Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-04 / 190. szám

1958. szeptember 4.j csütörtök NÉPÚJSÁG 3 „Tankréd, a lovag, ekkor előrántotta kardját, vívóállásba helyezkedett és elkiál­totta magát, hogy hangja, mint bércek felett a mennydörgés, úgy hömpölygőit tovább a szűk téren. En garde, uram, en garde ... véd­je magát. S a következő pillanatban a kard villant... Luisa éleset sikoltott és —” És? Hol a következő oldal? Na, csak nem hiányzik? Hiányzott. Ott ültem kábán a téren, ahol Tankréd vívott Luisáért, illetőleg a széken ültem, de lélekben a téren voltam, magam rántottam elő a kardom, ér^em visított az a nőszemély és most nem tudom, mi lesz ve­lem, azazhogy mi lesz azzal a Tankréddal, meg az ellenfelével, meg a nőjével. Elkezd­tem lapozgatni a könyvben, hátha elkevere­dett valahol az oldal, — sehol! Sehol. Tank­réd, aki életre kelt, Luisa, aki visított, meg­szűnt lenni, mert valaki kitépte életük utol­só oldalait. A barbár! Hátradőlök a széken, töprengek: vaj’ mi is történhetett Tankréddal. Na, várjunk csak, ne izgassuk fel magunkat feleslegesen. Ha logikusan gondolkodunk, akkor megold­ható minden probléma, így Tankréd és Luisa problémája is. Utóvégre fantázia dolga az egész, s nekem is lehet olyan fantáziám, hogy befejezzem a regényt, ha az írónak volt annyi, hogy kitalálja és jó részét megírja. Tehát: ... Luisa sikoltott: Tankréd, vigyázz! Es Tankréd, aki mindenre képes volt Luisáért... rßÜlcmcLtk«4L cl tmíihzttbül ESTE VAN. A Hold nagy, kerek képével most bújik elő egy felhő mögül, és beara­nyozza a szőlőhegyet. Egy vö- Vös-frakkos róka üldögél a tő­kék között és száját nyalogat­va, lesi a Holdat. Nincs ínyére a hirtelen világosság és talán arra gondol, hogy a holdtölte miatt mégis elhalasztja terve­zett kirándulását. Láthatóan bosszankodik és sajnálja a ki­látásba került finom tyúkpe­csenyét. — Őrültséget mégse csinálhatok, — gondolja és ra­vasz pofáját kitátva, beleugat az éjszakába. Távolról, a falu felöl kutyavonítás hallik, de ö erre rá se hederít, hisz messze a falu, két-három kilométerre is innét. Ha nem jön ez az át­kozott Hold, mégis belopako­dott volna és éjfélre már visz- sza is jutna a kendermagos­sal ... Ahogy a tyúkra gondolt, méginkább eszébe jutott kínzó éhsége. Az előbb ugyan meg­evett egynéhány fürt szőlőt, de az édes lé inkább fokozta, mint tompította éhségét. Délután járt-keltében bele­kapart néhány egérlyukba is, de mindössze egy vacak egér­fiú akadt, ami félfogára se volt elég. . — Valami komolyabb enni­valót kell szereznem, — hatá­rozta el magát és elindult egy kis éjjeli „sétára”. Az erdő irányába, a lucernaföldek felé indult, hátha itt, a lucernás­ban legelészik egy-két hosszú■ fülű. ELINDULT HÁT, kocogott át a szőlőhegyen. Lent a völgy­ben óvatosabbra fogta a lépé­seket és meg is állt egy bokor alatt. — Átkozottul világít a Hold — gondolta és szaglászni kezdte a levegőt. Egy pillanat­ra, hogy a szél az orrába vá­gott, érzett valami furcsa, gya­nús szagot, de aztán tiszta volt a levegő és megnyugodott. — Ügy látszik, csak képzelődtem — gondolta és lelapult a föld­re, leste, nézte a lucernást. Néhány perc múlva az erdő széléről keserves nyűtsírás hal­latszott. Róka úr szájában ösz- szefutott a nyál és máris nyel­vén érezte a kitűnő falatot. Tudta pontosan, mi történt. Az ember hurkot tett ki az erdő szélre és valami vigyázatlan nyúlkölyök beleszaladt. Most aztán jajgat, sír, kiabál. — Ezek a legkönnyebb zsákmá nyaim, — gondolta a vén kópé és kajánul vigyorogva, megin­dult a biztos zsákmány felé. Már közel járt, valami tizenöt lépésre, amikor hatalmas dur­ranás rázta meg a levegőt. Hallotta a lövést, hatalmas ütést érzett az oldalán, aztán elsötétült előtte minden és üveges, szürke szemeit elborí­totta az örök sötétség... A RÓKA OTT feküdt el­nyúlva az erdő szélen. Lába utolsót rándult és kilehelte pá­ráját. A vadász fölkelt a va­dászszékről, eltette gondosan a csalisípot és odament a róká­hoz. — Megvagy, vén gazember mondta —, megvagy végre te is! — Szegény róka már tem érzett semmit. Vöröses, őt bundáját pirosra festette az oldalából kicsorgó vér. Átköl­tözött az örök vadászmezőkre, ahol sok a nyúl és kipusztí­tottak minden vadászt... Sz. Tankréd, hat kötetben vigyázott. Vigyázva húzta ki hasából ellen­fele kardját, s ugyancsak vigyázva adott egy hatalmas pofont a másiknak, mert az nem vigyázott eléggé, pedig Luisa nem szeret vért látni. A pofontól a másik elájult és oda­hullt a halódó Tankréd mellé. A halódó hős, ki Luisáért vigyázni is képes volt. kinyitotta a szemét, aztán becsukta, aztán megint ki­nyitotta és megint becsukta, csak, hogy tel­jen az idő és véget érjen ez a fejezet. Véget ért. Új fejezet: A másik, akit pofonütöttek, sirt az elke­seredéstől. Egy lovagot nem lehet büntetle­nül pofon ütni, az vért kíván. A lovag vért kívánt és nem kapott. Ezért sírt. Luisa, aki Tankrédot már elsiratta, s így benne volt a dologban, nagyon megsajnálta a másik lova­got és segített neki sírni. A lovag megható­dott eme nagy együttérzéstől, s ott, Tankréd mellett, aki már nem nyitogatta a szemét, magához ölelte Luisát. S Luisa kérte, hogy vigyázzon ... ... szőttem, szövögettem a regény szálait a kitépett 189. oldaltól. Most tartok a hato­dik kötetnél, ötöt már kiadott a könyvkiadó, mindenki a legnagyobb elismerés hangján szól alkotásomról. Hiába. írni tudni kell Az a gyanúm, hogy Balzac is így írta meg az „emberi komédiát,”, csak nála Rastig- nacnak hívták Tankrédot. (egri) Vigyáznak a drága külföldi érc minden kilójára az Apci Fémtermiában AZT HINNÉ AZ EMBER, aranyat dolgoznak fel az Ap­ci Fémtermiában, úgy vigyáz­nak minden kis darab ércre. Ha zsákbontásnál földre ömlik az értékes érc, amelynek kilója majdnem annyiba kerül, mint a hús, a raktári munkások gondosan összeseprik, nehogy egyetlen darabka is kárba- vesszen belőle. Szinte hihetet­lennek tűnik, de minden munkafolyamat előtt és után mérik az anyagot, hogy figye­lemmel kísérhessék, ha esetleg valahol elveszne a drága érc­ből. Hiába keresné bárki ebben az üzemben az import-anya­goknál előforduló pazarlást, hiába fáradna, hiszen a drá­gái pénzen vett ércre itt úgy vigyáznak a munkások, veze­tők, mint a sajátjukéra. Mert nagy jelentősége van i.o az import anyagokkal való takarékosságnak, hiszen az üzem döntő részében külföld­ről behozott ércekkel és egyéb A hivatalnok anyagokkal dolgozik. Négy év óta egyre több és több ötvöző anyagot olvasztanak ki egy- egy tonna ércből, s az idén elértek odáig, hogy már kilós megtakarítások is jelentősnek számítanak. Ez évben, a jelentések sze­rint több mint egy tonna ausztráliai rutilércet sikerült megtakarítaniok azáltal, hogy öt százalékkal több anyagot olvasztottak ki belőle, mint tervük előírja. Molibdén-érc- ből kétszer annyit sikerült megtakarítaniok, s ezzel közel 50 000 forint értékű érc beho­zatalától mentesítették a nép­gazdaságot. Az utóbbi megta­karítást egy találmány segít­ségével sikerült elérni. A FÉMTERMIÁBAN soro­zatos kísérleteket folytatnak, hogy hazai anyagokkal pótot jak a drága valutáért behozott ércet. Sikerrel hasznosítják más üzemek tapasztalatait is így például a ferro-nikkel elő­állításánál az importanyagok sere volt munkakezdésig, ad- iig diskuráltak egy kicsit. — Te. — szól hozzá özné — lesz-e ma olyan páciensed mint a tegnapi atyafi? Jól el­küldött téged, mondhatom. — De mit csináljak vele, megpofozzam? Akkor kirúg­nak. pedig hát nem volt iga­za — méltatlankodott a fiú. — Ja fiam — kapcsolódott a beszélgetésbe Bige néni, ez az idős. őszhaiú. szemüveges asz- szony. aki olyan kenettelies hangon szokott beszélni ügy­feleivel — ez együtt jár a munkánkkal. Aztán mindenki elfoglalja helyét az íróasztaloknál. Kez­dődött a hivatal. Kulcsok for­dultak a zárakban, papír zize­gett itt is. ott is. még egy utol­só törlés a szemüvegen, egy falat a paprikás, vajas kenyér­ből — aztán kezdődött a mun­ka. Zoltán, ez a huszonötéves fiú a táppénzkifizetésnél dol­gozik. Nyolc órakor hozzáfog és háromig be sem feiezi. Ké­nyelmesen helyet foglal, ren­dezget egy rövid ideig az író­asztalánál. aztán félrehúzza az ablakot, ahol már néhány vá­rakozó szorongatja és nyújtja feléje az iratokat. — Csak sorjában, csak sor­jában, mindenkiét elintézzük — int türelemre szenvtelen hangon és magában azt gon­dolja: ..Na. ma megint elkez­dődött. Vajon lesz-e ma ré­szeg. hogy kiabáljon itt az em­ber orra előtt, s közben maid elszédülök a borszagtól.” Aztán elvette az elsőtől az iratokat, lapozgatott bennük szakértelemmel, komolykodó tekintettel futott végig a soro­kon. majd felnézett és kiszólt: — Munkáltatói igazolványt is kérek! AZ ÜGYFÉL hümmög vala­helyett nikkel katalizátor-isza­pot, csiszolópor és tegelvma- radványokat használnak. Ezek­nek a hulladékanyagoknak a felhasználásával 50 tonna fer- ro-nikkelt tudnak előállítani egy évben. Ez évben kezdték meg hulladékanyagok felhasz­nálásával a ferro-nikkel-kobalt előállításánál. Az eredmény: százezer forint értékű ötvözet­anyag. A katalizátor iszap felhasználásával pedig T4 ton­na ferro-nikkelt állítottak elő. Fogarasi Béla főmérnök örömmel közölte azt is, hogy sikerült megoldani a króm­magnezit őrlemény (szintén hazai hulladékanyag) felhasz­nálását, s így a külföldi 3200 forintos nyersanyag helyett 700 forintos hazai anyagot - hasz­nálhatnak a műkrómok készí­téséhez. Az üzemben nemcsak az import anyagok megtakarítá­sára fordítanak gondot, de igyekeznek a hazai nyersanya­gokat is hulladékanyaggal pó­tolni. Az IMPORT ANYAGOK­KAL való takarékosság táv­lati tervében az áll, hogy sze­retnék mentesíteni a népgaz­daságot a mangánérc behoza­talától. Ezt úgy akarják meg­valósítani, hogy a hazai man­gánércet elektrokemencében dolgozzák fel. A tervezési munkálatokra a napokban már megbízást is adtak, s szeret­nék minél előbb elérni, hogy hazai érccel pótolhassák a most még import árut — a mangánércet. \ Jövőre a kísérleti magnézi­umkohóval is jelentős import­anyagot lehet majd megtaka­rítani, mivel a kohó hazánk­ban nagy mennyiségben talál­ható, a külföldinél olcsóbb nyersanyagból állítja elő a magnéziumot. A gyár vezetősége és mű­szaki gárdája tovább kutat az újabb lehetőségek után, mely- lyel csökkenthetnék az ércbe­hozatalt, hogy ezáltal olcsóbb ötvözőanyagokkal tudná ellát­ni a hazai kohóipart. Nemsokára felépül a gyár modern raktára is. s ezzel is hozzájárulnak majd az im­portérc gondosabb megóvásá­hoz. A hírek szerint az év má­sodik felében is hasonló meny- nyiségű importércet sikerül megtakarítani, mint ez év első felében. Jól jövedelmez a sertéstenyésztés Felilémeten is A felnémeti Pető Tsz-nek 14 darab anyakocája van. Két­szeri fiaztatássai 250 szaporu­latot értek el, a fialási átlag 10 volt. A szövetkezet 70 da­rab sonkasüldőre szerződött le, amiből szintén jelentős ös*- szeget vár a tagság. HOGY MILYEN türelme van. mennyit tud beszélni — gondolja Zoli. Kopogtatnak. — Csinálja már. nem érünk mj rá? — idegeskedik egy ma­gas. sovány, kékruhás ember. Arca sápadt, keze reszket. El­kéri az iratait, melyeket rövid időn belül visszakap. — Hát pénz? — Sajnos, nem tudom kiad­ni. nincs rajta a nyereségvesz­teség. — Ott van ni — bök a pa­pírra. — öt forint. — Az az órabérem. — De honnan tudjam én, amikor nyereségveszteséghez írták be. — Adja vissza! A fene a bü­rokráciát. azt. hogy csűrik- csavariák itt az embert. — De hát nem érti. hogy én nem tehetek semmit. — Hagyja csak — legyint fölényesen, dühösen az ügyfél, aztán elfordul és magyaráz kinn a többieknek. Veszekszik, meg káromkodik. Zoli ideges, nem tudja tür­tőztetni magát. Kidugja fejét az ablakon. — Idefigyeljen! Veszekedje­nek az üzemben, ahol rosszul töltik ki az iratait. Vagy maga miért nem kért felvilágosítást a kezelőorvosától. Azt hiszi, nekünk nem lenne úgy kényel­mesebb? A mi munkánkat el­lenőrzik. s nem fizethetek rá senki két szemére. Aztán mérgesen, nekivörö­södve becsukja az ablakot. Ér­tetlenül csóválja a fejét. — Tiszta dili intézet. Azt hi­szik, én szülöm a bürokráciát összes papírjaival együtt? Mind engem szid. mind rajtam tölti ki a bosszúját. Pedig a szabály szerint dolgozok, az előírást követelem meg. ÉS RÁNDÍT egyet a vállán, mintegy magyarázatként szét­tárja a karját. — Én csak egy hivatalnok vagyok! Hankóczi Sándor mit. keresgél a tárcájában, majd a zsebében, de ered­ménytelenül. — Attól kifizethetik, nekem olyat nem adtak. — De minek alapján adjak pénzt magának? — kérdi Zoli. — Hát 7 forint órabért ka­pok. azután jár a táppénz is, — Én meg 20-at — próbál viccelni az ügyféllel — no — tárja szét a karját — ezt el­hiszi. Szóval az igazolás nélkül nem adhatok. Hozzon, akkor fizetünk. — Hm. De sok franc kell hozzá. — veszi vissza papír­jait az ügyfél és köszönés nél­kül elmegy. — Ezt csinálja már kedves, megy a vonatom — nyújtja egy eleven parasztmenyecske az írást — nem tart soká. oszt milyen régen várok már itt. — Régen-e? Mikor jött még utánam — torkolja le egy bá­nyászsapkás. Ne furakod jón annyit. — Jól van már no — tola­kodik közelébb az asszony Csak megengedik tán. vidéki vagyok, otthon hagytam a cseppet. — Csak nyugodtan emberek, nyugodtan, nem kell vesze­kedni — próbálja csititgatni őket Zoli, de ha nem sikerül, becsukja a kis ablakot. Idege­sen figyeli, amint Bige néni magyaráz egy magánál idősebb embernek. — Akkor bácsika töltse ki ezt a kezelőorvosa, csatolja hozzá maga a nyugdíjas igazol­ványát. helyezze borítékba, küldje el hozzánk és elintéz­zük. Hogy ne kelljen annyit mászkálnia. Érti bácsika? Na jó. jó... ne köszönjön semmit. ...én sajnálom a betegeket ké­rem és szívesen segítek. Isten vele bácsika — és bólogat hoz­zá fejével. HANGOS csörömpölésre éb­redt, egy pillanatig riadtan nézett szét. aztán bosszúsan dörmögte: — A fene azt az órát, már i megint felzavart, pedig olyan < szépet álmodtam. Hm, mit is?... Kényelmesen elnyújtózko- 1 dott az ágyon, szemét behuny- 1 ta, próbált még egy kicsit 1 szenderegni. csak néhány per­cet. Nem sikerült, mert benyi- i tott hozzá az anyja és felrázta: : — Ne lustálkodj fiam any- : nyit. keli fel, mert én is siet­nék a városba. Dünnyögött rá valamit, kel­letlenül feltápászkodott, ásí­tott egyet. Lassú, szinte im­bolygó léptekkel ment a mos­dóhoz. A hidegvíz felfrissítette egy kicsit, aztán asztalhoz ült és elfogyasztotta a reggelijét — Mama. mit főzöl ma — könyökölt az anyja felé. aki bevásárló kosarát rendezgette — Még nem tudom, de igye­kezhetnél egy kicsit Zolikám, mert elkésel a hivatalból. Felállt, kabátot vett, kö­szönt és elsietett. Néhány is­merőst üdvözölt az úton, utó­lag elolvasott egy plakátot, amely kultúrműsort hirdetett újságot vett a sarkon, de bele sem nézett, csak összehajto­gatta és zsebregyűrte. Aztán már néhány lépés és az SZTK- hoz ért, — itt dolgozott. Nap. mint nap akaratlanul is el­olvasta a kiírást. Karjával meglökte a csapóajtót és be­lépett. A várakozó már tele volt betegekkel. Szótlanul ül­tek a padokon, a levegőben ci­garettafüst és orvosság-szag keveredett össze. Kicsit fin- torgatott az orrával és felsie­tett a lépcsőn. AZ IRODÁBAN már ott vol­tak munkatársai, ügyintézők azok is. hivatalnokok, akik könyvelnek, kiutalnak, bélye­geznek. fizetnek. Köszöntötték egymást. Zoli levetette kabátját és köpenyt húzott. Még néhány sabbak, mint a Szovjetunió­ban és a gépeket azért nem tudjuk alkalmazni, mert nem férnek el, beszakadás veszé­lye fenyegeti az előre haladó munkásokat. Ezért Varga mérnök bizonyos á alakítá­sokkal akarja csökkenteni a szabad terület nyitva hagyá­sát a gépen. A 250 ezer fo­rint értékű gép átalakítása azonban körültekintő, felelős­ségteljes munkát kíván. Az eredmény ugrásszerűen emelkedik a bányában, ha megvalósítja ezt a tervét. A mostani legmagasabb teljesít­ményű csapatnak a 360 tonna szén kitermelést egy nap alatt az új gép 12 óra alatt 1550 tonnás eredménye váltja fel. Ehhez az üzem vezetőségének kellene több segítséget adnia az újítóknak, támogatni, se­gíteni őket munkájukban. ' Szorgalmas embernek, aka- raftos újítónak ismerik Petőfi altérón Tóth Józsefet, a gép­üzem munkását is. Ha véget- ér a napi munkája, táskájá­ban viszi haza az újításokkal foglalkozó tervrajzait. Odaha­za dolgozik fáradhatatlan szorgalommal, hogy könnyebb legyen a munkája. BÁNYÁSZ ÚJÍTÓK ők, a bányászok életének, munká­jának megkönnyítői. Nemcsak az anyagi juttatások érdek­lik őket, hanem az erkölcsi siker és az elismerés is. Az év elején kicsit elhallgatott az újítási mozgalom, csökkent az újító kedv. Most újra töb­ben foglalkoznak a munkát könnyítő javaslatokkal, újítá­sokkal Petőfi altárón is. Ez tükröződik az újító jegyző­könyvekben, reméljük, hogy a következő időszakban to­vább javul a helyzet és je­lentősebb újítások látnak maid napvilágot a bányász újítóktól. _____ KOVÁCS JÁNOS dó m, hogyan lehetne valami­lyen ötlettel megkönnyíteni a bányászok nehéz munkáját. Az országosan is nagy jelen­tőséggel bíró takarékossági mozgalomban nálunk, az üze­münknél is bevezettünk kü­lönféle anyagmegtakarító újí­tásokat. ELSŐKÉNT EMLÍTEM meg a bányákban létesített kézi- és szerszámraktárokat, amelyekben az elfekvő. de még tovább hasznosítható anyagokat gyűjtik össze. Ezzel 80 000 forintra tehető az az összeg, amit meg lehet taka­rítani. A másik igen jelentős újítás, gépmódositás, meg a csillére szerelt motordaru üzembehelyezése. A gépek mozgatása lenn a bányában, szűk helyen történik. A ne­héz súlyokat kézi erővel emelgették és vitték távolab­bi munkahelyekre. Csillére szerelt motordaruk segítségé­vel most már könnyebben tör­ténhet az átszerelés és ezzel lecsökken a munkaidő kiesek is. Sorolja tovább az újításait, s közben megfeledkezik egy- egy nagyobb jelentőségű do­logról, amelyet ha a Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt­nél nem is használnak, de a nógrádi bányászok sikerrel al­kalmazzák a regisztráló, dep­ressziós mérő műszert. Ezért a munkájáért 1600 forintot ka­pott. Most nagyobb jelentősé­gű újítás, gépátalakítás fog­lalkoztatja az újító Varga Elemért. A Szovjetunióból érkezett dambasz-kombájnok átalakítását tervezik a ma­gyar szénbányákba, öt gép ! érkezett hazánkba, de a mi bányáink nem bírják ázt a széles előrehaladási távolsá­got, amelyre ezek a gépek voltak tervezve. A mi geoló­■ giai viszonyaink sokkal má- —- * ———-----­MÁ R A DÉLELŐTTÖS sik­ta bányászai rég hazaindultak, de a Petőfi altárói irodaház újítási irodájában még dolgo­zik az újítási felelős. Számba- veszi az újítási napló bejegy­zéseit, figyelmesen olvassa a jegyzőkönyveket. A nevek kö­zül először Kórós Istvánét olvashatjuk, akinek már több jelentős újítása volt. Most je­lenleg az ezer kilogrammos szállító vitla munkadobjának megerősítése foglalkoztatja az újításokat kivitelező munká­sokat. A rövid leírásból meg­tudhatjuk, hogy a módosítás azért vált szükségessé, mert használat közben a munkado­bok a hosszabb pálya alkalma­zása esetén eltörtek és ezzel sok munkaórás kiesést okoztak az altárónak. Kórós István a fogaskerekek küllőjére, ahol a munkakorong felfekszik, azok alá lapos vasat hegesztett, hogy a húzás ereje azon le­gyen. A munkakorongra szin­tén hegesztett minden máso­dik küllő közé egy-egy lapos vasat. Ezzel az újításával, ha mind a 14 vitlánál bevezetik, 31 584 forintos megtakarítást érhetnek el, A második újítása a fürdők Csapjainak megrongálódás utáni újra felhasználását teszi lehetővé. A csaptelepek hasz­nálat közben elrozsdásodtak, bemaródtak. Hegesztéssel és újra köszörüléssel használható állapotba lehet hozni, amely- lyel 13 384 forintot szerzett az altárónak. Varga Elemér gépészmérnö­köt lakásán találtuk meg, ahol a családja körében, szabad idejét töltötte. Kérdéseinkre az eddig beadott újítási javas­latai alapján a következőket válaszolta: — Ha egy kis szabad időm van, mindjárt azon gondolko­Újító bányászok között Petőfi altárón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents