Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-26 / 209. szám
19S8. szeptember 26., péntek NÉPÚJSÁG 3 Az igazság országa A magyar VIT küldöttséget kerestem. Aranykalász kolhoz: ez volt a neve annak a moszkvai városrésznek, ahol laktaK. A szállodától, ahol én laktam, s ahol először érdeklődtem a cím után jóformán kézről-kézre adtak egymásnak, magyarázták a moszkvaiak, ki vagyok, mit keresek. Trolibuszon és Metrón utaztam, majd tíz kilométert, s a küldöttség kapujában rázott velem kezet talán a nyolcadik, vagy kilencedik ember ... Éjjel, talán éjfél is elmúlt már. Bandukolok az Arbatsz- kaján és elgondolkodva, jó magyar szokás szerint, köny- nyed mozdulattal elhajítom a cigarettát. Mintha a földből nőtt volna ki, vagy tíz méterre előbukkan egy rendőr és határozottan int. Odamegyek, magyarázni kezd valamit, aztán észreveszi ruhámon a címert. Ö jön zavarba és már hajlana a csikkért, hogy felvegye... Ügy éreztem magam, mintha főbenjáró bűnt követtem volna el.. Egész szovjetunióbeli tartózkodásom első ittas emberével a trolibuszon találkoztam. Jócskán ihatott a vodkából és nagyot szusszantva huppan mellém az ülésre. A következő pillanatban észreveszi, hogy magyar vagyok és rázza a kezem és magyaráz és ölelget... Mire felré- vedek a váratlan ölelgetéstaől, a trolibusz már áll, az ittas tovaris, aki nem tudott csendben és nyugton ülni és zavarni merte a szovjet állam vendégét, már egy rendőr karjaiban pislog, — menthetetlenül ... Három példa ez csak az ezernyi emlékből, a sok-sok felejthetetlen találkozásból, amelyek a maguk igaz, néha talán darabos, de mindenkor mélyen emberi mivoltukban mutatták meg számomra is a szovjet ember életét, lelkivilágát. Nincs szükség idealizálásra és nincs szükség arra sem, hogy az úgynevezett „teljes igazság” kedvéért mesterkélt problémákat találjunk kj a szovjet élet jellemzésére. Aki már járt kinn, mégha rövid időre is, az összbenyomásában, emlékeiben nem tud úgysem szabadulni attól a lenyűgöző hatástól, amelynek csak egy része a hatalmas építkezés, az udvariasság. a mesterkéletlenség. csak egy része a tudomány végtelen szeretete és a művészetek tisztelete. Találkoztam egy munkásféle moszkvaival, aki érdeklődik, hogy tetszik nekem a városa, s közben, hogy véleményem kialakításában még ő is segítsen, rámutatott egy új, vagy 12 emeletes bérházra. Ilyeneket építünk mi ga- lambocskám, meg még különbeket is — mondja nagy büszkén. Még faházban lakik és ott is társbérletben ... A Tretyakov-képtár előtt sorba állnak az emberek, mint nálunk a mozipénztár előtt, ha valami nagyszerű filmet adnak. Egy fiatal ember ott tartott nekem előadást arról, hogy az első ikonok Mária-mosolya, hogy vonul végig mint szinte kötelező kifejező forma a későbbi korok egyházi festészetén ..; Agronómusnak készült! Gyengéd lelkek, tele szívvel, érzékenységgel. Összekerül három közülük, kórus alakul, s ha harmonika van, akkor a három rögtön öt, tíz lesz, s tánc is lesz, vidám és fékezhetetlen, & a dal, bánatos és szívhez szóló. A Lenin stadion VIT záró ünnepélyén — mint később megtudtam vasmunkás volt az illető — egy negyven éves forma ember rugdosta a lábát a jellegzetes orosz tánc ütemére. Csillogott a szeme, s nagyon nagyon jólesett neki, hogy hangulatot csinált magának és a többieknek, akik lelkesen tapsoltak neki... Negyedórával később nagyon határozottan és nagyon elszántan fejtegette a magyar- országi ellenforradalom okait, a nemzetközi erőviszonyokat és a béke erőinek történelmi szerepét. Nem volt szavaiban semmiféle frázis, semmi üres jelszó, csak az igazság: végigharcolta a fasiszta háborút és' öccse segített a magyarországi ellenforradalom leverésében. Józan ésszel, hazája és az igazság erejében bízva, hittel barátai iránt, mérlegelte a helyzetet. Később a büfé előtt láttam, harsogó nevetés közben. Két történelme van az itt élő népeknek. Egy, amely visszanyúlik a történelmi idők kezdetéig, Igor herceg történetéig, a kijevi fejedelemség, az orosz—tatár, az orosz- török, az orosz—francia háború koráig, a cárok koráig... S egy másik: a negyven év története. Az utóbbi megszűrte és megtisztította rengeteg salakjától az elsőt, s a szélvihar sebességével ragadta magával a hatalmas ország minden népét, minden fiát a kommunizmus országútján. Nincs még egy ország, egy nép tán, amely úgy tudja ápolni múltját, s olyan kritikai érzékkel tudja szemlélni az eltelt évszázadokat s nincs még egy, amely oly művészi tökéllyel tudja felhasználni a ma, a holnap építésében, formálásában. S ez nemcsak az építészetre, az építészet díszítő elemeire, általában a művészetekre vonatkozik! Rengeteg tanulni valónk van ettől a néptől. Tanulni és nem másolni, mint tettük volt ezt oly rosszul és általu.» is oly annyira egyet nem értve. Tanulni való van a negyven évből, a negyven év küzdelméből, harcából, tapasztalataiból: im ezt lehet alkotni, ha egy nép akar es tud élni a szabadsággal. Tanulni valónk van a szovjet ember egyszerű, sallangmentes életéből, szerénységéből és elszántságából. Másfél év alatt egy ősmocsár helyén sportvárost felépíteni, a legtökéletesebb technikával, kényelemmel, minden követelményeknek megfelelően, — nos, ehhez elszántság is kell. Mint- ahogy akarat és elszántság nélkül nem épült volna fel a kujbisevi erőmű, nem perdült volna pályájára a három szputnyik ... Mint ahogy akarat és elszántság nélkül döntően, az ő akaratuk és elszántságuk nélkül nem lenne ma béke a világon. Ez a nép nem azért nagy, mert lélekszáma 200 millió, ez az ország nem azért nagy, helyesebben nemcsak azért nagy, mert határai Európa közepétől Ázsia végéig nyúlnak. A szovjet ország nagysága abban az igazságban, s az igazságba vetett rendíthetetlen hitben rejlik, amelyet Lenin hirdetett, amely 40 éven keresztül új, meg új diadalra vitte a népet, amely átformált itt mindent: tájat, embert, még az űrt is. Patetikus? Lehet, de így mégserp túlzás a?t mondani, hogy az igazság országa ez! GYURKÖ GÉZA Megtartották a második kereskedelmi tanácskozást Tegnap a Heves megyei tanács nagy tanácstermében tartották meg a második megyei kereskedelmi tanácskozást. A megnyitó beszédet Szitás Elek, a megyei tanács v. b. elnök- helyettese tartotta, melyet Pálinkás Győző elvtárs, a kereskedelmi osztály vezetőjének beszámolója követett. A kétórás beszámolót vita követte, amelyen felszólaltak a kereskedelmi vállalatok igazgatói, üzemvezetői és dolgozói. A tanácskozáson részt vett és hozzászólt Fenyő Imre elvtárs, a Belkereskedelmi Minisztérium tervosztály vezetője is. A kereskedelem tízéves évfordulójának tiszteletére Fenyő elvtárs a Belkereskedelmi Minisztérium nevében 15 dolgozónak nyújtotta át a „Belkereskedelem kiváló dolgozója” jelvényt és a velejáró pénzjutalmat. A kereskedelmi tanácskozás a délutáni órákban ért véget. A tanácskozás részletesebb ismertetésére következő lapszámunkban visszatérünk. ... hogy világméretű küzdelem indul az alkoholizmus ellen. Genfben, a Nemzetközi Antialkoholista Iroda rendezésében kongresszust tartottak, amelyen húsz ország képviselői vettek részt, s az alkaholizmus elleni küzdelem módozatairól tárgyaltak. — Megtárgyalták azokat a törvényes intézkedéseket, melyeket a különböző országok hoztak az alkoholizmus ellen. A kongresszus két fő tanulsággal szolgál: az egyik az, hogy a szomjukat oltani akaró emberek sokféle jég- behűtött, ízlésesen palackozott üdítő italhoz jussanak, a másik pedig, hogy a krónikus alkoholisták ellen hozzanak törvényes intézkedéseket. Nálunk még csak ott tartanak az illetékes szervek, hogy eldöntsék: Magyarországon is hozzanak-e ilyen kényszerintézkedéseket n megrögzött alkoholistákkal szemben? Hozzanak! K. E. MOZAIK Ahol a műfogsorokat készítik * Király Zoltán, az Egri Fogtechnikai Vállalat technikusa számtalan fogsort készített már el. Munkáját pontosan, lelkiismeretesen végzi, hogy az elkészített fogsorokra ne legyen panasz. az Országos Mezőgazdasági Kiállításról A LXII. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, szocialista mezőgazdaságunk eredményeinek látványos seregszemléje, elismerést vívott ki nemcsak a népi demokratikus országok szakemberei, de a nyugati üzletemberek körében is. Számos tárgyalás kezdődött — már az első napokban — a kiállítás és vásár külkereskedelmi pavilonjában külföldi üzletfelekkel. A Magyar Kereskedelmi Kamarától nyert értesüléseink szerint a szovjet és a bolgár mezőgazdasági bizottság több tagja kereste fel a pavilont, ahol a Technoimpex megbízottjával tárgyaltak mezőgazdasági gépek vásárlásának üpyében. A csehszlovák, a lengyel, a bolgár és az NDK-beli Lovasszövetség szakemberei magyar tenyészlovak vásárlásáról folytattak megbeszéléseket. De élénken érdeklődnek lovaink után olasz és osztrák üzletemberek is. A görög kereskedőket inkább a mezőgazdasági gépek érdekelték tenyészállataink mellett. Ugyancsak a gépek vásárlása felől kérdezősködtek a nyugatnémet, a francia és az angol megbízottak. A külkereskedelmi pavilont sok külföldi diplomata látogatja. Az argentin ügyvivő például az Agrimpex és a Ter- impex vállalatok megbízottjával tárgyalt vásárlásokról. Az angol, a francia és a hollandi kereskedelmi attasé is baráti látogatásit tett a külkereskedelmi pavilonban — ők a kereskedelmi kapcsolatok további kiszélesítésének lehetőségeiről folytattak hosszabb megbeszéléseket. ** Nap mint nap óriási embertömeg várakozik bebocsátásra a vásár-város kapujában. Ez- ideig több mint egymillió ember látogatta meg a kiállítást és vásárt. Hogy milyen nagyszámú látogatottságnak örvend a 14 napos vásár, arról minden szónál többet mond néhány adat. A kereskedelmi szervek és a vendéglátóipar együttes forgalma már jóval meghaladta a 20 millió forintot. Különösen sokan fordulnak meg az éttermek, borkóstolók asztalai mellett, a büfék környékén. A BISTRO-ban, a Mackó Büfében és a reprezentatív étteremben 52 hektó bor, 75 ezer korsó sör fogyott el, sült kolbászból 45 ezer, virsliből 44 ezer és cigánypecsenyéből 17 ezer adagot árultak. A halászlé kedvelők sem panaszkodhatnak, mert a velenÁ verpeléti Dózsa Termelő- szövetkezet minden esztendőben többet és többet szüretel le a zamatos bornak való szőlőkből és új tárolóhelyekre van szüksége. A tagság elhatározta, hogy új borpincét építenek, amelynek építése már a befecei Halászati Tsz medencéjéből naponta 10 mázsa halat emelnek ki és főznek meg estére halászlének, vagy készítenek el rostonsültnqk. A Szövosz-csárda konyhájában is nagy a sürgés-forgás a nap minden órájában. 7 disznóból főznek pörköltet minden nap. Ezenkívül még tucatnyi ételkülönlegességek, ínyencek, magyaros ételek között válogathatnak a megéhezett vendégek. A Tejipari Igazgatóság pavilonja a gyermekek paradicsoma. Eddig mintegy 40 ezer — automatával töltött — papírpoharas tejet osztottak ki iskolások és kisgyerekek között. Egy-egy hétköznapon is 600 liter tejet.juttatnak'ingyen a szomjas gyermekeknek. 14 napja áll munkában az élelmiszer pavilonban felállított cigarettatöltő automata. Ez az egyetlen gép látja el cigarettával a vásár-várost. A gép eddig már több mint négymillió cigarettát gyártott. (P. D.) jezéshez közeledik. Az új bor már az új pincébe kerül. Szintén Verpeléten, a szőlőtermelő szakcsoport is borpincét épít. A pince befogadó- képessége 600 hektó. Ennek a pincének az építését is rövidesen befejezik. Borpincét építő szövetkezetek cÁ. (Jjölgii-zókiLcik aixit ... NEMRÉG ÍRTUNK ARRÖL, hogy nincsenek kis ügyek, csak emberi gondok. Az emberi munkát, az emberi nyugodtságot ma már leginkább apró, csak egy embernek ártó kellemetlenségek zavarják, amit hivatalos, vállalati szervek követnek el, túlnyomórészt félreértésből, nemtörődömségből, száraz paragrafusokhoz való ragaszkodásból, s olykor-olykor személyi ellentétekből, vagy a rendeletek nem ismeréséből. „Túlkapásnak” hívjuk ezt összefoglalóan, amely egyes dolgozókat sért, akiknek bizony hetekig, hónapokig, de ha nem orvosolják, akkor évekig tartó bosszúságot, sérelmeket okozhat, keseríthet el szíveket, szavakat és gyengíti az önbiztonságot. Éppen ezért népi államunk fokozott harcot vív ellene. Szerveket hívott életre, melyeknek kötelességük a hozzájuk fordult panaszosokat meghallgatni, ügyüket kivizsgálni és az ügyben igazságot tenni. Ide sorolhatjuk az Egyeztető Bizottságokat, amelyek hetenként csak így megyénkben meghatározó- lag is, „nagyon sok” panasz kivizsgálását hajtják végre, ügyeket zárnak le, s hoznak igazságos döntéseket. Persze, előfordul olyan bonyolult ügy is, amelyet egyszerű kivizsgálással nem lehet reálisan tisztázni, a panaszos nincs megelégedve a döntéssel, s ezért felsőbb szervekhez: járási és végül a Területi Egyeztető Bizottsághoz fordul orvoslás végett. A felsőbb szervek — és ez igen jó érzést, biztonságot vált ki minden emberből — tárgyilagosan, erélyesen hozzák meg a döntést és e döntéseket világosan meg is okolják. APRÓ ÉS TÉNYLEG kis ügy volt a Molnár Lászlónéé, aki a gyöngyösi Városgondozási Vállalatnál van jelenleg is alkalmazásban. A múlt hónapban az akkori vezetők rendelet nem ismeréséből okoztak neki igazságtalanságot. Vidékre akarták helyezni a jelenlegi fizetése mellett, nehezebb beosztásba. Amikor ő azzal védekezett, hogy ezt nem tudja vállalni — mivel gyermeket vár —, fölényesen odavágták neki, hogy akkor mehet a vállalattól. A Heves megyei Területi Egyeztető Bizottság kivizsgálta az ügyet és 1958. augusztus 19-én kötelezte a vállalatot, hogy az eredeti munkahelyén és beosztásában hagyja a dolgozó nőt. Ez egy példa a sok közül, amikor a dolgozó jobban U— Lapozgatás a TEB merte a rendeleteket, mint a vállalat vezetői, de nézzünk meg egy másik esetet is. A Területi Egyeztető Bizottságon az 1958. augusztus 19-én felvett jegyzőkönyv azt igazolja, hogy az egri Vegyesipari Vállalatnál hanyagság miatt a vállalat 12 dolgozóját sértették meg. Itt az történt, hogy a főkönyvelő figyelmetlenségével 50 fillértől egy forintig terjedő összegben megcsonkította a dolgozók munkabérét. Ez a bércsonkítás — a vizsgálat után kiderült — indokolatlan volt, és ezért az Egyeztető Bizottság kötelezte a vállalatot, hogy a különbséget fizessék ki a dolgozóknak, és a jövőben az eredeti órabérben számolják el a munkások keresetét. VAGY EGY MÁSIK ESET. 1953. szeptember 1-én tárgyalta például az Egyeztető Bizottság Herceg Alajos ügyét, aki a csányi földművesszövetkezetnél dolgozik, ügyvezetői alkalmazásban. A szövetkezet — amint a vizsgálat kiderítette — jogtalanul akarta megbírságolni őt, mert egy százliteres hordó sör majd mind elfolyt. Mint a szakemberek is bizonyították, a hordó felbontatlan jegyzőkönyvében — állapotban volt, így ő mitsem tehet arról, hogy a rossz hordódugaszolás miatt a sör elfolyt ... És egy újabb „cseppfolyósügy”: Ugyancsak szeptember 1-én helyezte vissza az Egyeztető Bizottság Klárik Margitot is eredeti munkahelyére, ahonnét, mint kiderült: személyi ellentét miatt bocsátották el. Klárik Margit nyolc éve a gyöngyösi Szeszipari Vállalatnál dolgozik. Munkájából kifolyólag többször beteg volt, és ez a betegség az elmúlt időkben még többször jelentkezett. Amikor legutóbb újból munkába állt, két hetet dolgozott csak, amikor kézhez kapta felmondását A felmondás, állítólag, a vállalat főkönyvelőjének a „nyomására” történt, aki személyes ellentétben állt Klárik Margittal. Ez a döntés is bizonyítja, hogy népi demokráciánkban nem lehet csip- csup véleményre, személyi bosszúból dolgozókat állásukból elbocsátani, főleg akkor nem, amikor az a dolgozó egészségét is kész feláldozni a munka sikeréért. S RÖGTÖN EGY ŰJABB ESET. 1958. szeptember 15-én hozott egy emberséges döntést a Heves megyei Területi Egyeztető Bizottság Preisendorf Ri- chardné esetében, aki az egri Dohánygyárban dolgozik több mint 30 éve. Az ő panasza az volt, hogy azt sérelmezte, amiért az Egri Dohánygyár vezetősége — jogszabály hiányában — hosszabb betegségéből való kigyógyulása után, megszakítottnak vették a munkában eltöltött éveinek számát. ' De mi is történt lényegében? Preisendorfné 1956-ig egyfolytában, megszakítás nélkül dolgozott a gyárban, amikor rajta is erőt vett a betegség. Idegösszeroppanást kapott, amiért rövid ideig rokkantsági nyugdíjat élvezett. Újbóli munkába való állásakor a vállalat vezetősége úgy döntött, mire ők erre külön rendeletet nem ismernek, megszakítottnak kell venni Preisendorfné munkaviszonyát. A.TEB ezt a helytelen döntést megsémmisítette, s úgy döntött — helyesen —, hogy Preisendorfné első munkábaS lehetne még sorolni tovább, sajnosán és örömmel is. Azért sajnosán, mert még mindig vannak — elég jócskán vannak még kis ügyek — ezekhez hasonló esetek, s azért örömmel, mert erre hivatott szerveink a panaszokban rö- videbb-hosszabb idő eltelte után becsületesen, az igazságnak megfelelően hoznak elfogadható döntéseket. S ezek a döntések között gyakran, többször akad olyan is. amikor a vállalatnak van igaza, s nem pedig a dolgozónak. Mert van ilyen is szép számmal. E2 a tapasztalatok szerint leginkább a földművesszövetkezeteknél fordul elő. amikor a panaszos dolgozók tényleg hibát vétenek: kisebb-nagyobb ösz- szegeket tulajdonítanak el. de nem akarják elismerni. Megfelelő eréllyel kell az ilyenekkel azonban eliárni. de ilyen esetben sem szabad felületes- kedni. EZ A KIS ÍRÁS nem ölelheti fel az elmúlt másfél hónap összes elintézett ügyeit, de azt elmondhatjuk — a fent- említett példák bizonyságul szolgálnak —. hogy nap mint nap több és több „kis ügy” végére tesznek erélyesen pontot szerveink, mindnyájunk megelégedésére és a dolgozók igazállásának az időpontjától kell sásának a bizonyítására... számítani szolgálati éveit... FAZEKAS ISTVÁN
