Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-21 / 230. szám
1958. október 21., kedd NÉPÚJSÁG Ä magyar kommunista mozgalom nagyértékű dokumentuma patoktól az ellenforradalom leverésére. Ebben a harcban a magyar munkásság és parasztság legjobbjai is részt vettek. Az irányelv ezután részletesen ismerteti a konszolidáció tényeit is, azokat a sikereket, amelyeket a dolgozók, a párt vezetésével az elmúlt két esztendőben elértek. S a dokumentum megállapítja: az MSZMP kétesztendős harca, e küzdelem minden várakozást felülmúló eredményei, politikájának helyességéről tanúskodnak, bizonyságul szolgálnak az egész nemzet előtt, hogy pártunk helyes irányban vezeti az ország fejlődését. „Ez a párt — fejeződik be a dokumentum —, amely diadalra vitte a tőkés- és földbirtokos hatalmat felszámoló forradalmat, az ellenforradalom elleni kemény harcban szervezte újjá és zárta szorosabbra sorait és testvérpártjaival szoros egységben győzelemre viszi a szocializmust Magyarországon”. Napirenden: ... a vicc, amelyen napokig nevetünk, s amely annyit ér. ahányszor csak elmondhatjuk mi magunk is minél több embernek ét minél több helyen. Az anekdotázó világ eltűnt nálunk, helyébe lépett a „vicc-korszak”. amikor mindenki és mindenütt tud egy jó viccet, amikor ismeretlen embereknek elég néhány percet együtt töltenie, hogy mint ió ismerősök váljanak el: az elmondott viccek alapján. S ez még nem is baj, sőt nagyonis jó dolog. Aki szereti a viccet, aki szeret nevetni, az rossz ember nem lehet, a jó kedély fontos kovásza életünknek. De miért van az, hogy sokan, nagyon sokan elvet, világnézetet feladnak, egy úgymond jó viccért. Miért van az, hogy amint vicc, máris lehet gúnyolni, ócsárolni a fennálló társadalmi rendszert, a kommunistákat, korunk leghaladóbb világnézetét. — s mindezt nevető szájak lelkes egyetértésével. Nem valamiféle szektás köldöknézés, elfordulás a humortól a vicctől, ha megállapítjuk: így is lehet és így lehet tán legkönnyebben ellenforradalmi propagandát terjeszteni. Tegnap. Budapesten, a belvárosban kitalál valaki valami kedves kis szójátékot, amelynek éle, dehogyis az emberi hibák ellen irányul, hanem sokkal inkább a jelen és jövő ellen, — s azt holnap, sőt talán még ma lelkesen mesélik már Gyöngyösön. Egerben, mesélik és hallgatják egyébként osztályhű, becsületes emberek. Ha a vicc lényegét, a vicc köntöse nélkül bocsátana közre valaki, akkor ezek az emberek lennének az elsők, akik nagyon keményen fellépnének az ilyen szellemi dezorganizáció ellen. De ugye a vicc az más! De miért volna más? Még egy-egy csattanóis poénért se legyünk hajlandók feláldozni elveinket, céljainkat, még egy viccnek se engedjük meg. hogy mocskolja azt, amin tízmillió ember fárad. Ehhez sem a viccnek, sem a viccmondónak nincs jogai (gyurkó) A magyar kommunista mozgalom nagyértékű, a mozgalom történetét elvekben ösz- szefoglaló dokumentuma jelent meg az elmúlt napokban: az irányelvek a kommunista párt megalakulásának 40. évfordulójára. A dokumentumot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának agitá- ciós és propaganda osztálya, az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete dolgozta ki és tette közzé. Az irányelvek arra adnak választ: a' kommunizmus eszméi hogyan adták meg az ösztönösen harcba induló magyar munkásoknak is a forradalmi tudatosságot, amely a forradalmi párt megteremtéséhez vezetett; hogyan váltak a kommunizmus eszméi a fel- szabadulásért harcoló, majd a felszabadult és a szocializmust építő dolgozók legjobbjaiban olyan anyagi erővé, amely a pártot, a nép hivatott és biztoskezű vezetőjévé tette. A kérdések nagyok, s hogyha az irányelvek választ adnak rájuk — s igen! —, akkor e dokumentum valóban több negyven. év történetének egyszerű összefoglalójánál. Hosszú, nehéz és kemény harcokban elmúlt negyven esztendő történetéről olvasunk a párt megalakulásának évfordulójára kiadott irányelvekben. Kibontakozik előttünk a kommunista világmozgalom kialakulása, a mozgalom szakadatlan harca a reformizmus ellen — amíg végül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megkezdődik az emberi társadalom történetének új korszaka: az új, szocialista rendszer megteremtésének és fejlődésének korszaka. Hosszú évek telnek el, amíg az első magyarországi szocialista szervezetek, az Általános Munkáspárt, majd a Szociáldemokrata Párt után — hazánkban is felmerül egy olyan újtípusú forradalmi párt megteremtésének szükségessége, amilyet Lenin vezetésével az orosz munkásosztály magának akkor már megteremtett.' Ezt a szükségességet a történelem eseményei vetették fel: a dolgozó magyar nép — hasonlóan orosz munkástestvéreihez — forradalmi harcban akart megszabadulni elnyomóitól. A harchoz forradalmi vezető erőre volt szükség. S ez az erő — a Kommunisták Magyarországi Pártja — 1918. november 20-án, a hatalom forradalmi meghódításának marxi—lenini eszméKRUDY GYULA (1878-1933.) SŐTÉR ISTVÁN 1954-ben írta Krúdy Gyula művészetét, írói egyéniségét, írói szemléletét elemezve a következő sorokat: „Krúdy műve egy olyan szemléletet szólaltat meg, mely visszahoztatlanul a múlté. Krúdy műve a régit, a vissza- hozhatatlant próbálja feleleveníteni — mivel nem tud kibékülni a maga jelenével. Ellentéte a korviszonyokkal, a Horthy-Magyarország jelenével: íme Krúdy néha oly különc .területenkívüliségének’ magyarázata.” És valóban, ez az igazság. S amilyen magános, kései jelenség romantikusszínezetű életműve, olyan magános ő maga -is. az író, akit mégis ismer mindenki, s aki megfordult „az Üllői úti Arabs Szürkében”, vagy „az óbudai”, s „aquincumi kiskocsmákban” egyaránt. 1878-ban született Nyíregyházán. Olyan ősökre tekinthet vissza, akik méltón kivették részüket az 1848-as szabadságharcból. Olyanokra, mint Krúdy Kálmán, az egykori „úri betyár”, áld Klapka György adjutánsa volt, s tizenhét alkalommal tört ki az ostromlott komáromi erődből, aki a szabadságharc bukása után a felvidéken, az Ipolyság erdőségeibe vonul, hogy szegénylegény módjára csapjon le a gyűlölt osztrákságra, a népnyúzó föld- birtokosokra, s aki tulajdon unokafivérének az áruló Pa- czolay Endrének golyójától költözött a másvilágra. Édesapja jómódú nyíregyházi ügyvéd, akiben még él a 48-as szellem. Egész életén át magyaros ruhában jár, sőt két ízben fellép 48-as programmal képviselőjelöltnek is. Csak ’ természetes, hogy e hagyományok nyomot hagytak az író lelkében, aki már gimnazista korában úgy jegyzi el magát az irodalommal, hogy Debrencenbe szökik, majd Váradra megy újságírónak, végül Budapesten találjuk, mint neves írót, aki egykori őse. Krúdy Kálmán módjára veti magát a „pesti éjszakák” világába; olyasféleképpen, mint amaz egykor az Ipolysági erdőkbe. S bár Ady mulató pajtása, Móricz és Kaffka Margit prózájának témaválasztásban rokona, mégsem csatlakozik egyikhez sem, megmarad magános, kései romantikus jelenségnek. És ez a sajátos, Krúdy- féle romantika a századvégből ered, abból a századvégből, amelyben még Jókai és Mikszáth világának regényalakjai divatosak, s amelyben maga Krúdy is kezdi pályáját. Ez a századvég az, amely a dzsentrinek olyan figuráit termeli százával, mint Mikszáth Káté nghy Menyhértje, Noszt.y Ferije. vaev Iványi Ödön dzsentri alakjai, s amely réteghez tulajdonképpen maga Krúdy is tartozik, de sohasem „idomult” hozzá, hogy egy másik Her- czeg Ferenc, „a Gyurkovics fiúk és leányok életének meg- éneklője” legyen. írói pályáját vizsgálva talán így vonhatnánk meg fejlődése vonalát: A Hét bagoly, amelyben saját pályakezdését, írói ifjúkorát mutatja be Jőzsiás személyén keresztül, aki tipikusan a „századvégi szemlélet” képviselője; aki vitatkozik Szomjas Gusztival, az idősebb generáció képviselőjével: „Ó. ti csúf, bölcs öreg emberek, akik fásult szivetekkel már nem értitek meg az érzők fájdalmát és szenvedését... Mit tudjátok ti már az ifjúság csapongásait, kedvteléseit, a szerelem derűjét — borúját, változását! Mit tudjátok ti már a mai emberek fájdalmas szeszélyeit, gyötrel- mes idegességét, századvégi boldogtalanságát! Ti születtetek és éltetek egy álmos, ki- , merült, szenvedélyeit kiélt [korszakban... Nem ismertétek ;a fájdalmakat és nyugtalanságokat többé, miután Ferenci ;Józsefet megkoronáztátok.” | Folytatnánk a sort A víg I ember bús meséi. Az arany- jsarkantyús vitéz legendája,vagy ;A poldini takácsné, amely ;művekben a realizmus és drá- [maiság nagyszerűsége ötlik [szemünkbe. Színbád ifjúsága, ;amely líraisága mellett is könyörtelen, kíméletlen a leleplezésben; A vörös postakocsi, [Palotai álmok. Arany golyó; a [Három király című trilógia, [amely kissé talán méltatlanul [meglehetősen háttérbe szorult, [amely pedig Krúdy írásrnűvé- [szetének csúcspontját jelentetné, s amelynek egyes jelenetei í„a shakespeare-i királydrá- [mák tragikumát... komor nagy- [szerűségét idézi...” [ VÉGÜL VESSÜNK EGY [pillantást Krúdyra, a szén ve- [délyes újságíróra, aki 1918-ban [nagy lelkesedéssel köszönti a [forradalmat, s amelynek íejlő- [désével következetesen lépést [tart egész 1919. augusztusáig. >A rajzó lomb, Tíz napig vakáció, Divatlevél, A gyalogúton, >Régi és új regényhősök, hogy [csak néhány jelentősebb írás [címet idézzük. Cikkeit mindvégig tisztánlátás jellemzi, bizonyos optimizmus, amellyel [egy szebb jövő eljövetele felé [tekint, s amely jövőben egy új [irodalmat kell teremteni, mint [1919. március 25-én írja Régi [és új regényhősök c. írásában, [amely irodalom megmutatja [majd, „... hogy mindenki'meg- ! értse, hogy mi történt itt: csorda, vagy emberi akarás?” LOKOS ISTVÁN t a TIT tagi» TISZA ISTVÁN vasmarkú, Bécsből sugallt, erőszakos politikája és módszerei nehezedtek a népre és a parlamentre. A sokszínű és árnyalatú polgári ellenzéki pártok ellenállásba vonultak. Az egyik 1904. novemberi ülésén, a parlamenti házszabály revíziójával kapcsolatban — hogy egy időre elnémítsák Tiszáék az egyre hangosabb ellenzéki hangokat — a következő ülésszakra kívánták eltolni e fontos kérdés . megtárgyalását, majd amikor a helyzet kiéleződött, királyi kézirattal az ország- gyűlés ülésszakát berekesztették. A botrányos eset országos hullámokat keltett. „Tisza István rettenetes tévedésben van a maga személyét illetően — írja az ellenzéki Heves megyei Hírlap. — Ez a gőgös fiatalember a hatalom széfében ülve, azt gondolja, hogy ö képviseli Magyarország törekvéseit és lelkiismeretét. Azt gondolja, hogy ö egymaga mindent tud, mindent lát és mindent elintézhet. Azt gondolja, hogy amint szerencsésen beleült apja örökségébe, a miniszterelnöki székbe, átveheti apja szellemi hatalmát és azt a szinte megfogható,tlan állapotot, amikor az óriási mameluk (kormánypárti) tábor, beletörődve sorsába, megadással hirdette: „De minek is gondolkodjunk, itt van Tisza) elvégez ő mindent helyettünk.” Az idő azonban nagyot fordult. Ha Tisza ezt meg nem érti... a nemzeti törekvés elsöpri őket, mint a szél a polyvát.” A december 1-i számában a lap már azt is írja, hogy az ország közvéleménye mind hangosabban és SUGÁR ISTVÁN: Az 1905-ös választás gyár Nemzeti Függetlenségi Front, s e frontba tömörült erők képviselőiként ült össze Debrecenben, az ideiglenes nemzetgyűlés, amely megalakította az ország ideiglenes kormányát. A párt vezette a harcot a koalíciós kormány jobbszárnya ellen. A kommunisták mozgósították a munkás- és szegényparaszt tömegeket a jobboldal ellen, s irányították a történelmi jelentőségű földreformot, a „második honfoglalást”. A kommunista párt dolgozta ki a hábo-. rú sújtotta ország újjáépítésének hároméves tervét, s ez a párt kezdeményezte a bankok, s a gyárak nemzeti tulajdonba vételét. A párt harcainak, győztes küzdelmeinek eredményeként győzött végül is Magyarországon a szocialista forradalom. E forradalom győzelmét szilárdította meg, s tette még erősebbé a két munkáspárt, 1948. júniusában megtörtént egyesülése. Az irányelvek ismertetik az ipar, a mezőgazdaság, az élet- színvonal, a kulturális élet, a szociális ellátottság nagyarányú fejlődésének tényeit és adatait is, ugyanakkor rámutat a szocialista építésben elkövetett komoly hibákra is. Rögzíti az irányelvek azt is, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 1956. júliusi plénuma meghozta azokat a határozatokat, amelyek végrehajtása hivatva volt felszámolni a fejlődést fékező szektás hibákat, s visz- szavemi a mindjobban előretörő revizionista támadást. A revizionista támadás e határozat után néhány hétre megtorpant, de a revizionista ösz- szeesküvő csoport, egységfrontba lépve, a hazai reakció ösz- szes erőivel, a nyugati imperialisták, s más segítő társaik támogatásával új rohamra indult: kirobbantotta az 1956. októberi ellenforradalmat. Az ellenforradalom leverése követelte meg egy új forradalmi központ létrehozását, amely vezetni tudja a forradalom erőit a népi demokrácia törvényes rendjének helyreállításáért, a nemzeti függetlenség megvédéséért, nagy vívmányaink megőrzéséért és továbbfejlesztéséért, a szocializmusért és a békéért. Ez az új forradalmi központ meg is született és megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány. A kormány segítséget kért és kapott a hazánkban tartózkodó baráti szovjet csajé jegyében megszületett. A kommunista párt — a nemzet igazi pártjaként született meg, s a nemzet igazi pártja maradt akkor is, amikor harcolni kellett 1919-ben a szocialista forradalomért, a Magyar Tanácsköztársaság megteremtéséért és védelméért. Hősies volt ez a küzdelem, s nagy eredményt hozó, hiszen a magyar proletariátus, — a kommunisták vezetésével — az orosz munkásosztály után elsőnek vívta ki magának Európa szívében a hatalmat. Száztizenhárom napig volt hatalmon a kommunisták vezette magyar proletarátus 1919-ben — az imperialista túlerő és a belső bitangok árulása győzte le. A forradalom elbukott, de a kommunista párt nem hált meg. A párt, a dühöngő fehérterror alatt, mély illegalitásban szervezte újjá sorait, s kezdte meg küzdelmét az ellenforradalom, majd pedig a második világháború ellen a független, demokratikus Magyarországért. Az irányelvek e fejezete a kommunista párt történelmének egyik legnehezebb szakaszát dokumentálja. A pártnak rendkívül nehéz körülmények között kellett vezetni a harcot a dolgozó nép mindennapi érdekeiért, a földreformért, a nép politikai szabadságjogaiért, a Szovjetunió népeivel való barátságért. S amikor a második világháború felhői gyülekezni kezdtek Európa felett, a magyar kommunisták pártja elsőként emelte fel tiltakozását e hazában a háború ellen, szervezte az ellenállást, szorgalmazta egy antifasiszta népfront létrehozását. Az akkor megszületett Magyar Front zászlajára a párt a nemzeti függetlenség jelszavát tűzte. S a magyar partizánok — akik fegyverrel harcoltak a fasiszta elnyomókkal szemben — a kommunista párt soraiból kerültek ki a legtöbben. Áz irányelvek rögzítik a kommunista párt tevékenységét, a felszabadulás, s az utána következő években. A kommunista párt — mint az irányelvek is kimondják —, amely negyedszázados törvényenkívü- liség után először léphetett szabadon a magyar nép elé, az ország újjáépítésének első és vezető ereje lett. A kommunista párt kezdeményezésére jött létre 1944. decemberében Szegeden a Mába egy képviselőtől vonják ' meg a szót: ezzel választók ez- ■ reinek tolmácsát hallgattatják • el. Ha tíz, száz, száztöven kép- j viselőt utasítanak, vezetnek ki ; az országgyűlési teremből, — ; ami a lex Daniel értelmében ; lehetséges lenne —, ezer ugyan- '. annyi választókerület polgárát [ zárják ki a törvényhozói jo- gokból, fosztják meg attól a 1 jogától, hogy az ország ügyei- '■ nek intézéséhez hozzászólhas- • sanak...” Heves megye közgyűlése de- ; cember 19-én pedig bizalmatlanságot szavazott a Tisza-kor- mánynák, elsöprő, 169:68 arányban. A gyűlésen megjelent kevés mameluk felé csak úgy záporoztak az ilyen kiáltások; „Abzug! — Kivele! — Ki kell dobni!” A jelentős megyegyűlés végén pedig a karzaton megjelent jogászifjúság bátran énekelte a Kossuth-nótát. ILYEN PARÁZS hangulatban került sor, a parlament feloszlatása után, az új választási előkészületekre. A polgári ellenzék javarésze, szövetségbe tömörült a bécsi érdekeket szolgáló kormány ellen. Siettek is megjegyezni a szabadelvű kormány egri újságjában: „ ... politikai szabadelvű (kormány) körökben az ellenzéki szövetkezetei erkölcstelennek tartják.” A Szövetkezett Egri Ellenzék Központi Bizottsága elnöke a sok harcban kipróbált, a magyar nép érdekeiért mindig síkraszálló Szederkényi Nándor lett, tiszteletbeli elnökül pedig a haladó gondolkodású, bátor hangú Zalár Józsefet választották. (Folytatjuk.) szerrel rabolják a népet, választási rendszerünk a nép akaratának meghamisítását léptette életbe, az 1867-es törvényben foglalt hadsereg osztrákká tétetett, nyelve, zászlaja osztrák, az országon egy közkereseti társulat szabadelvű módon garázdálkodik, mint egy bérleten, melyet Tisza István gróf, mint Bécsben legtöbbet ígérő ragadott kezéhez, azon feladattal, hogy a nemzet szíve dobbanását elfojtsa és száját bekösse. Erre kell neki olyan házszabály, hogy az ellenzéki képviselőket, ha kell, karhatalommal kidobassa a képviselőházból... Az alkotmányos tanácskozási rend megőrzésére szövetkezett az ellenzék s erre kérik ma este a nép szavát, mert a nép szava isten szava!” Kifejeztette Szederkényi azt is, hogy „tartsuk szárazon a puskaport”, mit egy másik felszólaló azzal toldott meg, hogy ez nem elég, hanem „tegyünk fegyverünkbe golyót, a hazaszeretetnek acélburkolattal körülvett golyóját, azzal terítsük le a haza ellenségeit!” A forró hangulatú gyűlésen felszólaló pesti szónok okos érveléssel kifejtette, hogy „ Bécsbe, amit Paskievics írt I. Miklós cárnak: „Magyarország felséged lábainál fekszik.” A tiltakozás hulláma öntötte el az országot. A december 19-i Heves megyei megyegyűlésen a karzat közönsége már hangosan abzugolta a kormányt! Megyénkben Egerben, Hatvanban, Kápolnán, Gyöngyösön hatalmas tiltakozó gyűlések zajlottak le a Tisza-kor- mány ellen. Az egri hatalmas méretű tiltakozó gyűlésen, a nagy téli hideg dacára, mintegy 10 000 ember vett részt „... független, hazafiasán gondolkodó közönség százai, ezrei, férfiak, nők, ifjak, öregek — vegyesen”. ÍGY NYILATKOZOTT az egyik polgár: „Az ilyen hideget valóban csak akkor lehet tűrni, ha a honszerelem lángja hevíti az embert belülről.” A bátor polgári ellenzéki képviselő: Szederkényi Nándor volt a vezérszónok. „ ... már a múlt évben hevesebben dobbant meg a nemzet szíve, az ajkak megnyíltak, hogy az ország folytonos sérelmeit, sebeit feltárják. Gazdaságunk Ausztriához láncolva sínytik, a leggyalázatosabb adórenderősebben nyilatkozik meg „Tisza István és gyászvitézei” ellen. EGERBEN MÁR olyan kijelentések hangzottak el, hogy „csak azon csodálkozom, hogy annyi ember közül nem akadt egy, aki nyomban lelője, vagy leszúrja a merénylőket”. A helyzet még csak jobban elmérgesedett a december 13-i ülés előtt, amikor rendőrtiszt fogadta az érkező képviselőket a parlament lépcsőházában, a teremben pedig Tisza darabontjai álltak. „A rendőrtiszt látására kitört a vihar. A rendőrtisztet kidobták az utcára, a tanácstermet megtisztították a darabontoktól s az elnöki emelvényt elfoglalták. Ezzel megakadályozták az ülés megtartását. Közben — a harc hevétől szilajon — összetörték az elnöki emelvény korlátáit, az elnöki és jegyzői székeket s a miniszteri bársonyszékeket szertedobálták ... Tisza István grófot szemenszedett szidalmak fogadták ... egy képviselő így aposztrofálta: „Nos, miniszter- elnök úr, ez is egy kis formasértés — semmi egyéb.” „... nem tűri az ellenzék — írta az egri ellenzéki lap —, i hogy Tisza azt jelen.nesse