Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-13 / 198. szám

1958. szeptember 13., szombat NÉPÚJSÁG Tanácsaink tekintélye Bemegy az egyszerű paraszt- ember, az üzemi munkás, vagy tsz-tag a tanácshoz és azt mondja az íróasztal mögött ülő hivatalnoknak: „Mihály bá­tyám, vagy Imre öcsém, — ha nem ismeri közelebbről —, el­nök elvtárs, ez és ez a pana­szom. Intézzék már el. S ha elmondotta, hogy mi nyomja a szívét, megnyugodva tér haza, mert tudja, nem késik az in­tézkedés. Az egyszerűség, a közvetlen­ség jellemzi a ma hivatalno­kait és a tanácsok vezetőit, s még egy: a hivatali felelősség- tudat, a nép sérelmének orvos­lási készsége. Ezen nincs cso­dálkozni való, mert azok az emberek, akik a tanácsokban, az íróasztalok mögött ülnek, a kasza, a kapa, vagy éppen a nagykalapács serény forgatói voltak még évekkel ezelőtt. De a szocializmusba vetett hi­tük, tanulási készségük, tehet­ségük hozzájárult, hogy ma a közélet vezető posztjain, a nép szolgálatába álljanak. Azt mondjuk, hogy az em­berekhez való közvetlenség jellemzi a tanácsi vezetőket, de azt nem lehet állítani, hogy ez csökkenti a tekintélyüket. A régi szolgabírói időkben ugyanis az a felfogás dívott a „pantallós hivatalnokok” köré­ben, hogy „csak nem állok szóba egy zsellérrel, Írassa meg a prókátorral panaszát”. A jelenlegi hivatali ügyinté­zés kerüli a bürokrácia útvesz­tőit és az egyszerűbb ügyinté­zést, az emberekhez, az ügyfe­lekhez való jó viszony jellem­zi tanácsainkat. A hivatalok feszélyezetlen légköre, az ál­lamigazgatási emberek megbe­csülése a tanácsapparátus ösz- szetételéből ered, mert a falu, a város legmegbecsültebb em­berei intézik a hivatalos ügye­ket. A munkában, a szocializ­mus építésében helytálló és ebből következően közmegbe­csülésnek örvendő emberek a tanácsok vezetői és innen ered tekintélyük. Nézzünk néhány példát. Ta­tai János, a kiskörei tanács vb. elnöke az évek hosszú so­rán volt mezőgazdasági mun­kás. Megismerte a földdel való bajlódás nehéz terhét és most eredményesen is szervezi a kö­zös gazdaságot, mert akikhez szól, tudják, hogy saját tapasz­talatai alapján beszél és nem akar rosszat a községbeliek­nek. Nagyszerűen irányítja a községfejlesztési munkákat, mert a köz támogatását élvezi. Tarnabodon Pető István ta­nácselnök a mezőgazdasági termelés növelésében és a szakcsoportok szervezésében ért el szép eredményt. Látják a községbeliek, hogy a köz­ügyeket példásan intézi, a ta­nácsapparátust a község fel- emelkedésének megfelelően irányítja, a párt, a kormány politikáját igazságosan, megfe­lelően hajtja végre — tehát mellette is állnak. A tanácsok tekintélye azon­ban nem a tanácsapparátus­ban helyet foglaló emberek egyéni tekintélyének könyve­lendő el. Bár ez egyik alapja az államigazgatási szerv meg­becsülésének, de lényegesebb tényező a tanácsok jó ügyinté­zése. A hivatali bürokratiz­mus csökkenése, a panaszok gyors, lelkiismeretes intézése vívta ki a tanácsok közmegbe­csülését. És ez a magyarázata annak a tömegmegmozdulások­nak is, amelyek egyes tanácsi határozatok után kezdődnek. Megyénk csaknem minden községében tíz- és százezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek a tanácsülés felhívá­sa nyomán. A tanács a párt- szervezettel karöltve, a motor­ja a tömegmozgalmaknak, a községfejlesztésnek, a falvak szebbé, tisztábbá tételének. A kikövezett, rendbehozott jár­dák, utak, kutak sora tanús­kodik a tanács jó munkájáról és a községek lakóinak össze­fogásáról. A tanácsok tekintélye, tö­megkapcsolata azáltal is nőtt az elmúlt időben, hogy helye­sen magyarázzák és hajtják végre a kormányhatározatokat. Megszűnőben van a hivatali hatalommal való visszaélés, a kiskirályoskodás, s az ügyes­bajos dolgok intézésének elha­nyagolása, huza-vonója. Bár elvétve ilyen esetekkel is lehet találkozni. Úszta Gyula elv­társ, megyénk országgyűlési képviselője, a honvédelmi mi­niszter helyettese, Gyöngyös­patán és Gyöngyöstarjánban tartott képviselői fogadóórát és ott tapasztalta, hogy a község vezetői évek óta húzódó problémákat nem oldottak meg, annak ellenére, hogy tud­tak a bajokról! Választói el­mondták Úszta elvtársnak mindezt, s intézkedett is a sé­relmek orvoslására. Nem he­lyes dolog azonban kivárni, amíg egy képviselő, vagy va­lami felsőbb szerv kiküldötte lép közbe a helyi panaszok orvoslására. A községi taná­csok mindenkor, minden helyi ügyet gyorsan és pontosan in­tézzenek el. Ezzel nyerik meg a nép, a falu bizalmát. De mégegyszer megjegyzendő, hogy az ügyintézés visszássá­gai csak nagyon ritka esetben fordulnak elő, s többnyire lel­kiismeretes, pontos ügyintézés jellemzi a tanácsokat. A kommunisták részvétele a tanácsokban, szintén erősíti azok tekintélyét. A párttagok, az országépítés, a proletárdik­tatúra erősítésének legoda- adóbb katonái és személyük­kel, azonkívül munkálkodá­sukkal is emelik a tanács te­kintélyét. A pártszervezet és a tanács összeforrottsága, a két szerv közötti erősödő kapcso­lat pedig az alapja annak, hogy a tanács munkája tovább javuljon, s ezáltal tekintélye is erősödjék. TÓTH JÓZSEF A motorok orvosa... Ülést IsrfotS cs Pedagógus Szakszó el elnöksége SZEPTEMBER 20 és október 20 között zajlik le megyénk­ben a szakszervezeti bizalmi­ak választása. Ez a nagyfon­tosságú esemény fordulópon­tot jelent a szakszervezeti életben. Hiszen a szakszerve­zet ma már nem olyan szere­pet tölt be, mint ezelőtt húsz évvel, de megmaradt érdekvé­delmi szervezetnek, amely igen sokat tett, tesz és fog is még tenni tagjai érdekében. Látszatra valóban jobban feltűnt az az eredmény, amit olykor sztrájkkal, sőt vérrel vívott ki a szakszervezet. De ma nyugodtan dolgozik a me­gye kétezer-egynéhány peda­gógusa, s észre sem veszi, hogy választott szerve mennyi mindent kiharcol és biztosít számára! Hogy csak néhányat említsünk: a Területi Bizott­ságnak nagy szerepe van ab­ban, hogy a pedagógus to­vábbképzés és ideológiai kép­zés mai formája létrejött, hogy az egyeztető bizottságok munkája iránt egyre nagyobb a bizalom; hogy 406 pedagó­gus és gyermek üdült itthon, 16 külföldön, ebből a kis me­gyéből: hogy a szakszervezet közreműködött az arra érde­mes pedagógus gyerekek to­vábbképzése ügyében, s nem utolsósorban nagy eredmény a Földművelésügyi Minisztéri­umnak rendeleté, hogy a fel­szabaduló földekből először a pedagógus földigényeket kell kielégíteni... és még igen sok mindent elintézett, s tesz fo­lyamatos intézkedéseket a szakszervezet akár egyéni, akár közösségi érdekről van szó. A PEDAGÓGUSOK nagyon sokszor nem tudnak ezekről a dolgokról, mert a szakszer­vezeti bizalmi sok helyütt maga sem tud fontos vívmá­nyáról. Ennek érdekében a most előkészületben levő vá­lasztások alkalmával a peda­gógusok előbb pontos tájéko­zódást nyernek a szervezeti élet politikai és gazdasági me­netéről, s a jobb munka ér­dekében ejtik majd meg a szakszervezeti bizalmiak vá­lasztását. Erre a bizalomra azonban nem minden esetben szolgálnak rá a pedagógusok. Nem elég az, hogy 'Valaki szakszervezeti tagdíjat fizet, és magáénak vallja a szak­szervezetet, ha kerékpárhitel- a-kció, vagy egyéb juttatás van, hanem annak ideológiai vonalát is meg kell tartani, és szocialista szellemét is val­lania kell. Strbák elvtárs, a megyei művelődési osztály vezetője hozzászólásában éppen erre is kitért, s nem érdektelen azt megemlíteni. Az sajnos tény, hogy 1956. után a vallásos ideológia térhódítása a peda­gógusokra is kiterjedt. Az ál­lam tiszteletben tarta. s tör­vényeivel biztosítja állampol­gárai számára a szabad val­lásgyakorlást, s idealista vi­lágnézetéért sem üldöznek senkit. Azt azonban éppen a pedagógusoknak meg kellene érteniük, hogy a rájuk bízott fiatal gondolkozása gyerme­kek neveléséért felelősek, s ha ők maguk nyíltan idealista világnézetüket hirdetik, sőt azt alá is támasztják azzal, hogy vallási szertartások ak­tív részvevői, sőt szervezői, akkor velük szemben lejárt a türelmi idő! Ahogy Rusz elvtárs, az országos PSZ kül­dötte mondotta: „Rendes em­ber lehet az, aki templomba jár és idealista világnézetet vall, de pedagógus nem!” És erről nyíltan kell beszélni már ma, amikor eredményeink vannak és egyre megbecsül­tebb emberek a pedagógusok. Rendkívül nagy dolog atom- hajót vízre bocsátani, nagy dolog a Níluson mozgó hidat építeni, de legalább olyan fe­lelős, nagy dolog a leendő atomfizikusok és mérnökök kezét a betűírásra szoktatni, s talán még nehezebb, de szép feladat becsületes em­berré és állampolgárrá ne­velni. ENNEK ÉRDEKÉBEN is kell a szakszervezetnek foly­tatni munkáját, hogy megfe­lelő ideológiával legyenek fel­szerelve a nevelők, és első­sorban ezek, de nem utolsó sorban a szakszervezeti funk­cionáriusok öregbítsék a pe­dagógusok tekintélyét. — ádám — Kádár Béla, az egri Finom­mechanikai Vállalat autó­szerelője, nyolc éve dol­gozik a válla­latnál. Az el­telt idő alatt sek-sok gépko­csi elromlott motorját javí­totta meg. munkájára nem volt panasz, amit bizonyít az is, hogy már három esetben kapta meg a | kiváló dolgozó kitüntetést. Az újitásckkal is szívesen fog­lalkozik. Az elmúlt években három újítását fogadták el. amelyekért összesen 3900 forint pénzju­talomban ré­szesült. (Fotó: Kiss) pa ■ ÉPÉ. Wm F- ^ vv* . ic< y>; Jutalom és dicséret a versenyben legjobb útépítőknek Mint a tegnapi számunkban közöltük, az apci útépítők megszerezték az elsőséget a fariakkal folytatott párosver­senyben. A verseny értékelése után az igazgatói alapból pénz­jutalomban részesítették az apci főépítésvezetőség dolgo­zóit. Pénzjutalmat kaptak Orosz Ernő mérnök, Szabó József szerelő, Őszi Sándor brigádve­zető, Ferenczi Imre csőszerelő, Nagy József ács, Lengyel Jó­zsef gépkocsivezető és Kállai Imre felépítményes. A főépi- tésvezetőség dolgozói közül nyolcán igazgatói dicséretet kaptak jó munkájukért. Igaz­gatói dicséretet kapott többek között Horváth István főépí­tésvezető, Visi Ernő gépkocsi- vezető, István József főmunka­vezető, Nagy Zoltán főgépész Kosos összefogással Bekölce nem nagy község, de lakói bebizonyították, hogy közös összefogással és akarat­tal, kis községben is nagy eredményeket lehet elérni. Még nem is oly rég avatták a kultúrotthont, amelyet tár­sadalmi erőből hoztak létre a bekölceiek, s máris épül az új pártház. A kultúrotthon öltözője szintén közös össze­fogással, társadalmi munkával épül. Szfireli mulatság les* Egerben Az egri városi tanács teg­napi végrehajtóbizottsági ülé­sén beszélték meg a szeptem­ber 23-án megrendezésre ke­rülő látványos és színpompás szüreti mulatság előzetes prog­ramját. A szüreti felvonulás részvevői — a tervek szerint — a Tűzoltó téren gyülekez­nek majd, s onnan a feldíszí­tett Dobó térre mennek. A Dobó téren reprezentatív sző­lőlugast rendeznek be. Ugyan­itt rendezik meg a nagysza­bású szüreti bált is. Az évezred mérkőzése előtt Nagy nap virradt ránk. Most, amikor e so- )kat írom, remeg a kezem az izgalomtól és eghatottan mártom a tintába az írógépem, laz megilletődve verem töltőtollam billen­őit. Ma dől el. hogy az élet legfontosabb te- iletén, a futballpályán az újságírók-e jobb .ínészek, vagy a színészek jobb újságírók, udom, hogy e fennkölt gondolat sokak szá­nra érthetetlen egy kicsit, de ezt csak az nelkedettebb szellemek értik. Nyugodjanak eg: én sem értem. Ma délután kerül sor az évezred legfonto- ibb eseményére, amely mellett eltörpülnek 5 olyan kis jelentőségű, mondhatnám piti- <ier események, mint a könyvnyomtatás fel- ilálása, Amerika felfedezése, a mohácsi vész. la játsszák a színész—újságíró rangadót, — mikor is kiderül, hogy x. y. újságíró ugyan orzalmasan tehetségtelen, de legalább fut- allozni sem tud. És ez nagy rang. (És nagy ió.) Ugyanígy néhány színészről is kiderül- et, hogy pályatévesztett, miszerint nemcsak színészválván, de a futballvályán sincs he­te. Persze kiderülhet más is, például az idő. e ez meglepetésnek számít, amire — mi- tón nem vagyok totózó —, nem is számítok Mindkét csapat főhadiszállásán jártam. A línészek, távol a világ zajától, elbújva, a znés cukrászdában tartották taktikai meg- eszélésüket. Kétszer is megpróbáltam oda- jmpolyogni, de ilyenkor sürgősen másról, például a színházról kezdtek beszélni, nehogy megtudjam taktikájukat. Végül zulukaffer igazgyöngy és kokain-ügynöknek álcáztam magam és így gyanútlanul mertek előttem beszélni. Taktikájuk borzalmasan érdekes és újszerű. Elosztották egymás között a felada­tok,at. A két legerősebb ember a színházi kritikust vállalta. Két ember jutott az irodal­mi rovat szerkesztőjére és ismét kettő a fotó- riporterre. Sőt még üzletet is csináltak, mert az olvasóközönség megbízásából elvállalták a humorista kikészítését is. Valaki felvetette, hogy a felsoroltakon kívül lesz a pályán egy labda is, de arra már nem jutott ember. Persze mindkét fél táborában nagy az iz­galom. Ha a próbákon valamelyik színész hibát vét, a rendező szabadrúgást ítél ellene, míg az újságíróknál a rossz cikkeket kiállít­ják. Persze nem mindegyiket, mert a bíró is tévedhet. Általában mindenütt a meccsről folyik a szó és izgatottan próbálják megtudni a szabályokat. Sok a vitás kérdés, melyeket e cikk keretében óhajtok tisztázni, nehogy délután félreértések legyenek. Tessék jegyze­telni. Először tisztázzuk az alapvető fogalmakat. Tehát: A futballmeccs 6 részből áll. 1. A pálya: Hatalmas, nagy, füves tisztás, egy embererdő közepén. E tisztás azonban nem arra való, mint a többi hasonló gyepes területek. Nem lehet rajta heverészni, süt­kérezni, nem lehet rajta hasonfekve olvasni Ezért nem is értem, hogy mi a fenének van •szükség rá. 2. A kapu: Kettő van belőle, amelyben cgy-egy ember ácsorog, mialatt a többiek ro­hangálnak. Rendeltetésük ugyanaz, mint a vállalati portásoknak, tehát mindenkit, aki be akar jutni, meg kell akadályozni e szán dekában. Ha ez mégsem sikerül, annyi baj legyen, hiszen az erőszakosság nem valami szép jellemre vall. 3. A csapat: Ebből is kettő van, amely ez esetben 11 darab újságíróból és 11 darab szí­nészből áll. E 22 ember végre ürügyet talál arra, hogy gátlás nélkül megmondja egymás­nak a véleményét, sőt ha a helyzet úgy hoz­za, ezt egy-két jól irányzott rúgással alá is támassza. Miután a már részletezett pálya igen nagy, a területet felosztják egymás kö­zött. Mindenki akkora részt vállal, amekko­rát a kétszer negyvenöt perc alatt kényelme­sen körül tud szaladni. Ezeket el is nevezik, így vannak hátvédek, csatárok és szélsők. A szélsőknél vannak jobbszélsök, kevésbé jobb szélsők, ők a balszélsők. Ezt azért tartom szük­ségesnek leszögezni, mert a gyávábbak nem merték a jobbszélső, vagy a jobb bekk szere­pét vállalni, mondván, hogy ők nem jobb­oldaliak. A baloldal már csak azért is nép­szerűbb volt, mert a legtöbb két ballábbal rendelkezik. Vannak aztán maszekok is, akik nem hajlandók kollektív szerepet vállalni. Ezek azt mondják, hogy egyéniségüket nem hagyják leláncolni. Kivétel köztük csak én vagyok, aki szintén nem vállaltam különösebb szerepet. Ott leszek mindig, ahol a legnagyobb a veszély. 4. Közönség: Sok ráérő emberből áll, akik a pálya szélén ülve ordítoznak, abban a hit­ben, hogy a pénzükért ez jogugban áll. Biz­tatják a csapatukat, és szidják a csapatukat. Biztatják az ellenfelet és szidják az ellenfelet. Egyre jobban nekidühödnek és vért akarnak látni. A mi közönségünk azonban egy spe­ciális közönség lesz. Eljönnek azok, akik való­ban a futball magasiskoláját szeretik. Eljön­nek azonkívül a nők, akik gyönyörködni akar­nak a hatvankilós, kisportolt termetű újság­írókban, és a férfiak, akik viszont a divat- bemutatón fellépő manekenekre kíváncsiak. 5. A bíró: A futballmeccs egyik legfonto­sabb tartozéka. Ahogy a bíró fütyül, úgy ug­rálnak a futballisták. A bíró még arra is jó. hogy felkeltse a közönség humorérzékét és szereplési vágyát. Neki kiabálnak egyes em­berek válogatott szellemességeket, amelyek sokszor kiterjednek a családjukra is. A mai meccsen azonban nem tanácsos a bírót sér­tegetni, mert ö valóban bíró a törvényszé­ken és az ember előre sohasem tudhatja, hogy mikor lesz ott ügyes-bajos dolga. 6. A labda: Kis gömbölyű, felfújt hólyag, amely abban különbözik a ribizlilekvártól, hogy gurul. De nem minden labda, ami gurul, mert a közönség is gurulni fog a nevetéstől. Tehát tanácsos a rúgás előtt alapos szemre­vételezést eszközölni. De nem minden hólyag labda, mert itt van például ............................... (a kipontozott rész tetszés szerint tölthető ki), aki borzalmasan nagy hólyag és mégsem lab­da. Néha azonban bele lehet rúgni, csak ne mondják, hogy én mondtam. A labda külön­leges jelentősége abban is áll, hogy labda nél­kül nincs futball-meccs, viszont futball-meccs nélkül van labda. Most még néhány egyszerű szabály: A játékosoknak a pályán tartózkodó labdát úgy kell rúgniok, hogy ezzel együtt az ellen­fél bokáját is eltalálják. Ha a labda 100 mé­terrel messzebb van, a bokánrúgás nem aján­latos, mert lesznek egyesek, akik nem hinnék el, hogy az illető a rúgást a labdának szánta, A labdát a kapuba kell eljuttatni. Az mind­egy, hogy hogyan. Ezt oldják meg a játéko­sok. A labdát kézzel fogni nem szabad, ezért a kezét mindenki otthon hagyhatja. A tejét azonban minden játékos hozza el, nem mint­ha a futballhoz különösebben szükség volna fejre, de a fejelésnél feltétlenül. Van még partdobás, les, ll-es, előnyszabály, szöglet, kezelés és még egy csomó fogalom, melynek ismertetésére most nem tudok ki­térni. Ezek majd menetközben, a meccsen kU derülnek Ha meg nem, annyi baj legyen. Lé­nyeg, hogy győzzünk. És most előre, ti remek, magyar fiúk. Raj­tatok a város, a megye, az ország, a világ é! a világegyetem szeme. Rúgjátok a bőit a ma­gatok és az egyetemes magyar futball legna­gyobb dicsőségére. HERBST FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents