Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-22 / 258. szám

1958. november 22., szombat NÉPÚJSÁG 3 Szép és nemes hivatás Szép és nemes hivatás pedagógusnak 'en­ni. Szép és nemes azért, mert legdrágább kincsünkkel, gyermekeink tanításával, neve­lésével foglalkoznak, akikért mi, szülők is dolgozunk, fáradunk és akikben életünk fő célját látjuk. Ám pedagógusaink munkája egyben végtelenül felelősségteljes is, hisz az ő munkájukban a „selejt“ nem elrontott munkadarabot jelent, hanem egy rosszul ne­velt embert, aki szégyene és kára a társa­dalomnak. Ebben a szakmában a selejt, tönk­retett embert, derékbatört életet, egyszóval jóvátehetetlen hibát jelent, amire mindenki csak kimondhatatlanul ráfizethet. Ezért hangsúlyozzuk annyira a pedagógu­sok felelősségét és ezért nem tudjuk kizáró­lag foglalkozásnak tekinteni, a pedagóguspá­lyát, hanem sokkal inkább hivatásnak, a szó igazi értelmében. Mi sokat várunk a pedagó­gusoktól és túl sokat bízunk rájuk ahhoz, hogy csak úgy, foglalkozásképpen nevelges- sen bárki is ebben a „szakmában.” Hivatás- tudat, ügyszeretet, kedv és kiolthatatlan lel­kesedés kell ahhoz, hogy valaki mindnyá­junk gyermekét a sajátjának tekintse és kel­lő tudással, erővel, türelemmel és kitartással felvértezve, felelősségének teljes tudatával kezébe merje venni gyermekeink, jövő nem­zedékünk sorsát. Ismerjük nevelőinket, és büszkék lehetünk arra, hogy túlnyomó több­ségük igazi pedagógus, igazi nevelő, kiknek kezében legjobb helyen van az ifjúság sorsa. Ma már senki sem vitatkozik azon, hogy a pedagógusmunkát lehet-e négy fal közé szorítani. Mindenki jól tudja, hogy nem le­het csak nyolctól egyig pedagógusnak lenni, hisz a nevelői feladatok nagy része, a csa­ládlátogatás, a szülők nevelése, az iskolán kívüli kultúrmunka, mind kívül esik a köte­lező óraszámon és újra csak egész embert kíván. Természetesen jogosan tiltakoztak pe­dagógusaink annak idején olyan munkák el­végzésétől, melyeknek semmi köze se volt a pedagógiához, mint például a begyűjtésnél, adóbeszedésnél való segédkezés, irodai admi­nisztrációk. Ma már nem végeznek nevelőink ilyen munkákat, és nem is akarja 6enki, hogy ilyen feladatokkal kössék le idejüket. A gyakorlat azt mutatja, hogy városom éppen úgy mint falun, vagy a legkisebb ta­nyán, pedagógusaink kezükbe veszik a neve­lés ügyét minden fronton. A KISZ, a kultúr- ház, a mozi, a könyvtár, a sport, az esti elő­adások, mind pedagógusmunkát igényelnek és azokon ott is taláijuk az idősebb és fiatal nevelőket egyaránt. Mindezen kívül a párt- szervezetekben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban és egyéb tömegszervezetekben, szintén hallható a pedagógus szava. A leg­több helyen nem erős, kiabáló hang ez, ha­nem segítő, új gondolatokat, ötleteket adó és feltétlenül biztató beszéd, amelyre kiváncsi és szívesen hallgat mindenki. A párt, a mun­kásosztály számit a pedagógusokra és mun­kájukat méltányolja és nagyra becsüli. Még frissen élnek mindnyájunk emléke­zetében a napokban lezajlott választás em­lékei. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a vá­lasztási győzelemben része van sok pedagó­gusnak is. A pedagógusok igen jelentős része vett részt az előkészítő munkákban, a jelölő­50 ÉVVEL EZELŐTT, 1908. november 22-én a budapesti egyetemi ifjúság soraiban egy új egyesület bontott lobogót, a Galilei Kör. 256 lelkes ifjú csatlakozott hozzá. Számuk a tanév végére, már majdnem ezerre emelkedett. Első kiáltványuk így fogal­mazza meg az új tömörülés céljait: „A Galilei Kör azért alakult, hogy a szabad tudo­mánynak és a szabad gondo­latnak otthona legyen az egye­temen. Tanulni és tanítani, az önképzés eszközével a tudo­mány szeretetét ápolni és ter­jeszteni és azt bátran megvé­deni minden ellenséggel szem­ben, ez a Galilei Kör program­ja... A kör... történelmi hiva­tásának teljes tudatában van akkor, midőn kötelező felada­tul vállalja a magyar diákság szellemi erőinek gyűjtését és gyarapítását, hogy az majdan az életben kemény, öntudatos és vértezett harcosa legyen Magyarország társadalmi fel- szabadulásának...” A Galilei Kör létrejöttéhez a Társadalomtudományi Társa­ság, tehát a polgári radikálisok nyújtottak segítséget. A Tár­saság adott a fiataloknak he­lyiségeket is. Ezek az új arcú diákok már nem az akkori uralkodó osztályok felső réte­geiből kerültek ki. Nem föl­desurak, és dzsentrik fiai, nem a klerikalizmus szekértolói, nem álhazaíias bús-magyarko­gyűlések megszervezésében, de a választási munkákban is. Városokban és falvakban, ta­nyákon és mindenütt választott pedagóguso­kat tanácstaggá, vagy képviselővé népünk. Mindez a sok felsorolt iskolán kívüli, vagy ha úgy tetszik, társadalmi munka ma már a pedagógusok ügye is. A napokban erről így nyilatkozott egy fiatal tanító: Ha közöm van a gyerekhez, közöm van a szüleihez is. Ha közöm van ahhoz, hogy a gyerek magasabb iskolába kerüljön, rendesen öltözködjék, meglegyen minden felszerelése, akkor közöm van ahhoz is, hogy miből, hon­nan lesz mindez. Ha közöm volt a gyerekhez tizennégy éves koráig, akkor közöm van az­után is, hisz én neveltem, — én adtam kezé­be a könyvet. — Ügy vélem kollégánknak igaza van és gondolom, egyetértenek velem még sokan mások. Napjainkban szemláto­mást szépül életünk. Üj lakótelepek épülnek, városon és falun egyaránt és hódít a kultúra a legkisebb tanyán is. A párt, a kormány, az ország vezetői egyet akarnak velünk, hogy holnap még boldogabb, gazdagabb legyen a mi népünk. És nem könnyebb, szebb feladat-e ilyen viszonyok Között együtt harcolni, küz­deni célunkért, mint akkor, abban az időben, amikor azért kellett oly meddő módon küz­deni, hogy az okos üljön az első padban és ne a gazdag, hogy a cselédgyereknek is le­gyen cipője, necsak az uraság fiának és az menjen tanulni, aki ésszel bírja és ne az, aki pénzzel. Jól tudjuk azt is, hogy a nevelés problé­mái még a pedagógusok nevelő, tanító mun­kájának kiszélesítésével sincsenek kielégítően megoldva, hisz a nevelés a mi életviszonya­ink között társadalmi feladat és ügye, gondja az egész társadalomnak. Biztató jelenség, hogy különösen falvainkban a fiatal peda­gógusok állnak egymásután élére a KISZ- szervezeteknek és, már szép számmal akad község, ahol a parasztfiatalok a tanulás mel­lett megismerkednek a társadalmi érintkezés szabályaival, a kultúrált magatartás feltéte­leivel és világnézeti, erkölcsi téren is meg­kapják a kellő segítséget, nevelést. Szép, de talán az egyik legnehezebb pálya a pedagógusoké. Természetesen az olyan pe­dagógusokra gondolunk, akik nemcsak taní­tanak, ismereteket adnak át, hanem e munka mellett nevelnek, embereket formálnak és tényleg az új ember kovácsai. Népünk veze­tői ismerik jól az előttünk álló feladatokat. Jól és bölcsen tudják, hogy a pedagógus munkájától nagyon sok minden függ ebben az országban. Éppen ezért pedagógusaink- megbecsülését abban is kifejezésre juttatják, hogy a közeljövőben újra emelik a pedagó- gusoK fizetését az ország gazdasági erejéhez mérten. Nevelőinktől azt kéri népünk, hogy továbbra is lelkesen és odaadással tanítsa­nak, de neveljék is gyermekeinket, fia­inkat és leányainkat az iskola padjaiban és azokon kívül is derék, szorgalmas, tisztelet­tudó, erkölcsös szocialista emberekké. Tegyék ezt erejük, tudásuk, hitük szerint, egész né­pünk javára és boldogulására. SZALAY ISTVÁN Patyolat és a mosógép A napokban adta hírül az újság, hogy megszűnt a mosó­gép-utalvány rendszer és ele­gendő mennyiségben lehet vá­sárolni háztartási mosógépe­ket. S ez igen örvendetes a háziasszonyoknak, de nem úgy a Patyolatnak. A vállalat ugyanis kénytelen új piacokat felkutatni, s főleg közületi mo­sásokat vállalni, mert a házi­asszonyok többsége odahaza végzi el a mosást. Az Egri Patyolat Vállalat ezért újabb területeket (Heves, Hatvan) akar bekapcsolni há­lózatába, s az ígéret szerint ehhez gépkocsit is kapnak a jövő évben. A vállalat ez évben egy try- gépet kapott, melyet ugyan még nem tudnak teljesen ki­használni, de kedvező hatása máris mutatkozik abban, hogy a ruhák tisztítási idejét csök­kenthették és jobb minőségben végzik el a tisztítást. A mosógépek elterjedése miatt a Patyolat a jövő évre sem kap magas tervet, s in­kább a munka minőségének a megjavítására kell töreked­niük. A t u s ... és amikor váratlanul és orvul fellobbant a tűz, — mindenki oltani rohant. Szólt a harang és a hangosbe­szélő, vágtattak a szekerek, a falu minden pontjáról siet­tek tüzet oltani az emberek. Egymás mellett viaskodott a tűzzel a haragos és a jóbarát, az, aki szövetkezetben dol­gozik és az, aki hallani sem akar a szövetkezésről. Egy­más mellett oltotta a tüzet a vallásos, aki istenhez fohász­kodott, hogy fékezze meg a rombolás ördögét, és az, aki csak az emberi erőben, akaratban, az Emberben bízott. Együtt, együttesen, minden fenntartást, haragot, elvi kü­lönbséget, régi vitát, holnapi vitatervet félre téve: együtt, együttesen. A tűz mindenki házára átterjedhet! ... és a tüzet eloltották! Hány tűz gyullad ki szerte a világon, hány ember házára kúszik fel a vörös kakas, hogy semmivé teg/ge egy élet munkáját, hogy korommal és füsttel mázolja be a boldogságot és átfesse a könny sötétjére. S hány tűz ellen kél fel szerte az országban, a világban mindenütt az em­ber, együtt, együttesen, fohászkodva, káromkodva, testét, égetve, életet mentve, hogy győzzön... És rendszerint győz is! Győz: mert összefogott. Minden tűz ellen csak az ösz- szefogás ereje győzedelmeskedhet, a víz még kevés hozzá Minden tűz ellen, kússzanak bár a lángok csak egy ház tetejére, vagy lobbanjon fel a láng egy ország, egy világ­rész épületén. A tüzet eloltani, a gyújtogatót elfogni csak közös erővel lehet, még inkább közös erővel óvni a házat a gyújtogatok ellen. Igen: szimbólum a faluban lobot vetett láng, és az ellene megindult győztes közös küzdelem. Szimbóluma minden tűznek, a háború és pusztítás tüzének és példája az összefogásnak: így kell, Ágy lehet győzni. Mert az életnek győzni kell a halál, az életmentők­nek az életpusztítók felett! (gy---ó) wzíwtm TÖBB BÜTOR ÉS TÖBB NYERESÉG Az Egri Faipari Vállalat az 1958-as évet előreláthatólag majdnem egymilliós nyereség­gel zárja a tervezett 789 000 forint nyereség helyett. A vál­lalatnál ez évben újabb gépe­ket szereztek be, hogy a ter­melést gazdaságosabbá tegyék s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tervezettnél nagyobb nyere­ségét érhetnek el. Amint a jövő évi tervükből kitűnik, 1959-ben még na­gyobb nyereségre számítanak, és 660 000 forint értékű áru­val termelnek többet az idei­nél. Ez az emelkedés több há­lószoba-garnitúra gyártásából, s a kádár-részleg beállításából adódik majd. A jövő évben csökken a állalat alkalmazotti létszáma, az ipari létszám viszont emel­kedik s ez is hozzájárul májd ahhoz, hogy az ideinél több bútort és egyéb faárut adhas­sanak a lakosság szükségle­tére. GÉPESÍTÉS - NAGYOBB TERMELÉKENYSÉG Az Egri Vegyesipari Válla­latnál ebben az évben is nagy gondot fordítottak a gépesí­tésre, s így növelték a terme­lékenységet. Szerény lehető­ségeikhez képest ez évben egy villanyhegesztöt, magasnyomá­sú permetezőt, fúrógépet vá­sároltak, s kijavították többi gépeiket is. A vállalat a ren­delkezésre álló 37 ezer forint­ból a termelést elősegítő esz­közöket és gépeket vásárolt, s így sikerült elérni a nagyobb termelékenységet. • ÜJABB GYÁRTMÁNYOK AZ EGRI FINOMMECHA­NIKAI VÁLLALATNÁL Az Egri Finommechanikai Vállalatnál úgy tervezték, hogy ez évben több mint másfél- millió nyereséget érnek el, de ahogyan a számok mutatják, néhány százezerrel meg is tud­ják toldani a tervezett nyere­séget. A vállalatnál, ahol az utób­bi időben igen fellendült a műanyag-gyártás — az ékszer­doboztól a húsvéti tojásig igen sok műanyag-tárgyat készíte­nek — igyekeznek év végére a lemaradásukat pótolni. Újab­ban mikrofon-állványt, bake­lit-prést, vezérlő berendezése­ket, hibajelző reléket is gyár­tanak. A SZABAD GONDOLAT OTTHONA Irta: dr. NÉMEDI LAJOS főiskolai igazgató dók, hanem a kispolgárság, a polgárság és az értelmiség va­lóban tanulni és haladni vá­gyó gyermekei. Ök gyűltek össze rendszeresen a Társada­lomtudományi Társaság An- ker-közi épületének három kis szobájában. Az igazi tudásvágy kielégülést találhatott a Tár- * saság kitűnő és modem könyv­tárában. A sok bel- és külfödi folyóirat pedig kitárta a nagy­világ felé áporodott levegőjű magyar kisvilág ablakait. — Otthonra találtak itt a modem természettudományok is. De talán a forrongó magyar tár­sadalmi valóság nagy kérdései vonzották legjobban a kör tagjait. Évenként pályázatokat hirdettek, s a pályatételek a magyar parasztság helyzetét, társadalmi és gazdasági prob­lémáit ölelték fel. DE NEMCSAK TANULNI, hanem tanítani is akartak a galileisták. Nyilvános előadá­saik és március 15-én rende­zett hazafias ünnepségeik rö­videsen igen népszerűkké vál­tak a főváros polgársága, ké­sőbb pedig a munkásság köré­ben. Az előadásokat polgári radikális tudósok, szociálde­mokrata értelmiségi vezetők tartották. Gyakran szerepeltek a dobogón külföldi neves szo­ciológusok is. A haladó gondolat fiatal zászlóvivői hamarosan nagy figyelmet keltettek maguk iránt. A hivatalos úri Magyar- ország gyűlölettel és gúnnyal fordult feléjük. A hivatalos sajtó hazátlanoknak, istentele­neknek és tudatlanoknak kiál­totta ki őket. Ady Endre vi­szont felismeri kezdeményezé­sük újszerűségét. 1910-től kezdve híres márciusi verseit mindig a Galilei Kör tagjai­nak küldi. Őket tartja „az új, jobb, márciusi ifjúságnak”," kikkel egynek érzi magát, akik megértették, hogy Magyaror­szágon „minden: változásért és újért kiált...” A legszebben az „Uj, tavaszi seregszemle” c. vers jellemzi a galileisták lendületét és szerepét a ma­gyar polgári forradalom elő­készítésének szakaszában. Jelentős fordulat a kör éle­tében, midőn kapcsolatokat keres és talál a számban és erőben egyre gyarapodó ó- budapesti nagyüzemi munkás­sággal is. A szakszervezetekkel összefogva ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Beszél­nek a munkásotthonokban a különböző társadalmi elméle­tekről, de irodalmi matinékat és kirándulásokat is szervez­nek a munkásokkal együtt. 1912-ben már belekapcsolód­nak a galileisták a proletariá­tus forradalmi megmozdulásai­ba. Március 4-én és május 23- án tömegesen vesznek részt a nagv tüntetéseken. KÖZBEN AZ EMBERISÉG egyre közelebb sodródott az el­ső világháború poklához. A haladó emberek szerte a vilá­gon erőfeszítéseket tettek a vész elhárítására. Nálunk a munkásosztály leghaladottabo rétegei mellett éppen a gali- leisták a legkövetkezetesebb harcosai a háborúellenes moz­galomnak. — 1914-ben a kitű­nően képzett és tehetséges ga- hleisták jó részét kiviszik a frontokra. A fiatalabbak azon­ban 1915-től kezdve akciókat folytatnak. A szellem egyre radikálisabb, s a légkör egyre forróbb, és a háború utolsó éveiben már marxista szemi­náriumok sorozatát tartják. Felsorakoznak a végzett ga­lileisták is, főleg az üzemi mér­nökök. A kör összejöveteleit munkások, katonák és tisztvi­selők is kezdik látogatni. A nagy teoretikus, Szabó Ervin néhány lelkes tagot küld közé­jük. Az egyik Duczynska Ilona, magyar nagybirtokos család sarja, Svájcban megismerke­dett a zimmerwaldi baloldal­lal, és hírt ad a galileistáknak arról, hogy van a munkásmoz­galomban olyan csoportosulás, mely aktíve fellép a háború ellen, de az áruló szociálde­mokrácia ellen is. Az orosz forradalom hírére röpiratokat és plakátokat ké­szítenek egy fiatal banktiszt­viselő, Sallai Imre albérleti szobájában. 1918. január első napjaiban a katonákhoz fordul­nak röpiratukkal és felteszik nekik a nagy kérdést: „Már morajlik idehaza a föld... Ha felvonul majd az éhezők és nyomorgók serege, ha titeket küldenek majd ki, hogy vér- befojtsátok testvéreitek meg­mozdulásait — katonák, mit fogtok majd tenni?” A gali­leisták sorai közül harmincat letartóztat a rendőrség és meg­kezdődik ellenük a XX. század Galilei-pere. Duczynska Ilonát és Sugár Tivadart súlyos bör­tönbüntetésre ítélik. De az ese­mények sodrát már semmi sem tartóztathatja fel. 1918 októ­ber 29-én és 30-án a polgári forradalom lendülete kiszaba­dítja a foglyokat. A galileisták visszafoglalják elkobzott helyi­ségeiket. A Galilei Kör 10 éves műkő­A vállalat beruházási hite­léből marógépet, villanyfúró­gépet, félautomata fröccsgépet vásárolt, kazánházat építtetett, s ezek segítségével a jövő év­ben 14 millió forint értékű árut akarnak termelni több mint kétmillió forintos nyere­séggel. SOKAT FEJLŐDÖTT AZ EGRI VÁGÓHÍD EBBEN AZ ÉVBEN IS Az Egri Vágóhíd és Húsfel­dolgozó Vállalat, amely több mint 50 millió forint értékű húst dolgoz fel ebben az év­ben, jelentős összegeket költött a vállalat fejlesztésére. Ez év­ben kaptak egy tehergépko­csit, felújították a vágóhíd raktárát, a mázsaházat, elvé­geztették a hűtőkompresszor javítását, s a sertések már az új sertéskábító segítségével költöznek el az árnyékvilág" bői. A központi húsüzemben villamos hűtőgépet s pgyéb villamosított gépet állítottak munkába ez év folyamán, hogy gyorsabbá, tökéletesebbé és higiénikusabbá tegyék a hús feldolgozását. dósé fiatalos lendülettel segí­tett előkészíteni a forradalma­kat Magyarországon. Tagjai először valamennyien lelkesen a forradalom oldalára állnak. A későbbiek során akadnak közöttük is, akik visszaretten­nek a végső következtetések­től. Polgárok maradnak, akik a polgári forradalmak talaján állva szeretnék megállítani az események menetét. A legkivá­lóbb galileistákat azonban ott találjuk a KMP alapító tagjai között. A Horthy-korszak kivétel nélkül hazaárulóknak bélye­gezte a Galilei Kör tagjait. Ideje, hogy igazságot szolgál­tassunk nekik a széles töme­gek előtt. És ezt most legjob­ban a 40 évvel ezelőtti magyar forradalmak fényénél tehetjük meg A HALADÓ GONDOLAT és a forradalmi cselekvés sok jó harcosa került ki soraikból. Sokan megtalálták közülük a forradalom vezető erejéhez, a munkássághoz is az utat. — A Galilei Kör 10 éves műkö­dése értékes, haladó hagyomá­nya a magyar főiskolás és egyetemi ifjúságnak és a tudo­mányos ismeretterjesztés min­den magyar hívének. A Galilei Kör szerepe és tevékenysége egyben az egész magyar értel­miség számára példát mutat, miként kell törekvéseinek* ösz- szeforrnia a munkásság forra­dalmi akaratával. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents