Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-12 / 223. szám

4

NEPOJSÁG

1058. október 12., vasárnap

A minap levelet hozott a posta annak a lapnak szerkesztősége címére, amelynek történetesen munkatársa vagyok. A levél tömör volt és világos, írója, Kulcsár Ödön hívta fel a Népújság szerkesztősége szíves figyelmét, hogy „a sajtóetikai szokásoknak megfelelően az Élet és Irodalom folyó hó 3-i számában megjelent „Viszontválasz helyett” című írást lapunk közölni szíveskedjék”. Egyrészt tehát erre a rövid, de sokat sejtető levélre adandó kötelező válasz, másrészt az, hogy az Élet és Irodalom „Viszontválasz helyett” (?) címmel reflektált a Népújság bírálatára,

— nos, ez adta kezembe a tollat, hogy ebben a formában mondjak el néhány megjegyzést a két lap között kialakult vitával kapcsolatban.

„Honni sóit qui mai y pen- se” — szégyellje magát, ki rosszra gondol. Ezt a jelszót, ha létrehozói ma már a történelem nem dicső múltjába is vesztek, ezt a jelszót kell és lehet is a vita mottójául feljegyezni. Jóra gondoltunk mi mind a ketten, a szocialista kultúrára, a mai magyar irodalomra, az irodalmi, a kulturális élet, sajnos, nagyon is számottevő problémáinak megoldására. S ezért semmilyen vita, semmilyen fórumon nem lehet elég és nem lehet finomkodó, sem a lényeget megkerülő. S az csak külön örvendetes, hogy hazánk egyetlen országos irodalommal foglalkozó újságja és egy, a 19 megye napilapjai közül vált szót egymással, bírálva egymás álláspontját, nézetét, megállapításait.

Kis túlzással: akkor lenne Itt a Kánaán, ha ezek a viták általánosak, következetesek lennének, az egész országot, minden újságot ad arma szólítanák. A kommunista bírálat, ügyünk nem tűr meg kispolgári kenetteljességet, óvatos I^q- rülírást. Különben is az igazságnak van egy könyörtelen tulajdonsága: hogy nem helyhez, névhez, ranghoz kötött, hanem csak és egyedül önmagához: az igazsághoz.

Hogy a két lap közül melyik képviseli az igazságot e vitában, amelynek egyik állomása Suha Andor szeptember 21-i cikke, másik az Élet és Irodalom válasza és harmadik e néhány gondolat, azt nemcsak nagyképűség volna a „történelemre” bízni, de hasznos se, még a történelem számára sem.

Eger kulturális hagyományai közismertek, azokat most sem méltatni, sem felsorolni nem akarom. Közismertek, foglalkozott ezzel az Élét és Irodalom is és foglalkozott, nem is keveset a Népújság is. Eger / mai kulturális élete, általában < »'kulturális forradalom vív- < Hiányainak helyi megnyilvá- < nulásai országosan, elsősorban < ugyancsak az Élet és Irodalom < hasábjairól ismeretesek, amely <

— tény és való — viszonylag <

rövid idő alatt háromszor is S foglalkozott a várossal, sőt Fo- 5 dór József Kossuth-díjas köl- > tő, a lap szerkesztő bizottsága- > nak tagja, legutóbb a Magyar > Nemzetben is írt erről a kér- < désről. Az is több volna, minti rosszindulat, ha azt állítanám, < hogy ezek a cikkek nem nyúj- < tottak volna bizonyos terüle- < ten számottevő segítséget a ] városnak. s

De az már nem rosszindu- í lat, hanem a tények igazsága, < hogy ezek a cikkek általában < hangjukban, s számos kitéte- < lükben, részletében és a való < helyzet félreismeiése és ebből s levont következtetései miatt s nem egyeztek a város dolgo-5 zóinak véleményével. Nem 5 egyeztek, s hem azért, mert < akit bírálnak, az sziszeg, hanem azért, hogy amiért bíráltak, amit megállapítottak, az nem felelt meg az igazságnak (durva megállapítás, de sajnos, igaz) és ezért már valóban jogos a sziszegés.

Suha Andor említett cikke alapjaiban ezt a kérdést feszegette, teljes joggal, okkal és helyi ismerettel, — elsősorban Kulcsár Ödön „Kell-e az egrieknek kultúra?” című háromhasábos írása nyomán. Le1958. október 12, vasárnap:

A lengyel néphadsereg napja. (A ienino-i csata évfordulója — 1943.)

1856-ban halt meg Richard Gu- yon, a szabadságharc angol származású honvédtábornoka.

1958. október 13, hétfő:

1828-ban született Johanna Wagner német énekesnő és színésznő.

1881-ben született Eugénie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke.

1823-ban született Lisznyai Kálmán költő.

V Névnap O

Ne feledjük, hétfőn:

KÁLMÁN, EDE kedden:

BEATRIX

— VASÁRNAP, október 12-én, este 7 órai kezdettel Hököm színház címmel előadást tart a hatvani kultúr- ház irodalmi színpada.- A NAPOKBAN SZÁLLÍTJÁK az egri Dohánygyárból a kiváló minőségű új Jawa szivar első szállítmányát a budapesti elosztóba. Ez alkalommal 20 600 darabot osztanak el az ország különböző dohányárudáiban.

— NAGYKÖKÉNYES tanácsának irányító és szervező tevékenységét vitatja meg a hatvani járási tanács csütörtöki ülésén.- AZ EGRI MŰVELŐDÉSI Házban október 15-én helyesírási tanfolyam indul: A foglalkozások minő.en héten szerdán este 6-tól 9-ig lesznek.

— AZ EGRI VÁROSI Művelődési Ház bábszínház csoportja október 17-én, pénteken Kerecsenden tart előadást. Az előadást a községi vöröskereszt rendezi. A bevételt az épülő új egészségházra fordítják.- A HEVESI jár. tanács végrehajtó bizottsága október 16-i ülésén a tanácsválasztással kapcsolatos előkészítő munkálatokat beszéli meg.

műsora ,

Egerben délután fél 4 és fél 8 órakor:

SZABAD SZÉL (Bérletszünet)

Domoszlón este 7 órakor:

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Alkohol

szekér

Csak helyeselni lehet, hogy az egyre növekvő közúti forgalom, a balesetelhárítás biztosítására rendszeres ellenőrzést tartanak a rendőrségi szervek. Szükség is van erre! De arra is szükség lenne. hogy a közúti ellenőrzések alkalmával ne csak a gépkocsikat vizsgálják felül, hanem a szekereket is, — különösen este. 1958. október 9-én Hatvan—Eger között legalább kétszáz szekérrel találkoztunk, de jó, ha ezek közül tíz volt kivilágítva. A

többi lámpa nélkül, nem egtf* szer az út, közepén, alvó ka* csisával baktatott célja felit a gépkocsivezetők és az utasok legnagyobb „örömére”.

Nemcsak az alkohol, de ki- világítatlan, a közúti közlekedés szabályait egyébként is figyelmen kívül hagyva közlekedő szekerek is okozói lehetnek, mintahogy voltak is, súlyos baleseteknek. Felhívjuk a rendőrség figyelmét, rendszeresítse hát a szekerek — elsősorban esti — ellenőrzését is.

Az igazgató fogadóórája és ami utána következett

Áthelyezéssel kerültem az egri Finomszerelvénygvárba a Mátravidéki Fémművektől, hogy együtt lehessek a családommal. Az üzemben, éppúgy, mint előző munkahelyemen, iparkodtam úgy ellátni feladatomat, hogy ne legyen panasz munkámra. Amikor úgy éreztem, elfogadhatóan dolgozom, órabér-emelést kértem. Szóban közölték velem, hogy ötven fillérrel megemelték órabéremet, de ezt az órabéremelést azóta sem kaptam meg. Ezután kértem, hogy adjanak olyan munkakört, ahol magasabb órabért kaphatok, mert jelenlegi munkahelyemen csak öt órán át tudok dolgozni, három órán át alig van anyag.

Az igazgató fogadóóráján is előadtam kérésemet, s Ígéretet kaptam, hogy áthelyeznek más munkakörbe, vagy elengednek a vállalattól és erről

egy héten belül értesítenek. Sajnos, az értesítés is elmaradt, mint az órabéremelés.

Amikor megkérdeztem aa igazgató elvtársat, hogy mit döntöttek az ügyemben, a válasz igen meglepett. Azt felelte kérdésemre, hogy „nem hívta magát ide senki, menjen el önkényesen!” Ez a válasz nagyon fájt, mert ha kérésemet egyenesen, őszintén visz- szautasítja, akkor sem esett volna olyan rosszul, mint ez a válasz. Megértettem volna, mint ahogy megértettem, mikor fele fizetésért kellett dolgozni a termelés zavartalanságáért, mei-t akkor emberségesen, őszintén közölték velem.

Véleményem szerint emberségesebben, több megértéssel ^kellene foglalkozni a munkásokkal, mégha elutasító választ is kell adni kérésére.

Simon Sándor,

35-ös üzem.

... hogy furcsa módon szoktatják takarékosságra a dán fiatalokat. Az egyik törvény

EGRI VÖRÖS CSILLAG

Főutca

Matiné: Tanár úr kérem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Országúton Matiné: Bűvös szék GYÖNGYÖSI PUSKIN Múló évek Matiné: Aranyantilop HATVANI VÖRÖS CSILLAG Csendes Don (I. rész)

Matiné: Fiú HATVANI KOSSUTH örvényben FÜZESABONY Chaplin-parádé

Matiné: Volt egyszer egy király PÉTERVÁSARA

Akasztottak lázadása Matiné: Látogatás a felhőkből HEVES

Legenda a szerelemről Matiné: Volt egyszer egy király EGRI BÉKE

Csendes Don (I. rész)

EGRI LAJOSVÄROSI MOZI Éjjeli őrjárat

értelmében a 25 éven aluli adófizetők választhatnak, hogy a félévi jövedelemadónak megfelelő összeget a bankba teszik-e, vagy ennek az ősz- szegnek 25 százalékát befizetik pótadó címén.

... hogy az Azerbajdzsán

Tudományos Akadémia tudósai a kaukázusi hegyek között történelmi emlékeket kutatva megtalálták Hadzsi Murát sírját.

... hogy érdekes nászajándékot kapott egy ifjú angol házaspár. A család egyik barátja megígérte nászajándék helyett, hogy minden héten kétszer vigyáz a leendő gyermekre, hogy a fiatalok szórakozhassanak. Azóta 18 hónap telt el, és a jóbarátnak alkalma van már arra, hogy ígéretét teljesítse.

.... hogy egy francia pékmester feltalálta az örök friss kenyeret. Le Havreban már nagy mennyiségben gyártják, s valószínű elterjed a világ többi részén is.

férfiák teregetik a salakot, és méterről méterre halad a munka. Az első napon a földművesszövetkezet dolgozói jöttek el testületileg járdát építeni. Ök 75 méteres szakasz elkészítését vállalták. Az egész munkát Kovács Péter vezeti, mint szakember, mellette van négy állandóan fizetett napszámos, a többi ember pedig társadalmi munkás.

Az Állami Gazdaság díjmentesein adja a salakot, a Szabad Nép Tsz ingyen vállalta a szállítások egy részét. A munkákban műszaki segítséget nyújt Dorkó elvtárs, a járási tanács alkalmazottja, itt szorgoskodik Káli János tanácstag jelölt is, s az egész munka mozgósítója, szervezője és elindítója Pásztor János iskolaigazgató. Napok kérdése csupán, s a telep lakói már az új járdán közlekedhetnek. a fenti példák, és a

többiek is világosan bizonyítják a különbséget, amely a múlt rendszer urainak hamis ígérgetése, és a mi rendszerünk alkotó ereje között van. ígérték az urak — valóra váltotta a nép, az a nép, amely 14 éve felszabadult a rabságból, és már maga intézi r- sának irányítását. Érdemes elgondolkozni ezen a Különbségen, mely napnál világosabban igazolja, hogy mire képes a nép, ha szabad?

dennap annyi ember sürgölődik ott, hogy egy kisebb hetipiacnak is beillenék. A Hazafias Népfront itt utcák és házcsoportok szerint hívta össze a lakosságot, és mindenhol elmondották a népnek a következőket: A községi tanácsnak van ugyan pénze a járda építésére, de az nem sok. Mindössze ötvenezer forintot tudnak adni. Ha most ezzel hozzákezdünk az építéshez, négyszáz méternél többre nem tudnánk haladni. Akarja-e a lakosság, hogy a telepi járda csak 400 méter hosszú legyen, amikor egy kis közös segítséggel az egész Szabadság utcát kikövezhetjük? Készséggel segítünk —, hangzott az egyöntetű válasz, — hisz ez mindenki érdeke.

ELŐKERÜLT A PAPÍR és ceruza, mindenki elmondotta, hegy mikor ér rá, hány munkanapot tud rászánni a közös munkára. A végeredmény nagyszerű lett. A társadalmi munka értéke' mintegy 150 ezer forintot tesz ki, és így 1200 méter hosszúságban lehet járdát építeni.

Megkezdődött a munka, és azóta mindennap 25—30 ember forgolódik itt. Serényen hordják a vizet az asszonyok, keverik a betonhabarcsot* a

Régen az urak csak ígérgettek — ma valóra váltja a nép

gyei, hogy ebből majd sok mindent elkészítenek a községben. Sohasem valósult meg ez az ígéret, legalábbis a múltban, az urak országában nem. Most pedig? Tessenek csak széjjel nézni a községben, hogy a gépállomás létesítésétől kezdve mennyi minden valósult meg az elmúlt 14 esztendő alatt.

Füzesabony község öreg veteránjai elmondták, hogy a harmincas években egy bizonyos Bobory nevű nagyságos úr volt a község akkori képviselője. Elhangzottak a kortesbeszédek, s a község lakossága küldöttségileg kérte a képviselő urat, segítse egy-két dologgal a község fejlesztését. Kérték, hogy segítsen a tűrhetetlen közlekedési viszonyok- megjavításában, valamiképpen járuljon hozzá a jelenlegi Kossuth-, a Széchenyi, s Temető utca járdásításához. A képviselő úr — mint a többi hasonszőrű társai — mindent megígért, de semmit sem tett.

Ma viszont a község főbb közlekedési útjait járdával látta el a nép állama, a község dolgozóinak összefogása Menjünk csak végig a telepi rész fő utcáján, a Szabadság úton. Október eleje óta múlván, s ez a folytatás már a mai világban, a népi demokrácia rendszerében zajlott le. Feldebrő község tanácsa és a Hazafias Népfront nyílt szóval, ötletes kezdeményezéssel fordult a néphez. Végezzük el ezt a munkát magunk, a saját erőnkből, társadalmi ösz- szefogással. S a község lakossága pedig — bízva a jó ügy sikerében — egy emberként hozzájárult a község útjainak portalanításához. Egymás után készültek el a járdák, és időközben a községen áthaladó Kápolna—Verpelét-i útvonal is újjáépült, államunk támogatásával. A tizenkét kilométeres útszakasz kiépítése több százezer forintba került az államnak, de mégis elkészült. Megvalósult tehát a debrőiek régi álma. A községen áthaladó járművek nem verik fel a port, rendes, tiszta és

egészséges lett a közlekedés.

hasonló szép példákkal a járás és a megye minden községében találkozhatunk. Sarud községben például az egyik jelölő gyűlésen idős bácsika kért szót. ö is a múltra emlékezett. Elmondotta, hogy régen nem egy esetben 25—30 százalékos,

úgynevezett pótadót is behajtottak rajtuk, azzal az ürügy(Tudósítónkitól.)

A KÖZELMÚLTBAN egy

gyűlésen vettem részt, ahol a Hazafias Népfront füzesabonyi járási elnöksége tartott megbeszélést. Elhangzott a beszámoló, sok szó esett a választási feladatokról, és többek között az is felvetődött, milyen is volt a választás régen, a felszabadulás előtti időkben, amikor még a grófok, bárók, és méltóságosok voltak a nép „képvselői.“

A hozzászólások során Bá- tori elvtárs, Feldebrő község küldötte kért szót, és érdekes példát mondott el az egykori képviselők magatartásáról. — A mi környékünknek annak idején Beniczky méltóságos úr volt a képviselője. A megválasztásához természetesen

szükség volt a nép szavazatára, ezért nagyhangú kortesbeszédeket tartott, és ígéretekkel húzta el a mézes madzagot az emberek orra előtt, így ígérte meg a feldebrőiek- nek, hogy portalan utat csináltat a községen keresztül, miért is nyeljék az ő választópolgárai egész éven át azt az átkozott port.

így szólt a hangzatos ígéret, de mondanunk sem kell, hogy ez mindvégig csak ígéret maradt. Beniczky úr megkapta a képviselői mandátumot, de utána esze ágában sem volt valóra váltani az ígéretét.

A történetnek folytatása is

Vita, vagy kinyilatkoztatás

— néhány megjegyzés irodalmi lapunknak

most lapozták fel a Népújság számait, honnan Kulcsár Ödön megállapítása, hogy tartalmasabb, jobban szerkesztett irodalmi mellékletre van szükség? Függetlenül most attól, hogy ez igaz-e és mennyiben igaz? Ha most legalább fellapozták, akkor hogyan? — hisz a Népújság politikai napilap — és nem kulturális — lévén, mégis jelentős teret szentel nemcsak a város, de a megye, sőt az ország kulturális életének is. Minden olvasónk tudja ezt, olvasta és egyetértett megállapításainkkal, vagy éppen bírálta azt,

S ha már fellapozták, akkor a válaszban — legalább a válaszban -- miért nem tette meg az Élet és Irodalom azt, amit eddig elfelejtett, hogy kicsit alaposabban, akár nagyon keményen is, de segítőén, baráti hangon bírálja a lap ez irányú munkáját. Higgyék el, e lap minden munkatársa — ha még szívta volna is a fogát — tanulságul vette volna ezt, minthogy annak vette volna mindaz,' aki tollán, szívén keresztül kapcsolatot tart a párt megyei lapjával.

Nem akarok most arra kitérni, hogy az Élet és Irodalom megjelent cikkeiben sok az ellentmondás Eger irodalmi élete értékelésében, hogy volt olyan cikkíró, aki nem is vett észre itt életet, s volt olyan, aki talán túl is becsülte a jószándékú próbálkozást. De arra feltétlen, hogy majd minden Egerrel foglalkozó írás és különösen a legutóbbi válasz, méltó Ádám kétségbeesett sóhajára, különösen, ha azt egy kicsit aktualizáljuk: csak az a hang, csak azt tudnám feledni. Erről tanúskodik egyébként a sajtóetikai szokásokra hivatkozó levél is. Nem, ez a válasz sem a baráti, a jószándékú bírálat ugyan határozott, a maga igazában bízó, de a másikat is egyenlő félnek tekintő hangján, íródott. Nem polemikus, de kinyilatkoztatásszerű, nem higgadtan tárgyilagos, de vállveregetően nagyképű.

Azzal szeretném zárni, hogy mi, akik itt élünk a megyében, a városban, irodalommal, kultúrával foglalkozó emberek, megszívleljük azokat a tanácsokat, amelyeket megszívlelhetünk, amelyek tanácsok voltak, amelyek segíteni akartak. A mi és egyben az én szerény kérésem — s itt, mint az Élet és Irodalom hűséges, ha nem is mindenkor a leglelkesebb olvasója szólok —: szívleljen meg a mi véleményünkből is ennyit az Élet és Irodalom.

Ügy gondolom, ez a helyes, ez a becsületes és a kultúra ügyét méltóan szolgáló tett!

GYURKÖ GÉZA.

hét, sőt biztos, hogy nem ez volt az a cikk, amely a legtöbb okot adott a bosszúságra, de ez volt a pont az „i”-n, s nem az volt a hiba részünkről, hogy erre válaszoltunk, hanem- hogy ..,

Hanemhogy nem foglaltunk állást, amikor az Élet és Irodalom azt állapította meg például, hogy a város középiskolai és általános iskolai pedagógusai két külön és szembenálló kasztot képviselnek, s ebben korántsem az általános iskolai nevelők jelentenék a brahminokat. Hogy a TIT- klubból kifordul egy gimnáziumi tanár, ha ott általános iskolait talál: amint, úgy-e, ez egy brahminhoz illik? Nem cáfoltuk meg és sajnos, ezzel vétettünk ama sajtóetikai szokásoknak- Lévén ez a megállapítás, enyhén szólva is, hamis és ott tüzet oltani akaró, ahol az emberek nem is gyanítottak tüzet. Igaz hogy ott nem is volt semmiféle tűz az alkotó lelkesedés tüzén kívül. Azt meg mégis csak kár volna ol- togatni.

Vétettünk ama sajtóetikai szokásoknak akkor is, amikor az Élet és Irodalom megállapította, hogy a Népújságnak nem telt az „erejéből”, hogy foglalkozzék az „Ember tragédiája” egri bemutatójával. Vétettünk, mert ez sem volt igaz, mert a bemutató előtt már több cikkben foglalkoztunk a színház kezdeményezésével s ezt a kezdeményezést bíráltuk is kritikánkban a bemutató után, mint olyat, amely meghaladta a színház akkori művészi és scenikai képességét.

Ennyi vétek után aztán már nem hagytuk szó nélkül — helyesen — Kulcsár Ödön cikkét, amely már címében is sértő és a körülmények nem ismeréséből fakadt. 1958-ban, az ország egyik, kétségkívül jelentős kultúrájú városával szemben ezt a kérdést feltenni semmi esetre sem szellemes cím, sokkal inkább lebecsülő gondolat. S ezt húzta alá a cím alatt az, ami következett, amire lényegében újra kitérni nem akarok, megtette azt kellő részletességgel Suha Andor, ha talán kicsit nagyobb tempóban is, mint az óvatosak ezt jónak tartották volna.

S az Élet és Irodalom furcsa című válaszában ismét nem válaszol és nem cáfol, csak vádol. S ez az, amit nem értek a vita mostani helyzetében. Azt írják szerkesztőségi cikkükben többek között, hogy fellapozták a Népújság múlt negyedévi számait és lám, mi sem foglalkoztunk azokkal a szervekkel, amelyeket pedig oly szívesen ajánlottuk figyelmükbe; igazán megtehetnénk. Amit nem értek: ha