Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-14 / 173. szám

1958. augusztus 14. csütörtök «BPÜJSÄG S Igaz történet egy tanítóról, meg egy iskoláról Gyöngyöspatán augusztus 20-án, az alkotmány születé­sének évfordulóján az új is­kola avatási ünnepségét is meg akarják tartani. Az új épület, ott van szorosan hoz­zánőve a régi iskolához, nagy­ablakos, tágas, világos tan­termekkel. Története egy falu áldozatkészségének, összefo­gásának története, egyben egy falusi pedagógus élete egy részének története is. A terv az új iskolarész építésére, még évekkel ezelőtt született, amikor a régi, nagy iskolához toldott földszintes kis épüle­tével együtt is szűk lett a neiy a gyöngyöspatai nebu­lóknak. amikor a régi épület ralai megereszkedtek, s azzal fenyegették a falut, hogy egy szép napon összeomlanak. A gyerekeket gyorsan kitelepí­tették a roskadozó házból há­rom szükségtanterembe, de sajnps, azok s'em voltak sok­kal jobbak. Járták hát a ta­nácselnök, meg az igazgató — Sík Sándomé — poncius- tól-pilátusig, azaz a járástól a megyéig, végül már felutaz­tak a minisztériumba is, mi­re megjött a válasz, hogy erre az évre biztosítjáík a ke­retet. Nagyon időszerű volt már, hiszen az idén csak az első osztályba több mint 100 gyerek iratkozott be. Megkötötték az építő válla­lattal is annak rendje és módia szerint a s^rződést- de közben kiderült, na­gyon szűkreszabták azt a költségvetést, éppen, hogy a legszükségesebb telik belőle. Pedig addigra már más ter­vek is születtek. Arra gondol­tak, hogy még az idén fel­tétlen kellene legalább két pedagógus lakás, mert igazán tarthatatlan, hogy a tanítók családostól kis albérleti szobákban laknak. Ezeknél a terveknél kezdődik tulajdonképpen Síkné élete egy részének története, í 1953-ban került Gyöngyös- patára egy kis alföldi falu­ból, Zárónkról, ©szintén be­vallja nem érezte valami jól magát az első időkben. Ide­gen emberek, új szokások, és olyan iskola, ahol a gyerekek átlagosan 30 napot mulasztot­tak egy év alatt. Egyik-másik gyerek igazán csak vendég volt az iskolában. Síkné, az új igazgató, <— koránál legalább 7—8 évvel fiatalabbnak látszó asszony­ka, ott kezdte a mulasztások elleni harcot, hogy megpró­bált megbarátkozni a szülők­kel. Nem ment könnyen a dolog, mert a hegyeik zárkó­zottabbá teszik az embereket, de a második, harmadik év végén már egyre többen jöt­tek el ilyen, vagy olyan ta­nácsot kérni az „igazgató né­nihez". Tanácstag is lett, s mint választók is egyre gyak­rabban keresték fel, s kü­lönben maga is anya, hama­rabb megtalálta az utat _ az asszonyok szívéhez. Néhány esztendő telt el, és beérett a vetés, a sok beszélgetés, csa­ládlátogatás, a választók ügyes-bajos dolgának meg­hallgatása, intézése, összefor­rasztotta az asszonyt, a pe­dagógust a faluval. Az elmúlt télen már ott tartottak, hogy nappal gyerekektől volt han­gos az egész iskola, de min­den héten egy este az asz- szonyok, a mamák ültek be a padokba Az egyik a kézimunkáját, másik a varrását, stoppolásáí hozta magával. Beszélgettek, előadásokat hallgattak. De ezekről az előadásokról ne gondolja senki, hogy valami hivatalos ízű, íróasztal mel­lől elmondott dolgok voltak. Úgy beszélték meg az ország­világ dolgát, a gyermekek ügyét, mint ahogy egymás között beszélik meg a jó szomszédok. Közben varro- gattak, kötögettek. Csak olyankor került félre a kötés, a varrnivaló, mikor az elő­adás utáni vetítés is követ­kezett. Az előadások tárgya úgy változott, a'hogy nőtt az asz- szonyok érdeklődése a kony­hán kívüli dolgok iránt. Vé­gül már irodalmi előadásokat is tartottak. így került szóba végül az új iskola építésének minden gondja, s így szüle­tett meg az asszonyok közös elhatározása, hogy segítenek az iskola építésében, s amire nem jut pénz, azt majd el­végzik ingyen, — közös mun­kával. Másnap néhány asszony kis ívvel a zsebében sorra járta a szomszédokat. »csak egy napot az iskoláért" — ezzel állítottak be minden­hová, hogy segítséget kérje­nek. Sok olyan ház van a faluban, ahol már nincs is­kolás gyerek, de nem akadt egyetlen sem, ahonnan üres kézzel jöttek volna ki. KI pénzt ajánlott, ki gyalognap­számot, ki fuvart. 320 nap­számot, 74 fogatnapot írtak fel a kis ívekre az emberek. Ügy szállították oda az épít­kezéshez a faanyagot, cemen­tet, követ, úgy bontották le egy-két nap alatt a régi épü­letet, s ha akármikor mun­kás kellett az építkezéshez, legalább kétszer annyi je­lentkezett, mint amennyire szükség volt. Ott dolgozott az öreg nagyapa, az iskolás gyerek, — az iskoláért. Az egyik nap, — mosolyog­va mesélik faluszerte — sür­gősen le kellett ráírni valami faanyag szállítmányt. Dél felé érkezett, az emberek kint voltaik mind a mezőn — az igazgatónő törte a fejét hon­nan vegyen most segítséget. Végül bement a kocsmába, megmondta az ott iszogató embereknek, milyen nagy gondban van. Az embereit egymásra néztek, — felhaj­totta ki-ki az innivalót, aztán szó nélkül mentek az iskolá­hoz rakodni. Ma már áll az új iskola épülete, az udvart hozzák rendbe, s itt-ott az utolsó si­mításokat végzik. Az asszo­nyok; tanítónők és paraszt- asszonyok, maguk takarítják majd ki, lemossák az ablaKc- kat, s a közös áldozatválla­lás függönyöket is kerít majd. úgy mint a többi tanterembe. Augusztus 20-ra, ha minden jól megj% készen áll az iskola Utána hozzáfognak a két pedagógus lakáshoz, ‘amine.; az építéséhez minden család naponta egy napszámot ad, (— már most kérdezgetik, mi­kor kell jönniök.—) Mire be­köszönt a tél, az is megépül, beköltözhet a két házaspár az új hajlékba. Telnek majd a falu napjai továbbra is csendes mederben. \z emberek lassan megszok­ják, az új iskolaépületet, csak éppen annyi lesz a változás, hogy amikor az igazgatónéni végig megy az utcán, jobban megemelik az emberek a ka­lapot, kedvesebben köszönnek az asszonyok. Mert a falu nem felejti el soha azokat, akik boldogulásukért csak egy lépést is tesznek. DEÄK RÓZSI Változás az egri Dobó István általános gimnázium igazgatóságá ban A megyei tanács művelő­désügyi osztálya Séra Lászlót, az Oktatásügy Kiváló Dolgo­zóját, a Dobó István általá­nos gimnázium igazgatóhe­lyettesét, eredményes munká­jának elismeréséül megyei szakfelügyelővé léptette elő. A Dobó István általános gimnázium új igazgatóhelyet­tesévé Lengyel Gábor Kiváló Tanárt nevezték ki. Megszűnik a klosterneuburgi menekülttábor A klosterneuburgi lakosság még mindig azon megrázkód­tatás hatása alatt van, amit az ottani magyar disszidens tá­bor lakóinak viselkedése oko­zott. Ugyanis, miként már elő­ző számunkban közöltük, egy berúgott társuknak rendre­utasítása miatt két rendőrt lincseltek meg a tábor lakói. Tauchner, ottani polgármester és Pettenauer képviselő az osztrák belügyminiszterhez mentek kihallgatásra ebben az ügyben és tolmácsolták a la­kosság kérését a tábor felosz­latására. Helmer belügymi­niszter megígérte, hogy ez év végéig a tábort feloszlatja és az épületeket, melyek lakta­nya célját szolgálták ezelőtt, átadja a lakosságnak lakások céljára. Segítséget kérő emberek keresték fel tegnap szerkesz­tőségünket Gyöngyösről: Zsigri János és felesége. Az a, szükséglakás, — egy volt romos mosókonyha —. ame­lyet hat évvel ezelőtt utalt ki számukra a városi tanács augusztus 7-én végleg össze­omlott: mennyezete leszakadt egyes falrészei bedőltek, s a romok maguk alá temették a kétgyermekes család bú­torait. A lakásban — amikor a tető leszakadt — szeren­csére senki sem tartózko­dott... A kétgyermekes család azóta — ahogyan előadták — a szabad ég alatt tölti az éj­szakákat, mert a szerencsét­lenség napjától mindmáig hiába mentek a különböző illetékesekhez másik lakásért — sehol sem kaptak, még egy biztató ígéretet sem. Nem kell bennünket felvi- 'ágosítani arról, hogy milyen súlyos gond Gyöngyösön is a lakáshiány — tudjuk. De van-e a városban ebben a pillanatban igényjogosultabb család a lakásigénylők sorá­ban. mint Zstgra Jánosé? Nincs! Segítsenek rajtuk az ille­tékesek! . Dér Ferenc Gazdáját keresi... Villamosítják a helyi ipart Nyilatkoznak a Megyei Tanács Ipari Osztályának vezetői A régi berendezések egészen eltörpültek a helyi iparban az egyre fejlődő, korszerűsödő gyárak mellett. A fokozódó igényeket az 50—60 éves be­rendezésekkel nem tudták ki­elégíteni. Ezért válik szüksé­gessé a helyiipari vállalatok villamosítása. A kereesendi téglagyárat 1956. december 31-én a magas önköltség miatt leállították. A megengedett önköltségnek há­romszoros árán termelték áru­ikat. A gőzmeghajtás helyett 180 000 forintos beruházással villamosították megyénknek ezt a fontos gyárát. Még újabb önköltségi számításokat nem végeztek, hogy megállapítsák, milyen hasznot jelent a villa­mosítás, de már hozzávető­leges eredmények szerint jó­val olcsóbban tudják előállíta­ni a téglát és a cserepet. A Heves megyei Téglagyári Egyesülésnél a bányamunkák megkönnyítésére két darab kanalas kotrót szereztek be. Hatalmas építkezések foly­nak a selypi téglagyár terüle­tén is. Korszerű villamosmeg­hajtású bánya és sikló építé­sét végzik a munkások. A sik­ló építésére 572 000 forintot kapott a vállalat, ebből a múlt évben beépített 372 000 forin­tot és 1958-ban még további 200 000 forint értékkel fejezik be a munkálatokat. A káli Bánya- és Cementáru Ipari Vállalatnál már a prí­méi; vonal elkészült, a transz­formátorok beépítésével meg­indulhat a munka. Azelőtt egész kezdetleges módon, szin­te kézi erővel gyártották a cserepeket. 1956-ra a fejlődő és növekvő igények miatt kü­lönféle mozaiklap gyártását is tervezik a vállalatnál. . A községi malmok kezelése és ügyvitele a tanácsokhoz tartozik. A tanácsi vállalato­Úriási cethal Velence mellett Velence mellett egy óriás nagyságú cethalat figyeltek meg. A rendőrség figyelmez­tette a Lidó fürdőzőit és a lakosságot az óvatos fürdő­zésre, nehogy fürdés közben a tengerpartot elhagyják és messzebb ússzanak, mert a cet veszedelmes állat. Tervbe­vették, hogy motorcsónakok­kal vadászatot rendeznek a cetre. (Volksstimme.) kon belül is igen jelentős ősz- szeget fordítanak a régi mal­mok korszerűsítésére, felújí­tására. Az átányi malomban erőát­viteli és világításhálózati be­rendezéseket szerelnek fel az elavult és tűzveszélyes beren­dezés helyett. Az átányi mal­mot 56 000 forintos költséggel korszerűsítik. Igen jelentős még a ludasi gőzgéppel haj­tott malom villamosítása. A fajlagos szénfogyasztás 35—50 kilogramm volt egy mázsa bú­za megörlése esetén. Ez ieen költségessé tette az őröitetést, és a három munkás foglalkoz­tatása is növelte az önköltsé­get. Ezt a korszerűsítést ez év első felére tervezték ugyan, de a Megyevill anyaghiány mi­att a második félévben kezdi el és fejezi be a munkát. A jelenlegi önköltség egy mázsa búza őrlésénél 22.78 forint, a villamosítás után ez az ösz- szeg 18 forint lesz. Négy fo­rint megtakarítás minden má­zsa búzánál. Ez az építke­zés 220 000 forintba kerül. A Megyei Tanács ipari osz­tályának további tervei szerint villamosítják a kerencsendi községi malmot is. A tervek szerint 1960-ban történik ez a korszerűsítés, amellyel fokoz­zák az üzembiztonságot, csök­kentik az önköltséget. De a megye tanácsi kezelésben levő malmainak őrlő berendezése­it is folyamatosan korszerűsí­tik — fejezte be nyilatkozatát Édes József főmérnök és Je­nes Pál malomipari előadó. b. j. ...egy tárcsa, mely jobb sorsra volna ugyan érdemes, de egyelőre elhagyatva pihe­ni a tavaszi munka fáradal­mait a bervai 5. számú lakó­telep mellett. Az ott lakó és dolgozó emberek jogos fel­háborodással keresik, ki az. aki így elhagyta a szerszá­mot. Igazuk is van, amikor az üzemben minden szegre vigyázni akarnak, mert ez is beletartozik a takarékossági mozgalomba — a mezőgaz­daságban is megengedhetet­len, hogy a rozsda egyen egy olyan munkagépet, melyre már az őszi munkák során is szükség lesz. A tárcsa tulajdonosa jogos és elhanyagolt tulajdonát bármikor átveheti a bervai 5. lakótelep mellett. Remél­jük, hogy nem késik soká a jelentkezéssel. ^e^Mel*izwefkezef|ii^k^ EGY MÄZSÄVAL több, MINT TAVALY Az egerszalóki Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagjai az idén is szorgalmas mun­kában töltötték a napokat. Ez meg is látszik a szövetkezet terméseredményein. Noha az idén sokkal kedvezőtlenebb volt az időjárás, mint tavaly, mégis holdanként egy mázsá­val nagyobb termésátlagot ér­tek el a búzánál, mint az elmúlt esztendőben. Ez az eredmény ismét megerősítette a falu előtt, hogy mennyivel érdemesebb és eredménye­sebb nagyüzemi táblákon, gé­pek segítségével gazdálkodni. FÖLÖZÖGÉPET VÁSÁROLTÁK Az ecsédi Űj Barázda Ter­melőszövetkezetben az idén az állatállomány fejlesztésére is nagy súlyt fektettek. 10 tehenet vásároltak, s nem ré­gen arról is döntötteik. hogy a tejet maguk dolgozzák fel. 2000 forintért vásároltak egy fölözőgépet, így a tejszínt ér­tékesítik, s a fölözött tej meg­marad a jószágállomány ete­téséhez. KÉSZÜLŐDNEK AZ ŐSZRE A noszvaji Üj Élet Terme­lőszövetkezetben a napokban tartották meg az esedékes közgyűlést. A vezetőség a közgyűlésen ismertette a ta­gokkal a nyári munkákkal kapcsolatos tapasztalatokat, megvitatták a szövetkezet belső problémáit, s napirend­re tűzték az ős!zi betakarítási, szántási, vetési munkákkal kapcsolatos tervek megvitatá­sát is. Várjuk őket... Zalánkon 1955-ben Béke néven tsz alakult. Ebben az egy mondatban nem csak a nagy változás van benne, ha­nem a nagy küzdelmek is. amelyek a jobb létért, az M/VWW(WVWWVW/VWA(VW\MMAŐAAMAAA/W'M(WWWVWVWVWWWW\WVAWWWVWWWW)MM A tanácstag Egy tanácstag — aki valóban szivén vi­seli megtisztelő megbízatását, aki önmaga és választói előtt hivatástudattal viseli a reá há­rult felelősséget —, lehet bár egy személy; egyszerű munkás, paraszt, kisiparos, vagy értelmiségi, mégsem egy ember életét éli, hanem külön-külön és egyszerre mindazokét, akik az elmúlt tanácsválasztáskor ráadták szavazatukat, benne látták azt az embert, aki jól tudja képviselni majd érdekeiket a ma­gasabb fórumok előtt. Erről beszélgettünk tegnap Prokai Antal­lal, az Eger—Lajosvárosi 91. körzet tanács­tagjával — az Egri Cipész Ktsz egyik dolgo­zójával. 1950. óta tagja a városi tanácsnak, — két tanácsválasztást ért meg, nyolc éve viseli ezt a tisztséget, s e tisztségben élte át az elmúlt ellenforradalmat is. Egyszerű beszédes ember. Nem keres nagy szavakat, régi brossurákban olvasható bom­basztikus körjnondatokat, mondanivalója ki­fejezésére. Munkásember volt világéletében. Cipész­segéd. Dolgozott Miskolcon, Ózdon, Putno- kon, majd csak azután került Egerbe. Ami­kor itt 1948-ban megalakult a kisipari szö­vetkezet, annak egyik alapító tagja lett. Mint józanul és előrelátóan gondolkodó ember, tae- #ja lett a pártinak 1945-ben, s a pártban, a nép ügyének igazába vetett hitét az ellenforrada­lom sem tudta megingatni. Párttisztsége is volt mindig: ma a szövetkezet nárttitkára. Munkájában — s itt elsősorban tanács­tagi tevékenységéről van szó — mindig az ve­zette: az emberek egyideig hallgatják ugyan a beszédet, a szócséplést, de ha azokat nem követik tettek, hamar magára hagyják a szó­nokot... A tanácstag munkája a hétköznapi apró, s nagyobb tettek sokaságából álljon, melyeket a nép iránti megbecsülés fog össze egy egészbe... Ha a tanácstag elintézi egy em­ber ügyes-bajos dolgát — az nemcsak annak az egy embernek jó, hanem az egész kő zösségnek, mert láthatja mindenki belőle: eb­ben az országban nincs olyan emberi baj és gond, amire előbb, vagy utóbb ne lenne megoldás, orvoslás... Körzetében jól ismerik Prokai Antalt — s éppen azért ismerik jól, mert az emberek tudják róla, hogy minden lehetőt megtesz ér­dekükben. Vízvezetéket szerettek volna a lakók a Liszt Ferenc utcában. Hogy ez megvalósult, annak a tanácstag utánajárásának is része van. Ugyanitt szeretnék az emberek, ha a járdát, amelyet a vízvezetékszerelés után még nem igazítottak helyre — újra rendbehoznák és kiépítenék egészen a gépállomásig. A ta­nácstag utána járt a dolognak, és most arról van szó, hogy az idei városfejlesztési terv so­rán meg is építik az új járdaszakaszt... Arról is szó volt a közelmúltban, hogy ki kellene bővíteni a Lajosváros-i óvodát; ‘a tanácstag ott volt azokon a megbeszéléseken, amelye­ken a körzet lakói nagyértékű társadalmi munkafelajánlást tettek az óvoda bővítésének megvalósításához... Valakinek rosszul állapí­tották meg az évi adóját: a tanácstag utána­járt és az illetékes szervek máris korrigálták a hibát. A körzetben sokan szeretnének épí­teni a kislakás-akció keretében házat, de csak egyszobásat, amire egyelőre nincs engedély: a tanácstag, az illetékesekkel együtt megpró­bál valamit tenni az engedélyezés ügyében... Húsbolt, fodrászüzlet kellene Lajosvárosnak: a tanácstag ez ügyben is tevékenykedik... És így lehetne tovább sorolni a példák sokasá­gát... S a tanácstag: Prokai Antal. Nem nagy dolgok ezek — de az élet apró dolgokból tevődik össze!... Prokai Antal egyike a városi tanács jól dolgozó tanácstagjainak. Bizalom fogja körül — s ez az, ami őt segíti, ösztönzi tanácstagi '»iadatainak végzésében. f—f) emberibb életért folytak. A Béke Tsz elnöke Kovács Sándor volt, elvégezte az el» nökképző tan folyamot, a ta­gok vele együtt valamennyi» en cselédsorból felszabadult agrárproletárok. Nehéz lenne elmondana a tsz alakulását, de még ne­hezebb a feloszlatását. Most Üj Élet néven ismét megte­remtettük községünkben a szocialista mezőgazdaság alap­ját, de nem tudjuk, hogy a régi veteránokat mi tartja vissza. Kovács elvtárs az Üj Élet alakuló gyűlésén szép beszédet mondott, ismertette a nagyüzemi gazdaság elő­nyeit, majd azt, hogyan kell a közösben dolgozni, a közös vagyont megbecsülni. Azt hittük, meg van már az elnö­künk, és akkor beszéde vé­gén kijelentette, nem lép be, Indoka eképpen hangzik: a Béke Tsz utolsó zárszámadá­sán kapott pénzen vett egy tehenet, s feles földön dolgo­zik. Azt mondja ez tartja vissza az új tsz-ből. Az új tsz megalakulásáig nehéz volt az út. Csak botor­káltunk, egy helyben topog­tunk, míg végre nagy küz­delmek árán, a párt és ta­nács segítségével bátran, na­gyot léptünk előre. Tizenkét család 22 taggal, 100 hoH földdel megalakította az Üj Élet Tsz-t. Az Üj Életben már megnyílt a sóikat igérő jövő. Most már dolgozunk, nem szabad egy percig sem lan­kadni a törekvésnek, míg mások is megindulnak a he­lyes úton. Hisszük, hogy munkánkkal, szép terveink­kel, a párt és a tanács se­gítségével jövőre már bebi­zonyíthatjuk a kételkedőknek, hogy nekünk volt igazunk. Juhász József, Zaránk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents