Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-07 / 218. szám

1958. október 1.. kedd NEPOJSAG 8 KUKORICAFOSZTÁS Napirenden: A nép és vezetői Ott ül az emberek között. Szó szoros értelemben oáfí a válthoz a gyöngyösi bányásszal, meg a szőlősgazdával. Körülötte az emberek ezrei, s mikor poharát a város lakói egészségére emeli, felzúg a taps és az éljen. Ott megy az emberek között, szájában a szivar, beszélgetve, nevetve, nézgelődve, ha nem ismernénk, talán nem is tudnánk, hogy ez a szemüveges férfi, a Magyar Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc. Nincs géppisztolyos őrség, nincsenek riadóautók, nincs rendőrkordon. Illetőleg áll ott néhány katona. de nem is mellette, hanem az emberek között, inkább csak tisz­teletből. A rendőröknek meg az a gondjuk, hogy meg* előzzék az esetleges balesetet, mert jön a szüreti felvonu­lás — ficánkoló lovak, s rendkívül kíváncsi gyerekek. Ott ül az emelvényen, vidáman integet, később, este, ott van a szüreti daljátékon, hivatalosan” senki se védi, senki se óvja, mert minek. A nép szeretete a legnagyobb védelem, azé népé, amelyet képvisel, amelynek vezetője, s amely vezetőjének tartja. Nem tudja az ember, nevessen-e. vagy dühöngjön « nyugati újságok és politikusok ostoba megállapításain: a vezetés, a kommunisták, a kormány nem élvezi a nép bi­zalmát. Nem? Hát a gyöngyösieket senki sem vezényelte ide az emelvény elé. vagy az utca szegélyére, hogy élje­nezzenek. A szívük hozta ide és a szeretet. S az állam feje, aki nem élvezi állítólag a nép bizalmát, s a nép, aki ismét állítólag nem bízik a vezetésben, mitsem törődve az ostoba megállapításokkal, ott öleli egymást szivére, ahol a protokollnak még a látszata is elmosódik a szüret vidám forgatagában. írjanak, amit akarnak Nyugation, nyilatkozznak az ENSZ-ben, vagy sajtó-konferenciákon, amit akarnak: a karaván halad! (gyurkó) Rkfk nem jutattak be a bálba Este van. Csendesek, kihal­tak a kápolnai utcák, de bent az udvarokban annál nagyobb a vígság. Innen kacagás, onnan vidám nóta ha'lik, lányok si­kongatnak, legények kurjon­gatnak. Kukoricafosztás járja mindenfelé mostanában így faluhelyen, ami a hasznos munka mellett mindig szóra­kozást, egy-egy kellemes, vi­dám estét is jelent. Ki tudná számát, mennyi dal, mese, ked­ves népi történet született már így, a sokszor éjfélig tartó fosztás idején, hány és hány fiatal szív lobbant lángra és gyulladt szerelemre. Balázs Károlyék udvaráról nótaszót sodor az utcára a Mátra felé fújdogáló szellő. Benézünk hát mi is, nagy jó estét köszönve és máris térdig süppedünk a puha csuhéba. — Csak tessék, tessék beljebb, — biztat valaki az asszonyok közül és máris belecseppen­tünk a fosztás, a „családi kör” kellős közepébe. Hamar barát­ságot kötünk. Első látásra bizony megijed az ember a hatalmas, még fosztallan kukorica-halmaztól, de aztán ahogy elnézi az ügye­sen mozgó kezeket, nyomban reménykedni kezd, hogy — no, azért éjfélre talán meglesz. Asszonyok, lányok, férfiak, gyerekek, szinte nyakig ülnek a fosztásban és bizony jól közre kapják Balázsék kukori­cáját. Itt vannak a szomszé­dok, jóismerősök, lehetnek ta­lán tizenöten is. Itt van a szép Szabó Marika a szomszédból, ügyesen kapkodja le a kuko­rica héját. Ignác András bá­csi biztatja, buzdítja a fiata­lokat. — Aki piros csövet ta­lál, hazamehet — mondja fenn­hangon és szavára különösen a gyerekek lázasan keresik a „piros” kukoricát. Egyszercsak visítás hallik a fiatalok közül. Balázs Juliska szép piros arca fekete, mint a korom. Az a „haszontalan” Szabados Gazsi bekente üszőkkel, de máris menekül, a fiút nem is látni egy darabig, talán Juliskát vigasztalja, - amíg megmossa arcát a kút- nál. Szabados Pista bácsi ko­szorút fon. nagy szakértelem­mel, aztán elmeséli, hogy ami­... hogy egy belga állampol­gár elhatározta, hogy az idén átgyalogol a La Manche-csa­torna legkeskenyebb részén. A csatorna felett nincs híd, az alatta elvezető alagutat pedig csak most tervezik. Van Lent foglalkozására nézve búvár. Ötven óra alatt 32 kilométert szándékozik megtenni, külön­leges búvársisakban a csator­na fenekén. kezd. Valami régen hallott történetet, mesét szed elő, amit tisztes áhítattal hallgatnak a fosztok. András bácsi ez egy­szer nem fukarkodik a szóval, meséje olyan csodaszép, hogy egy-egy kisebb gyerek még, száját is ellátja a nagy csodál­kozásban. A munka azonban nem áll meg, a kezek dolgoz­nak serényen, és mindenki előtt nagyra nő a kupac. Vége a mesének, most a gye­rekeken a sor. Balázs Pistiék szép selymes „kukorica ba­juszból” szakállt, bajuszt csi­nálnak maguknak, azzal vidít­ják, szórakoztatják a társasá­got. Valaki töklámpást fara­gott, hatalmas szájjal, nagy Szombaton este hét órai kezdettel, ünnepséget rendez­tek Füzesabonyban, a Kossuth- Filmszínházban a Moziüzemi Vállalat államosításának tíz­éves évfordulója- alkalmából. Az ünnepségre pompás díszbe öltöztették a füzesabonyi mozi­helyiséget. Az ünnepi beszédet Fekete Gábor, a népfront­bizottság helyettes elnöke tar­totta. Beszédében rámutatott arra, hogy az államosítás óta eltelt tíz év alatt milyen nagy „fűrész”-fogakkal és égő gyer­tyát helyez a közepébe. A lá­nyok sikítanak, a többiek ne­vetnek a vidám tréfán. A gaz- dasszony jókora tálon behoz­za a csemegét: — Tessék, tes­sék! — kínálja, — itt a finom, frissen főtt kukorica! Későre jár az idő. Szinte észrevétlenül eltűnünk a jó­kedvű társaságból, de vidám nótájukat még messzire hall­juk: — Zöld a kukorica, Kati... száll a nóta tüzesen, pattogó­sán Balázsék udvarából és be­járja a hosszú kápolnai főut­cát... Szalay—Márkusz képesriportja. ütemben fejlődött a magyar filmipar. A jól sikerült kis ünnepség után bemutatták a „Micsoda éjszaka” című új magyar já­tékfilmet, amely a közönség előtt nagy sikert aratott. Szigetváry József — A BÉLAPÁTFALVI ce­mentgyár napról-napra telje­síti tervét, csak a cement el­szállítása okoz gondot a gyár vezetőinek, mivel a MÁV nem tudja biztosítani a fe­dett szállító kocsikat. Igen örvendetes dolognak lehettek tanúi, akik vasár­nap este ellátogattak az egri Városi Művelődési Ház szo­kásos vasárnapi táncestjére. A bejárainál ugyanis a mél­tatlankodók egy csoportja reklamálta, hogy nem me­hetett be táncolni. Az ok: ittasság, nem megfelelő öl­tözet. Az egyikük majd te­nyérnyi kockás kardigánja miatt esett el a szokásos va­sárnapi tánctól, társa része­gen imbolyogva keresett pártfogót és egy rést, ahol besurranhasson a bálba. A feljáratnak azonban szigorú és éber őrzői voltak, s ud­variasan figyelmeztették a Pénteken a megyei tanács nagytermében ünnepélyes ke­retek között osztották ki a He­ves megyei napok keretében megrendezett erdő- és mező­fiatalokat, akik nem viseltek nyakkendőt, hogy a követ­ező alkalommal megfelelő öltözetben jelenjenek meg a bálon. A Művelődési Ház vezetősége ezzel az igen jó módszerrel rövid idő alatt helyre tudja állítani a vasár­nap esti táncok jó hírnevét, s a szórakozni vágyó fiata­lok is örömmel veszik eze­ket az erélyes intézkedése­ket, mert tudják, hogy az ő zavartalan és kellemes szó­rakozásukat biztosítja. Nem ártana ezt a mód- szert máshol is alkalmazni, ahol nem megfelelő, feltűnő öltözékben, ittasan járnak táncolni. A leállítás díjnyerteseit ser­legekkel és oklevelekkel ju­talmazták meg. sor még ő fia­tal volt, ilyen­kor, fosztáskor. bizony ő is megölelgette a szép kislányo­kat, ha éppen szerét tehette. - így ni, tel­kem, magya­rázza nagy buz­gón és máris derékon kapja Szabó Marikát, de neki, úgy látszik, nem tetszik a közeli barátság, mert ugyancsak sza­badkozik. Ignác András bácsi mesélni Füzesabonyban is megünnepelték a filmipar 10 éves államosításának évfordulólát ................... ...... Ki osztották a „Heves menyei napak“ dijait gazdasági kiállítás díjait. arisztokrácia frankot hamisított, beült a parlamentbe 1926-ban lágban. így aztán külföldről AZ 1926-OS ESZTENDŐ szomorú és nagy port felvert magyar szenzációja a frank- hamisítás. Nemcsak Magyar- országon kommentálták sok­féleképpen, hanem jó . ideig foglalkoztak vele a külföldi lapok és a külföld közvéle­ménye is. Mint ismeretes, a magyar arisztokrácia egy része nem tudott belenyugodni a vesz­tett háború és a monarchia felbomlása következtében előállott helyzetbe. Belpoliti­kai síkon igyekezett a sovi­nizmus érzését felfűteni, bi­zonygatva mindenkinek, hogy hallatlan méltánytalanság esett velünk, a külpolitikában pedig gyerekes eszközökké! operáltak. Az éledő fasizmus minden megnyilatkozását elég korán igyekeztek felhasználni a jogosnak vélt magyar köve­telések melletti hangulatkel­tésre. A közvetett hatások azonban nem mutatkoztak elegendőknek. Szükség volt közvetlen cselekvésre is. Ezért elhatározták, hogy a nyugati világot anyagilag teszik tönk­re — mázsaszámra hamisított nagycimletü bankjegyekké' Ezt az elemi iskolás elmeszü­leményt a magyar arisztoKrá- cia egy jelentős része, a hiva­talos kormányszervek hallga­tólagos támogatásával hajtot­ta végre: kofferszámra vitték a bankjegyeket Nyugat-Euró- pába, de az első lépéseknél felfedezték a csalást. Ebben a légkörben persze a legjobb fegyver a honatyák kezében a személveskedés. az egymás pocs Kondiázása. Ez ugyanis az újságolvasó kö­zönséget pártállásra való te­kintet nélkül szórakoztatja, vagy ingerli, attól függően, hegy ki. kit szid. A válaszok sohasem maradnak el és így a nyomorgó Magyarország el­ső számú szórakozóhelye az újság, ahol van cirkusz és Sok minden. 1926. februárjában Vázso­A magyar nyi Vilmos például napirend előtt szólal fel az őt ért tá­madások ügyében. Az Tjj Nemzedék (katolikus riport- lap abban az időben. A szerk. megjegyzése.) azt írta róla, hogy ő a csehekkel konspirál. Felszólítja az Új Nemzedéket, hogy nevezze meg azokat, akik ezt róla állítják. Mióta a frankhamisítási ügy szőnye­gen van, ő állandóan cenzúra alatt áll. Walkó miniszter, a keres­kedelmi ügyek főnöke közbe­szól: — Ez nem áll. Vázsonyí indulatosan vála­szol a miniszternek: — De igen, állandóan cen­zúra alatt állok, Hedry Lőrinc, aki később Heves vármegye főispánja lett és a kormányzópárt kép­viselője volt abban az időben, lakcnikus rövidséggel közbe­szól: — Hazugság! Vázsonyi Vilmos nem késik az ugyancsak hetyke válasz- szal: Maga hazudik! Fábián közbekiáltja a heves és sokat jelentő kérdést: — A kereskedelmi minisz­ter nem tudja, hogy van-e cenzúra? A tisztelt Ház elnöke a vita hevességéért és abban elhang­zottak miatt Fábiánt, Hed- ryt és Vázsonyit rendreuta- sítja. (Még szép, hogy történt valami!) VÁZSONYI AZONBAN fe­negyerek, nem hagyja magát és a rendreutasítás során vett szusszal tovább folytatja a megkezdett támadást: — Titkos rendőrök ólál­kodnak az ablakom előtt! Hoyos Kiksa felveszi a le­vegőbe dobott. kesztyűt és visszavág: — Arról beszéljen, hogy az önök lapjai mit írnak? Ruppert beavatkozik Vázso­nyi mellett; odavág Hoyos Miksának. — Maga ne beszéljen! Hoyos félfordulatot tesz a rászóló Ruppert felé: — Maga se beszéljen! Ma­gát már rágalmazásért el is ítélték! És folyik a vita ebben a csodálatos stílusban, ahol még a szócsata közben ilyen mondat is kigurul Vázsonyi ajakáról: A rágalmak dacára is teljesíteni fogom kötelessé­gemet! Az eddigiekből igazán ke­vesen következtethetnek arról az olvasók, hogy a páriámén i- ben a honatyák az ország nyo­moráról, a nép gondjairól be­széllek volna. A t. Ház ülésén megvitat­ták, volt-e joga Vázsonyi Vil­mosnak, az akkori idők egyik jóképességű és nem szellem­telen szónokának, a pénzügy- minisztert a korán felszaba­dult borbályinashoz hasonlí­tani. Februárban még nem látja jónak Bethlen gróf a Ház fel­oszlatását, pedig az ő közéleti szereplése sem kap osztatlan elismerést, még saját osztá­lyosaitól sem. így hát nem meglepő, hogy az akkori par­lament baloldalán elhangzik a vélemény Bethlen gróf egyik megnyilatkozásáról, hogy az nem más, mint egy megszorult ember hazudozá- sai. Zichy János gróf egyik őszinte nyilatkozatában leple­zetlenül megmondja az iga­zat: „Kalandorok melegágya lett Magyarország a trianoni béke óta”. Azért az őszinteség mellett az sem árt, ha egy kissé nyugtalanítják a lapok a- átlagpolgár elkínzott kedé­lyét délibábos, illetve legiti­mista mesékkel, a kinyert vi­keltezett hírek jdennek meg itt-ott a pesti és vidéki újsá­gokban. hogy Ottó — bocsá­nat — II. Ottó visszatért az országba. Apponyí gróf laká­sán tartózkodik. (Ezt egy hol­land lap írta.) Egyik olasz lap nyomán azt írta a hazai sajtó, hogy külföldön sokat írnak az ország belső nyugta­lanságáról: állítólag Cegléd környékén fegyveres bandák gyülekeznek és ezek Budapest ellen akarnak vonulni. AZ ORSZÁG HÁZÁBAN pedig tovább folyik a szó- özön. Egerben egy udvariat­lan honatya, dr. Nagy János kanonok nem várta meg az új választások kiírását, ha­nem öngyilkosságával fejezte be politikai és emberi pálya­futását. Akkoriban módfelett sokat suttogtak arról, hogy a nagyratörö pap nem vette fi­gyelembe elöljárói szándékait és elképzeléseit és ezért kel­lett a halálba mennie. A he­lyi sajtó sürgeti az időközi választás megtartását, Török Kálmán prépost-kanonok el is mondja programbeszédét méltóságteli és kenetes sza­vakkal, de már nem vá­lasztják meg honatyává, mert a kormány. Bethlen agya mást gondolt. A választásokat december 10-re írták ki. Egerben gróf Klebelsberg Kunó dr., az ak­kori kultuszminiszter -i jelölt A sajtó alázattal és teljec le­bomlással magasztalja a jó­hangzású magyar nevet: — Klebelsberg miniszter de­rék magyar ember, akinek az őse Budaváránál vitézül har­colt a törökök ellen 1686-ban és segítette a törököket ki­verni az országból. Meg is be­csülte a király, mert vitéz­ségéért gróffá tette. (Milyen szépen hangzik ez az állítás amellett az igazság mellett, hogy a török hódoltság alól felszabaduló ország a monar­chia céltudatos gyarmatosítási területévé vált abban az idő­ben.) A kedves hangú újságíró aztán folytatja a njagaszta- lást, mint jól fizetett mese­mondó: — És a nagy törökverő hősnek az unokájáról min­denki tudja, hogy fiatalkora óta mindig a magyar népért dolgozott. A KORMÁNYPÁRT jelölt­je néhány hosszal megelőzte az ellenzék részéről fellépő Budavári Lászlót, az ébredt) magyart. Róla aztán kellőkép­pen elmarasztalóan nyilatko­zik a helyi lap: — Budaváriról, akit azelőtt Szirkónak hívtak, csak any- nyit tud a nép, hogy tanító volt valahol a máramarosi he­gyekben és Budavárához csai-t annyi köze van, hogy befizet­te a Budavárában levő belügyminisztériumban az egy koronát, amikor a nevét megmagyarosította. — Budavári tanítónak se lehetett jó, mert 33 éves ko­rában nyugdíjazták. Ha még tanítónak se volt jó. Képvise­lőnek annál kevésbé. Eddig hat helyen megbukott. Olyan mulyának tartja az egri né­pet, hogy majd őt fogja meg­választani, csak azért, mert azt hirdeti magáról, ho'-'y ó ébredő magyar! A szociáldemokraták közöt­ti általános hangulatról so­vány, de jellemző képet ka­punk az akkori sajtóból. Ilyen helyzet és hangulat uralko­dik. — A szociáldemokrata pár! kebelében többen azt a felfo­gást vallják, hogy a parla­menti frakció tagjai mit serr értek el a kitűzött program ból, csupán jóldotált állások­hoz és pozíciókhoz jutottak. Amennyiben a volt képvise­lők önként nem lépnek visz- sza a jelöléstől, az új szociál­demokrata jelöltek javára, ez a körülmény súlyos kihatás­sal lesz a választások ered­ményére. A megyében valamennyi körzetben az arisztokrácia, a nagyvállalkozók és azok ki­szolgálói jelöltették magukat. Említésre méltó az a körül­mény, hogy a pétervásári vá­lasztókerületben jelöltette magát Kolacskovszky Lajos is. A sajtó nem tud róla sem­mi elmarasztalást feljegyezni, csupán bemutatásképpen így jellemzi: — Heves megyében a kom­munizmus alatt alispán voJt­illetve mint akkor nevezték a vármegyeházán: hivatalvezető elvtárs. És Keglevich gróf, Klebel- sherg gróf. meg a többiek, a nyomorgó nép tudatlansága, Politikai járatlansága követ­keztében 1926-ban is bekerül­tek a honatyák közé. Hiába ír­ta meg nap mint nap egy éven keresztül a hazai saitó azt a hallatlan botrányt, amit frank­hamisítás néven könyvel el a történelem, hiába fedeztek fel s-'inte havonta Danamákat, korrupciót, hiába háborgatták a dolgozó népet, az éhsée meg a rongyossá s. megválasztotta urait, mert a közöny, a tájé­kozatlanság. meg az úri hun­cutság kijátszotta a nép jogait. MINDENKI OLVASHATTA ■bben a? országban, hoav az írszáeo* rendőrfőu-anl ‘ á nvtól kezdve Windischgrätz herce­gen keresztül a mindenható Bethlenig mindenki botrány­hős és kalandor, az Országház körüli szóáradatban minden ’él és minden eszme szürkévé "áltozott A szemfényvesztők ■ ásári zait csaptak a nemzet házában és ezt a zait ezt a -sindadrattát adták a népnek ■•no ióiét helyett. (f.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents