Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-19 / 229. szám

1958. október 19., vasárnap NÉPCJSAG 5 Puttonyos aratáson Egymillió forint almából 1TA VALAKI MOST végig­megy a kőporosi pincék kö­zött, úgy érzi, hogy valami rendkívüli történik ott. Igaz is, a máskor egyszerű lovaskocsik most csengettyű­vel vannak felszerelve, s vi­szik, hordják a szőlőhegyek dúsfürtü, csodás zamatú ter­mését. A pincék előtt szorgos kezek sikálják tisztára az edényeket, a présházakban őrölnek, sutul- nak, s a présből egy-egy húzás nyomán bő sugárban ömlik ki­felé a mézédes must. Igen, valami rendkívüli tör­ténik most a Kőporoson. Ün­nep van. Szüret van. Az egri parasztember legnagyobb és legszebb dolgos ünnepe. Amire egy éven át készül, s egy éven át féltő aggodalommal figyeli a termést hozó szőlővesszőket, amit félt a fagytól, a liszthar- mattól, a rothadástól, félt a jégveréstől, és a hosszantartó hideg ezőzésektől, hogy minél több, minél jobb bor legyen a penész-szagú pincékben. Balázs Berci bácsi, egri sző­lősgazda, a hetvenedik élet­évéhez közeledik már. Bizony, eléggé megviselte őt is az élet, sokat fáj a gyomra, sokat be- te-'eskedik, De most, hogy su- tulás közben ráköszönünk, szinte nem ismerünk rá. Mintha újjászületett volna. Minden mozdulata fiatalos, ahogy egy-egy pohárka pálin­kát nyújt felénk (így szokás ez Egerben szüretkor), s még ka­csint is hozzá. — Jó mérges ez, csak igyák bátran, jó lesz az étvágy tő­le ... Kint a szőlőhegyen rendület­lenül fúj a szél, tépázza, cibál- ja a zöldes, sárgás, pirosas sző­lőleveleket. A tőkék között fej­kendős asszonyok hajladoznak, s puttonyos férfiak járják se­rényen a barázdákat. Lent a kádakban gyűlik, egyre gyűlik a szőlő. SZEMKÖZT a Mészhegy fe­lett, két sas köröz a levegőben, az Eged mögül szürke felhők gomolyognak, melyekből időn­kint egy-két hideg esőcsepp hull ránk. Nyomába szegődünk két öreg puttonyosnak, akik, ki tudja, hány éve járják már a Nyergest, a Pajdost, a Bikát, meg a többi egri szőlőhegyet. Azt mondja az egyik a má­siknak? — Hallod-e, te, Berci! _ ? — Merrő’ fú a szél? — Merrő? ... Hát a tenger­ről Szünet. — Nem a. Berci! , — Hát? — Hát a lyukábú ... Jót nevet erre a két öreg, s ha jó a . kedv, könnyebben megy a munka, könnyebb lesz a nehéz puttony is. A szedő asszonyok egy közé­jük keveredett idősebb pa­raszt emberrel élcelődnek. Pe­reg, csíp, vág a nyelvük Dobó Katica utódainak, egy-kettőre zavarba hozzák az öreget, aki azonban nem hagyja magát. — Máj’ megmutatnám én még neked, te Rozi — mondja egy huncutszemű menyecské­nek, de támad is rá nagy ne­vetés. — Nécsak, hogy henceg a vén csesznye, pegyig má a levest se tuggya megfúnyi magátó’... — Azé’ mer’ beszényi, mer’ nincs itt a párja ... — Aszongya Verony, hogy egy kumma munkát se tud má’ kend végeznyi odahaza... — Régvót, mikor a kend ka­lapja mellé bukrétát tűztek ... — szállnak felé innen is, meg onnan is, de az, öreg nem ha­ragszik meg, hanem rágyújt egy nótára: Elüttem lábam a kőbe’, A kisasszony temetőbe. „Mondtam, babám, vegyél csizmát, Hogy ne járjá, te mezítláb.0 Kis vár alatt, nagy vár alatt van egy tó, Abba esett barna kis lyány j párostó*. Akkor vót ám jó világ, Kis kalapom máj* betörte a virág. A VÄROS FELÖL harang­szót hoz magával a szél, s hogy a gazda meghallja, nyom­ban kiadja az ukázt: — Emberek, ebédelni! A kunyhó előtt ropog a ve­nyigetűz, a bográcsban rotyog a birkapaprikás. De micsoda illata van an­nak. Még a szomszéd dűlőben is lehet érezni. Aztán meg a leve olyan, mint a sötét arany, látskik, vörösborral van az feltöltve, nem pedig vízzel. Nagyrédén a helyi tanács a földművesszövetkezettel kar­öltve sokat tesz azért, hogy a dolgozó parasztok csak tisztí­tott, csávázott magot vessenek el. E két munka elvégzése is fontos a jövő esztendei termés növeléséhez, ezért minden ut­— Jó’ esik a meleg — mond­ja egy öregasszony, s a töb­biek közelebb húzódnak a tűzhöz. Végre kész a paprikás. Min­denki kap egy jó nagy tányér­ral belőle. Az öreg András bácsi bics­kahegyre tűzött kenyérdarabo­kat mártogat a tányérba, s olyan jóízűen falatozik, hogy a szája két oldalán, mint két patak, csorog le a zsír. — Emmá’ igen. Jó eltanátad, te, Juli... — mondja, de nem­csak ő, mindenki dicséri a paprikást. A gazda borral kí­nálja az embereket, ami vi­szont jól csúszik a méregerős, zsíros paparikásra. — Alkonyaira megszeggyük, ami még hátra van — mondo­gatják a gazdának, ahogy ebéd után felfelé cihelődnek, ve­szik a kézbe a vödröket, put­tonyokat, s indulnak újra a tőkék közé. A fák csupasz ágain egy-két fonnyadt körte, pirosló alma szomorkodik, a rothadó-szagú avar levert, érett diót rejteget a böngésző gyerekek elől. De van ám nagy öröm, amikor rálelnek egyre-egyre. Fenn, messze a gerincen, ide látszik most az út, melyen szekerek haladnak végtelen lassúsággal. Innen legalább is úgy tűnik. És amikorra a Nap vörös korongja a kanyargó felhők között ráterpeszkedik a baktai dombokra, az utolsó szőlőfürt is a puttonyba kerül. A tőké­ken nem marad más, mint ha­lódó levél. A nótaszó, meg a lovak csen­gettyűiének hangia mind mesz- szebbről hallatszik, lassan üres lesz a sötétedő hegyoldal. A PINCÉNÉL az asszonyok elbúcsúznak a gazdától, a fér­fiak meg betérnek egy-két po­hár borra. Iszogatnak, beszél­getnek, régi szüreteket eleve­nítenek fel, s szívből örülnek annak, amit a gazda sutulás közben mond: — Ilyen termésem 35 évvel ezelőtt volt utoljára ... SOMODY JÓZSEF. cában csávázási bemutatókat tartanak. A csávázószert a be­mutatókhoz a földművesszö­vetkezet díjtalanul biztosítja. A munkát a községi mezőgaz­dasági felügyelő és a földmű­vesszövetkezet agronómusa végzi. ... hogy a nyugat-berlini nácik felett ítélkező törvény­széken — amely via már az egyetlen ilyen ügyekkel fog­lalkozó bíróság Nyugat-Né- metországban — hatezer font­nak megfelelő bírsággal súj­tották dr. Werned Best, volt helyettes GESTAPO parancs­nokot, aki Hitler főbiztosa volt a megszállott Dániában. Best az idézésre meg sem. jelent a törvényszék előtt és Düsseldorf közelében levő otthonában vidáman nevetett a markába: „hozzám ugyan nem férhetnek — mondotta, én nem élek Berlinben és így a berlini törvényszék nem illetékes az ügyemben”. Ezzel az apró jogi manő­verrel lehetőséget adtak a volt GESTAPO-parancsnok- nak, hogy kibújjék bünteté­se alól. Dr. Best nevet a nyugat-németországi hatósá­gok látszaterőlködésén, hogy őt megbüntessék, nevet, mert tudja, hogy „holló a hollónak nem vájja ki a szemét”, (k. e.) SOHA NEM ISMERTEM, - most beszéltem vele először. Negyvennyolc éves, őszülő, mosolygós arcú ember Vincze Sándor. Foglalkozása: az egri Siketnémák Intézetének igaz­gatója. A beosztás mellett azonban más funkciója is van: megyei tanácstag. Először 1954-ben választot­ták meg megyei tanácstagnak, s most újra jelölték, mert a hozzátartozó körzet lakói látják, hogy szívén viseli ügyes-bajos dolgaik, panasza­ik, problémájuk elintézését. Hogy milyen volt a múltja, gyermekkora? Azt mondhat­nánk, mint annyi más egyszerű proletár emberé. Az elemi is­kola elvégzése után summós- nak ment báró Harkányi ura­dalmába, de néhány év után ma — mivel az ottani korn- menció nagyon kevés Volt — tizenhat éves korában az ózdi gyárba került segédmunkás­nak. Ott dolgozott egészen ad­dig, amíg el nem küldték harmincad magával, mert a Rima-Murány méltóságos urai­tól béremelést mertek köve­telni. Természetesen ezek után még a városban sem kapott munkát, s így Borsodnádasdra ment, a Lemezgyárba. Itt ti­zenkét évig dolgozott. 1949- ben került Egerbe, az inté­Az idén igen szép termést hozott a kiskörei Dózsa Ter­melőszövetkezet almáskertie. A gondos, szakszerű munka után több mint egymillió fo­rint értékű almát szedtek le a- KILENCSZÁ£HATVAN- KILENC olyan ifjú van a me­gyeszékhelyen, aki most vá­laszt először. A KISZ alap­szervezetek baráti találkozó­kat szerveznek az ifjú válasz­tók részére. ★ A VÁROSBAN mindenütt szívesen fogadják a népneve­lőket. Több helyen, a belső szobában ültetik le őket, bor­ral, szőlővel kedveskednek nekik. ★ — HÉTFŐN a városi párt- bizottság értekezletet tart az alapszervezeti titkárok részére. Itt megbeszélik a jelölögyűlé- sek tapasztalatait és a válasz­tási munka további feladatait. zethez igazgatónak. Kilenc éve, hogy itt dolgozik, igazgatói beosztásban. Ennyit az életé­ről. Mint megyei tanácstag, ho­gyan látta el feladatát az el­múlt négy esztendő alatt? — Azt így most nem is tudnám felsorolni — mondja, s az asztalfiókból papírokat vesz elő. — Tessék, itt van­nak az értesítések a városi, illetve a megyei tanácstól, a különböző panaszok, problé­mák elintézése ügyében. Az értesítések valóban azt bizonyítják hogy sok panaszt intézett már el Vincze Sán­dor, de talán ezt legjobban az ötös választókörzet lakói tud­ják. 1954: nem volt vízvezeték, s az ivóvízért messzire kellett járni. Azóta hét kutat építet­tek. Természetes, ez nem csu­pán a megyei tanácstag érde­me, a lakosok maguk is tár­sadalmi munkával segítettek az árokásásnál, a kutak ki­ásásánál. A KÖZÜGYEK MELLETT számtalan problémával keresik fel maguk a lakók is. Bárdos Imre, az egyik lakó befizetett a városi tanácsnak 480 forin­tot, mint borforgalmi adót. A pénzügyőrség azonban — mi­vel nem az ő számlájukra fi­tsz-tagok. s a napokban már az utolsó vagon alma is el­szállításra került. Az alma­termés egyrészét exportra küldték.- AZOK A J FA,ÖLT EK, aki­ket á tanácsba javasoltak a jelölőgyűléseken, felkeresik választókörzetüket, választói­kat, ismerkednek velük, be­szélgetnek a választókat ér­deklő kérdésekről. Sportlevelezők és tudósítók figyelmébe Az eddig használatos Népújság válaszborítékok használatát a Pos­ta betiltotta. Ezért minden tudósí­tónknak, levelezőnknek új formá­jú válaszborítékokat küldtünk ki. Kérjük tudósítóinkat és levelező­inket, hogy a jövőben ezeket az új borítékokat használják. zette be — újból követelte az összeget. Bárdos Imre mit te­hetett mást, mint felkereste Vincze Sándort és elpanaszol­ta baját. Együtt elmentek a pénzügyőrséghez és a kellő bi­zonyítékok igazolásával a pénzügyőrség elismerte a pénz befizetését és a követelését Bárdos Imrével szemben meg­szüntette. Persze ez csak egy példa a sok közül. Sorolhat­nánk egész oldalakon hason­ló eseteket, amit Vincze Sán­dor, a megyei tanácstag elin­tézett. Megszerették körzeté­nek lakói, s azért jelölték most újra tanácstagnak. Mikor azt kérdeztük, hogy ha újra megválasztják, milyen tervek megvalósításával akarja segí­teni körzetét, ezt válaszolta:- MINT EDDIG, A jövőben is teljes odaadással képvise­lem körzetem lakóinakj ügyét. Elsőként a Ludányi-útf vízve­zetéket valósítjuk meg, utána pedig a Ceglédi-út javítását szorgalmazzuk. Én bízom ab­ban — az elmúlt négy év ta­pasztalatai alapján —, hogy az elkövetkezendő négy eszten­dőben újabb eredményeket érünk el és sok-sok ügyes­bajos problémát fogunk a la­kókkal közösen megoldani. KISS BÉLA Csávázási bemutatók A közügyek harcosa A választási munka hírei Egerben ,’WWWN NAGY JÓZSEF: „Rohanunk a forradalomba“ 1918 október közepe volt. A rendszer amely a magyar és nemzetiségi dolgozók el­nyomására és kizsákmányolására épült, — a végét járta. Végeztek vele azok az ellent­mondásos, amelyek végeredményben 1849. óta ott szunnyadtak a társadalom mélyén, s csak megfelelő körülményeknek kellett jönni ahhoz, hogy hassanak. A nemzetiségi dolgo­zók önálló állami életet követeltek és meg is teremtették azt maguknaK, a magyar dolgozó tömegek demokráciát, hogy beleszólásuk le­gyen az állami élet irányításába, a paraszt­ság az 1848-ban elmaradt földosztás meg­valósítását követelte. VT indehhez járultak még azok a problé- mák, amelyeket a háború vetett fel Azzal, hogy Tisza október 17-én bejelentette a háború elvesztését, végeredményben az uralkodó osztályok részéről is elismerte, hogy teljesen oktalanul és céltalanul halt meg több mint 600 000 magyar katona a különbö­ző csatatereken. Ugyanakkor a háború alatt kiéleződtek a társadalom belső ellentmondá­sai is. A városi lakosság éhezett, a jegyre kiszolgáltatott élelmiszermennyiség még a szellemi dolgozóknak sem volt elegendő, vi­szont akinek sok pénze volt, a feketepiacon mindent megkaphatott. A falusi dolgozóknak sem volt jobb helyzetük. Az 1918 elejétől rendszeresen bevezetett rekvirálásokkal szin­te a betevő falatot is elvitték a parasztsás kamrájából, viszont a terménykereskedők és hadiszállítók milliós vagyonra tettek szert. A hadimilliomos ismert és gyűlölt figurája volt 1918-ban nemcsak a vicclapoknak, hanem a pesti utcának is. Ezek az ellentétek különösen erős megvi­lágítást nyertek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fényénél. A dolgozók felismer­ték hogyha másként nem megy, akkor for­radalmi úton lehet és kell véget vetni a há­borúnak. A forradalmi helyzetet jellemzi, az is, hogy az uralkodó osztályok kezéből kez­dett kicsúszni a vezetés, már nem tudták a régi eszközökkel elnyomni a dolgozók meg­mozdulásait: 1918 őszére kormányzati válság következett be. A belpolitikai válság kihatott a magyar munkásmozgalom vezető pártjának, a Szo­ciáldemokrata pártnak a működésére is. A jobboldali szocialista vezetőknek is meg kel­lett látniuk, hogy a munkásság egyre jobban forradalmasodik, s ha nem akartak lema­radni, kénytelenek voltak elfogadni és meg­hirdetni a tömegek jelszavát. Az is kétség­telen viszont, hogy ebben az időben már né­mileg előrenyomult a párton belüli baloldal is, amely valóban őszintén kívánta a forra­dalmat. A Népszava október 8-i számában kiáltványt jelentetett meg a pártvezetőség, amelyet „Magyarország népéhez" intézett. \ kiáltvány tíz pontban foglalta össze a teen­dőket és magába foglalta a demokratikus szabadságjogok megvalósítását, a földosztást, a progresszív adózást, a nagyüzemek államo­sításának gondolatát. Alapjában véve helyes program volt, de a forradalom győzelme után maga a Szociáldemokrata Párt sem tett semmit megvalósítása érdekében. A magyar uralkodó osztályok belpoliti- kai csődje 1918 október 23-án vált teljessé. Az országgyűlés éppen a független­ség kérdéséről tárgyalt, amikor elterjedt a híre, hogy a debreceni egyetem megnyitásán a jelenlevő királyi pár tiszteletére a katona­zenekar a Gotterhalte-t (osztrák császári himnusz) játszotta. Ezután pedig Baltazár Dezső református püspök a Nagytemplom­ban, ott, ahol 1849-ben a Habsburg-ház trón­fosztását az országgyűlés kimondotta, meg­áldotta a királyi párt. Ez az eset, amely más körülmények között legfeljebb egy interpel­lációt eredményezett volna, most hatalmas zűrzavart okozott és több órára fel kellett függeszteni az ülésezést. Eközben érkezett meg az a hír, hogy a 79. gyalogezred horvát katonasága fellázadt és elfoglalta Fiúmét. Ez a fejvesztettséget még tovább növelte. Hosz- szú szünet után az elnök újra megnyitotta az ülést, de csupán azért, hogy bejelentse a Wekerle-kormány lemondását. Ezután a gyű­lést berekesztették, s ezzel a sok nemzetise­gű Magyarország utolsó képviselőháza be­fejezte működését. A Wekerle-kormány lemondása után a ki­rály és az uralkodó körök még kísérleteztek újabb kormányalakításokkal. Tényleges ha­talom azonban nem volt. Bár a forradalom még nem győzött, az események irányítását a néptömegek vették kezükbe, s ez az irány világosan a forradalom és a köztársaság fe­lé mutatott. Ekkor már az ország határain túl is mindenfelé égtek a forradalmi tüzek. Ok­tóber közepén lezajlott a krakkói forrada­lom, amely létrehozta az önálló Lengyelor­szágot. Csehországban szintén már október közepétől forradalmi megmozdulások voltak, majd október 28-án kitört a prágai forrada­lom, mely végleg szentesítette az ország el­szakadását Ausztriától. Letépték a katon ás sapkarózsáit és mindenhonnan leverték, el­távolították az osztrák címereket. JAktóber 30-án zajlott le a szlovákok '^forradalmi megmozdulása Túrócszent- mártonban. Megalakították a nemzeti taná­csot és kimondották a cseh állammal való egyesülésüket. Zágrábban és Fiúméban októ­ber 29-én játszódott le a forradalom és a horvát nemzetgyűlés kimondotta, hogy meg­szakít minden kapcsolatot Magyarországgal és csatlakozik a megalakítandó Jugoszláviához. Bécsben ugyancsak október 30-án robbant ki a forradalom és bár még nem kiáltották ki a köztársaságot, a nép már itt is eltávolí­totta a császári jelvényeket és köztársaságot követelt. A Tisza—Andrássy-féle Konzervatív cso­port, amely döntő mértékben felelős volt 3 háborúért is, még ekkor sem adta fel telje­sen a küzdelmet. Tisza ugyan látva a hely­zetet, most már sokkal engedékenyebbnek mutatkozott, mint még csak pár nappal előbb is, mert már az általános választójog elfo­gadására is hajlandó lett volna, de csak olyan kormány támogatása mellett állt Ki, amelynek az élén Andrássy vagy Apponyi áll. Tisza tehát amellett, hogy háttérbe vo­nult, irányító szerepét továbbra is igyekezett megőrizni. Azt még kénytelenségből elfogad­ta, hogy a Károlyi-párt és a Radikális Párt részt vegyen a kormányban, de a szociálde­mokraták és nemzetiségiek bekapcsolásáról hallani sem akart. A jobboldali pártok és erőK tehát lényegében következetesen vissza­utasítottak minden kezdeményezést, amely a haladást kívánta szolgálni. Ami engedményt az események hatása alatt tettek, csak kény­szerből tették és ideiglenesnek szánták. A baloldali csoportok, amelyek a haladás jelszavát Írták zászlajukra, viszont sokkal kevesebb következetességgel küzdöttek cél­jaik érdekében. Még október 23-a után sem akarták elvágni a megegyezés útját az And­rássy—Apponyi-féle csoporttal. Október 23- ón este a Károlyi-féle 48-as függetlenségi párt, a Jászi Oszkár vezetése alatt álló Ra­dikális Párt és a Szociáldemokrata Párt ve­zetősége megbeszélést tartott Károlyi Mihály Egyetem utcai palotájában. Itt még mindig arról volt sz’ó. hogy az új kormányt a „tör­ténelmi osztályok” bekapcsolásával kell meg­teremteni. Tehát még a Szoc i ál de mok a Párt is hajlandónak mutatkozott arra, hogy az uralkodó osztályok hatalmát átmentse. Andrássyt akarták külügyminiszternek meg­választani, s ettől a szándékuktól csupán ak­kor álltak el, amikor megtudták, hogy a ki­rály Andrássyt közös Külügyminiszterré ne­vezte ki. A „forradalmi pártok” csak ezen előz­r%~ mények után gondoltak arra, hogy valóban forradalmi útra térnek és megala- Kítják a Nemzeti Tanácsot. Végeredményben csak az események sodrában haladtak, csax a néptömegek forradalmi mozgalma után kullogtak, mert ekkor már a pesti utca a forradalom jelszavaitól volt hangos, s a nap­tömegek nélkülük, vagy akár ellenüK •* győzelemre vitték volna a forradalmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents