Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-10 / 170. szám
6 NÉPÜJSAG 1958. augusztus 10., vasárnap MOLNÁR GÉZA: 1* élet törvénye .. • A végtelent elérni, igaz, nem tudom, E végesnek született emberi úton, De haladok feléje, míg meg nem halok. Rövidnek tetsző, hosszú út az élet, Mennyit lépek, míg szakadékéhoz érek, Hevernek utamon víg napok, sóhajok. De mehetek-e végig bekötött szemmel Emberek között, mikor a két kezemmel Is érzem, hogy körülvesz n társadalom? Leszakítom kendőm és kinyújtom kezem Feléd, ki fáradt vagy, hogy lépést tarts velem, A magányost felőrli az élet-malom. Most én fáradtam el, s a volt fáradt frissen Ránt el a garattól, hogy bele ne essem, Támogat, felsegít, együtt megyünk ketten. Ha új emberhajtást fogamz az élet, S ha tipegő első lépéseit nézed, Neki is támasz kell ahhoz, hogy mehessen. Élet-törvény ez, követeli korunk. Hogy toldjuk össze mi is valahány karunk, Segítőn nyújtsuk túl országhatárokon. Egy hatalmas ölelő kar lesz a világ, Körbefonódik földgolyónkon is át, S muzsikát hoz a szél, mely dallamban rokon. KÖLTŐK ÉS VERSEK FARKAS ANDRAS: Diákköri romantika Jártam a réten. A lányka ígérte, hogy eljön az egyszer Ott volt. Még hamarabb, mint én, aki hittem a szónak Két vén tölgyfa közül láttam meg lenge alakját, Ujjai tétova gallyak mozdulatával a fűben Bántották meg a réti virágok tiszta nyugalmát; Tépte a szűz ibolyákat. Az angyali kelyheken itta Édes lelkűket, és derekára csavarta a napfény Legszebb selymét. — Álltam a percnyi, de szürke zavarban: Menjek-e hozzá? Szóljak-e? Tudja-e érteni zúgó Lázamat? Adja-e párját most nyíló szerelemnek? Elhiszi azt, hogy a szívem felbomló anyagokból Gyúrták s már a bolond nap bíbor lángba habarta? Álltam a két fa között kama.szos. buta-nagy remegéssel, Vártam, majd odanéz, vagy a múló óra zavarja. És felemelte fejét fáradtan, nagy-szomorúan, órájára tekintett, majd ki az útra. felém is. Nem látott. — Csigalassan. mint aki únja a tájat, * Dalt csipegetve, elindult. Jött. Égett a szemében Ez az egyszeri perc, meg a várakozás, meg a lelke. tin kiszaladtam messze a két vén tölgyfa közéből, És menekültem előle zihálva. Nyomomban a szégyen Renyhe kutyája ugatta a ritmust. Egyre loholtam, Mint aki boldog nászra hivatva, lckési az órát, S tudja: a perc, meg a lány nem jön, nem, nem, soha többé... FORGÁCS KAROLY: (Jzeli^cLlxaxUdt émk Oh, teremtő, vad zivatar, éltető árvíz, vihar, vízesés, ti felszabadult évek! Pőrére vetkőztetett életünket úgy öntöttetek el, mint sűrű. zöld lombok a tavaszi erdőséget: a csontvázszinű szedett ágak elolvadtak, minden meztelen felöltözött, az erdők öreg fái mellett a sok fiatal csemetébe oly erős akaratot lökött az új eszme, hogy túlnőtte apáit. Ki emelt fejjel jár, magasba néz és lát: szemébe csak az újat engedheti, az elsüllyedt évek maradékai csak téglák a jelen betonvárai mellett, törpék. A szelek hirdetik és a felhők: mindenfelé alapoznak és falakat húznak, tetőt ácsolnak s szalagot, messzire lengőt. kötnek a nyurga kémények mellé bokrétáknak, hogy hencegő biztatást kiáltsanak a szomszédnak: siess lásd, én már befejeztem! Egymásra hágnak, torlódnak a napok és az évek, mint téli fényben csillanó folyók könyökén a reccsenő jégtáblák. Ügy illannak el a nappalok és éjszakák mint nyitva hagyott üvegből kisiklik a szökkenő szesz! kalapácsok csengése, gépek zúgása közt lopva csavarodnak egyenesedő derekaink köré az évgyűrűk, mégis megfiatalodva, büszkén állunk meg egy-egy hegycsúcson, hogy visszaömlesszük szemünkön át magunkba azt a csillogó erőt, mely bennünk termett s alkotott: a munkát. PATAKY DEZSŐ: Éva örök... Ndn tudsz hozzám hűtlen lenni, visszatérsz mindig' szeretni! S nem nézhetek én se másra, elsuhanó fényre, árnyra — szép asszonyra, lenge lányra, — mert csak Téged szeretlek! Kis szoknyád, ha szélbe lebben crfeszítő őrületben bénává köt furcsa áram. Karcsú ujjad érint lágyan. Édes Éva, írisz lánya! Barna szemed tűz s a lángba én, mint a vakmerő lepke elégek — mert így szeretsz Tel Te, a csillag. Te, a törvény, szívtépő, villámos örvény, lázas mozdulás a vérben: egyetlen, kit el nem értem! Édes Éva, szent-örök Te életed: vers — csókba kötve és ha messze is fogsz menni: nem tudsz hozzám hűtlen lenni! ANTALFY ISTVÁN: Kisvárosi képeslap 1. Emlékkönyv A parkban, egy vén hárs alatt, kezében könyvvel ült, és olvasott. Egy másik pádról titkon lestem át: milyen gyorsan peregtek a lapok! Mily érdekes lehet, hogy fel se néz! Izgatott: tényleg oly érdekes-e—? Talán verseskönyv... — dobbant meg szivem, vagy szép regény .;. vagy dráma .. vagy ... mese... ? Nem hagyott nyugton. Csak „véletlenül” mögé kerültem, s meglestem... Na. lám, bizony kár volt... Mert nem vers, s nem regény, s nem is mese.. emlékkönyv volt csupán ... 2. Szállodában Odalenn, a kerthelyiségben, zene szól. Víg beszéd, lárma, mint a vendég, ki itthon van, hívatlan tér be szobámba... így mondom: szobám, pedig csak alvóhely egy éjszakára. Lenn boroznak. Én magamnak vizet töltök egy pohárba. ... vagy lemenjek én is... Inni? oda. hol folyik a nektár...? „Pajtás, jössz-e ...?” szólnak értem, s „Jól van ..szólok én ... „megyek már...” Vár szobám, és vár az ágyam, de egy kortyra mért ne mennék...?! És fennmarad a szobámban a zaj, a hivatlan vendég... »AAAA/VSAAAAAAAAAAAAAA/WWVVVVV AAw^AAAAAAA^^A^^VV^AAAAAAAA^vVNAAAAA^AAAAA/VVVVVVAAAAA/WVAAAAAA//NAA i Hogyan filmeztük a „Csendes Don"-t ; — Irta: Szergei Geraszimov. a film rendezője — Elkészültünk hát Mihail Solohov „Csendes Don” című világhírű regényének háromrészes filmváltozatával. A regény, mint ismeretes, olyan jelentős történelmi tényeket elevenít fel, mint az első világháború, az önkényuralom megdöntése Oroszországban, az Októberi Forradalom, a polgárháború az ország déli részén, a fehér hadsereg szétzúzása. A forgatókönyv megírása körülbelül egy évet vett igénybe. Igyekeztünk a filmben a lehető legpontosabban megőrizni a regény szerkezetét. ' A könyv epizódjainak gazdag áradatából, úgy próbáltuk kiválogatni az egyes jeleneteket és megrendezni azokat, hogy pontosan nyomon kövessük a történetet. A régi világ összeomlása idején játszódó film cselekménye a regény főhősének, Grigo- rij Meljehovnak sorsára, igazságkeresésére, Grigorij és Akszinya nagy és szenvedélyteljes szerelmének tragikus történetére összpontosul. Nagy nehézségekbe ütköztünk e rendkívül „népes” szcenárium szereplőinek kiválasztásával (a fűmnek legalább 30 fontos szerepe és körülbelül 150 nagyobb epizódszerepe van). Meg kellett ismerkednünk az ország számos színházának társulatával, több műkedvelő együttessel és külön versenyen választottuk id a szereplőket. Különösképpen nehéz volt olyan színészt találnunk a főhős szerepére, aki minden tekintetben megfelel a körmeim ényiknek. Egyszer már úgy tűnt, sikerült ráakadnunk, amikor a szó szoros értelmében a felvételek előestéjén vonta magára a figyelmet Pjotr Glebov, moszkvai színész, akinek valami epizódszerepet szántunk. Glebov külseje, modora kifejező, és egyúttal közelállónak tűnt Grigorij alakjához. A maszkmester kitartó munkája után a következő nap Pjotr Glebov már Grigorijként jelent meg. Azt hiszem, nem választottunk rosszul. Hasonlóképpen elég sok gonddal járt színésznőt találni Akszinya szerepére. Tucatjával utasítottuk el a jelölteket, mivel egyikben sem találtuk meg Grigorij szerelmének sajátos szépségét, jellemző vonásait. Végül is maga Mihail Solohov tanácsára, Elena Biszt- rickaját választottuk, aki a „Befejezetlen történet” főszerepét játszotta annakidején. A film többi szereplői között vannak tapasztalt filmszínészek, mint például Danyiil llcsenko (az öreg Meljehov), vagy olyanok, akik most első ízben játszanak filmen, mint Zinajda Kirjenko (Natalja). Számos epizód- szerepet nem hivatásos színészek, hanem valódi kozákok játszanak a falvakról és tanyákról. Mihail Solohov tanácsára úgy határoztunk, hogy Kamenszkaja faluban és a környező tanyákon végezzük a film felvételeit, ott, ahol 30 évvel ezelőtt a „Csendes Don” első némafilm-változata készült. Ide érkezett meg 1956. őszén a mintegy száz, különböző képesítésű személyből álló filmes csoportunk. A Solohov által leírt helyek kellős közepére értünk, de mennyi minden megváltozott azóta! Kamenszkaja falu várossá fejlődött. El kellett távolítanunk a távírópóznákat, amelyek a forradalom előtti időkben nem voltak, mint ahogy nem léteztek a „Klub”,' „Iskola”, „Szovjet” feliratú épületek sem. Borisz Dulenkov díszlettervezőnek néha egész épületcsoportokat kellett eltakarnia, az új kerítéseket régi, düledező kerítésekkel kellett kicserélnie, néha pedig újra fel kellett építenie az egykori utcákat. A*‘Színészek, hogy jobban beleéljék magukat szerepükbe, hónapokon át az egyszerű kozákok életét élték, eltanulták szokásaikat, modorukat, beszédüket. Elena Bisztrickaja megtanult kaszálni, tehenet fejni, befűteni a kemencét, vizet hordani rúdra akasztott vederrel a vállán ... Juríj Lexntyin zeneszerző gyűjtötte a kozákdalokat, figyelmesen lejegyezve a kórusok sajátos sokszólamúságát. Már említettem, hogy filmes csoportunk körülbelül száz emberből állott. Ez azonban nem a teljes létszám. Hozzá kell még tennünk nagyszámú önkéntes segítőtársunkat — doni kozák kolhozparasztokat. A Don pientén nyilván nincs, aki ne olvasta volna Solohov regényét. Sokan a legapróbb részletekig ismerik és kívülről is tudnak belőle egyes részeket. Kedvenc könyvük ez, s olvassák, újra meg újra, felismervén a valóságból ismerős helyeket és személyeket, az emlékezetes történelmi eseményeket. Nincs mit csodálni hát azon, hogy a filmeseket oly szívélyesen fogadták a kozákok és tevékeny segítséget nyújtottak nekik. Megnyíltak előttük a régi ruhásládák, kivették a naftalinból a hagyományos katonazubbonyokat, női ruhákat, amiket már senki sem visel. A háziasszonyok örömmel rendelkezésünkre bocsátották a régi háztartási eszközöket, amilyeneket ma már nem is készítenek. A menyegzői jeleneteket nem én rendeztem, hanem a helybeli öregek egy csoportja, akik a legapróbb részletekig visszavarázsolták az egykori Meljehov-ház hangulatát, szokásait, rendjét. A tömegjelenetekben egész kozákfaluk vettek részt. Olikovszkij tábornok vezetésével pedig létrehoztuk a valóságos kozák lovasságot. A filmesek tanácsadója volt Szemjon Iva- novics Kugyinov, 70 éves kozák is, a regényben leírt események egykori részvevője, aki szerepel is a regényben. Kugyinov számos értékes tanáccsal sietett segítségünkre. Az ifjú Kugyinov szerepére maga választott ki egy fiatal kozákot, sokat mesélt neki a maga ifjúságáról, valósággal betanította. ... így készült hát a film, a filmesek és a doni kozákok közös műve. Nehéz kifejezni azt, hogy milyen lelkesen fogadták a filmet a doni kozákok. A mozik, falusi klubok és vörös sarkok minden este zsúfolásig megteltek. Mihail Solohov mesélte, hogy több kozákfaluban a nézők őrséget álltak a vetítőkamránál és addig nem engedték ki a mozigépészt, amíg annyiszor le nem vetítette a filmet, hogy mindenki újra láthassa, mindenki megtekinthesse a doni kozákok történelmi múltjának, az új, boldog életért ”ívott harcának ezt a fejezetét. (A „Szovjetszkij Film” nyomán) VIOLNÄR JENŐ: Hálóját szövi a pók Lendül a kar, repül a hinta, kacagás csendül: hinta-palinta,.. Nyár-délután s nap-nap után zendül az ének, pczsdül az élet, pici szív dobban s az akácosban a sok gyerek hinta-palinta! — vígan nevet. ... Egy kis bokorban nagy nyugalomban, mert nem tipor láb, csak félénk ibolyák álmodtak édes, csodás valót, sietve szövi hálóját a pók.,. Bágyad a napfény, fárad a hinta, nem zeng az ének: hajrá, palinta... A víg sereg már szendereg, ellep az alkony varázsos titka, álomban repül tovább a hinta. llalk párok jönnek s az anyaföldnek sóhaja hallik: csendül a csalit, csalogány csattog... Remegő karok kulcsolják egymást Iágy-ölelön; szerelmek perce suhanva jön. Ragyog a hold ... és minden holt mozdulatlanná lett... E váró csendben két ajak rebben: édesen csattan, halkan a csók... a bokorban pillét fogott a pók... FERENCZY JÓZSEF: nagyapAm Mohával benőtt terméskőlépcső, Visz a sötét pincébe le. Zománca kopott, szürke, fáradt, Meghajlott ember, letűnt élete Pereg előttem. A vén számadó Remegő térdekkel álldogál még, Az elmállott évük üszkös omladékán, Kopott fehérségben, azonban már rég, összehúzott vállú szürke egérke, Gyengült a hajdani kemény, durva hang, Az is megkopott, az is tovatűnt, S egyszer majd feljajdul egy lélekharang. S az utolsó gazda is rálép az útra. Amit már előtte hárman kijártak, Hűvös van. Megfonnyadt barna levelek Szállnak lefelé, egyre szállnak.
