Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-24 / 233. szám
1958. október 24., péntek. NÉPÚJSÁG 3 Újságcikk Egercsehiről Levél Kanadából a bányász megélhetésről Nemrégen levél érkezett szerkesztőségünkhöz Kanadából. A levélíró az 1958. június 11-én megjelent „Amiről any- nyian megfeledkeznek —Nyílt levél egy egeresebi bányászhoz” — című írásunkra válaszol, és megírja nekünk, hogy ők miként keresnek, s élnek odaát a tengeren túlon. A levél közlése előtt szükségesnek tartjuk, hogy megemlítsük röviden a lapunkban megjelent írás tartalmát is, mert azóta '— gondoljuk — többen elfeledték már. Cikkünkben találomra belelapoztunk az egeresein bányászok névsorába, s Vizberaer István, valamint Petrányi János vájárok fizetését és közvetett jut- ■ tatásait vizsgáltuk meg. Összehasonlítás és megértés végett táblázatban közöljük Vizberger és Petrányi vájárok fizetését és közvetett pénzjuttatásait. (A táblázat 1 hónapi átlagot mutat.) Vizberger István havi átlagkeresete: 2900 Ft Szén juttatás 132 Ft Hűségjutalom 322 Ft Nyereségrészesedés 78 Ft Munkaruha 84 Ft Szappan, tisztasági eszk. 10 Ft Fizetett szabadság 125 Ft Fizetett ünnep 51 Ft Fizetett ebédpénz 50 Ft Utazási pótlék 827 Ft 10 százalék SZTK 290 Ft Négynapi táppénz 341 Ft összes havi jövedelme tehát: 5210 Ft De Petrányi János egyhavi keresete is 4296 forintot tesz ki a közvetett juttatásokkal. Most pedig közöljük a Kanadából érkezett levelet: — „A nyílt levél eav bányászhoz” — című újságcikket olvastam, ami egy csehi dolgozónak szólt: „Amiről annyian megfeledkeznek” címen. Nekem is lenne eav vár szavam kiegészítésképpen, s hogy miért teszem? Elsősorban azért is, mert ismerem Vizberger - István és Petrányi János bányászokat, két évig dolgoztam velük együtt a nagytelevi leibárónál. Másodszor vedig számokkal szeretném megmutatni önöknek a „mesés Nyugatot”. Most vedig röviden beszámolok egy kanadai bányász fizetésjárandóságáról. Teszem ezt azért is. mert csak minden második héten van munkánk, és így telik az időmből. Pedig ez az ország gazdag ásványokban, természeti kincsekben és nem is dúlták fel háborúk, mint Magyarországot. Itt az egy főre eső szén- mennyiség nyolc órai műszak alatti termelése nem hét, hanem 35—ÍO mázsa, s még- sincs több kereset, mint odahaza volt. A hasznot ma már tudom, nem vitás, a kapitalisták teszik zsebre. Ha sztrájkolunk. a munkaadó nem áll szóba velünk. A „juni” vezetőkkel (szakszervezeti vezetők) csak akkor állnak szóba, ha újra felveszik a munkát. Mivel édesapám itt. harminc évig dolgozott, én kivételt képezek, de képzeljék el. hogyan kereshetnek akkor a többiek... Egy hétből öt. de legtöbbször csak négy napot dolgozunk. Egynapi, azaz nyolc órai munkabérem 11 dollár, öt napra az összes szociális juttatásokkal együtt kerestem 61.23 v dollárt. Ebből jövedelmi adót rögtön levontak 7.3 dollárt. munkanélküli biztosításra 0.60 dollárt. A szakszervezetnek két dollárt kell a heti fizetésből fizetnem. Itt mindenki köteles szakszervezeti tag lenni, mert máskülönben nem dolgozhat. A doktor egy dollár, de ha baja történik a dolgozónak, s ,vizsgálatra szorul. a vizsgálat díját saját zsebéből kell fizetnie. Én például most 1.75 dollárt fizettem a röntgenvizsgálatért. A templomi adó 0.50 dollár. A kórházi adó egy dollár. Itt nincs munkaruha juttatás, táppénz, nincs legényszálló. A lakásért egy héten öt dollárt fizetek. A heti koszt 15 dollárt tesz ki- Fizetésem 25 százalékát vonják le ott. helyben fizetéskor. A kapott pénzből kifizetem a lakást és a kosztot. akkor marad 11 dollárom. Ebből kell ru- házkodnom, szórakoznom és ebből vegyek autót. Itt legtöbb embernek hitelben van autója, mert egy autó ára 4000—5000 dollár. Ha az autótulajdonos nem■ fizeti a részletet. elveszik tőle, s odavan az autója is. meg a befizetett pénze is. Itt meg lehet ismerni a mesés Nyugat igazi arcát és a napról napra fenyegetővé váló bizonytalanságot. Nincs a szénnek eladási helye. Eddig Európába vitték, ide az USÁ- ból hoztak szenet, mert még ez is olcsóbb volt a tőkéseknek. A minden második héten való munka eltart egészen tavaszig. hiszen a szénből egész hegyek vannak. Nincs markéit. (Eladás.) Nincs háború, nincs megfelelő piac. Mert itt csak akkor van mindenkinek munkája. ha háború van. s piacot tudnak csinálni az áruknak. A gyárak hetenként megdöbbentően sok embert tesznek munkanélkülivé. (Munkanélküli segély 24 dollár heten- kint. de nálunk csak két hónapig fizetik, aztán megszűnik.) Gondolom, igazat írva, nem kételkednek írásomban, mert ismernek. Még annyit szeretnék elmondani, hogy csak úgy végezhet itt valaki magasabb iskolát, ha szülei bírják anyagilag. Nem úgy. mint Csehiben, ahol az egyik hozzámtartozó. mindennap busszal járt a munkaidő után a városba. hogy érettségijét megszerezze. Itt ilyen csak álomban lehetséges. Hogy ki küldi ezeket a sorokat a mesés Eldorá- dóból? Nevemet nem írhatom ki a nyilvánosság előtt, mert itt sok az úri bitang és még bajom származhatna belőle. Küldi az. akinek községében egy új bányát nyitottak az Egercsehi bányászok. Aki sok sikert kíván és boldogságot munkájukhoz és jó szerencsét! (Az esetleges érdeklődőknek a levél eredetije és a fizetési cédula rendelkezésére áll a szerkesztőségben.) Eddig tehát a levél. Telve keserűséggel. sor$ü közül árasztva a létbizonytalanság mifelénk ismeretlen sanyarú ízét, az élet reménytelenségét. Eddig a levél de nem eddig a tanulság. Nem a levélíró szívének keserí tésére soroljuk, de mert tények, hogy az utóbbi években mennyit gyarapodtak a bányászcsaládok azokkal az összegekkel, amelyet a fizetésen felül kartak. Tanulságképpen soroljuk az idegenbe szakadt bányászoknak, és azoknak az itthon maradottaknak, akik lebecsülik a bányászok életét szebbé tevő törekvéseket, s természetesnek veszik, hogy a bányászoknak ilyen jó sora van hazánkban. Mint ahogy természetesnek veszik, hogy új bányászfalu épült a régi csehi-telep mellett. hogy . nagyobbrészt műúton suhannak a bányászokat szállító autóbuszok, hogy zenés cukrászda várja a szórakozni vágyó fiatalokat, hogy százával vennének autót részletre — ha lehetne kapni — mert meg tudnák fizetni az egercsehi bányászok. És az is természetes, hogy a bányászok kinevetik, ha valaki létbizonytalanságról, munkanélküliségről beszél, mert ezek a fogalmak elvesztették létjogosultságukat Csehiben, de a többi bányatelepen is. Persze panaszkodnak is a bányászok. Nemrég egyik fiatal bányásztól kérdeztem: „Mit szól az új lakáshoz, amit az állam épített, nagy kedvezménnyel számára?” — „Azt. hogy nincs hozzá mellékhelyiség... Mert a lakás, az már természetes, az „jár” a bányásznak” — felelte. Mások arról panaszkodnak, kicsi a kultúrház, van aki azt kéri, hogy tavasszal még jobb vizet kapjon a strand, meg azt is panaszolják, hogy nem győzik belsővel a sok motorkerékpárt. Nem tagadjuk, van baj és gond még, ha nem is olyan nagyok. S ha nem is fenyeget munkanélküliség, létbizonytalanság. ha nem is vonják le a bányászok fizetésének egynegyedét, jó néhány dolgon lehet és kell javítani Egercsehiben is. De bármely bányász tanúja lehet, hogy egyre kisebbednek a bajok, s vallják őszintén: Így még nem élt bányász ebben az országban, mint most az utolsó két évben. S ez a Kanadából érkezett levél is egyik bizonysága a magyar bányász immár külföldön is irigyelt, egyre javuló megélhetésének. FAZEKAS ISTVÁN Minden utcában ég a villany Recsken Az idei községfejlesztési tervek elkészítése során a recski tanács — a lakossággal egvet- értésben — úgy döntött, hogy a közvilágítást 33 lámpával bővítik. A költségek felmérésénél azonban kiderült, hogy ennél több új lámpát tudnak a közvilágítás szolgálatába állítani. Végülis 41 új lámpát szereltek fel. Ma már nincs a községben olyan eldugott utca sem, ahol ne lenne közvilágítás. A hálózatbővítésnél a Megyevill dolgozói — közöttük Tajti Aurél csoportvezető — igen jó munkát végeztek, dicséret illeti őket. — HORDÓKAT vásárolt Győr-Sopron megyéből az at- kári Micsurin Termelőszövetkezet. A hordóvásárlásra a vártnál nagyobb szőlőtermés miatt volt szükség. — A PARÁDI Vegyes Ktsz a közeljövőben megkezdi az égetett cserép gyártását, s még ebben az negyedévben előreláthatólag 10 ezer darabot készít el. Háxi disznótoros, hétvesértokány, egri bicskás-sült a magyaros vacsoraversenj étrendjén Amint már beszámoltunk olvasóinknak, a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének vendéglátóipari szakosztálya október 20-tól magyaros vacsoraversenyt rendez Egerben. Eddig már két helyen rendezték meg a versenyt. A vasúti kisvendéglőben jól felkészültek a versenyre, ahol finom debreceni bablevest, székely- és töltöttkáposztát', csikóstoKányt, valamint igazi magyaros túróscsuszát szolgáltak fel a vendégeknek. A Vadászkürt étterem érdekes, s főleg jóízű ételekkel lepte meg vendégeit. A magyaros vacsoraverseny étlapján orrjaleves, házi disznótoros, hétvezértokány, egri bicskás-sült és túrósrétes szerepelt. Az ételek nagy sikert arattak. Egy este 126 vacsora fogyott el ezekből az ételekből. Különösen ízlett a vendégeknek a házi disznótoros. Az egri bicskás-sültnek nemcsak az íze jó, hanem még egy eredeti, szép fanyelű bicskát is adnak melléje. Hétszázezer forintot költenek a füzesabonyi vasutasok munkásszállására A füzesabonyi vasútállomás bővítésére és korszerűsítésére az elmúlt évben harmincmillió forintot költöttek, amely- lyel igen megkönnyítették a vasutasok munkáját. Többek között építettek egy vasúti felüljárót, ami viszont a közúti közlekedést gyorsította meg. A pályaudvar bővítése után most a vasutasok szálláshelyének a bővítésére, korszerűsítésére kerül sör. Erre újabb hétszázezer forintot költenek. A nagyarányú beruházás lehetővé teszi, hogy a helybeli és átutazó vasutasok munkájuk után tiszta, meleg helyiségekben pihenjenek, ahol a szálláshelyeken kívül fürdő, ebédlő és szórakozóhely is rendelkezésükre all. (Készéi) Mii hoz a hároméves terv? Vágóhíd épül Kápolnán Augusztusban létesítettek Kápolnáin egy sertéshizlaldát, azonban vágóhídjuk nem volt és Kálba, vagy Tófaluba kellett a hízottsertéseket elszállítani feldolgozásra. A jövőben már nem kell a környező AZ ISTENMEZEJI ünnepi jelölőgyűlésen izgatottan kapta fel a fejét az egyenruhás, középkorú bányász, aiki elgondolkozva hallgatta az előadó beszédét. Nevét hallotta, sazt, hogy a falu lakói