Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-05 / 217. szám
6 népújság 1958. október 5., vasárnap 1 KÖLTŐK ÉS VERSEK FAZEKAS ISTVÁN; Nyolc-sorosok: Nyáresti vers Ha leszáll az est, a fények fekvésében szivárvány-mezők virágillata vegyül. Csukott pillák mögül est-zenét hallgatva barnára sült testünk félálomba merül. A földre fényt vet a csillagmilliárd, a felkelő hold pettyes képével poroz, Még így, húnyott szemmel, egy percre rád gondolok, addig a szél a fán zöld levéllel motoz. De mondd Kedves... Türk palástnak vedd magadra te is estére elfáradó gondolatom. ■ Tiszta hévvel szemedben hajolj fölém, csókot adj és fogadd el hódolatom. Mit tudnék adni ezért magamon kívül:..? Szívem, lelkem, vágyam és akaratom! De mondd, Kedves, kell ennél több neked, mint szivem, lelkem, vágyam és akaratom? MÓLNAK BÉLA: Adj helyet Azt mondod, szép a hulló levél, amint a fákról szállong reád, mégis érzem, csak úgy értenél, ha hallanád az ősz sóhaját. Csak színeket látsz: sárgát, barnát, a legázolt ezüstös rétet, csak úgy lehetsz enyém, jó barát, ha szíved-lelked kicseréled... Tócsák jegén az eget nézzed, már virágoznak a csillagok, a pisla fényben megidézzed, akit szeretsz — és én ott vagyok. Adj helyet hát e fáradt fejnek kebleden és szívet a szónak, jön a tél, s hallgasd, ha hópelyhek ég s föld között összekoeódnak.. i FARKAS ANDRÁS: Aki meghal, az szegény A tájat most befüggönyözték, Mint szép szobát szokás falun, A bűntudatnál jóval összébb. Mert végzetest kell szólanunk, A holdat gyújtják, árva gyertyát, Hogy árnyak imbolyogjanak, Az ember szól: No, asszony, menj hát, Csödítsd el a szomszédokat! Az asszony fut lábujjhegyévcl, Szaladnak mind a siratok, Imát hadarnak öt-hat éjjel, Kérelmezőt-búcsúztatól, így jönnek itt is egyre-sorra, Kiváncsi felhők és szelek, Szívükben zsoltárért kotorva. Mert így vagy úgy hal a beteg, Nagy távolról vihar, ha csenöít, A pisla fény félőn remeg, És a haló nem kérhet semmit, Hiszen a törvény ölte meg, De mindennek ellenvetésül Az alma szekrény tetején, A hajnal kint nevetni készül, Mert aki meghal, az szegény. FERENCZY JÓZSEF: Barázdák A hajnal már elmúlt, aranyos, fényes Sugárözön zúdult a tájra. Pattant az ostor, feszült a hám S kígyózott hosszan, a barna barázda. Az árokparton karcsú, fehér nyárfák Himbálództak a lenge déli szélben, Frissen, könnyedén, csendben, bodoran, Felhők úsztak fenn, tiszta fehérben. És nőtt a barázda és fogyott a nap, S egyre fényesedett az eke vasa. Majd fáradtan, fakón eljött az est, S megcsillant rajt’ a hold sugara. Két elfáradt lovacska poroszkál az úton, Húzzák az élet rázós kocsiját. Rajta a magvető, homloka fénylik, A hold rajzol köré ezüst glóriát. sötét az út. est van. fekete, 'Nyomasztó sötét éj borult a tájra. Ballag a szekér, zötyög a kerék, S alszik feketén a sok-sok barázda. MOLNÁR GÉZA versei: Sí upárok Sínpárként kígyózunk Te meg én tova, Egymás mellett párhuzamosan, — Mögöttünk hever megtett távok sora. De mi tovább futunk céltudatosan. Visszük az élet reánk jutó terhét, Rajtunk át élő s holt anyag görög, Megérted-e a sínpárok szerelmét, — Te, ki magad futsz kétségek között? Nem értenéd? Nézz végig rajtunk hosszan, S a távolban, hol árnyék se’ moccan, Egymás felé futunk vágy-törvényt követve. De itt előtted is, ha szemed reánk tekint, Talpfák kötnek össze: Édes gyermekeink, S eggyc olvasztanak a végtelenbe. Alvó arcod nézem Rőt, sötét szárnyakon leszállotl az este, Fent. magasban égi lámpák gyúltak, Mélán emlékeim között kutattam, Melyek régiek, tépettek, elfakultak. Egy hosszú gondolatmenetén keresztül Jutottam el a valóba, — a mába, S most alvó arcod nézem hosszan, kényes Holdvilágtól világos szobánkba. Milyen kínzó is volt régen, nélküled, Mindenkitől távol: Magány-üldözött, Igen, az voltam, hallgatag, néma, S szomorú a víg emberek között. Súgva mondom mindezt cl neked. S- megsimogatnálak, mert nagyon szerellek. De attól félek, megszakad az álmod, Így simogatni csak a szememmel merlek. MOLNÁR JENŐ versei: FIAMNAK Kisfiam, aki még nem érted ezt a szörnyűséget, amely most magához öleli a földet, mint. nyálas polip az áldozatát; szárításában a hegy is meggörnyed, cs földig hajolnak a fák. A vér kialvad a szívből, és kénsav folyik már az erekben: maró. halálos cseppjeitől rút fekélyekben fetreng az ember. A lélek hontalanul bolyong az űrben, mert kiűzték a megcserzett agyak, esak gyűlölni szabad ... Érted aggódom e vad napokban és sokatokért, kik utánunk jöttök. Gránát hízik cs álmában robban, a vér újból az utcákon csöpög. Ó, hogyha már mi végig is csináltuk, tiportunk szörnyű halálmalomban, ne legyen termékeny a gonoszságuk, kiknek agyában gyilkolás fogan! Tudjátok meg, hogy nem ez az ember, nem koporsónak kering a föld, hanem, hogy boldog élet teremjen, és a kéz, amely évekig csak ölt, ne tudjon mást, csak lágyan simogatni! Ür legyen végre már az igazság, 1 ne legyen zsarnok száz hazug, talmi gondolat, mert jó hangosan vallják! Nevessetek csak, hogy más is lehetett, nem friss kenyérért ringott a kalász, sok-sok millió folyton szenvedett, és korán elvetélt a bátor akarás. Kínunk, küzdelmünk megváltás legyen, ne kelljen soha Igát húznotok, napfény ragyogjon szívben, lelkeken: ez a mi célúnk — nektek jussotok! Hajnal Minden sejtelem, a Nap még nem ragyog, ébrednek a fények, bújnak a csillagok. Friss szél suttog búcsút a vak éjszakának, büszkén lépnek ki a homályból a gyárak. Serényen pipálnak a sudár kémények, pihent emberekre várnak már a gépek. Nem kakasszó, kürtők jelentik a reggelt, kopogás jelzi csak a közelgő embert. És nyomában tíz. száz, keményen lépnek, lépésük az új nap, a munka, az élet! Párja életemnek Hajnal a kertben, illat a rózsán, Te vagy a fényem, Te vagy a rózsám lobogó vágyam Bernied pihen meg Szíve szívemnek. Fénnyel teremtett Téged at Isten, Benned hittem, ha istenben hittem, kezedből bársony szirmok peregnek Lelke lelkemnek. Csak Veled együtt élet az élet, egész világom csak Benned fér mef Szíve szivemnek, Lelke lelkemnek. Párja életemnek. ANTALFY ISTVÁN: Becsület Jól esett, nagyon jól esett a friss, hideg víz a nehéz munka után. Jó volt lemosni a port, az izzadtságot, az egész napi fáradalmat... Még most is, hogy visszaemlékezett rá, érezte a hűs cseppek bizsergését testén. Az a primitív házi zuhanyozó is pompás dolog ilyenkor... az olajos-szappanos víz csíkokban csurgott le róla, aztán mind tisztább lett... Szinte tudatosan idézgette vissza a tisztálkodás, a tusolás minden percét, minden mozzanatát, amelyek pedig nem voltak újak .. . Igaz, hogy csak nemrégiben állították üzembe a mosdót, a tu- sölóval, de azóta is minden nap szerét ejti, — bármilyen későn is. — hogy betérjen egy tisztálkodásra, egy futó zuhanyozásra ... Magának sem merte bevallani, inkább csak érezte, sejtette, hogy ösztönösen menekült ezekhez a gondolatokhoz ... . Pedig már bizonyára ott van ... Karórájára pillantott. Nyolc óra múlott két perccel. Nyolcra beszélték meg a találkozót ... a nyárfasor elején, a második fa alatt.. innen, amíg nem késő! Kavarogtak benne a gondo latok és az érzések, maga sem tudta pontosan szétválasztani egyiket a másiktól, csak azt érezte, hogy el Kell innen mennie, és minél -lőbb Hátra se nézett, amikor hir télén futó lépteket és .az óvatlan léptek nyomán meg-meg- zörrenő száraz kukoricalevelek zaját hallotta maga mögött ... — Miért jön utánam? — háborgott belül... — Nem elég, hogy elcsalt idáig? — Keze ökölbe szorult... — Rá tudott szedni és most még jön maid a maga mánkodásával, siránkozásával... Minek? Minek? Ki kérte, hogy jöjjön? Rettenetesen, kimondhatatlanul dühös volt. Dühös volt most az egész világra, erre a baraaszemű, szédítő-mosolyú lányra, aki most itt fut utána... de legjobban önmagára haragudott:' miért is fogadta, vagy miért kérte a legelső csókot... és miért jött ki ma, minek ígérte meg, hogy eljön? Mindig olyan nagyra volt azzal, hogy hűséges az asszonyához, és most itt van, itt ván szégyenszemre, eljön ide a nyárfasor alá... De hirtelen megriadt gondolataiban, szinte tudat alatt ismerte fe! a futó léptekben, hogy az nem női lábak dobbanása, hanem nehéz férfilábaké... Megállott. hirtelen megfordult, és anélkül, hogy bármi is eszébe jutott v.olna, nézett a félhományba és várta, ki az, aki utána futott... Most már a futó léptek is lelassítottak és lépésekké váltak... és igen ismerősök voltak ezek a koppanások ismerősön, mint a hang. amely hirtelen felcsattant a félhomályban: — Te vagy, Pista?... — Én... — válaszolt valami el nem fojtott meglepetéssel hangjában, amely annyit is jelentett, hogy: Ne haragudj, pajtás, hibás vagyok, de látod, megpróbálom jóvátenni... — Hát én jöttem el Terka helyett... ugye, nem nagy baj... Nem válaszolt a kérdésre, nem is tudott hirtelen mit válaszolni. A meglepetés, a szögi önérzete nagyobb volt, mintsem szavakat talált volna rá..i Szó nélkül mentek egymásmelleit, ő lehajtott fejjel, mellette a leány bátyja. Tudták, biztosan tudták egymás gondolatat és minél több volt a hallgatás. perce, annál inkább kezdett együtt dobogni a szívük és egvre feljebb emelkedett a Pisla feje is... A falu szélére értek, amikor Jóska tréfásan, barátságosan nagyot csapott Pista vállára. — Azért mégiscsak derék gyerek vagy, Pista! Aztán érről többet nem beszélünk! Rendben? • Csak' a hangjából lehetett érezni, hogy mosolyog. A sötétben is megtalálták egymás kezét, de most már fütyö- részve mentek tovább egymás mellett az aludni készülő falucska eperfáséra alatt... A hold egy pillanatra 'isin' kinézett két felhő között, és aztán, mintha mindennel egyetértene, úgy tűnt el az alaktalan felhőroncs -mögött... ... Megindult a kukoricás szélén, ahol sehonnan senki sem láthatta. Kerülte a száradó leveleket, ne üssön zajt fölöslegesen. Hátha mégis erre jár a csősz, vagy valaki... Igaz, akkor is van mit mondania ... A Lajtai-tanyára megy, ott mindig akad intézni való... Hirtelen megállt, mert a szandáljába egy kavics, vagy földdarab került. Lehúzta a szandált, kirázta belőle a homokot, aztán tovább indult. — Erre szokott járni a Jóska ... — villant hirtelen agyába ... — ez az út a legközelebbi a gépállomástól haza ... a gondolatra1 hirtelen melege lett. Ha jönne Jóska, mit mondana? De megint eszébe jutott a Lajtai-tanya, s meggyorsította lépteit. — Még -az kellene, hogy közben elmenjen az a lány... — lehet, hogy nem várja meg, hiszen már legalább öt perccel múlt nyolc óra ... Csak úgy, menetközben saedte elő cigarettáját és a gyufát, s éppen csak egy gyu- fasercenyésnyj időre állt meg, iriíg a cigarettája meggyulladt a parányi lángtól. — Dehát mi az ördögnek kellett eljönnöm?... — fordult hirtelen maga ellen. — Az a szegény asszony odahaza kapál a kertben, vagy már ababhagyta és a vacsorát főzi... vagy tán már kész is a vacsora, hiszen ilyentájban már csak-csak otthon szokott lenni... Szájában érezte a pompás piros lé ízét, a paprikáskrumpli zamatját, amikor hirtelen kiért a kukoricásból. Innen már látszottak a nyárfák, és a nyárfák alatt ott vár rá... igen, a második fa alatt ott vár, bizonyosan ott vár Terita. Mert biztosan eljött. Hiszen olyan nagyon kérte, és olyan nagyon megi gérte ... Bizsergést érzett egész testében, és a markába nyomta el a cigarettát. önkéntelen mozdulattal nyúlt a fésűje után, hogy megigazítsa a haját és zsebkendőjéért, hogy megtörölje izzadt tenyerét. Lassan egészen besötétedett. Nem látta már órája számlapján, hogy mennyi az idő, és a nyárfák alatt is csak sötét homályt látott. Felhős volt az ég, a fülledt nagy mele? után alighanem esni fog az éjjel... Ebben a pillanatban előbukkant a hold, de éppen csak egy másodpercnvl időre, és máris eltűnt a másik felhő foszlányai mögött. De ez, a villanásnyi idő, amint közben a zsebkendőjével homlokán is végigtörölt, és arca előtt elhúzta kezét, elég volt arra, hogy a holdfény átvillanjon gyűrűjére... Hirtelen émelygést érzett a gyomrában és szájában. Keserű íz gyülemlett a nyelvére, és arcát elöntötte a forróság. Mintha megrázkódott volna... de lehet, hogy csak úgy érezte... Egyetlen másodperc alatt átvillant az agyán, hogy nem, ez nem lehet . Megfordult, és szinte futva indult vissza a kukoricás felé... el ... hogy az elmúlt negyed évszázadban a Kaspi-tenger vízszintje két és fél méterrel csökkent. Szovjet tudósok ki- mulátták, hogy . az „eivizeUc- nedés” a Nap által okozott fizikai folyamatokkal áll kapcsolatban. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a naptevékenység jelentősen erősbödött a korpuszkuláris, röntgen j és ultraviola sugárzások a Kaspi-tenger vízszintjét is befolyásolták. ... hogy Taskentben jól ismerik Emészt Kim ötéves fiúcskát. aki nemrégiben másodosztályú sukkversenyt nyert. A bajnok vidáman hancurozott, ha nyert, de keservesen sírt, amikor vesztett. ... hogy a napokban a nvu- gat-németországi Leonberg vársosában jelentkeztek a sorkötelesek a behívóparancsra. Mind a jelentkezők, mind a katonai parancsnok nagy meglepetésére egy tizenkilenc' éves leonbergi diáklány is megjelent mint . „állitááköteles.” Rövidesen fény derült a ,,rejtély‘’-re. A fiatal lányt Almuthnak hívták és a belli-1 vókat kiállító katonai személy a szokatlan név viselőjét férfinek képzelte. ... hogy egy angol férfi a következő házassági hirdetést tette közzé: „Nőtlen, negyven éves, jómegjelenésú, rendezett körülmények között élő férfi házasodni akar. Az életkor, anyagi helyzet, külső megjelenés nem számít. Egyet-, len kikötés: leendő feleségemnek minden este jóízűen nevetnie kell kedvenc tréfái* mon, még akkor is, ha ismétlésekbe bocsátkozom.” Az ismeretlen Eger Pisztor Péter n^a es
