Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-29 / 264. szám

Tanulnak, művelődnek dolgozó parasztjaink A viaszgazdálkodásról móiiTÁi^i Tisztelt Tagtársak! Most nagyban elterek régi tudósítást módszeremtől, mivel az alábbiakban egy tanulságos mesét szeretnék elmon­dani Önöknek. Egy mesét, amely megtörtént, okulására min­den kedves Tagtársamnak. Egyszer volt, hol nem volt, a Mátrán innen, de Egeren túl. volt egy falu. Ebben a faluban szorgos emberek laknak. A kakasszó minden reggel már kint érte őket a földjeiken, ahol ki-ki szorgalmasan művelte saját területét. A szorgos munkának minden évben meglett, az ered­ménye, mert egyre gazdagodtak. Volt, aki újabb földet vásá­rolt, mások nagy házakat építettek, hogy a napi munka után kényelmesen kipihenhessék a munka fáradalmait. Élt a faluban egy öregasszony. Magányosan műveltet le földecskéjét és ebből tartotta fenn az életét. Nem is élhetett valami rosszul, amint az később kiderül, mert a haszonból még félre is tudott tenni öregebb napjaira. Az évenként összerakott pénzecskét szépen becsoma­golva, biztos helyre szerette volna tenni, hogy valami rossz- lélek nehogy hozzá juthasson. Körülnézte á házat, melyik rész lenne alkalmas arra, hogy elrejtse összegyűjtött vagyon­káját. Talált is alkalmas helyet a hátsó szoba kéményében. Nemigen szoktak ebben a szobában tüzelni és így úgy lát­szott, hogy jó hely is lesz a tárolásra. Nem lakott ám egyedül a mi asszonyunk. Tudtán kívül, lakott a házban egy kis huncut egérke is. Ez az egérke min­dig azon mesterkedett, hogy bosszúságot okozzon a ház lakó- fának. Megrágta az élelmiszert, ruhákat és mindenben ott­hagyta a névjegyét. Dolga végeztével mindig sétára indult a lakásban. Ismerte a lakásnak már minden bútorát, talál­ható zeg-zugot és tárgyakat. r- Mi a csoda! — kiáltott fel meglepetten, sHi ez a kis csomag itt a kéményben, de különös szaga van. Jó lenne megtudni, mit rejt magában. — A kíváncsiság győzedelmes­kedett és nyomban munkához is látott. Volt idő bőven a munkára, mivel nem háborgatta senki. Szép munkát végzett. A halasi csipkeverö asszonyok példát vehetnek a munkájáról. A munka még be sem feje­ződött, amikor asszonyunkat már éjjelente rossz álmok gyö­törték. Mindig arról álmodott, hogy nincs biztonságban a pénze ott fenn a, kéményben. Egyik rossz álma hatása alatt felkelt és meglátta, hogy vége a vagyonának. Minden darab pénzt megrágott az a huncut egér. Most mi lesz? Tűnődött, oda az egész megtakarított vagyona. — Ügye, mondtam, hogy lehet hinni az álmokban, — nyitott be másnap panaszkodva az egyik rokonához. Sorjá­ban szépen elmesélte, mi történt vele. — És most mit tegyek? Mi lesz a pénzemmel? — sirán­kozott. — Majd segítünk rajta valahogyan *= szól a rokon és már ravasz gondolatok kergetöztek a fejében. — Holnap reg­gel majd elmegyek magúhoz és elintézzük azt a pénzt. És másnap korán reggel már nyitáskor ott álltak a helyi TAKARÉKSZÖVETKEZÉT irodájánál. Elmondották panaszukat és megmutatták pénzüket. És jött a nagy „orvos”, aki meggyógyította bajukat. Hálából asszonyunk nemcsak azt az összeget, de még a többi megtakarított pénzét is elhozta, hogy őrizzék itt, ahol na­gyobb biztonságban van, mint az ő kéményében. A mesének végéhez értem. Elmondottam röviden, ho­gyan tanította meg a kis egér az asszonyt ésszerűen takaré­koskodni. Sokan tanulhatnak belőle, mert még ma is van­nak ilyenek, akik azt tartják, hogy nagyobb biztonságban, van a pénzük otthon, mint a takarékbetétben. A TAKARÉK­SZÖVETKEZET orvosolja mindenkinek a panaszát, segít a takarékos gazdálkodás elterjesztésében és az ésszerű taka­rékoskodás megteremtésében. A tudósításom végéhez érve, minden kedves Tagtér- samnak csak azt mondhatom, hogy ne az egerek tanítsanak meg minket takarékoskodni, elvégre is mi emberek vagyunk? Szövetkezeti üdvözlettel: Mikulási vásár a földművesszövetkezeti boltokban Közeleg a tél. Befejeződtek a mezőgazdasági munkák és a gazdák inkább már csak a ház körül tevékenykednek. Korán sötétedik és a hosszú őszi, téli estéken ráérnek ta­nulni, olvasni, művelődni az emberek. Valamikor a kocs- mázás volt a főszórakozás a falvakban, ma kultúrottho- nokban, iskolákban töltik ide­jüket gazdáink. Sok év elma­radottságát kell pótolni, ami bizony nem könnyű dolog. MEGYÉNKBEN 50 ezüstka­lászos tanfolyam indult be ép­pen a napokban. Ebből 19 má­sodéves tanfolyam, a többiek most kezdték a tanulást. Az ezüstkalászos tanfolyamokon megismerkednek dolgozó pa­rasztjaink azokkal a mezőgaz­dasági termelési módszerek­kel, melyek nagyobb termést és ennek folytán jobb életet biztosítanak számukra. Ezeken a tanfolyamokon megyénk leg­jobb szakemberei tanítják, ok­tatják a földműves embere­ket és bemutatják nekik a gyakorlatban elért eredmé­nyeket. Az ezüstkalászos tan­folyamokon nemcsak oktat­nak, tanítanak a tanfolyam­vezetők, hanem elbeszélgetnek a hallgatókkal, gazdasági problémáikról és azok megol­dásához hasznos tanácsokat ?s adnak. így az ezüstkalászos tanfolyamok egyben állandó felvilágosító és tanácskozási lehetőségét is nyújtanak. A téli mezőgazdasági szak­oktatás falváííikbab nem 'kor­A munka befejeztével sok falusi fiatalnak okoz gondot az esti szórakozás. Községi szerveink már több faluban megvalósították a fiatalok kulturált szórakozásának lehe­tőségét. Atkáron sem igen van sok szórakozási lehetőség. A fia­talok rendszerint a kocsmába járnak. Van ugyan már két te­levízió is a községben, de eh­hez nagyon nehezen lehet hoz­zájutni. Egyik az iskolában van felszerelve, mert az az iskoláé. A fiatalok gyűjtötték az árát tombola-játékkal. Segítette is őket az egész falu, hiszen a fiatalság szórakozásáról volt szó. Ha már megvették, miért nem olyan helyen állították fel, hogy többen láthassák. A másik televízió a gépállomásé. Ök ugyan a kultúrteremben állították fel, de sajnos, ava­tatlan kezek tönkretették. A kezdeményezések után' most a pártszervezet és a föld­művesszövetkezet elhatározta, hogy közösen klubhelyiséget létesítenek. A szépen beren­dezett szobákban játékok, te­levízió, könyvtár és büfé áll a szórakozni vágyók rendelkezé­sére. A szórakozások mellett Köd fedi a Mátrát. Elcsen­desedtek a szőlőhegyek, min­denfelé sűrű köd ül a lankákon. A termés hordókban forr a pin­cékben. A tőkék megtépve, le­velüket hullatva kucorognak az őszi ködben. Tele vannak a hordók. Igaza van a nép­dalnak, hogy: Magyarország azért jó, Ritkán üres a hordó. Ha kiürül, megtöltjük Vele kedvünket töltjük. Ami azt illeti, Abasáron is van mit tölteni a hordókba. Jó termés volt az idén. Min­den használható hordó tele van. Szabó Gyuri bácsit keresem a községben. látozódik csupán az ezüstka­lászos tanfolyamokra, hiszen ma már minden faluba eljut­nak a mezőgazdaság: tárgyú oktatófilmek is, melyekkel kapcsolatosan minden esetben előadás is hangzik el. A me­zőgazdasági kisfilmek sorjá­ban minden faluba eljutnak és egyszerre kilenc községben vetítenek, illetve tartanak szakelőadásokat is. Ezek a filmvetítések és előadások tel­jesen ingyenesek és minden­kinek lehetőséget nyújtanak a díjtalan tanulásra. Tekintettel arra, hogy minden község azt szeretné, hogy mielőbb eljus­sanak hozzájuk is. a filmek, ezért a Megyei Tanács Mező­gazdasági Osztálya szabályoz­ta a filmek elosztását. Ebben az esztendőben körülbelül négyszer annyi mezőgazdasági filmet vetítenek le, mint az elmúlt télen. A filmvetítések és a vele kapcsolatos szakelő­adások összehangolására a Megyei Tanács Mezőgazdasá­gi és Művelődési Osztálya, a MÉSZÖV, a TIT és a Haza­fias Népfront, Mezőgazdasági Szakoktatási Operatív Bizott­ságot létesítettek. AZ ELMONDOTTAK bizo­nyítják, hogy megyénk falvai­ban ezen a télen még több le­hetőség adódik arra, hogy dol­gozó parasztjaink tanuljanak, művelődjenek és most már csak rajtuk a sor, hogy élje­nek, államunk nyújtotta lehe­tőségekkel. lassan beindul a kulturális élet is. A földművesszövetke­zeten belül működő színjátszó és tánccsoport már próbálja az új színdarabot és táncokat. Úgy tervezik, hogy a komoly színdarabon kívül, Szilvesz­terre kabaré-műsort is rendez­nek. Kevés támogatást kaptak eddig. A faluban mindig nagy sikere van a színdarabnak, mi­vel semmilyen színtársulat nem látogatja a községet. Sok si­kert aratott már a kultúrcso- port mind a községben, mind a környező falvakban. Hevir lstvánné, a csoport vezetője nem kis büszkeséggel és elra­gadtatással beszél a munká­jukról. Most, hogy újabb szórakozási lehetőség nyílik, reméljük, a falu fiataljai még jobb kedv­vel fognak munkához. A fel­sőbb szervektől a támogatás nem marad el, hiszen ahol a munka megy, ott a támogatás sem késik. Több összefogásra van szükség, mert közös erővel jobb eredményeket lehet el­érni. Ha ezt megvalósítják, akkor egy lépéssel közelebb kerülnek a kulturált szórako­zás megvalósításához. Sz. Ö az egyik legjobban műkö­dő szőlőtermelő szakcsoport­nak az elnöke. A szőlő-mun­ka azonban még nem ért vé­get, mert az egész falu az olt­vány és a vadvesszők értéke­sítésével foglalkozik. Gyuri bácsit is a Szőlő- és Csemete­forgalmi Vállalat pincéjében találom meg, éppen a gyöke­res oltványokat adja át. Elég­gé forgalmas most az a hely, mindig egyre nyílik az ajtó, hozzák az oltványokat, ki ko­csin, ki csak a hátán. — Hát ami azt illeti, jól si­került az idén az oltványter­melés is — mondja Gyuri bá­csi. — Én is 11 ezer darabot hoztam átadni. A sok baj mel­lett végre látom egész évi munkám hasznát. Az átadást befejezve meg­hívott, hogy látogassam meg az ő „birodalmát”. Öreg pin­cébe vezet, lehet már 150 éves is. — Nézze,. nekem is tele van­nak a hordók — tárja szét a karját. — De a szakcsoport va­lamennyi tagjának tele van a pincéje. Sokat dolgoztunk, azért megérte. Az idén 36 hl is megtermett holdanként. Más években alig értük el a 28 hl-t. Igen, ez a termés kitűnő. Magam is találkoztam sok olyan szőlőtermelővel Gyön­gyöspatán is, akik hordót ke­restek, mert a meglevők ke­vésnek bizonyultak és a Bor­forgalmi Vállalat sem tudta átvenni tőlük a felajánlott mennyiséget. — Csak az új pince készen lett volna a szüretre — veti fel újra Gyuri bácsi. — Dehát ez a Műemlék Bizottság min­denféle akadályt gördített az építkezésünk elé — ráncolja össze a homlokát. — De most már jó ütemben halad az építr kezés. Már csak a boltozatot kell elkészíteni. Előrelátható­lag, ha az idő engedi, január 31-ig befejezzük. Továbbiakban elmondotta, hogy1 nagyon fontos volna ne­kik ez a pince, nemcsak azért, mert ezer hl befogadó képes­ségű, hanem itt kívánják kö­zösen tárolni, kezelni, a szak­csoport borát. Jól zárták ezt az évet. A közös alapjuk már 180 ezer forint. Ez részben a pincébe, és részben a szőlő- termelést elősegítő eszközök­be van befektetve. Jelenleg 84-en vannak és 150 kh szőlő­területen gazdálkodnak. Sok új telepítésű szőlő is van eb­Az" elmúlt években a gyen­ge műlép-ellátottság egyik fő akadálya volt méhészeteink eredményes fejlesztésének. Ehhez hozzájárult az a téves elmélet is, miszerint 1 kg vi­asz-termeléshez a méhcsalád 10—15 kg mézet használ fel. A méhészek nagy része e tévhit miatt húzódozott a fokozot­tabb építtetéstől, pedig a lép- építtetés és a rendszeres lép­esére a viasztermelés legegy­szerűbb és legcélravezetőbb módja. Van azonban a viasz-kér­désnek egy másik oldala, mely az előbb említettnél még ked­vezőtlenebb képet mutat. Ez a sonkoly-salakból való viasz ki­termelés. A jelenleg kereske­delmi forgalomban kapható sonkolyolvasztó berendezések kb. 30—40 százalék viaszt hagy­nak a sonkoly-salakban. Gya­kori eset azonban, hogy egyes sonkoly-salak viasztartalma el­éri a 60—70 százalékot is. A salakot ma még sok helyen ki­dobják, vagy eltüzelik (igen drága tüzelő!). Jobb eset az, ha felvásárlásra kerül, mert extrahálással viaszt lehet nyer­ni belőle. Ez azonban csak ipari viaszként használható. Közvetve ugyan, de mégis se­gíti méhészetünk viasz-ellá­tottságát. mert a külföldről be­hozott viasz elosztásánál any- nyival kevesebbet kell ipari célra felhasználni. Az Eger és Vidéke Méhész­szövetkezet igen jelentős ered­ményeket ért el ezen a téren. Olyan csere-rendszert vezetett be, amely a méhészek széles tömegei előtt egyszerűsége és gazdaságossága következtében ben a területben. Látható, hogy az utánpótlást sem ha­nyagolják el, hiszen a kiöre­gedett tőkék pótlása mellett új területeket is telepítenek. A szakcsoportba tömörülés előnyei az idén különösen megmutatkoztak. A közös ér­tékesítésnél őket is megillette a nagyüzemi felár, csak a cse­megeszőlő értékesítéséből, mintegy 8000 Ft-os többletjö­vedelmet értek el. Még hátra van a must és bor értékesíté­sének nagyüzemi felára. Elő­reláthatólag az átadott mustra és az átadásra kerülő borra is megkapják az őket megil­lető 15 százalékos felárat. Dolgos emberek vannak itt Abasáron, akik nemcsak szak­tudásukat. munkaszeretetüket, hanem emberségüket is belead­ják a gazdaság felvirágoztatá­sába. Lám, itt az eredmény. Annyi a bor, hogy nem is tud­ják hová tenni. Nincs elég hordó. Néhol még az erjesztő kádak is tele vannak. Szüret után vagyunk. Itt is, ott is esténként felhangzik a faluban a jókedvű emberek nótázása. Ebben a dalban tük­röződik vissza a barátkozás és a jól végzett munka utáni öröm. Este van. A köd elkezd szi­tálni, majd a novemberi eső paskolja a házak tetetét. Hadd szálljon a dal, hadd mulassa­nak a nótás kedvűek. A szüret véget ért s e barátkozásokból születik a jobb jövő. Ezeknek a barátkozásoknak az eredmé­nye az is, hogy 15 új belépő kérte felvételét a szakcsoport­ba. Változik a falu, még a dal sem úgy száll, de a táncot sem úgy ropják a fiatalok, mint régen, de azért a ritmusban még érződik a régi — Aba­sáron is. Szabó Lajos közkedveltté vált. Nagy meny- nyiségű viaszt, illetve műlé- pet tudott felszabadítani és visszajuttatni a méhészekhez. Közismert tény, hogy még ma is vannak lelkiismeretlen mű- lép-uzsorások, akik 140 forin­tért árusítják a műlépet. He­ves megyében gyökeresen megváltozott a műlép-ellátott­ság. A méhészszövetkezet üzembeállítottá nagy hatásfo­kú sonkoly-olvasztóját és be­vezette a sonkolycsere rend­szerét. Díjtalanul cserélnek ki minden selejt-lépet. 1 kg után 25 deka jó minőségű, fertőt­lenített műlépet adnak. 1958- ban a szövetkezet tagjai a ter­melési idény alatt korlátlanul hozzájuthattak a műléphez. Több méhészszakcsoportnak is adott át műlépet. Ná­lunk nem érvényesülhettek a műlép-uzsorások, mert a hi­vatalos áron forgalomba került mennyiség kielégítette a szük­ségletet. Az elért eredményeket azon­ban tovább kell tartanunk és szélesítenünk. Ezen a téren so­kat várunk a méhészektől. Az ő feladatuk, hogy a Méhész­szövetkezet által nyújtott ked­vezményeket kihasználják. A szakcsoportoknak meg kell szervezniük a sonkoly egy té­telben való kicserélését. Téli munkánk fontos része a lép- selejtezés, cseréljük be a se- lejt-lépeket, hogy ezzel is hoz­zájuthassunk a kedvezőbb mű- lépellátás megvalósításához, így készüljünk a jövő évi ter­melési időszakra, amikor szük­ségünk lesz a műlépre. (Sz. Zs.) Földművesszövetkezetein k a tavalyihoz hasonlóan ebben az évben is megrendezik a ha­gyományos mikulási vasáru kát .Többek között már foly­nak a vásárok Abasár, Köm- lő, Pély, Boconád és a többi szövetkezeti boltokban. Szom­battól kezdve bekapcsolód ik Verpelét, Márkáz, Kisköre és Apc. Sok helyen a helyi nő­bizottságok és egyéb társada­lmi szervek segítenek a meg­rendezésben. A hevesi föld­művesszövetkezet a bö válasz­tékú áru mellett szép műsort is tervez a gyermekek részé­re. A vásáron részére szüksé­ges gazdag áruellátásról a MÉSZÖV Kereskedelmi Fő­osztálya már jóelőre gondos­kodott úgy, hogy a legfiata- 'abbaknak minden igénye ki­elégíthető. — Bérezés — D fiatalok kufturálíabb szórakozásáért! Szüret után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents