Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-29 / 237. szám
1958. október 29., szerda NÉPÚJSÁG 3 Munka — és munkás Nazim Hikmet balladai szépségű, filmje, a „Legenda a szerelemről" egyszerre állít gyöngyörű emléket az igaz szerelemnek és a minden nehézséget legyűrő, kitartó emberi munka dicsőségének. Juhász Gyula az „élet anyját" dicséri a munkában, Illyés Gyula „Cserepezője” a pergő ritmus gyöngyöző szépségébe öltözteti a háztető munkását, Hamingway Nobel-díjas kisregénye az ember és a munka apoteózisa. Nincs (töltő, nincs író, nincs muzsikus és nincs szobrász, vagy festő, akit ne ihletett volna meg a munka, amely emberré tette az embert, amely mindennek az alapja és a munkás, a dolgozó ember, aki szerény névtelenségében új világot alkot a régi helyén, akinek milliónyi kis kövei építették és építik az Ember nagy világának mindennél erősebb falait. Nincs neve a cserepezőnek és voltaképpen nincs neve az öreg halásznak sem: a minden idők örök munkás embere ölt új meg új alakot, de mindig egy és ugyanaz, legyen kezében egykarú emelő, dolgozzék bár komplikált műszerekkel, az ember ő, az alkotó ember. Nem őrzi márványtábla azoknak az ezreknek nevét sem, akik felépítették Sztá- linvárost, a Dunai Vasművet... Azokét sem, akik újból hidakkal ívelték át a Dunát, akilk felépítették romjaiból Budapestet, akik megépítették a gyöngyösi Váltógyárat, vagy a Siroki FémműveKet... S mégis nevük ott ég a mindennél nemesebb, szebb és maradandóbb márványban, az emberi megbecsülésben, s ebben a szóban: munkás. Névtelen hősök tíz- és százezrei dolgoztak és dolgoznak ebben az országban, olyan hősök, akik csak az emlékezés távlatában nőttek fel azzá, aminek első látásra nem is tartottuk őket. Kőművesek, akik mindig morogtak és többet káromkodtak azelőtt is, mint imádkoztak ... Lakatosok, nehézléptű bányászok,, inas kubikosok és a többiek, aranyból és salakból gyúrva, kik a nagyszerű munka nemesítő tüzé- ben égték el salakjaikat és lettek igazán munkások. Az újságírók, a ma történelmének krónikásai sokat feljegyeztek közülök, sokat, de az egésznek csak töredékét, mert annyian voltak, vannak és lesznek, hogy lehetetlen valamennyiük nevét akárcsak feljegyezni is. * És ez a jó, ez a nagyszerű, hogy ennyi a hős, ennyi a munkás! Rideg számok: a megye ipara 103 százalékra teljesítette tervét ... Ebben, vagy abban az üzemben ennyi és ennyi százalékkal csökkent az önköltség ... 16 százaléksai, vagy tán még többel is emelkedett a dolgozó nép életszínvonala. Rideg számok, * de ezek mögött a számok mögött a névtelen hősök ezrei húzódnak meg szerényen, munkás életükkel, munkás terveikkel. Nekik köszönhetjük; Szászi Andrásnak Ró- zsaszentmártonban, Szaniszló Józsefnek Petőfibányán, Go- da Istvánnak a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban, Kármán Attilának, az egri Lakatosárugyárban és a többieknek: bányászoknak, lakatosoknak, marósoknak, tég- laégetőknek, cementgyári munkásoknak. Mindaz, ami van, amit építettünk, az ő kezük munkáját dicséri. Mindaz, amit tenni, építeni akarunk, az ő Kezük munkájára vár. NélküliiK nincs élet ebben az országban, nincs jelen és nincs holnap se, szocializmus se. De soha és sehol nem övezte még olyan tisztelet és megbecsülés a munkásokat, mint Hogyan gondoskodik a tanok Kli foglalkoztatásáról a lenki Hike Tsz LASSAN VÉGET ÉR az ősz, és nemsokára a fagy kemény páncélja borítja be a szántóföldeket. Az első hóhullás, a csípős hideg régen a kinti munka végét jelentette, s megkezdődött a paraszti munka holtszezonja Mennyivel más a helyzet ma, amikor a tél nem akasztja meg a földművelők minden rétegének dolgos kezét. A termelőszövetkezetekben komoly előkészületek folynak, hogy a téli hónapokban is legyen munkájuk a tagoknak. Nemrégen látogatást tettünk a tenki Béke Tsz-ben, ahol már részben felkészültek a télre. Ez nemcsak azt mutatja, hogy a betakarítást befejezték, hanem a téli munkák tervei is tanúskodnak a szövetkezetbeliek előrelátásáról. — Mi nem húzódunk a kuckóba, akárhogy vicsorgatná a tél a fogát — mondja Szalmást Sándor tsz-elnök. A tavaszi vetés kezdetéig tudjuk foglalkoztatni tagjainkat. Mit jelentenek az elnök szavai. mit is csinálnak télen a Béke Tsz szorgalmas asszonyai, emberei? — Van 20 hold dohányunk — veszi át a szót Ratsek László tsz-tag és az adja a fő munkát. úgy január végéig. Akkor lesz érdemes hozzánk járni, mert olyan dolgoskezű lányokat, asszonyokat nemigen találni másutt, mint nálunk. AZT A KÉTSZÁZ mázsányi dohányt csomózzák, válogatják osztályozzák a téli hónapokban. ami még náluk, a szárító- pajtába kerül. Most arra várnak. hogy puhuljon a dohány, s addig a betakarítási utómunkákat végzik. Ha megpuhul, nekiáll 30—35 leány és asz- szony. — de esténként a férfiak is csomózzák, válogatják a leveleket. Azért meg kell hagyni, egy kicsit büszkék munkájukra a Béke Tsz tagjai, különösen Veres Mátyás, Szalmást Jánoa. Szalmási Flórián, mert ők a dohánytermelés szakmesterei: de a lányok: Tuza Judit. Tóth Maráit, Via Ilona, vagy Molnár Józsefné is egyaránt jól beletanultak a dohány téli munkáiba, s szívesen foglalkoznak vele, mert jól jövedelmez. — Ha mégis lesz egy-két hét, amikor elfogyna a munka, — beszél az elnök a télről — akkor a helyi fűzkitermelő vállalat kirendeltsége is tudja foglalkoztatni a szövetkezetbelieket. A kirendeltség vezetője Szövetes Zsiga kérve kért, hogy adjak nekik embert a téli időkben. De nem hiszem, hogy er- tg sor kerül. MINDEN JEL AZT mutatja, hogy nem kényszeríti tétlenségre a tél a tenki Béke Tsz tagjait. ft. j.) Hatvani jelentés (Tudósítónktól.) Hatvan, megyénk harmadik városa, a selypi medence „fővárosa”, jelentős fejlődésen megy keresztül az elkövetkezendő években. A fejlődés jelei már most is, ott láthatók mindenütt a városban, amely fontos ipari és vasúti gócponttá nőtt az elmúlt évek folyamán. Rövid körképünkben most azokról az építkezésekről számolunk be, amelyek hozzátartoznak a város képéhez, s amelyek a közeljövőben lényegesen megváltoztatják a város arculatát. ÉPÜL A JÁRÁSI KÓRHÁZ Április végén kezdték meg Hatvanban az új járási kórház átalakítását és építését, a volt kastély épületének felhasználásával. A város, amely mint említettük, ipari központ, eddig nem rendelkezett kórházzal, s a környező ipari üzemek dolgozóinak, a város és a falvak lakóinak Gyöngyösre vagy Budapestre kellett járni szak- rendelésre, oda történt kórházi beutalásuk is. Az 1960-ra elkészülő új járási kórház, amely közel hatmillió forintba kerül népi államunknak, 100 ággyal nyitja meg kapuit, hogy néhány esztendő múlva újabb 100 ágyat állítson az egészségügy szolgálatába. A kórház belgyógyászati, sebészeti, szülészeti osztályai mellett megfelelő szakrendelést is biztosít az arra rászorultaknak. Az építkezés gyors ütemben folyik. A központi kazánház már elkészült, megtörtént az alapkövek lefektetése is, s most, hogy hűvösebbre, ősziesebbre fordult az idő, az itt dolgozó munkások hozzákezdtek a régi kastély- épület belső átalakításához. Az új kórház nemcsak a város, de az egész megye egyik legjelentősebb szociális létesítménye lesz. MÁJUSRA 34 ÜJ LA.KÁS A műút mentén, a város szívében is serény munka folyik. Itt márciusban kezdtek hozzá 34 lakás építéséhez, amelyeket jövő év májusában adnak majd át a boldog lakástulajdonosoknak. Egy, kettő, három szoba, konyhás, összkomfortos lakások lesznek az új épülettömbben, amelyek építésével már meglehetősen előre haladtak az ott dolgozó kőművesek, szakmunkások: a második emeletet húzzák már fel. A téli időszakban itt is a belső munkálatokat végzik el, hogy tavaszra új, impozáns lakótömbbel gazdagodjék a város. SALGÓTARJÁN -HATVAN NEMZETKÖZI MÚÜT Épül a hatvan—salgótarjáni 21-es számú nemzetközi betonút. Az új nemzetközi út, amely a későbbiek folyamán Hatvant megkerülve halad tovább a főváros felé, most a városban, a vasúti felüljáró alatt torkollik a budapest—miskolci 3-as számú főközlekedési útvonalba. Az útbekötés miatt bővíteni kell a vasúti híd ívét, — ennek a munkálatai folynak most igen gyors ütemben. Az út irányából két házat is le kellett bontani, ebből az egyik már újonnan, odébb fel is épült. A tervek szerint ez év végére elkészülnek az út torkolatával az itt dolgozó útépítő munkások. NEGYEDSZÁZMILLIÓ FORINT VÍZRE Régi problémája a hatvaniaknak, hog>7 nincs elegendő víz a városban. Emiatt újabb, számottevő ipari üzemet nem is lehetett építeni a városban. A közelmúltban aztán hozzákezdtek a város vízellátásának biztosításához, amelynek keretében csak ebben az esztendőben közel hárommillió forintot használnak fel bővizű kutak fúrására és a vízvezeték-rendszer kiépítésére. ötéves távlatban további hét, majd újabb 15 millió forintot fordítanak a város vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítésére. Eddig már három új bővizű kút ontja a vizet a hatvaniak érthető nagy örömére. „Több időt tölthetek a családommal“ Hatórás siktán a gyöngyösoroszi ércbányászokkal HALK DOHOGASSAL dolgozik a Gyöngyösoroszi Ércbánya kompresszora. A biztosító szelepen sípolva szökik a levegő. A külszíni munkások osztályozzák az üres csilléket, szállítják a meddőt a hányóra és fürge mozgással, rendezik a bányászokat szállító kocsikat. Annak az embernek, aki egy hónapja járt erre, feltűnő ez a serény munka. Féltizenkettő felé, a sikta vége felé jár az idő és a munka irama nemhogy csökkenne, hanem egyre fokozódik. Fél tizenkettőkor megérkeznek a munkásokat szállító autóbuszok. Gyors, szinte katonás rendben sietnek a népesekhez a bányászok. Beülnek és várják az indulást. A régi műszakváltás helyett 12 órakor váltanak lenn a bányában, a munkahelyen. Három hete Két esküvő írta: I. SZIMCSER4 lesz lassan, hogy hatórás mű- szakkaL dolgoznak Gyöngyös- orosziban... Már ha a váltást figyeljük, akkor lehet látni, hogy a bányászok igyekeznek minél hamarabb lejutni a munkahelyekre. A nyolcórai munkaidőből kieső 10—20 perceket észre sem vették, de most már bizony számolni kell minden perccel. ÉLES FÜTTYEL INDÍT a „népes” mozdonya. A kanyargó, sötét tárnafolyosón, eleven kígyóként halad előre. Benn, több száz méter mélyen neon- világítású, felolvasó-teremben történik meg az elosztás, ki hová, melyik munkára megy. Varga István gyöngyöshalászi bányász már megkapta az utasítást, az 1—2-es fejtésre megy a rakodógéphez. A csepegő-vágatban beszélgetünk vele. — Hogy fogadta a hatórás műszakot? — Megmondom őszintén, nem nagyon akartam elhinni, de most már látom, hogy nem a levegőbe beszélnek a mi vezetőink. Nagyon örülök neki, mert több időt tölthetek odahaza, családomnál. Van két gyermekem, a legkisebb már korán reggel a nyakamon csüng: — Apa, vigyél biciklizni — és ennek a kérésnek nem lehet ellenállni. — Délutáni „szakba” járunk ebben a hónapban. De este nyolc órára mindig odahaza vagyok. Szabad a délelőttöm és az egész estém. Szinte nem is veszem észre a műszakok múlását, csak éppen, hogy belekezdünk, máris abba kell hagyni, vége a siktának — sorolja a hétéves bányász, Varga István. Közben megérkeztünk munkahelyére, a rakodógéphez. A váltótárstól átveszi a munkát és dolgozni kezd. A délelőttös „parti” bányászai kifelé