Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-05 / 191. szám
1958. szeptember 5.. péntek NÉPÚJSÁG 5 fi / ein énteli gyümölcsösben Almaszüret ZSENDÜL, Erik az almafa, a felnémeti gyümölcsösben. Szemet gyönyörködtető látvány végignézni a gazdagon megrakott fákat, csodálni a sok-sok pirosló, sárguló almát. — Ez itt Jonathán, amaz arany parmen, amott az a sárgás a híres húsvéti rozmaring, mellette az a zöldessárga színű, nemes sóvári — magyarázza Mikó Józsi bácsi, a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezet könyvelője. Beljebb, a gyümölcsösben lányok nótáz- nak, szüretelnek. Szedik, gondosan ládákba rakják az arany parment. — Ilyenkor, almaszüret táján bizony szorgos nálunk a munka — mondja Józsi bácsi. Huszonhárom holdról leszedni az almát, nem kis feladat. Szeptember elején megkezdjük az almaszedést és tart ez a szép, de nagy figyelmet és gondosságot igénylő munka egészen október közepéig. Erre az időre a tagság bevonja a családtagokat is és jobbadán lányok, asszonyok végzik ezt a munkát. Az idén gazdagon fizet az alma. Tavaly is szép termésünk volt, 14 vagon, de az idén rekord-termés lesz. Ügy számítjuk, hogy 20 vagon körül tudunk szüretelni a 2890 termőfáról. Amint láthatja, tele van minden fánk, szinte többet már rakni se lehetne rá — mutat körül Mikó bácsi büszkén a gvümölcsösben. — MI TAGADÁS, SZÉPEN jövedelmez a felnémetieknek a gyümölcsös. Igaz, megtesznek mindent, hogy gyümölcsösüket rendben tartsák, termő- képességét fenntartsák. Az idén kilencszer permeteztek, kétszer szántották a talajt és holdanként 2 mázsa műtrágyát is szórtak ki. A felnémeti Petőfi Tsz-ben az istállótrágyát sem sajnálják a gyümölcsöstől. Évente nagyobb területeket istállótrágyáznak, így az ősszel is újabb 8 hold seges, hogy az evenkent megismétlődő jó termésnek, szép jövedelemnek ez a „titka”. — De mit csinálnak majd a 20 vagon almával? — kérdezősködünk tovább Józsi bácsitól. — Az alma nagy vészét — kapjuk a választ — leszerződtük és a í'öldművesszövetkezet- nek adjuk át. Egy bizonyos mennyiséget — éppen úgy, mint az elmúlt esztendőkben — kiosztunk a tagok között, hogy télen minden tagnak bőségesen legyen otthon almája, sőt még eladásra is jusson. 1957-ben 420 ezer forintot jövedelmezett tagságunknak az alma, az idén közel 600 ezer forintra számítunk. Ez valóban nem kis összeg és sokat emel a munkaegységen, de meg kell azt is mondanunk, hogy nekünk szemünk fénye a gyümölcsös. Szinte nincs az évnek olyan szaka, amikor valamilyen munka ne lenne a gyümölcsösben. Ott kell lenni tavasszal, nyáron, ősszel, télen, mindig, ha azt akarjuk, hogy eredmény is legyen. Ezt a gyümölcsöst 1949-ben vettük át. Huszonhárom hold. Ma már büszkén elmondhatjuk, hogy megdupláztuk ezt a területet, mert már újabb 23 holdon telepítettünk új gyümölcsöst. Üj telepítésünk igen szép és a legidősebb fák, az ötödik évesek már termőre fordulnak. Ha majd mind a 46 hold terem, akkor természeteA napokban Jesszoreban (Kalkuttától kb. 200 kilométer távolságra) éles szirénasü- vítéssel ismét előtört a gőz- szökőkút: kisebb-nagyo'bb égési sebekkel 74 indust szállítottak kórházba. A sziréna- szökőkutak általában 72—130 óra hosszat működnek. Ez alatt egy kb. 80 centiméter átmérőjű kerek lyukból forró vízgőz lövel. Jesszoreban található 380 méter mélyen a vulkanikus talajban az eddig ismert egyetlen földalatti forró tó. Az eddigi kutatások szerint a hatalmas kiterjedésű tó állandó forrásban van. Néhány évvel ezelőtt, feltételezhetően jóval nagyobb mélységből, valószínűleg e tó vulkanikus fenekén buzgó forrásokból, izzó gázok törtek elő. Az óriási nyomás következtében vízgőz keletkezett, amely MEGKÉRTÜK Garamhegyi Józsefet, a gyöngyösi XII. akna üzemvezetőjét, hogy ismertesse a bányásznapi programot. Garamhegyi József a következő nyilatkozatot adta: — Az ünnepi műsor reggel nyolc órakor kezdődik. Nyolctól kilenc óráig az- új. most felavatott bányászzenekar ad térzenét a Főtéren, a Bányászklub előtt. Kilenc óra után ünnepi felvonulást tartunk a Kossuth utcán, majd autóbuszokkal az üzemhez szállítjuk dolgozóinkat és családtagjaikat. Itt tíz órakor kezdődik a hivatalos ünnepség. Ünnepi beszédet a párt megyei bizottságának egyik munkatársa fog mondani. Az ünnepség után kerül sor a hűségjutalmak és a tízévi munkáért járó „szolgálati érmek” kiosztására. A XII. akna bányászai az elmúlt hónapokban igen jól dolgoztak. Augusztus havi átlaguk 110 százalék volt, de az utolsó hetekben ez a teljesítmény 120—130 százalékig is felszökött. Ezért 822 dolgozónk kap húsén megkétszereződik a jövedelem is. SZÓL A NÓTA. telnek a kosarak, ládák. A felnémeti gyümölcsös gazdagon fizet minden munkáért, fáradságért, amit belefektetett a tagság ebben az esztendőben. — Alma a fa alatt, nyári piros alma... kapja el a lányok dalát a szél és viszi, viszi Eger felé. Hadd tudják meg ott is, hogy almaszüret van Felnémeten... SZALAY ISTVÁN kiutat keresett magának. Ezt 1956. február 4-re virradó éjjel meg is találta. Akkoriban Jesszoreban nagy pánik tört ki. Az emberek riadtan menekültek a dzsungelbe, vagy a közeli rizsföldekre. Eközben egy 300 méter magas világító gőzszökőkút ostromolta az eget. A roppant nyomással és sebességgel előtörő gőz hangja a sziréna fülsiketítő süvöl- tésére emlékeztetett. E jelenségek azóta szabálytalan időközökben meg-megismétlőd- nek és eddig 18 halálos balesetet okoztak. Már tizenegyszer kísérelték meg, hogy a gőzcsatornát robbantással el- tömjék. De hiába, a vulkanikus erő leküzdhetetlennek bizonyult. A szirénakút, a beépített betonfalat puskagolyóként lőtte ki magából. ségjutalmat, 1 millió 720 ezer forint értékben. Átlagban egy- egy dolgozó 1500—3000 forint hűségjutalmat kap, a különösen kiválók jóval többet. így Baksa Vilmos front-csapatvezető, kiváló dolgozó 6900 forintot, Fekete Pál kiváló dolgozó 6500 forintot, Eperjesi Lajos1 vájár 5900 forintot. HŰSÉGJUTALMUK ötven százalékát kapják azok, akiknek egy igazolatlan hiányzásuk van, akik ennél többet hiányoztak igazolatlanul, nem kapnak jutalmat. így Antal József négy hiányzás miatt 3200 forint, Kranczky Lajos három hiányzás miatt 3200 forint jutalomtól esik el. A becsületes dolgozók helyeslik ezt a szigorú eljárást, ennek a véleményüknek már többször is hangot, adtak. Az ünnepre a bányászboltba nagy mennyiségű mosógép, motorkerékpár és bútor érkezik, ezekből mindenki korlátlanul vásárolhat. Ezenkívül az üzem területén a Kiskereskedelmi Vállalat és a Könyvesbolt alkalmi pavilonokat Ha a vendégek osztályoznák az éttermeket Másodosztályú vendéglőnek számít a gyöngyösi „KIOSZK” étterem. Legalábbis a falon levő tábla és az árak azt akarják bizonyítani. Aki azonban szerdán ott ebédelt, egészen másfajta véleménnyel lehetett a vendéglő besorolásáról. A gyalult, festetten asztalok piszokkal tömött repedéseiből nem éppen kellemes illatok bűzölög- tek elő, rontva a vendégek étvágyát. Egymás közt sokan kérdezgették: miért nem tisztelik meg e sokat szolgált asztalokat egy-egy terítővei, hiszen az hozzátartozik a kulturált étkeztetéshez. Mivel nem vagyunk szakemberek, nem tudjuk megállapítani, vajon a hidegtől megdermedt krumpli szintén másodosztályú specialitás-e, nem is beszélve a lassú kiszolgálásról. Azt hisszük, ha a vendégek osztályoznák az éttermeket, a „KIOSZK" nem nagyon léphetne második osztályba, — de még az elemibe sem! KOVÁCS E. A Mátravidéki Erőmű dolgozói több millió forintos megtakarítást értek el a takarékossági mozgalomban. Az üzem KISZ-szervezete is tevékenyen kivette részét ebből a munkából, mintegy 200 000 forintot takarított meg. állít fel, a vendéglátó és valamelyik termelőszövetkezet pedig büfét, illetve borkóstolót nyit. Téves az az állítás, hogy bányászaink nem becsülik meg a pénzt, és elherdálják keresetüket. Dolgozóink bejelentései alapján ^elmondhatom, hogy a kiosztandó összeg 80 százalékát — mintegy 1 millió 380 ezer forintot takarékbetétkönyvben hagynak. Ezzel üzemünk a takarékmozgalomban első helyen áll. Délután az üzemben kultúrműsort ad az üzemi KISZ- bizottság kultúrcsoportja, ezután táncmulatságot rendezünk, ahol szintén a KISZ- szervezet zenekara szórakoztatja a részvevőket. MEG A DÉLUTÁN folyamán kerül sorra a Gy. Szparta- kusz—Gy. Bányász helyi rangadó labdarúgó-mérkőzés is, ahol szeretnénk, ha legalább annyira megállnák helyüket a bányászfiúk, mint a szénfal mellett — fejezte be nyilatkozatát Garamhegyi József. RÚZSA GYULA kerül trágyázás alá. Nem kótSxirénakutak Jesszoreban Villáminterjú a gyöngyösi bányásznap előtt Ez is a hivatáshoz tartozik! — Tanító úr! Segítsen már megírni a banknak ezt a kérvényt! — Tanító úr! Nem akarják felvenni a gyereket! Tessék már valamit csinálni!... — Tanító úr! Jönne el a fiam lagzijába, merthogy minden első embere a falunak ott lesz!... — Tanító úr! Nincs pénz, jönnek foglalni! Járjon már közbe!... Évtizedek óta hangzanakel ezek és még ezerféle kérdések a falusi ember ajkáról, különösen akkor, mikor még grammal mérték az emberséget, és a se úr, se munkás, se paraszt tanító a kis községek lelke volt. Azóta egyforma nadrágot visel a tanító és a vasárnapját Egerben töltő falusi fiatalember, a tanító néni és a borforgalmi nótás- ajkú szemzője egy fodrásznál szépítkezik szombatonként, de mégis elkél a segítség, mert a falu változatlan szeretettel és bizalommal tekint gyermeke tanítójára. Hallgat rá és szavából igazságot hall csendülni, ezért! Éppen ezért kell erre a bizalomra rászolgálni, és valóban ott segíteni a falu nagy családjának, ahol csak tud a pedagógus. Erről tárgyalt a Pedagógus Szakszervezet Heves megyei Területi Bizottsága kibővített ülésén. Nem kétséges, hogy a falu a kollektivizálódás felé halad. Ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert egyre több a jó példa, egyre több boldoguló ember döbbenti rá arra a másikat, hogy nem buca közmondás az, hogy: „egységben az erő!“ De a magyar ember elég bizalmatlan az új dolgok iránt, és nehéz valamibe hirtelen berángatm. Ezért, és ezen a ponton van. illetve kell, hogy legyen nagy szerepe a pedagógusok nem megvetendő számú gárdájának. S ha egy pedagógus maga is meggyőződött arról, hogy például a szövetkezés helyes, hasznos és célszerű, minden propagandánál többet ér egy- egy barátságos esti beszélgetés egy pohár sör mellett. S ha a pedagógus, a fiatal tanító, vagy az idősebb számtanszakos elmegy a tsz-be és segít a könyvelésben, a mun- kaegységszámolásban. ha tanfolyamot szervez a kihasználatlan téli estékre, amelyen továbbképzést adhat a szövetkezeti tagoknak, már előre vitte az ügyet, mert maga is bízva benne — segített. Mikor mindezeket kifejtette Brózman János elvtárs a T3 elnöke, rátért a konkrét feladatok megbeszélésére. Az előadást igen élénk vita követte. Jellemző az, hogy például né- hányan bizony a megjelent pedagógusok közül sem tudták azt, hogy mi a különbség a tsz és a tszcs között. Vagy például hangzott el olyan vélemény, hogy a pedagógusok Makiáron kollektiven akarják művelni a pedagógus földeket, azonban erre Körmendi Károly elvtárs nagyon helyesen jegyezte meg, hogy a tanítás eg'ész embert kíván, s amellett nem lehet tsz-kedni! És ez nem a legszerencsésebb módja a példamutatásnak! A késő délutánba hajló ülés végén mindenki elgondolkozva ballagott haza. Hogyne! Hiszen nem új már az a mondás sem, hogy a tanítónak nem hivatala, hanem hivatás- tudata van. És ez a hivatás megköveteli a magáét. A járási szakszervezeti elnökök elgondolkozhattak azon, hogy vajon hány fiatal pedagógus érti majd meg az általuk tolmácsolt idők szavát, és hány adja be a kérvényét újra meg újra a városba való törekvésre! S míg ők ezen tanakodnak, addig kihal az a „tanító úr kérenr’-réteg, amelyik otthonának érzi a kicsi Bükk- és Mátra-alji falucskákat és. a kertjében terebélyesedő, maga ültette fákkal öregszenek neveltjei, akik még hallgatnak rá, és bíznak benne. A szakszervezet területi elnökségének határozata megjelöli a feladatokat, de hogy annak eredménye is mutatkozzék, ahhoz sok-sok pedagógusra van és lesz szükség, mégpedig olyanokra, akiknek fontos az, hogy Sike József apjának lesz-e elég pénze arra, hogy orvost neveljen a fiából, vagy Prokaj Bélának lesz-e annyija, hogy szépen férjhez adja a nagylányát, s aki arra is gondot visel, hogy Galambos néni ne görnyedjen már egyedül azon a földön, azon a kis nadrágszíjon, hanem nótaszóval művelje a sok fiatal, neki meg adjanak köny- nyebb munkát a közösben, és majd egyszer eljusson oda is minden „közös”, hogy Dobron- ka néninek ne kelljen a csűrben rothadt szalmán eltölteni dolgos élete utolsó napjait, hanem a 'edolgozott erő után nyugdíjat kapjon az öreg paraszt. Ügy látszik, ma csak aranymondások jutnak eszembe, de ezt is kénytelen vagyok egy gondolataimba toluló mondással befejezni: „Csak ész és szív kell hozzá!” CS. Á. É. Fényképezőgéppel az üveggyárban (Folytatás az 1. oldalról) Az üvegfúvó teremben nag.v hőségben folyik a munka. Go- tyár János az 50. életévét tapossa, s már kisgyermek korától dolgozik ebben a szakmában. Mikor e felvétel készült, egyliteres kancsókat készített, s bámulatos ügyességgel formálta a kancsó fülét, a folyékony üvegből. A vázák és egyéb finomabb üvegáruk a fúvóteremböl a csiszolóműhelybe kerülnek. Itt gondos, aprólékos munkával csiszolják bele a mintákat, szép díszítéseket. Sidló György csoportvezető 25 éve csiszolja már a különböző, üvegből készült dísztárgyakat. Lámpaernyőket is készítenek az üzemben. Az ernyők festését fiatal lányok végzik. Szilágyi Zsuzsa most 16 éves, már egy éve dolgozik az üzemben, s úgy mondják, ügyesen forgatja kis festékfújó pisztolyát. A megfestett üvegáruk a beégető szalagra kerülnek, a szalag a kemencébe vezet, ahonnan két-bárom órás égetés után kerül ki az üveg. — Ezek után már többé nem jön le róla a festék. A szalag mellett Zára Bélát örökített« meg a fényképezőgép.
