Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-12 / 223. szám
2 N É 1’ C I S A (i 1358. október 12., vasárnap Jelölő gyűléseken (Folytatás az 1. oldalról) A gyűlés ezután még egy országgyűlési pótképviseiő jelöltet is javasolt felvenni a népfront listájára, Bagi Benjámin, a Kossuth Tsz elnöke személyében. Bagi Beniámin elvtárs — mint a felszólalók is hangsúlyozták, eddig is tettekkel bizonyította Í3e, hogy tud és akar is a nép ügyéért dolgozni, ha kell harcolni, s ezért méltán bíznak benne az emberek. A jelölő gyűlés egyhangúlag, lelkes tapssal és kézfelnyújtással fogadta el jelölését országgyűlési pótképviselőnek. Ezután Úszta Gyula altábornagy elvtárs, kért szót. Megindult szavakkal mondott köszönetét a nép bizalmáért, amely őt újra képviselőjelöltek sorába emelte. Majd így folytatta: — Nem akarok most programbeszédet tartani. Csak egyet ígérhetek: amennyiben november 16-án újra megválasztanak országgyűlési képviselőnek, továbbra is minden erőmmel és tudásommal a dolgozó nép jobb, szebb életéért, békés alkotómunkájának biztosításáért dolgozom. Ebből az országból éppen annyi az enyém, mint akármelyik dolgozó, munkás emberé. De hegy a dolgozó emberek engem képviselőjükké választottak és most is jelöltek: úgy érzem, ez nagy felelősséget ró rám. Örömmel, büszkén viselem és vállalom ezt a felelősséget. — Engem a párt tanított meg az élet szeretetére — mondotta a továbbiakban. — A párt kezében tanultam meg még a múltban, hogy az életért harcolni kell. Harcolni az élet felszabadításáért, és ha már felszabadult: jobbá, szebbé, gazdagabbá tételéért. Ez a harc volt és lesz munkám értelme, s ha értem el eredményeket-, azt a pártnak köszönhetem. — A mi politikánk: a szocializmus építése és megvé- delmezése. Dolgozó népünk, amikor november 16-án majd az urnák elé járul, erre: a jobb, szebb, gazdagabb életre adja szavazatát. Aki a Népfrontra szavaz, — a boldogabb jövőre, s arra a néphatalomra szavaz, amely nem engedi, hogy egy pillanatra is visszatérjen a százszor elátkozott múlt. A jelölő gyűlés részvevői nagy, percekig tartó tapssal fogadták Úszta Gyula elvtárs felszólalását. Ezután Bagi Benjámin elvtárs szólalt fel, s köszönte meg a gyűlés részvevőinek bizalmát, amely őt országgyűlési pótképviselőnek javasolta. Az atkári országgyűlési képviselő jelölő gyűlés Molnár Jenő elvtárs zárszavaival ért véget. Közülünk való, biztos, hop a mi ügyünket képviseli majd — jelölő gyűlésen az egri Finomszerelvénygyárban Pénteken tartották meg a képviselőjelölő gyűlést az egri Finomszerelvénygyár dolgozói is. Minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy ott volt majdnem az egész üzem, hiszen jóformán csak az éjszakai műszak dolgozói hiányoztak. A jelölő gyűlést az egyik üzemrészben tartották. Ozs- Vár Sándor elvtárs, az üzemi párttitkár nyitotta meg. Röviden beszélt arról a nagy változásról, amely ebben az országban történt, mióta a nép vette kezébe sorsának intézését, mióta az ország vezetői a nép közül kerülnek ki. A fejlődésre egyik példa maga ez az üzem, mely nyolc esztendővel ezelőtt épült fel a Berva völgyében, s amely kenyeret ad többszáz környékbeli dolgozónak. Nem kell már elmenniük messzi országrészekbe, hogy megkeressék a mindennapira valót. A rövid visszaemlékezés Után, döntöttek az üzem dolgozói arról, kiket javasolnak a képviselőválasztási listára. Elsőnek Egri Gyula elvtárs neve hangzott el. Egri Gyula elvtárs az egri városi pártbizottság titkára. — Szülei egyszerű bányászemberek, maga géplakatos volt a felszabadulás előtt. Mint egészen fiatalember került a munkásmozgalomba, részt vett a felszabadulás előtt azokban a harcokban, amelyet a párt a munkásosztály életének jobb- rafordulásáért vívott. A fel- szabadulás után ott találhattuk az elsők között, akik a Kommunista Pártban megkezdték a munkát. És azóta is töretlen lendülettel dolgozik mint pártfunkcionárius, — mindig azon a helyen, ahová a párt állítja. Az 1954-es képviselőválasztások óta ország- gyűlési képviselő, s ezt a megbízatását is, mindig becsülettel, a dolgozó nép érdekeit szolgálva látta el. Az üzem dolgozói, — többen személyes ismerősei Egri elvtársnak, egyhangú lelkesedéssel fogadták a jelölést'. — Közülünk való, biztos, hegy a mi ügyünket képviseli majd, — mondotta többek között az egyik öreg munkás, Barócsi Kázmér. Kócza Imre elvtársat, az üzem egyik dolgozóját javasolták ezután pótképviselőneic. Kócza Imre fiatal értelmiségi, 1930-ban született, apja kőműves volt.. Ö maga gépipari technikumot végzett, s 1952 óta ebben az üzemben dolgozik. Már az iskolában részt vett az ifjúsági mozgalomban, s egészen fiatalon lépett a pártba is. Az üzemben szeretik az emberek. — mint mondatták a felszólalásukban is, mindenki bátran fordulhat hozzá problémájával, — ha módjában áll segít elintézni azokat. Fiatal értelmiségi, aki a munkások közül jött, s nem szakadt el osztályától. 1958- ban, az ellenforradalom után az elsők között volt, aki szervezte a pártot, aki kiállt a munkáshatalom' mellett. Megdicsérték az üzem dolgozói munkájáért is, mert becsületesen végzi amit rábíznak, s ha éppen arról van szó, nem nézi azt, hogy lejárt-e már a munkaidő. A termelő munkában, a társadalmi munkában, egyaránt fáradságot nem ismerve végzi feladatát. Az üzem dolgozói egyhangúlag jelölték őt is, a Hazafias Népfront választási listájára. A két ember jelölésével mindenki egyetértett, s mintegy útravalóként mondották el nekik: úgy dolgozzanak továbbra is, ahogy az ország, a nép érdeke kívánja. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan emberi küldünk e felelősségtől! @s posztra, mint Bartha András A füzesabonyi kultúrház nem sokkal hat óra után már zsúfolásig megtelt. Egyetlen ülőhely sern volt, sőt még az előtérben is sokan kíváncsiskodtak. Asszonyok, férfiak, fiatalok jöttek össze ilyen szép számmal, hogy országgyűlési képviselőt jelöljenek. A színpadon a háromszínű magyar zászlón népköztársaságunk címere és alatta a felirat: — „Népfronttal a választások sikeréért.” Fél hét volt, amikor Fázold Károly, a Hazafias Népfront járási titkára megnyitotta a jelölő gyűlést, majd Horváth Ferenc elvtárs, a füzesabonyi járási pártbizottság első titkára tartott előadást. Horváth elvtárs beszédében foglalkozott a ktil- és belpolitikai kérdésekkel, a múlt rendszer választásaival, majd rátért a fel- szabadulás óta elért eredményeink ismertetésére. A beszéd elhangzása után javaslat hangzott el az országgyűlési képviselő személyére vonatkozóan. Jelöltnek Bartha András elvtársat. a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet elnökét javasolta. Bartha András elvtárs nevének elhangzása után a teremben felcsattant a taps és a jelölő gyűlés részvevői éljen felkiáltásokkal ü(*vözölték az új jelöltet. Az egyhangú és lelkes szavazás után Bartha elvtárs, az új képviselőjelölt emelkedett szólásra. — Köszönöm a bizalmat elvtársak, — kezdte szavait, majd a múltra, gyermekkorára, az akkori választásokra emlékezett. és ígéretet tett, hogy népe ügyét híven szolgálja ezután is, mint országgyűlési képviselő. Bartha elvtársat az I. sz. általános iskola úttörői köszöntötték és üdvözölték képviselővé való jelölése alkalmából. A hozzászólók közül többen elmondták, hogy miért jelölik örömmel Bartha elvtársat. Antal János elmondotta, hogy gyerekkora óta ismeri őt. Szegény paraszt gyereke volt. A felszabadulás után Bartha elvtárs földet kapott és saját földién gazdálkodott egészen 1950- ig. amikor néhányan — köztük Bartha elvtárs is — megalapították a Petőfi Termelőszövetkezetet. A legnehezebb időkben, az ellenforradalom idején, amikor sokan nem dolgoztak és felvonulásokon járt az eszük, Bartha elvtárs, mint a termelőszövetkezet elnöke, összetartotta a tagságot és becsülettel dolgozott mindenki a tsz-ben. — Szerény, de igazságos ember ő. — mondta a másik felszólaló. Olyan ember, akinek szavában bízhatnak, hihetnek az emberek és bátran követhetik példáját. Bartha elvtárs nem szégyellte idősebb fejjel sem kezébe venni a könyvet és tanulni, beiratkozni az akadémiára. Tehetségét, rátermettségét már rég elismerték. hisz tagja a Termelőszövetkezeti Tanácsnak és a Munkaérdemérem tulajdonosa is. Büszkék vagyunk arra, — mondták a felszólalók, — hogy Füzesabony országgyűlési képviselőt adhat és mi erre a felelősségteljes posztra olyan embert tudunk küldeni, mint Bartha András elvtárs. „Ez a bizalom a munkásosztály és az értelmiség szorosra fűzött barátságát is jelenti!'* — Dr. Ábrányi István elvtársat jelölték képviselőjüknek a Fémművek dolgozói Délután két órakor a Mátra- vidéki Fémművek kultúrtermében gyűltek össze a gyár dolgozói. A zsúfolásig megtelt, feldíszített kultúrteremben a jelölő gyűlést Jebelovszky Gyula üzemi párttitkár elvtárs nyitotta meg. majd Iglódi Ferenc elvtárs, a pétervásári iá- *ási pártbizottság titkára tartotta meg beszámolóiát. Beszéde bevezetőjében üdvözölte a megjelent dolgozókat, maid a választás fontosságáról, jelentőségéről és az életszínvonal emelkedéséről beszélt. A pétervásári iárásban például tizenhárom év alatt 54 millió forintot 'fordítottak a iáiét emelésére, iskolákra, villanyhálózat bővítésére. A kultúrára jellemző, hogy pétervásári járásnak ma háromszor annyi mozija van. mint 1945 előtt. A 445 rádió helyett — ami 1945. előtt volt a járásban — ma 4445 darab rádió viszi nap mint nap a hírt, a kultúrát, a sajtó mellett, a falu lakóinak. Jelenleg 4f>8 lakást építenek, 11 millió forintos állami kölcsönnel a járás dolgozói, de emellett 1465 dolgozó saját erejéből épít családi házat. De itt. a Mátravidéki Fémművekben is a gyár évenként félmillió forintot fordít a kulturális kiadásokra. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy népi demokráciánk nem ígérget a dolgozóknak. hanem számottevően cselekszik! Ezek a számok azt bizonyítják. hogy sok sikert értünk el ez ideig is a szocializmus építésében. A dolgozó nép ezért bízik vezetőiben! Az idei szavazás válasz lesz a külső és belső ellenség rágalmazására — felezte be beszámolóját Ig- lódi elvtárs. A beszámoló után javaslatot tett Iglódi elvtárs dr. Ábrányi Istvánra, hogy őt jelöljék országgyűlési képviselőnek. Javaslata bizonyítására röviden ismertette dr. Ábrányi István elvtárs életét, aki jelenleg a Kékestetői Gyógyintézet igazgatófőorvosa. Javaslatát hosz- szantartó tapsvihar fogadta. A javaslattétel után hozzászólásokra került sor. Bihari Pál volt az első felszólaló, aki izzó lelkesedéssel beszélt az elmúlt tizenhárom év elért sikereiről. Elmondta, hogy ő maga is ismeri Ábrányi doktort, becsületes embernek tartia. s javasolja, hogy őt válasszák meg jelöltnek. A többi felszólalók is. mint például dr. Szigeti B. üzemi orvos, Kozsik József né. Fodor István. Háber István, Nagy Károly igazgató. Patai István. Horváth Ilona munkásnő. mind-mind nagy elismeréssel szóltak a jelöltről. Az ízzóhangú felszólalások végén szavazásra került sor. A zsúfolásig megtelt kultúrteremben egyszerre emelkedtek magasra a munkáskezek, ami egyhangú elfogadását jelentette dr. Ábrányi István elvtársnak. A szavazás után dr. Ábrányi elvtárs szólalt fel. Bevezetőjében elmondotta, hogy meghatja a dolgozók egyhangú szavazata és az. hogy a dolgozók ennyire bíznak benne. Azon leszek — folytatta tovább, — hogy mindig és mindenütt a nép boldogulásáért harcoljak. Úgy gondolom, hogy ez a bizalom a munkásosztály és az értelmiség szorosra fűzött barátságát is jelenti. Beszédét több percig tartó tapsorkán fogadta. Dr. Ábrányi István elvtárs beszéde után végétért a képviselői jelölő munkásgyűlés. „Segítsük egymást — könnyebb lesz az élet46 Rátkai Ferencné az egri dohánygyáriak képviseSöielültie... A délelőtti műszakban dolgozó munkásasszonyok már négy óra előtt gyülekeztek a gyár kultúrtermében pénteken. A díszes teremben, a jelölő gyűlésen a gyár dolgozóinak fele jelent meg, hogy a dohánygyár képviselő jelöltjét ők is megismerjék. A főleg asszonyokból álló gyűlést Fehér Istvánná, a városi nőtanács elnöke köszöntötte és tartotta meg lelkes beszédét. Beszédében megemlékezett az asszonyok sorsáról a múltban. „Asszonynak a főzőkanál mellett a helye”. Ez volt a régi rend politikája. Szavazati jogot nem kaptak az asszonyok. Nehéz életükben pártfogó nélkül, gondok közt viselték szolgai terhüket. A nép állama, a népi demokrácia megadja számukra a segítséget, a férfiakkal egyenlő jogokat. Az iskolákban egyre több lány és asszony képezi magát. Az ipar bármelyik ágában megállják helyüket. A zúgó esztergapadok és a szállítóvágatok mellett is. A családi élet már nem súlyos teher az anya számára. Egészséges napközikben, óvodákban gondoskodnak a dolgozó anyák gyermekeiről. — Ezért is kell most nekünk jelölnünk — mondotta. — Akit mi jelölünk, az a mi érdekeink megvalósításáért száll síkra az országgyűlésben és a tanácsokban. A szó és a tett összekapcsolódása hozza meg az igazi eredményt. Nem beszélni, hanem cselekedni kell. — Éh ismerem Rátkai Fe- rencnét, pártonkívüli, egyszerű háziasszony. Munkájában fáradhatatlan akkor, ha a családok jobb életéért kell dolgozni, ezért a magam részéről képviselőjelöltnek javaslom — fejezte be beszédét Fehér elvtársnő. A hallgatóság soraiból kezek emelkedtek a magasba, szólni, beszélni kívántak az életükről, munkájukról és a régi választások lelketlen módszereiről. Szkárosi Gyula műszerész lendületes beszéde magával ragadta a hallgatóságot. Helyeslések fogadták az elhangzó szavakat. — Most előttünk, a dolgozók előtt történnek a választások, láthatjuk, mit jelent a demokrácia. Ezután csak rajtunk múlik, hogyan élünk. Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy a mi gyárunkból is küldhetünk képviselőt az ország- gyűlésbe. Javaslom a Rátkai elvtársnőt és kívánok a munkájához erőt. egészséget és sok sikert — a felcsattanó taps szakítja félbe a beszédet. • A következő hozzászóló Kozma Györgyné munkásasz- szony. — Nemcsak azért javaslom a mi képviselőnknek Rátkai- nét, mert kedvesen beszélgetett velem, bármikor találkoztunk, hanem azért is, mert az óvodák, bölcsődék működésében nagy segítséget nyújtott az elmúlt években. Sztanek Józsefné, a munkatárs szereteléveí emlékezett meg a nehéz, küzdelmes évek közös munkájára. Boldogan csatlakozik Rátkainé, a csendes, szolid munkatárs jelöléséhez. A gyűlést vezető Vendrey Géza igazgató szavai nyomán a felemelkedő kézerdőben könnyes szemmel nézett a jelölt. — A jelölő gyűlés egyhangúlag elfogadta Rátkai Ferenc- né jelölését a képviselők listájára — hangzik a mondat és Rátkainé nem tudja titkolni könnyeit. Hátrafordul és mintha egy bogarat törölne ki a szeméből, úgy itatja fel az elő- tolakod At könnycseppeket. A szólni akaró jelöltet felzúgó tapsvihar fogadta. — Nagy felelősség vár rám ezután. A bizalom nem maradhat viszonzás nélkül. Egyszerű háziasszony vagyok, ígérgetni nem akarok, csak azt mondom — segítsük egymást, könnyebb lesz az élet. Ezzel véget ért a dohánygyári jelölő gyűlés. A jelölt'még végigjárta a kivilágított munkatermeket, elbeszélgetett a munkásasszonyokkal. Későre járt az idő, amikor elhagyta a gvár területét és boldog örömmel gondolt vissza azokra az emberekre, akik eddig a legnagyobb örömet okozták neki — jelölték képviselőnek. Rászolgált a bizalomra l ashó Mihály, hevesi képviselő jelölt Fellobogózott kultúrterem, udvar fogadta a Hevesi Állami Gazdaság dolgozóit. A szép. csendes őszi estén már öt óra tálban gyülekeztek az emberek a kultúrház udvarán, s beszélgettek a nagy eseményről, amelynek ők is részesei lesznek. Nemcsak a nagy kultúrterem. hanem a kultúrház előtti tér is te’e lett emberekkel, amikor elérkezett 6 óra, a képviselőjelölés kezdete. A termet a munkából érkezett, tar- kakendős lányok töltötték meg, akik masuk • közül való. salát érdekeik szószólóját jöttek össze megválasztani. A képviselőjelölő gyűlést Sallós Gyula elvtárs. a járási pártbizottság titkára nyitotta meg. — Most olyanokat választunk meg az országházba, akik a legjobban, legigazabban állnak a nép mellett és a nép húsából. véréből valók, akiknek érdemes bizalmat szavazni — mondotta többek között Sallós elvtárs. Hatalmas tapssal, nagy éljenzéssel. a bizalom szűnni nem akaró megnyilvánulásával fogadták Sallós elvtárs be- ielentését, amikor javasolta Vaskó Mihályt, a Hevesi Állami Gazdaság igazgatóját jelöljék képviselőjüknek. — Egyetértünk a jelöléssel, örömmel fogadjuk azt — mondta el hozzászólása során az egész gyűlés véleményét D aróczi Sándor, a gazdaság dolgozója. Az állami gazdaságot vezette már egynéhány igazgató, de ilyen egyszerű, határozott és a nép érdekét képviselő ember még nem volt a gazdaság vezető helyén. Tábori Mihály arról beszélt, hogy mióta Vaskó elvtárs az igazgató, megszűnt a népvándorlás az állami gazdaságból, mert a dolgozók megelégedettek a helyzettel, a szociális körülményekkel, az eredményekkel és szívesen maradnak itt. — Évek óta ismerem Vaskó elvtársat — mondotta Balogh Lajos — és nagyon megfelelőnek találom a szép megbízatásra. Örülök annak, hogy ilyen emberek foglalnak helyet az országgyűlésben. Bagi Ferenc, egyénileg dolgozó paraszt, azt mondotta: — oarasztlársaim nevében bizalommal iavaslom Vaskó Mihályt a képviselő testületbe. Örömünket fejezhetjük ki jelölése miatt. A hozzászólásokban elmondták: „bízunk Vaskó elvtársban. örülünk, hogy ő lesz a képviselő.” Amikor szavazásra került a sor, nagy éljenzés közben emelték fel karjukat a jelenlevők és előlegezett bizalommal fogadták el képviselő jelöltül. Rászolgált a bizalomra Vaskó Mihály. Élete a múltban olyan volt, mint a többi szegény emberé: kubikus talicskával járta az országot Galyatetőtől, le a Marosig. Szülei a kiskörei szatmári >üs- pök és Szapáry gróf uradalmában cselédeskedtek. ő 1945 után kapcsolódott be a társadalmi életbe. Tagja lett a kommunista pártnak, majd Kiskörén pártvezetőségj tagként segítette a pártpolitika valóraválását. Közben tanult, képezte masát. Munkáia jutalmául 1950-ben mezőgazda- sági akadémiára javasolták, s amikor elvégezte, a Hajdudo- rogi Mezőgazdasági Szakiskola igazgatója lett. 1954-ben került vissza járásába és Hevesen a Kertimag Gazdaságot vezette. Utána a járási párt- bizottság osztályvezetője, majd egyik titkára lett. Az ellenforradalom alatt elsőként lépett be a karhatalomba és tevékenyen részt vett a rend helyreállításában. 1957 ‘arasza óta irányítja a 6000 holdas hevesi állami gazdaságot, — s az eredményen: bizonyítják, hogy jól vezeti azt. Vaskó Mihály a jelölő gyűlés során mondott beszédében nem ígért fűt-fát. csak azt: a nép felemelkedéséért, az ország ióbb létéért dolgozik ezután is és erejétől telhetőén a legtöbbet igyekszik tenni a szocializmus építését szolgáló párt- és kormányprogram megvalósításáért. „Úgy dolgozom, hogy munkám a kormány és a nép számára egyaránt hasznos legyen”. — mondotta befejezésül Vaskó elvtárs.
