Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-06 / 244. szám

19S*. november 6., csütörtök népújság 3 Kalendárium helyett - Könyv és kultúra EMLÉKSZEM *JÓL, még gyerekkoromban egyszer egy hatalmas térképet rajzolt öreg tanítóm. A térkép Magyaror­szágot ábrázolta és minden va­lamiről nevezetes helység neve mellé festett valamit. Szeged mellé paprikát, Makó mellé hagymát, Kád mellé dohányt és Csányhoz egy dinnyét. Én azóta tudom, hogy Csány hí­res a dinnyéjéről, s bevallom, hegyvidéki gyerek lévén, ti­tokban mindig irigyeltem a csányi gyerekeket, akik ked­vük szerint jóllakhattak gö­rögdinnyével. A napokban Csányban jár­tam és az ottaniak elmondták, hogy ma már nem is annyira a csányi dinnye, mint inkább a csányi dinnyés híres mesz- sze földön. A csányi dinnyés, akt tavasszal búcsút mond a falujának és késő őszág haza se jön még látogatóba se. Szó­val á csányi „dinnyeszakem­berek” bejárják az egész or­szágot és álcád közöttük olyan is, aki „jó talajra” talál és örökre búcsút mond a falu­nak. Ám megmondom azt is, hogy Csányban nemcsak az lepett meg, hogy a csányi dinnyések munkamódszerüket és „tudományukat” más vi­déknek is átadták, hanem az a hatalmas fejlődés, ami gaz­dasági és kulturális területen tapasztalható ebben a köz­ségben. Beszéltem egy öreg bácsival, aki elmesélte, hogy az ő le­gény korában a fiatalságnak csak a kocsmában volt szó­rakozása. Újság nemigen járt még akkoriban a paraszthá­zakhoz, rádiónak meg egyene­sen nyoma sem volt sehol. Mindez akkoriban lehetett, a- mikor a bicikli divatba jött és utána fordultak az embe­rek, ha az utcán végigszaladt egy kerékpár. Később, köz­vetlen a felszabadulás előtt már pontosabb, világosabb ké­pünk van a faluról, hisz mindössze tizenhárom évvel kell csak visszaforgatni az idők kerekét. Bár ezekre az időkre már nemcsak a kalen­dárium-kultúra jellemző, még­is azt kell mondani, hogy a fejlődés nagyon jelentős és szembetűnő. Választási nagygyűlés Selypen Kedden választási nagygyű­lést tartottak Selypen, ame­lyen részt vettek a Cukorgyár, a Cementgyár, a malom mun­kásai. A több mint félezer selypi munkás előtt Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei bizottsága első titkára mondott beszédet. NÉZZÜNK NÉHÁNY pél­dát, néhány tényt, amelyek tükrében megvizsgálható ez a fejlődés. Azt, hogy mennyi kerékpár van Csányban, azt már nemigen szokták szám­ba venni, hisz ilyen jármű csaknem minden háznál akad. Van azonban a községben 220 motorkerékpár, ami azt je­lenti, hogy minden ötödik ház­ban van motor. Sokat fejlő­dött a műveltség, a kultúra is. 1945. e.lőtt a posta adatai szerint Csányban 70 újság járt, ma 580 napi-, illetve hetilap és 95 folyóirat érkezik a községbe. A 675 újság és fo­lyóirat azt bizonyítja, hogy a csányi házak legtöbbjébe já­ratnak újságot, vagy folyó­iratot, tehát olvasnak, műve­lődnek. örömmel hallottuk azt is, hogy a faluban 478-cal van több rádió, mint 1945. előtt és minden második házban rádióznak. Mindez néhány szám, néhány adat csupán, de mindenesetre mutatója és mé­rője a fejlődésnek. Szólni kell azonban még olyan fontos kérdésekről, mint az iskola- fejlesztés, a nevelők létszá­mának megkétszereződése. Csányban az általános isko­lában szakrendszerű oktatás folyik és a tanulók oktatása, nevelése a legjobb kezekben van. Az iskolának, de bátran elmondhatjuk a községnek is büszkesége a csányi úttörő- zenekar, amely komoly, sok ezret érő zeneszerszámokkal rendelkezik és nemrég vásá­roltak egy zongorát is a zene­szakkör részére. A CSÁNYI GYEREKEK Mezei József zenetanár veze­tésével, tudásuknak már ar­ra a fokára jutottak el, hogy játszani tudják Schubert, Ver­di és Strauss műveit. Szép látvány — de kissé elgondol­kodtató is — amikor a csányi parasztok, dinnyések, munká­sok gyermekei kezében meg­szólal a klarinét, a hegedű, vagy a tangóharmomka és a hangszerekből felcsendül a „Traviata”. És mindez nem Budapesten, nem Egerben, mégcsak nem is egy járási székhelyen, hanem Csányban, egy háromezer lelket számláló faluban. Csány ma már olvasó falu is. A községi népkönyvtár ve­zetése a magyar-szakos tanár­nő kezében van és örömmel állapítható meg, hogy emel­kedik a könyvek olvasottsága, nem beszélve arról, hogy a gyerekek az iskolában rend­szeresen olvasnak és érté­kelik az olvasott műveket. Nem szóltunk még a két te­levízióról, melyek mint „első fecskék” jelentkeztek a falu­ban és remélhető, hogy a te­levíziós antennák száma a közeljövőben szaporodik. Meg kell említeni még olyan fon­tos létesítményeket, mint a kultúrotthon, az új napközis óvoda, a járási szociális ott­hon, melyek szintén hozzá tartoznak Csány mai képéhez. ÚGY GONDOLOM, ma már darabja sincs öreg tanítóm egykori térképének de ha meglenne, altkor is elavult volna már, hisz a csányi dir.nyetermesztés „szabadal­mát” máshol is népszerűsítet­ték maguk a csányiak. Ha most rajzolna térképet az öreg tanítóm, Csány mellé festené a kultúrházat, az iskolát, a zenélő, éneklő csányi gyere­keket, hisz ma már elsősof- bah rájuk büszke az egész falu. SZALAY ISTVÁN „Egy év múlva rá sem ismernek az üzemünkre“ — Látogatás a Heves megyei Bánya- és Cementipari Vállalat káli üzemében — A FALUTÓL 300 méterre Szilapospuszta felé menet egy épülettömb fekszik lapos tete­jével a sík mezőben. Esőáztat­ta udvarán 40x100-as áteresz­tőcsövek, I00x50-es beton kút- gyűrűk, féloldalára billentett tetőn kádak és négyszögletes betonlapok tömkelegé hever katonás sorban. Közöttük, már dacolva a hűvösre for­duló idő hidegével, Oszlánczi Imjos és Besenyei Sáridon be­tonáru készítő brigádja keve ri, formákba rakja a betont. Bent, az egyik teremben a húszezer forintot érő Károlyi­féle cementlapprés mellett Gubies Nándomé, Szántó Mi- hályné, Angyal Istvánná és Barna Erzsébet dolgozik, készí­tik a mintás cementlapokat. Egy műszak alatt 590 darabot készítenek s kezük alatt — mint mondán? szokás — ég a munka. Jól dolgoznak, ke­resetük 1300 forinton felül van. Az épület másik szárnyában Az 1959. évi termelési tervekről Az egri városi tanács ha­táskörébe számos ipari válla­lat tartozik. Ezek irányi íása, termelési terveik teljesítése nem kis munkát jelent. A ta­nács végrehajtó bizottsága rendszeresen foglalkozik ezen vállalatok munkájával. Az egri városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén a tanácsi irányítás alá tartozó vállalatok 1959. évi termelési terveit, beszélték meg. A fel­adatokat Hevesy Sándor, az ipar—műszaki osztály vezetője ismertette. Rekordtermés volt lucernából és vörösheréből A lucerna- és vörösheremag felvásárlása még ezekben a napokban is tart. Termelőszö­vetkezetektől és egyénileg dolgozó parasztoktól ez ideig 6200 mázsa vöröshere- és 850 mázsa lucernamagot vásárol­tak fel az illetékes szervek. A cséplési eredmények alapján még 1000—1500 mázsa vörös- here- és mintegy 400 mázsa lucernamag felvásárlásával számolnak az illetékesek. Ez rekorderedménynek számít, amely eredménnyel a Mező­mag Kirendeltség 350 száza­lékra tel jesíti felvásárlási ter­vét. Gazdaságosabban használták ki a régi rizstelepeket Ez idei rizstermésünk vala­mivé’ alatta maradt a múlt évin Ennek oka elsősorban az, hogy rizstelepeink egy ré­sze már „öreg”, 3—6 éves. Szakembereink most arra az elhatározásra jutottak, hogv a régi, úgynevezett „öreg” tele­peké- jövőre beszüntetik a rizs. .íelést és helyette új telepeket létesítenek, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az új, még termékeny telepeket gondozzák szakszerűbben. így csupán Tiszanána községben közel 300 holdnyi terület szar badul fel, nem beszélve a többi községekről. A gyakor­lat azt mutatja, hogy a ter­melők, — sok helyen még a termelőszövetkezetek sem, — használják ki eléggé az ilyen területeket, noha ezeken a volt rizstelepeken öntözéses takarmánytermesztée kezd­hetnének. Nálunk ez még új dolog, de ha gazdaságaink és a megye illetékes szakemberei ezt szívügyüknek tartanák, akkor az öntözött területeken évente hatalmas te1 "'rmány- mennj-iségre, jövedt ire te­hetnénk szert, és egyben ja­vítanánk, illetve visszaadnánk a talaj táperejét is. Goór Sándor és Sándor László betoncserépgyártók készítik a betoncserepeket. 1680 forintot keresnek havonként, ezért napjában 420 db cserepet gyár­tanak. Több is lehetne, de nincs minta, mert amikor 1958 májusában 11 ezer forintért vette a Heves megyei Bánya- és Cementipari Vállalat a gé­pet, csak 454 darab mintát adtak vele. (Egy-egy cserép a mintán készül el és még a cserép meg nem köt, addig nem lehet alóla kihúzni.) Ter­vezik, hogy az idén vásárol­nak egy másik gépet is, mert megéri. Ügy viszik innen a cserepe­ket, mintha ingyen adnák. De ez érthető, hiszen hiány van belőle, ezenkívül a betoncse­rép 7—8 dekával könnyebb az égetett cserépnél és felülete is simább, könnyebben lecsorog róla a viz, nem issza úgy be a tető. — HÄT EZ A Ml kis káli üzemünk — mondja végigka­lauzolva bennünket Bóta Já­nos, a Heves megyei Bánya- és Cementipari Vállalat igaz­gatója — de büszkék is va­gyunk rá. Két műszakban dol­gozik itt 40 ember. Igaz, a délutánosoknak este, lámpa­fénynél kell a munkát végez­nie, mert még villanyunk sincs, bár a vezetékek a he­lyiségekbe be vannak kötve, csupán áram hiányzik. Ma már ott tartunk, hogy 140 ezer forintos beruházással — a há­roméves terv biztosította a kétmillió forintból — vezetik az áramot és kigyullad nem­sokára a villanyfény a helyi­ségekben és az udvaron is. Ha áram lesz, nem kell az embereknek kézi erővel ke­verni a betont, mert lesz be­tonkeverő-gépiink, lesz vib­rátorunk, s a mellettünk levő sóderbányából is szállítószala­gon szállíthatjuk a szükséges sódermennyiséget. — Sokat fejlődtünk már ez ideig is — folytatja tovább Kiss Tibor üzemvezető — hi­szen az üzem 1954-ben léte­sült, 270 ezer forintos beru­házással. Egy év sem kellett és máris megindult a kútgyű* rű gyártás, három hónapra rá, 1955 májusában pedig a ce­mentlapgyártás. Olyan jól dolgozott az üzem, hogy mind­járt az első évben meghozta az árát. A sóderbánya nyitá­sa után, 1956-ban, több mod- lát (a kútgyűrűket abba pré­selik) vásároltunk. A módiak 50. ezer forintjába korültek vállalatunknak. S később 1957-ben, majd 1958-ban meg­vettük a cementlap-prést és betoncserép présgépünket is, amelyek jelenleg még kézi erővel működnek, A hároméves terv kétmillió forint beruházást biztosit en­nek a vállalatnak. Ebből az összegből már az idén elvég­zik a villamosítást, tehergép­kocsikat vesznek a szállítás megkönnyítésére. Tamaszenl- márián megépítik a vasúti bekötőutat, iparvágányt fek­tetnek le, jövőre pedig Í1 egy új irodaépületet is építe­nek. mert jelenleg a dolgozók öltözőjét használják erre a célra. A káli üzemben 300 méter hosszú iparvágányt fek­tetnek le, billenőcsilléket vá­sárolnák a kő és föld elszál­lítására.. Tervezik azt is. hogy színépületet készítenek, ahol a kisebb munkákat el tudják végezni télen is, mert hát nem a legjobb ha a betonárukat teljes kötés előtt szabadjára éri a nap, télen pedig a hi­deg. — JÖJJENEK EL egy év múlva — mondja búcsúzáskor Bóta János igazgató — meg­látják: rá sem ismernek majd az üzemünkre. Uj szín lesz, gépek és gépek. Villanyvilá­gítás lesz itt mindenütt, kor­szerű öltözők éis egyéb épü­letek. Higgyék el, szinte öröm lesz itt akkor a munka. FAZEKAS ISTVÁN Új választók találkozása November 13-án az egri vá­rosi KISZ-bizottság és a Ha­zafias Népfront megbeszélésre hívja össze a város ifjú vá­lasztóit. A megbeszélés szín­helye az Ifjúsági Klub, ahol este hat órai kezdettel rende­zik meg a beszélgetést«* Az ifjú választók előtt a KISZ-bizottság tagjai ismerte­tik az elmúlt négy esztendő eseményeit és jövőnk távlatait. — ÖTVENEGY darab ser­tést hizlalnak a parádi Vö­rös Október Termelőszövet­kezetben. A sertéseket a szerződésük értelmében de­cember végén adják át a vállalatnak. II megtiport női méltóság A nők helyzete a tőkés államokban — Iszapbirkózás, box, futball — Vágd a képéhez a tortát! ☆ c4. d&lgözó nép iz&lgálata ÍKjAzób köteJi iiégíuik. cd nagij, Oktábm &zó(-Lafj±ta éJzawadcLÍPni 41. inlß-vdul&ian lógadgnk, hógg hűek Leszünk (lí eszméhez éj jó- ntankdaa./, /teesillatú heLgtálLálial építjük hazánkban a iz&idalizmiLit. Északheves megyei Sütőipari V., Eger Egri Asztalosok és Kárpitosok Szövetkezete, Eger Park Szálló, Eger Eger -Salgótarjáni Tüzelőszer és Epítőanyagértékesitési V. Eger Gárdonyi Géza Színház Eger KIOSZ. Heves megyei Titkársága. Eger Gyöngyösi Sütőipari Vállalat Gyöngyös Budafoki Baromfifeldolgozó V. I zetek közötti találkozóra is, Hollandia és Nyugat-Német- ország között. Az üzlet jónak bizonyult. Hétről-hétre tízez­rek mentek ki a pályákra, hogy élvezzék a női játékoso­kat a zöld gyepen. Többen jártak, mint a liga bajnoksá­gokra. S a csapatokat az élel­mes vállalkozók egymás után hívták életre. Csupán a Ruőr­vidéken 9 csapat létezik. Rup- pevt játékosainak belföldi si­kerével nem elégedett rneg, külföldre is elvitte csapatát, s rövid idő alatt kb. egymil­lió foi'intnak megfelelő már­kát szerzett. Egy irigye azon­ban feljelentette pénzügyi manőverek miatt, s a kirob­bant botrány után napvilágra került az orvosi vélemény is a játékosokról. Kivétel nélkül mind valamilyen női beteg­ségben szenvedett, és az anya­ságra alkalmatlan volt. De ezt nem is büntették! Kúp- peri kimosta magát pénzével, 5 a népszerű ..sport’“ tovább lívik a férfiak élvezetére, a nők kárára, a menedzserek hasznára. A tőkés államokban ezek ellen orvosság szinte nincs. A szabadkereskedelem és a vék­ám ürügyén mindent végre- íajtanak a hatalmas tőkével rendelkezők, akik a törvény1 s markukban tartják. A nő tehéz választás elé van ál­lítva: munkanélküliség, vagy néltóságának feladása. ÍME, egy döbbenetes >élda ez is arra, hogy a jog is igazság, az emberiség hí­vatlan prókátorainak hazájá- >an más az írott törvény és íz élet. zummosoly. Ez a jellemző rá­juk. Francia lapok jól érte­sült forrásokra hivatkozva kö­zölték, hogy a vállalkozás, több millió frank tiszta hasz­not hozott eddig. New York utcáin falraga­szok hirdették egyik éjjeli mulató nagy slágerét, a „Vágd a képéhez a tortát” című produkciót. Ezen az elő­adáson rengeteg jelentkező közül gondosan kiválasztott két lány, igen csinosak, für­dőruhában arra oktatják a nézőket, hogyan lehet a "leg­eredményesebben egy szem­benállónak az arcába vágni egy tortát. Persze, ezzel a produkció korántsem ér vé­get. A másik arcába vágott masszát aztán szét is kenik, hajukat krémmel összemazol- ják, s cibálják egymást — míg azok, akik befizettek, ál­lati módon röhögnek. A NŐI MÉLTÓSÁG és a természet elleni egyik leg- szörnyűbb merénylet, amit az utóbbi éveikben nyugat-német kezdeményezésre elkövettek, a női futball. Egy Wild Kúp- pert nevű menedzser összeto- boraott egy csapatot, s meg­tanította őket futballozni. A női játékosok — főleg a fér­fiak táborában — kirobbanó síkéit eredményeztek. Hama­rosan sor került az első nem­zóhelyen a meztelen női: iszapbirkózása. összetapadt hajú, emberi voltukból kivet- kőztetett nőik gyúrják, mar­ják, tépik, gyötrik egymást egy fekete iszappal teli me­dencében, míg körbe-körbe nevető férfiak fogadnak rá­juk, mint a lovakra. Még a fényképe is megjelent egy Ann White nevű amerikai le­ánynak, aki egy mosógép és szárítógép gyártó vállalathoz szegődött be, mint meneken. Nem sejtette, miiről van sző, ezért vállalta. Mikor meg­tudta feladatát, visszaborzadt, de csaik egy más választása volt: a további munkanélkü­liség. így vállalta a felada­tot. A gyár bemutatótermé­ben mindennap többször te­tőtől talpig teljesen meztelen­re levetkőzik, ruháit a mosó­gépbe teszi, majd onnan a szárító berendezésbe, aztán is­mét felöltözik. Egy élelmes férfi újsághir­detés útján osszetoborzott egy nőd boxcsapatót. Micheliné (Franciaország). Simone (Bel­gium), Ivonne (Spanyolor­szág), Yvette (Olaszország), Josette (Svédország), jelentke­zett, s ma Párizs egyik leg­népszerűbb szórakozása, hogy ez az öt lány egymással ve­rekszik. Betört orrok, s állan­dó kedves arckifejezés. Kon­A HOSSZÚ évtizedekig tar­tó harc a női egyenjogúságért — egy-két keleti országot le­számítva — papíron már be­fejeződött. Hangsúlyozni kell, hogy csak forma szerint,, mert a tőkés országokban, ahol a társadalom kegyetlen törvé­nyei érvényesülnek, ma is vi­rul a nők testi és Lelki kizsák­mányolása, háttérbe szorítása, egyszerű árucikként történő kezelése. Igaz az, amit a Kom­munista kiáltványban olva­sunk: „ ; a burzsoázia a személyes méltóságot csereér­tékké oldotta fel és a szám­talan, oklevelekben biztosítóit és nehezen szerzett szabad­ságjog helyébe az egy. a lel­kiismeretlen kereskedelmi szabadságot iktatta.“ A női méltóság megtiprásá- ra számos példa áll előttünk. Minden országban, ahol az élet mozgatója a pénz, a nő is egyszerű árucikké alacso­nyodig, s messze, nagyon messze eltávolodik, fennkölt hivatásának betöltésétől. Szá­mos eszközzel, megszorítással viszik keresztül azt, hogy nőt, mint pénszerzési lehető­séget szolgálatukba állítsák. Nyugat-Nőm etországban például — bár a törvény tilt­ja — azonnal elbocsátják a nagyvállalatok azokat a lá­nyokat, akik férjhezmennek, nem alkalmaznak asszonyo­kat, számos üzem és cég ra­gaszkodik a férfi munkaerők­höz. így ezen keresztül vezet az út olyan foglalkozásokhoz, amelyek a méltóság feláldo­zása útján Ígérnek kenyeret. HAMBURGBAN például napirenden van egy szórako-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents