Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-19 / 229. szám

i

1858. október 19., vasárnap

N É P 0 J 8 Ä G

%

Asszonysorsok régen és ma

GYERMEKKOROMBAN

lent laktunk az egyik alföldi város perifériáján. Utcánkban egy-kétszohás, nádfedeles házak húzódtak meg a kertek között. Aiig egy ugrásnyira ott volt a város szélét jelző pázsit, a kerületben lakó gyermekek „napközije.“

A házak gazdái, lakói, a csirKetelepre, a téglagyárba, a vasútra jártak dolgozni. Rengeteg gyerek volt az utcában, minden családnál négy-öt, de a felnőtt kort nem sok érte meg. A szűkös táplálkozás, a vályogházak, amelyeknek falán úgy szivárgott fel a nedvesség, mint a kockacukorban a víz, a zsúfoltság, időnként egész járványfészekké tették a kerületet. Tífusz, vérhas, torokgyík szedte áldozatait az apróságok, tüdőbaj a serdülők közül. Az asszonyok tehetetlen kínnal nézték végig a gyermekek pusztulását, mert nem volt orvos, kevés gyógyszer jutott. Az asszonyok, anyák sorsa különönsen nehéz volt. Legtöbbjük, hogy pótolja férje igazán nem búsás keresetét, maga is munkát vállalt, mosott, vasalt, takarított, — vagy jobb esetben varrt másoknak. S amikor a nappali munka után halálos fáradtsággal tagjaikban hazaérkeztek, megtoldották az éjszakával is a napot, hogy saját családjukat valamennyire is rendben tartsák.

Vasárnapi szórakozásuk az volt, hogy kiültek a ház elé a kisszékre, beszélgetni, — megszólni a másikat. Moziba alig, színházba jóformán soha sem jutottak el. így üldögélték át a vasárnap délutánt, csak szomjúhozva valami szebbet is. Mikor leszállt az alkony, összeszedték maszatos, elfáradt csemetéjüket, igyekeztek minél hamarabb ágyba parancsolni Őket, s szorongva lesték a kiskaput, hogyan jön haza a vasárnapi kocsmázás után életük párja.

ÍGY ÉLTEK AZ alföldi kisváros munkásasszonyai, — de tudom így éltek az ország többi részén, — itt Heves megyében is. A különbség legfeljebb az volt, hogy nein téglagyári, csirketelepi munka, szívta el életerejüket, hanem a szövőgyár szálló pora rongálta tüdejüket, vagy a paraszti napszámos munka sorvasztotta őket.

Éltek dolgoztak, s a múló éveket legfeljebb azzal számolták, hogy mennyit nőttek a gyerekek. Ha akadt közöttük néhány, ahol sokszor az egész család közös koplalásával kitanítattak egy-egy gyermeket, hogy öreg korukra jobb támaszuk legyen, — nagy árat fizettek ezért. Az úri sorba jutott gyermek az esetek többségébe szégyellte szüleit, testvéreit, messzire elkerülte játszótársait.

Nehéz volt az asszonyok élete, mert vállukra kétszeres teher jutott, A munkahelyeken fele bért kaptak, mint a férfiak, szavazati joga csak kevésnek volt, s alig akadt olyan hely, ahol a gyermekeit el tudta volna helyezni, míg munkába jár. A parasztasz- szony kivitte magával az apróságot a föld szélére, a munkásasszony bezárta. S mindezek tetejébe nagy részük tűrte a férj goromba, rossz bánásmódját, mert az elválás annyit jelentett, hogy mindenki prédája lesz az asszony. El volt nyomva mint munkás, és nem volt sok szava a családban sem.

így éltek, s a felszabadulás, az asszonyok számára kétszeres felszabadulást jelentett. Nagyon sokszor elmondjuk, mennyire megváltozott az asszonyok sorsa, mégsem árt újra és újra felmérni azt az utat, simít megtettünk.

MEGVÁLTOZOTT életűim egyik legnagyobb ajándéka az asszonyok számára, a gyermekekkel való nagyobb törődés. Nem tizedeli ma már járvány a felnövekvő nemzedéket, s különböző védőoltások általánossá tételével immár csak egészen elenyésző számban találni skarlátos, difteri- ás gyermeket, s épp a közelmúltban sikerült államunk jelentős anyagi áldozatával felszámolni az egyik fenyegető betegséget, a gyermekparalí- zist. Javult az orvosellátás, egészségesebb, tágasabb lakásokban élünk, s a legdrágább gyógyszer sem drága, ha gyermek életéről van szó.

Gyökeresen megváltozott az asszonyok helyzete az üzemekben is. Ma már valóság az egyenlő munkáért egyenlő bért — elve, s törvény védi az asszonyok, a leendő anyák jogát. A terhes asszonyok kétszer hat hétig teljes fizetésüknek megfelelő összegű táppénzt kapnak, s ezenkívül szülési segélyt, ingyenes babakelengyét. Megyénkben az elmúlt évben például közel kétmillió forintot fizettek ki terhességi segély címén, s több mint egymillió forintot anyasági segély címén.

Üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben az asszonyok éppúgy töltenek be vezető szerepet, mint a férfiak, de vonatkozik ez a politikai életre is. Megyénkben is sok megyei, járási és községi tanácstag került ki az asszonyok közül.

Államunk sok pénzt fordít arra is, hogy megkönnyítse az asszonyok munkáját, életét. A dolgozó asszonyok egyik nagy segítője az óvodai és iskolai napközi otthon. Megyénkben jelenleg 20 állandó és 10 idénybölcsőde, 73 óvoda és 37 iskolai napközi működik. Üzemeinkben nagy kapacitással gyártanak mosó- és takarítógépeket, s ez hozzáférhetővé vált már minden asszony számára.

Az asszony válláról veszik le a terhek egy részét a konyhák is. Csak az ÉszakMagyarországi Üzemélelmezési Vállalat naponta 10 ezer ember étkeztetéséről gondoskodik, s nem sokkal kevesebb azoknak a száma, akik különböző üzemek, vállalatok konyháién. vagy a vendéglátóipar előfizetéses rendszerében étkeznek.

A ma asszonyának lehetősége van már szórakozásra, tanulásra is, a mai édesanyának már minden lehetősége megvan arra, hogy iskoláztassa gyermekét.

FELNÖVEKVŐ t?J nemzedékünk lányai, leendő asszonyai jóformán csak hírből ismerik azokat a nehézségeket, amikkel nem is olyan régen meg kellett küzdeni az asszonyoknak. Igaz, sok munka vár még ránk, sok a tennivaló, de a múlthoz mérten szinte le- mérhetetlen a fejlődés. A párt felemelte, öntudatra ébresztette az asszonyokat. Otthon és az üzemekben, a családban és a politikai életben egyaránt nagyobb szavuk van az asszonyoknak, bizonyítva, nem csupán írott betű a nők egyenjogúsága.

DEÁK RÖZSI

... hogy a franciaországi

Rontignan nem mindennapi szüretnek volt színhelye: az egyik kertben, egyetlen tőkéből formált szőlőlugasról 140 fürtöt szedtek le. A szőlőfürtök összesen 102 Kilót nyomtak.

... hogy Franciaországban

naponta 19 millió kilogramm kenyeret fogyasztanak. Ha ezt a napi kenyéradagot cipónként egymás mellé helyeznénk, 4200 kilométeres távolságot tenne ki. Ez a távolság megfelel az Oslo—Johannesburg útvonalnak.

... hogy a belgiumi Gand- ban nemzetközi Bach-orgona- versenyt rendeztek. A 60 000 frankot kitevő első díjat a francia René Saorgín nyerte. A 20 000 franko® negyedik díj nyertese a magyar Kiinda István.

... hogy a tudományos kutatók szerint az állatoknál is felfedezhető a színérzék. A

majom színlátása például teljesen megegyezik az emberével. A baromfiak csak a világos színeket látják, a halak viszont színvakok.

... hogy egy angol férfi a következő hirdetést tette közzé egy napilapban:

„Nőtlen, negyven éves, jómegjelenésű, rendezett anyagi körülmények között élő férfi házasodni akar. Az életkor, anyagi helyzet, külső megjelenés nem sziámit. Egyetlen kikötés: leendő feleségemnek minden este jóízűen nevetni kell kedvenc tréfáimon és humoros történeteimen, még akkor is, ha ismétlésekbe bocsátkozom!”

... hogy a franciaországi

Rontignanban nem minden napi szüretnek lehettek tanúi az ott lakók. Az egyik szőlőskertben egyetlen tőkéből formált lugasról 102 kiló szőlőt szüreteltek.

Ezzel a címmel hirdettük meg június hónapban fényképpályázatunkat. Pályázatra közel száz kép érkezett és mi igyekeztünk a legjobb felvételeket közölni lapunkban. A beküldött képek között számos olyan felvétel volt, melyet jónak és szépnek tartottunk ugyan, de mégsem tudtuk közölni, mert a kép tónusa nem volt alkalmas klisézésre.

A leközölt képek közül különösen szépek voltak Medveczki Miklós (Gyöngyös) Esti fényben című felvétele, Répási István (Lőrinci) Száll a hinta, Hazafelé, és Az utolsó padban c. felvételei. Szép és ötletes volt ifj. Balogh

Dezső (Eger) Cirkusz c. felvétele.

A szép felvételekért Medveczki Miklós, Répási István és ifj. Balogh Dezső részére könyvjutalmat küldünk.

Pályázatunk lezárul. Mi úgy gondoljuk, hasznos volt, hiszen lehetővé tettük az amatőrfotósok legjobbjainak, hogy bemutatkozzanak újságolvasóink előtt. Most, pályázatunk befejezésével arra kérjük a fotoamatőröket, hogy egy-egy jó felvételüket továbbra is küldjék el szerkesztőségünkbe, és mi, ha nem is a legszebb felvétel címmel, de a lehetőséghez képest közölni fogjuk.

wvw

60 ööö facsemete a füzesabonyi cseme^ekertben

Ismeretes, hogy kormányunknak nagyarányú fásítási terve van az ország különböző területein. A facsemeték utánpótlásáért az ország különböző részein csemetetelepeket létesítettek. A füzesabonyi csemetekertben ez évben 52

holdon közel 60 000 facsemetét neveltek. Főtea •»kácból neveltek sokat, melynek n""- részét az alföldre szállítják. A kihalóban levő japán-akácból 4313 csemetét neveltek, melyet az ország különböző tájain ültetnek majd el.

Rokkant rijár besorolás — nagyobb fizetés

A gyöngyösi XII-es aknánál jó ütemben halad a rokkant vájárok igazolása. Már eddig nyolc dolgozó kapta meg az orvosi igazolványt, két bányász ügyét pedig most intézik. A rokkant vájárok munkájuk elismeréseképpen magasabb fizetést kapnak az „urasági” munkahelyeken is. Az 56 forintos műszakbérre még 30 százalék földalatti pótlékot is kapnak. így segít rajtuk a bánya, ahol életük nagy részét munkában töltötték.

Korszerűsítik gazdaságaikat a kiskörei

termelőszövetkezetek

A kiskörei termelőszövetkezetek folyamatosan korszerűsítik gazdaságaikat. A közeljövőben fejlesztik például az Üj Élet és a Rákóczi Termelőszövetkezetekben a villany- hálózatot, Villamosítják a gazdasági épületeket, önitatókat szerelnek be a tehénistállókba és tervbe vették a fejőgépek beszerelését is. Az Űj Élet Termelőszövetkezet tehénistállót és raktárai is épít a következő gazdasági évben.

egyszersmind a város területéről is tiltsa ki.”

M-TJli nem olyan módon foglalkozunk a lakáskérdéssel, hogy kilakoltatjuk azokat, akik s,idegenből bevándoroltak”, hanem lakást építünk állami költséggel, másrészt kölcsönt adunk a magánerőből történő lakásépítésekhez.

Így 1951-től 1957. december 51-ig 7788 családnak építettünk lakást. 1957-ben, az ellenforradalom leverését követő esztendőben 1789 lakás épült Heves megyében és bármilyen nehéz is a lakáshelyzet, biztos, hogy Magyarországon a lakáskérdést a népi demokrati.ais rendszer rövidesen meg fogja oldani.

A tanácsok fennállásuk óta rendkívül sok erőt és anyagi áldozatot hoztak azért, hogy új létesítményekkel szaporítsák népgazdaságunk értékét. Ezek nagy része a lakosság kommunális, kulturális és szociális szükségleteinek kielégítésére irányul.

307 975 000 forintot fordítottunk az elmúlt nyolc év alatt tanácsi beruházásokra. Ebből iskolaépítésre 14 416 000 forintot. Itt nem is számítjuk azokat az összegeket, amelyeket kormányzatunk közvetlenül fordított a Heves megyei létesítmények megvalósítására. Ebből csak egyet említek meg: a. mezőgazdaság fejlesztésére 65 millió forint értékben gépeket adott az állam Heves megye gépállomásainak azzal a céllal, hogy a dolgozó parasztságnak segítségére legyenek.

A tanácsok kezelésébe ke- rültek mindazok a létesítmények és intézmények, amelyek fenntartását az állam közérdekűnek és a lakosság szempontjából fontosnak tekintette.

Az elmúlt 8 év alatt 1214 millió forintot fordítottunk ezen intézmények, létesítmények működésére. Általában

évente 200 millió forint körül jár a megye tanácsainak költségvetése. Csak 1957. évben 70 millió forintot tett ki a szociális célokra előirányzott kiadások összege, ugyanakkor a Horthy-rendszer az 1937. évi XI. törvényben az egész ország összes szociális kiadásának fedezésére, a társadalom- biztosítást is beleértve, 52 millió pengőt irányzott elő.

Mi a szociális otthonokban: Andomaktályán, Gyöngyösön, Egerben, Vámosgyörkön és Hatvanban 389 elhagyott, idős embert gondozunk és igyekszünk pótolni részükre a kihűlt családi otthont. A tanácsok kutatják fel azokat a rászorult embereket, akiket ezeken a helyeken gondozásba kell venni. Amikor erről beszélünk, nem árt emlékezni a szociális otthonok felszabadulás előtti helyzetére. A Heves megyei levéltárban megtekinthető egy 1935. februárjában kelt kérvény, amelyet a poroszlói Országos Stefánia Szövetség Heves vármegye alispánjához küldött, a következő szöveggel:

„Méltóságos Alispán Űr! Alulírottak, mint a poroszlói Stefánia Szövetség vezetői, azon alázatos kéréssel fordulunk méltóságodhoz, hogy intézetünk részére évi 800 pengő segélyt a vármegye terhére megállapítani és utalványozni kegyeskedjék.”

Hosszú-hosszú indokolás következik ezután, míg végül így végződik a kérelem: „Kérjük tehát méltóságodat, hogy alázatos kérésünket a vármegye kisgyűlése elé terjeszteni és ott magas támogatásában részesíteni kegyeskedjék. Kérésünket megújítva, vagyunk méltóságodnak alázatos szolgái. Aláírások.”

A riagyméltóságű alispán űr „magas támogatásban” részesítette a Szövetséget és a kért összeg felét, 400 pengő évi támogatást adott meg részére.

Hogy ennek az összegnek a

„nagyságát” kellően „értékelni” tudjuk, vegyünk szemügyre egy ugyanebből az időből származó másik eseményt.

TTgyancsak 1935. év szep- tember 14-én, minden kérelem nélkül a nagyméitósá- gú alispán úr, kisdobronyi Isaák Gyulát, a vármegye törvényhatóságának nagy vagyonnal rendelkező örökös tagját és felsőházi küldöttjét, a kisgyűlés tagját, a vármegye halottjának tekintve, a temetési költségekre 1100 pengőt utalványozott.

Nem szeretnék kegyeletsértő lenni, de mégis úgy látom, hogy a sok poroszlói szegény ember és gyermek egész évi támogatására legalább annyit illett volna fordítani, mint egyetlen és cseppet sem rászorult felsőházi tag örök nyugalomra helyezésére.

A lakásügyeken, a szociális intézményeken kívül, még számos más területen is érezhető a tanácsok eredményes tevékenysége.

1954. óta vezettük be a községfejlesztési tervek elkészítését és megvalósítását. Azóta minden évben meghaladja a 10 millió forintot az az ösz- szeg, amelyet erre a célra fordítunk. 1958-ban pedig már a 20 milliót is meghaladja. Villanyt, ivóvizet, járdát, utat készítenek ebből a pénzből a községi tanácsok. Ezt mutatja a statisztika és ez nem játék a statisztikával, hanem valóság. Olyan számok és tények ezek, amelyek rosszindulatú lekicsinylés után is tények maradnak, s amelyek sok-sok Heves megyei egyszerű dolgozó embernek könnyítették már meg mindennapi munkáját.

Nem véletlenül támadta az ellenforradalom a párt- és tanácsszerveket. A pártot azért, mert tudta, hogy a kommunisták pártja nélkül nem lehet Magyarországon szocializmust építeni. A tanácsokat azért, mert tudta, hogy a tanácsok

nélkül nincsen proletárdiktatúra a községekben és a városokban.

A zzal is támadták a tanács dolgozóit, hogy nagy fizetésük van, holott a legnagyobb községben is általában ezer forintot nem sokkal haladja meg a fizetése egy vb. elnöknek. Ugyanakkor, akik erről beszéltek, egy szó említést sem tettek a régi szép időkről, arról, hogy például 1937-ben az országgyűlés a „kormányzó úr tiszteletdíjaként” havi 10 000 pengőt szavazott meg, azaz minden hónapra egy új ház árának megfelelő összeget. Ez az összeg egy kezdő pedagógus akkori fizetésének százszorosa, egy géplakatos szakmunkás havi fizetésének százhúszszorosa volt.

Ugyanebben az évben a főispánok fizetésére havonta 2000 pengőt szavazott meg az országgyűlés, amely Horthy tiszteletdíjának ugyancsak egyötöde volt, de azért egy tisztviselő fizetésének, annak a nagyon-nagyon irigyelt és dalban is megénekelt „havi 200 pengő fixnek” még mindig a tízszerese.

Azt is mondották, hogy a tanács dolgozói sok hibát követtek el. Nem' kétséges, követtek el hibát, azonban az elmúlt négy esztendő alatt Heves megyében korrupció miatt egyetlen egy esetben sem kellett tanácsvezetőkkel szemben eljárni.

Igaz, a Horthy-rendszerben sem került gyakran ilyesmire sor, de nem azért, mert nem volt korrupció, hanem mert törvényesítették azt. Ennek bizonyítéka Heves vármegye törvényhatósági bizottságának egyik határozata, amely a következőket mondja:

„Briznyei Béla pétervásári főszolgabírónak a Pétervására és Vidéke Részvénytársaság és a Pétervásári Gőzmalom Részvénytársaságnál, Isaák Gyula alispánnak az Egri Hordó- és Faárugyár Részvénytársaság, az Egri Városfejlesztő Részvénytársaság, az Egri Szőlőművelési Részvénytársaság, az Eger és Vidéke Szeszfőző Szövetkezet és az Egri Sertéshizlaló Részvénytársaságnál igazgatósági tagságát, továbbá Puch- lin Lajos vármegyei főjegyző az Egri Városfejlesztő Részvénytársaságnál felügyelő bizottság elnökévé történt megválasztását tudomásul veszi.” XT öztudomású, hogy ezek az urak az igazgatósági tagságot nem „társadalmi munkában” végezték és azt is el lehet gondolni, ha ezeknek a részvénytársaságoknak valamely munkavállalója panaszával a nevezett főszolgabírák, alispánok, vagy vármegyei főjegyzők elé került, vajon kinek lett igaza ...

A tanácsok alkalmasnak bizonyultak a kulturális feladatok megoldására is. A kulturális forradalom, amely a fel- szabadulás óta végbement hazánkban, a tanácsok segítségével és támogatásával érte el nagyszerű eredményeit. A tanácsok felügyelete alá tartozó 174 Heves megyei általános iskolában mintegy 1600 pedagógus tanítja gyermekeinket. Az általános iskola 8 osztályát elvégzett tanulók már jóval több ismeretre tesznek szert, mint legjobb esetben 6 osztályt végzett szüleik.

Megyénk 8 középiskolájában 3341 tanuló sajátítja el a magasabb fokú tudományos ismereteket, s zömüknek szüleik a maguk gyermekkorában középiskolai tanulmányokról álmodni sem mertek,

A dolgozók rengeteg ügyesbajos dolgainak intézését is a tanácsok végzik, teljesen díjtalanul. A felszabadulás előtt mindent pénzért csináltak, minden államigazgatási fórumon.

Olyan nagy és hasznos változások történtek a tanácsok létrejöttével, melyeket fel sem lehet egy újságcikk keretében sorolni. De talán mindezeket a változásokat az teszi igazán jelentőssé, hogy a szocializmus szelleme, a szocialista emberiesség hatja át azokat az intézkedéseket, amelyeket a néphatalom helyi szervei, a ta* nácsok hajtanak végre.

]Vem megy minden simán, zökkenő nélkül a tanácsok munkájában sem.

A mostani jelölőgyűléseken elhangzott bírálatok, amelyek egyes tanácstagokat és egyes tanácsfunkcionáriusokat értek, felhívják a figyelmet arra, hogy mit kell munkánkban megjavítani.

Örömmel és azzal a tisztelettel kell, hogy fogadja minden tanácsfunkcionárius a dolgozók segítő bírálatát, amellyel az apai intelmet szoktuk fogadni, mert a népet ne- - künk nemcsak szolgálni kell, hanem tanulni is kell tőle.

A mostani választások alkalmasak lesznek arra, hogy népi demokratikus rendszerünket, ezen belül a tanácsokat is megerősítsék, megszilárdítsák, elősegítsék azt, hogy a következő négy esztendőben még több eredményt tudjunk elérni.

Közös céljaink elérésének kiindulópontja lesz ez az országgyűlési és tanácsválasztás, amely határainkon belül és kívül meg fogja mutatni barátnak és ellenségnek a választók és választottak, — az egész magyar dolgozó nép egységét, összefogását az előttünk álló feladatok megoldására.

tizekből az országos fel'LJ adatokból a Heyes megyei tanácsok is kiveszik részüket, s azon lesznek, hogy a jövőben még eredményesebben dolgozzanak, ahogyan azt megyénk lakossága jog* ! elvárja.