Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-29 / 237. szám

1958. október 29., szerda népújság Nemcsak a kapuké de a szívek is kinyíltak a párt agitátorai előtt A Selyp! Cementgyár falun dolgozó kommunistáinak munkájáról A SÖTÉT UTCAKON sze­merkélő esőben, vagy fiáét csípő hűvösségben, heteken ke­resztül rótták a falvakat, jár­ták a parasztportákat a párt­munkára, falura küldött kom­munisták, akik a Selypi Ce­mentgyár körül meghúzódó falvakban segítettek a válasz­tási munkákban. — Régi kapcsolatunkat ele­venítettük fel . a környező fal­vakkal — tájékoztat Homolya József, a Selypi Cementgyár segédmunkása. Megígértük, hogy most, mikor a felvilágo­sító szóra nagy szükség van, s fokozott munka vár a falu kommunistáira, segítünk nekik a választási munkákban, a je­lölőgyűlések szervezésében, megtartásában. Bár az első időben a falusi elvtársak húzódoztak a segít­ség elfogadásától, mondván, megy itt anélkül is a . munka —, azóta bebizonyosodott, mi­lyen sokat ér a Selypi Cement­gyár kommunistáinak segít­sége. Kiss Ádám, zagyvaszántói tanácselnök is dicsérő szavak­kal illeti a cementgyáriak fel- világosító munkáját, amelyet a jelölőgyűlések előkészítésekor végeztek. De dicséri a falun dolgozó pártmunkások hasznos munká­ját, az eddig lezajlott válasz­tási előkészület eredményessé­ge is. Az utóbbi hetek során újból bebizonyosodott, hogy a párt képviselői, agitátorai előtt nemcsak a kapuk, de a szívek is kinyílnak, mindenütt szíve­sen látott vendégei voltak a népnevelők a parasztporták­nak, az értelmiségi lakásoknak egyaránt. Az esti beszélgetéseken, amikor a jelölőgyűlésekre in­vitálták a falubeli választókat, igen sok kérdésre kellett vá­laszt adniok. Cserháti József, Kányik Já­nos, Szőllösi Miklós, Varga István, Bódi András és a többi cementgyári kommunista, akik a környező községekben vé­geztek felvilágosító munkát, igen sokat segítettek a vitás kérdések tisztázásában. Olyan emberekkel is találkoztak, akik nem értették: mi a kü­lönbség a jelölés és a válasz­tás között, kifogásolták, miért kézfelemeléssel választanak, miért nem titkosan, mint az előző tanácsválasztáson. De más tisztázatlan kérdésre is választ adtak a környező fal­vakban a pártmunkát végző cementgyári kommunisták. MOST UTÓLAG látják, mennyire szükség volt segítsé­gükre, hiszen sok helyen tá­jékozatlanok voltak az embe­rek, nem ismerték a választás­sal kapcsolatos jogaikat, sőt némely helyen a falu-soviniz­mus, az alaptalan követelodzés ütötte fel a fejét. Az egyik választókörzetben például azért nem csatlakoztak a megyei tanácstag jelöléséhez, mert az nem falubeli volt. A másik körzetben egy osztály- ellenség fiát javasolta tanács­tagnak az egyik választó, a többség azonban kereken kije­lentette, hogy az általuk java­solt dolgozó parasztot jelölik tanácstagnak. „Te kellesz ne­künk, meg vagyunk veled elé­gedve” — mondták, s szóba sem került többé a másik je­lölt. Az, hogy mindössze ennyi „baj” volt a választási előké­születek során, abban nagy ré­sze van a cementgyári kom­munistáknak is. Mint ahogy az ő munkájukat is dicséri, hogy a járás területén nem igen jelentek meg annyian a jelölőgyűléseken, mint éppen a Selypi Cementgyár kommunis­tái által patronált Zagyvaszán­tón, ahol még az öregemberek is elmentek a gyűlésekre. — A mi jelölőgyűlésünkön is úgy kellett „lelőni” az embe­reket, olyan hosszú vita ala­kult ki — emlékezik vissza Ho- molya József. — Nem volt olyan család, amelyből valaki részt ne vett volna a jelölő- gyűléseken — bizonyítja a nagy érdeklődést Cserháti Jó­zsef elvtárs is. Az a 33 jelölőgyűlés, ame­lyen a választóknak több mint 80 százaléka jelent meg, bebi­zonyította, hogy hasznos mun­kát végeztek a cementgyáriak és igen közel kerültek a vá­lasztókhoz. Megismerték gon­dolkodásmódjukat, vélemé­nyüket, megismerték, mert a választók érezték, hogy őszin­te, segíteni akaró emberekkel, a párt munkásaival van dol­guk, s nem titkolták vélemé­nyüket. ELMONDTÁK, hogy mióta Petőfibányára elvitték a pék­mestert, azóta rosszabbodott a kenyér minősége. Panaszolták, hogy évek óta ígérgetik az új­telepi vasúti átjárót, hogy a 2000 lakosú községnek nincs orvosa, (úgy hírlik, jövőre már lesz) meg, hogy a zöldkárt és a vételárat nem fizeti az Uva- terv. S hogy a választók nem­csak panaszkodtak, kértek, de szívükön is viselik a falu és a közösség ügyeit, mi sem bizonyítja jobban, hogy a pa­naszok mellé javaslatot Ls tet­tek, támogatásukról biztosí­tották a párt agitátorait. így javasolták, hogy az iskola szigetelése helyett — mivel az csak 3—5 évig bírja — bont­sák le és az újjáépítésben szí­vesen segítenek. Azt, hogy ilyen őszintén fel­tárták gondjaikat, nézeteiket a párt munkásai előtt, felbe­csülhetetlen értékűvé tette a cementgyáriak kezdeményezé­sét. Az, hogy ilyen jó kap­csolat alakult ki a zagyva- szántói, a környékbeli közsé­gek lakói és az üzemek kom­munistái között, igen jelen tős eredménynek lehet el könyvelni. Az a baráti hangnem pe­dig, amelyben a beszélgeté­sek folytak, fényes bizonyíté­kai, hogy a meglátogatott dot gozó parasztok, értelmiségiek egyetértenek a párt politiká­jával, szívesen támog'atják annak megvalósítását. Most, mikor a választási munkák dandárja kezdődik, nagy feladatok várnak Ho- molya József ékre. Komoly munka vár Pásztor Miklós, Kocsis Mihály, Andrejkó Gyu­la, Bauer György, Paseczky Gyula kommunistákra és igen sok társukra, akik a Selypi Cementgyárból jelentkeztek falusi munkára, s akiknek ed­digi munkájuk után bízvást el lehet mondani, az eredmény zálogla ott van áldozatkészsé­gükben, szorgalmukban és tör­hetetlen hitükben. S BÁR SÁROSAK az utcák, hidegek az esték és szemer­kélő eső áztatja őket, ők to­vább róják a falvakat, vá­laszt adni a kérdésekre, meg­ismertetni a párt politikáját, amely a falvak lakóinak életét is szebbé teszi. KOVÁCS ENDRE. Tudományos ülésszakot rendeznek Mosonmagyaróvárott November 5, 6, 7-én a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Akadémián az intézmény fennállásának 140, és a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 41. évfordulója alkalmá­ból tudományos ülésszakot tartanak. Az Akadémia alapí­tásáról és a csaknem másfél évszázados működéséről szá­mos igen érdekes, időszerű előadás hangzik el. (MTI) Befejezte az őszi kalászosok vetését a mezőtárkányi Bűzakalász Tsz Ebben az évben jól halad­tak az őszi mezőgazdasági munkákkal a mezőtárkányi Bú­zakalász Termelőszövetkezet tagjai. A napokban fejezték be az őszi kalászosok veté­sét. Összesen 90 hold búzát vetettek, s a búza egy része már ka is kelt, lesz idő bő­ven hogy az új vetés meg is erősödjék a téli hideg beáll­táig. ... hogy az osztrák—magyar határtól nem messze, See- winkkelben, az egxjszerü pa­rasztok harcolnák kevéske földjükért, de ki ellen? Esz- terházy herceg, aki a ma­gyarországi 1956-os esemé­nyekben került szabadlábra — Ausztriába szökött. Kije­lentette, hogy egy négyzet- méternyi földet nem kér vissza, csak. „tömöríti” birto­kait. Ezzel mintegy hatezer föld- bérlő alól húzza ki a földet, mert a kis gazdaságokat ok­tóber 31-ig a felszólító levél szerint ki kell üríteni, hogy Eszterházy, kiadhassa a ku- lákoknak és a nagybérlők­nek. Hatezer kisbérlő áll most szemben az 56-os ..szabadság- harc” egyik „legemberibb" aktivistájával. Eszterházy herceggel, Burgenlandban. így kapnak ízelítőt az oszt­rák parasztok az emberséges viselkedésből 1958-ban. De ebből a magyar parasztok is el tudják képzelni: milyen jövő várt volna rájuk, ha új­ból az Eszterliázy-félék ke­rültek volna hatalomra 1956-ban. k. j. rn ■ • t re rr r Tudoszures Hol itt, hol ott tűnik fel á tüdőszűrő állomás fehér autója. Üzemeknél, vállalatoknál, iskolákban, hogy ellen­őrizze az emberek egészségét. Egy-egy tüdőszűrés alka’má- val fényképeket készítenek, hogy a még esetleges kezdődő TBC-t időben megakadályozhassák. Képünkön a IV-es ss. ált. iskola tanulóiról készítenek röntgenfelvételeket. Bartha András (Tudósítónktól.) AZ EMBEREK HANGOS beszédétől zajos a füzesabo­nyi Petőfi Tsz irodája. Vitat­koznak, számítgatnak: vajon hol is tartanak már a cukorré­pa szállítással. Az embergyűrű közepén, a papírok halmazába nyakig betemetkezve ül Bar­tha András, a szövetkezet el­nöke és fennhangon számol­gat. Tizenöt..., tizennyolc..., huszonegy. Huszonegy vagon­nal szállítottunk már el, de még a felénél sem tartunk, — mondja csendesen. Több mint 50 vagon cukorrépát ad át az államnak az idén a szövetkezet, s most elnökük­kel az élen, az elszállítás ezernyi gondjával bajlódnak. Bizony, sok-sok gondot és tennivalót ró egy ember nya­kába egy ilyen szövetkezet ve­zetése, de az elnök nem acz az ember, aki ne tudna megbir­kózni velük. Bartha elvtársat a környéken mindenhol jó szervezőkészséggel, és józan ésszel megáldott, tehetséges vezetőnek ismerik. Mindenki tudja róla, hogy a szövetkezet felvirágzásában nagy szerepe | van az ő vezető, szervező munkájának, ö természetesen kommunistákhoz illő -sze­rénységgel mindezt nem tartja nagy dolognak. Bedig nem kis dolog, nem lebecsülendő az az út, amelyet az egykori sze­gényparaszt Bartha András a mai napig megtett. Bartha András füzesabonyi származású és a felszabadulás előtt bérelt földet dolgozott édesapjával, meg fuvarozga- tott, hogy a mindennapi szűkös betevő falatot biztosítsa a maga számára. A földosztás­kor másfél hold földet kap­tunk — emlékezik vissza. So­kat jelentett ez is a családnak, de a fiatal újgazda ezután is állandóan kutatott a jobb, az emberibb megélhetést biztosító új életforma után. így lett aztán 1950-ben a szövetkezet alapító tagja. A szövetkezet tagsága hamar fel­ismerte benne a tettrekész, igazságos, jó vezetőt és a bri­gádvezetőből hamarosan elnök lett. S azóta? El sem tudná­nak képzelni más elnököt a szövetkezet élén, mint Bartha Andrót, ahogy itt nevezik. MEGVÁLASZTÁSA óta ál­landó tanulással, munkával teltek el napjai. Két télen át az esti tagozaton végezte el az általános iskola nyolc osztá­lyát, részt vett egy háromhó­napos iskolán, utána egy évig Zsámbékon, tsz-elnök képző tanfolyamon tanulta meg a nagyüzemi gazdaságok szerve­zését és vezetésének forté­lyait. 1953-ban már az Orszá­gos Termelőszövetkezeti Ta­nács tagja, most pedig elnök­ségi tagja is egyben. Becsüle­tes, rendes munkájáért meg­kapta a Munka Érdemérmet, s a legutóbbi választások al­kalmával ä járási tanács tag­ja lett. Közben, a sok tisztsége és elfoglaltsága ellenére is lelki- ismeretesen intézte a tsz dol­gait, s az a nyolcvan tag, aki rábízta a munka irányítását* nem választott rosszul. Elnö­kük mindig együtt vem velük* ha az ideje engedi, együtt ka­szál, zsákol és fuvarozik a többiekkel. S a tagok megelé­gedettségét bizonyítja, hogy évről évre növekszik a műn* I kaegység értéke, s ezzel együtt ’mindannyiuk jóléte. > Ezért hát a nagy népszerű­> ség, ennek tudható be az, hogy ; nemrégiben egyhangúan tört > ki a lelkes taps, és egyszerre ‘emelkedtek magasba a kezek Ja jelölőgyűlésen, amikor Bar- ;tha elvtársat jelölte Füzes- ; abon.y népe országgyűlési kép­viselőnek. ! — Hogy milyen érzés volt? >Azt szavakkal el sem tudnám »mondani, csak azt tudom, hogy ;igen meghatódtam, látva azt ;a bizalmat és ragaszkodást, ; amellyel a község lakói azon ;az estén engem körülvettek — ; mondja. • Nagy szó és fontos dolog a ■ nép bizalma. Jól tudta ezt ’Bartha elvtárs eddigi munká­lja során is, és éppen azért • lett népszerű emberré, mert ; élni tudott a nép bizalmával. •A jövőben is ez a terve. ; munkájának fő vezérfonala, ha ;ma.id a legfelsőbb fórumon, az ;országgyűlésben kell képvisel­nie választói érdekeit. a Község lakossága pedig jól választott, amikor bizalmát szavazott Bartha Andrásnak. Az új képviselő­jelölt nem diplomata, még csak . nem is nagynevű politikus., hanem egyszerű ember. Egy a sok közül, aki a dolgozó né­pet képviseli az ország veze­tésében. s lehetne-e az egysze­rűbb embereknek méltóbb képviselőjük, mint Bartha András termelőszövetkezeti (el­nök? felelték erre, hogy az kevés. Lenne legalább egy kolbász­sütő bódém, adnának. Ez a diák este felölti a malaclopót és a tányérsapkát, a münheni rikkancsok öltözetét és árul­ja az újságokat, hogy másnap reggel tanulhasson. Míg Man­fred Elmert munkájához ölt egyensapkát, 30 ezer kivált­ságokat élvező német dóik, a régi diákszövetségek tagjai — melyeknek egykor Adenauer és Brentano is tagja volt —, felöltik a Bursch-sapkákat és elindulnak, hogy mulassanak, hogy sörcsatákban mérjék ösz- sze „tudásukat." Ezek otthon­ról, gazdag szüleiktől éppúgy segítségben részesülnek, mint az államtól. ★ Ez a néhány példa is elég annak illusztrálására, hogy azokban az országokban, ahol a legtöbbet beszélnek kulturá­lis fölényről, tanulási lehetősé­gekről, nem is olyan rózsás a helyzet. Az egész kísértetiesen emlékeztet a felszabadulás előtti magyar viszonyokra, ahol elméletileg bár mindenki tanulhatott, csupán pénz kér­dése volt az egész. Mai viszonyaink között szin­te hihetetlennek tűnik, hogy ilyen is létezik, pedig van, s ennek szenvedője a nyugati fiatalság, amely azt nyögi ; hogy fegyverkező kormánya elfeledkezett róla. Amire Nyugaton nem jut péns Az egyetemisták élete a nyugati országokban. Gumibottal, könnyfakasztó bombával diákok ellen 184 000 diák tanul. Dr. Schil­ler professzor megállapította; hogy 163 millió márka kelle­ne ahhoz, hogy a diákok fe­lének rendes ösztöndíjat biz­tosítsanak. Ezzel szemben ösz- szesen kétmillió márka áll rendelkezésre, amit alig két­ezer hallgatónak osztanak szét. Ez az összeg azonban csak arra elég, hogy a tan­szereket és tandíjakat fedez­zék. Az 1957—58-as tanévoen 26 ezer diák hagyta abba a tanulást, s 100 ezer választolt különböző mellékfoglalkozást hogy létfenntartását és tanul­mányi költségét fedezze. E. S. egyetemi hallgatónő filozopter; bári kiszolgáló egy müncheni mulatóban. R. M. orvostanhallgató esténként rántottét süt egy bisztróban. Manfred Elmert pszihologus éjfélig az utca sarkán újságot árul. A Stern riporterének kérdésére az alábbiakat mon­dotta: írja meg kérem szórói szóra, amit mondok. Havonta 112 márkát keresek ezzel a munkámmal. Elmentem egy bankhoz, hogy hitelt kérjek, amit majd tanulmányaim be­fejezésével fizetnék vissza. Megkérdezték: mi a fedezet rá? A fejem — mondtam. Azt műm biztosításához szüksé­ges. A diákok segélyzőszercet létesítettek, „Cuclisüveg jeli­gére" névvel, így jutnak hoz­zá a hallgatók egy kis mun­kalehetőséghez: gyermeksétal- tatás, gondozás stb. Vannak diákok, akik addig, amíg a szülő moziba, színházba megy, ügyelnek a csecsemőkre, agy sétáltatják őket a Szajna part­ján. Egyik kézben a könyv, a másikban pelenka. A megélhetési gondokon pedig a francia kormányok egyike sem segített. Míg az algériai háborúra milliárdokat áldoztak, senkinek nem jutott eszébe az egyetemi ifjúság. Sőt! A menzák díjait emel­ték, ezzel is nehezítették a helyzetet. Tüntettek a diákok. A módszer azonos az olaszoké­val: gumibot, riadóautó, ve­rés. Ez azonban a problémán édeskeveset segített. nyugat-németország egyetemistáiról a München­ben megjelenő Revue című lap így ír: Akikről a gazda­sági csoda megfeledkezett. Hogy ez valóban így van. azt a számok jelképezik legjob­ban. Az ország egyetemein helyzetét. Az olasz rendőrség jninden ilyen tüntetést a leg- brutálisabb eszközökkel szét­oszlat. Nápolyban 21 súlyos és 60 könnyebben sérült ál­dozata volt a legutóbbi meg­mozdulásnak. Rómában könnygázfakasztó bombákkal oszlatták el a tün­tetőket. Hozzá kell tenni eh­hez, hogy Olaszországban ele­nyészően csekély azoknak a száma, akik valamely egyházi szervezet, vagy világi intéz­mény jóvoltából ösztöndíjat élveznek. Állami ösztöndíj nincs. FRANCIAORSZÁG diákjai is rossz helyzetben vannak. Párizs és -egyben Franciaország legnagyobb egyetemén hatezer férőhely van Ezzel, szemben a hallga­tók ’ száma tizenhatezer. Az előadótermek zsúfoltak, a hallgatók közelharcot folytat­nak egy-egy helyért. Nem rit­ka, hogy a földön ülve, vagy éppen a korlátokon, az ablak- mélyedésekben hallgatjak az előadásokat. Az előadásokra való . hely- szerzésnél is nehezebb a pénz megszerzése, ami a létmini­A nyugati országokban fo­lyó mérhetetlen fegyverkezési hajsza az élet minden terüle­tén érezteti hatását. Ennek a következménye az is, hogy az egyetemeken és főiskolákon tanulók helyzete is rohamosan rosszabbodott az elmúlt évek során. A költségvetések a ha­dikiadások szolgálatában áll­tak, egyre kevesebb jut kultu­rális és jóléti célokra. Ennek eredménye az is, hogy a nyu­gati világban mindenütt két fö problémával küzdenek a felsőoktatásban reszt vevő fia­talok: helyszűke és pénz. OLASZORSZÁG, amely évszázadokon át a hu­manista műveltség fellegvára volt, egyetemei világhírnév­nek örvendtek — ma másról nevezetes. A világon ebben az országban fordítanak az össz­költségvetésből a legkeveseb­bet az egyetemekre. Az 1958- as év^en mindössze 0,23 szá­zalék jutott egyetemek támo­gatására, 0,10 százalék tudo­mányos kutatásokra. Ez ter­mészetesen azt eredményezi, hogy igen magasak a tandí­jak, az egyetem elvégzése egy kisebb vagyonba kerül. Ezt igen kevesen bírják fizetni. Olaszországban egymást érték és érik a diáktüntetések. Azt követelik k fiatalok, hogy ja­vítsanak az egyetem állapoto­kon, könnyítsék a diákok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents