Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-11 / 222. szám

1958. október 11.. szombat NÉPÚJSÁG $ Lapzártakor érkezetts Nagy lelkesedéssel jelölték képviselőnek Szurdi István elvtársat a gyöngyösi Xll-es akna bányászai Tegnap délután fél kettőkor, müszakváltáskor tartották meg a gyöngyösi XII-es akna bá­nyászai országgyűlési képvise­lő jelölő gyűlésüket. A bányá­szok készültek erre az ese­ményre. A feszállók is, a dél­utáni műszakra menők is siettek az iroda-épület mö­götti térségre, a jelölő gyű lés színhelyére. A padsorok ha­mar megteltek, s az összese- reglett több mint 300 bányász jelenlétében nem sokkal fél kettő után megkezdődött a je­lölő gyűlés. Az elnökségben a megyei és városi pártbizottság, a megyei és városi tanács, a Hazafias Népfront képviselői, a bányaüzem vezetői, valamint Szurdi István elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja foglalt helyet. A XII. akna jelölő gyűlését Molnár Gusztáv elvtárs, a vá­rosi pártbizottság titkára nyi­totta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy a XII. akna dolgozói im­már harmadszor készülnek vá­lasztásra 1949. óta. Ez a vá­lasztás tulajdonképpen csak megerősítője azoknak az ered­ményeknek, annak az előre­haladásnak, amit a felszaba­dulás óta, de különösen 1949. óta megtettünk és a bizalom kifejezője lesz a jövő iránt. Hangsúlyozta, hogy az 1956- os ellenforradalom megpróbál­ta visszafelé forgatni a törté­nelem kerekét, de hogy ez nem sikerült, abban része van a bányászoknak is, a XII-es akna dolgozóinak is. Ök is ott voltak az elsők között, amikor a párt és kormány felhívására, az ellenforradalom fegyveres leverése után azonnal hozzá kellett kezdeni a munkához, az élet megindításához. S az a tény, hogy a konszolidációt olyan gyorsan tudtuk végre­hajtani, abban a XII-es ak­na bányászainak ugyancsak jelentős része van. Molnár elvtárs ezután beszélt az ellen- forradalom leverése óta eltelt két év eredményeiről, rész­letesen ismertette, hogyan ja­vult, hogyan változott jobbá a dolgozók élete, hangsúlyoz­ta, hogy azok az eredmények, amelyek a termelőmunkában megszülettek, világosan mutat­ják: a dolgozó nép' bízik a pártban és a kormányban, bí­zik abban a jövendőben, ame­lyet a párt és a kormány a há­roméves tervben tűzött ki az ország elé. Molnár Gusztáv elvtárs ez­után javaslatot tett a XII-es akna dolgozóinak országgyűlé­si képviselő jelöltjére. A Ha­zafias Népfront nevében Szur­di István elvtársat javasolta. A jelenlevők nagy tapssal fogadták a bejelentést. A bá­nyászok közül a javaslat el­hangzása után többen felszólal­tak, mind csatlakoztak Molnár Gusztáv elvtárs javaslatához, Szurdi István elvtárs jelölésé­vel kapcsolatban. Ezután — megköszönve a dolgozók bizalmát — Szurdi István elvtárs szólalt fel. Rövid felszólalásában hang­súlyozta, hogy a magyar nép múltja 1945-ben, a felszabadu­láskor örökre lezárult. A fel- szabadulás után új élet kez­dődött itt, amelyben a dolgozó nép hazája lett végre valóban Magyarország, s amelyben ma már minden hatalom a dolgo­zó népé. Ezt a hatalmat a dol­gozó milliók, közöttük a bá­nyászok, nem engedték meg­ingatni 1956-ban, az ellenfor­radalom idején. Beszélt az el­ért eredményekről és a jövő feladataival, a további fel- emelkedéssel kapcsolatban hangsúlyozta: Két feltétel kell ehhez: először kitűzni egy célt, s biztosítani a helyes, jó ve­zetést, másodszor pedig az kell, hogy a dolgozó nép akarja is megvalósítani a kitűzött célo­kat, elfogadja azokat, akik őt vezetni akarják e cél elérésé­re. Mindez a mi országunkban megvan. Célunk van. a szo­cializmus építése. Vannak ve­zetőink is, akik képesek a gi­gászi alkotómunka irányításé-' ra. És megvan a dolgozó nép akarata is, a célok elérésére. A cél világos: egyre szebbé, gazdagabbá tenni az országot, még jobbá tenni a dolgozó nép életét. S az építőmunka élcsa­patában ott vannak a bányá- ; szók, köztük a XII-es akna bá­nyászai is, akik készek a mun­kára, készek — ha kell — ál- : dozatokra is. Szurdi elvtárs felszólalását nagy tapssal, nagy tetszéssel fogadták a XII-es akna bá- 1 nyászai és amikor Molnár 1 Gusztáv elvtárs még egyszer feltette a kérdést: elfogadják-e 1 a bányászok Szurdi István elv- társat országgyűlési képviselő j jelöltjüknek, egyszerre lendül- '■ tek magasba a karok, egyszer­re tört ki a lelkesedés. A jelölő gyűlés emelkedett, jó hangulatban ért véget a ■ gyöngyösi XII-es aknánál. ★ Tegnap képviselő jelölői gyűlést tartottak még Egerben a Dohánygyárban, az egri Fi- i nomszerel vény gyárban, a Mát- i ravidéki Fémművakben, a fü- < zesabonyi Petőfi Tsz-bein, a < Hevesi Állami Gazdaságban és j Atkáron, Ezekről a képviselő; jelölő gyűlésekről lapunk hol- ; napi számában számolunk be. Jelöl az ecsédi harminchatom körzet A SÖTÉT, BORONGÓS őszi estében fényesen csillog a vil­lanyfény az ecsédi házakban. Emberek, asszonyok, kisebb csoportokban szót váltanak az utcán, aztán elindul ki erre, ki arra, kinek hová visz az útja. Magyar András bácsi háza előtt többen beszélgetnek, majd beljebb kerülnek, nagy jó es­tét köszönve. Aki nem tudja, hogy mi van itt, bizony körre- nyen úgy gondolja, hogy lako­dalom, vagy éppen valami családi ünnepséget tart a Ma­gyar-család. Nincs, nem készül lakodalom, se disznótor a ház­ban, az utcabeliek gyűltek össze, hogy tanácstagot jelöl­jenek maguk közül az elkö­vetkező négy esztendőre. A konyha, a szoba már fél hét felé megtelik az utcabe­liekkel, a harminchatos vá­lasztókörzet dolgozóival. Asz- szonyok, — némelyik karján a kisgyerekkel —, javakorbeli férfiak, legények, lányok jön­nek össze és leülnek ott, ahol éppen még hely akad. Nem hiányoznak már sokan a kör­zetből, mikor kopogtatnak az ajtón és beballag a hetven­nyolc éves, galambősz Kollár István bácsi is. Helyet foglal az asztal mellett, aztán csak Kínai vendégek Egerben Kínai-est CSÜTÖRTÖKÖN délután kínai vendégek jártak Eger­ben. Lin Je, a kínai nagykö­vetség első tanácsosának fe­lesége, Hu Pin-fu, a katonai attasé félesége és Cja Su-min attasé, akik Budapesten élnek már hosszabb ideje. A foga­dáson a Nőtanács aktívái íz­léses terítékkel, virágcsokor­ral és kis ajándékkal kedves­kedtek vendégeinknek. A ba­ráti beszélgetés során többen érdeklődtek a kínai nők éle*- téről, munkájukról. Hogyan élnek, dolgoznak Kínában a nők a felszabadulás óta. A kérdésekre Cja Su-min — aki egy személyben tolmács is volt — válaszolt. ‘Elmondotta, hogy Kínában milyen hatal­mas a fejlődés. A mezőgaz­daságban úgynevezett népi kommunák alakultak, ahol 5000—20 000-ig van a tagok száma. A parasztság 90,4 szá­zaléka a népi kommuna tag­ja. Ezek már kommunista jel­legűek. Van olyan kommuna, ahol havi fizetést kapnak a tagok, mások viszont a ledol­gozott munkaegységek szerint részesednek. Júliusban ala­kultak, s azóta ilyen óriási iramban fejlődtek. A népi kommunákban a párt vezeté­se mellett egy bizottság — s ezen belül, osztályok irányít­ják a munkát. A tagok kere­setük 50 százalékát az állam­nak adják, s a megmaradt összeg így is többet tesz ki a tavalyinál, mikor még szövet­kezetben dolgoztak. A kom­munák létrehozását a parasz­tok saját kérésükre, saját ta­pasztalataik alapján hozták létre. Ebből a munkából nagyrészt a nők veszik ki ré­szüket, a férfiak leginkább az iparban dolgoznak, ahol szin­tén nagyarányú fejlődés van. E KIS RÖVID beszélgetés után — bár erre már kevés idő jutott — városnézésre in­dultak, majd este 6 órakor a Városi Művelődési Házban „Kínai estet*’ rendeztek, ahol Lin Je elvtárnő mondott be­számolót. Beszélt Kína ugrás­szerű fejlődéséről ő is. El­mondotta, hogy az iparban milyen óriási eredményeket értek el. Ebben az évben a szén termelése 100 százalék­kal emelkedett, a tavalyihoz képest. Szeptember 28-ig az acél termelése 60 ezer tonna volt. Ha ilyen ütemben halad, akkor az év végére 20 millió tonna, a nyersvas termelése 16,9 millió lesz. Ez 184 száza­lékkal emelkedett a múlt év­hez viszonyítva. A gyapot ter­melése eléri a 35 millió má­zsát. Ebben Kína a világon az első helyet foglalja el. A búzában is túlszárnyalta az Egyesült Államokat. A felszabadulás óta mindin­kább emelkedett az emberek politikai öntudata, s így tud­nak elérni ilyen eredménye­ket* 1957-ben munkastílus ja­vító mozgalmat indítottak, aminek elsajátításával jobb, rövidebb idő alatt, többet és jobban tudnak dolgozni. Az iparban 530 ezer nő dol­gozik. Hidat építenek, több Kisebb gyárat létesítettek, ahol foglalkoztatják őket. A gyárakban bölcsődék, óvodák állnak a dolgozó nők gyere­kei rendelkezésére. — Ha valóra akarjuk vál­tani a párt által megszabott általános irányelveaet — mondotta — technikai, majd kultúrforradalmat kell végre­hajtani. Mert művelt, képzett emberekkel lehet csak jól dolgozni, kommunizmust épí­teni. Három éven belül beve­zetjük az általános iskolai kötelező oktatást, 15 éven be­lül pedig a főiskolait. Felszá­moljuk az analfabetizmust. — Röviden beszélt a mostani po­litikai helyzetről, a szocialista országok barátságáról, össze­fogásáról. Beszéde után még több kérdésre adott választ az érdeklődőknek. Az est befejezéseképpen a Suha—Csemiczky művész- együttes adott rövid műsort, kínai és magyar dalokat ját­szott. VÉGÜL IGEN KEDVES meglepetést okoztak vendége­ink a magyar asszonyoknak, azzal ajándékozták meg őket, ami nekik is a legkedvesebb, kínai selyemből készült virá­gokat adtak emlékezetül. néz maga elé és hallgatja a „fiatalokat”. SOK MINDEN szóba kerül a beszámolóban: a kül- és belpolitikai helyzet, meg a fa­lu dolgai. Van hozzászólás is szép számmal, hisz van miről beszélni bőven. Az, hogy elké­szült az emeletes iskola, nagy­mértékben bővült a villanyhá­lózat, hogy megnyílt egy gyö­nyörű cukrászda, árkolják az utakat, s még ezen túl egész sor kívánság, óhaj, — már mintegy a jövendő tanácstag felé — szintén szóba kerül. Elhangzik a javaslat is: je­löljék Magyar András bácsit, aki az elmúlt négy év alatt is tanácstagja volt a körzetnek. Közfelkiáltással, egyhangú sza­vazással újra tanácstagnak je­lölik. Járási tanácstagnak Tor- da Lajost, megyei tanácstag­nak Bőlla Ferenc elvtársat je­löli a körzet. A gyűlés végén szót kér Kollár István bácsi is. — Nem így volt ám régen, a jegyzők és földesurak világá­ban, fiaim, — magyarázza. — A szegény embernek hallgass volt a neve és lábát se tehette be oda, ahol a falu, a nép dolgáról volt szó. István bácsi szavait tiszte­lettel hallgatta mindenki és érezték a részvevők, hogy na­gyon igaza van ennek az öreg, ősz hajú bácsinak. 'KILENC ÖRÁRA járt már az idő, mikor végeszakadt a gyűlésnek, a beszélgetésnek. Dicséretképpen azonban hadd mondjuk el azt is, hogy az ecsédi KISZ-fiatalok derekas munkát végeznek a választás sikere, a jelölő gyűlések jó megszervezése érdekében. Élen járnak a felvilágosító és szer­vező munkában. Jó munká­juknak gyümölcse volt ez a népes jelölő gyűlés is itt. a harminchatodik körzetben. Sz. WWWVWVWVWvNÁAÁÁÁÁÁA/WWW\ÁAÁÁÁÁ/WWWWWWWWWWVWWWWWVWWWWWWWVWWVVV Sertéssült — Ebédelni szeretnék... Étlapot kérek. — Parancsoljon, de ha megengedi, én ser­téssültet javasolok pároltkáposztával... Ki­tűnő, porhanyós hús. Nézem az étlapot, a pincér agitál a eertés- sültre. Nem hagyom magam. Nekem szabad akaratom van, megteremtésem óta, töltött- paprikát kérek. A pincér elkomorodik: sérti a bizalmatlanságom, bántja, hogy tanácsai süket fülekre találnak. — Kérem, máris rendelem — mondja re­zignáltam Elrohan, de egy perc múlva már ismét ott áll az asztalomnál. — Nem azért mondtam én kéremszépen... A vendég azt kér, amit akar. Én csak jói szándékoztam tenni önnel. Töltöttpaprika' Azt én itt meg nem enném... Tetszik tudni mi van abban? Haja}! Na dehát, ha a ven dég úgy akarja — ;s nyargalna tovább. — Miért, mi van abban? — kérdem meg hökkenve és utánaszólva. A pincér boldogan fordul meg: — Hogy mi? Hát húsvég, fecnik... hús­fecnik, kérem. Meg kenyér. Vízbeáztatott száraz kenyér, de mennyi. Csak a szinhús az igazi... Összedarálnak ebbe mindent, ké­rem. Ki látja? A vendég eszi, a szósz úgyis elveszi az ízét, színét... Az omlós sertéshús, az illatos káposztával és pirított burgonyá­val, az más, az olyan, mint a vaj, s azt nem lehet hamisítani. Elkeseredek. Az én makacs fejem az oka mindennek, mert én nem akarok hallgatni senkire, még a szakemberre sem. Aki csupa szív, jóindulat, akit egy pillanat alatt meg­nyert egyéniségem varázsa, természetes ma­gabiztonságom, igaz emberi közelségem... — Ha vissza lehetne mondani... kérem... akkor inkább a sertéssültet... Mégis, ha úgy gondolja. — Igenis... máris hozom, — repül győzelme boldog tudatában a pincér. Eszem a sültet és hallgatom a szomszéd isztalt, ahová új vendég érkezett. A vendég imigyen szól: S jó ez a töltöttpaprika? — Kifogástalan kérem... Teljességgel kifo­gástalan — biztosítja az étel kiváló minősé­géről a pincér. Egy pillanatra nem értem a dolgot. Aztán igen: a győzelemhez nem vezet mindig tisz­tességes út. (egri) ySAAAAAAAAAAAAA^VSAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi'SAA^. Levél zg.y. köriéi)At-ókaifáliőz Emlékezhet még, a választásról beszélgettek, arról, hogy az ország hat és félmillió választópolgára újra az urnák elé járul. Akkor ezen a beszélgetésen hangzott el az ön szájából, hogy „hej, abban az időben, mikor még a nagyságos urat, Beniczky Elemért tettük meg képviselőnek, folyt a bor, a menyecskék mézes­pálinkát kaptak, a gyerekek meg zacskós savanyúcuk­rot... Az igen, az választás volt. De most...” és leki­csinylőén legyintve tovább idézte a régi választásokat, a „régi jó világ” számára kellemes élményeit. Nagyon sajnálom, hogy csak a fültanúk — a Mátra- vidéki Fémművek dolgozói — által értesülhettem a régi világot idéző sóhajáról, s ott nem szánhattam vitába a kortesbort dicsőítő szavaival, de úgy gondolom, akad még önön kívül egynéhány ember a megyében, aki hasonló nézeteket vall, s így örülök, ha a nyilvánosság elé kerül a vita folytatása. CJgy elöljáróban szeretném elmondani, hogy ne akarom ifjú éveinek emlékét besározni, de en­gedje meg, hogy párhuzamot vonjak Beniczky nagysá­gos úr és az idei választás „kortesborai” között. A mi „kortesbonmk” csak képletesen értendő, mert jónéhány éve tapasztalhatta, hogy nemhogy borral töm­nék a választókat, de legtöbbször szesztilalmat rendelnek el a választás idejére, hogy ne a kortesbor mámorában, azzal lekenyerezve dönthessenek az emberek, kire adják szavazatukat. . A mi képviselőink tehát nem ütnek csapra minden piactéren hordót, ebben a rendszerben a munkáshatalom választásainál más ..kortesbor” járja. Ha a választó visszatekint az eltelt évekre, eldönt­heti, miként munkálkodtak az általa választott vezetők, mennyit haladtunk előre, s ennél a kortesbor nélküli mérlegelésnél meglepő eredményeknek lehetnek tanúi. Megállapíthatják, hogy bár az előző választás­nál sem volt kortesbor, de azóta a szorgalmas, takarékos munkások nyereségrészesedést, kitüntetést kaptak, em­beribb életet biztosítottak számukra, nem lebeg a fe­jük felett a munkanélküliség rossz szelleme, szavuk van az ország irányításában. Kortesbor helyett kaptak évi 300 000 kedvezményes üdülőjegyet, 120 millió forin­tot munkavédelemre, napi 600 Ö00-et az üzemi étkezte­tésekre, s ki győzné felsorolni a sok ezer lakást, új kór­házakat (közte az épülő hatvanit) és a többi juttatást, amely minden kortesbort felülmúl. S gyermekeink, bár nem ízlelhetik a Beniczky nagyságos úr által osztott választási savanyúcukrot, íz­lelhetik a sokkal napfényesebb életünk örömeit. Ha a vájár édesapjuk személyautójára felkapaszkodnak, ha iskola után sietnek a zeneiskolába, a balett-szakkörre, vagy sportolni, szívesebben veszik, mint azt a zacskó választási cükrot. Talán emlékezik, mit mondott azon a beszélgetésen az a szintén idősebb ember a választási cukorkára? Azt mondta, „hagyd csak, ha az unokám cu­korra éhes, egynapi keresetemből öt kilót veszek neki — de meg sem eszi, csak a csokoládét...” Ezért becsülik hát -többre a munkáshatalom .adta „kortescukrof’, a 3500 új tantermet, a megnövekedett tanulási lehetőséget, azt, hogy Beniczky nagyságos úr egykori járásában, á pétervásáriban, most négyszer any- nyian juthatnak el a középiskolába, zömében munkás- és parasztgyerekek mint a „kprtescukor” idején. . Ezért becsülik többre a népi állam „kortescukrát”, a napközi otthonokat, az olcsó gyermekruhákat, s azt, hogy eltűntek a mezitlábos, az apjuk-anyjuk cipőiben botorkáló gyermekek, hogy tanárok tanítanak a falusi iskolákban is. ("7 faló igaz, ezen a választáson nem osztanak édes- '-y pálinkát a hevesi menyecskéknek, hogy a nép­front jelöltjeire adják voksukat. Nem osztanak nekik édespálinkát, de osztanak nekik képviselőséget, szavazati jogot és emberibb életet bizto­sítanak számukra, részvételt az ország irányításában, helyesen értelmezett egyenjogúságot, több munkaalkal­mat. Nem osztanak nekik édespálinkát, de gyártanak százezernyi mosógépet, porszívót s egyéb háztartási gé­pet, hogy könnyebb legyen a munkájuk, s létesítenek több és több bölcsődét és napközit. Hogy melyik a jobb, az értékesebb, annak eldöntését önre bízom. A munkásállam képviselői nem ütnek csapra tucat­nyi hordót a választók „megvásárlására”, nem ígérget­nek felelőtlenül fűt-fát, hogy bekerülhessenek a parla­mentbe, bizonyíték erre a sok kilométernyi járda, a kul- túrházak sora, az új utak és hidak, de emlékezzék csak, mi követte a kortesbort és az ön által sokat emlegetett Beniczky Elemér nagyságos képviselő úr választási ígé­reteit. /j pétervásáriaknak azt ígérte selypítő hangján, hogy „Pojtalanítom az utatokat”, nos, lett porta­lanítás, de csak az utóbbi évek alatt és cseppet sem Be­niczky képviselő úr jóvoltából, és közbenjárására épült meg, hanem a munkáshatalom pénzén, a munkáskép­viselők közbenjárására. Aztán Hevesaranyoson is elsütötte a választási „nagyágyút", s ott, a változatosság kedvéért „aszajdát” ígért, de mit kezdtek volna azzal az aranyosiak? Hacsak nem jeget aszaltak volna az ígért „létesítmény” segítsé­gével. Mondani sem kell, itt sem épült fel az „aszajda”, ami nem is hiányzott az aranyosiaknak, de építettek azóta szép kultúrházat. sok új lakást, Beniczky képvi­selő úr „aszajdája” helyett. Ezért mondom és mondták azok az emberek is, akik előtt a kortesbor után sóhajtozott, sose sajnálja azt a bort, hisz nem sajnálja az a hat és fél millió választó sem, aki nem akarja visszahívni a kortesborok, s vele együtt Beniczky nagyságos úrék idejét. 0 ha a mostani választáson nem is folyik a bor, c' s nem csörögnek a kortescukorkák zacskói, mégis nagy ünnep lesz a választópolgárok számára az a nap. Mert a választási urnákban ott lapulnak eljövendő újabb sikereink, egyre szépülő életünk zálogai, a munkáshata­lom képviselőire, tanácstagjaira adott szavazatok. S az ünnep után nem kótyagos fejjel, de józan ész­szel, nagy tetterővel újra munkába állnak a választók, s a megválasztottak, hogy valósággá tegyék reális elkép­zeléseiket, terveiket, a Beniczkyéktől emberibb s jobb világ megteremtésére. Ez lenne hát a válaszom a „régi jó világot” vissza­síró, kortesbor-ihatnék óhajára. KOVÁCS ENDRE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents