Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-01 / 213. szám

1958. október 1., szerda NÉPÚJSÁG s rS /j 'i f d . . . kerül. — Sok is a baj a szőlő­jó tanító néni, hisz ő is tudja jól, hogy szüretelni csak egy­szer szoktak egy esztendő­ben . .. Esznek, esznek egy­más kedvéért is, válogatják a legszebb fürtöket. — Egyél még! — biztatja a kislány a fiút, de az már szólni sem bír, csak rázza gömbölyű kis szösz­ke fejét. Nem bír már enni egy szemet sem! Két, három asszony jóval előbb jár a többinél. Ők ládá­ba szedik a legszebb fürtöket. A ládák ott sorakoznak a má­sik oldalon és már messziről piroslik rajtuk a felírás „Hun- garófruct”. — Tíz mázsát le­szerződtem — mondja Makk István. — Nagy része már el­ment, de még mindig van szedni való. Ötszázhatvan fo­rint mázsája, ez is ötezerhat- száz forint, no meg aztán a bor se kutya, ami majd a pincébe ..........——ii Lé goltalmi kiállítás Egerben Tanulságos és sokatmondó kiállítás nyílt meg szombaton délelőtt a városi tanács tanács­termében: Eger város és a He­ves megyei légoltalmi parancs­nokság légoltalmi-kiállítása. A kiállítást Kocsmár János, az egri városi tanács v. b. el­nöke nyitotta meg'. Beszédében a légoltalom jelentőségét hang­súlyozta, mondván, hogy a pol­gári lakosság kiképzése ilyen irányban igen nagy jelentősé­gű a honvédelemre való fel­készülés szempontjátból. Be­számolt a légoltalmi parancs­nokság alatt működő szerveze­tek eddigi munkájáról is, azok­ról az elért eredményekről, melyek vitathatatlanul azt mu­tatják, hogy a polgári lakosság körében egyre nagyobb az ér­deklődés a kiképzés, a légol­talmi munka iránt. A kiállítás mintegy összefoglalja egy el­képzelt háború fegyvernemeit, azok hatását, s megmutatja az c’.’enük való védekezés mód­jait is. • • A megnyitó beszéd elhang­zása után a megjelentek meg­tekintették a rendkívül gazdag anyagú és • dokumentációs jel­legű kiállítást. A kiállítási teremben szépen fi kefekötő, a holdkőros lány és a szőrösszívű... Láttam már kály­hásokat, szerelőket, színészeket, újságíró­kat, parasztokat, hi­vatalnokokat, bányá­szokat, sőt soffőröket is, akik úgy ittak, mint egy kefekötő. De még nem láttam kefekötőt, aki úgy ivott volna, mint egy kefekötő. Kefekötőt nem láttam még sem részegen, sem józa­nul. Az élet nyelve, ti­tokzatos jellemző ere­jével megalkotja a jelképeket, amelyek önmagukban élnek tovább, függetlenül a tárgytól, az időjárás­tól, a nyelvtani sza­bályoktól, s a modell­től. Kedves lány, ki­csit holdkóros — mondják. Én még so­sem láttam holdkó­rost. S a lány, akit így jellemeztek — ál­talában csak zugregé­nyeket, Zsigray Júli­át, Erdős Renée-t és Herczeget olvas — a legritkább esetben sem sétál a háztető­kön és az ereszeken. holdfényben. Sőt, még a padlást is kerüli! Nyáron mindennap a strandon mutatta ma­gát, csokoládészínűre barnított testét muto­gatta. És én úgy ész­leltem inkább, csak a. főutcán szokott sé­tálni, naponta több­ször is, határozatlan időben, rövidrenyírt, félelmetes bókot ud- variaskodó selyemle­gények társaságában. Kegyetlen és kínzó hovágyat vágyom. ■ — áhítozom a valóságra. Szeretném látni, ho­gyan iszik egy kefe­kötő! Holdkóros lányt szeretnék látni, hosz- szú, fehér hálóing­ben, amint a nagy­templom tetején sé­tál holdfényben. Sző­rösszívű embert sze­retnék látni, lehető­leg boncasztalon — más mód nincs rá — amint a sebész fel­bontja mellkasát, s csodálkozva mutatja: — Nocsak, milyen szőrösszívű volt! Segítenék az or­vosnak, borotválni! —pataky— S^VVVVNA^VVVVN^^v*W\A/W>^^VSAAAAAA/V\AAAA/SAA/VAAAAAAAAAAAAif\^vP»A^AA/VNfVV^AAAAAA^V^ O cxcellenciája közbeszól madófegyverek hatásaival, va­Kicsit korán kezdte. a gazda. Ledaráljuk, préseljük a szőlőt, hordókba szűrjük a mustot és bizony éjfelre jár már az idő, mire nyugovóra térhet az ember. Az esti mun­kához még egy kis óbor is ke­rül, bizony előfordul, hogy do­log közben még dalikozunk is. A szüretelő lányok is meg­unják a hallgatást, ismét vi­dám nótába kezdenek. A szél felkapja a hangokat és viszi, sodorja messze, át a másik szőlőhegyre. Nemsokára ott is dalba kezdenek a lányok és még vidámabban zeng a dal, már csak egymás kedvéért is... ELBÚCSÚZUNK a kedves szüretelőktől. Sok bort, jó egészséget kívánunk nekik, hisz biztosak vagyunk abban, hogy az őszön sehol sem ma­rad üresen a hordó. SZÁLÁT ISTVÁN. lamint az ellenük való véde­kezéssel. Dicséret illeti a Megyei Lég­oltalmi Törzsparancsnokság tisztjeinek munkáját, akik irá­nyító és szervező munkájuk­kal segítséget nyújtottak a ki­állítás megrendezéséhez. A kiállítás október 5-ig lesz nyit­va, melyre a belépés díjtalan. kis baba négy hónapon át iszo­gatta a sört, — de úgy látszik, nem ártott meg neki. SZINTE HIHETETLEN Nelson Antonia de Silva, 11 Áves saopauloi fiúcska át akarta úszni a Tiete folyót. Édesanyja meglátta, meg­ijedt, hogy kisfia elvész a hullámokban és utána úszott. Az édesapa még jobban megijedt, amikor,, feleségét és gyermekét megpillantotta a vízben és ö is utánuk úszott. Hármójukat a gyermek 70 éves nagyapja követte. A fiúcska épen kiúszott a túlsó partra, három életmen­tője azonban belefulladt a vízbe. Sz dzö to a lc zret a Qiaig.tto-Lz.KOL? A Taigetosz szikláiról gyermek zuhan le. Egy pillanat M egész és a még imént élő. vihegő csecsemő csak véres hús­csomó a szikla lábainál. Spárta nem tűri a nyomorékot, » amely ha felnő, csak terhe lesz az államnak, csak fékezője 4 katonai terveknek. De különben se nőne fel! Nyomorék gyermek úgysem bírná ki a. spártai életmódot. S a következő esztendőkben, az 1958 után következő esse lendőkben talán elborítaná magái a sziklát is a rengeteg csecsemő holtteste, ha spártai módon ítélnénk. 150 ezer nyo­morék gyermek születik majd a világon, elsősorban ott, aktit a legközelebbi területen élnek az emberek az atombombaJ kísérletekhez. Százötvenezret a Taigetoszra! Ennyi gyereket hoz nyomorékul világra majd az anyja, talán korszerű, mo­dern szülőszobákban, az orvostudomány és a technika mini­den áldásától kísérve, a tudomány és technika minden bor-* zahnától megátkozva, S ez nem elvakult ítészek jóslata, nem középkori falakra festett riasztó ördög, amely csak arra jó, hogy féken tartsa a vétkezni akarókat! Ez a szám valóság, a vétkesek valósa­ga. a tudomány valósága. Dr. Pauling. Nobel-dijas amerikai tudós adatai a legrettenetesebb adató!:, amelyeket valaha felszínre hozott a statisztika, mint múltat, s rettenetes sta­tisztika a jövőre nézve is: minden egyes nagyobb atom­bomba-robbantás 15 ezer újszülött nyomorékot jelent. Bikini- és a Karácsony-szigetek, a Nevadai-sivatag és Hirosima, mint megátkozott nevek vonulnak be az embe­riség történetébe, messze túltéve Taigetosz hírnevén, ahol csak nyomaráitokat pusztítottak, de itt nyomorékokat teremtenek. Harmincmillió ember pusztult el a második világháború­ban. Szó szerint tengert lehetne a pusztaságban elővarázsol­ni, keserű, sósvizű tengert azokból a könnyekből, amelyek a haldoklók szeméből, az özvegyek, árvák, a gyermekeit si­rató szülök szeméből fakadt a harmincmillióért. Egy új há­borúban már nem lennének könnyek: nem volna, aki sírva például Amerika 150 nagyobb városában. Ezt se mi mond­juk, ezt is a tudós mondja. A 175 milliónyi városi táltosból egy közepes atombomba-támadás 160 milliót azonnal meg­ölne, a megmaradt 15 millióból meg 14 millió halna meg rövidesen a rádióaktív részecskéktől. Háború — könnyek nélkül! „Egy szemtanú feljegyzései’’ — milyen döbbenetesen izgalmasok az ilyen alcímmel megjelent cikkek, vagy regé­nyek. Milyen' lúdbőrödző háttal olvassuk a spanyolok rém­tetteit Amerikában, a 30 éves háború, a Napóleoni-háborúk történetét, az első és a második világháború memoár-irodal­mát. A szemtanúk feljegyzései alapján. Egy atomháborúnak nem lesz története, s nem lesznek „hiteles szemtanúi’’, csak hiteles halottal és hiteles pusztulás mindenütt. Nem lefogni, megsemmisíteni kell azoknak a kezét, akik oly idegesen és türelmetlenül babrálják az atombom­bák „élesítőjét”, a kellő és annyira áhított pillanatra várva. Torguemadó, a rettenetes inkvizitor, vagy Pizaro és spa­nyoljai, Auschwitz hóhérai az emberi aljasság és a lelki nihil megtestesítői. Ha van valamiféle pokol, akkor minden bizonnyal ott emlékmű örökíti meg nagyszerű tetteiket, amellyel ezreket és milliókat sikerült „ausradieren” — meg­semmisíteni. Nos, ezek az emlékművek, ezek a gyilkosok csak hitvány árnyai azoknak, akik az új háborún spekulál­nak. S itt nemcsak a technika fejlődéséről van szó! .A bűn megittasult, vélt erejétől, s a bűn, a pusztítás Kalevala sötét országát szeretné lehozni az egész földre. Nem lefogni. megsemmisíteni kell azokat az erőket, amelyek megunták, hogy Taigetosz hegyén oly régen nem történt semmi, akik nemcsak arra készek, hogy 150 ezer nyomorékot „kísérletezzenek” ki. hanem arra is, hogy eze­ket a nyomorékokat, s azokat is, akik nem azok — meg­semmisítsék. Az élet mindig győz a halál felett, az igazság a bűn felett. Most is így lesz. Nem adunk nyomorékot Taigetosz szikláinak, nem adunk teret a háború őrültjeinek! S ehhez van erőnk is, győzhetetlen! GYURKÖ GÉZA Jól halod az őszi munka a hatvani járásban OKTOBER VAN. Elmúlt a nyár és szüret után sóvárog­nak a szőlőtől roskadó tőkék. A tiszta kék égen egy felhő se látszik és a napsugár beara­nyozza a szőlőhegyeket. Ökör- nyál úszik a levegőben és va­lahonnan nótát sodor a dél fe­lől fújdogáló szellő. Szüretelők eala, vidám kacagása, vedrek csörgése hallatszik minden­felől és vadlúdcsapat kiált a magasban. — Vadlibák! — uj­jongnak a gyerekek és kezü­ket szemük elé tartva, hunyo­rogva lesik az eget. Berges Mihály hegyőr fent áll a hegyen és botjára tá­maszkodva figyel. Nézi, lesi a mozgást, figyelj a hordókkal megrakott szekereket, a szedő­ket és elégedetten gyújt rá egy cigarettára ... Büszke öntudat­tal veti vállára a fokost és in­dulni készül a szüretelők közé. Igaz, hosszú volt a nyár, de szó mégse érte a ház elejét. Vigyázott és megőrizte becsü­lettel azt, amit rábíztak a sző­lősgazdák. Még egyszer szétts- kint onnan fentről, füttyent a kutyának, aztán megindul. A VERPELÉTI SZŐLŐHE­GYEN állunk. Egy ilyen mesé­sen szép őszi délelőtt, szinte azt se tudja, miben gyönyör­ködjön az ember. A tavasz is gyönyörű, de az ősz színpom­páját nem múlja felül semmi. Szőlő, szőlő mindenfelé. A le­velek mór fonnyadnak és pi­rostól zöldig, barnától sárgáig, minden színben pompáznak a teli tőkéken. Mindjárt az út mentén áll egy nagy diófa. Beljebb, a sző­lő elején, vidám beszélgetés, kacagás hallik. Szüretelnek. Lehetnek talán tizenöten is a szedők, meg aztán a két putto- nos, akik — mint tréfásan mon­dani szokás — ott bugdosnak a nehéz puttonnal a tőkék kö­zött. Közelebb megyünk, is­merkedünk. Beszélgetésre most csak munka közben adódik al­kalom. A gazda, Makk István örömmel magyaráz, dicséri a szép termést. Az asszonyok, lá­nyok kezében. pillanatra sem áíl meg a szedőkés, hisz mesz- sze van még a szőlő másik vé­ge... — Puttono ... oo... s! — kiabál valaki és feláll egy tőke mellől. — Ide nézzenek, — mu­tatja büszkén. - Egy tőkéről egy veder szőlő! — A gazda nem szól semmit, úgy tesz, mintha nem hallaná, csak el­indul a puttonnal a szőlőért. A hordók egymás után telnek a kocsin. A szürke álmosan bó­biskol a rúd mellett és nem érti a dolgot. Senki se szólítja, senki sem hajtja naphosszat, csak a szekéren levő hordók­kal bajlódik a gazda. GYEREKEK JÖNNEK ka­cagva. Erre az egy napra, a szüretre, szünetet engedett a 17 vagon minőségi búza vetőmagot cserélnek a hatvani járásiban A hatvani járás községei-, ben igen nagy érdeklődés mu­tatkozik az őszi búza vető­magcsere akció iránt. A ter­melőszövetkezetek többségéj ben harmadfokú szaporítási) magot vetettek az elmúlt év­ben, így elsősorban az egyéni termelőknél vált szükségessé a vetőmagfelújítás. összesen 17 vagon vetőmagot igényel­tek eddig. A legnagyobb ér­deklődés a vetőmagcsere iránt Csányban és Lőrinciben van, a két községben több mint négy vagon minőségi vetőma­got igényeltek. Két adat a traktorokról A felszabadulás előtti évek­ben csak magánosok tulajdo­nában volt traktor és az :s kis számban. A statisztika azt mutatja, hogy 1935. évben a megyében 276 traktor volt a nagybirtokosok tulajdonában. Államunk jelentősen emel­te megyénkben is a traktorok számát. Jelenleg a gépállomá­sok. az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek birtoká­ba 600 szántótraktor, és 170 univerzális traktor segíti a mezőgazdasági munkát. Régi választások Az alább közölt részlet, Mikszáth: „Kettős választás Magyarországon” című re­gényéből való.) A klub már igen csendes, kihalt volt ezekben az idők­ben. úgy nézett ki. mint egy gazdátlan kaptár. A méhek ki­repültek belőle. Ott künn dol­goztak a mezőkön. Csak egy pár öreg úr kártyázott a belső szobában. A miniszterelnök rendesen ide menekült, ha nem akart képviselőkkel talál­kozni. Katánghyék egész kényel­mesen fordultak most hozzá. — Azért kérettelek — mon­dd Gerezdének — információ­kat szeretnék a körtvélyesi te­rületre nézve. Szinte diktátor ez időben, ki­mért, egyszerű és mégis hatal­mas. Éppen ez a nagy egysze­rűség imponált legjobban. Halkan beszélt, majdnem sut­togva, alig lehetett hallani: de az ember érezte, hogy mire ez vei — kapcsolódik a beszélge­tésbe valaki az asszonyok kö­zül. — Érik a szőlő, szedni kell szaporán. Szerencsére, itt van­nak a rokonok, szomszédok is. Csorbáéi: Zemiczkiék, Pál Ko­vácsék, Nagyék is eljöttek, kö­zösen biztosan végeznek estére ezzel a darabbal. Azután köl­csön kenyér visszajár, és egé­szen biztos, hogy Makkék is ott lesznek, ha majd a rokonok, szomszédok szüretelnek. HALAD SZÉPEN A MUN­KA, de azért estefelé lesz, mire hazajutnak a teli hordókkal. Otthon a gazdasszony hús­levessel, sült hússal várja a szüretelőket. Régen juhhúsos káposzta járta így szüretkor, mostanában inkább tyúk, csir­ke, vagy más egyéb hús. — A vacsora után otthon folytatjuk a munkát — meséli rendezett makettek, tablók mu­tatják be a szakszolgálatok harci helyzetben történő mű­ködését. A kiállításnak elsődle­gesen az a célja, hogy meg- tekintőit megismertesse a lég­oltalmi munka fejlődésével, a korszerű és hagyományos tá­A brit egészségügyi szolgálat egyik hivatalnoka érdekes ese­tet leplezett le. Írország egyik falujában mindenki arról be­szélt, hogy egy héthónapos csecsemő naponta megiszik egy üveg barna sört. A hivatalnok utánajárt a dolognak. A gyer­mek anyja kijelentette: a kör­zeti orvos elrendelte, hogy a baba háromhónapos korától igyék meg egy üveg barna sört. A hivatalnok nem nyugo­dott bele: felkereste az orvost, aki álmélkodva szerzett tudo­mást a csecsemő „sörözéséről”, majd kijelentette: szó sem volt arról, hogy a csecsemővel itas­sanak sört, hanem az anyának kellett volna elfogyasztania. A a vékony reszelős hang odaér, ahová szánva van, orkánszerű élienek kelnek belőle, diada­lok és vereségek ordítása rázza meg a földet és falakat. — Rendben van, — felelte a főispán. — Korányi biztos? — A nyakamat teszem rá. — No látod. — szólt a mi­niszterelnök Katánghyhoz. Katánghy azonban nem vesztette el lélekjelenlétét és előadta tervét, hogy ő miként gondolná magát csempésztetni be Korányi helyett. A terv zseniális volt. A pol­gármester ravaszul húzta be nagy rőttszakállú fejét a váll- lapockái közé. A főispán nyeg­lén látszott az ezüst karpere­cével. mely egész kezéig csú­szott a manzsettája alól. Mind a ketten a miniszerelnökre néztek. — Nem bánom. — monda ez kurtán, — ha meg lehet csi­nálni. A főispán kijelentette, hogy lehetetlen: a választásig csak hat nap van. Korányi szabály­szerűen kijelöltetett, a zászlói künn lógnak, az egész város rajong érte. Teljességgel lehe­tetlen. kegyelmes úr. A polgármester rábólintott: — Ami úgy van. az úgy van. — El van végezve. — felelte őexelenciája, s ott hagyta őket, léptei elenyésztek a rozsdaszí­nű szőnyegen. S ezzel Katánghy Menyhért ki volt hagyva a jövő ország- gyűléséből. Immunitás, nagy­ságos titulus, hír, tekintély, mind el volt fújva a nagy úr lehelletével... vége van. De Menyus szívós, átkozot­tul szívós és valljuk meg, szemtelen. Utána futott a kegyeLmes úrnak. — Egy-két támogató szót ígértél. — De mikor hasztalan. Hi­szen mondta, hogy „nem bá­nom, ha meg lehet csinálni.” — Az nem elég. — Hát mit kellett volna mondanom? Jól halad a vetések alá a talajelőkészítés a hatvani já­rásban. Egyes helyeken már el is vetették az őszi árpát és a rozs vetését is befejez­ték a termelőszövetkezetek. Most az őszi búza vetéséhez kezdenek hozzá. A talajt már nagy részben előkészítették a mag alá. A járás egyénileg — Azt. hogy ..szeretném, ha megcsinálnátok.” — De mikor hasztalan. — Ne törődj vele kegyel­mes uram, hiszen nem sok­ból áll. Menj el még egyszer mellettük és mond meg ne­kik. Őexcellenciája kedvetlenül intett kezével. — Jó, jó, csak már hagyj békén. Nagyon unalmas kez­desz lenni. S azzal kisvártatva végig­ment a nagytermen még egy­szer, s meglátván egy szög­letben a főispánt és polgár- mestert, odalépett hozzájuk ás a Röszkey vállára eresztet­te le a kezét. — Szeretném — monda — ha megcsinálnák. A két férfi összenézett. — Megpróbáljuk — felelte a főispán. — Meglesz, — monda á polgármester, felvillanyozva a vállain nyugvó kéz magneti- kus erejétől. dolgozó paraszt jai már napok­kal ezelőtt megkezdték a bú­za vetését. Irodalmi pályázat A Színház és a Filmművé­szeti Főiskola igazgatósága pá­lyázatot hirdet mai témával foglalkozó, a felszabadulás utáni magyar életet ábrázoló háromfelvonásos, vagy egy- fblvonásos darabokra. A pá­lyázaton részt vehetnek olyan kezdő, fiatal írók, akiknek darabját még nem mutatták be. A háromfelvonásos szín­darab pályázat I. díja 5000 fo­rint, II. díja 3000, és III. díja 2000 forint. Egy egyfelvonásos színdarab pályázat I. díja 3000, II. dija 2000 és harmadik díja 1000 forint. Az I díjjal jutal­mazott darabokat a Főiskola Ődry-színházában mutatják be A szerző nevével és címé­vel ellátott pályázatokat 1959. máius 1-ig a Főiskola igazga­tóságához (VIII., Vas utca 2 2.) kell beküldeni. 600 mázsa műtrágya Verpeléten nagy keletje van a műtrágyának. A termelő­szövetkezet és az egyéni gaz­dák már ezideig is többszáz mázsa műtrágyát vásároltak és szórtak ki a földekre. A műtrágya felvásárlás állan­dóan tart és arra számítanak, hogy csupán Verpeléten mint­egy 600 mázsa műtrágyát folt­nak felhasználni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents