Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-17 / 227. szám
♦ VHÁO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 227. szám ARA: 50 FILLÉR 1958. október 17., péntek .................................................................. Su ha Andor: riport-változat egv elvi témára M Gvurkó Géza: RÉGI VÁLASZTÁSOK ★ AZ ARANYBORJ 0 — KÖZELRŐL ISMERJÜK MEG EGYMÁST ★ RÉGEN ÍGÉRT A KÉPVISELŐ ÜR ★ MEZŐGAZDASÁGI TANÁCSADÓ ★ HÍREK — SPORT 4 Tetteink, eredményeink bizonyítják politikánk helyességét Szerdán as angyalföldi nagygyűlésen beszédet mondott Kádár János elvtársi az MSZMl* Központi Bizottságának ti kára A 7. amerikai nagytőkések — kezdte beszédét Kádár János — nemrég újból kimester- kedték, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, napirendre tűzzék az általuk gyártott, úgynevezett magyar kérdést. Mesterkedéseiket a legkülönbözőbb torzításokkal, uj- j ükből szopott rémtörténetekkel szokták alátámasztani. Ha az általuk terjesztett zagyva- ságoknak és rágalmaknak csak egy tizede igaz lenne. akkor a Duna—Tisza mentén már egyetlen teremtett lélek: sem élne. (derültség). Ezzel szemben népünk teljes létszámban — igaz ez a szám nem nagyon nagy, nem egészen tízmillió — de jó egészségben, békében dolgozik Magyarországon (nagy taps) és éli a maga törvényes alkotmányán nyugvó, normális életét. A választási előkészületekről szólva hangsúlyozta, hogy a választás munka is, politikai harc is. A jelölőgyűléssorozatnak már körülbelül negyven százaléka lezajlott. A nagy városokban; a gyárakban éppúgy, mint a falvakban körülbelül kétszerannyi ember vesz részt a jelölögyűlésekeri, mint legutóbb. Választás előtt állunk, jelöltek vágjunk, szólnunk kell politikánkról, — folytatta Kádár János. Politikánk nyílt, nem rejtettük téka alá céljainkats mi a kommunizmus hívei vagyunk. New York államban kormányzót választanak ezekben a napokban. Két jelölt van. Az egyik ismertebb nevű Rockefeller multimilliomos, a másikat nálunk kevésbé ismerik, de szintén multimilliomos. Aligha hiszem, hogy ők azzal állhatnának oda, a választók elé: kérem mi a multimilliomosokat és diktatúrájukat képviseljük. Kénytelenek azt mondani, hogy a dolgozók érdekében akarnak tevékenykedni. Ki hiszi ezt. ki nem? Az más kérdés! De nem nehéz eldönteni: amikor mi azt mondjuk, hogy a munkásosztály embereiként jöttünk, a proletárdiktatúra, a munkás-nemzetköziség, a magyar—szovjet barátság hívei vagyunk és ellenségei a burzsoá diktatúrának, — mindenki tudja; hogy ez így van (nagy taps.) A magyar nép immár saját tapasztalata alapján alkothat véleményt a jfári és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájáról és saját élete alakulásán mérheti le e politika eredményeit. Aligha volt még magyar kormány, amelyik súlyosabb körülmények között kezdte volna munkáját. A burzsoá ellenforradalom már szinte benn volt a szobában, a háború pedig ott állt a küszöbön. A burzsoá ellenforradalom már meghúzta a lélekharangot a népköztársaság fölött, temetni akarta a dolgozó nép évszázados, immár megvalósult álmát, a nép hatalmát és vele a nép minden reménységét. Gyalázták nép- köztársaságunkat, gyalázták tíz esztendő minden munkáját és eredményét. Elvtársak! Azt hiszem tudják, hogy szá- montartjuk a régi hibákat. Tudjuk, hogy volt hiba az építő munkában, de *iz év vívmányai, eredményei szentek, mert sok- millió magyar munkás, paraszt és értelmiségi alkotta meg azokat és ellenük senki fel nem emelheti szentségtörő kezét. (Nagy taps.) Forradalmi munkás-paraszt kormányunkat induláskor a burzsoák, fasiszták, az árulók és imperialista gazdáik vad üvöltése, állati gyűlölete és gyilkos fegyvere fogadta. Mi azonban nem ijedtünk meg tőlük. Fájdalmasabb és nehezebb volt számunkra, hogy az ellenségen kívül sok megzavart, becsületes ember kétkedésével és reményvesztettségével is meg kellett küzdenünk. Politikánkat az első perctől kezdve kommunista igazságunkra, a magyar munkásosztályra, a nép szocialista hazafiságára, a magyar nép legigazibb barátjának, a szoviet népnek támogatására, a nemzetközi munkásszolidaritásra építettük — iehát sziklaszilárd, megdönthetetlen alapra! Azóta se tértünk le erről a magunk választotta útról — bár volt értetlenség is, eszmei zavar is, kishitűség is. csalogatás is, sőt fenyegetés és erőszak is velünk szemben. Következetesek maradiunk, s két év szilárd, következetes politikája, a szívós munka és a harc meghozta eredményeit. Nem állítjuk, hogy nálunk már minden portán kolbászból van a kerítés, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az élet ió és normális. Van szilárd unkáshatalmunk. Népünk békében él. A Magyar Nép- köztársaság a szocialista tábor megbecsült tagja és előttünk a szocializmus mind fényesebben ragyogó napja világítja az utat. Következetes politikánk eredményei között nem a legutolsó — sőt talán a legelső és legfontosabb — a vezetők és a tömegek között kialakult kölcsönös bizalom, a párt. a kormány és a tömegek szoros kapcsolata, egysége ó> össze- forrottsága. Nekünk két évvel ezelőtt a Rákosi-féle vezetés okozta csalódások, majd a Nagy Imre-csoport álnok nép- csalása és bűnös árulása után kellett odaállni a nép elé és bizalmat kérni az új vezetés számára. Tettekkel kellett bizonyítanunk — miközben igen keményen kellett fogni az ügyeket —, hogy jót akarunk, hogy rendbehozzuk az ország dolgait és nem hatalmaskodni akarunk a nép felett, hanem becsülettel szolgálni a népet (Nagy taps.) Azt hiszem, most, két év után elmondhatjuk önmagunkról. tetteink bizonyítják szándékaink őszinteségét, eredményeink, politikánk helyességét. A tömegek ezt látva, mind nagyobb bizalommal támogatják központi bizottságunk, kormányunk politikáját Mi, akik mint vezetők dolgozunk, köszönettel tartozunk a magyar dolgozó népnek e növekvő bizalomért és cselekvő támogatásáért. Az eredmények, amelyeket e két év alatt elértünk, népünk dolgozó' millióinak munkájából születtek. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei. tiszta \ lelkiismerettel, emelt fővel állunk a választók elé. Büszkék vagyunk vártunkra. a Magyar Szocialista Munkásvártra. amely a tragikus helyzetből kivezette az országot és a népet. Büszkék vagyunk forradalmi munkás’paraszt kormányunkra, amelyet ugyan az imperialisták, a reakciósok gyűlölnek, de világszerte szeretik és becsülik mindazok, akik hívei a szocializmusnak és a népek szabadságának. (Hosszantartó nagy taps.) Legfőbb büszkeségünk munkásosztályunk, dolgozó népünk, amely nevelt és a súlyos helyzetben az ország élére állított bennünket. Büszkék vagyunk a népünkre, amely a testvéri népek támogatásával megvédte a szocializmus és a béke ügyét hazánkban az ellenforradalmi felkeléssel szemben és bizonyosak vagyunk abban, hogy a választás, a szavazatok milliói megerősítik és támogatják politikánkat. a szavazók megadják a támogatást azoknak az embereknek, akik az Elnöki Tanács elnökének legmagasabb közjogi posztjától kezdve a legkisebb falu legegyszerűbb tanácstagjáig — ezt a politikát képviselik és a mindennapi életben lépésről lépésre megvalósítják. — Politikánk változatlan — folytatta Kádár János —, mert azt az élet kipróbálta, helyességét igazolta. Belpolitikánk lényeges demokrácia a népnek, diktatúra a dolgozó nép ellenségeivel szemben! (Nagy taps.) Az ellenforradalmi' bűnösök felelősségre vonása alapjában megtörtént. A megtévedteknek megbocsátot- tunk, zömük visszatért azóta a helyes útra. Az ellenforradalmat azonban nem felejtjük el! Itt, az országban is, határainkon kívül is, mindenkinek tudnia kell, hogy sem ma, sem a jövőben senkinek nem lehet büntetlenül támadni a Magyar Népköztársaság ellen, aknamunkát folytatni a nép hátaiig ellen! (Taps.) Rendszerünket az újjászervezett és újjászületett néphadseregünk és államunk más friss erői védik, köztük egy új, de jónak bizonyult fegyver: a városi és falusi munkásnépből toborzott nagyszerű munkásőrségünk. (Nagy taps.) Társadalmi rendszerünk lényeges vonása munkásosztályunk vezető szerepe, amelyet tovább kell erősítenünk. Munkásosztályunk vezető szerepét a párt érvényesíti, ezért nekünk az a nézetünk, hogy a társadalmi élet minden területén egyformán és általánosan érvényesülnie kell a párt irányító és vezető szerepének. A munkásosztály vezette népi állam legfőbb politikai alapja a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetsége. Ügy gondoljuk, továbbra is feladat, hogy ezt a szövetséget — amely ismét erős — még tovább szilárdítsuk. A munkásosztály minden fokon bevonja a hatalom gyakorlásába a parasztság fiait. A néphatalom megvédi az egész parasztságot az átkos kapitalizmustól, segíti a termelésben az egyéni parasztot, ugyanakkor teljes- erővel támogatja a termelőszövetkezeti parasztokat, a termelőszövetkezeti mozgalmat, amely a falun fő eszköze a szocialista társadalom felépítésének. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése az egész nép érdeke, de mindenekelőtt magáé a dolgozó parasztságé. Az egyénileg dolgozó parasztság az elmúlt két évben meggyőződhetett arról, hogy a párt és a kormány következetesen segíti a falu szocialista átalakulását. Ez állandó és központi kérdés. AZ értelmiségről beszéd ezután Kádár János. Megalapította, hogy iparunk, mezőgazdaságunk. termelő és alkotó munkánk eredményei nagyszerűen bizonyítják, hogy ' az értelmiség túlnyomó többsége együtt halad u néjtpeK becsülettel végzi a maga munkáját. — Dolgozik a mi értelmiségünk — hangoztatta. — Nézzék meg a Brüsszeli Világkiállításon elért eredményeinket. Pavilonunk szép sikert aratott. Magyarország 46 díjat kapott, közöttük 20 nagydíjat, 25 különböző más díjat és a pavilonért aranycsillagot. Azt hiszem, ez nagyszerű eredmény. (Nagy taps.) S ebben benne van a munkás, a paraszt és az értelmiség munkája is. — ■ A kultúra bizonyos területein egy « árnyalattal nehezebb a helyzet, mint az iparban dolgozó értelmiségieknél, vagy a tudományos kutatóknál. Nem nagyon kell találgat- ni: a művészetről és az iroda- lomról beszélek. Ott kicsit nehezebb a helyzet. Előrementünk ezen a téren is és a jövőben még előbbre akarunk menni. Kidolgoztuk a szocialista művelődési politikánk irányelveit, amely sok évre előre megszabja a teendőket. Nyíltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, hanem szocialista kultúrál akarunk teremteni az ország népének. Ezért a kultúra területén is megalkuvás nélkül harcolunk minden ellenséges nézettel, de türelmesek vagyunk a téveszméket hordozó emberekkel szemben. Kezdettől ügyeltünk arra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, akik nem mindenben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdésekben egyenesen szemben állnak velünk. Azt akarjuk, hogy belső meggyőződésből, maguk adják fel helytelen álláspontjukat. Az a -véleményünk, hogy helyesen cselrakedtünk. Nem igényeltünk és a jövőben sem igényelünk belső meggyőződés nélkül kinyögött frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkezőleg! Az ilyet megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikánkat, senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap, mondjuk a piac főterén, dicsérje art. (Derültség.) Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogj' íróink között, íróink gondolkodásában — most már mindenkit ideértve — mely erjedés és változás megy végbe. ök is látják, azok is, akik na- gj'ot tévedtek, és szerintünk nagyot vétettek — merre halad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind nagyobb mértékben ébredt fel bennük a lelkiismeret. Ki így, lú úgy — elkezdtek dolgozni. j\em igaz, hogy hallgatnak a magyar írók Ez ma már csal: a reakció álma, S van még egy ténj'ező, amelyik gondolkozásra készteti az idősebb írónemzedéket. Abban a bizonyos félesztendőben, amikor ők valóban hallgattak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olj'an fiatal költő és író van már, akinek nevével később milliók ismerkednek meg, mint a szocializmus és a nép ügye költőjének, írójának a nevével. A városi kispolgárság döntő többsége a konszolidáció idején és most Is pozitív szerepet töltött és tölt be — állapította meg ezután, majd így folytatta: — A városi kisiparosok, vágj' a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgozhatnak, tevékenykedhetnek. Nem akarunk olyan lábába esni, hogy mondjuk a fogpisz- kálót, vagy a libatoliból készült kenőtollat a nagyipar állítsa elő. (Derültség.) A kisiparnak, a kisiparosoknak és a másfajta kispolgároknak megvan a maguk sajátos feladata, azt még sok évig nyugodtan végezhetik. Úgy gondoljuk, eljön az az idő, amikor le kell majd lépniök a kistőkés pódiumról és oda kell állmok, ahová álltak már a szövetkezetekbe tömörült kisiparosok is, ahol a többi ember áll — ahol csak a munka az élet alapja. Akkor majd biztosítani kell nekik is — mint dolgozó embereknek — és gyermekeiknek is a személyes boldogulás útját. Ez az igazságos és? helyes eljárás. Amikor azonban ezt világosan megmondjuk, meg kell mondanom azt is, hogy nem tetszik nekünk, ha valamelyik kispolgár elvéti a mértéket és nem éri be azzal a bizonyos — ahogy ők szeretik mondani — szolid polgári haszonnal, hanem lánckereskedelemmel, spekulációval minden évben meg akarja háromszorozni az alaptőkéjét. Ezt nem engedjük meg! (Taps.) Gazdasági intézkedést is teszünk ez ellen, s aki a törvényes előírásokat megsérti, azt megbüntetjük. A kispolgárság többsége megérti, hogy ez másképp nem lehet, s helj'esli az intézkedéseket. A. kormánj' és az egyházak viszonyáról is beszélt Kádár János. — Belpolitikánk egyik jelentős eredménj'ének tekintjük, — mondotta többek között —, hogy jelenleg lojális a kapcsolat a kormány és az egyházak között. Kádár János ezután gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt. Felidézte áz ellenforradalom okozta 22 milliárd forintnyi kárt, majd így folytatta: — Eletek is pusztulnak el és hányódnak a nagyvilágban, őszintén megmondom, Központi Bizottságunk és kormányunk sajnálja azoknak az egyszerű, az ellenforradalmárok által félrevezetett^ beugratott fiatalembereknek / az életét, akik a néphataílom védelmezőivel szemben esteik el. Azokat a fiatalokat is sajnáljuk, akik kivágtattak, úgj'mond, a szabadság földjére, hogy azután mindenféle lágerek emeletes ágyani találják mdgu* kát és megismerjék a csajka' rendszert, amely, ott létezik, nem pedig minálunk. Az ellen forr adóiam okozta gazdasági károkból kiláboltunk Tavaly hat százalékkal magasabb volt az ipari termelés, mint 1955-ben, s a mezőgazdasági termés is igen jó volt. Az idén az első kilenc hónapban az ipari termelés már 14 százalékkal haladja meg cr tavalyit. — Sokan az ellenforradalom után — art hitték akkor, hogy a pénz tönkremegy. Lázasan vásároltak. Mi azonban győztük áruval! Most 17 milliárd forint értékű áru van az üzletekben és a raktárakban. Tessék nyugodtan vásárolni! (Nagy taps.) Most 2100 millió forint taika- rékbetét van az országban. Dolgozóinknak ezt a törekvését dicsérendőnek, jónak tartjuk a saját szempontjukból is is az ország szempontjából is. — Az élessínvonal — mint ismeretes, — tavaly 14—16 százalékkal növekedett. A statisztikusok most alaposabban utána számoltak és azt mondják, hogy a korábbihoz képest tavaly nem 14—16 százalékkal, hanem pontosabban 16 százalék fölé emelkedett az életszínvonal. Én ilyen dolgokban konzervatív zagyok és inkább a réginél maradok, 14—16 százaléknál. Ha 17 százalékot kapok, nem fogok haragudni, ha előzőleg csak tizennégyet mondtunk. Viszont ha előzőleg 17 százalékot mondtunk volna és csak 14 százalékot értünk volna el, akkor mindenki haragudna. Bocsássanak meg, hogy ha nagy dolgokkal tréfál az ember, de van egy terület, ahol megint élenjáró szerepünk van. Miről van szó? Az egy főre jutó kalóriafogyasztás Olaszországban 2570, Hollan- diában 2910, Ausztriában 2940, Angliában 3230, a Magyar Népköztársaságban pedig 3240, ha 10 kalóriával is, de már megelőztük az Egyesült Államokat is, Angliát is — ha még nem is az egy főre számított termelésben, — de az evésben. (Derültség.) — Ismét komolj'ra fordítva a szót — az elért eredmény maga nagy és megmutatkozik annak az elvnek az érvényesülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járni a dolgozók életszínvonalának emelkedéséveL Nyugodtan állíthatom, hogy nálunk ez elv gyakorlatban is megvalósul. Gazdasági előrehaladásunkban is két tényező (Folytatás a Z. oldalomj