Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-06 / 166. szám
N E P 0 J 8 í O 3 MS8. augusztus 6.. sze-d» Embernek lenni . . . s,Yudjátok-e, hogy mi az ember? — A por és végtelen fia — Istent teremtő csodaszellem, — Hitvány pehely vas- végzet ellen, — Viaskodó harmónia... Ö ember, én hiszek tebenned, — Ó ember, mint szeretlek én” — hajtott fejet az ember előtt Juhász Gyula. S a költő főhajtásában benn volt az alkotás előtti főhajtás, amelyet az ember teremtett története és történelme évezredei alatt. Mert sokat tett az ember, hogy emberré váljon, hatalmasakat alkotott a maga dicsőségére, a minden kései korok ámulatára. Az emberi ész és akarat, az emberi szellem hozta létre az ókori kultúrákat, az emberi szellemet dicséri az ókor csodája, a középkor gótikus ívei, a renaissance minden gazdasága, a világ megismerése és megismertetése, a test titkainak feltárása: mindaz, amit ma egyetemes emberinek hívunk, amely örök, mint a világ, s benne maga az ember. S évezredeknek kellett eltelni, hogy a teremtő, alkotó világot formáló ember végre — ember is lehessen. Nem a fáraó építette a piramist, s a gót ívekben névtelen ezrek szíve, művészete van beleépítve. Galileit inkvizíció elé állították, Heinének menekülni kellett és nyomorogni, a magyar Derkovits Gyula éhen- halt, s a névtelen százmilliók, akik a hangya szorgalmával, az ember eszével építették és formálták mind szebbé és gazdagabbá a viláaot, maguknak nem tudtak sem szépséget, sem gazdagságot „formálni” mindent tudó kezükkel. De az ember mindig és mindenkor kereste az utat, hogy ne csak neve legyen ember, hanem az élete is e fogalomhoz méltó legyen. Spartacus- tól, a német parasztok forradalmán, Dózsa György harcán, a francia forradalmon keresztül milyen hosszú és milyen véres, de kitartó volt az évezredes küzdelem, mígnem nésy évtizeddel ezelőtt egy országban, alig több mint egy évtizeddel ezelőtt több más országban is törvénybeiktatták az ember emberségét. A harc hosszú volt, véres és könyörtelen és még korántsem ért véget. A holnap formálói jogot követelnek szerte a világon és e követelés — hogy ma már példa is van előttük — mind forrongóbb és mind következetesebb. Ezt tapasztalhatjuk pia Közel-Keleten, ezt igazolja Afrika „sötét” népeinek elszánt küzdelme a szabadságért, ennek egyik állomása Indonézia. Az ember ember akar lenni szerte a világon, mert hisz és bízik magában, bízik erejében: az igazság ereiében. Kétségtelen, hogy a római császárok, a középkori királyok utódai, bár nem bíbor tógában járnak és nincs jogar a kezükben, ugyanolyan könyörtelenül próbálják elfojtani ezt az akarást, mint elődeik tették volt ezt annak idején. Az elnyomók címei változhatnak, de a tartalom és a tartalom kifejezte cél: az nem. Most jogar helyett részvényeket tart a kéz, most nem császár, vagy király a megszólítás, talán csak egyszerűen mister, — de a lényeg mit sem változott. Megfosztva tartani a minden csodára képes embert jogaitól, munkájától, munkája eredményitől, sőt, életétől is. S ebben a szembenállásban, ebben az évezredes küzdelemben nincs megbocsátás, elnézés, fegyverszünet, nincs megalkuvás. Spartacus rabszolgáinak mérföld-hosszú keresztjei éppúgy igazolják ezt, mint manapság a kenyai angol terror, vagy a libanoni amerikai partraszállás. A lényeg mit sem változott! De változott a világ, s ma már nem lehet keresztrefeszíteni a szabadságot, drótkerítés mögé zárni az igazságot, bilincsbe- vemi az emberi jogot. Legfeljebb ideig-óráig! A világ egy jelentős részén már megvalósult az ember örök álma: a szabadság, a jog, a munka hatalma. A világ egy másik részén alapjaiban megingott a gyarmati elnyomás, az emberi méltósághoz vezető út első és jelentős lépéseit teszik ott meg: harc a nemzeti függetlenségért. S emellett, minden országon belül, ahol még nem foglaltatott alkotmányba, hogy „minden hatalom a dolgozó népé”, — a dolgozó nép küzd ezért a hatalomért. Franciaországban is. Olaszországban is. Angliában is. Mindenütt. Korunk az ember emberré Befejezte a cséplést a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet. A nagy vízkár ellenére a termés igen jónak mutatkozik: árpából 14,5, búzából pedig 13 mázsás a holdankénti átlag. A tarlóhántást is megkezdték. Ez- idáig 50 kataszteri holdon végezték el a munkálatokat. Az egyénieknél még folyik a cséplés. A termelőszövetkezet átlagával szemben itt már jóval kisebb az átlagtermés. Árválásának kora, s ez nem paradoxon, s nem szójáték, hanem a történelem valósága és követelő törvényszerűsége. Mert nemcsak belső, társadalmi ellentmondásról van itt szó — ha netalántán ebbe próbálnának belekapaszkodni a burzsoá ideológusok — hanem szinte már a természet törvényeinek semmibevevése. Az ember felkutatta az anyag titkát. ' Az ember behatolt az atom világába. Az ember elhagyja a földet és más bolygókra jut. Az ember lépésről lépésre megszünteti a betegségeket, s ura lesz a világegyetem és az élet minden titkának. Csak saját magának nem? Hát nem felháborító ellentmondás, hogy az első űrhajóról rabszolgákra, éhezőkre, jog nélküli, állati sorban tengődő emberekre tekintsen vissza az Ember? Hát nem felháborító ellentmondás, hogy mindent meg tud tenni az ember, hogy ma már — mint a világegyetem — határtalan az emberi akarat lehetősége, de Algériában újból és újból „keresztrefeszítik” korunk Spartacusait? Embertelenségre, jogfosztásra nem lehet tovább építeni az emberiség jövőjét. Ahogy a gyarmatokon recseg, ropog a gyarmati rendszer, úgy recseg és ropog eresztékében — éppen eme igazság felismerése révén — az osztály társadalom: nevezzék azt királyságnak, vagy köztársaságnak. Az ember, alti megírta az Énekek énekét és felépítette az Empire State Building-ot, az ember, aki megfestette az Utolsó vacsorát, az ember, aki megtervezte és megépítette az első űrhajót, — végérvényesen és örökre ember akar lenni... „Ö ember, én hiszek tebenned...” — mondja a költő, s az ember, ki nem „hitvány pehely vasvégzet ellen” e hitre tettel válaszol: a szabadság tettével. GYURKÖ GÉZA. pából holdanként 12 mázsa, búzából 8—10 mázsa mutatkozik. — A GYÖNGYÖSI járás községfejlesztési tervében 1958-ban 612 620 forint értékű társadalmi munka ezerepei. Ebből június 30-ig 133 ezer 085 forint értékű társadalmi munkát végeztek el a járás községei. ... hogy az elmúlt napok egyikén hatalmas tűznyelvek törtek az ég felé a Rio de Janeiro külvárosában levő központi katonai lőszer- és fegyverraktárból. Robbanások nyomán mintha a pusztítás démona szállta volna meg a környéket, úgy romboltak a sorozatos robbanások. Több száz épület dőlt romba és ezer személy eltűnését jegyezték fel. A rádióállomások a megszokott műsorok helyett most a véradók és gépkocsitulajdonosok gyülekezését sugározzák, hogy megmentsék a katasztrófa sebesültjeit. A jajszavakból, a pusztulás égre szálló füstjéből mikor tanulnak már a háborúra készülő imperialista vezetők? A katasztrófák megismétlődhetnek, ha egyre szaporodnak a lőszerraktárak, mi lenne, hp ezek helyett kórházakat, üdülőket építenének? — kovács —) fl beszakadt út sok balesetet rejt Autó-autót ér a Recsk—Pa- rádfürdői útvonalon. A vezetőknek nagy örömére, felszabadultan száguldanak a kocsik az egyenes utakon. A buszok emberekkel megra- kottan suhannak tova a sipna aszfalton. De Parádfürdő alatt a szeszélyesen kanyargó hegyi patak fölött terméskőből épült híd feszül. Ha ide érnek az autók, a kezek szorosabban fogják a kormányt és még a gyakorlottabb sofőrök keze is megremeg egy kicsit. A hídon túl, négyméteres szakaszon, beszakadt az út és ezzel alig kocsiszélességre zsugorodott össze. Ennek már idestova másfél hónapja lesz,, de még mindig mélység tátong a kimosott szakasz helyén. A forgalom csak bizonyos korlátozással tud haladni a megrongálódott úton. Éjjel fokozódik a baleseti veszély, mert a jelzőlámpa ki van ugyan téve, de a petróleum hiányzik belőle, vagy pedig elfelejtik meggyújtani. Ideje lenne már legalább is elkezdeni az újjáépítést, vagy megvárják, míg a hidat is elviszi a víz, hogy egyszerre csinálják meg mind a kettőt? KOVÁCS JÁNOS. Befejezte a cséplést a verpeléti Dózsa Tsz Emberséges döntés egy elbocsátott beteg fiú ügyében NEM TÖRTÉNT gyilkosság, sem „nagy port” felverő bírósági tárgyalás, csupán egy hosszú idő óta húzódó ügynek tett végére pontot a Heves megyei Területi Egyeztető Bizottság. De mi is történt? Nem más: egy fiatalember felmondott a Finomszerelvénygyár- ban, s a Területi Egyeztető Bizottság végül mégis kötelezte a vállalatot, hogy vegyék vissza őt. A könnyebb megértésért még azt is el kell mondanunk, hogy egy olyan fiátalemberről van szó, aki körülbelül egy éve csökkent munkaképességgel rendelkezik. Ez a dolgozó egri lakos, 26. életévét tölti szeptemberben. Múlt év szeptember 12-ig fizikai munkát végzett az egri Finomszerelvénygyárban, de ekkor megbetegedett és kórházba került. A kórházból, helyesebben az egri elmeosztályról 1957. október 26-án került ki, javult, de nem gyógyult állapotban, s ezekután is rendszeres kezelésre járt. Mégis 1958. április 2-án felmondást szövegezett, amelyben hozzájárulással kérte munkakönyvének kiadását. A fiú azzal indokolta a felmondást, hogy mivel nem a szakmájának megfelelő munkát végeztetnek vele, szeretne máshol elhelyezkedni. A vállalat ehhez a kéréséhez hozzájárult. Amikor édesapja tudomást ■zerzett a történtekről, vallatóra fogta fiát, s akkor a fiú elmondta neki, hogy fondorlatos módon bírták rá, hogy sajátmaga mondjon fel a vállalatnak. (Tudomásunk erről az esetről * hiányosan csak annyi, hogy a vállalat vezetősége szövegezte meg a felmondást, a fiút megfenyegetve, hogy úgyis kidobják; írja alá saját felmondását.) Az így elbocsátott fiú még ma is beteg. Az orvosi bizonyítvány alapján beszámíthatatlan. Felmondása nem volt más, mint a betegség tünetének a jelentkezése, kóros indulatállapot. EZEK UTÁN édesapja élve a törvényadta lehetőségekkel: a vállalati egyeztető bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy a fia álltai aláírt felmondást hatálytalanítsák, mert csökkent munkaképességűeknek (betegeknek) a felmondását nem szabad elfogadni. A vállalati egyeztető bizottság 1958. április 29- én tárgyalta az ügyet és a felvett jegyzőkönyv bizonyítja, hogy az apa kérését elutasította, azzal az indokkal, hogy ebben az esetben a Munkatörvénykönyve csökkent munkaképességűekre vonatkozó rendelkezéseit nem lehet alapul venni. (?) Továbbá azzal is indokolja eme döntését, hogy a fiú a legjobb in- dulatú elbírálás esetében sem minősíthető 100 százalékos munkaerőnek, hiszen a rábízott munkát társai 15—20-szor rövidebb idő alatt elvégzik, mint ő. De a vállalatnak tudnia kellett volna azt is, (mint ahogy tudta is), hogy a fiú még most is beteg, a munkára további javulása végett volt szükség. Az édesapa nem nyugszik bele a helytelen döntésbe és fellebbezést nyújt be. A Heves megyei Területi Egyeztető Bizottság ezt a döntést hatályon kívül helyezte és 1958. május 21-én elrendelte, hogy a vállalati egyeztető bizottság még egyszer alaposabban vizsgálja meg az ügyet, hallgassa meg a panaszosokat is, s csak azután döntsön, hiszen az első tárgyalási napon az idézők késése miatt nem tudtak megjelenni a panaszosok. A bizonyításképpen ezzel kapcsolatosan közöljük az apa ideszóló sorait: „Nem biztosították, hogy a kitűzött tárgyaláson részt vegyek. Április 24-én a 12,45 percre kitűzött tárgyalási értesítést 23- án írták alá, melyet én 24-én, a munkaidőm letelte után, délután 3 órakor vettem kézhez ... (A jegyzőkönyv szerint április 29-én tartották a tárgyalást.) Igenis. Feltétlen meg akartam jelenni a tárgyaláson, mert a fiam munkatársainak és feletteseinek véleményét sem hallgatták meg." AZ ÜJABB tárgyaláson mitsem változott a döntés. Ekkor került másodszor ez az ügy a Területi Egyeztető Bizottság elé. 1958. július 23-án került sor erre a tárgyalásra. A Heves megyei T. E. elfogadta az apa fellebbezését fia szabálytalan elbocsátása miatt, s hatályon kívül helyeze a Finomszerelyénygyár egyeztető bizottságának döntését. A vállalat köteles munkaviszonyát visszaállítani, valamint a munkábaállásig visszamenőleg az átlagkeresetét kifizetni. A Területi Egyeztető Bizottság azzal indokolta meg döntését igen helyesen —, hogy a vallomások szerint (orvosi, vállalati ’és a panaszos) a fiú beszámíthatatlan! A vállalat vezetősége elsősorban akkor követte el a törvénysértést, amikor nem a dolgozó gyógyíttatásáról, vagy rokkantsági nyugdíj rendelkezéséről gondoskodott, hanem a köny- nyebb végét választotta a dolognak: mint beszámíthatatlan egyént, elküldte a vállalattól. Nem nagy ügy, bár sokáig eltartott a tisztázása. Mindez csak két ok miatt kívánkozott a nyilvánosságra. Először azért, hogy elmondhassuk: ma népi demokráciánkban egy megbetegedett fiatal dolgozót ilyen ürüggyel nem lehet munkahely nélkül hagyni, az utcára kidobni. Ki kell gyó- gyíttatni őt a vállalatnak, s aztán továbbra is munkát kell biztosítania a számára. MÁSODSZOR pedig: ilyen és ehhez hasonló apró igazságokból tevődik össze a nagy igazság, amely rendszerünket méltán jelképezi. FAZEKAS ISTVÁN Tüntetés Japánban Japánban július 25-én csaknem félmillió tüntető részvételével 3900 helyen tartottak gyűléseket, amelyeken tiltakoztak a pedagógusok új bérbesorolása ellen. A tüntetés központja Vakajama prefektúra, ahol a pedagógusok részben sztrájkkal igyekeznek megakadályozni az új bérbesorolást. Kell-e Bizományi Áruház Heves megyében? A kérdést nem mi tettük fel, hanem az illető vállalat budapesti igazgatósága, mely helyiség hiányában rövid időn belül meg akarja szüntetni a BÁV megyei kirendeltségét. Üzletük a Zalár utcában „bújik” meg a szó legszorosabb értelmében. Nem is gondolná a felületes szemlélő, hogy milyen hatalmas forgalmat bonyolít le ez a parányi bolt. Hogy csak két adatot említsünk, évente kb. 3 millió forintot forgalmaznak, s havonta 7—800 ember keresi fel őket, hogy használt holmiját értékesítse. Nem beszélve a különböző vállalatról, amelyek elfekvő anyagkészleteik egy részét csak ezen a vállalaton keresztül értékesíthetik. Rengetegen keresik fel havonta vásárlási szándékkal is a boltot, hogy sokszor igen jutányos áron vásároljanak használt holmikat — ruhát, cipőt, bútort, rádiót, szőnyeget. Lehetne úgy is mondani, hogy a szegényebb emberek boltja ez, mely igen sok vásárlási lehetőséget nyújt, — s még többet is nyújthatna. A BÁV budapesti igazgatósága készséggel küldene nagyobb választékú, szép bútorokat, rekamiékat, szőnyegeket, porcelánokat. — ha lenne hova. A jelenlegi raktározási körülmények között ezeket ideszállítani, egyszerűen felelőtlenség, hiszen a meglevőt sincs hová tenni. Maga a bolt is elég vigasztalan képet nyújt, de a raktárak még ennél is rosszabbak. A földön két méter magas rétegekben állnak a ruhaneműk, télikabátok. (Mi lesz belőlük a téli szezonig?) A másikban egymás hegyén-hátán állnak a bútorok, s jaj az eladóknak, ha valaki a fal melletti szekrényre vetné szemét, mert akkor az egész raktárai át kellene rendezni, hogy megnézhessék. A harmadik raktárról viszont jobb nem beszélni, mert ott ujjnyi vastag rétegben áll a penész az otthagyott néhány holmin. A budapesti igazgatóság terve: megszüntetni helyiség- hiány miatt az egész Heves megyei kirendeltséget. Tudjuk, vannak ennél égetőbb problémák is a megyében, de ez is nagyon sok embert érint, — főleg a rosszabb anyagi helyzetben levők közül, — s nagyon sok vállalatot, amelyek más megyében levő kirendeltségen keresztül értékesíthetik majd csak az elfekvő anyagokat. Nem országos ügy, talán még csak nem is megyei, — de mégis érdemes lenne megfontolás tárgyává tenni a tanácsnak: nem volna-e valami lehetőség az elhelyezés megoldására. Gyors ügyintézés — Meghoztam a gyártási engedélyt és az ármegállapítást! — Ugyan, kartárs... hisz holnap lesz egy éve, hogy gyártjuk!... — Nagyszerű, akkor itt maradok a jubileumi ünnepié* gén is.
