Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-30 / 265. szám
6 népújság 1958. november 30., vasam»* 5^=^ KÖLTŐK PATAKY DEZS0: (patai? úaqqők ... Patak vagyok. Nagy útra küldtek piros magasságból zúduló gleccserek, s láthatatlan kezek egy titkos vágyat ejtettek belém s azóta Tengert keresek. A part mentén virágzó jegenyék, emberek tömege várja jöttömet. S ha őszi ködök borongása takar és elalél bennem a lüktetés, megremegnek az éber jegenyék. Patak vagyok, s kurtizán asszonyok bennem mossák ki testük szennyesét, a pólyákat, melyekbe magzatok megérkező harmatteste helyett rossz éjszakáik bűneit takarták. Patak vagyok, s férfiak udvarából palánkot rontó viharok után, — ha férfiláb asszonyi hűségbe gázol és asszonysírás bujkál a szobában — belém ömlik a meggyűlt szenny, a vér Patak vagyok, malmokat hajtanak cseppjeim, színbúzát őröl dörmögve a garat s van-e molnár, ki virrasszon mellettem s hű életéről izenést vihetnék az örök Tenger ölelő szívének. Patak vagyok, s erecskék jönnek hozzám s én erősödve rohanok tovább, s míg tükröt tartok bánatnak, örömnek vérrel szennyeznek és bennem fürödnek de én meg nem állva keresem a Tengert! ANTALFY ISTVÁN: Ószí levél Megdideregnek már a lombtalan fák, s összébbhúzzák magukat a hegyek. A kertek alján sürgős nyugtalanság.., — Látod, barátom, nem feledtelek... Most forr a must. és szomjaznak a földek, mert újra érzik anyaságukat. S hol már törtfényű sugarak ömölnek, telt hordókkal indulnak az utak. Kamrák telnek, és pincék mélye tárul, az ember álmodik úiabb csodákról, az égen újabb holdak futnak át, ne búsulj hát tűnt nyár felett barátom, lásd minden újul, minden e világon, inkább zengd a szüretelők dalát! m, MOLNÁR BÉLA: Készülés másnapra A test elfáradt, már pihenne, a lélek munkál, még nem halott, s mint egy óriás színes lencse filmet vetít: a tegnapot. Idegen arcok, mozgó képeik, rohanó tájak: életsorsok: most megbékélten elém léptek s itt kacagtok, itt zokogtok.;. Ürül a gép... a lélek munkál, rögzítődd az élet-folyam; ember, ki itt állsz egy verssornál: az Élet zúg el benn zajosan! Üres a gép. a hodteli fényt lencsém a falra visszaveri, jönnek új sorsok újabb remény s gépem holnappal lesz teli... Két Michelangelo szonett Fordította: FARKAS ANDRÄS: Bobíoli kép előtt Derűsen nyugszik meg aranyhaján Csodásfonású, ékes koszorúja. És mintha minden vágy felévonulna, Hogy elsőként csókolja meg a lányt. Mellét ruhája szorosan-simán Karolja, fogja felnevetve újra, Arcát aranyfüst reszketően befutja Nyakán a vágy ül, mely mindent kíván. De a fehér-arany zsinór a mellén Szorít, övé az őriző szerencse, Becézgeti a bimbót átölelvén. — Szerény kötés, szorosra fűzött holmi. Hiú beszéd hogy nincs mód hozzányúlni. Méltó kezem, hogy a zsinórt kifejtse? Te boldog lélek . » • Te boldog lélek, munkálsz most szívemben, Ha álravénült éltem te őrződ, Te. akinek az öröm ismerősöd, Te köszöntesz szónál beszédesebben. Te jössz hozzám, te fénylesz itt szememben, Hitedet küldted nékem, a megőrzőt, » S így lesz reményem, vágyam egyre önzőbb. Hogy a sok bajt elűzi majd szerelmem. Oltalmamat találtam most meg benned, Jóság, aki gondolsz rám gondjaimban, Szavam csak hálát hódolatot zenghe*. S uzsorás lennék s vígasztalhatatlan, Ha csak néhány rossz képem küldeném meg Neked, a fényes, élő tüneménynek. ÉS VERSEK ; MOLNÁR GÉZA: Vízió volt ?... A rám dűlő