Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-28 / 211. szám
1958. szept. 28., vasárnap NÉPÜJSÁG 5 ^a/va/^ &lirC/éz/e^ Hz embereket is látták az akták mögött fel ezzel. De van más is bőven. Az hogy Észak-Karolinában ve ellőtt lábujjban maradt... (KE) A pákozdi győzelem egyik napon, fiatal, sápadt asszonyka óvakodott be az ajtón. Elkeseredetten panaszolta, nem tud együtt élni az urával, mert az iszik és olyankor nagyon goromba. Ez igazán nem a tanács ügykörébe tartozik — papírforma szerint, — de emberi prob’é- ma, nem áll hát távol a tanácstól. Ellátogattak egyszer- kétszer hozzájuk, beszéltek az emberrel, hogy ha másra nincs tekintettel, hát legalább a gyereküket nézze, az asz- szonnyal, hogy legyein egy kicsit elnézőbb, türelmesebb. Az emberi szónak, a baráti figyelmeztetésnek meg is lett a foganatja, újra jobban él a házaspár, s ha véletlenül ősz- szetalálkoznak azokkal, akik a tanácstól foglalkoztak velük, kedvesen, már messziről köszöntik őket. HELYREHOZTAK olyan családi életet is, — megint csak szép emberi szóval, — ahol az anyós folytonos beavatkozása tette majdnem tönkre a két fiatal életét. Kopogtatnak a tanács ajtaján, idős, elhagyott asszonyok is. Az egyik azzal jött be, hogy nincs aki rendbe tartsa kis földecskéjét, egyedül áll, a maga erejéből már nem telik. Kiderül hamarosan, még- sincs olyan egyedül, mint hitte. A tanács felkérte a diákotthon fiataljait — akik már előzőleg alakítottak egy segítő brigádot —, vennék pártfogásba a kis öreget. A tanács kérésére serény dián:Kezek megkapálták a kis földet, felvágták a fát, /'s azóta is akad mindig egv-egy fiatal látogató, aki gondját viseli az öreg nénikének. Fiatal fiúk, családos emberek azzal a kéréssel jönn hogy segítsék őket Hatvanhoz közelebbi helyen munkába, mert nagyon messze dolgoznak, s ennek a család is ká... hogy Anglia déli részén az utóbbi években nagyon elszaporodtak az üregi nyulak, s óriási károkat okoztak a mező- gazdaságban. A veszély olyan komoly méreteket öltött, hogy a rágcsálók ellen hurkok, fegyverek és mérgező gázok bevetésével valóságos háborút indítottak. rát látja. Rendszerint találnak megoldást az ilyen kérésekre is. Más azzal ment be, hogy meghalt az édesanyja Kolozsvárott, nagyon szeretne legalább a temetésre kimenni. Egyetlen telefon, s az illető 24 órára megaptá a határál- lépést ESTÉNKÉNT A Búzavirágban szórakozó emberek sokszor láttak egy apró gyereket ténferegni az asztalok közö:f. Anyja, — hol ezzel, hol azzal szórakozott, nem törődött a kicsivel. Felhívták erre a tanács figyelmét, s hamarosan meg is született az intézkedés: állami gondozásba vették a kicsit, akire csak a züllés útja várt volna köny- nyelmű anyja mellett. Emberekkel foglalkoznak a tanács dolgozói, és sokszor nemcsak a hivatalos fogadóóra, sőt nemcsak a munkaidő alatt. Nem egyszer előfordult, hogy a késő esti órákban kopogtak be. hol az elnökhöz, hol a titkárhoz, segítséget kérni valamilyen ügyben. S a sok elintézett ügy, megannyi láthatatlan, de “1- téphetetlen szál, a nép és vezetői között. Mert bármilyen ügyét intézték el valakinek, az máskor is bizalommal fordult hozzájuk, s ha arról volt éppen szó, hogy a tanács kért segítséget, nem akadt egy sem közülük, aki visszautasította volna. SZÉP EREDMÉNYEKKEL dicsekedhet Hatvan a város- fejlesztés terén, sok ezer forint értékű társadalmi munka fekszik az eredményekben. S a közös összefogásnak. a szívesen adott segítségnek titka abban is keresendő, hogy ai akták papírja mögött mindig meglátták az igazságát kereső, segítséget váró, érző embert. DEÁK RÓZSI egy férfi lába nagyujját mér- geskigyó harapta meg. A férfi éppen vadászott, kezében volt a puskája. Pillanatnyi habozás nélkül belelőtt a lábujjába, bekötötte a lábát és elvánszor- gott a három mérföldre álló kocsijához, s onnan a kórházba hajtott. Ott már csak szakszerűen át kellett kötni a lábát, mert a kígyóméreg a sietve ellőtt lábujjban maradt... Ma ünnepli Eger ifjúsága a város hős védői győzelmének 406. évfordulóját. Gazdag kulturális és sportműsort rendeznek a fiatalok, a délelőtti órákban pedig a Dobószobornál rendeznek nagy - gyűlést. Ünnepi köszöntés A HATVANI VÁROSI tanáccsal szemben, a kis park árnyékos fái alatt emelvény magasodik. Most még csak nyers téglaépítmény, november 7-re emlékmű lesz. Hirdeti majd a Tanács-Magyar- ország mártírjainak emlékét, — s azt is, hogy a város lakói összefogva mire képesek. Mert az emlékmű társadalmi összefogásból épül fel. S nem ez az egyetlen, ami a városban ilyen módon születik. Az előző esztendőkben egy szép, modern iskola épült fel, az idén tágas ebédlő a leánydiákotthonban. Apró parkocskák, több kilométer hosszú betonjárda, villamcshálózatbő- vítós, — mind megannyi kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy a város lakói sokat tesznek lakóhelyük szépítéséért. De ezen túlmenően másról is beszél a sok társadalmi munka. Arról, hogy a tanács szava elér az emberek szívéig. A magyarázata ennek: bátran fordulhatnak minden problémájukkal a tanácshoz, amit csak lehet, elintéznek. Ha többel nem, de néhány biztató szóval enyhítik az emberek gondját és higgyek cl, ez is sokat jelent. El se hinné az ember, hogy mi mindennel fordulnak a tanácshoz a város lakói. Csupán néhányat ragadunk ki a példákból. A LEGTÖBBEN, mondani sem kell talán, lakásügyben keresik fel a tanácsot. Nagyon sok problémát okozva ezzel a tanács dolgozóinak, hiszen a lakáshiány miatt alig-alig tudnak ebben segíteni. De azért nem is utasítják el, ha csak egy mód van rá, igyekeznek enyhíteni: a gondokat. A legtöbb segítséget azoknak tudják adni, akik a maguk erejéből készülnek megépíteni a családi fészket. Csak ebben az évben 150 embernek adtak ki építési engedélyt, illetve eny- fi-yi embernek intézték el a Tüzépnél, hogy mindig rendelkezésre álljon az az anyag, amire az építkezésnél éppen szükség van. Akinek cserép kell, az cserepet kap, akinek faanyag, az azt. így fokozatosan mindnek elkészül. A 150 épülő ház mellett legalább 100 helyen ássák az alapokat, jövőre ott is új házak nőnek ki a földből. Mint mondják; azért adnak meg minden lehető segítséget az építtetőknek, mert részben azoknak a lakásproblémái oldódnak meg, akik építenek, s részben újabb lakások szabadulnak A PÁKOZDI ÜTKÖZET színhelye az a változatos, kedves dunántúli táj volt, amelyet délen Pákozd, északon Sukoró és Pátka, keleten a Velencei tó határol. Mit akart itt 48 őszén az ellenség? Fehérvárról akkoriban kél út vezetett Budára és Pestre. Az egyik egyenesen Pákordon, Sukorón, Velencén, a tó nyugati partja mentén, a másik Pákozdon, Pátkán és Bicskén át. Ezen a két úton akart a beütő ellenséges sereg egykét nap alatt Budán teremni, s megfojtani a magyar függetlenséget. megsemmisíteni a márciusi demokratikus vívmányokat. Jellasics mintegy 26 000, nagyrészt kiképzett katonával és 58 ágyúval indította meg a támadást Pákozdon át. De még így is majdnem kétszeres számbeli és technikai túlerőben volt, a főleg újoncokból álló magyar honvédhadsereggel szemben. Az ellenség kora reggel fejlődött fel Pákozdtól Pest felé: keleten a Velencei tó partján, a mészkődrmboK alatt, ahol ma az emlékmű áll; középen a pákozdi és a sukorói szőlőhegyek közti, az akkor főleg kukoricásoktól sárguló völgyben, a Budára vezető főút két oldalán. Legnagyobb erőt azonban a Pátka—Bicske— Pest út mentén, Pátka falu irányában összpontosította: innen akarta bekeríteni a magyar sereget. A magyar honvédek balszárnyukkal a mai emlékmű körötti dombokon, a derékhaddal a sukorói szőlőhegyekben, jobbszárnyukkal a Pátka melletti Sági-hegyen és a Varga-hegyen, a Bicskei út környékén helyezkedtek el, a Pátka alatt elnyúló hosszú, akkor még vízbő, keskeny tóra támaszkodva, arccal Pákozd felé. Helyes elővigyázat bői Pátka falu nyugati szélén, a házak között egy lovas osztályt bújtattak el. A TARTALÉK a velencei táborban volt. így a 12 000 lépés hosszú arcvonalon alig 10 000 magyar nézett farkasszemet a közelgő ellenséggel. Bizony meglehetősen gyenge arcvonal volt ez. Az ellenséges előőrsöket reggel nyolc óra tájt vették észre a honvédek és a pátkai- ak. Akkor bukkant elő Pákozd felől, a pákozdi Abajka- erdőböl és a Csalai-dombokon. Ez volt a Hartlieb tábóf-nok vezette erős osztrák bekerítő bal szárny. Kilenc óra körül az egész arcvonal hosszában felfejlődtek a csapatok, s tíz óra felé megkezdődött az előőrs-harc. Tizenegy órakor már javában állott a csata, dörögtek az ágvúk. s fojtószagú. sűrű 15- norfüst borította a tájat, a füstfellegeket a szél lassan sodorta a Velencei-tó felé. A honvédek remekül állták meg a helyüket. Az ellenség sehol egy lépést nem jutott előre. A szörnyű tüzérségi párbaj a magyar ütegek győzelmével végződött. Az ellenség erre megpróbálta végrehajtani a nagy bekerítést a Csalai-dombokon át, Pátkán túlról lovassággal hátába kerülni a magyar arcvonalnak. Azonban a Pátka házai közül kirobogó elbújtatott huszárok úgy csaptak rá a próbálkozókra, mint a vércsék. Az osztrák lovasság ész- nélkül menekült visszafelé az erdő védelmébe, messze túl a pátkai keskeny tó mögött. Az elbizakodott Hartlieb erre egészen megzavarodott. A nagy zavarban elfelejtette visszavonni azt a parancsát, hogy az egész ellenséges tá- ■bor hadipodgyászát szállító szekéroszlop, — . akkoriban egy-egy törzstiszt holmiját 4— 5 podgyászszetkér szállította ! — Pátka alatt Bicske felé vonuljon, ahogy ő hitte, a győztes császáriak nyomában. AZ ELŐNY OMULÄSBÖL nem lett semmi, a tájat ellepő füstfelhőben viszont ott kocogott előre a hatalmas, értékes rakománnyal terhes szekéroszlop a pátkai tó mellett. Több se kellett a pátkai népnek! A honvédek halált- megvető bátorsága, az ellenség megtorpanása amúgyis fel villanyozta a lelkes falusiakat. Emlékeztek Kossuth partizánharcra hívó szózatára is: Anekdotából — valóság A múlt század 70-es éveiben Észak-Amerika nagy tőkepénzesei titkos részvénytársaságot alapítottak egy világraszóló találmány gyümölcsöztetése végett. Ez a találmány a hangnak munkaerőképpen való használata volt. „Egy hangvilla, vagy egy hegedűhúr zengésében 3—400 lóerő lappang. Csak meg kell szólaltatni akármelyiket, s egy óriásgép a legkeményebb kovakőbe 13 perc alatt hat méter mély és két méter átmérőjű kiutat fúr. Ezek után elképzelhető, hogy egy zenekar hanghullámaiból olyan energia kerül ki, mely feleslegessé teszi a világ minden gőzgépét. A nagydob hangja is felviszi 100 ezer lóerőig.” Ezt a nagy dolgot bizonyos Keeley nevű philadelphiai tudós találta ki. Az amerikai milliomosok összeálltak megvásárolni a gépet. — Szemfényvesztés ez, — állította akkor Puskás Tivadar, aki behozta hozzánk a telefont és a fonográfot. — Háromszáz lóerejű szemfényvesztés nincs — mosolyogtak a jenkik —, csak bízza ránk az úr ezt a dolgot. Puskás Tivadar nem nyugodott, s eay éjszaka megleste, mit csinál Keeley a rejtelmes gép körül. Hatalmas gőzgépekkel sűrített levegőt nyomott a masina elrejtett hen- aereibe. Nappal ez a sűrített levegő hajtotta a csodagépet, mely ugyan forgott volna hegedűszó nélkül is. így ámította 10 évig tőkepénzeseit az élelmes tudós, milliókat harácsolt össze, s ilyen áron vásárolták meg a jenkik azt a tanulságot, hoa-/ hegedűszóval malmot hajtani nem lehet. Azaz, hogy mégis. Azóta kiderült, hogy ha malmot nem is lehet hegedűszóval -hajtani, de a hangnak olyan ereje van, mely csodálatos teljesítményekre képes. Technikai téren sokoldalúan alkalmazható az ultrahang, m,elyet az emberfül már nem is hall meg. Az ultrahangot legújabban hegeszté s- \ nél is alkalmazzák. Ezzel a hegesztési móddal rendkívüli szilárdságot érnek el, sok esetben a közönséges hegesztésnél is jobbat. Az egykori anekdota — ha változott formában is — így vált valósággá a tudósok kutató munkája nyomán. — Segítsünk a honvédeknek! Kaszára, kapára emberek! — hangzott innen is, onnan is. — Rajta, hajtsuk be őket a tóba! Hazafutottak, s férfiak és nők vegyest kaszát, baltát ragadtak, előrohantak a faluból, oldalba kapták az ellenséges 6zekéroszlopot, bekerítették és rajtaütöttek, mint a héja a megriadt nyúlfiókán. Vad éljenzéssel csaptak rá az ellenségre. A megrémült osztrák oszlop már szívesen visszafordult volna, de a harci zajtól megbokrosodott lovak nem engedelmeskedtek. Szörnyű zűrzavar támadt. A pátkai nép beavatkozása teljes sikert aratott, az egész hadipodgyász oszlopot beleszorították a tó mocsaras Farijába, szekerészek egy részét elfogták és a F>odgyászt zsákmányul ejtették. A zsákmányt és a foglyokat diadallal vitték a faluba és zárták be a házakba, pincékbe. A kettős kudarc teljesen megakasztotta Hartlieb támadását. Erre, a középen, Jellasics őrjöngő dühvei teljes arcrohamot rendelt el a pesti út mentén a szőlőhegyek ellen. Roham roham után. De mindegyik megtorpant a magyar honvédek ércfaián, s a magyar tüzérek jól irányzott golyózáporában. Az ifjúság ünnepei olyanok, mint mikor egy fiatal fa levélbe, virágba borul, s láttatni engedi a jövő nagy terméseit. Az ifjúság ünnepei mindig telve vannak valami belső tűzzel; az ifjúság optimizmusát, az életbe vetett hitét, a jövő iránti elhivatottságát tükrözik, mint ahogy a csillagokat vizsgáló távcsövek, finom prizmáin át beleláthatunk a még távoli csillagok világába is. Ilyen — optimizmussal és vidámsággal, örömmel telt ünnepe van ma Eger ifjúságának, a kiszistáknak: Eger vára hős védői győzelmének 406. évfordulója alkalmából, ebben az évben is megrendezi a KISZ a már hagyományossá vált ünnepségeket. Ez az ünnep is híven tükrözi, hegy a ma ifjúsága nagy történelmi hagyományaink hű megőrzője és továbbfejlesztője. A 406. év előtti hősök, a hős várkapitány. Dobó István és egyik legjobb katonája, Bornemissza Gergely s a megannyi többi elődre emlékezik a ma ifjúsága — a hősök unokái hajtanak fejet ezen az ünnepen a nagy elődök emléke előtt. Négy- százhat évvel ezelőtt az egri vitézek vérük hullatásával védték meg az ozmán hódítókkal szemben a várat, s ezzel szabadságukat. Ott voltak a falakon a katonák, a polgárok, ott voltak férjeik oldalán a hős egri nők, s — mert szívükben olthatatlanul égett Jellasics tajtékozott. Ö már délben Martonvásárön, másnap Pesten akart lenni. Elb;- zakedott nyegle tisztjeinek leveleit már Pestre címeztette. A Velencei-tó partján pedig, a mészkődombokon, a magyar balszárny mint megrendíthe- tetlen szuronyerdő visszaver minden támadást. A bán a haját tépte. — Döntő rohamra minden lovas, minden gyalogos! Át a kukoricáson, irány a szőlőhegyek! HÖMPÖLYGŐ, FÉLELMETES, fenyegető emberár zúdult előre a honvédek felé. De a magyar tüzérek pompásan lőttek. Egyre-másra'dőlnek ki a rohamozó osztrák lovasok. — Elég, beszüntetni a tüzet! — kiáltott a magyar tüzérekre a svarcgelb-érzelmű, áruló Holtsche vezérőrnagy —, aki megrémült, ha arra gondolt, mit fog ezért a nagyszerű győzelméért bécsi gazdáitól kapni. — Amíg minket támadnak, mi védekezünk! — kiáltott vissza egy fiatal tüzér. — Igazad van! Tovább lövünk, fiúk! Tűz! Vesszen az ellenség! — parancsolta Makk főhadnagy. A fiúk töltenek, lőnek. A vezérőrnagy megszégyenülve kullogott el. A császári lovasság tömött soraiban szántanak a golyók. Jellasics lovasőrnagy öccséa hazaszeretet — meg tudták védeni a vár tornyán lengő zászlót. A hősök unokái — akik ma ünnepelve emlékeznek a 408 évvel ezelőtti nagy és győztes küzdelemre — szabad világban élnek és dolgoznak, s ez a szabadság beláthatatlan perspektívákat tár ki előttük; láttatni engedi nekik azokat a napsütötte csúcsokat, amelyeket a szocializmus építésének és védelmezésénck útján majd elérnek. Dolgozni kell, de amíg kezükben az építő szerszámokat fogják, azt sem téveszthetik egy pillanatra sem szem elől, hogy munkájuk nagy eredményeire vigyázniok kell. Őrködniük éppen úgy. mint a 406 évvel ezelőtti hősöknek. Az őrködés, a vigyázás eredményeink felett ma nem dörgő fegyverekkel folyik. Ez ma mind több és jobb munkát jelent, több tanulást, erőgyarapítást — mey,t csak így lesz még erősebb az ország, így lesz még bátrabb, inég öntudaíosabb. műveltebb ifjúságunk. S erre a mi országunknak nagy szüksége van. A várvédők győztes napjának 406. évfordulóján Eger ifjúsága vidámsággal, onti- mizmussal ünnepel s emlékezik meg a hős elődökről. Legyen ez az ünnep újabb előrelépés azon az úton, amelyben ifjúságunk a még szebb, s nagyobb eredmények felé halad. (— r.) > vWWWv nek a lábát viszi el egy golyóbis. • Ügy kell neki. minek lépett vele magyar földre, fegyverrel a kezében! Tüzelnek az ágyúk, a puskák... Tüzel a szeptembervégi nap is ... A pátkai nép komoly elszántsággal őrzi foglyait és a zsákmányt, s várja, a csata végső kimenetelét. Az ózdi és a borsodi honvédek bátran, ellentámadásban puskázzák már az erdőszélen befész- kelődött, védekezésbe vonult ellenséget. 1848. szeptember 29-én délután két óra. S egyszerre csak felhangzik Pákozd irányából a — re- tiráló. Osztrák kürtök és dobok hirdetik: vissza, hátra! Az ellenség visszavonult. — Éljen a haza! Győztünk! A diadalmámor szétáradt az egész magyar táboron. Az ellenség csúfos vereséget szenvedett. Fegyverszünetet kért, de Jellasics közben, gyáva nyúl módjára észnélkül elmenekült az országból, s meg sem állott Bécsig. A SZABADSÁGSZERETET, a nép és a honvédek összefogása győzött a túlerőn. Ez volt az ifjú honvédsereg és a nép együttműködésének első, nagy, örökre emlékezetes diadala: Pákozd, Sukoró. Pátka népe', az egész Dunántúl, a főváros megmeneküli és Kossuth Magyarországa lélegzethez jutott. (A „Néphadsereg” nyomdai
