Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-12 / 249. szám
1*58. novembr 12., szerda NSPCJSÁG 5 Sportemberek, sportkedvelők választási nagygyűlése Egerben dr. Mező Ferenc a MOB tagja volt az előadó Hétfőn egész nap zuhogott az eső Egerben, de ez sem tartotta távol azokat a lelkes sportembereket, akik délután, öt óra tájban nagy számmal gyülekeztek a városi művelődési otthon nagytermében, hogy részt vegyenek a megyei TST és a megyei ISB közös Választási nagygyűlésén. A díszelnökségben helyet foglalt dr. Mező Ferenc szellemi olimpiai bajnok, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára, Czirják István, az országos ISB munkatársa, Papp Sán- domé, a megyei tanács elnök- helyettese, Bata Teréz kiváló sportoló, dr. Bakonyi Ferenc, az Országos Testneveflési és Sport Tanács tagja, Válent Gyula úszó-edző, Szabó Imre, a KISZ megyebizottságának titkára, Gere István, a megyei TST elnöke és Trezsenyik Sándor, a megyei ISB elnöke. Trezsenyik Sándor megnyitója után dr. Mező Ferenc tartotta meg mindvégig nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísért előadását a magyar sport fejlődéséről. Bevezetőjében röviden megemlékezett az 1800-as évek sportjáról, ahonnan a tulajdonképpeni modem magyar sportélet kezdetét lehet számítani. A továbbiakban méltatta a Tanácsköztársaság rövid ideje alatti sporttevékenységet, melyet ez a nagyszerű jelszó hatott át: »A jövő érdekében mindenki gondoskodjék teste erősödéséről...-« Ezután nagy vonalakban vázolta a Horthy-korszak alatti sportéletet, melyet a kúfárszel- lem, az önkény, az üzlet és a korruptság jellemzett, s főleg az, hogy a munkásosztály ebből a sportéletből jóformán teljes egészében ki volt rekesztve. A felszabadulás hózta meg azt a nagy sportbeli fejlődést, amely a magyar sportot rövid idő alatt a világ legjobbjai közé emelte. Beszélt a felszabadulás utáni első nemzetközi versenyekről, az ezeken született nagy magyar sikerekről, a totó születéséről, amely egyik fontos eszköze lett a magyar olimpia- sok londoni olimpiára való kitűnő felkészülésének és szereplésének. A gyűlés hallgatói — főleg • fiatalok — melbourni olim- piászra való kalandos kiutazásra, az ottani élményekre, a hazatérésre voltak nagyon kíváncsiak, hiszen Mező „Feri bácsi”, aki tagja volt az olimpiai küldöttségnek, színesen, sok, eddig nem hallott részlet felfedésével számolt be az ausztráliai útról. Elmondotta, mint bolyongtak olimpiá- saink pénz nélkül az ellenforradalom bénította országban, s végül milyen testvériesen jogadták őket csehszlovák barátaink egy prágai sporttáborban. Cseh barátaink voltak azok. akik egész küldöttségünk részére előlegezték az utazáshoz szükséges komoly pénzösz- szeget. Melbourneben valóságos of- fenzíva indult meg a magyar sportolók »átcsábítására«. Mező elvtárs elmondotta, hogy például nyugati újságírók 100 dollárt kaptak minden egyes magyar versenyzőért, aki hitvány anyagiakért hajlandónak mutatkozott megtagadni hazáját és kint maradni. Beszéde végén rámutatott arra, hogy a magyar sport felszabadulás utáni nagy sportsikereinek záloga az, hogy a párt és a kormány mmden lehetőt megad a testkultúra fejlesztésére. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Putnoki László elvtárs emelkedett szólásra. Beszéde elején elmondotta, hogy milyen nehézségeken és buktatókon kellett a magyar sportnak átjutnia, míg a világhírnévhez elérkezett. Beszélt a régi levente-szervezetről, ahol nem is annyira sportolóknak, hanem ágyútöltelékeknek nevelték a magyar fiatalokat, beszélt a katolikus legényegyletről, ahol a tagokat arra tanították, hogy a magyar kiváltságos fajta, s az a hivatása, hogy más népeken is uralkodjék... Ezután arról szólt Putnoki elvtárs, hogy a munkásoknak a Horthy-korszakban is lehetett sportolni, — ha a napi 12— 16 órai nehéz munka után egyáltalán kedvük volt hozzá... Az öncélú sportéletben csak az üzlet volt a fontos, addig kellett a sportoló, amíg teljesítménye maximális volt, — utána mehetett plakáthordozónak, vagy tányérmosogatónak. Élsportolóink nyomorúságos helyzetére misem volt jellemzőbb, mint Cseh Lászlónak, a Hungária egykori válogatott Cseh Matyijának az esete, aki sokáig állás nélkül kóborolt Pest utcáin, míg végül a tüdőbaj végzett vele. 1945. után a párt következetes harcának volt köszönhető, hogy a magyar sport széles alapokon nyugvó tömegmozgalommá lett, amelyen csak az 1956-os ellenforradalom tudott törést okozni. Ezután a sportolók szocialista szellemű neveléséről beszélt Putnoki elvtárs, s a ma sportolója felé elhangzó kívánságokat röviden így foglalta össze: »Minden sportember egyben harcosa is legyen a békének«. Végezetül így folytatta felszólalását: — Választásra készül az ország népe, választásra készülnek sportoló fiataljaink is. Ezit a választást nagy figyelemmel kíséri Kelet és Nyugat egyaránt. Nyugaton azt várják, hogy a magyar fiatalok távolmaradnak az urnáktól, Keleten pedig azt, hogy fiaink hitet tesznek társadalmi rendszerünk és a boldog szocialista jövő mellett. Meggyőződésem, hogy Heves megye' és Eger város sportoló ifjai november 16-án egységesen adják le szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Putnoki elvtárs. A nagygyűlés Trezsenyik Sándor zárószavaival ért véget. Szabályozzák a rakoncátlan patakokat: Megyénk sok községében! okoz gondot, az egyébként kis,! alacsony vízállásai patakok! időszakos áradása. Gyöngyös-« halászon például majdnem« minden évben komoly árvízkárokat okoz a Mérges patak! áradása. Volt olyan esztendő,: hogy háromszáz hold került! víz alá, mikor nagyobb esózé-5 sek voltak a hegyekben. .Tö-< vőre már fel akarják számol-« ni ezt a kártételt. Tervbe vet-; ték a patak szabályozását. A! költségek mintegy 70 százaié-« kát az állam fizeti, harminc; százaléka az érdekelt gazdákra hárul. Mint a beszélgetések; során kijelentették az érde-< kelt gazdák, nagyon szívesen! vállalnak anyagi áldozatot is; azért, hogy ne fenyegesse töb-< bé árvíz a földeket. — BEFEJEZÉSHEZ közele-! dik az egri Patyolat melletti; vasbeton hid építése. A híd', mérete és teherbíró képessége; olyan, hogy az egyre növekvő! forgalmat is könnyen kibírja. Tovább egy lépéssel Érdekes gyűlésen vettem részt a minap. A Hazafias Népfront Gyöngyösi Járási Elnöksége hívta össze a különböző szakembereket és olyan lépésről tárgyaltak, amely ha kiteljesedhet, nagy hasznára lesz a falunak. Mérnökök, technikusok, kőművesek, faipari és útépítési szakemberek hallgatták Tóth János elvtársnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mozgalmi osztályvezetőjének szavait. Tóth elvtárs arról beszélt, hogy ma már dolgozóink nem csupán a fizetési borítékokon mérik le az életszínvonal emelkedését, hanem azon is, hogy milyen a környezetük. A szakszerűen megépített utak, járdák, parkok, terek mind megannyi kifejezői annak, hogy az emberek sajátjuknak érzik a falut. Hogy ez így legyen a dolgozók szívesen vállalnak áldozatokat, ínért tudják, hogy a községfejlesztésnek egyrészt többszörösét teszi ki az állami hozzájárulás, másrészt évszázados maradványokat máról holnapra behozni nem lehet. Ennek eredményeként nálunk a községfejlesztési munka társadalmi üggyé lett — mondotta Tóth elvtárs, majd így folytatta. — Éppen ezért az élet azt a feladatot állította elénk, hogy a falusi létesítmények színvonalát emeljük. Nekünk, szakembereknek a falujárók dicső hagyományaira kell támaszkodni, ami azt jelenti, hogy a falu gyorsütemű fejlődését szakmai tanácsokkal, sok-sok apró létesítményt megfelelő tervekkel, dokumentációkkal segítsünk megvalósítani. A községfejlesztési tervek elkészítésében a Hazafias Népfront is részt vesz. Kisgyűléseket szerkezünk, segítünk felkutatni az igényeket. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden kívánalmat egycsapásra ki tudunk elégíteni. De a legszükségesebbeket igen, sokhelyütt pedig még ennél is többet teszünk. A községfejlesztésnél segíteni akarunk abban, hogy a lakosság a tervet megismerje, segítünk a rejtett tartalékok felkutatásában és célszerű felhasználásában. Segíteni akarunk a pártnak, tanácsnak, az összlakosságnak falvaink- ban. v. Az utóbbi években például több járda épült, mint a 19 és a 20. században együttvéve. Ugyanezt lehetne elmondani az utakról, hidakról, kutakról és még sok-sok egyéb létesítményről. Meg kell azonban azt is mondani, hogy az eddig elkészült létesítmények nem mindenütt felelnek meg a célnak és evégett károk Keletkezhetnek. A legtöbb eset oen nem is a rosszindulat, hanem a szakértelem hiánya az akadálya ennék. Azt nem lehelj, megtenni, de kívánni sem, hogy kormányunk minden községbe egy műszaki ellenőrt adjon. A népfrontbizottságok azonban képességüknél és a társadalomban elfoglalt szerepüknél fogva nagyszerűen tudják pótolni a sok helyen felbukkanó műszaki segítség hiányát. A kultúrmérnök mély- és magasépítési munkához, az útépítő a kavics, homok és egyéb anyagok kiszámításához, az építők a járdák lerakásához, a faipari szakemberek szintén többoldalú munkához tudnak felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtani anélkül, hogy ez a falunak külön kiadást jelentene. KOR.AI LENNE még mesz- szemenő következtetést levonni, mert hiszen egyelőre a szervezésnél tartanak. Az első összejövetelnek viszont máris megvan az a pozitív eredménye, hogy a jelenlevő szakemberek szívesen vállalkoztak -arra, hegy szabadidejükben segítséget nyújtanak a községfejlesztési tervek szakszerű megva- lósításáshoz. Gyimesi elvtárs, a Mátravidóki Szénbányászati Tröszt mérnöke mondotta, hogy kéthetenként bárhová Ki tud menni segíteni. Molnár! István elvtárs az utak burko-1 lásánál fog közreműködni.! Majoros János burkoló, minden időben kész kimenni a falvakba, hogy a járdaépítésnél szakmai támogatást adjon Morvái János hidak, utak rendbehozását fogja segíteni. A nagyrédei tanács elnöke arról beszélt, hogy 130 000 forintot még mindig nem tudnak felhasználni, mert nincs aki kiszámolja, hogy az építendő úthoz mennyi anyag szükséges. Mások elmondották. hogy Gyöngyöspatán a most épülő autóbuszváróterem teteje máris megrepedezett, beázik. Gyöngyöstarjánban az egyik építkezésnél éppen a szakértelem hiánya miatt fölösleges építőanyagokat vásároltak. Ludason a járdaépítés szintén sok kívánnivalót hagy maga után. Ezek a jelenségek aláhúzzák a gyöngyösi járási népfront-bizottság szervezésével kialakult mozgalom telen- tőségét. A kezdeményezés és a vállalkozás egészséges találkozása csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha ezt az ajándékot községeink megfelelő időben igénylik, ha a járási Hazafias Népfront a továbbiakban is komoly gondot fordít a szervezésle. Erki János. A mi kis városunk Keszegi bizal- 5 másán, két po- ihár bor között I elmondta Tó- ’ csalnak, hogy I ez az Almási [egy aljas gaz- I ember, a kisszállásain minidig üzletel, je- fketézik, abból telik a feleségének arra a fene nagy flancra. Almási bizalmasan, két pohár bor között elmondta Pöszmétének, hogy Kunsági egy nagy marha, a felesége úgy csalja, ahogyan csak bírja, márpedig az egy igen erős fizikumú nő. Pöszméte két pohár bor között bizalmasan elmondta Vágszeginek, hogy Keszegi egy pimasz alak, akinek most, csak azért olyan nagy a szája, hogy elfeledtesse októbert, pedig az idén is glott nadrágot vett fel, mert az fekete és nem látszik. így gyászolt a gazember. Vágszegi két pohár bor között bizalmasan elmondta Kunságinak, hogy Tócsái őt rendszeresen fúrja, mert a helyére akar kerülni a számlamérlegeléshez, pedig Tócsainak annyi esze sincs, mint egy adag vesevelőnek velő nélkül. Tócsái két pohár bor között bizalmasan elmondta ezt egy szombat este a feleségének, aki egészen ideges lett, hogy olyan messze van a reggel, amikor mindezt elmondhatja Gurgulyánénak. De eljött a reggel, el is mondta és Gurgulyáné is elmondta Csopakinénak, kifejtve, hogy ez a buta liba, ez a Tócsainé még félti a férjét, pedig azt nem is kell megfúrni, mert tényleg olyan buta, hogy a sülttök hozzá képest egyetemi tanár. Csopakiné még a vasárnap, ebéd előtt átszaladt a másik szomszédba és bizalmasan elmondta, hogy... ... Emberek, csak egyetlen becsületest ebben a városban és éri megmentem a várost az úr pusztító haragjától! (egri) Negyedévenként mintegy 400 ezer forint értékű kötöttárut készítenek el az Egri Kötő-háziipari Szövetkezetben. A napokban kezdték meg egy újtípusú kötött szoknya sorozatgyártását, ami bizonyára nagy tetszésnek örvend majd a vásárlók körében. Képünkön: Üst Bélá- né előkészíti a fonalat az orsózógépen. Gyorsan szalad a síkkötőgép, ide-oda, Jankovics Magdolna kezenyo- mán. Percek alatt köti a szebbnél szebb „ugrókáknak”, pulóvereknek, kardigánoknak, kuliknak való anyagot. (Foto: Kiss) I (/WA/^AAAAAAAA/WWWWVWWWWVV\AAAAAAAfWWWVVWS(VWWWS Újoncok között Vasárnap érkeztek meg az első újonccsoportok az egri Dobó-laktanyába. Egy ilyen csoporthoz látogattunk el, hogy első benyomásaikról, a látottakról, hallottakról beszélgessünk az ifjú katonákkal. Az egyik, hálóteremben éppen egy induló szövegét írják. A hangulat még feszélyezett, bennünket is idegenkedve fogadtak, de azután lassan felengedett ez a hangulat, s elmondták, hogy amilyen esős, s hideg az idő, olyan meleg volt a fogadtatás. — Az állomáson köszöntöttek bennünket — mondja Mészáros Ernő ifjú honvéd —, majd a laktanyában ismertették velünk a katonai élet szabályait, szokásait. Nagyon jól esett „az öreg” honvédek baráti viselkedése. Mindegyik azon volt, hogy segítsen nekünk. A mi szobánkban általában fiatalok vannak, én is 19 éves vagyok, Ácsról jöttem önkéntesként. A Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban mint vasesztergályos dolgoztam. Tiszthelyettes iskolára szeretnék menni. Ugyancsak a katonaéletet választja Szakái János 18 éves önkéntes is, aki Szombathelyen a Sütőipari Vállalatnál dolgozott, édesapja főhadnagy, s a bátyja is katona, így szinte családi hagyomány a katonaélet. ö is ezt választja. Mint mondja: — „Mindig katona akartam lenni, a tényleges katonai szolgálat letöltése után tiszthelyettes iskolára megyek.” Meg vannak elégedve az ellátással is. A másik teremben, ahol 21 évesek vannak, már egészen más hangulat fogadott. Ismerkedtek, viccelődtek egymással> ami annyival is könnyebb volt, mert egy pesti kivételével, mindannyian Győr környékéről jöttek. Mikor bementemt éppen az őrvezetőjük utasítása alapján igazítják a frissen kapott és még egyelőre szokatlan egyenruhát. Falubeliek is akadnak. Mező Gyula fodrász és Salakta István építész-technikus egy faluból, Ménfőcsa- nakról jött. Ök megértik egymást, s remélik, hogy a szobatársakkal is ilyen baráti lesz a kapcsolatuk. Ahogy végignézzük őket, bizonyosra vehető, hogy kívánságuk teljesül is. Nem félnek a két év katona-időtől. Kotlik Sándor, aki a Budapesti Erőmű és Karbantartó Vállalat lakatosa volt — fejezi azt ki legjobban: — Két napja vagyunk itt, a beöltözés olyan katonásan és gyorsan ment, hogy időnk sem volt felfogni annak jelentőségét. Szokatlan még a fegyelmezett, katonás élet, de az „öreg” bajtársak elbeszéléséből megismerve, nem félünk a két évtől, s reméljük, velünk is meg lesznek elégedve. A két év pedig hamar elröpül. PILISY ELEMÉR. Ölvén ismeretterjesztő előadás novemberben és decemberben Az utóbbi időben sokat javult a gyöngyösi Művelődési Ház ismeretterjesztő munkái« A kultúrház dolgozói rendszeresen felkeresik az üzemeket, hivatalokat és megbeszélik velük az ismeretterjesztő előadások megtartásának időpontiái. s az üzemek, hivatalok szak- szervezeti vezetőivel kiválasztják az előadás témáját. Négyszáz előadásból válogathatnak. s ez az előadások egész széles skáláját jelenti. November és december hónapra már 50 előadás van lekötve, s kijelölték az előadások megtartásának időpontját is. A legtöbb helyre A hazai iság és nemzetköziség — című előadást. A Kommunista Párt megalakulása és 40 éves harca, s A kuruzslás és gyógyítás — című előadásokat kérik. Nagy érdeklődéssel várják a Szerelem és házasság a szocializmusban — című érdeke^ előadást is. Több helyre kérték a Rákóczi szabadságharcról szóló előadást is. Különösen a Borforgalmi v állalat. a Vendéglátóipari Vállalat és a Magasépítő Vállalat kér rendszeresen előadást, Az előadásokat a Művelődési Ház és a TIT közösen rendezi. \Pereg as orsó, fogy a szál•••