jönnek a munkahelyekről. Két csillés — Farkas János és Nagy István — a munkaszervezésre panaszkodik. — Jó ez a hat óra, csak lenne csille elég és azok jók lennének. Van olyan is. amely iszül. A Komszomol- szervezet tehát egyszerre két esküvőre készült. A fiatal munkások szép ajándékokat szántak a két fiatal párnak: munka után bent maradtak az üzemben, hogy szobabútort készítsenek számukra. Az esküvő napja szeptember 13-ravolt kitűzve. Jaroszlav felkereste barátait, hogy meghívja az ünnepségre. Ez alatt az idő alatt a másik házasulandó pár sem vesztegette idejét. Jovbák Emmának már menyasszonyi ruhája is elkészült. Barátnői segítettek megvarrni, miközben édes-bús ukrán nótákat énekeltek az idegen fészekbe repülő madárról. A munkácsi „Csil- lag”-szálló nagytermében már gyülekeznek a vendégek. A terem ajtajában kenyérrel, sóval, pohár borral és hímzett kendőkkel várják, régi szokás szerint, a két fiatal párt. Megszólal a zene. Az összesereglett vendégek tapsa közepette lép Jaroszlav Matyvej és Marija Hrinyavszkaja, egymás kezét fogva, a kikérők elé. — Hosszú, boldog életet kívánunk nektek — nyújtják oda a kenyeret, sót és a bort. Megérkezik a második pár is: Jovbák Emma és Derest Sándor. A fiatalok asztalhoz ülnek. A menyasszony mellett barátnői ülnek, míg a vőlegényt barátai veszik közre. Az asztalfőn Derest Sándor töpörödött édesanyja meghatva törölgeti szemét. Lám, mennyire szeretik fiát, az egyszerű lakatost, milyen gazdagon terített asztal mellett ülhet, s milyen szép felköszöntők hangzanak el. Az első pohárköszöntőt Jefim Potas- nyik, a ■ kombinát igazgatója mondja. Meleg szavakkal kíván szerencsét a két fiatal párnak. A városi Komszo- mol-szervezet titkára tréfásan hozzáteszi: — Éljetek száz évig, csak aztán ne felejtsetek el meghívni ket három ember sem tud megmozdítani. Reperálásra szorulnak ezek a csillék, így már nehezen tudunk velük boldogulni. A BESZÉLGETÉSRE odajön Preiss Vilmos, a Gyöngyösoroszi Ércbánya egyik legjobb munkása is. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A csökkentett munkaidő alatt ugyanazt a munkát el bírom végezni, amit a nyolc óra alatt De dolgozni kell. Ha a csapat minden tagja tudja a kötelességét, akkor megy is a munka. A nagyvályvégen dolgozunk, kutya kemény kőben kell fúrni, de itt is megvan a 22—25 lyuk műszakonként. — Ilyenkor, délben, ha lejárt a sikta, hazamegyek. Az asszony jó meleg ebéddel vár. A sűrűlevegőjű bánya után iól esik beszippantani a gvön- gyöstarjáni levegőt. Ledőlök pihenni a heverőre a lányaim odakészítik mellém a meleg bort. olvasok, kortyolok, ameddig jól esik. — Való igaz ez! Én is így csinálok odahaza! — veszi át a szót Soós Emánuel. a százas északi, ötös feltörésének bányásza. — De nemcsak odahaza lettünk „urak”, hanem bent a bányában is. Fúrás után készen. helybe szállítják a robbanóanyagot, csak be kell tölteni. s elrobbantani. Emberek gyülekeznek, szinte kis röpgyűlés alakul a felolvasóterem előtt. Idősebb bányászok a 10—12 órás munkanapok keservét panaszolják. A fiatalok már csak a nyolcórás siktákat ismerik, de ezekről is csak múltidőben beszélnek. A hatórás műszakos termelés, ha eleinte nehezen is. de megindult. A BÁNYÁSZOK AZ üzem- vezetőség szerint mindig megadták azt az ércmennyiséget, amit azelőtt a nyolc óra ala.it termeltek. Nincs lemaradás, teljesítik a tervet. Három szakban járnak dolgozni a gyöngyösoroszi ércbányászok. A negyedik műszak ideje alatt szellőztetik a bánya vágatait. A munka irama, a hatórás műszakkal nem esett, a bányászok teljesítik kötelességüket... Kováca János Az ideinél egymillióval több lábbeli készül 1959-ben osztályra gondoltak. A legkís- sebbek részére lesz például tízezer pár kis tipegő 18—21- es számozással. Már megkezdték a gyermek, férfi bundabéléses cipő gyártását is. Újdonságnak szánják az új technológiával ragasztott és varrott, kombinált eljárássá) készült könnyű női- és té*éi cipőket. a szocializmust építő országokban, mint nálunk, ahol az élet minden rezdülésében benne van a munkás, a munka tisztelete és becsülete. Soha és sehol nem építettek a munkásra, mint egy ország vezetőjére, véleményére, igényére, mint egy ország vezetőjének kívánságaira. Sokszor elmondtuk, hogy ebben az országban a munkásosztályé a vezető szerep. De a szó még egymagában mit sem érne. .. A szép szó is csak szép szó marad, a költészet is csak költészet, ha mögötte a mindennapi „prózai" élet nem foglalná a valóságnak mindennél szebben rímelő versébe a magyar munkás sorsát, dolgát. Ha szabad így mondani: nálunk a költészet és a próza egybevág. Munkás a parlamentben és a tanácsban, munkás az üzem vezetésében, munkás az üdülőkben, az iskolapadokban, az egyetemen, a színházban. Azt mondhatnák, hogy ez csak természetes, hisz munkáshatalom van! Természetes, de két évvel ezelőtt sokan ép- penhogy természetellenesnek tartották és ha terveik sikerült volna, annak nyomán egy csapásra természetellenes lett volna a munkás a parlamentben, a színházban, vagy az egyetemen. Ezt a munkáshatalmat, amely .„természetessé" tesz ma már mindent számunkra, meg kellett védeni, ellenségeit meg kellett semmisíteni és védeni, óvni, erősíteni kell ma is. Szaniszló Józsefnek is, Goda Istvánnak is, Kármán Attilának is, meg a többieknek is... Tisztelet és becsület a munka mindennapi, névtelen, szerény hőseinek! De legyenek a munkáshatalom mindennapi, névtelen és szerény, de álhatatos hősei is! GYURKÖ GÉZA > Jaroszlav Matyvej >15 éves korában ke- írült az asztalosmű> helybe. Itt hamar ?megszerették a szól- ígálatkész fiatalem- c bért, s gondoskodás- ísal, figyelemmel vet- <ték körül. A fiú < édesanyja ' korán < meghalt és az egész vműhely igyekezett s enyhíteni fájdalmát. S Jaroszlav tehát az > asztalosműhelyben | nőtt fel komoly fia> talemberré. Huszon> kétéves korára a leg- >jobb asztalosok közé > került. Megismerke> dett egy kislánnyal, |Marija Hrinyavszka- i javai, aki az egyik ímunkácsi üzem köny< velő je volt. A fiata- ilok elhatározták, * hogy összeházasodI nak. Barátaik és barátnőik hamarosan tudomást szereztek szándékukról. Ekkor Jusztina Tkacsuk, a műhely Kom- szomol-szervezöje a következő javaslatot tette: I — Csináljunk Kom- szomol-esküvőt. Készülődni kezdtek. Ekkor kiderült, hogy Dercsi Sándor lakatos és Jovbák Emma fényezőnő . szintén házasodni kébennünket az aranylakodalmatokra! A hangulat időközben annyira emelkeí dik, hogy most már- már mindenki egyszerre beszél, mindenki túl akar tenm a másikon a jókívánságokban. Az asztal jobboldalán valaki elkiáltja magát: „keserű” A következő pillanatban már az egész terem egy emberkém kiáltja: „kesefii”. A fiataloknak errt csókdlózni kell. Az asztal szinti roskadozik az ajándékok alatt. Van it\ rádió, étkészlet, szövetek, sőt még gyermekjátékok is. Valaki bejelenti hogy az asztalosok már elkészítették az elsőszülött kiságyát Vidám nevetés hangzott fel erre. Közben a zene állandóan szól, s a fiatalok le nem mennek a parkettről. A keringőt csárdás követi, a csárdás után jön a tüzes polka. Lassan hajnalodik. Még egy-egy utolsc kézszorítás és a fiatalok elmennek, hogy megkezdjék új életüket. Most készül a nagy cipőgyárak jövő évi terve. A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó üzemek a következő évben az ez évinél egymillió párral több lábbelit készítenek. 1959-ben főleg a bőrcí- pök gyártását növelik és 13 546 000 párat akarnak készíteni. A tervezésnél minden kor