­rikában, vagy hogy milyen eredmény várható a genfi atomértekezlettől. A Dobó gimnázium KlSZ-szervezeté- nek kérdezz-felelék délutánja izgalmas, érdekes és tanulsá­gos. Feláll egy nyurga, szemüve­ges fiú, Némedi Béla, s az érdekli, hogy milyen lesz Eger ipari fejlődésének perspektívá­ja. Egy másik, kis mokány, fe­kete gyerek, Lőcsei József, azt firtatja, milyen elvek szerint történik a tanácstagjelölés, Vass, Prokai, Kerékgyártó, szőke, barna srácok faggatják az előadót, aki nem más, mint Lendvai Vilmos elvtárs, a me­gyei tanács elnöke, s az vá­laszd, hosszan, türelmesen és részletesen. Nagyon elgondolkodtató volt ez a délután. Nemcsak egyszerűen azért, mert itt is, így is látja az ember, ho­gyan hatol mind mélyebbre a fiatalok soraiban a KISZ, s már egymagában ez is örven­detes, hanem azért is, mert ez a gyorsan elröppenő dél­után is választ adott a felnőt­tek generációját olyannyira ag­gasztó kérdésre: megy-e előbbre fajzatom? Hát megy! A mai fiatalok nem cinikusak —, ha akad is közöttük jóné- hány. Ä mái fiatalok nem ér­dektelenéit a világ, a holnap sorsát illetően — ha akad is közöttük ma még jó néhány, aki csak a mának és a maga kis, szűk körének él. A mai fiatalok, akik ott voltak és ott lesznek a Hanság lecsapo- lásánál — ki ösztönösen, ki már tudatosan — részt vállal és kér nagy ügyünkből, érdek­lődő, kutató, forradalmár lé­lek. Nem becsüli le a mát, de a holnaptól többet akar! S ez nagyon jó dolog. Minden csak azon múlik, hogy mi, idősebbek, az ifjúsá­gért hivatalból, vagy csak szív­ből felelősek, hogyan nézzük őket: olyanoknak látjuk-e, — akikkel nem érdemes, vagy olyanoknak, akikkel érdemes és kell is foglalkozni. Hálásak és lelkesek voltak a Dobósok, nem valamiféle révült és belé­jük vert tisztelettel hallgatták Lendvai Vilmos tanácselnököt, hanem az idősebbeknek, a szel­lemiekben, magatartásban két­ségtelen példának kijáró elis­meréssel. A fiatalok előtt nem lehet »csinálni« tekintélyt, előttük csak szerezni lehet és nem nagy szavakkal, hanem példamutató tettekkel. Az, hogy egész természetes­nek vették: velük a megyei tanács elnöke beszélget, kérdé­seikre az ad választ — nos az korunk demokratizmusának is hű kifejezője. A főispán úr azelőtt legfeljebb csak már­cius 15-én találkozott az ifjú­sággal, akkor is kordon és díszemelvény választotta el a fiatalságtól. Most szemtől szembe, valósággal kettesben folyt a beszélgetés, ahol még arról sem volt rest szót ejteni a megye tanácsi szerveinek vezetője: milyen is volt az if­júsága, milyen most a mun­kája, élete. S ennek nagy sikere volt. A fiatalok ma már nem sze­retik a héroszokat, akik ugyan lehetnek érdekes olvasmány furcsa hősei, de semmiképpen sem igazi példaképek. Az if­júság hús-vér eleven példát akar maga előtt látni, utat, amelyet maga is megjárhat, amelyen továbbjuthat, olyan vezetőt, legyen az a KISZ szervezete, vagy egy megye élén, aki valóban különb, iga- zabb, mint jómaga. És talán valahol itt van a titka az ifjúsággal való fog­lalkozásnak, a nevelésnek: őszinteség, mesterkéletlenség, személyes példaadás, hogy mindazt, amit mondok, ím meg is lehet csinálni. Ha felnőtt­ként tárgyalunk, felnőtt vá­gyakat ébresztünk, ha lekeze­lően, gyerekként bánunk ve­lük, — okkal beszélhetünk a fiatalság cinizmusáról, érdek­telenségéről. Már csak ezért is érdemes és hasznos volt a Dobó gimná­ziumi kérdezz-felelek délután. GYURKÓ GÉZA Nők választási nagygyűlése Egerben Szerdán este Egerben, a Szakszervezeti Székház nagy­termében a városi Nőtanács és a szakszervezeti nőbizottságok választói nagygyűlést rendez­tek a nők részére. A gyűlésen Erdei Lászióné, az Országos Nőtanács elnöke mondott be­szédet, mintegy 400 női vá­lasztó előtt. Beszédében elmondotta, hogy öröm volt számára az, amikor a városi Nőtanács őt hívta meg, hogy az egri nőknek tartson előadást, velük beszél­gessen. Előadásában felsorolta mindazokat az eredményeket, amit a felszabadulás óta elér­tünk, s a nők megváltozott életéről beszélt, a múltról, hogy a nők nem voltak egyen­jogúak a férfiakkal, nem be­csülték munkájukat ha dol­goztak, de munkalehetőségük sem volt. Nem beszélgettünk anya- és gyermekvédelemről. Felsorolta, hogy mennyi böl­csőde, óvoda, nanközi otthon épült, s hogy milyen nagy­mérvű az anya- és csecsemő­védelem hazánkban. A továbbiakban a három­éves tervről, s annak létesít­ményeiről tett említést, majd annak a reményének adott ki­feje 'st, hogy vasárnap Eger város női választói egysége­sen adják le szavazatukat a Hazafias Népfront képviselő- jelöltjeire. Tanulnak a dóm oszlói ak Az elmúlt esztendőben ezüstkalászos tanfolyamot, vö­röskeresztes és természettudo­mányi előadássorozatot ren­deztek nagy sikerrel Domosz- lón. A múlt évi eredmények alapján a Hazafias Népfront elnöksége az idén is megszer­vezi a népművelést szolgáló előadásokat. Az idén a szülők tanítása is megkezdődött, a szülők iskolája tanfolyam megindulásával. Az általános iskola felső négy osztályának tananyagával ismerkednek a szülők. A szülők érdeklődését mutatja, hosv már az első hé­ten 25-en jelentkeztek a dol­gozók iskolájába. A tananyag szerinti foglal­kozások után vitát rendeznek, ahol megbeszélik a világ ese­ményeit, a politikai kérdése­ket. Ahogy a szülők mondják, nemcsak az ő tudásuk bővül, hanem gyermekeiket is job­ban tudják nevelni, tanítani. A méhek „táj szólásai" A nemrégiben Wiesbaden- ben megtartott biolóauskong- resszuson dr. Lindauer méhku­tató kijelentette, hogy a mé- heknek nemcsak saját nyel­vük, de még különböző nyelv­járásaik is vannak. Sok évi megfigyelések és kísérletek alánján arra a következtetésre jutott, hogy az állatvilágban nincs még egy olyan vrecíz és sokrétű közlési rendszer, mint a „méhtánc” — vagyis a mé­hek nyelve. Sok méhcsaládnál ennek a táncnak különböző változatait — „nyelvjárását” állapította meg. Az étlap három lehetősége közül egy megszűnt lehető­ségnek lenni pontosan 12 óra 11 perckor. A második meg­szűnt lehetőségnek lenni 12 óra 20 perckor és a harma­dik pontban 12 óra 35 perc­kor. Ezzel a Hevesi Földmű­vesszövetkezet étterme be is fejezte ebédszolgáltatását, legfeljebb tojást kaphat a szerencsétlen földi halandó, aki nem siet már déli ha­rangszó előtt helyet és ételt foglalni. Heves a megye tán legna­gyobb községe, járási szék­hely, nemcsak piaci napo­kon, de egyéb alkalmakkor is meglehetős nagy forgal­mat bonyolít le. S a „lehető­ségek” gyors megszűnése mégis általános, visszatérő, örök átka minden földi ha­landónak, akit Hevesbe vet délidőben a sorsa: mert ebéd az nincs. Nem lehetne megoldást ta­lálni, hogy mégis legyen?... Hogy az étlap egy kicsit vál­tozatosabbá váljék, vagy ha már néni, még — uram bo- csá’ — délben 1 órakor is ebédelni lehessen a szövetke­zeti étteremben? (gy ■ ■ ó) Bővül a hevesi járási tanács épülete A hevesi járási tanács épü­letét 240 ezer forintos beru­házással bővítik. Jelenleg két épületben székel a járási ta­nács és az épületeket kötik össze a most épülő irodaház­zal. Az új épület öt irodahe­lyiséget foglal magába és elő- relátha* « december lesz kész. Jelenleg a szerkezetet építik. —inén födém­21 millió forint értékű termelvény a lakosság ellátásához A hevesi járás termelőszö­vetkezeteinek a tervek szerint 16 millió forint értékű áruval kellett volna hozzájárulni a lakosság ellátásához. Ezt a tervet azonban magasan túl­szárnyalták, mert már ez ide­ig 21 millió forint értékű árut vittek a piacra. Áruérékesítési tervüket különösen jól teljesí­tették a kiskörei és a kömlői termelőszövetkezetek. Két jósxágért — 20 ezer forint Nagy József feldebrőj lakos híres a tenyészállatok nevelé­séről. Legutóbb is két tenyész­állatot nevelt és adott el a pélyi Tiszavirág Termelőszö­vetkezetnek. Az egyik vemhes üszőért 10150 forintot kapott, a másikért pedig közel 11 ezer forintot vett fel a gazda. Ez a példa is bizonyítja, hogy mennyire érdemes tenyészál­latok nevelésével foglalkozni. Örömök és gondok — A gyöngyösi 34-es számú AKOV-nél — Munkájukon felül vállalták ... ... az egri Dohánygyár kar­bantartó lakatosai, hogy a vá­lasztások tiszteletére huszon­hat méter hosszú, 10 méter széles kerékpárszin és faáru­tároló helyet építenek. Ez azért fontos, mert egyre többen jár­nák be kerékpárral az üzem­be, s szükségessé vált a fedett csarnok építése. Cyimesi János, a karbantar­tó részleg vezetője és a többi munkás becsületesen végzi munkáját, biztosítják a szer­számgépek, a targoncák és a felvonók zavartalan működé­sét. A munkavédelmi hónap alkalmából felülvizsgálták a védőrácsokat és a berendezé­seket, ahol rossz volt, ott ki­javították. A lelkes csoport munkája is hozzájárul ahhoz, hogy az egri Dohánygyár hónapról hónapra nyereséggel dolgozik. LICSKA PÉTERNÉ Mindenekelőtt azt kell el­mondanunk, hogy a vállalat­nál 894 ember dolgozik, 14 taxijuk, 86 teherautójuk (eh­hez 16 pótkocsi) és 116 autó­buszuk van. És ez a 894 em­ber a III. negyedévben 524 ezer forint eredményjavulást ért el. A vállalat igazgatója, a párttitkár és az üb-elnök sze­rint 1958 végére a vállalat működése nyereséges lesz. Természetesen nem úgy fog ez az égből mannaként ölük­be hullani, hanem nagyon so­kat dolgoztak már eddig is, s méginkább dolgoznak ezután a célért. Az üb. jól és példa­mutatóan szervezi a munka­versenyt, a párt röpgyűlése- ken és egyéni beszélgetéseken állandóan napirenden tartja a nagy célt, a nyereséges műkö­dést. ★ A vállalat különböző tele­Nevetésre és neveltetésre mindig kész, fürge mozgású bácsi Kővári József, az Or­szágház legidősebb hivatalse­géde. Most 61 éves és ebből 36 esztendőt itt töltött, az Országház ünnepélyesen ko­mor, nehézveretű díszítések­kel cizellált falai között. Harminchat év! Megannyi élmény, epizód, amelyek a felszabadulás óta már csak egy letűnt kor karikatúrává satnyult emlékei. Vegyünk sorra közülük néhányat a kései, de nem szükségtelen okulás kedvéért. A viharcsengő és a negyvenpengős pénzbírság A képviselőházi ülésterem az országgyűlési ülésszakok idején többnyire kongott az ürességtől. Gyakorta előfor­dult, hogy a szónok 15—20 ál­mosan bóbiskoló képviselő előtt (a teljes létszám 295 volt) tartotta meg expozéját. Ezért a házelnök elfogadtatott egy házszabályt, miszerint azt a képviselőt, aki a szavazások idején (az nem számít, ha a vitákon nincs ott) nem tartóz­kodik az ülésteremben, negy­ven pengő pénzbírsággal kell sújtani. Ez a „drákói” szigor kellő eredménnyel járt: ha szavazásra került a sor, a ká­véházakban és egyéb kelleme- tes időtöltésre alkalmas helye­ken tartózkodó honatyák taxit kerítve, rohantak a Házba, be­jegyezték nevüket a jelenléti könyvbe és ismét eltávoztak. Így történhetett meg, hogy egy-egy napirendre tűzött tör­vényjavaslat felett csak öt—hat hónap után lehetett a szava­zást megejteni. Természetesen voltak olyan esetek, amikor a „honatyaság” teljes létszámmal tiszteletét tette a Házban. Ez akkor tör­tént meg, ha az „ellenzék” va­lamely ,jalacsonyabb néposz­tály” siralmas helyzetével kap­csolatban interpellált. Ilyen­kor viszont a T. Ház inkább hasonlított egy — hogy mai ha­sonlattal éljünk — osztályon aluli italbolthoz, mintsem az ország ügyeit intéző testület parlamentjéhez. A kormány­párt és az „ellenzék” képvise­lői hangosan ordítozva, igye­keztek egymást túllicitálni, sőt nem egy esetben tettlegességre is sor került. A szóbanforgó alacsonyabb néposztály helyze­tén ez ugyan semmit nem vál­toztatott, viszont a házelnök — a hasonló inzultusok elkerülé­se végett — felszereltette az ülésterembe — a viharcsen­gőt '■ (1926.) A kormányzó úrnak derogál A T. Ház életében szinte korszakos eseménynek számí­tott, ha a kormányzó (a címe­ket és előneveket az egysze­rűség kedvéért elhagyjuk), Horthy Miklós megjelent sze­retett honatyái között. Erre csak minden öt évben egyszer került sor, nevezetesen a kép­viselőválasztások utáni ünne­pélyes megnyitó országgyűlé­seken. Ilyen alkalmakkor a fő­rendi- és az alsóház tagjai magukra öltötték molyette díszmagyarjaikat és úgy kö­szöntötték az elkeserítő víz­hiányban szenvedő szárazföldi tengernagyot. Ö, miután meg­elégedetten konstatálta, hogy tisztelt magyarjai együtt van­nak, elmondta semmitmondó programbeszédét és — eltávo­zott. S a következő választásig ismét színét sem látta a T. Ház díszmagyarba öltözött tes­tületé. A képviselő úr házon kívül van A Házelnökségi Hivatal be­rendezett egy fogadószobát, ahol a képviselők tárgyalhat­tak az ügyes-bajos dolgaikkal hozzájuk forduló választóik­kal. Az ügyét intézni kívánó választópolgár kitöltött egy kihívó-jegyet, amelyen fel kel­lett tüntetnie a nevét, honnan jött, milyen ügyben és melyik képviselővel akar beszélni. Az igy kitöltött cédulát a terem­őr bevitte az ülésteremben tartózkodó képviselőhöz, aki attól függően, hogy ki és mi­lyen ügyben kereste, vagy le­ment a fogadószobába, vagy pedig leüzente, hogy házon kí­vül tartózkodik. Ha valami ág- rólszakadt parasztról, vagy más földhözragadt választó- polgárról volt szó, a válasz rendszerint így hangzott: „há­zon kívül vagyok.” Egyik esetben Gyenes And­rás parasztképviselőt („sze­rény kétezer holdja volt”) ke­reste egyik választója. A te­remőr — csak néhány hónapja látta el ezt a szolgálatot — odaadta a cédulát a képviselő­nek, amire az, látva, kiről van szó, ráírta: „házon kívül va­gyok”. A teremőr visszaérve a fogadószobába, mondja a kérelmezőnek, aki alkalmasint egy parasztember volt: — A képviselő úr házon kí­vül tartózkodik, jöjjön máskor. A választó nem akart se- hogyse belenyugodni az eluta­sító válaszba, mondván: ő lát­ta, amint egy órával előbb megérkezett a Gyenes képvi­selő úr. Erre a teremőr mérgesen az orra elé nyomta a kihívó je­gyet: — Ha nekem nem hisz, ak­kor olvassa el ezt. A képviselő úr személyesen írta be, hogy házon kívül tartózkodik. A választó nem is kereste többé a képviselőjét. pein most mindenütt öröm­mel beszélnek arról a nagyon igazságos rendeletről, hogy október 1-től a gépkocsiveze­tők prémiumát a kocsinkénti önköltség megállapítása után kapják. Nagy húzóerő ez, mert e rendelettel régi igazságta­lanságot szüntettek meg, s ennek megfelelően a dolgozók régi vágyát teljesítették. ★ Persze nem fenékig tejföl itt sem minden, illetve nem minden rendelettel értenek egyet a dolgozók, s tegyük hozzá rögtön: a vállalat ve­zetői sem. Nevezetesen: már régebben elvették az autósze­relők és a segédmunkások pufajkáját és sem ők, sem mi nem tartjuk ezt igazságosnak. Itt, valóban nagy szükség van a pufajkára, és érvnek talán elég annyi is, igazságunk bi­zonyítására, hogy bizony az a 169 szerelő, amikor a szabad­ban a kocsik alá fekszik a novemberi sárban, vagy a decemberi fagyban, hát mit mondjunk: semmi esetre sem kellemes erí egy vékony ove- rállban tenni. Arról már nem is kell külön beszélni, hogy amikor a Mátra szerpentinje­in közel egyméteres hóban mentésre kell sietni, hogy ott is jól jönne a pufajka. ★ Azt is elpanaszolták a vál­lalat vezetői, hogy jelenleg ugyanannyi szerelőmunkás dolgozik náluk, mint két' év­vel ezelőtt, a kocsik száma pedig azóta 40-nel szaporo­dott. A szerelők átlagórabére 6,43 forint és biztos értesülések alapján elmondják, hogy más, hasonló vállalatnál, a hasonló beosztású emberek jóval töb­bet keresnek. A szerelők arra is esküsznek, hogy ők nem irigy emberek, s a világért sem akarnak szembe kerülni a vállalatnál dolgozó gépko­csivezetőkkel, de valahogy mégsem tartják igazságosnak hogy ők nehéz és fáradságos szakmunkájukkal általában 1400—1500 forintot keresnek, ugyanakkor a gépkocsiveze­tők, viszonylag mégiscsak ké­nyelmesebb munkakörben, 1800 forintot. Mindkét kate­góriánál az átlagot vettük, bár még itt is érdekes megjegyez­ni, hogy az átlagot sokkal in­kább a gépkocsivezetők ha­ladják meg és nem a szere­lők. ★ Hát persze e felsorolt kis vagy talán nem is kicsi? — hibák, hiányosságok mel­lett igen sok jó hírt is hallot­tunk a 34-es AKÖV-nél. És ezek a jó hírek nem csupán és nem is elsősorban a válla­latot érintik, de sokkal in­kább a nagyközönséget, mert hisz egy kis szójátékkal el­mondhatjuk magunkról, hogy mi már nem lovasnemzet, ha­nem sokkal inkább autós, utazó nemzet lettünk. Ezért hát közhírré tesszük, hogy a közeljövőben, még ebben az évben 10—15 új Moszkvics és Varsawa taxikat kapnak (fi­nom, fűtött, rádióval ellátott kocsik ezek) és, hogy ebből a kocsikból Hatvan, Vámos- györk, Petőfibánya, Jászárok- szállás, Heves és Mátrafüred is részesül majd. Továbbá ál­landó helyijáratot állítanak be Hatvanban és Hevesen is. ★ Az igazgató irodájában vé­gül azt is megtudtuk, hogy végre több éves huza-vona után 1959 tavaszán elkezdik építeni Gyöngyösön az új MÁVAUT pályaudvart. El­áruljuk azt is, hogy az új pá­lyaudvart az Április 4 téren építik majd fel. A miniszteri rendelet értelmében a pálya­udvart 1959 őszén kell átadni a forgalomnak. Nagy dolog ez, s ezt legjobban a gyöngyösiek tudják, hiszen ezzel megszű­nik az az életveszélyesen áldat­lan állapot, amely ma még uralkodik Gyöngyös főterén. Hiszen közel 200 autóbusz ér­kezik naponként Gyöngyös 'ö- terére, és ennek megfelelően 200 másik indul. Az építést a gyöngyösi 21 /3- as számú Építőipari Vállalat végzi, közel 4 millió forint ér­tékben. Itt is van egy prob­léma. A minisztérium ajánla­tot kért a SZÖVOSZ-tól és a Vendéglátóipari Vállalattól, hogy ennek elbírálása után a nyertes cég éttermet létesítsen az új pályaudvaron. Ajánlatot még egyik szerv sem nyúj­tott be, ma még csupán csak vitatkoznak, vitatkozgatnak, pedig az idő sürget. ★ És végül, ismét a város la­kosságát is érintő örömhír, 1962-ben egységes telephelyet kap a 34-es AKÖV Körülbe­lül 20 millió forint értékben építik meg a Pesti úton az új telephelyet, modern, korszerű formában. És ezzel a pálya­udvar után a teherkocsik zú­gása és szennye is kikerül « közepéről. M Ifjúság és politika Háromból egy se I T. Ház kulisszatitkaiból — Egy teremőr visszaemlékezései —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents