Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-17 / 227. szám

♦ VHÁO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 227. szám ARA: 50 FILLÉR 1958. október 17., péntek .................................................................. Su ha Andor: riport-változat egv elvi témára M Gvurkó Géza: RÉGI VÁLASZTÁSOK ★ AZ ARANYBORJ 0 — KÖZELRŐL ISMERJÜK MEG EGYMÁST ★ RÉGEN ÍGÉRT A KÉPVISELŐ ÜR ★ MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÓ ★ HÍREK — SPORT 4 Tetteink, eredményeink bizonyítják politikánk helyességét Szerdán as angyalföldi nagygyűlésen beszédet mondott Kádár János elvtársi az MSZMl* Központi Bizottságának ti kára A 7. amerikai nagytőkések — kezdte beszédét Kádár Já­nos — nemrég újból kimester- kedték, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, napi­rendre tűzzék az általuk gyár­tott, úgynevezett magyar kér­dést. Mesterkedéseiket a leg­különbözőbb torzításokkal, uj- j ükből szopott rémtörténetek­kel szokták alátámasztani. Ha az általuk terjesztett zagyva- ságoknak és rágalmaknak csak egy tizede igaz lenne. akkor a Duna—Tisza mentén már egyetlen teremtett lélek: sem élne. (derültség). Ezzel szemben népünk teljes lét­számban — igaz ez a szám nem nagyon nagy, nem egé­szen tízmillió — de jó egész­ségben, békében dolgozik Ma­gyarországon (nagy taps) és éli a maga törvényes alkot­mányán nyugvó, normális éle­tét. A választási előkészületek­ről szólva hangsúlyozta, hogy a választás munka is, politi­kai harc is. A jelölőgyűlés­sorozatnak már körülbelül negyven százaléka lezajlott. A nagy városokban; a gyárak­ban éppúgy, mint a falvakban körülbelül kétszerannyi ember vesz részt a jelölögyűlésekeri, mint legutóbb. Választás előtt állunk, je­löltek vágjunk, szólnunk kell politikánkról, — folytatta Ká­dár János. Politikánk nyílt, nem rejtettük téka alá céljainkats mi a kommunizmus hívei va­gyunk. New York államban kormányzót választanak ezek­ben a napokban. Két jelölt van. Az egyik ismertebb ne­vű Rockefeller multimillio­mos, a másikat nálunk ke­vésbé ismerik, de szintén mul­timilliomos. Aligha hiszem, hogy ők azzal állhatnának oda, a választók elé: kérem mi a multimilliomosokat és diktatúrájukat képviseljük. Kénytelenek azt mondani, hogy a dolgozók érdekében akarnak tevékenykedni. Ki hiszi ezt. ki nem? Az más kérdés! De nem nehéz eldön­teni: amikor mi azt mondjuk, hogy a munkásosztály embe­reiként jöttünk, a proletárdik­tatúra, a munkás-nemzetközi­ség, a magyar—szovjet ba­rátság hívei vagyunk és el­lenségei a burzsoá diktatúrá­nak, — mindenki tudja; hogy ez így van (nagy taps.) A magyar nép immár saját tapasztalata alapján al­kothat véleményt a jfári és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájáról és saját élete alakulásán mérheti le e politika eredményeit. Aligha volt még magyar kormány, amelyik súlyosabb körülmé­nyek között kezdte volna munkáját. A burzsoá ellenfor­radalom már szinte benn volt a szobában, a háború pedig ott állt a küszöbön. A burzsoá ellenforradalom már meghúzta a lélekharangot a népköztársa­ság fölött, temetni akarta a dol­gozó nép évszázados, immár megvalósult álmát, a nép ha­talmát és vele a nép minden reménységét. Gyalázták nép- köztársaságunkat, gyalázták tíz esztendő minden munká­ját és eredményét. Elvtársak! Azt hiszem tudják, hogy szá- montartjuk a régi hibákat. Tudjuk, hogy volt hiba az építő munkában, de *iz év vívmányai, eredmé­nyei szentek, mert sok- millió magyar munkás, paraszt és értelmiségi al­kotta meg azokat és elle­nük senki fel nem emel­heti szentségtörő kezét. (Nagy taps.) Forradalmi munkás-paraszt kormányunkat induláskor a burzsoák, fasiszták, az árulók és imperialista gazdáik vad üvöltése, állati gyűlölete és gyilkos fegyvere fogadta. Mi azonban nem ijedtünk meg tőlük. Fájdalmasabb és nehezebb volt számunkra, hogy az el­lenségen kívül sok megzavart, becsületes ember kétkedésével és reményvesztettségével is meg kellett küzdenünk. Politikánkat az első perctől kezdve kommunista igazsá­gunkra, a magyar munkásosz­tályra, a nép szocialista haza­fiságára, a magyar nép leg­igazibb barátjának, a szoviet népnek támogatására, a nem­zetközi munkásszolidaritásra építettük — iehát sziklaszilárd, megdönthetetlen alapra! Azóta se tértünk le erről a magunk választotta útról — bár volt értetlenség is, eszmei zavar is, kishitűség is. csalogatás is, sőt fenyegetés és erőszak is ve­lünk szemben. Következetesek maradiunk, s két év szilárd, következetes politikája, a szívós munka és a harc meghozta eredményeit. Nem állítjuk, hogy nálunk már minden portán kolbászból van a kerítés, de azt nyugod­tan mondhatjuk, hogy az élet ió és normális. Van szilárd unkáshatalmunk. Népünk békében él. A Magyar Nép- köztársaság a szocialista tábor megbecsült tagja és előttünk a szocializmus mind fényesebben ragyogó napja világítja az utat. Következetes politikánk eredményei között nem a leg­utolsó — sőt talán a legelső és legfontosabb — a vezetők és a tömegek között kialakult kölcsönös bizalom, a párt. a kormány és a tömegek szoros kapcsolata, egysége ó> össze- forrottsága. Nekünk két évvel ezelőtt a Rákosi-féle vezetés okozta csalódások, majd a Nagy Imre-csoport álnok nép- csalása és bűnös árulása után kellett odaállni a nép elé és bizalmat kérni az új vezetés számára. Tettekkel kellett bi­zonyítanunk — miközben igen keményen kellett fogni az ügyeket —, hogy jót akarunk, hogy rendbehozzuk az ország dolgait és nem hatalmaskodni akarunk a nép felett, hanem becsülettel szolgálni a népet (Nagy taps.) Azt hiszem, most, két év után elmondhatjuk ön­magunkról. tetteink bizonyítják szán­dékaink őszinteségét, ered­ményeink, politikánk he­lyességét. A tömegek ezt látva, mind nagyobb bizalommal támogat­ják központi bizottságunk, kormányunk politikáját Mi, akik mint vezetők dolgozunk, köszönettel tartozunk a ma­gyar dolgozó népnek e növek­vő bizalomért és cselekvő tá­mogatásáért. Az eredmények, amelyeket e két év alatt el­értünk, népünk dolgozó' mil­lióinak munkájából születtek. Mi, a Hazafias Népfront je­löltjei. tiszta \ lelkiismerettel, emelt fővel állunk a választók elé. Büszkék vagyunk vártunk­ra. a Magyar Szocialista Mun­kásvártra. amely a tragikus helyzetből kivezette az orszá­got és a népet. Büszkék vagyunk forradalmi munkás’paraszt kormányunkra, amelyet ugyan az imperialis­ták, a reakciósok gyűlölnek, de világszerte szeretik és be­csülik mindazok, akik hívei a szocializmusnak és a népek szabadságának. (Hosszantartó nagy taps.) Legfőbb büszke­ségünk munkásosztályunk, dol­gozó népünk, amely nevelt és a súlyos helyzetben az ország élére állított bennünket. Büszkék vagyunk a népünkre, amely a testvéri népek támo­gatásával megvédte a szocia­lizmus és a béke ügyét ha­zánkban az ellenforradalmi felkeléssel szemben és bizo­nyosak vagyunk abban, hogy a választás, a szavazatok milliói megerősítik és támogatják po­litikánkat. a szavazók meg­adják a támogatást azoknak az embereknek, akik az Elnöki Tanács elnökének legmaga­sabb közjogi posztjától kezdve a legkisebb falu legegyszerűbb tanácstagjáig — ezt a politi­kát képviselik és a minden­napi életben lépésről lépésre megvalósítják. — Politikánk változatlan — folytatta Kádár János —, mert azt az élet kipróbálta, helyes­ségét igazolta. Belpolitikánk lényeges demokrácia a népnek, diktatúra a dolgozó nép ellenségeivel szemben! (Nagy taps.) Az ellenforradal­mi' bűnösök felelősségre voná­sa alapjában megtörtént. A megtévedteknek megbocsátot- tunk, zömük visszatért azóta a helyes útra. Az ellenforradal­mat azonban nem felejtjük el! Itt, az országban is, határain­kon kívül is, mindenkinek tud­nia kell, hogy sem ma, sem a jövőben senkinek nem lehet büntetlenül támadni a Magyar Népköztársaság ellen, akna­munkát folytatni a nép hátai­ig ellen! (Taps.) Rendszerün­ket az újjászervezett és újjá­született néphadseregünk és államunk más friss erői védik, köztük egy új, de jónak bizo­nyult fegyver: a városi és fa­lusi munkásnépből toborzott nagyszerű munkásőrségünk. (Nagy taps.) Társadalmi rendszerünk lé­nyeges vonása munkásosztá­lyunk vezető szerepe, amelyet tovább kell erősítenünk. Mun­kásosztályunk vezető szerepét a párt érvényesíti, ezért ne­künk az a nézetünk, hogy a társadalmi élet minden terüle­tén egyformán és általánosan érvényesülnie kell a párt irá­nyító és vezető szerepének. A munkásosztály vezette né­pi állam legfőbb politikai alapja a két nagy dolgozó osz­tály, a munkásság és a pa­rasztság szövetsége. Ügy gon­doljuk, továbbra is feladat, hogy ezt a szövetséget — amely ismét erős — még tovább szi­lárdítsuk. A munkásosztály minden fokon bevonja a hata­lom gyakorlásába a parasztság fiait. A néphatalom megvédi az egész parasztságot az átkos kapitalizmustól, segíti a terme­lésben az egyéni parasztot, ugyanakkor teljes- erővel tá­mogatja a termelőszövetkezeti parasztokat, a termelőszövet­kezeti mozgalmat, amely a fa­lun fő eszköze a szocialista társadalom felépítésének. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése az egész nép ér­deke, de mindenekelőtt magáé a dolgozó paraszt­ságé. Az egyénileg dolgozó paraszt­ság az elmúlt két évben meg­győződhetett arról, hogy a párt és a kormány következe­tesen segíti a falu szocialista átalakulását. Ez állandó és központi kérdés. AZ értelmiségről beszéd ez­után Kádár János. Megalapí­totta, hogy iparunk, mezőgaz­daságunk. termelő és alkotó munkánk eredményei nagysze­rűen bizonyítják, hogy ' az értelmiség túlnyomó többsége együtt halad u néjtpeK becsülettel végzi a maga mun­káját. — Dolgozik a mi értelmisé­günk — hangoztatta. — Nézzék meg a Brüsszeli Világkiállítá­son elért eredményeinket. Pa­vilonunk szép sikert aratott. Magyarország 46 díjat kapott, közöttük 20 nagydíjat, 25 kü­lönböző más díjat és a pavi­lonért aranycsillagot. Azt hi­szem, ez nagyszerű eredmény. (Nagy taps.) S ebben benne van a munkás, a paraszt és az értelmiség munkája is. — ■ A kultúra bizonyos terü­letein egy « árnyalattal nehe­zebb a helyzet, mint az ipar­ban dolgozó értelmiségieknél, vagy a tudományos kutatók­nál. Nem nagyon kell találgat- ni: a művészetről és az iroda- lomról beszélek. Ott kicsit ne­hezebb a helyzet. Előremen­tünk ezen a téren is és a jö­vőben még előbbre akarunk menni. Kidolgoztuk a szocia­lista művelődési politikánk irányelveit, amely sok évre előre megszabja a teendőket. Nyíltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, ha­nem szocialista kultúrál akarunk teremteni az or­szág népének. Ezért a kultúra területén is megalkuvás nélkül harcolunk minden ellenséges nézettel, de türelmesek vagyunk a tév­eszméket hordozó emberekkel szemben. Kezdettől ügyeltünk arra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, akik nem mindenben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdé­sekben egyenesen szemben áll­nak velünk. Azt akarjuk, hogy belső meggyőződésből, maguk adják fel helytelen álláspont­jukat. Az a -véleményünk, hogy helyesen cselrakedtünk. Nem igényeltünk és a jövőben sem igényelünk belső meggyőződés nélkül kinyögött frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkező­leg! Az ilyet megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kor­mányunkat, politikánkat, sen­ki sem fogja kényszeríteni ar­ra, hogy vasárnap, mondjuk a piac főterén, dicsérje art. (De­rültség.) Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogj' íróink között, íróink gondol­kodásában — most már min­denkit ideértve — mely erje­dés és változás megy végbe. ök is látják, azok is, akik na- gj'ot tévedtek, és szerintünk nagyot vétettek — merre ha­lad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind nagyobb mértékben ébredt fel bennük a lelkiisme­ret. Ki így, lú úgy — elkezdtek dolgozni. j\em igaz, hogy hallgatnak a magyar írók Ez ma már csal: a reakció ál­ma, S van még egy ténj'ező, amelyik gondolkozásra készte­ti az idősebb írónemzedéket. Abban a bizonyos félesztendő­ben, amikor ők valóban hall­gattak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olj'an fiatal költő és író van már, akinek nevével később milli­ók ismerkednek meg, mint a szocializmus és a nép ügye költőjének, írójának a nevé­vel. A városi kispolgárság dön­tő többsége a konszolidáció idején és most Is pozitív sze­repet töltött és tölt be — álla­pította meg ezután, majd így folytatta: — A városi kisiparosok, vágj' a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgoz­hatnak, tevékenykedhetnek. Nem akarunk olyan lábába esni, hogy mondjuk a fogpisz- kálót, vagy a libatoliból ké­szült kenőtollat a nagyipar ál­lítsa elő. (Derültség.) A kis­iparnak, a kisiparosoknak és a másfajta kispolgároknak megvan a maguk sajátos fel­adata, azt még sok évig nyu­godtan végezhetik. Úgy gon­doljuk, eljön az az idő, ami­kor le kell majd lépniök a kistőkés pódiumról és oda kell állmok, ahová álltak már a szövetkezetekbe tömörült kis­iparosok is, ahol a többi em­ber áll — ahol csak a munka az élet alapja. Akkor majd biztosítani kell nekik is — mint dolgozó embereknek — és gyermekeiknek is a személyes boldogulás útját. Ez az igaz­ságos és? helyes eljárás. Ami­kor azonban ezt világosan megmondjuk, meg kell mon­danom azt is, hogy nem tet­szik nekünk, ha valamelyik kispolgár elvéti a mértéket és nem éri be azzal a bizonyos — ahogy ők szeretik mondani — szolid polgári haszonnal, hanem lánckereskedelemmel, spekulációval minden évben meg akarja háromszorozni az alaptőkéjét. Ezt nem engedjük meg! (Taps.) Gazdasági intézkedést is teszünk ez ellen, s aki a törvényes előírásokat megsér­ti, azt megbüntetjük. A kis­polgárság többsége megérti, hogy ez másképp nem lehet, s helj'esli az intézkedéseket. A. kormánj' és az egyházak viszonyáról is beszélt Kádár János. — Belpolitikánk egyik je­lentős eredménj'ének tekint­jük, — mondotta többek kö­zött —, hogy jelenleg lojális a kapcsolat a kor­mány és az egyházak kö­zött. Kádár János ezután gazda­ságpolitikai kérdésekről be­szélt. Felidézte áz ellenforra­dalom okozta 22 milliárd fo­rintnyi kárt, majd így foly­tatta: — Eletek is pusztulnak el és hányódnak a nagyvilágban, őszintén megmondom, Köz­ponti Bizottságunk és kormá­nyunk sajnálja azoknak az egy­szerű, az ellenforradalmárok által félrevezetett^ beugratott fiatalembereknek / az életét, akik a néphataílom védelme­zőivel szemben esteik el. Azo­kat a fiatalokat is sajnáljuk, akik kivágtattak, úgj'mond, a szabadság földjére, hogy azu­tán mindenféle lágerek eme­letes ágyani találják mdgu* kát és megismerjék a csajka' rendszert, amely, ott létezik, nem pedig minálunk. Az ellen forr adóiam okozta gazdasági károkból kiláboltunk Tavaly hat százalékkal ma­gasabb volt az ipari termelés, mint 1955-ben, s a mezőgaz­dasági termés is igen jó volt. Az idén az első kilenc hó­napban az ipari termelés már 14 százalékkal haladja meg cr tavalyit. — Sokan az ellenforrada­lom után — art hitték akkor, hogy a pénz tönkremegy. Lá­zasan vásároltak. Mi azon­ban győztük áruval! Most 17 milliárd forint ér­tékű áru van az üzletekben és a raktárakban. Tessék nyu­godtan vásárolni! (Nagy taps.) Most 2100 millió forint taika- rékbetét van az országban. Dolgozóinknak ezt a törekvé­sét dicsérendőnek, jónak tart­juk a saját szempontjukból is is az ország szempontjából is. — Az élessínvonal — mint ismeretes, — tavaly 14—16 százalékkal növekedett. A sta­tisztikusok most alaposabban utána számoltak és azt mond­ják, hogy a korábbihoz ké­pest tavaly nem 14—16 szá­zalékkal, hanem pontosabban 16 százalék fölé emelkedett az életszínvonal. Én ilyen dol­gokban konzervatív zagyok és inkább a réginél maradok, 14—16 százaléknál. Ha 17 szá­zalékot kapok, nem fogok ha­ragudni, ha előzőleg csak ti­zennégyet mondtunk. Viszont ha előzőleg 17 százalékot mondtunk volna és csak 14 százalékot értünk volna el, akkor mindenki haragudna. Bocsássanak meg, hogy ha nagy dolgokkal tréfál az em­ber, de van egy terület, ahol megint élenjáró szerepünk van. Miről van szó? Az egy főre jutó kalóriafogyasztás Olaszországban 2570, Hollan- diában 2910, Ausztriában 2940, Angliában 3230, a Ma­gyar Népköztársaságban pedig 3240, ha 10 kalóriával is, de már megelőztük az Egyesült Államokat is, Angliát is — ha még nem is az egy főre szá­mított termelésben, — de az evésben. (Derültség.) — Ismét komolj'ra fordítva a szót — az elért eredmény maga nagy és megmutatkozik annak az elvnek az érvénye­sülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járni a dol­gozók életszínvonalának emelkedéséveL Nyugodtan állíthatom, hogy nálunk ez elv gyakorlatban is megvalósul. Gazdasági előre­haladásunkban is két tényező (Folytatás a Z. oldalomj

Next

/
Thumbnails
Contents