Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-27 / 183. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! a ©Mfii tk o ÍÖj AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 178. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1958. augusztus 20., szerda p ,ö n fi m p o N j© o IS <©i , ©i <0! Pj . ©- «© P Alkotmányunk születése 9. évfordulóján szeretettel kiissöntjük olvasóinkat és a megye valamennyi dolgozóját j se o ©:e.a;ö;§:gffl:®:as.ffias;o^:0j0i:©© ööq @.©.®.e> ?; 0.0 © ej&as flz alkotmányunk megszületése óta ellett kilenc esztendő a nagyszerű eredmények, forradalmi teltek időszaka volt •• Ünnepi nagygyűlés Egerben Zászlódiszbe öltözött tegnap este az egri Kertmozi. A feliratok alkotmányunk megszületésének évfordulóját köszöntötték és ezt . megünnepelni gyűltek össze megyénk közéletének vezetői, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, fiatalok, öregek. Az este fél 8-kor kezdődő ünnepség díszelnökségében helyet foglaltak Biró József, Dorkó József, Epri Gyula, Fu- rucz János, Gubán Dezső, L endvai Vilmos, Libertényi Sándor, Putnoki László, Suha Andor, Szabó Imre és Tóth Sándor elvtársak, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagjai. Továbbá Horváth Nándorné, a megyei nőtanács titkára, Tóth Zoltán alezredes, Mészáros József, az MSZBT titkára és Havellant Ferenc, a MÉSZÖV elnökhelyettese. A díszelnökségben helyet foglalt még Georgij Antono- vics Judicsev, a brianszki Komszomol küldöttségének vezetője. Az ünnepi gyűlést Dr. Csér- nik József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Alkotmányunk népünk küzdelmeinek eredményeit foglalja magába Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Valamennyiünknek sokat jelentő születésnapot jöttünk ma össze megünnepelni: a Magyar Népköztársaság alkotmányának születésnapját. Kilenc esztendeje született ez a történelmi jelentőségű okmány, amely a népi demokratikus államhatalom társadalmi és állami rendjét, a dolgozók jogait és kötelességeit, tehát népünk kemény, osztályharcban elért vívmányait rögzíti. Létrejöttére visszaemlékezni, nekünk, egrieknek most azért is különösen kedves, mert ünnepségünkön üdvözölhetjük annak a népnek a képviselőit, amelyiknek hős felszabadító harca elhozta a magyar nép szabadságát, s lehetővé tette Népköztársaságunk alkotmányának létrejöttét. A Magyar Népköztársaság alkotmánya történelmi jelentőségű dokumentum, amely felszabadult népünk küzdelmeinek eredményeit foglalja magában. Jelentősége oly nagy, hogy kihirdetésének napja évről évre megismétlődő ünnepünk. A mai napon az ország fővárosában, minden városban és faluban emlékezünk és ünnepelünk, s egyben visszatekintünk a megtett útra; mint ahogy a fia születésnapját ünneplő apa felidézi gyermeke első lépéseit. A jelent mindig csak a múltról lehet megmagyarázni Csak akkor érthetjük meg jelenlegi helyzetünket, ha látjuk azt is, hogy honnét indultunk. A felszabadulás elindítója volt egy olyan társadalmi forradalomnak, amely rövid idő alatt a gazdasági, politikai és kulturális élet hatalmas változásait eredményezte, s amelynek eredményeként 1949-ben megszülethetett az alkotmány, amely kimondja: A Magyar A munkásosztály elnyomott dolgozók — Amilyen kisemmizettek voltak gazdaságilag az ország dolgozói, éppen olyan kisemmizettek és jogfosztottak voltak a politikai életben is. Az a büntetés, s nyomában a bűnhődés, amelyet Werbőczy Hármaskönyve szerint az uralkodó osztály 1515-ben szabott ki a magyar parasztra, egészen a felszabadulásig tartott. A politikai életben való részvétel, a gazdasági helyzet megváltoztatása iránti szándék élénken élt az elnyomott maNépköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A felszabadulás óta eltelt 13 év alatt és különösen azóta, mióta alkotmányunk ezt kimondja, mi, magyar dolgozók, megszoktuk azt, hogy van hazánk, s a hazában minden hatalom a mienk. Megszoktuk és természetesnek találjuk, hogy ez így is van jól. De az már nincs jól, hogy sokan elfelejtették; nem mindig volt ez így. Ezért nem árt, ha emlékezünk a múltra, amikor a költő szavaival szólva, nem volt más a magyar neve,- mint; „szolgálj; és ne láss bért, Neve: Adj pénzt és ne tudd, miért, Neve: Halj meg más javáért, Neve: Szégyen, neve átok, Ezzé lett magyar hazátok.” S hogy miért volt ilyen a magyar haza sorsa, arra -az ország gazdasági helyzete ad magyarázatot. A kevés kézben felhalmozott nagy vagyon az egyik oldalon, s a sok-sok nyomorgó, nincstelen a másik oldalon. Ebben az időben még a nagybirtokon is elmaradott volt a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdaság gépesítése minimális volt, 1935-ben 7000 traktor volt az országban. Annyi megtermett, hogy a földesuraknak jólétet biztosítson, de a parasztot már eltartani nem tudta. Nehezítette a helyzetet az, hogy fejletlen és kevés számú ipari üzem létesült az országban. Az elszegényedett naraszt- ságnak még az a lehetősége sem volt meg, mint más tőkés országokban, hogy elhagyva faluját, ipari városokban letelepülve, ipari munkássá váljék. Ezért tántorgott ki Amerikába másfélmillió emberünk. A következőkben Lendvai elvtárs a Horthy-Magyaror- szág iparának helyzetéről beszélt, majd az ország politikai életéről. ' kezébe vette az harcának vezetését gyár népben. Dózsa György után Rákóczi seregébe, majd a negyvenyolcas szabadság- harc zászlaja alá tömörültek az elnyomott dolgozó osztályok. Amikor pedig a magyar munkásság osztállyá szerveződött és nehéz harcok után kezébe vette az elnyomott dolgozók harcának vezetéséi. 1919-ben ha csak rövid ideig is, tudott változtatni a haza és saját sorsán. A Horthy-fasiszta rendszer az 1919-es Tanácsköztársaság1 leverése után még a korábbi helyzethez viszonyítva is megszorításokat eszközölt, s a leg- raffináltabb módon használta fel a tőkésosztály érdekében a polgári demokráciának néhány látszatintézményét. Különböző , burzsoá pártok pártharcai közben folytak le az országgyűlési választások, amelyek semmi mást nem jelentettek, mint azt, hogy az uralkodó osztály egyik, vagy másik tagja került be a törvényhozó testületbe. Nyilvánvaló, hogy ez a nép helyzetén semmit sem enyhített, legfeljebb időnként másik „nagyúr” csapta be. Figyelemre méltó, hogy 1928- ban Heves megyében 8 képviselőt és 2 felsőházi tagot kellett választani. A 10 választandó közül 9 volt földbirtokos, a 10. pedig kulák. Ezek valamennyien a Horthy-rend- szer kipróbált hívei voltak, a 10 közül egy sem volt olyan, aki szolgabíró, főszolgabíró, alispán, főispán, miniszteri tanácsos, miniszter, vagy más, ehhez hasonló állami hivatalt be nem töltött volna. Ezek között a képviselők között volt gróf Keglevich Gyula földbirtokos, dr. Szinyei- Merse Jenő földbirtokos, Bor- hy György földbirtokos és mások, akik távol álltak a néptől. Beszédének további részében rátért Lendvai elvtárs a fel- szabadulás utáni helyzet ismertetésére. Felszabadulásunk volt a kiinduló pont ahhoz, hogy népünk elindulhatott a szocialista fejlődés útján mondotta Lendvai elvtárs. A hős szovjet nép a hitleri fasizmus ellen vívott harcában, a II. világháborúban a fasiszta rablók hadseregét üldözve, szabadította fel hazánkat, örülünk annak és hálásak vagyunk azért, mert a nagy Szovjetunió barátjának fogadta népünket és segítséget nyújtott nemcsak az évszázadokig tartó elnyomás alól történő felszabadulásunkhoz, hanem segített leverni az 1956-ban kitört ellen- forradalmi lázadást is. Az ellenforradalom alatti politikai helyzetről ezt mondta Lendvai elvtárs: — Az ellenforradalom alatt gombamódra nőttek ki azok a politikai pártok — köztük a Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, a Keresztény Demokratapárt, a Katolikus Néppárt, a Nyilaskeresztes Párt, stb., amelyeknek új, de valójában régen ismert vezérei alig várták, hogy ismét rátegyék kezüket a magyar paraszt földjére, s természetesen ennek feltételeként nem győzték követelni a néphatalmat védelmező, a magyar paraszt földtulajdonát jelenlétükkel biztosító szovjet katonák távozását. Felmerül önkéntelenül is bennünk az a kérdés, hogyha ezek a pártok, hozzánk hasonlóan, a dolgozók felemelkedősét akarták megvalósítani, ha hasonlóan a kapitalista nagybirtok rendszer megszüntetését, s a dolgozók felemelkedését akarták szolgálni, akkor egyáltalán mi tette szükségessé létrejöttüket, hiszen 1956- ban a parasztság kezében volt a föld. 1956-ban minden dolgozó parasztnak volt választójoga, 1956-ban a dolgozó parasztság képviselői bent ültek a parlamentben. Mit akarhattak ők? Nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy éppen azért alakultak, hogy mindezeket megszüntessék, hogy visszavegyék a kiosztott birtokokat, hogy kiszoríthassák a parasztságot a politikai életből. Csakis ebből a célból jöttek létre az említett pártok. A következőkben szólt Lendvai Vilmos elvtárs a munkásság helyzetéről. A magyar munkásosztály azzal, hogy a bányák, nagyüzemek társadalmi tulajdonba kerültek, megszűnt kizsákmányolt lenni, s a munkások száma is másfélszeresére növekedett. Az ipar termelése megháromszorozódott és az élet- színvonal is jelentősen emelkedett. Az élelmiszer fogyasztás mutatói a legjobban jelzik életszínvonalunk változását. Cukorból 1938-ban 10.5 kiló volt az egy főre eső fogyasztás, míg 1956-ban 25 kiló. Zsírból 1938-ban 18.3, 1956-ban 22.5 kiló jutott egy emberre. Húsból az 1938-ban egy főre eső 34.7 kilóval szemben 1956-ban 42 kiló jutott egy emberre. A lakásépítkezés fejlődése is a dolgozók életszínvonalának alakulását mutatja: 1930- as években évente 23 000, 1957- ben 49 000 lakás épült. Megyénkben is hasonló a helyzet. Egész dolgozó népünk életszínvonala fokozatosan emelkedik. Megyénkben 6119 motorkerékpáron közlekednek a dolgozók, 113 személygépkocsit üzemeltetnek. Lakásépítésre 90 000 000 forirítot adott kölcsön az állam és 6800 házat építettek fel 1952. óta. Bár még ennél is több lakásra van szükségünk. Különösen sokat kapott hazánkban az ifjúság. Az ellenforradalmárok a magyar ifjúságról azt állították, hogy el van nyomva. Senki sem akarja azt állítani, hogy minden jól és hibátlanul történt nálunk a felszabadulás óta, mi is követtünk el hibákat — nem is jelentékteleneket, a szocializmus építésében. A hibák kijavításának receptje nem ott volt, ahol sokan keresték, — azt bizonyítja sok megtévesztett, szerencsétlen honfitársunk sorsa, akik nyugatra mentek, hogy megismerjék a hazainál jobbnak hitt életet, a „korlátlan lehetőségek hazáját”, Amerikát és más hasonló országokat és csalódva tértek visz- sza, vagy várják a visszatérést az elhagyott hazába. Jó lecke volt azoknak, akik hittek a hamis prófétáknak. A továbbiakban Lendvai elvtárs az ellenforradalomról beszélt: — Az ellenforradalom visz- szavetette országunk fejlődését és sok kárt okozott nekünk, de az ellenforradalmi tobzódás néhány napja a magyar dolgozók sok tízezrének nyitotta fel a szemét a dolgozó nép tízezrei értették meg a keserű példából igazán, hogy mit jelent a Magyar Népköztársaság alkotmányának az a megállapítása, hogy „A Magyar Népköztársaság a munkások, dolgozó parasztok állama”. Mert az országgyűlés nemcsak kimondta ezt, hanem valamennyiünk erejéből és javára meg is valósult ez a pontja alkotmányunknak. Az ország gazdasági életében végbement változás természetesen megváltoztatta az ország politikai arculatát is. Eltűntek a parlamentből a gróf Keglevichek és egyéb földbirtokosok, helyükre a nép fiai kerültek. Munkások, parasztok, és a néphez hű értelmiségi dolgozókat választottak meg a választó polgárok. Úszta Gyula elvtárs, erdei munkásból lett honvédelmi miniszterhelyettes képviseli a gyöngyösi járás dolgozóit ' és nem Borhy György földbirtokos, Szomszéd László bányász képviseli a hatvani járás dolgozóit és nem dr. Szinyel- Merse Jenő, a báró Gillány nagybirtokos család tagja. De nemcsak az ország legmagasabb törvényhozó testületében történt változás, hanem az államhatalom helyi szerveiben is. A városokból és falvakból egyaránt kiszorultak a virilisták és helyükre munkások és dolgozó parasztok kerültek. Egerben 110 tagja volt a városi tanácsnak 20 évvel ezelőtt: 1938-ban. A 110 között egyetlenegy dolgozó sem volt Megtaláljuk ezzel szemben közöttük Pozsgai Gyula vendéglőst. vitéz Mosóczi József nyugalmazott ezredest. Heves vármegye vitézi székének kapitányát, Bilkey Lipcsei Péter kormányfőtanácsost. Lukácsi Máter Margit orsolyarendi zárdafőnöknőt. Klein Miklóst az egri sertés- és marhahizlalda ispánját, Klósz Jenő bank- igazgatót. Beniczky Miklóst és a hozzájuk hasonlókat,'akiket saját vagyonunk növelésén kívül semmi sem érdekelt: a magyar dolgozók kívánságai legkevésbé. Mennyire mások, hozzájuk sem hasonlíthatók azok az, emberek, akik most képviselik Eger város dolgozóit. Megtaláljuk közöttük: Huszti László és Szunyi Jánosné üzemi munkásokat. Vincepap Ferenc és Kormos Antal tsz-ta- sokat. Mihály András ée Tóth Dezső egyénileg dolgozó pa-: rasztokat. Kozma Györgyn pedagógust és a többi jól ismert. szerényen dolgozó, egyszerű. becsületes embert akik valóban a népet képviselik. Ne feledjük, hogy nem is olyan nagyon régen, amikor a város polgármestere még Trak Géza volt. ezt jegyezte fel róla Békási Jenő egyik írásában: „Szociális téren rendkívül nagy érdeme a szegények konvháiának rr ""szervezése. mely télvíz ideién, különösen most a nagv nvomor és munkanélküliség ideién nóUriiiözhetetlen intézménnyé vált”. A városi tanács mai végrehajtó bizottságának elnöke. Kocsmár János elvtárs nevéhez egészen más eredmények fűződnek. Az ő ideje alatt nincs nyomor és munkanélküliség. Nincs szükség szegénykonyhákra. Ezzel szemben háromszorosára bővült a dohánygyári munkáslét- szám, stadion épült a városban, a sportszerető közönség nagy örömére, Egert bekötötték az autóbusz forgalomba. szép autóbusz megálló épült. A város legszebb utcáit por- talanították és ha számbavesz- szük. még sok minden fűződnék ennek az egyszerű parasztembernek a nevéhez, amelyet azonban senki senki sem úgy könyvel el. mint Kocsmár János elvtárs egyéni eredményeit, hanem mint közös munkánk, a néphatalom vívmányait, De nemcsak Egerrel dicsekedhetünk. hanem az egész megyében van mit felmutatnunk — különösen szembetű- nőek a kulturális változások — folytatta beszédét Lendvai elvtárs. A megyében a felszabadulás előtt 692 pedagógus volt. akik alig tudták ellátni a dolgozó nép fiainak művelésével iáró (Folytatás a második oldalon^
