Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-09 / 169. szám
a Kössük meg időben termelési szerződéseket Elérkezett megyénk földművesszövetkezeteinek egyik legnagyobb feladata az 1958/59. gazdasági évre történő szerződéses növényféleségek termelési szerződéskötésének megkezdése. Az elmúlt gazdasági év eredményei bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk intézkedései a mezőgazdasági termelés fejlesztését illetően földművesszövetkezeteink magukévá tették, és további munkájukban is azok szerint dolgoznak. Ebből eredően a növénytermelési és értékesítési szerződéseket részben vállalati megbízásból, részben pedig önállóan kötik a földművesszövetkezetek az egyéni termelőkkel, termelési társulásokkal, szakcsoportokkal és I-es és IX-es típusú termelőszövetkezeti csoportokkal. A szerződéses termeléssel tudja biztosítani népgazdaságunk a lakosság belső szükségletének élelem ellátását, az exporttervek teljesítését. Árutermelési és értékesítési szerződéssel lekötött áruféleségek termelése és értékesítése biztonságos, mivel nincs kitéve a szabadpiaci árak ingadozásának. Azon termelési jellegű, már jelenleg is működő szakcsoportok és társulások, melyek a termelési munkafolyamatokat részben, vagy egészben közösen végzik, valamint nagy tételben egyöntetű minőségű árut adnak át szerződésesen, nagyüzemi felárban részesülnek. A társulások és szakcsoportok keretén belül a közösségi élet kialakításának egyik alapvető tényezője a közös termelési szerződés megkötése, a helyi földművesszövetkezettel. Lehetőség nyílik az egyénileg gazdálkodók körében is a tartalékföldek hasznosítására akkor, ha az adott földterületen cukorrépa, kender, zöldség, gyümölcstermelő stb. szakcsoportokat, vagy idényjellegű termelői társulásokat alakítanak és ezen keresztül biztosítják a nagyüzemi gazdálkodás alapfeltételeit. A szerződéskötések komoly anyagi előnyökkel járnak úgy a termelő-szektorok, mint az egyéni termelők esetében. A földművesszövetkezetek kamatmentes hitelként biztosítják a termeléshez szükséges gépi munkadíjakat, vetőmagot, műtrágyát, növényvédőszereket stb. Vannak növényféleségek, — főleg a zöldség-félék közül —, melyeknek vetőmagját ingyen adja a földművesszövetkezet a szerződést kötött termelők részére. Ezenkívül magas művelési előleget és felárat kap a termelő, amennyiben a szerződésben meghatározott meny- nyiséget és a minőségi követelmények szerint adja át áruit. A lekötött árumennyiségen felüli szabadáru értékesítésénél is előnyben részesül azon termelő, aki szerződött. A szabadáru értékesítésnél — amennyiben a földművesszövetkezetnek tagja — a gazdasági év végén visszatérítésben részesül. A szerződéses termeltetés keretében termelt étkezési borsó, szegletes-lednek, herefélék stb., nagy többségben a talaj tápanyagtartalmát növelik és a következő növény számára jó vetőmagtrágyát biztosítanak. Ugyanakkor az állat- állomány részére értékes takarmányt tudunk biztosítani a melléktermékeiből, pl. cukorgyári nedves-, vagy száraz- répaszelet, melasz, borsó-szalma stb. A felsorolt terményeken kívül számos előnye van még a szerződéses termelésnek, melyről a termelők már eddig is meggyőződhettek. A szerződéses termelés feltételei a múltévihez képest alig változtak. Nem változott a cukorrépa, a takarmányrépa-dugvány, valamint a zöldségfélék nagyrészénél. Változás van a rost- kender-termelés esetében, ahol a tavalyi 200 forintos textilvásárlási utalvány helyett a jövő évben készpénzben kapja meg a termelő kát. holdanként a 200 forintot. Földművesszövetkezeteink már megkezdték a cukorrépa-szerződéskötéseket. A végleges szerződéses nyomtatványok me^rkezéséig előjegyzés formájában lehet megkötni a szerződést ipari növényekre, zöldségfélékre és gyümölcsféleségekre stb. A földművesszövetkezet mező- gazdasági üzemágának vezetői és dolgozói ezekben a hetekben felkeresik az egyéni termelőket, társulásokat, szakcsoportokat a termelési és értékesítési szerződések megkötése céljából. roktól mentesülnénk, ha a csomagolásnál becsületes munkát végeznének. Azt hiszem, ilyen átvételi árak és a csomagolási díj megfizetése mellett termelőinktől is becsületesebb munkát követel népgazdaságunk, amely a jövő évekre vonatkozóan maguknak a termelőknek sem közömbös. Szeretnénk néhány gondolatban foglalkozni az áruellátással. Nem akarom a felelősségitől mentesíteni a szövetkezeti kereskedelmet, csupán járásunk egyetlen egy olyan nehézségét szeretném megemlíteni, amelynek kiküszöbölésével helyzetünkön nagyot javítanánk. Ismeretes, hogy a hatvani járásnak komoly zöldségtermelése van, de ugyanakkor iparvidék is van bőven. Ennek ellenére az iparvidék zöldség áruellátása nem kielégítő. Ennek okát nagyrészt a szállítási nehézségeinkben látom. Miért? Jelenleg az iparvidék ellátását legnagyobbrészt a hatvani földművesszövetkezet végezné. Azért csak végezné, mert egy ilyen nagy földművesszövetkezef, amelyiknek a sok kiskereskedelmi üzemegysége, nagy felvásárlása, csibe-keltetője mellett az iparvidék ellátásával is meg van bízva, lovaskocsin kívül más szállító eszközzel nem rendelkezik. Pedig egy tehergépkocsi a földművesszövetkezet helyzetén nagyon sokat segítene. Főleg a költségeknél, mivel a földművesszövetkezet 1956-ban 258.700 forintot, 1957-ben 263 700 forintot fizetett ki. tehát a két év alatt több mint félmilliót, szállításokra. Ezenkívül biztosítva lenne sokkal nagyobb mértékben a Hőerőmű, Petőfi- bánya. Selyp, Apc állandó és friss zöld-áruval való ellátása és úgy gondolom, nem fordulna elő az, hogy a boldogi paprika, vagy a csányi uborka előbb megjelenik és olcsóbban Budapesten, mint Petőfibá- nyán. Remélem, helyzetünket az illetékes szervek mérlegelni fogják és nehézségeinket megértik. Rövidesen segítenek a hatvani földművesszövetkezet és egyben több ezer munkás zöldségellátásán. Kriston Károly, FJK Hatvan. A vízgazdálkodási társulások jelentőségéről Jó ellenőrzés — gazdaságos működés II hatvani járás zöldség-, gyümölcs- felvásárlásáról és ellátásáról Ä helyes árpolitika következtében zöldség termeléssel foglalkozó parasztságunk bevételei és ezen keresztül életszínvonala komoly mértékben emelkedett. Már a jelen időszakban is számos olyan termelővel találkozunk, aki primőr és export áruféleségekből 15—20 ezer forintot kapott. Ezen mezőgazdasági politika következtében nőtt és erősödött dolgozó parasztságunk bizalma pártunk és kormányunk iránt. Ez a bizalom a továbbiakban azonban csak úgy szélesedik és akkor mélyül, ha szocialista szektoraink és dolgozó parasztságunk a legteljesebb mértékben eleget tesz termelési és szállítási kötelezettségeinek. Sajnos, már az idei szállításainknál is találkoztunk olyan esetekkel, amelyek a helytelen csomagolásból eredően úgy a felvásárlási szerveknek, mint a népgazdaságunknak komoly anyagi és erkölcsi kára származott. De a jövőre vonatkozóan export szállításainkra és a belföldi szállításokra is kihatással leHiányosság tapasztalható az áruk átvételénél, ahol nem kellő mértékű a minősítés. Egyes felvásárlók elnéző, megalkuvó, vagy hozzá nem értő minősítéssel mind a földművesszövetkezeti mozgalomnak, mind az átvevő szerveknek felesleges munkát és anyagi veszteségeket okozhat, amelyet azonban a fogyasztó is érez, hisz minőségi árut kap. De nem kisebb azon termelőknek sem a bűnük, akik a csomagolásnál tükrözik az árut és így igyekeznek félrevezetni a földművesszövetkezeti felvásárló szerveket, vagy az export minősítőket. Persze, amikor olyan nagy mennyiségben kell árut átvenni, mint például a Hort, Csány, Ecséd telepeken a paradicsom, Gyöngyösön a szőlő stb, az ellenőrzést szúrópróbaszerűen kénytelen az átvevő elvégezni és sokszor kizárólag a termelő becsületességén múlik, hogy nemcsak felülre, hanem a rekeszek aljára is kiváló minőségű árut rakjon. Rengeteg kellemetlenségtől, nézeteltérésektől és káNagy feladat hárul a földművesszövetkezetek felügyelőbizottságának tagjaira a vagyonvédelem megszilárdításában. A választások után majdnem minden földművesszövetkezetben a megválasztott felügyelőbizottság azonnal munkához is látott. A vagyonvédelem megszilárdítása megköveteli, hogy a felügyelőbizottságok munkájukban szilárd alapot teremtsenek. Egyes földművesszövetkezeteknél az ellenőrzés megszervezése azonban még a mai napig sem halad kielégítően, mivel maguk a bizottsági tagok is elhanyagolják feladatuk végrehajtását. A füzesabonyi földművesszövetkezet gazdaságos működésében nagy szerepe van a felügyelőbizottságnak. A megválasztásuk után első dolguk volt a munkaterv elkészítése és végrehajtásának megszervezése. Minden egyes bizottsági tag ismeri feladatát és dolgozik is annak megvalósításán. Az ellenőrzéseik alkalmával észlelt hiányosságok kiküszöbölésére mindig a helyszínen intézkednek. Ebben az évben eddig már 17 leltárt tartottak a kiskereskedelmi, 21 esetben pedig a vendéglátóipari üzemágaknál. Ezenkívül ellenőrzéseket és próbavásárlásokat hajtanak végre. Munkájukban soha nem a rosszindulat tapasztalható, hanem mindig készséggel segítenek azok kijavításában. A segítségadás mellett súlyosabb esetekben felelős- ségrevonásokat eszközölnek, illetve az igazgatóság felé minden esetben javaslatot tesznek. Erre legjobb példa: A 3. számú boltban megromlott egy üveg zöldborsó a boltvezető hanyagságából. Javaslatot tettek a felelősség- revonásra. De ugyan így javasolták a 4. számú boltve zető anyagi kártérítését, ahol 700 darab Terv cigaretta penészedéit meg hanyagságból. Különösen körültekintő munkát végeznek Bocsi Imre, mint a felügyelőbizottság elnöke, Sári András és Lázár István felügyelőbizottsági tagok. Az italboltok ellenőrzésénél különös tekintettel vizsgálják az italok szeszfokát és ahol hiányosságot, illetve a megadott foknál kevesebbet tapasztalnak, azonnal kivonják a forgalomból az italt. Ennek eredményeképpen az utóbbi időben egyre emelkedik a vendéglátóipari üzemág tervteljesítése. A II. félévi tervüket 108 százalékra teljesítették. Az eddig elért eredmények mellett jó lenne, ha jobban bekapcsolódnának a szövetkezet életébe. Az üzemegységek vizsgálata után meg kellene azt is vizsgálni: miért nem halad a részjegybefizetés Füzesabonyban? Miért csak 26,4 százalékos teljesítést tudtak elérni? Ezenkívül a felügyelőbizottság több gondot fordíthatna a mezőgazdasági üzemág munkájának ellenőri7 'sére is. A gépi munka szerződéskötéseknél nem a legjobb eredményeket tudják felmutatni, hiszen maga a mezőgazdasági üzémágvezető sem fordít rá elég gondot. A felügyelőbizottság tagjai ne engedjék meg, hogy munkájukban hiányosságok forduljanak elő, mert a hibák előfordulásával hozzájárulnak a földművesszövetkezet gazdaságos működésének romlásához. Az ellenőrzések alkalmával feltárt hibák kijavítását követeljék meg! Harcoljanak a vagyonvédelem megsértői ellen és dolgozzanak úgy, ahogy azt választóik — földművesszövetkezeti tagok — megkívánják. Szabó Évente több százezer forintra tehető az a kár, melyet a belvízkárok okoznak megyénkben. Különösen a kora tavaszi időben, hóolvadás után, de nagyobb esőzések idején is gyakori eset, hogy a kisebb- nagyobb patakok melletti kultúrnövényeket sokszor hetekig, néha hónapokig borítja a víz. Köztudomású azonban, hogy a vízborítást legjobban bíró növényünk — a legelő növényzete — sem él tovább 14—15 napnál a víz alatt. A vízborítás tehát megcsigázza növényeinket. Amint látjuk, a sok víz káros, de a víz hiánya is ugyanilyen veszélyt jelent növényeinkre. Víz nélkül nincs élet, nincs termés. A vízzel való gazdálkodásnak tehát termelési szempontból döntő jelentősége van, ugyanis a helyes vízgazdálkodás nélkül nincs belterjes mezőgazdaság, nincs biztonságos termelés és csökken a jövedelem. Ezért ma már az állam évenként nagy összegeket fordít vízgazdálkodási célokra, a meglevő létesítmények továbbfejlesztésére, karbantartására. A megnövekedett feladatok végrehajtása viszont minden dolgozónak, de különösen parasztságunknak elsőrendű érdeke kell, hogy legyen. így nagy állami beruházások, valamint a belvízkárok és egyes öntözési problémák sürgőssége miatt nem lehet várni azt, hogy a kisebb vízügyi munkákat is az állam végezze el. Szükséges, hogy az állami vízgazdálkodási szervek és a lakosság szorosan együttműködjenek. Közös az érdek, közös a cél, mert a termelők földjén húzódó és az állami belvízlevezető, vagy öntözőcsator- nákhoz csatlakozó árkok, kisebb csatornák építése és fenntartása elsősorban azoknak közös érdeke, akik földjeik vízmentesítésére, vagy öntözésére felhasználják ezeket a vizeket. A lakosság köréből érkező igények alapján 1957-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendelettel szabályozta a vízgazdálkodási társulatok alakítását és a kormány rendeletet hozott a vízügyi munkák pénzügyi fedezetének biztosítására is. Eszerint az alapvető vízi munkák elvégzése, az úgynevezett főművek létesítése éppúgy, mint eddig, a jövőben is állami feladat. Viszont a kisebb belvízlevezető és lecsapoló, vagy öntöző csatornák létesítése, karbantartása, az öntözőcsatornákból a víz szétosztása már olyan feladat, melyet részben az állam támogatásával, de elsősorban is az érdekeltek közös munkájával, összefogásával lehet és kell legcélszerűbben, leggyorsabban megvalósítani. Több helyen lehetőség van arra, hogy az érdekelt lakosság, vagy az intézmények állami támogatással és a tagok anyagi hozzájárulásával megépíthessék a vizek kártételét megszüntető, illetve az öntözéses termeléshez szükséges műveket. Az 1957. évi 48. tvr. kimondja, hogy társulatok alakulhatnak a helyi vízkár elhárítási és vízrendezés hiányából adódó károk megszüntetésére, vagy vízhasznosítási (öntözés, halastó, kúthasznosítás) célokra ott, ahol az érdekelt terület 51 százalékának tulajdonosai ezt elhatározták. A vízhasznosítási társulatok esetében — az eddigi öntözési eredmények alapján végzett számítások szerint — az öntözött termelést az öntözés nélkülivel összehasonlítva láthatjuk, hogy: zöldség növények öntözésénél kh-ként: 3000—5000 Ft-ig* szántóföldi növények öntözésénél kh-ként: 1200—1300 Ft-ig* rizs vetésforgóban kezelt öntöző telepeknél kh-ként: 1600—1800 Ft-igj rét, legelő öntözésénél kh-ként: 700—800 Ft-ig, kapunk tiszta jövedelmet évente. Azok a termelők, akik nem lépnek be a társulásba, de hasznuk származik a társulat működéséből, a rájuk eső arányban kötelesek hozzájárulni a költségekhez. A na- gyob költségeket igénylő vízimunkák elvégzéséhez az OTP rövid,' vagy hosszúlejáratú hitelt is biztosíthat. Abasár, Novaj községekben a már működő társulatok példájából megállapíthatjuk* hogy a vízrendezés megoldása korántsem közömbös, mert az elöntés elhárításával a befektetett összeg, illetve munka többszörösen megtérül. GYENES EMIL, MÉSZÖV vízügyi előadó. Vidám vásár Kálban Az elmúlt évekhez hasonlóan ez évben is augusztus 19-én és 20-án ismét megrendezésre kerül Kálban a vidám vásár. Az állami kereskedelmi szervek mellett jelentős árukészlettel vesznek részt megyénk földművesszövetkezetei is. A földművesszövetkezetek nagy áruválasztékkal megrakott pavilonjai várják a vásárra érkező dolgozókat és földművesszövetkezeti tagokat. A pamut, selyem, szövet és kötöttáruk mellett háztartási edényáruk, rádió, kerékpár és motorkerékpárok nagy választékban lesznek majd kaphatók a íöldművesszövetkdzetek árusításában. Kitűnő fajborokat hoznak a vidám vásárra megyénk szakcsoportjai, ahol a borkóstolókban a bevásárlások után vidáman szórakozhatnak a vásárra érkezett vendégek. (— ó —) A külföldi szövetkezetek hírei A Lengyel Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének keretébe tartozó egyik legnagyobb varsói szövetkezet, rádióval látta el boltjait. Az igazgatóság ugyanis mindennap 15 órakor 5 perces adáson keresztül a sürgős közleményeket és utasításokat rádión adja le a boltoknak. A jogodovi (Bulgária) földművesszövetkezet patronálja as ottani Általános Iskolát, ellátja könyvekkel é\s tanszerekkel Az iskola úttörőszervezete viszonzásul felajánlotta, hogy nyáron 10 000 darab tojást gyűjt össze a termelőktől. —O— Az angol szövetkezeti tagok száma 1957-ben negyedmillióval emelkedett, s mo6t összesen 12 500 000-et tesz ki. A részjegyalapok 2—3 millió fonttal emelkedtek. A Lengyel Fogyasztási Szövetkezeti Központhoz tartozó wroclawi „Piast” szövetkezetek tagjai egyik legutóbbi közgyűlésükön elhatározták, hogy fokozatosan megszüntetik 53 boltjukban a magas alkohol- tartalmú italok árusítását. A szeszesital árusítását egy boltra korlátozzák, amely magasabb szeszfokú italokat is árusít. —O— Az NDK-ban a tagok száma az 1958. ianuárjában belépett 25 ezer tővel meghaladja a három és félmilliót. Helyesbítés A Népújság 1958. augusztus 2-i számában ..Akikre büszkék vagyunk” című rovaton belül megdicsért Utasi d. Józsefné helyett a helyes szöveg: „Utasi Benjáminné”. (A szerit.)
