Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-16 / 175. szám

4 SEHÜJ8ÄG 1958. augusztusi 16. szombat Hevesy Sándor: A régi egri városfal Hogy mi az igazság Evlia Cselebi egykori leírásában, — mennyi abban a keleti fantázia által létrehozott túl­zás —, ma már nehezen ál­lapítható meg. Mindenesetre elfogadhatjuk, hogy valóban öt kapu létezett a XVIII, században (a későbbi un. Cif­ra-kapu még nem volt meg ekkor), és az öt kapu közül három: az Ilidse, a Hatvani- és a Kaimét kapuk voltak olyanok, amelyeken át kocsi­val is lehetett közlekedni, — a másik két kapu csak gya­logosok átjárására szolgált. AZ 1687, ÉVI felszabadító ostrom — amely egyébként inkább kiéheztetés volt — nem sok kárt tehetett a vá­rosfalban sem, mint ahogy a vár is szinte sérthetetlenül került a keresztény csapatok kezébe. Biztosan állíthatjuk, hogy a városfal a XVIII. század első felében még tel­jes egészében fennállott. Vál­tozást ekkor csupán az je­lentette, hogy a falban egyre több új kaput és átjárást nyitottak, ami érthető is, mert ebben az időben roha­mosan kiépülő külvárosok: a „hóstyák” és a fallal körül­vett belváros között most már indokolttá vált a zavar­talan közlekedés. így került a sor a mai Tárkányi Béla utca végén egy kiskapu nyi­tására (ne felejtsük el, hogy a jelenlegi Egészségház utcát csak a XIX. század folya­mán létesítették!) majd ugyanilyen kiskapu keletke­zett a Foglár utca, a Bródy Sándor utca végén, a Cifra­kapu térnél, végül az Eger­vár állomás környékén. A nevek is megváltoztak: így a XVIII, század folyamán az egykori' Ilidse-kaput már Makiári kapunak, a volt Martaloc kaput Sertekapu- nak, Kiskapunak (innen a régi „Kiskapu-völgy" elneve­zés), „Kars Thor*’-nak, a Kai­mét kaput a közelben letele­pedett szerbekből és az ott álló most már görögkeleti temp­lomról Rác-kapunak hívták. Az újonnan nyitott Cifraka­pu egyes helyeken, mint Ne­met kapu: „Porta Germaini- ca" szerepel. KÉT RÉGI VÁROSKAPU­RÓL kívánunk kicsit részle­tesebben megemlékezni, — ezek a Hatvani-kapu és a Cifra-kapu. A Hatvani-kapu —• amint már az előzőekben jeleztük — ott állott, ahol az ország fővárosából: Budáról befutó nagyjelentőségű hadiút elérte a fallal kerített várost. Ennek megfelelően ez volt a legfon­tosabb, legjobban megerősí­tett és fenntartott városka­punak. Még az 1687. évi, ki­ll. éheztető-ostrom alkalmával itt sebesült meg az ostromzáró keresztény csapatok egyik hős magyar parancsnoka: Ko- háry István, akinek a jobb karját lőtték keresztül. Mint érdekességet említjük meg. hogy miután rosszul kezelt sebe miatt karján megbénult, később — amikor Koháry or­szágbíró lett — külön tör­vényt hoztak, hogy a névalá­írását feltüntető ezüst bé­lyegzővel nyomhatta nevét a hivatalos iratok alá. Jelentőségének megfelelően ezt a kapunkat különös gond­dal tartották fenn. így hite­les adataink vannak arról, hogy még 1758-ban is, Bar- kóczy püspök idejében telje­sen megújították. Ismerjük az átépített kapu latin nyel­vű emléktáblájának részletes szövegét (Grové idézett mun­kája, 243 oldal) —, és tudjuk, hogy az építési munkákat „Johann Georg Bichler Mau­rer Meister“ végezte. A ka­pun állott, hat és fél láb ma­gas kőszobrok készítője pedig Michel Singer egri szobrász volt. Faragott címerek is éke­sítették az építményt, mert ezekért Johann Schmidtt „bilthauer in Erlau” vett fel bizonyos összeget A KAPU 1815-ÖS állapotá­ról Déryné emlékezik meg naplójában. Ezeket írja: „Be­ereszkedtünk a sötét kapu alá. .. hogy rengett bele a kapu tetején levő sötét épü­let, mely fekete volt, mintha valami égés füstje marado- zott volna rajta a régmúlt időkből. Vastag rostélyú két üregéből homályosan és bú­san pislogott alá néhány tö­redezett üvegdarab.. (Folytatjuk.) EGRI VÖRÖS CSILLAG Betörő az albérlőm EGRI BRÓDY Oké Néró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Királyasszony lovagja GYÖNGYÖSI PUSKIN Az első örömök HATVANI VÖRÖS CSILLAG Legenda a szerelemről HATVANI KOSSUTH Az első örömök FÜZESABONY Rómeó és Júlia (angol) PETER VAS ARA Csendes otthon EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Till Ulenspiegel HEVES 420-as urak (n. rész) 1958. augusztus 16, szombat: 1743-ban született A. L. Lavoisier francia kémikus és fizikus. V Névnap O Ne feledjük, vasárnap: JÁCINT liinsl — BÉLAPÁTFALVI Ce­ment- és Mészmű KISZ fia­taljai a hírek szerint az első félévben összesen 16 500 fo­rintot takarítottak meg.- ŰJ TSZ ALAKULT Kis­körén Űj Élet néven. A terme­lőszövetkezetbe 38 család lé­pett be és 205 kh földön gaz­dálkodik. — AZ EGRI JÁRÁS KISZ fiataljainak a mezőgazdaság­ban, az első félévben 52 912 forintot sikerült megtakarí- taniok. — ECSÉDEN a villanyháló­zat bővítése alkalmából a község lakosai 104 000 forint értékű társadalmi munkát biz­tosítottak a munkához. — 1958. ELSŐ HAT hó­napjában Gyöngyös város kiszesei összesen 178 504 fo­rintot takarítottak meg. Uj ember — nagy feladatok AMIKOR FELKERESTEM Misóczky Lajost, éppen „sza- badságos” volt. Más ember si­mán, egyszerűen szabadságon szokott lenni, ő azonban „sza­badságon volt”, mert az alatt is naponta bejárt a hivatalba. Nem mintha ideiglenesen más nem tudta volna elvégezni munkáját, dehát ami biztos, az biztos — mondta. Hogy mi a munkaköre? Mi­sóczky Lajos Gyöngyös város népművelési felügyelője. Üj beosztás ez, még egy éve sincs, hogy létrehozták a volt nép­művelési osztály helyett és a népművelési felügyelő is még új ember, hiszen tavaly vég­zett az Egri Pedagógiai Fő­iskolán. A fiatal magyar— történelem szakos tanár csök­kentett óraszámmal tanít az egyik gyöngyösi iskolában és mint félfüggetlenített intézi a város kulturális ügyeit. Munkája — mint elmondta — igen széleskörű. Első és legfontosabb feladata a város kultúrcsoportjainak ellenőrzé­se, segítése. Gyöngyöst nyu- gadtan nevezhetjük a kultúr- csoportok városának, hiszen tizenegy jól működő kultúr- csoportja van. Elképzelhető, mennyi feladatot ad ez a nép­művelési felügyelőnek. Szinte naponta jár ki próbákra, meg­nézi a készülő műsort, kija­vítja a hibákat, segít, taná­csot ad, intézkedik. Hogy a gazdaköriek nem akarnak va­lami „felemelő“^ paraszttárgyú színdarabot bemutatni, vagy a váltógyáriak voltak egyedül, akik a Rogozin üggyel szocia­lista tárgyú darabot mutattak be — az éppen úgy az ő ügye, mint a kultúrcsoportok vezetőié. Egy kicsit apja a kultúrcsoportoknak. DE AZ ő FELADATA a vá­rosi ünnepi műsorok megren­dezése is. Nőnap, május else­je, Mátrai Napok, Hámán Ka­tó kulturális seregszemle meg­rendezését mind ő végezte. Igen, a Mátrai Napok — ez volt első komoly vizsgája. S hogy milyen jó eredménnyel tette le, azt ékesen bizonyít­ják a nagyszerűen megszerve­zett kultúrműsorok. De ezekkel még nem merült ki feladatköre. Hozzá tartozik a múzeum, és a kultúrház jól működő nyolc szakkörével. S még egy fontos, felelős­ségteljes feladat: ő hívja meg a vidéki együtteseket vendég­játékra, s ő adja ki a bemu­tatókra az engedélyt. Mint ilyennek, igen jól kell Ismer­nie a lakosság kulturális igé­nyeit, mert csak olyan elő­adásokra adhat engedélyt, a- miről tudja, hogy a közönség­nek is tetszik. — Hogyan tudja és különö­sen eleinte hogyan tudta szin­te minden tapasztalat hiányá ban elvégezni ezt a nehéz fel­adatot? — kérdem. — Nagyon sok segítséget kaptam azoktól az elvtársak tói, akik már régebben dol­goztak ezen a téren. Különö­sen sokat köszönhetek a ta­nácsnak, amely — bármilyen problémával Is fordultam hoz­zá — mindig készségesen se­gítségemre volt. BŰCSÜZASKOR MÉG el­mondja, hogy most új, nagy és szép feladatot kapott: az őszi szüreti játékok megrende­zését. Sok sikert kívánok eh­hez a munkához. Téged pedig, gyöngyösi olvasóm, arra kér­lek, hogy egy-egy jól sikerült előadás után ne csak a szerep­lőkre, meg a rendezőre gon­dolj, hanem egy kicsit arra is, akit nem láttál ugyan, de mun­kájának és mégis nagy réize van a szép előadásban: a nép­művelési felügyelőre. I —rózsa— A kultúrházért dolgozik az egész falu Csütörtök, .kora reggel. A Nap mosolyogva kelt fel a tiszta égen. Szép idő ígérke­zik. Az éjszaka hullott eső csillogó cseppjei mint meg­annyi gyöngyszem, úgy fény­lenek a vakító napfényben. A falu közepén egy régi iskola helyén hatalmas mennyiségű tégla, kő és faanyag. Már messziről látszik, hogy nagy építkezés folyik ezen a kis té­ren. Arrébb kőfaragók kalapá­csa pattintja szép szögletes­re az alaktalan köveket, a tég­láknál 10—18 éves lányok, fi­úk, nagyobbrészt KISZ-tago-k. „láncba” beállva adogatják egymás kezébe a téglát. A kő­művesek megállás nélkül ke­nik a maltert a percről-percre növekvő falra. Kultúrházat építenek a gyöngyöshalásziak, méghozzá társadalmi munká­ban. — Az alapkövet augusztus 1-én tettük le ünepélyesen — tájékoztat Tarnóczi József, a helybeli általános iskola igaz­gatója, aki mindennapos rész­vevője és szervezője az épít­kezésnek. — Fél hónapja, hogy meg­kezdték az építkezést, s má­ris kész az alap, csupán a fa­lakat kell felhúzni. A község valamennyi dolgozója, ipari munkások, dolgozó parasztok, fiatalok és gyerekek, vala­mennyien megmozdultak és je­lentkeztek az építkezéshez, hogy munkájukkal ők is hoz­zájáruljanak a kultúrház mi­előbbi átadásához. A fogato- sok kocsijukkal szállítják az anyagot, az asszonyok kőmű­vesek mellett dolgoznak, a fia­talok téglát adogatnak, ki-ki a maga területén veszi ki a ré­szét e nemes munkában. Az eltelt két hét alatt mintegy százezer forint értékű társa­dalmi munkát biztosítottak az építkezéshez. — A községfejlesztésből és az államtól mennyi támoga­tást kapnak? — érdeklődöm. — Az államtól 230 000 forin­tot, a községfejlesztésből pe­dig a múlt és az ez évit ösz- szevéve, összesen 243 000 forin­tot biztosítunk az építkezés­hez — adja meg a választ Bo- da István községi tanácselnök. — Vannak nehézségek? — A legnagyobb talán az, hogy nem kapjuk meg a pénzt időben. A pénz ugyan meg­van, de még nem utalták át. Ha történetesen befut a só­der, ami jelenleg nincs és las­sítja is a munka ütemét, nem tudnánk kifizetni. 75 000 forin­tot kértünk és csak 23 000 fo­rintot kaptunk. De reméljük, ez rövidesen megoldódik és ez a pénzkérdés nem fog aka­dályozni munkánkban. — Nagyobbrészt kik dolgoz­nak itt? — ' Azt nem lehetne megál­lapítani. Itt résztvesz a falu valamennyi lakosa. Vannak olyan üzemi munkások is, a- kik fizetetlen szabadságot kér­nek csak azért, hogy társa­dalmi munkában dolgozhassa­nak ezen az építkezésen. Per­sze vannak aztán kételkedők, akik azt mondják, hogy nem lesz ebből semmi, de gondo­lom, ennek a nézetnek az egyik oka az, hogy már két­szer volt tervezve a kultúr- ház építése, de valamennyi esetben csak terv maradt. Most aztán azt hiszem, s ezek a kételkedők is meggyőződhet­nek róla, végleg felépül ez a kultúrház. — Milyen helyiségek lesznek a kultúrházban? — Egy háromszáz személyes kultúrterem, klubterem, olva­sóterem, könyvtár, ifjúsági szoba, tanácsterem, gondnoki lakás, férfi—női öltöző, és egy raktárhelyiség. Azt hisszük, hogy egy ilyen berendezésű kultúrház teljes mértékben ki­elégíti majd mind a fiatalság, mind az idősebbek igényét, s megtalálják valamennyien szó­rakozásukat benne. — Mikor avatják fel? — Ha nem lesz különösebb nehézség, gondolok itt anyag­hiányra és az előbbiekben is említett pénzátutalásokra, ak­kor legkésőbb november 7-én már tető alá kerül — adja meg a választ a tanácselnök. — Ezt én is megerősítem — vág közbe Juhász János kő­művesmester, az építkezés ve­zetője —, hiszen reményen fe­lüli a segédmunkás munkaerő. Jelenleg nyolc szakember dol­gozik a segédmunkásokkal, de oly nagymérvű a jelentkezés társadalmi munkára, hogy még szakmunkásokra lesz szüksé­günk. Meglepő az a segíteni- akarás, ami itt a községben megnyilvánul. Szabó Béla dol­gozó paraszt ezidáig 11 fu­vart csinált, és a felavatásra 50 liter bort ajánlott fel. Vagy Linkó Ferenc, aki ugyan dol­gozni nem tud, de száz liter bor értékét adja a kultúrház építkezéséhez. A helybeli Kos­suth Termelőszövetkezet egy romépület anyagát adta, ami körülbelül 50 000 forint értékű anyagot jelent. Reggel héttől, este hatig — megállás nélkül folyik a mun­ka. Nőnek a falak, s egyre kisebbek lesznek a téglaku­pacok. Mind közelebb kerül­nek ahhoz a naphoz, amikor a gyöngyöshalásziak felavat­hatják munkájuk gyümölcsét, a közel egymillió forintot érő kultúrházat. Estefelé jár az idő, amikor elbúcsúzom. Már a vonaton ülök, amikor megszólal a falu hangos hiradója: Figyelem! Figyelem! Mai utolsó dalun­kat az összes társadalmi mun­kában dolgozóknak küldjük... kis szünet, és felhangzik a ré­gi magyar nóta: „A kanyargós Tisza partján, ott születtem...’' A mozdony sípol, a szerel­vény elindul. Kifut a vonat egy olyan falu kis állomásá­ról, ahol a lakosok egy akara­ton, társadalmi munkával kul­túrházat építenek. KISS B Robog a 424-es... ÜTIJEGYZET Alaposan résen kell lennie an­nak, aki az ebédutáni személyvonat­tal Pestről Egerbe akar utazni. A remek Pulmann-kocsikból álló sze­relvény ugyanis már másfél órával az indulás előtt zsúfolásig telve van utasokkal. Tegyük fel: résen voltál, s sike­rült ülőhelyhez jutnod. Megelége­detten dőlsz hátra a kényelmes ülé­sen. majd gyorsan leveted a kabá­todat, mert ugye 30 fok felé mász­kál a hőmérő higanyszála. Ülsz. üldögélsz, aztán rájössz ar­ra, hogy unatkozol. Hiába, sok az a másfélóra. Gyerünk csak, vegyünk egy új­ságot. A poggyászodat és a helyedet rábízod útitársaidra, s végigjárod a Keleti pályaudvar valamennyi újsá­gos pavilonját, körülnézel a Baross- téren is, — eredmény nélkül. Hál persze, hiszen hétfő van. az egyetlen hétfői újságot és a Népsportot, már kora reggel elkapkodták. Végre az egyik árusnál Ludas Matyit és Képes Sportot pillantás* meg. ' Természetesen megveszed, mégha néhány napos is, mert az üdülésed alatt más dolgokkal foglal­koztál, mint olvasással. Újra elfoglalod a helyedet a ros* kadásig zsúfolt kocsiban, aztán elő a Képes Sporttal. Ejnye de ismerős ez a címfotó! Biz’ isten, én ezt már láttam. És mi­lyen gyűrött ez az újság. Egy pillan­tás a dátumra: március 26. Szitkozódva veszed elő a Ludas Matyit, de akkor már telítve vagy sötét gyanúval, s magadban saccol- gatod: kéthetes, vagy háromhetes? Egyik sem. Már három hónapos! És csupa kosz, csupa zsírfolt a bel­seje. Vajon ki volt az első tulajdo­nosa, ki volt, aki az első forintost kifizette érte... — Szénizáció, szénizáció! Itt a legújabb nagy képeslap. Megtalálták az inkák kincsét... Félórás interjú Pampuska Vali művésznővel.,. Ho­gyan történt a Fokhagyma utcai gyilkosság... szénizáció. — szénizá­ció — jelenik meg egy mozgóárus a vonatban, s igyekszik rásózni az uta­sokra régi képeslapjait. Az utasok­nak azonban Hétfői Hírek, vagy pe­dig Népsport kellene — az azonban nincs. Van azonban égett perec 90 fil­lérért. kiszáradt, „csodaízű” csoko­ládé egy forintért, s egy jól tájéko­zott. bennfentes „politikus” az ab­laknál. Alig halad hl a vonat a pálya­udvarról, csapottszámyú, ezüstösen csillogó léglökéses gép suhant el az égbolton. — Na, ezeket se nagyon gyárt­ják többé — mondta a bennfentes, lebiggyesztett ajakkal. Felfigyeltünk. — Oszt ugyan miért? — kérdez­te egy naptól barnára sült arcú pa­rasztember. A bennfentes fölényesen nézett végig rajtunk. — Maguk persze nem tudhatják — kezdte az előadást fontoskodva. — Én is a sógoromtól hallottam, aki a „külügyben” dolgozik. Amikor a német kereskedelmi küldöttség Moszkvában járt. sehogyan sem tud­tak megegyezni az oroszokkal. Azt mondja erre Hruscsov a németek­nek: nézzék meine Herren — ha nem imák alá, a léglökéses gépeim­mel. s rakétáimmal, szétrombolom Németországot. — És mit gondolnak, mit csi­náltak erre a németek? Becsukták a jegyzetfüzetüket és azt mondták: figyeljen ide Hruscsov úr, megsúghatjuk magának, hogy Németország fölé egyetlen orosz gép. egyetlen orosz rakéta sem jut­hat. Mert nekünk olyan légvédelmi lövegűnk van, hogy nem is kell ve­le célozni, csak fellőni a levegőbe, s az egyből eltalálja a maguk raké­táit, s nyomban elpusztítja. Hál ezért nem csinálnak most már raké­tát, meg lökhajtásos gépeket az oro­szok! Diadalmasan nézett körül, s várta a véleményeket. Mi azonban csendben ültünk a helyünkön, s azon töprengtünk: honnan szalasz­tották ide ezt a sültbolondot. A bamabőrű paraszt egyszer- csak elmosolyogta magát, s nagy derültség közepette egyetlen mon­datban foglalta össze az utasok vé­leményét. — A maga sógora nem a kül- ügybe való. hanem a Lipótmezőre... A vonat nekivág a gödöllői lej­tőknek. s csattogva vágtat lefelé. Szép nyári délután van. A határ zöldjében itt-ott egy-egy porfelhő­ben csörömpölő szekér, egy-egy vas­úti őrház tarkállik, amarra lejjebb hosszúcsőrű gólya köröz a levegő­ben. / Hatvanban néhány percet áll a vonat. Szédületes itt a forgalom. Befut a miskolci, a salgótarjáni, szolnoki vonat, — mozdonyszuszo- gás, kőszénfüst. kavargó emberára- dát most az egész pályaudvar. A szolnoki szerelvényről kövér paradi­csommal teli kosárral lép le egy tarkakendős néni. A paradicsom olyan szépen mosolyog a kosárból, hogy senki nem állja meg szó nél­kül: — Hogy vette néni? — Forinthúszért — hangzik a felelet, s az utasok elégedetten bó­lingatnak. Nincs világrengető jelen­tősége. de jól esik hallani azt. hogy a hatalmas, egészséges alföldi para­dicsomnak 1.20 forint kilója. Két fiatalember tör most magá­nak utat a kocsinkba. Az egyikük utazik, a másik csak felkíséri, amíg a vonat áll. A kísérő kezében apróka kutya lapul riadtan, amolyan kis vakarcs. Az eddig szótlanul ülő úti­társunk — erősen kicicomázott. kö­zépkorú nő — megvető pillantást vet a kiskutyára, s inkább csak ma­gának mondja: — Milyen ronda kis dög... No, a mi parasztemberünknek se kell több. rögtön rávágja: — Pedig ki sincs festve... Hatvantól hatalmas tempóban halad a vasútvonal villamositási munkája. Száz és száz ember, exka­vátorok. földgyaluk, szállítócsillék so­kasága nyüzsög a sínek mentén. Hort—Csánynál elérünk a gö­rögdinnye hazájába. A nagyhasú dinnyék tunyán heverésznek a nap­sütötte homokban, s láttukra össze­fut a nyál a szájunkban. A káli ál­lomáson aztán aki akar vásárolhat belőle, hat forintért kettőt is adnak az élelmes dinnyeárusok. Igaz. hogy nem nagyobbak egy gyermekiéinél, de az ízük mindenért kárpótol. Azután még egy szusszanás. e a 424-es berobog a füzesabonyi pá­lyaudvarra... SOMODY JÖZSER

Next

/
Thumbnails
Contents