alkonyt tartotta vallani, nehezen lépkedtem, nagy gondom is nyomott,' engem nézett düiledt szemmel a konok rettenet s kérdezte ... erősebb vagy-e nálam? < Sárga, barnás fogát reám vicsorgatta. rút kezében szétdűlt világot tartott, gúnyosan mondta Ti még mit akartok! ; mindent szétrombolok... ilyenné, s mutatta.; Felordított bennem a féltő tiltakozás, nyöszörgő hang tört kiszáradt ajkamon, s kibukott rajta... nem szabad! Nem akarom!; De mi az? Vízió volt? Álom utazás? < hisz pirkad a hajnal, s velem fog kezet, ; s az égen békésen úsznak a fellegek. ; FORGÁCS KAROLY: Az álom még tegnapi Az egyik lábam visszajár még a múltba ; mint csodaborjú: ha szomjazik visszafjt a csordakútra s ismert vizet iszik; iobblábam már előre lép, látja a bölcsek özönét lendülni a termő mába: új vizek forrását ott látja. Sok régi emlék visszahúz, ha álom ver rám verejtéket: az álom még tegnapi gúzs. De ha az álmodó felébred: mi emberi a bőr alatt, mind előre halad, halad, az emberség, mint ostor űz, I az ész mögöttem préri-tűz, előre hajt: — a múltat vesd le. az csak kaleidoszkóp üvegje: egy mozdulat és mást mutat. A jövőben van kiutad, hol vas és beton az alap, te magad rakod a falat s e fal neked lesz oltalom, nem gőgös, messzi hatalom vérét hizlalja verejtéked: a te napjaidra fest éket. Ha reng a föld: csak dísz reped, meg sem löki a lényeget, mert erdőt nem dönt meg vihar, csak a magányost éri baj, egy sebre félvilág jajong, egy ember gondja: soknak gond s ha nagy lépésre nincs erőd elég: sok testvér segít, hogy célod elérd. FAZEKAS ISTVÁN: Tiéd az öröklét A babusgató álom, mint egy darab kő folyóba zuhan valóra fürdeni. Itt-ott néha mély örvényt csap a végtelen, és észrevétlen kanyarokat ölel a víz. A csendben mindent kitölt az éjszaka, az álom. ez a lehullt vakolat a kemény koponyákról, A csók, és az öröklét. Az est harangja sarkadon kong, ritmust ver a spiccsarok, és meghúzva érted jajong a harangkötél. Mennyi szót szült ma a dús képzelet, s hogy rád feküdt a kormos ég, és megfúlt a panaszos sóhaj egy kanál vízben — a Te akaratod. Az akaratod, és az öröklét. És ebbe az erőgyűjtésbe zümmög a halk ősz5 [fohász, megoidód’k a még zsombékos kötél, és gyűrűkbe csavarodik, mint kígyó: a démoni könny, a kín. hunyorgó pillád, a sejtelem, a fekvő homály, a megfeszített képzelet, A képzelet és az öröklét. Befogja száját a csend, és mélyebbre száll a pihenés. Alom ntán ragad a szemünk, mert ide rakom a titkomat: A szerelem. — Folyik a víz, a patak előre rohan sietve, dobog a szíved, forr eredben a vér, tornyot emel békítve a hullám Aludj!... Én vigyázok Rád. Meghalt holnapig a nap, de reggel szétizzik a szintfalon a mai életet növeszteni. Én tudom, hogy Tiéd lesz holnap a titkom A titok, és az öröklét. „Lelkiismeret” címmel jelent meg Erdős László áj Kötete „Zuhnej csak ír- etmt»' Jelentek rjtílrs *mr» •ersej. Várnai Zse’tt >■ kfizdelmes női sors költője THALY TIBOR: /(írß\ SOKAT BESZÉLÜNK agrokémiáról, agrotechnikáról, ag- robiológióról, csak éppen a mindezekkel kapcsolatos agropszichéről és annak tudományáról az agropszichológiáról nem értekezett még senki Életem fő célja, hogy az ag- ropszicholígia tanszéket és kutatóintézetet kapjon és oda en- gemet meghívjanak portásnak. Mert a portások az igazi pszichológusok, akiket megtéveszteni úgysem lehet. Hiába öltözöl hanyag városi eleganciával és éppen rágyújtasz egy cigarettára, amikor a portásfülke előtt ehlaladsz. Arcodra van írva a közömbös szórakozottság, mindennapi megs-okottság és egész lényed kívülről azt sugározza, hogy te itt nem vagy idegen, te nem először jársz itt, sőt úgy nézel ki, mint akit már régen várnak ebben az épületben. A prof. talán napok' óta nem tud aludni nyugodtan és napközben is többször megkérdezi az adjunktust: — Nem jelentkezett az a vidéki agronómus azzal a szenzációs Ötletével? — Nem professzor úr, még nem jelentkezett. — Ejnye, ejnye, nem tudok addig tovább haladni nagy művemmel... — Mindez világosan rád van írva, amikor elsurransz a portásfülke előtt, hogy lélektani alapon becsapd a nagy pszichológust. Már maidnem sikerül a betörés, már az első lépést teszed a lépcsőn ha a kanvart eléred, akkor már biztos, hogy minden sikerül... De nem. nem sikerül, a portást megtéveszteni nem lehet, a portás oszicho- ’ógus. sőt jelen intézménynél agropszichn’ógus. Felismert Hogv miről, azt mesál1 »ottani •’em lehet. Kihajol az ablakon és ud’mrioc de határozott hangon kérdezi: — Hová tetszik? — IGYEKSZEL elfogulatlanul válaszolni, hogy a professzor úrral van „megbeszélésed ” Talán jobb lett volna az „értekezés” szót használni, vagv tarkakockás inget kellett volna venni, nem fehéret. Vagy talán állszakállt kellett volna használni. amit a folyosón aztan zsebregyűrhet az ember. Bár akkor is kétséges, hogy ezeket a léleklátó szemeket meg tudtad volna téveszteni. Most már elhagy a hidegvéred, felhagysz a tettetéssel, izgatottan magyarázod új siló- zási eljárásod lényegét. .arnelv bizonyára korszakalkotó a takarmányozásunk történelmében. Tökéletesen le vagy már leplezve és a portás a telefon- kagylóért nyúl, közben unottan és szenvtelenül kérdezi, hogy honnan jöttél? Még minden megfordulna, ha te is unottan és szemtelenül mondhatnád hogy a bio- 'ógiai kutatóintézettől, vagy az ttlenőrzés' kutatóközponttói. de neked be kell va'tanod hogv Rekettyésbikolról hozod szellemi értékeidet. — Halló, tanszék? Valami vidéki agronómu« van itt Re kettyésbivajról... — Rekettyésbikol, blkolró', — súgod te izgatottan, mintha az valamit változtatna a dolgon. — A professzor úrral akar beszélni. Halló! Igen. majd megmondom. — Te még remélsz és izgatottan várod a választ. — Értekezlet van, a jövő szerdán tessék benézni. — Minden összeomlott. Vége a nagy sikernek, amelyet odahaza ni van szánén kiszíneztél A jövő szerdán te már nyakig vagy az aratásban. Hogy mikor tudsz ismét Pestre jönni, az bizonytalan, mint a kutyá vacsorája. Az is az agrooszichoiógia tünete, hogy az ötlettel már többé nem is foglalkozol és ha lövőre megint feljössz a kiállításra, akkor már más intézmény portását akarod úiabb ötleted érdekében megtéveszteni. HA ÉN PORTAS leszek és jön a vidéki agronómus, akkor először is megbeszéljük a terméskilátásokat, az időjárást és mindezeket összehasonlítjuk más évekkel. Felfedezzük a közös ismerősöket, aztán térünk csak a dolog lényegére Közben nagyképű kifogásokkal elutasítok egy pár sápadt arcút, de az én vidéki agronómus barátomat esküszöm, hogy fogadja a prof. De az is lehet, hogy portás és professzor is leszek. Miért ne? Hiszen olyan új tudomány az agropszichológia és olyan kevesen értenek hozzá, hogy hamar kideriítbpf az én tehetségem. hozzáértésem és nélkülözhetetlen egyéniségem előtérbe kerülhet. Egyszer maid célzást teszek a miniszterhelyettesnek, hogy most már a pathológiai tanszék felállítása nem tűrhet halasztást. Bizony, bizony, ahol ps-ichológiával foglalkoznak, ott a beteges tünetet is ki kell kutatni, hogy orvosolható legyen. — Nézze kedves Rebecsák. — mondja majd kérő hangsúllyal a miniszterhelyettes — maaa igazán megszervezhetné az agropszichológiai tanszéket — Elvállalom, — mondom én rövid, hatásos szünet után, — de ezt a fülkét nem adom. — így meg is egyeztünk. Most már hivatalos minőségemben kidolgozom az új tudományág alapvető tételeit Persze, a mezopotámiai agrárkultúrával és a régi egyiptomi agráremlékekkel kell kezdeni „Az antilopok sikertelen tenyésztési kísérletei az agropszichológia tükrében” című tanulmányom méltó feltűnést kelt maid A középkort felölelő nagy művem bevezető részében ismét újabb tudományágak alapjait fektetem 'e Egész csomó fogalom és szó -naovarázatt-a szorul Pé’dául lépten-nyomon használjuk összetételeiben az agro-kifejezési. de kevesen tudiák annak középkori eredetét. A feudális földbirtok és az egész határ korlátlan urától „a gróf”-tó) származhat a szó, persze a névelő összevonásával és szóvégi hangelnyeléssel. Az ..agrár” szó pedig annak hosszúorrú kutyájától, az agártól ragadt az intézőkre. Agár-agrár, közbeiktatott hangpótlással. — világos EGYELŐRE több új tudományágat nem alapítunk, hogy a termelésben is maradjon valaki. Először az emberi agrártársadalom beteges tüneteit fogom vizsgálni, magyarázni és gyógyítani. Később, ha ezt a kérdést már megbízható adjunktusaimra bírhatom, akkor tudok majd kedvemre az állatok lélektani problémáival foglalkozni. A ló csökönyössége, a szamár makacssága gyógyítható pathológikus tünetek, csak az eredetüket kell kinyomozni, az okokat felderíteni és a gátlásokra fényt vetni. Különösen a tehenészetben várok nagy eredményeket. A tejtermelés és a tej leadása az idegrendszer alig ismert hangulati alapián történik. Ha ezt a hangulatot megzavarnák, a tehén részint nem adja le, részint meg sem termeli a várt tejet. Hangulatvilágítás mellett a „Kék Duna” keringőre elandalodott vén tehenek közismerten könnyebben adják le a teiet. Mindez ismert dolog, de további kutatásokat igényel, hogy mi történik a mambó dallamára és mit csinálnak a kecskék az ugi-bugi- ra? Vegyük csak a nagyértékű apaállatok kérdését. Egyszer csak kedvetlen, unott és eredménytelenné válik. Különösen érdekel ez a probléma. Az egyke elleni küzdelem a juhtenyésztésben. A gyapiúval benőttség fokozása, esetleg a szeméremérzés felkeltésével. A kosok me<z«vő7ése a mesterséges megtermékenyítés előnyeiről. Mindezek még megoldásra várnak. A hizlalásban különösen nagy szerepe van a pszichológiának. Csak kiegyensúlyozott lelkiállapotban, az élet gondjaiból kikapcsolódva. nagy nyugalomban, sőt unalmában hízik a jószág, tehát felolvasásokat kell tartani, értekezéseket kell ismertetni velük, miközben pihennek és elalszanak. PERSZE EGY kísérleti gazdaságra is szükségem volna, ahol minden állatfainak a lelki gondozása, a megfigyelése és a kezptése kerülne az előtérbe. Ide csak csökönyös, ije- dős, karórágó, levegőnyelő, szitáló lovak, iászolrágó. nvelv- öltögető. önkiszopó, meddő tehenek. impotens bikák és ku- tvasertések kerülnének. És olyan feldúlt a^mnómusok, akik több min» egy évtizedöt már ettöltöttek a termeIAsben, tehát lelki rokkantságuk nyilvánvaló.
