Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-08 / 219. szám

1058. október 8., szerda NfiPÜJSÁG s flz atkári Petőfi Tsz kétéves terve Téli tüzelőgondok (Tudósítónktól.) A GYÖNGYÖSI JÁRÁSNAK Kok ió termelőszövetkezete van Az ellenforradalmi események után olyan közös gazdaságok kerültek az elsők közé. ame­lyek addig hátul kullogtak Ezek a gazdaságok igénybe vették pártunk és kormá­nyunk segítségét, szervezetileg és gazdaságilag megszilárdul­tak, iavult a munkafegyelem. Bár még sok a tennivaló, de örvendetes ielenség a vezetés színvonalának az emelkedése, a szövetkezeti demokrácia tisz­teletben tartása, a szakértelem mind nagyobb térhódítása. Az atkári Petőfi Termelőszö­vetkezet sem kerülte el az el­lenforradalom viharát. Terüle­teit felparcellázták, állataikat elárverezték, a tagokat pedig földönfutókká akarták tenni. A Petőfi Tsz azonban talpra- állt. De milyen volt ez a talp- raállás? Emlékeztetőül érde­mes megemlíteni, hogy 8 csa­lád nem kevesebb mint 300 hold megmunkálását vállalta magára. Persze, az akkori zi­lált viszonyok között nem gon­dolta senki, hogy nem egészen két év múlva 46 tagjuk, 536 hold földjük, 12 lovuk, 51 szarvasmarhájuk, Zetorjuk és teherautójuk lesz. Szépek ezek az eredmények. Felsorolása is könnyű. A megvalósítás azon­ban annál nehezebben ment. Ebben a tsz-ben az a szokás, hogy mielőtt cselekszenek, gondolkoznak és számolnak. Amikor földbe teszik a magot, kiszámítják a ráfordított költ­séget, a jószágtartásnál pedig minden alkalommal figyelem­be veszik a gazdaságosságot. Ilyen számítások után kezd­ték ebben az évben például a szarvasmarha hizlalást. Szép eredményeket értek el az idén is a szövetkezetekben, a tagság mégis elégedetlen, mert úgy érzik, hogy sokkal nagyobb követelményt állíthatnak ma­guk elé. És a követelmény két­éves gazdr ági tervükben öl­tött testet. A TERVEK SZERINT a kö­vetkező két esztendőben a szö­vetkezet közös területe 120 holddal növekszik. Ezen belül a szőlő 36 holdról 77 holdra, a kaszáló pedig 62 holdra nőtt. A tervnek érdekes része az, hogy főleg a takarmánytermő terület növelésére helyezték a fő súlyt. Ebből az következik, hogy a közös állatállomány egyrészt számbelileg, másrészt jövedelmezőségében ugrássze­rűen emelkedik. Szarvasmar­ha állományukat például az első évben 20. a másodikban 46 darabbal növelik. Sertésál­lományuk nincs. A kétéves terv célul tűzi ki. hogy az első és a második évben 1—1 anya­koca törzset állítanak be. Ezenkívül a terv második évében 100 sertést meghizlal­nak. Számításba vették a terve­zésnél. hogy a juhállomány is jó jövedelmet hozhat. Ezért úgy döntöttek, hogy az első évben 200 birkát vásárolnak, a második évben 300 darabbal növelik az állatállományt. Ba­romfitenyészetet is létesítenek, két év múlva darabos törzs- állományuk lesz. Ennyi jószág takarmányozá­sa, elhelyezése nagy gondot jelent, de a tervezésnél ezt is számításba vették. De maga­sabb takarmányhozamot nem a takarmánytermő terület gya­rapításával, hanem a talajerő visszapótlásával növelik. Éven­............ ——ruwrv ké nt 100 holdat akarnak szer­vestrágyázni, ezenkívül a mű­trágya-felhasználás mértéke meghaladja a holdankénti 100 kilogrammot. A férőhelyek biztosítására egy 52 férőhelyes, korszerű szarvasmarha-istálló építését tervezik, 600 000 forintos költ­séggel. Érdekes megemlíteni, hogy 200 000 forintos költség­gel szeszfőzde épül a kétéves tervben. Amikor a Petőfi Tsz-nél jár­tunk, azt hallottuk, hogy a jö­vőben nemesített vetőmagot termelnek és kiváló tenyész­állatokat nevelnek. A kétéves tervből már most kitűnik, hogy nem beszéltek a levegő­be. A tervet átszövi az egész' tagság gondolata, akarata, ja­vaslata. A megvalósításért szintén harcol az egész tagság. AZ ATKÁRI PETŐFI Ter­melőszövetkezet tehát abba a helyzetbe jutott, hogy a továb­bi gazdálkodáshoz nem feltét­lenül felülről várja a segítsé­get. Ezt mutatja perspektívájuk, ezt igazolják azok az eredmé­nyek, amiket közös akarattal, közös egyetértéssel eddig pro­dukáltak. Növekvő fogyasztás — növekvő életszínvonal A statisztikai jelentések a megye áruforgalmának rend­szeres emelkedéséről számol­nak be. A nagyobb igények kielégí­tésére például igen jelentősen kellett emelni a megye élel­miszeripari termelését is. Nyershúsból 22 százalékkal, kenyérből 40 százalékkal és töltelékáruból nem kevesebb mint 50 százalékkal termeltek többet megyénkben, mint 1952-ben. A termelés növelé­sével egy időben az élelmi- szeripari üzemek is fejlődlek; 1950-től 1957-ig 18 millió 800 ezer forintot fordítottak me­gyénkben e célra. Ilallofta-e már? ... hogy a holland Willy Jcuret, a brüsszeli világkiállí­táson 24 órán át a legünnepel- tebb személy volt. O volt ugyanis a brüsszeli világkiállí­tás 35 milliomodik látogatója. Díszoklevelet és rengeteg ajándékot kapott. ... hogy a cigarettafogyasz­tás az Egyesült Államokban ebben az évben előreláthatólag rekord mennyiséget fog elérni. A múlt évihez képest 3.5 szá­zalékos emelkedAscel számol­nak, az év vég' iszivott ci­garetták száma íz* rnilüárdra tehető. ... hogy a Vatikán város, történelmében első ízben tör­tént gépkocsiszerencsétlenség. ’A Porta Anna közelében egy szállítókocsi összeütközött egy személygépkocsival. Csak anyagi kár keletkezett. Az előrelátó emberek már beszerezték a téli tűzrevalót. Nem csoda, ha zsebbéli tehet­ségük szerint iparkodtak is vele, mert az elmúlt években sok gondot és bosszúságot okozott a fűtés. Ha déltájban meleg is van még, lassan már beköszönt az ősz. Megnéztük tehát, mi újság a TÜZÉP-nél. Tavaly már javult a helyzet, de az előző évek keserveinek kellemetlen emlékeivel léptem be az egri TÜZÉP-telepre. Rögtön feltűnt, hogy a 40 ez­res város megnövekedett for­galmához képest kicsi ez a te­lep. Legfőbb ideje lenne már, hogy a felnémeti rakodó elké­szüljön és kisvasúton ide ér­kezzék a szarvaskői szén. De úgy hallatszik, addig sok víz lefolyik még az Eger-patakon. MAGAS KALÓRIÁJŰ, JŐ SZENET IS LEHET KAPNI A síneken vagy 7—8 vagon állt. Szorgos munkáskezek la­pátolták belőlük a jó fekete szenet. Volt ott 5100 kalóriás tatai kocka 33,40, csehi dió 22, oroszláni darabos 4700 kaló­riás szén 30,50, 4850 kalóriás tatai dió 30,50 forintért. Ha nem is érkezik több szén, a magasabb kalóriaérték követ­keztében 20 százalékkal több fűtőérték jut a lakosságnak az idén, mint tavaly. Sajnos, a vásárló tanácstalanul ácsorog- hat a szénkupacok előtt, mert a szén minőségét és árát hosz- szabb sorbaállás és várakozás után csak bent az irodában tudhatjuk meg. Javasoljuk, hulladékdeszkából csináltasson a TÜZÉP vagy 8—10 táblács­kát, írják rá a szén származá­sát, kalóriáját és árát. Aztán tűzzék ki a széngarmadákra. Nem nagy dolog ez, de ennyi figyelmet elvárhat a vevő. A SZÉN ARÁBAN ELADJÁK A PORT. A FÖLDET, MEG A KÖVET IS Igazán nincs itt semmi baj. Ilyen sok jó szenet az elmúlt években nem is láttunk. íme, kormányzatunk intézkedésének konkrét eredménye! Az ala­csony hőértéket képviselő lig­nit és a rossz minőségű, úgy­nevezett „tűzoltó” szénfajtók helyett a jobb minőségű szenet adó bányák termelését fokoz­ták. A lakosságnak ebben is igyekeznek jobbat adni, a gyengébb minőségűt inkább ipari célokra használják. Beszélgetésünk erről az ügy­ről a következőképpen ala­kult az egyik vásárlóval: — Űgylátszik, még válogat­ni is lehet — szólítottuk meg. — Ne is keserítsen, — feleli az idős ember. — Ez jó. de az meg csupa por, föld, meg kő, amit fele arányban muszá1 el­vinni. Nézze meg, 16.40-ért kényszerítik az emberre, a fuvarja ennek is 5 forint, az­tán hordhatom ki árkot töl­teni. Pedig amióta nem bírom már a malteros kanalat, meg a kőműveskalapácsot, a nyug­díjból nehezen futja, — pana­szolta az öreg. Az irodában hiába kérték az emberek, hogy abból a porból legalább csak 2 mázsát adjon a 8 mázsa szénhez. A másik veszekedett, kiabált, a hátrább állók is elkeseredetten mél­tatlankodtak, veszekedtek. A következő nénike sorsába be­letörődve mondta: jó, én ki­váltom, ha muszáj, úgy, ahogy adják. De a port nem rakom fel, legalább a fuvarköltséget ne szaporítsam vele. A TÜZÉP főigazgatóság rendelkezése értelmében min­den vásárlónak 70 százalék I. osztályú és 30 százalék gyen­gébb kalóriájú szenet kell ki­adni. Ezt a lakosság meg is értené és igazságosnak tartja, mert ha az előbb érkező vá­sárlóknak tisztán I. osztályú szenet adnának ki, akkor az utánuk következőknek csak ki­sebb kalóriájú szén jutna. De az egri TÜZÉP-telepen a 30 százalék gyengébb kalóriájú szén helyett oroszláni félter­mék címén a jó szénhez fele, a gyengébb minőségűhöz 30 százalék port adnak 16,40 fo­rintért. Igaz, van belőle vagy 10 vagonnal, összegyűlt egész évben, ott a hátsó udvaron már alig férnek tőle. Ügy gon­dolták, itt a hideg idő. aki na­gyon fázik, majd elviszi ezt is? Jó, hogy megengedik an* nak rostálását! De vajon me­lyik fuvaros tölti ezzel az időt? Bármennyire gazdaságos is ez a megoldás a TÜZÉP szá­mára, ezzel az „újítással” nem érthetünk egyet, mert sok ember érdekét sérti és hom­lokegyenest ellenkezik a fel­sőbb szervek intézkedésével. Amikor ott jártunk, sem az igazgató, sem a forgalmi osz­tályvezető, sem a főkönyvelő nem volt otthon. Másnap is vidéken voltak! A párttitkár elvtárs megígérte, hogy meg­szüntetik ezt a nagy felhábo­rodást előidéző szénkeverést. Ügy véljük, ha a 10 vagon tör­melék egy része még használ­ható, azt a TÜZÉP tartozik ki­rostál tatni és a szenet a 30 százalékos, gyengébb kalóriájú szénmennyiségben eladhatja, de a földet, port, követ nem! A MAGÁNFUVAROSOK NYÍLT ÁRDRÁGÍTÁSA Bárki meggyőződhet róla, hogy a Belsped a fuvarmeg­rendeléseknek csak egy részét tudja teljesíteni. Elsősorban a vállalatok és közületek na­gyobb tételeit vállalják, má­zsánként 3,20-ért. A dolgozó kisember kénytelen a magán- fuvarosokkal alkudozni. Al­kudni? Csodálatos egyetértés van köztük a magasabb fuvar­díj irányában. — Ök 5—6 fo­rintot kérnek mázsánként. At­tól függ, hogy a szomszéd ut­cába, vagy egy kicsit távolabb kell-e vinni. Felhívjuk az illetékesek fi­gyelmét a 3/1958. (VI. 27.) K. P. M. — A. H. számú rendelet­re, amely szerint Egerben a felszámítható fuvarköltség — de Heves megyében is — min­denütt 3,20 forint mázsánként. Ha a kocsira felrakott tüzelő súlya a raksúly felét nem éri el (5 mázsa alatti tételek), ak­kor 4 forintot lehet kérni. Et­től magasabb díj követelése árdrágítás. Ez büntetendő cse­lekmény és a fuvarozási enge­dély elvesztését vonja maga után. Dr FAZEKAS LÁSZLÓ Parlament a Horthy-világban — parlament ma MÓRICZ ZSIGMOND, a sze­gény nép igazmondó írója 1927. november 17. és decem­ber 14. között riportsorozatot közölt a Parlament akkori ülésszakáról az Est-lapok egyi­kében. Riportsorozatának cí­me ez volt: Tisztelt ház! Ez a riportsorozat mai szemmel nézve is olyan erővel rántja le a leplet az akkori parla­menti életről, hogy valósággal mellbevágja, megrázza az em­bert. Minden sora, minden be­tűje vádol: a népét szerető, a nép felemelkedéséért szenve­délyesen és fáradhatatlanul dolgozó író kiáltása ez. Idéz­zünk néhány részletet a riport­ból: , . „Én egyszerű ember, s uo vagyok — írja 1927. novem­ber 17-én —, aki abban a naív hitben éltem idáig, hogy a dunaparti nagy Országháza gyár, amelyben ennek a kis országnak naggyátételén dol­goznak. A kis ország igen tönkrement, tehát igen nagy munkára van szükség az újon­nan való felépítésnél. És kérem, én egy üres ter­met találtam. Volt ott néhány úr... min­den mezőnyben voltak négyen- öten összehajolva. S minden négy_öt úr külön társalgást folytatott... Megkérdeztem, há­nyán vannak jelen, huszonki­lencen voltak. De ezek is csak testileg látszottak jelenlevő­nek, lelkileg mind valahol ide­genben bolyongott. — Hány képviselő van? — kérdeztem valakit, aki hiva­talból jól ismeri a házat. — Kétszáznegyvenöt. — S mindig ilyen kevesen vannak bent? — Oh, most még sokan van­nak. Nagyon ritkán éri el a jelenlevők száma a huszon­ötöt... — Közönség? — A közönség érdeklődése nulla... senki sincs a karza­ton...” AZ ÍRÓ ELSŐ élménye után továbbra is bejár a parlajnent üléseire. Amit lát, tapasztal, mind feljegyzi, s megírja, ír arról, hogy — miközben bent néhány ember előtt a szónok hadar valamiről —, a parla­ment folyosóján kvaterkázik „egy pár remek koponya”, — mindannyian vidám, jókedvű, mind kövér, egészséges, jólöl­tözött urak. Mi a beszédtéma? Országos gondok talán? De­hogy! Esetek, évődő viták, va­dászkalandok. Adomák. Csat- tanós, ízes, borsos adomák. S ki törődik az ország bajával, gondjával, a nyomorgó néppel? Senki ez urak közül! S Móricz Zsigmond összege­zi tapasztalatait az urak par­lamentjéről : „Huszonöt éve használja a dunaparti palotát az ország- gyűlés, de soha nem volt olyan üres, mint most — írja de­cember 4-én — ... a képviselők nem tartják kötelességüknek, hogy bemenjenek az ülésekre... Mire akkor ez az egész t. Ház? Tizenegy és huszonöt úrnak elég egy szoba. Fölös­leges ekkora parlamentet fű­teni és világítani... A mai parlament? ... Talán ez is jó képe ennek az elár­vult, szegény, szomorú kis or­szágnak. A mai parlament üres, s akik bent vannak, azok is szerények... mindenki elsik- lik, hogy ne legyen előtérben, lehetőleg be sem megy a Házba. S tessék írni róla, hogy mi történik. Azt mondja egy új­ságíró: — Ha az ember itt valamit ír, az tiszta költészet...” Móricz Zsigmond minden sora keserű vád, s kimondott — kimondatlan kiáltás: vala­mit tenni kellene! DE MIT LEHET TENNI. A választások során bekövetkező változásokban csak a nevek cserélődnek a képviselők nyil­vántartásában — a rangok, tisztek maradnak. 1936-ban például kik ültek a képviselő­házban? íme néhány adat a kimutatásból: gróf és báró 15, földbirtokos 59, gyáros és nagykereskedő 5, vezérigazga­tó 77, ügyvéd 50, magasrangú tisztviselő 7, főpap, pap 8... Ezek képviselték volna a sze­gény nép, a szegény ország érdekeit, ezek viselték volna szívükön az elnyomottak sor­sát? Vagy ezekkel szemben az a hat közép- és kisbirtokos, vagy kisiparos képviselő, aki­ket porhintésként beválasz­tattak? Az urak soha, ezek pedig — ha akartak volna is — nem is tudtak ... Ez volt a múlt, amit 1945- ben elsöpört a felszabadulás. Az azóta eltelt több mint tizenhárom esztendő alatt — s ezt minden szólamhatás nél­kül, a tények megszámolhatat- lan sokasága húzza alá meg­győző erővel — olyan mélyre­ható gazdasági, társadalmi, politikai változások mentek végbe hazánkban, amelyeket nem kevesebbel, mint törté­nelmünk elmúlt ezerévével lehet összemérni. S akkor is a szabad esztendők javára... A hajdani urak országából Magyarország a nép hazája lett ez évek alatt. S ez a gondolat — noha nem új, mert sokat hangoztatott — hí­ven kifejezi és összefoglalja e mélyreható változásokat. 1949-BEN HAZÁNKBAN is győzött a proletárdiktatúra: ezt fejezte ki az akkori or­szággyűlés összetétele*^. íme: A képviselők közül ipari dolgozó 176 dolgozó paraszt 15 t.anár, tanító 20 író, hírlapíró 23 közgazdász 5 tisztviselő 21 jogász 10 lelkész 3 egyetemi hallgató 1 mérnök, orvos 7 művész l volt 1949-ben. Ez az országgyűlés volt az, amely egyik történelmi tény­kedését — augusztus 20-án — népünk alkotmányának elfo­gadásával örökítette meg. Au­gusztus 20-a: az új honfogla­ló győzelmének ünnepe lett azóta. Ebben az elfogadott al­kotmányban vált szent és sért­hetetlen törvénnyé, hogy a Szovjetunió felszabadító har­ca és a magyar nép áldozatos munkája eredményeként im­már van hazája a sokat szen­vedett magyar népnek, olyan hazája, amelyben minden ha­talom az övé, amelynek gaz­dagságát, napfényét, boldogsá­gát most már senki tőle el nem veheti. Minden hatalom a dolgozó népé... s a ma parlamentjé­ben, a megyei, járási, és he­lyi tanácsi szervekben a nép által választott legjobbak dol­goznak. Szó szerint értendő: dolgoz­nak — megalkotják törvé­nyeinket, összegezik az elvég­zett munkát, kovácsolják a jövő terveit. A MA PARLAMENTJE valóban a „nép okos gyüleke­zete”, amelyben az ország, a nép sorsáról döntenek. Az országgyűlés legutóbbi időszaka november 16-ra meg­hirdette az új képviselő- és ta­nácsválasztásokat. Az ülés­szakot megelőzően különösen megélénkült a különböző or­szággyűlési bizottságok mun­kája: ülést ülés követett, hatá­rozatok születtek... A megyei képviselőcsoportok tagjai ma­gukkal vitték ezekre a meg­beszélésekre a választókerüle­tekben szerzett tapasztalato­kat: problémákat, gondokat éppen úgy, mint az elért eredmények híreit. A képvi­selők — akik e tisztségük mellett mind dolgozó embe­rek, üzemekben, falvakban, hivatalokban — munkája meg­pezsdült ezekben a napokban. A munkás-képviselő, miköz­ben gyalupadja fölé hajolva figyelte a munkadarabot; a paraszt képviselő, miközben a közelgő szüretet készítette elő; az értelmiségi képviselő, mi­közben történelem-órát tartott az iskolában, vagy elkészítette a gyár, vagy üzem mérlegét — mind-mind arra is gondolt: mit kell még tennie, hogy eredményesebb legyen az or­szággyűlés munkája, hogy az új választások rendben, a nép kívánsága szerint, sikeresen folyjanak le... Országos gondok a munka­pad mellett, a földeken, s a hivatalokban.,. Ez az igazi néphatalom. S az országggyűlés lefolyása? Amikor délelőtt tíz órakor a kormány tagjai bevonultak a terembe, s megkezdődött az ülésszak, a parlament folyo­sói elnéptelenedtek. Minden képviselő a helyén ült. A karzatok zsúfoltak voltait. üzemi, gyári munkások, falu si dolgozók százai szorongtak egymás mellett és mögött, hogy meghallgassák az Elnöki Tanács és a kormány beszá­molóját. AZ ARCOKON FESZÜLT figyelem, a padsorokban csend, csak a szónok hangja hallatszott. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke beszélt: ... Nehéz világpolitikai hely­zetben... szólítjuk új ország, gyűlési képviselőválasztásokra — s mivel 1959. május 19-én a tanácsok megbízása is lejái — új tanácstagi választásokra az ország népét... Azután dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke tar­totta meg beszámolóját, majd Marosán György államminisz­ter szólalt fel: — Sok országgyűlés ült már össze ebben a teremben, sok osz’ott szét, de egyik sem in­dulhatott új választási harcba a becsületes, jól végzett mun­kának azzal a megnyugtató tudatával, mint a magyar nép küldötteinek ez a testületé.:.- Ez a parlament a munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek parlamentje, « még inkább az lesz... EGYSZERŰ SZAVAK, s nem bombasztikus, tartalom nélküli körmondatok... Arról, hogy a dolgozó nép — a párt és a kormány vezetésével — mi­ként váltotta valóra tervein­ket; miként számolta fel az ellenforradalmat, s valósította meg a konszolidációt, s mit kell a jövőben tenni annak ér­dekében, hogy biztosítva le­gyen a további előrehaladás. Az ország választott vezetői adtak számot a népnek — a választóknak ezen az ország- gyűlésen. Beszámoltak és fel­tették a kérdést: hogy van megelégedve a nép e tevé­kenységgel? A kérdésre november 16-a, a választás napja adja majd meg a feleletet. Ez az országgyűlés, amely 1954 óta állt az ország élén, a legnehezebb időkben — az el­lenforradalom idején — is megállta a helyét. Ez az országgyűlés volt az, amely megindította újra az életet az országban; ezen or­szággyűlés tagjai voltak az el­sők, akik megjelentek a meg­tépázott falakon helyrehozni a hibákat, továbbrakni az utat, amely a szocializmushoz vezet. Ilyen, ez a ma parlamentje. \ népből való, s a népért dol­gozik. S AMIT A MA újságírója ír a Ház munkájáról, az maga az eleven élet, az eleven való­ság. DÉR FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents