Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-24 / 207. szám

4 NEPOJSÄG 19,'S. September 24., szerda Erdőtelki mozaik ... Ha az a kívánalom, hogy a termelőszövetkezetek legyenek a mezőgazdasági munkák zászlóvivői, akkor az erdőtelki Üj Élet Tsz ezen a téren is teljesíti feladatát. Azt lehet mondani, hogy a községben a termelőszövetkezetek után iga­zodnak az egyéniek. Ezen az őszön is a termelő- szövetkezetekben kezdődött meg legkorábban a mezőgaz­dasági munka. Már elvetették 15 holdon az őszi árpát és öt holdon a rozsot. 40 holdat meg­trágyáztak és 70 holdon befe­jezték az őszi mélyszántást. Egyébként száz holdon felüli a felszántott terület. Az a ter­vük a tsz-tagoknak, hogy az őszi búza vetésénél is megelő­zik az egyénieket. ★ Nem kell már felni a Cson­ka-töltési dűlőben járó dolgo­zó parasztoknak, hogy a „Bcn- esik-híd” foghíjas padlója el­töri a ló lábát, vagy leszakad az egész tákolmány a trágyá­val telt kocsi alatt: elkészült az új vasbeton híd. Községfejlesztési alapból építtette a községi tanács az időt álló betonúidat. 12 000 fo­rintba került a munka és nem­régen tartották meg a hidava- tási ünnepséget. ★ Sokat mérgelődtek az erdő­telki dogozó paraszok a szer­ződött növények átvételekor, mert naphosszat állták a sort, a mázsa miatt. Az volt a helyzet, hogy kis teljesítményű mázsán kellett mérlegelni az átvételre be­adott zöldségféléket, és ez rettentő sok időt vett igénybe. Volt ugyan hídmérleg, de használhatatlan állapotban és ez annyi, mintha nem is lett volna. Az a kérésük az erdő­telki dogozó parasztoknak, hogy már most gondoskodja­nak a hídmérleg kijavításáról, mert ameddig az nem lesz kész, nem szívesen szerződnek zöldségfélék termelésére, ★ „Nagyon bevált nálunk a marhahizlalás” — számol be az állattenyésztési eredmé­nyekről a községben Új Elet Tsz elr/iöke. Az elmúlt gazda­sági évben 35 sőrét hizlal­tunk meg és nem kevesebb, mint 221 000 forintot kaptunk értük. De jövőre még többet szeretnénk „zsebrevágni”. Ahogy mondja a tsz elnö­ke, a következő évben félszáz sörét fognak hízásra. Már megkezdődött a kiselejtezett állatok felvásárlása. Igen jól hasznosítja a tsz a közeli szeszgyártól kapott gyártási mellékterméket a szarvas- marhák takarmányozására fordítják, ez gyorsítja és kifi- zetőbbé teszi a hizlalást. ★ Vaskos adókönyvek arról tanúskodnak Erdőtelken, hogy a községet nemcsak szorgal­mas, hanem kötelességtudó nép lakja. Olyan emberek, akik nem szeretnek hátralék­ban lenni az adóval, példásan eleget tesznek kötelezettsége­iknek. A szeptember végével záró­dó harmadik negyedéves adó­tervét a község már szeptember 12-én 110 százalékra teljesí­tette, ami adót most fizetnek be, azt már a negyedik ne­gyedévre könyvelik el. Példát vehetne róluk megyénk egyné­hány községe! ★ Az őszi Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár híre nagy érdeklődésre talált Erdőtel­ken is. A megnyitóra és azó­ta is a kiállítás eseményeire többen utaztak a fővárosba, hogy megláthassák: mennyit haladt a magyar mezőgazda­ság előre. 'A napokban a községbeli fiatalok is elhatározták, hogy megtekintik a kiállítást. A KISZ megszervezte a látoga­tócsoportot és 30 fiatal uta­zott fel a budapesti kiállítás­ra. Az Ű j Élet Termelőszö­vetkezet tagjai szintén közö­sen akarnak felutazni Buda­pestre a Mezőgazdasági Ki­állításra. (Tóth) A házasság nem mindig fenékig tejfel A házaséletnek megvannak a maga örömei és bánatai, egyes szakértők szériát azon­ban. főleg bánatai és erre vo­natkozóan néhány példát hoz­nak fel. Texasban S0 napi börtön bün­tetésre ítélték D. F. Gillian ot­tani lakost, mert be akarta gyömöszölni feleségét és kis­lányát egy villany ruhaszárító készülékbe. Tampában (Florida) egy csi­nos, 32 éves fiatalasszony be- vallotta a törvényszék előtt, hogy dühében egy bottal halá­los ütést mért férjére, miután felvette legszebb hálóingét és „férje mégsem törő-lőtt vele’'. August Moritz (Ausztrália) lakos felgyújtotta a házát, mert azt remélte, hogy valami olyasmit cselekszik, amiről az újságok is imák, s felesége gyújtotta a lakást, amikor fér­je aludt. John Brown, szabadságon levő amerikai katona vendé­gül látta Los Angeles-i ottho­nában egyik katona barátját. Beszélgetésüket erősen zavarta a szoba túlsó feléről hangzó hosezas kopogtatás. A kopogta­tó szerencsétlenségére a ven­dég megértette a kopogtatások értelmét: a szomszéd morse- jelekkel adott randevút Brown feleségének. André Achaintre, párizsi la­kos a közelmúltban állapotos feleségét egy folyóba ölte, mert házasságkötésük idején nem vallotta be igazi korát. Achaintre azzal védekezett a bíróság előtt, hogy „az asz- szony tíz évvel idősebb volt. mint ő.” visszatér hozzá. Egy Mary Wilson nevű nor- folki fiatal lányt az utcán megtámadott egy idegen férfi, késsel belevágott a bal karjá­ba, megharapta bal kezének egyik ujját, majd jobban meg­nézte, és bocsánatkéröen így szólt: „Bocsánat asszonyom, össze­tévesztettem a feleségemmel.’’ Maryvonne Daniel versail- lesi (Franciaország) asszony 27 évi házasság után sokat kez­dett panaszkodni férjének ar­ról, hogy „más korombeli nők szabadabbak, mint én: özve­gyek. vagy elváltak.” Az asz- azonvt nyolc évi börtönre ítél­ték, mert úgy akarta elérni az özvegyi állapotot, hogy fel­La Verta Lucille Stockton, kaliforniai asszony 8 évi há­zasság után megtudta, hogy házasságkötésük nem érvé­nyes. Mikor erről értesült, 25 0Ö0 dollár megfizetéséért perelte „férjét”, miután, mint mondotta, titkárnői, könyvelői és háztartási alkalmazotti te­endőket töltött be mellette. műsora: Egerben este fél 8 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Jókai-bérlet) 1958. szeptember 24, szerda: 1952. A Komán Népköztánsaság Nagy Nemzetgyűlése egyhangúlag megszavazta az új alkotmányt. 1948. Hétmillió munkás politikai és gazdasági tömegsztrájkja Fran­ciaországban. 1858-ban született C. Pulfrich né­met fizikus, az optika egyik út­törője. O Névnap V Ne feledjük, csütörtökön: KLEOFAS — TÖBB HELYEN fordí­tanak szőlő alá ezekben a na­pokban a megye területén, így Ecséden az egyénileg dol­gozó parasztok 10 holdat for- dittattak a gépállomás Sz-80- as traktorával. — HÉTFŐN az Északma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat kommunistái taggyű­lést tartottak, melyen a leg­fontosabb kül- és belpolitikát kérdéseket beszélték meg. Az előadó: Székely Endre MSZ­MP alapszervezeti titkár volt. — MINDÖSSZE NÉHÁNY NAP és újra üzemel a hat­vani Cukorgyár. Értesülé­seink szerint e hó 25-én kez­dik el a cukorgyártást. — A KERESKEDELMI, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete októ­ber 1-én, szerdán délelőtt 10 órakor megbeszélést tart, ahol az üzletek nyitvatartási ide­jét tárgyalják. — A SZÁNTÓTERÜLET 30 SZÁZALÉKÁT vetik be kenyérgabonával ősszel és tavasszal a hatvani járásban. Ez lényegesen. több, mint az elmúlt esztendőben. — KÉT HELYEN, Hevesen és Füzesabonyban tartott ki­bővített elnökségi ülést a Ha­zafias Népfront-bizottság. Az ülésen a bel- és a külpolitikai eseményeket, valamint a gaz­dasági kérdéseket vitatták meg. — TÖBB MINT 5 millió forintot fordítanak közműve­sítésre a hatvaniak az 1959. évben. Üzemi dolgozók a kultúráért A szakszervezeti kultúrott­hon központi színjátszó cso­portjának egyik része meg­kezdte Gárdonyi Egri csilla- gok-jának próbáit Farkas And­rás rendezésében. A darab több mint 30 fiatal üzemi dol­gozót foglalkoztat, akik szor­galmasan tanulják a rájuk bí­zott szerepeket. A színjátszó csoport másik része szeptember 1-ével meg­kezdte Valentin Katajev: Bo­lond gomba c. háromfelvoná- sos zenés vígjátékáriak próbáit. A darabot Fekete Alajos ren­dezi. A vígjáték zenei részének anyagét a kultúrotthon szalon­zenekara szintén szorgalmasan tanulja. Az eszlrád-részleg rö­vid, egyfelvonásos bohózatok­kal és villám-jelenetekkel ké­szül. A központi színjátszó cso­portunk Egerben több mint 50 üzemi dolgozót foglalkoztat, akik esténként, a napi munka után szorgalmasan jönnek ta­nulni a szakszervezet székhá­zéba. RUDLOF KÁROLY rv Néphadsereg napja Kápolnán Szeptember 28-án délelőtt 10 órakor rendezi meg Ká­polnán az 1848-as emlékmű­nél a verpeléti honvéd alaku­lat a néphadsereg napját. Az ünnepségre díszszázad érkezik Kápolnára, mely díszlövést ad majd le. Az ünnepség kele­tében megemlékeznek az 1848- as hősökről, valamint a nép­hadsereg napjáról. Az ünnep­ségen az általános iskola ta­nulói szavalatokkal vesznek részt. Meghívást kaptak a kör­nyékbeli községek, valamint a káli gimnázium. A meghívott községek, a helyi párt- és KISZ-szervezet és a honvéd­ség megkoszorúzza az emlék­művet, majd utána a honvéd­ség sportbemutatót tart. Délután kerül sor a KISZ- saervezet által megrendezett szüreti mulatságra, este pedig vidám szüreti bállal folyta­tódik a műsor. A bálon tom­bola sorsolás lesz. Este a föld­művesszövetkezet az I. sz. ,ált. iskolában disznótoros vacsorát rendez. Pólyák Pál, Kápolna Tízéves évfordulófái ünnepli a szocialista kereskedelem A szocialista kereskedelem I 10 éves évfordulója alkalmá­ból a megyei tanács vb. keres­kedelmi osztálya szeptember 25-én, reggel 9 órakor rendezi meg a II. megyei kereskedelmi tanácskozást a megyei tanács nagy tanácstermében. A tanácskozást Szitás Elek elvtárs, a vb. elnökhelyettese nyitja meg. A beszámolót Pá­linkás Győző, a kereskedelmi osztály vezetője tartja. Részt vesznek a tanácskozáson a me­gye kereskedelmi vezetői, va­lamint a legjobb kereskedelmi dolgozók. Népfürdő épül Atkáron Nagy örömmel fogadták At­kár község lakosai, mikor megtudták, hogy a jövő év fo­lyamán egy új népfürdő épí­tését kezdik meg a volt Fáy­kastély parkjában. A községi tanács községfejlesztési alán­ból a népfürdő építésére 40 ezer forintot biztosít, melyhez a lakosok jelentős társadalmi munkát ajánlottak fel. EGRI VÖRÖS CSILLAG Spanyol kertész (Szélesvásznú) EGRI BRÖDY Az országúton GYÖNGYÖSI SZABADSÁG ötlábú birka GYÖNGYÖSI PUSKIN Moulin Rouge HATVANI VÖRÖS CSILLAG Bum, a katona HATVANI KOSSUTH Koldusaiéit FÜZESABONY Az éjszaka szépei • pétf.rvasara Marty HEVES Zűrzavar a cirkuszban EGRI BÉKE Két anya VÁRSZEGI GYÖRGY: Van visszaút III. — Sséthasítlak, te! Ebben a pillanatban világos­ság közeledett a fejtés felé. Szétugrottak és feszülten vár­ták, hogy mi lesz. Puhos jött, kövér arcán már messziről fénylett a zsíros mosoly. — itt Vannak — nyújtotta te­nyerét feléjük, ahogy odaért. — Négy madárkát fogtam, he- he-he! Benedek elkapta a kezéből a papírokat. Baligák voltak, négy baliga, rajtuk a hatos csapat száma. — Elég lesz mára ennyi... — szuszogta elégedetten Puhos, a homlokát törölgetve —, úgy csináltam, ahogy szoktuk: a légvágaton keresztül lopóztam a siklóba. No, persze, eloltot­tam a lámpát, mikor közelük­be értem... Képzeljétek, azok a maflák a sikló alatt őrzik a csilléket. Ketten is vannak odalent. Hát veletek mi van? — kérdezte egyszerre megvál­tozott hangon. GODOBÓL REKEDTEN tört ki a szó: — Megőrült ez itt, ni — mu­tatott Benedek felé —, össze- paktál Ozsvártékkal. Telebe­szélték a fejét, tisztára eszet­len. — Fogd be a szád! — csat­tant Benedek hangja. — Meg­mondtam, hogy elég legyen a disznóságból. Puhos közelebb jött és kér­lelni kezdte. — Ne marhulj, te! Hiszen minden úgy megy, ahogy akar­juk. Benedek verejtékezett, melle zihált. Akkorát ütött öklével a csille oldalára, hogy azok hát­rahőköltek. — Gazemberek vagytok! El­loptátok a pénzem! Az asszony beteg .:. Ha nem hallgatok rá­tok ..: A gyereknek nincs egy jó ruhája odahaza! — hadarta izgatottan. Sósnak összeszűkült a szeme, ahogy a csillének támaszkod­va, feléje köpte a szót. — Aha. Értelek, barátocs- kám. Ügy látszik, igaza van Godónak. Hát menj, aztán nyalj nekik. Vidd vissza nekik a baligákat és mondd meg: itt vagyok, én lopkodtam a csilléi­teket. Eredj, oszt csukasd le magad 1 Benedek hirtelen lekapta a kopniról a lámpáját és futás­nak eredt. — Hát vissza is viszem! Tudjátok meg, hogy visszavi­szem — kiáltotta vissza a le­mezről. — Állj meg, nyomorult. Üs­sük le — ordította Godó. De Benedek elrohant, s azok sápadtan meredtek egymásra a félhomályban. ★ MÁR AKKOR NAPOK éta nem tudott aludni Benedek. Éjszakánként álmatlanul hány­kolódott az ágyban, hallgatta az asszonynak a konyhából be­hallatszó egyhangú köhécselé- sét. Mióta a csillelopásra vete­medtek, nem volt egy nyugodt pillanata. Elfásult, eldurvult, bensejében mozgolódni kezdett egy alaktalan valami, ami le­het, hogy a félelemtől, lehet, hogy a megbánásból fakadt, de lehet az is, hogy a kettő keve­réke volt. Ivott, annyit ivott, amennyi csak beléje fért, mégsem hasz­nált. Éjszakánként, ha lefe­küdt, újra kezdődött minden: a nyugtalan gondolatok a csil­lékről, az asszony köhécselése. S most egyszerre beléjedöb­bent, hogy mit kell tennie. — Vissza, mindent vissza, amit csak lehet! Homlokát ki­verte a verejték, szíve a tor­kában dobogott, míg végigsza­ladt a siklóhoz vezető légvá­gatban. Csak sikerülne! Csak ne találná ott senki! Itt van már a sikló, hallani a csűzda csattogását. Eloltotta a lám­pát és óvatosan haladt előre. A légvágat végén kikémlelt a siklóba. Fent a legfelső osztón égett csak a lámpa, ahol a csúzda zörgött. Itt csend és sötétség volt, a sín teli olda­lán békésen álltak Ozsvárték szénnel megrakott csilléi. Be­nedek tudta, hogy itt az alka­lom. Körülnézett és kabátjától takarva, felvillantotta az ön­gyújtó lángját. Belekotort a legelső csillébe, s a világosság felé húzta a baligát. Az volt az, a 3-as volt rajta, az ő csa­patuk száma. A gazember Pu­hos ... Lázasan nyúlt a zsebébe és előrántotta Ozsvárték baligáit. Gyorsan, gyorsan, hogy itt ne találják. Letépte a drótról a papírt, s már ki akarta cserél­ni az Ozsvártékkal, amikor .;; ★ HIRTELEN VAKÍTÓ vilá­gosság támadt körülötte, négy­öt lámpa lobogott fel, lábdo­bogás, aztán záporoztak rá az ütések. — Megvagy, nyomorult csil­letolvaj ! Dadogni próbált, de szóhoz nem juthatott. Kezéből kitép­ték az áruló baligákat, s ő egy­szerre megértette, hogy már késő minden. Fásultan tűrte, hogy kivigyék a lejtőaknán és belökdössék egy szobába. ★ Jéghideg szelek fújdogáltak a hegyek felől, már csak né­hány nap hiányzott karácsony­hoz, amikor Benedek kiszaba­dult A börtönben töltött idő megtörte egy kicsit: hangjából eltűnt a kötekedő hetykeség, s mozdulataiban nyoma sem volt már az erőszakosságnak. Sokat gondolkozott bűntettének letöl­tése közben azon, hogy mihez fog majd, ha kiszabadul, hová viszi a családot? Tudta, hogy Godóék háromszor annyit kap­tak, mint ő, s ez némileg szé­píti helyzetét, mégis félt attól a pillanattól, amikor kiszaba­dul, és az emberek felé kell kerülnie. S a pillanat egyszer­re elérkezett, s ő elfogódottan szállt ki a vonat egyik kocsi­jából. Szándékosan este érke­zett, hogy ne lássák, mégis úgy érezte, hogy mindenki őt bá­mulja, ahogy sapkáját a sze­mébe hűzva, gyors léptekkel igyekezett lakása felé. A kony­haablak alatt szívdobogva állt meg. Benn világos volt. Vajon hogyan fogadja az asszony? Egy perc sem telt el, ott állt a lámpafényben az asszony, nevetve, sírva simogatta boros­tás arcát. Akkor este sokáig égett a villany Benedekéknél. Az asszony elmondta, hogy mi­lyen jó helye van a lámpatöl­tőben, s ha Péter nem hara­gudna meg ... bizony, ó egy kis pénzt össze is gyűjtögetett a szobabútorra. BENEDEK EKKOR restel­kedve nyúlt a belső zsebébe és kis újságpapír csomagba ta­karva elővette a pénzt, amit onnan kapott a munkájáért. Nem sok... de hiszen, ní- csak! Pontosan annyi, ameny- nyi, az asszony pénzéből hi­ányzik, még csak egy forint­tal sem kevesebb. ★ Nehezek voltak az első na­pok. Benedek ki se mozdult a lakásból, naphosszat otthon lődörgött, félt az emberek elé kerülni. A jövendő, az új élet, amit első este olyan biz­tatónak látott, most nagyon reménytelennek tűnt előtte, hogyan kezdje el, kihez for­duljon? Hiszen nincs egy jó­barátja, a bányászok között is mindenkivel összetűzésbe került. Hogyan magyarázza meg nekik, hogy most már másképpen van minden? Karácsony estéjén is szere­tett volna néhány percre el­menni a kaszinóba, inni egy pohár bort, vidáman koccin­tani, kellemes ünnepeket kí­vánni valakinek, aki nem néz rá görbe szemmel. Hallgata­gon gyújtotta meg a gyere­kekkel a fenyőfa gyertyáit, s csendes örömmel nézte a kis ember viháncoló boldogságát. Egyszerre kopogtak az aj­tón, s vígan topogva, lábáról a havat verve, Ozsvárt lépett a konyhába. Benedek elfogó­dottan kínálta hellyel az öre­get, aki azonban cseppet sem volt elfogódott. Jóízűket ne­vetett, a gyereket ölbekapta, s a vége az lett, hogy egy félóra múlva összeszedelőz- ködtek Benedekék és átmen­tek az öreghez egy kis vidám ünneplésre. JÓ BORA VOLT Ozsvárt- nak, hamar belemelegedtek a beszélgetésbe. Az öreg sem­mit se kérdezett, hagyta Be­nedeket kedve szerint mesél­ni, csak néha csóválta meg a fejét, vagy mosolyodott el. Mikor aztán éjfél felé a "en- dégek készülődni kezdtek, az öreg valami cédulát ejtett ki az ünneplője zsebéből, s hogy Benedek felvette neki, egy­szerre csak eszébe jutott va­lami. — Te Péter, ejnye no, de jó, hogy a kezembe került ez a cédula. Már máma annyit kerestem, pedig ünnep után be kell adni a főaknásznak : a csapatot írtam össze a jövő hónapra. De hol is a szem­üvegem? — kezdett el koto­rászni a zsebében, — no, de keresse a fene, olvasd csak fel nekem, fiam, a te szemed még ablak nélkül is lát. Benedek kisimította a pa­pírt, amelyre az öreg nagy ormótlan betűivel a brigád ja­nuári telepítése volt írva. öl- vasta a neveket: — Ozsvárt János ... Ko­vács faragó Illés ... Tóth Ta­más ... — s akkor hirtelen megakadt egy néven. Jól lát? De az, az ott az ő neve, hi­szen nincs másik Benedek Péter. — János bácsi... — kezdte, de nem jutott tovább. Szeme előtt összefutottak a betűk, a szoba, az emberek: minden. — Hanem azt kikötöm, — jegyezte meg az öreg Ozsvárt huncutkásan csillogó szem­nél, — hogy a csapat báligáit te fogod írni egytől-egyig! hogy mindig eszedbe legyen: legjobb az egyenes út... ODAKINN CSENDESEN, puhán hullani kezdett a hó..! (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents