Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-22 / 231. szám

1958. október 22., szerda

NÉPÚJSÁG

i

Megbecsülés illeti őket

NAGY ANTAL tanácselnök megtörölte homlokát. Ma nehéz napja volt, különösen nehéz. Már reggel nyolckor ketten is várták az irodában, s egész nap sem akart vége szakadni a látogatásnak. Később, úgy délfelé a járdalapok ügyében kellett intézkednie, majd estefelé már hivatalos idő után a szövetkezet igazgatósági ülésén kellett részt vennie. Este, amikor fél tíz felé fáradtan hazakerült, felsóhajtott: „— Hej, de nehéz dolog vezetőnek lenni!”

Nagy Antalnak igaza volt, nehéz a vezetők dolga. Igaz, — és ezt örömmel mondhatjuk, — hogy a Nagy Antalok, akiket a dolgozó nép állított az élre, jól és egyre jobban végzik munkájukat és sajátítják el a vezetés „tudományát.” A mi vezetőink a dolgozó nép fiai, ahogyan mondani szokás: vérünkből, húsunkból valók. Megkívánjuk tőlük, hogy teljes szorgalommal, minden erejükkel álljanak helyt ott, ahová a nép bizalma állította őket. Nem könnyű a dolguk, hisz a falu, a város, vagy egy járás, megye figyeli minden lépésüket, kritikus szemmel.

Nagyon sok derék vezető van ebben az országban, munkások, parasztok, értelmiségiek, akik nem csupán emberségben, de a néphez való rendíthetetlen hűségben is a legelsők.

MA, AMIKOR túljutottunk az ellenforradalom okozta nehézségeken, rendeztük sorainkat és szilárdabb a munkáshatalom, mint valaha, bátran elmondhatjuk, hogy vezetőink zöme hű maradt a néphez, a munkásosztály ügyéhez a legnehezebb időkben is, nem egy közülük fegyverrel a kézben védte élete kockáztatásával a munkáshatalmat.

Akadtak vezetők, akik meginogtak, az ellenség malmára hajtották a vizet és elveszítették a nép bizalmát. Nem tagadjuk, voltak ilyenek is, de a vezetők túlnyomó többségére nem ez, hanem a helytállás, a munkásosztály ügyéhez való hűség a jellemző. Ez ma, de ez volt az ellenforradalom napjaiban is.

Okultunk, tanultunk a múltból és levontuk a következtetéseket, amelyeket megszívleltünk és megtartunk mindörökre. Megtanultuk, hogy a vezető csak addig nevezhető igazán vezetőnek, amíg élvezi a dolgozó nép bizalmát és megbecsülését. Az a vezető, aki elszakadt azoktól az emberektől, akik őt vezetői állásba helyezték, vagyis elszakadt a néptől, amelyből maga is való, nem tudja többé betölteni Kellően hivatását. Csakis a párt vezetésével, együtt a dolgozó: tömegekkel lehet előre jutni; és felmutatni olyan eredmé-! nyékét, amilyenekkel az el-! lenforradalom óta — mond-I hatni — bámulatba ejtettük! az egész világot.

Tisztelet és megbecsülés il-! leti vezetőinket. Ezt a megbe-! csülést meg js adjuk nekik,! mi, akiknek akaratából az! élen állnak, akiknek ügyét szol-! gálják. Érezhetik, hogy mun-! kájukat látják, elismerik! azok, kiknek ügyében fára-! doznak. Igaz, a jó vezető! maga harcolja ki tekintélyét,! de ugyanakkor az is igaz,; hogy az öntudatos dolgozó; tiszteli, becsüli vezetőjét és; mellé áll mindenkor, ha igaz; ügyért harcol. ;

MA MÄR CSAK rossz em-; léli a főszolgabírák, a főjegy-; zők és intéző urak világa.; Rossz emlék, de nem elf ele j-; tett kép a községházán, a fő-; jegyző úr szobájának ajtaján; halkan, „félve” kopogtató pa-; raszt, aki csak akkor mer!; belépni, ha bentrői elhangzott a dörgő „szabad.” Vagy elfeledhetnénk-e azokat az időket, amikor sapkánkat a kezünkben sokrétre gyűrve bátorkodtunk előadni kérésünket a főszolgabíró úr előtt? Nem Ezeket az időket nem felejtettük el, sőt tudni kell róla fiainknak is.

Ma már teljesen más a viszony a vezetők és vezetettek között A tanács elnöke jól ismeri népe minden gondját.: szándékát és mint az állam-: hatalmi szerv vezetője, meg

is kapja a neki kijáró tiszteletet és megbecsülést. A régi rend vezetői, különböző titulusokat követeltek maguk számára, nem egy jegyző kizárólag tekintetes úrnak szól- líttatta magát a falu népével és nem volt tanácsos erre a „kívánságra” egyszerűen csak fittyet hányni. A mi vezetőink egyszerű emberek. Nem várnak nagy szavakat, hajbókolást, de ugyanakkor mindenkor megilleti őket a megbecsülés és az ebből fakadó tisztelet.

A közhivatalokba most félelem nélkül léphet be minden ember. Vezetőink és a hivatalok dolgozói udvariasabban, tisztelettel bánnak a felekkel és ha valahol éppen nem így lenne, arra maguk a dolgozók szokták az illetékesek figyelmét felhívni.

Mi sokat bíztunk vezetőinkre. Kezükbe van gz ország, a nép sorsának irányítása. Meg kell mondani, hogy nem könnyű,, sőt nagyon nehéz feladat ez, és egész embert követel. E felelősségteljes, nehéz munkájukat csak azzal viszonozhatjuk, ha megbecsüljük, tiszteljük és munkájukban segítjük őket.

Néhány hét múlva az urnákhoz járul az ország népe. November tizenhatodikán országgyűlési és tanácsválasztásokat tartunk, szocialista építésünk új korszaka kezdődik. Közel hétmillió ember járul az urnákhoz, hogy megválassza azokat, akiket a legméltóbbaknak tart arra, hogy az országgyűlésben, a tanácsokban képviseljék ügyeit.

MI MAGUNK választjuk vezetőinket, 'blyan embereket választunk, olyan emberekre szavazunk, akikben bizalmunk van, olyanokra, akikre számítunk és akikben hiszünk.

Vezetőink, képviselőink, jelöltjeink bátran válla’hatják a vezetést, hisz harcukban velük lesz mindig a dolgozó magyar nép megbecsülése és támogatása.

SZALAY ISTVÁN

82 százalékkal nőtt a gyöngyösi járás tsz-einek állatállománya

Az elmúlt esztendő a termelőszövetkezetek nagy részében döntő fordulatot hozott az állattenyésztés fejlesztése terén. Mind több helyen látták meg, hogy érdemes a közös állatállomány fejlesztését szorgalmazni, ennek is tudható be, hogy például a gyöngyösi járásban már a negyedik negyedév elejére teljesítették, sőt túlteljesítették a szövetkezetek az állattenyésztési tervet. Tervük 103,4 százalékos teljesítése azt jelenti, hogy a szövetkezetek állatállománya a tavalyihoz viszonyítva 82 százalékkal nőtt meg. A 100 katasztrális holdra eső 12,7 számosállattal szemben az idén 100 holdra 19,3 számosállat jut.

— EBBEN AZ ÉVBEN a könyvtár helyrehozatalára és új könyvek, szekrények vásárlására 7000 forintot költöttek a gyöngyösi XH-es aknánál.

Két új gyártmány . ..

Derék dolog ! . ..

Az útszélen hevert. Valaki elvesztette. Ki tudja, hányán mentek el már mellette. Talán rá is léptek, mégsem vették észre. Sietős embereknél olyan könnyen megtörténik ez.

Mégis meglátta valaki. Egy kisfiú, aki 8—9 éves. Lehajolt érte, felemelte. Megismerte, hogy mi az. Édesapjánál is látott már ilyent. Szeme végigfutotta a fedőlap betűit: Magyar Képköztársaság. Lent nagyobb betűkkel: Személyi igazolvány.

Szétnyitotta, összehajtott papírpénz hullott a lába elé. Száz forint. Fölvette. Visszahelyezte a kis könyvecskébe.

Ugyan kié lehetett? — villant fel benne a gondolat. De a könyvecske fényképarca idegenül nézett rá. Az írott sorok kibetüzéscvel már nem bíbelődött. Zsebébe csúsztatta a könyvecskét és sietős léptekkel megindult a belváros felé, kenyérért.

Az utca csöndes volt, csak a Baktat át felöl zörgött egy szüretelő kocsi.

Megvásárolta a kenyeret, azután a rendőrség felé vette útját. Nyugodtan belépett a kapun. Bekopogtatott az egyik ajtón. Köszönt. Elmondta, hogy a Sertekapu utcában találta ezt a könyvecskét.

— Száz forint is van benne. Tessék megnézni, rendőr bácsi! — nyújtotta át a személyi igazolványt.

Megdicsérték. Följegyezték a nevét, a lakcímét és azt is, hogy hava jár iskolába. A dicséretet meg is érdemelte, mert a becsület útját járta.

Az iskoláért

Tantermünk egyik helyén fellöredezett a padlózat. Eleinte csak tenyérnyi volt a seb, de napról napra nagyobbodott, A széleken levált diónyi darabokkal lett tele a pad alja. A gyermekcipők súlya alatt ezek is állandóan morzsolódtak. így ez a környék olyan bántó volt mindig a szemnek.

Az egyik kisdobos-foglalkozás előtti napon fölvetettem a gondolatot, hogy jó lenne, ha a foglalkozás keretében eltüntetnénk tantermünkből ezt a csúnya foltot. Nagy lett a lelkesedés. Az egyik megígérte,, hogy cementet hoz, a másik homokot. Volt olyan, aki vakolókanalat is helyezett kilátásba.

Másnap aztán lezajlott a tervezett műsor. Nevetés, kacagás, sok taps kísérte a megjelenített mesét, a villámtréfát, a játékot. Hátra volt még a padozat megjavítása. Az egyik már szaladt is vízért, a másik bontogatta a kilónyi cementes csomagot, a harmadik sietve. hozta elő a homokot. Nagy volt a láz. Mindenki látni akarta, hogyan lseveredik a cement a vízzel, a homokkal. A tapasztást aztán már nemcsak látni akarták, hanem csinálni is. A szemfülesebbek más helyen is fedeztek fel kisebb foltokat, csakhogy nekik is jusson munka.

Negyedórányi idő alatt begyógyultak a sebek. Igaz, maszatosak lettek a gyermekkezek, de a kézmosás után boldogan hagyták el az osztálytermüket, amely munkájuk nyomán lett szebb, tisztább, rendesebb.

HÓRVÖLGYI ISTVÁN

A Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál ez év júniusától mintegy 2000 dctrab csővázas nyugágyat készítettek el. Mivel az újtípusú nyugágyak nagy keresetnek örvendenek a kereskedelemben, az üzem vezetői elhatározták, hogy ezentúl folyamatosan, minden évben gyártanak csővázas nyugágyakat. Az ára mindössze 180 forint. Képünkön: Peti Fe- rencné és Kovács Istvánná a csővázakat festik.

'*3

A háziasszonyok nagy örömére a múlt hónapban kezdték meg egy ugyancsak új gyártmány, a kocsitargoncák készítését. Ezzel a kis targoncával, minden háziasszony könnyedén szállíthat bármilyen nehezebb tárgyat s mint a képünk is mutatja, még mosógépet is. Ebben az évben kétezer darabot gyártanak belőle és a jövő év első negyedében újabb 3000 darabot adnak át a kereskedelemnek.

(Kiss, Béla felvételei)

1^AA/\A/V^AAAAAAAA/W\/VAAAA/^A/V\AAA/W^/VVVVV>✓\/WVV^A/v^/^A/VVV^A^

II.

II.

! AZ ORSZÁGOT ÉS EZEN

; belül kimagaslóan Heves meggyét olyan nagyfokú gyűlölet- ; hullám öntötte el a kormány ; politikája ellen, hogy már jó- ;val a választások előtt így fenyegetőzik a Tisza-párti Egri !Újság: „... ha éppen az a ! vágyatok, hogy Tisza István ! gróf kormányát megbuktassá- !tok, ha büntetni akarjátok őt ! azért, mert erős kézzel, éles • kardjával megsebezte a ra- ; koncátlankodókat, s a nemzeti ; féktelenkedést, ha utat akar- ;tok egyengetni azoknak, akik ; kormányra vágynak, — ám te- ; gyétek, legyen kedvetek, de !addig egy tapodtat sem léphettek ezen alárendelt, kicsiny célok felé, míg a nemzet szállás joga kölcsönös akarattal, be- Icsületes, erős falakkal körül- l bástyázva nincsen.” A Tiszaipárti kormány tehát már a

> választások előtt kijelentette,

> hogy a választás kimenetele \nem jelenthet változást a po- ; litikai vonalvezetésben. Az legri kormánylap nyíltan meg- lírja: „Megtörténhetik az is, Ihogy valamikor majd a kor- >mány jut kisebbségre, és a l kormány nem távozik a helyé> ről, hanem, mint kisebbség i parancsol. Nem engedi meg,

> hogy a képviselőház megalakuljon, módjában áll az ellen> állás, mert kipróbált módok

> vannak ...” Ez eléggé nyílt {beszéd volt és leplezetlenül {megmutatta, hogy Becs a vá- •> lasztást csak alkotmányjogi

> komédiának tekintette és el> határozott szándéka volt néphogy egy darabig vígan éljenek öle maguk...” A szavazások alkalmával azután súlyos

vei-eséggel került ki Serényi gróf a választásból, pedig valamennyi hangadó személyiség „a főispán, a kerületi tanfelügyelő, a pénzügy igazgató, a kir. mérnök és a megye legjobb kortesei már hetek óta agitáltak” érdekében.

A NAGYFÜGEDI kerületben gróf Keglevich Gyula képviselte volna a Tisza-pártot, de a hatalmas ellenzéki nyomás hatása alatt „retirál”-ni, azaz visszalépni volt kénytelen, és így a 48-as függetlenségi párt jelöltje egyhangúlag került megválasztásra. A hangulatra mi sem volt jellemzőbb, mint hogy például Adács község 180 választója már a választási harc legelején bejelentette, hogy szembefordulva a kormánnyal, az ellenzéket fogja támogatni. Pedig itt is dolgozott a kormány terror- gépezete, mert mint a korabeli sajtó írta: „ ... egyetlen disz- szonáns hang sem vegyült a tetszészaj közé, és a telkes gyülekezet azzal a benyomással oszlott széjjel, hogy itt hiába kísérletezik a kormány nagy pénzösszeg és presszió (nyomás) árán is.” Hevesen megjelent Keglevú h egyik agitátora, Nemesik Kálmán királyi táblai bíró is, akit mint betolakodót, nemcsak „kőzáporral” fogadott a választó- polgárság, de „zászlóikat is elvették és összetörték”.

(Folytatjuk.)

megelőző kormányt súlyosan elítélő határozattal kapcsolatban országszerte megismerték és aki előzőleg is képviselte e kerületet.

GYÖNGYÖSÖN már más

volt a helyzet, más a kormánypárti taktika. Itt Tiszáék jelöltje gróf Serényi kereskedelmi miniszteri államtitkár volt, az ellenzéki Visontai Soma ügyvéddel szemben. A Serényivei szemben való hangulatot jellemzi, hogy „csak csendőri és katonai fedezettel mert bevonulni a városba. így is sok cifra komédiában volt része” — írta a Heves vármegyei Hírlap. A gróf úr a mandátum reményében bőven itatta a derék gyöngyösieket jó boraival, csak egyről feledkezett meg, ami később derült ki, az ellenzéki sajtóból: „Gyöngyösön okosan csinálják az ellenzékiek. Éltetik Vison- tait, — amellett megisszák Serényi gróf borát. A zsebükben készenlétben van a Seré- nyi-kokárda, amit alkalom- adtán — rendesen a kormány- párti kortestanya ajtajában — feltűzve, éltetik Serényit is,

get nem fogadta el” a hallatlanul népszerű Szederkényi Nándorral szemben. A kormánypárt tehát „lemondott arról, hogy jelöltet állítson az egri kerületben”. Ezt a csúfos kudarcot a kormányhoz hű, úgynevezett mameluk választópolgároknak hivatalosan ilyen formában adták be: a kormánypárt „abban a meggyőződésben volt, hogy a választásokkal járó izgalmak éppen az ellenzék agresszív, sőt mondhatni, gyűlölséget szító fellépése folytán éppen Egerben annyira megzavarná a társadalmi békét, hogy ez kihatással lenne a városfejlesztés szépen megindult munkájára is. Mivel tehát az a jelölt, akivel szemben a gyűlölséges kortesmódszer ilyen kárhoztató mérvben nem érvényesült volna — a jelöltséget nem fogadta el —, ennélfogva a szabadelvű párt vezetősége a város békéjének megóvása céljából jelöltet nem állított...” Egyhangúlag meg is választották Szederkényit képviselőnek, akinek becsületes állásfoglalását már az 1869-es választást

és magyarellenes törekvéseit az országra kényszeríteni.

HEVES MEGYE élénk Habs- burg-ellenes hangulatát hűen fejezte ki még az a kormány- párti kifakadás is: szembeszáll a koronával. A szent korona viselője is csak ember, miért hódoljak én neki. Ha uralkodni akar a király, neki van szüksége miránk, nem nekünk őreája. Szálljon le hozzánk a trónról, ha békességet akar, kérleljen meg minket az eddigi mellöztetésekért, könyörögjön előttünk bocsánatot, mert mi vagyunk a nemzet, ő csak a király. Neki Tisza Pista a kiválasztott embere? Nekünk meg éppen Tisza Pista nem kell. És punktum.”

Heves megye hét választókerületében megindult a kormány és az ellenzék élénk agi- tációja a választások sikeréért.

EGERBEN szó volt ugyan egy magasrangú kormánypárti személyiségnek képviselőjelöltségéről, „akinek neve — mint melldöngetve irta az Egri Újság — már kész diadalként forgott a választók között?’ —, azonban az illető „o jelöltséSúGAR ISTVÁN:

Az 1905-ös választás