őt ajánlják képviselőjelöltnek a közelgő választásra. S mint egyszerű embereknél szokás, akik nem szokták meg a közéleti szereplést — rögtön az ötlött eszébe, el tudja-e látni ezt az igen fontos feladatot, meg hogy mit szólnak hozzá bányásztársai, hogy őt javasolják képviselőjelöltnek. Izgatottan várta a felszólalásokat: mit mondanak róla, s fohászkodott, hogyha akad rosszakarója, itt mondja el véleményét, ne később, a háta mögött, hogy az emberek előtt, a falu színe előtt válaszolhasson meg nekik. Bányásztársai, akikkel együtt tucatnyi falun keresztül hurcolta az elemózsiát, a pokrócot s rótta munka után a bányához vezető utat, igy mondták el véleményüket a képviselőjelöltről. — Olyan bányászt jelöltünk Bíró Náci István személyében aki gyermekkora óta velünk küszködik, ismeri a bányász örömét, baját, most is napról napra együtt száll le velünk á bányába. — így vélekedik gyik társa, s a többiek is elmondták véleményüket. Olyan embert választunk most Bíró Náciban, aki oszközségekbe húsért járni a kápolnaiaknak, mert egy új vágóhíd építését kezdték meg 30 ezer forintos beruházással. A tervek szerint a hónap végén adják át a vágóhidat rendeltetésének. ISehésipur BANYASIAT. 105}: f loe / y<l3o S WŐO" tös?; y7 1o© f" fj 131 SWbo: '{Ste VEGYIPAR Forr a must... — "E2 ' IGEN! Huszonnégy cukorfok, az már valami! — mondja Rácz Pali bácsi, a Domoszlói Állami Gazdaság kompolti pincéjének vezetője. Meg is lehet elégedve, hiszen a jó termés mellett, kitűnő boruk lesz az idén. Az öreg pincében (1280-tól 1350-ig épült) a hatalmas hordók üresen kongva várják az idei bort. Előzőekben még el kell mondani, hogy a gazdaságnak 300 hold szőlője van, s a kompolti pincébe a 20 holdas deb- rői szőlőkből szállítják a termést feldolgozásra, tárolásra. Boruk híres nemcsak megyei, de országos, sőt világviszonylatban is. A brüsszeli világ- kiállításra mintegy 300 litert szállítottak el, ahol a debtrői hárslevelű, a szemelt rizling, sok' külföldi borszakértő elismerését váltotta ki. — No, azért az idén is megtelnek ezek az üres hordók — mondja a pincemester. Itt van az 530 hektoliteres cementhordó, meg. ez a sok fahordó, mind arra várnak, hogy megtöltsük őket. Az öreg hordók, amelyek egy része még gróf Károlyi Mihályé volt, glédába rakva, lefényezve várják az új bort. A PINCE első részében asz- szonyok dolgoznak. Külön érdekesség, — amire az asszonyok büszkék, — hogy itt férfiak nem dolgoznak. Munkájuk nyomán a négy orsós, és két hidraulikus présből csorog az édes must. — Túléretten szüreteltünk — mondja a pincemester, hogy minél magasabb cukorfoka Magunk közül választottuk tályhűségét a legnehezebb időkben is bebizonyította. — Bíró István nem karított ide hordót — szólt tovább egy idősebb bányász —, nem akar megvesztegetni bennünket, hogy rászavazzunk, s hogy mi ezt mégis megtesszük, azért van, mert tudjuk, hogy a mi érdekünket képviseli majd a parlamentben is. IGY BESZÉLTEK társai, s mikor a gyűlés végén kézerdő emelkedett magasba, megerősíteni bizalmukat a jelölt iránt, Bíró Náci István szinte hitetlenkedve, de meghatottan nézett a hallgatóságra, társaira, akik ilyen egyöntetűen kiálltak mellette. ömellette, akiről tudják, hogy nehezen boldogul a szavakkal, inkább kiad tiz csille szenet, mint CV beszédet elm^ndion. De hát itt beszélni kell, meg kell köszönni, hogy mellette állnak, hogy bíznak benne — s lassan felállt. Nem beszélt sokat, egyszerű szavakkal köszönte meg bányásztársai bizalmát, akikkel évtizedeket töltött a bánya mélyén, akikkel az utóbbi időben sokat beszélgettek a múltról, a fiatalok okulására, az idősebbek emlékeztetésére. Bíró Náci István, akinek nem kenyere a szó, nem állhatta meg, s nem állhatja, ha oknélküli zúgolódást hall, vagy valaki kézlegyintéssel akarja elintézni a munkáshatalom adta kedvezményeket. Nem állhatja, hogy saját és társai sorsának felidézésével ne válaszoljon rá, s ne mondja el, hogy mikor nem kapott munkát a bányában, hét nyáron át kellett summáskodnia, ott láthatta, milyen nehéz sorban élnek a cselédek, mikor nem jut számukra a tengernyi gabonából annyi, hogy emberséges életet élhessenek. Elmondta azt, hogy azóta érdeklődött ezeknek az embereknek a sorsáról, s most juttatott földön egyéni gazdaként, vagy termelőszövetkezeti tagként össze- hasonlítatlanul jobban élnek, — saját házaikban. Bíró Náci István, aiki inkább kiad 10 csille szenet, mint egy beszédet tartson, — nem állhatja meg, hogy el ne mondja, amikor megnősült, miként járta sorra a bányákat, munkát keresve, reménytelenül, mert minden ajtón ott fityegett a tábla: „Felvétel nincs!” NEM MULASZTJA EL megjegyezni, mit szóltak volna abban az időben, ha a bányászok közül bármelyik követelni merte volna, hogy autóbusszal hordják őket a munkába. Most ez természetes. Meg az is, hogy még a bányászlámpáját is kipucolják, úgy mehet sik- tába. S amit nem mond el, amit úgy is. tudnak a bányászok, a két-háromezer forintos keresetet, a négy-ötezer forintos hűségjutalmat, — az is Bíró Náci István érvelése mellett szól, amellett, hogy mennyivel jobb ma a bányásznak. S amit nem mond el magáról, de tudják — a szorgalmas légién’a mustnak. J A pince első részében sok száz üres üveg sorakozik. — Ezek miért vannak itt? — kérdezzük? — Régebben palackoztunk is, azonban tavaly elvittek tőlünk nagyobb mennyiségű bort a kiállításra, s nem tudtunk eleget palackozni. A felszerelésünk megvan és ágy szeretnénk, hogy az idei borból már palackoznánk egy pár ezer üveggel. MÉG BENT a pincében a 10 hektós présekből folyik a must, kinn a lajtok, a vontatók szakadatlanul szállítják a frissen szüretelt szőlőfürtöket, töltik a kádakba, hogy aztán onnan a présbe kerülve, kisajtolják a mustot, amiből a híres debrői hárslevelű és a szemelt rizling lesz. (K. B.) munkája megbecsüléséért kapott hat kitüntetés, jó hírneve a legjobb bányászok között — sok bányász szemében emeli Bíró Náci István értékét, táplálja a vele szemben érzett bizalmat. Mikor vége volt a gyűlésnek és kifelé sodródott a néptömeg, a gratulálok tréfásan már sorolták is, mit várnak tőle, s milyen szigorúan követelik meg jogos kérésük teljesítését. — Aztán ne találkozzunk veled, ha nem csináltatod meg az utat! — így az egyik. — Meg legyen ám az új kultúrterem — nehogy szégyenbe maradjunk a szederkényiek előtt — sürgette a másik. A kifelé sodródó istenme zei választók közül, mikor megszólítottuk az egyik sik- tába igyekvő bányászt, hogy mit szól a képivselőjelólthöz, így válaszolt a kérdésre: — Magónk köző’ választottuk, jó lesz a‘. ÉS A BIZALOMNAK ebben a légkörében bízni lehet abban, hogy az egercsehi bánya istenmezeji „bogara”, a szorgalmáról, fegyelmezettségéről és jó munkájáról híres frontmester megtanul majd beszélni, az emberek apróbb, nagyobb ügyeit intézni, s dönteni az ország ügyeiben, — mert nem akar csalódást okozni azoknak, akik annyira bíznak benne. KOVÁCS ENDRE
