Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-22 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 179. szám Ara 50 fillér 1958. augusztus 22., péntek I]ggy ünnepeltük as alkotmány évfordulóját Tudósítóink jelentik Több ezer ember a hatvani nagygyűlésen Hatvanban már kedden este megkezdődtek az alkotmány­napi ünnepségek. Az üzemek­ben Kisebb összejöveteleken emlékeztek meg alkotmányunk jelen tőségéről. Reggelre fúvószenekarok ze­néjére ébredt a város, s 9 óra után megkezdődött a gyüleke­zés az üzemek, hivatalok előtt. Hatalmas tömeg hullámzott a város központja felé, ahol a nép kertben már igazi ünnepi hangulat uralkodott. Díszbe­öltözött vasutasok, magyar­ruhás népi táncosok, apró gyerekek, katonák sodródtak a színes forgatagban s kerestek szórakozást. Reggelre kelve, megnyitották a mezőgazdasági kiállítást is, ahol a Petőfi Tsz hatalmas paprikáit, a Nagy­gombosi tangazdaság tenyész­állatait, a Konzervgyár készít­ményeit nézték meg legtöbben, s e sikerben osztozott a „vil­lanypásztor” is, melyet szintén bemutattak a kiállításon. Ahogy közeledett a díszün­nepség kezdete, úgy telt meg a hatalmas kert emberekkel. Hosszú menetben, ünneplőbe öltözve érkeztek a cukorgyari- ak, majd a vasutasok. Teljes üzemben működtek a sörárusí­tó sátrak, a fagylalt árusítók, a gyerekek pedig a körhintá­nál, hajóhintánál csoportosul­tak. Az emelvény előtt a Kos­suth Tsz asszonyai kötötték a pántlikát az új búzából sütött kenyérre, apróságok fújták a papírtrombitát, luftballonok szálldostak a vékony spárgá­kon. » A több ezres tömeg türelme­sen várta az ünnepi gyűlés megkezdését, melyen Szitás Elek, a megyei tanács elnök- helyettese tartott ünnepi meg­emlékezést a kilencéves alkot­mányról. Szitás elvtárs beszélt a ma­gyar paraszt múltjáról, amikor eladósodás, árverés volt az osztályrészük, s akik nem bír­ták a gazdasági és politikai j ogfosztottságot, idegen földön kerestek menekvést. Ismertet­te, hogy kik voltak a megye képviselői a Horthy-rendszerben, hogy még csak véletlenül sem lehe­tett köztük találni egyszerű, dolgozó embert, földbirtoko­sok, főispánok, szolgabírók „képviselték” a megye lakos­ságát. Megemlékezésében ezután arról szólt, hogy milyen dön­tő változásokat hozott a fel- szabadulás az elnyomott ma­gyar dolgozó nép életében. Beszélt arról a harcról, me­lyet a föld megtartásáért vív­tak a parasztok és az üzemi munkások és példákkal illuszt­rálta, miként javult meg az élete a dolgozó embereknek. Elmondotta, hogy a megyé­ben 113 személygépkocsi van magánemberek kezében, 6000 motorkerékpárt vásároltak a megye lakosai és az utóbbi idő­ben 6500 új otthonba költöz­hettek be a boldog tulajdono­sok, melyhez az állam 94 mil­lió forint kölcsönnel járult hozzá. összehasonlítást tett a múlt rendszer költségvetése és a mostani költségvetés közt, be­mutatta, hogy például 1937- ben a költségvetésnek mind­össze négy százaléka tette ki a kulturális beruházásokat, s most ennek többszörösét for­dítjuk erre a célra. „Eredményeinkben a dolgo­zó nép alkotó ereje rejlik — mondotta Szitás elvtárs — s arról besZélt, hogy eredmé­nyeink sorozatát még az ellen- forradalmi támadás sem tud­ta megakasztani, bár nagy ká­rokat okozott az országnak. Szólt arról is, hogy azok a hazátlan magyarok, akiket az ellenforradalmi demagógia és a „Szabad Európa” hamis Ígé­retei csaltak ki az országból, milyen szívesen élnének a mi alkotmányunk paragrafusai szerint. Az ünnepi beszéd után Ma­gabíró Mihály, a hatvani Kos­suth Tsz elnöke új búzából sütött kenyeret adott át a cu­korgyár, a fűtőház képviselői­nek, majd az Internacionálé hangjaival ért véget az ünnepi gyűlés. Délután sport- és * kultúr­műsor szórakoztatta az ünnep­lő hatvaniakat. <1 Ünnepelt Egercsehi is A Hazafias Népfront rende­zésében kedves ünnepen ülték meg alkotmányunk 9-ik szü­letésnapját az egercsehi bá­nyászok. Az ünnepet lelkes előkészü­letek előzték: munkafelajánlá­sok, nemes vetélkedések, ki ad több szenet alkotmányunk ünnepére. Az ünnep előestéjén máglyatűz lobbant égnek az Egészségház előtti téren és szárnyaló zene dallamai töltöt­ték be az éjszakát, a 16 tagú bányászzenekar fújta a patto­gó, vidám indulókat. Augusztus 20-án gyönyörű, verőfényes reggelre virradt a bányatelep. A bányászzenekar adott vidám ébresztőt. Kilenc órakor indult el a lelkes me­net, szép, rendezett sorokban, bányászok és úttörők, a Nép­kert felé, az ünnepi gyűlésre. A gyűlést Lengyel Pál mér­nök, a Hazafias Népfront el­nöke nyitotta meg, az ünnepi beszédet Simon Sándor főmér­nök elvtárs, a Hazafias Nép­front titkára mondotta el. Bevezetőjében vázolta azo­kat a körülményeket, amelyek között demokratikus alkotmá­nyunk megszületett, majd az úri Magyarország alkotmá­nyairól beszélt. A továbbiakban 1948-ról, a fordulat évéről szólott Simon elvtárs és az alkotmány jelen­tősebb paragrafusait ismer­tette, konkrét példával tá­masztva alá szavait. Beszélt a nemzeti egység, a proletárdik­tatúra megszilárdításáról. — A proletárdiktatúra szi­lárdsága azon múlik, hogy mi­lyen mértékben vesznek részt a dolgozó tömegek a hatalom gyakorlásában, mennyiben tá­mogatják a szocializmus épí­tését, mennyire veszik ki ré­szüket a szocializmus építésé­nek békés feltételeit biztosíta­ni hivatott békeharcból. Méltatta a Népfront-mozga­lom jelentőségét, s arról szó­lott, milyen nemes feladatok várnak a Hazafias Népfrontra a békeharc küzdelmeiben. Is­mertette a jelenlegi külpoliti­kai helyzetet Közel- és Közép­Keleten, beszélt az ellenforra­dalom restaurációs kísérletei­ről, s végül a hároméves terv­ről ezeket mondotta: — Kilábaltunk az ellenfor­radalom okozta súlyos gazda­sági helyzetből. Rendezett vi­szonyokat teremtettünk a nép­gazdaságban és ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy évekre előre meg tudjuk ha­tározni a népgazdaság fejlesz­tésének feladatait. Kilenc éves az alkotmá­nyunk. Kilenc esztendő mú­lása nem nagy idő, mégis bíz­vást elmondhatjuk: az előre­haladás és a megtorpanás, az ellenforradalom gyalázatos pusztításai után ma, mint min­dennapi életünk eleven való­ságát, úgy tekinthetjük alkot­mányunkat. És ahogy múlnak az évek, a szorgos bányászok munkájával is erősödik nép- köztársaságunk, úgy válik szi­lárd, megingathatatlan erős­séggé a népi hatalom, amely olyan életet teremtett Eger- csehiben is, amilyen a kapita­lista kizsákmányolások korá­ban soha elképzelhető nem volt. Szovjet vendégek Kiezötárkányban Mezőtárkányban a szovjet- magyar barátság jegyében zaj­lott le az idei alkotmány-ün­nep. A község lakossága ked­ves vendégeket fogadott ebből az alkalomból, mert a me­gyénkben tartózkodó szovjet küldöttség tagjai is ellátogat­tak ide, hogy együtt ünnepel­jenek velük. A kora délelőtti órákban a községi KISZ- és a pártszer­vezet tagsága meleg szeretet­tel fogadta Grigorij Antono­vics Judicsev elvtársat, a szov­jet küldöttség vezetőjét, és a küldöttség másik tagját. Ezzel kezdetét vette a nagy nap sok, sok érdekes eseménye. Az ün­nepi nagygyűlésre a fogadtatás után került sor. Helyet foglalt a díszelnökség, majd a község lakossága nevében Szilágyi László, az általános iskola he­lyettes igazgatója üdvözölte a szovjet elvtársakat, Tóth Sán­dor és Tamás László elvtársa­kat, a megyei pártbizottság osztályvezetőit, a járási párt- bizottság, a községi pártszer­vezet képviselőit, és a jelen­levő ünneplő közönséget. Ün­nepi megnyitójában történeti távlatokban mutatta be a ma­gyar nép sorsát, évezredes küzdelmeit a jogért, a szabad hazáért. Történelmi példákkal illusztrálta azt a nagy harcot, melynek végső eredménye az 1945-ös felszabadítás, majd a felszabadult nép alkotmányá­nak megteremtése lett. Az ünnepi beszédet Tóth Sándor elvtárs. a megyei párt- bizottság párt- és tömegszer­vezeti osztályának vezetője mondotta. Bevezetőben meg­emlékezett arról, hogy népünk ezer éves vágya valósult meg, amikor ezelőtt kilenc évvel az országgyűlés törvénybe iktatta a Magyar Népköztársaság al­kotmányát, Ez a nagy vív­mány azt jelentette, hogy most már a nép kezébe került a hatalom, a közügyek intézése, és egye­nes út nyílt meg előttünk az új társadalmi rend, a szocia­lizmus felépítése felé. Termé­szetesen, mindezt a Szovjet­unió segítségének köszönhet­jük, amely 1956. októbere után is bebizonyította, hogy képes áldozatokat hózni népünk sza­badságáért. Ez volt a másod­szori felszabadítás. Beszéde további részében Tóth elvtárs arról szólott, hogy mit is adott az alkotmány a magya. népnek? A nyugati imperialista sajtó cikkei ar­ról beszélnek — mondotta —, hogy nálunk nincs jólét, egy­szóval lebecsülik a mi ered­ményeinket. De gondoljunk arra, hogy 1945-ben egy feudá­lis örökségekkel terhes, elma­radott, a háború által kifosz­tott országot kaptunk öröksé­gül. S ha ezt az állapotot, a múltat összehasonlítjuk jelen­legi helyzetünkkel, akkor nyilvánvalóak dolgozó népünk alkotásának eredményei. A hárommillió koldus országa már csak rossz emlék. Nincs nyomor, éhínség és munkanélküliség. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődése egyaránt tükrözi megjavult gazdasági helyzetünket. Kiáll­ta a próbát, és erős gyökeret vert a termelőszövetkezeti mozgalom is. Éppen ezért egy pillanatra se feledjük, hogy ilyen alkotásokat ilyen fejlő­dést csak a néphatalom, a szo­cializmust építő szabad társa­dalom tud felmutatni. A jövő feladatairól szólva, életszínvonalunk, a reálbérek további emeléséről szólott Tóth elvtárs, majd kifejtette, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a Szovjetunió se­gítsége és következetes béke­politikája a legfőbb biztosíté­ka további fejlődésünknek. Az ünnepi szónok az alkotmá­nyunk, a munkás-paraszt szö­vetség, az MSZMP és a szov­jet-magyar barátság éltetésé­vel fejezte be beszédét. Utána Judicsev elvtárs, a brianszki kerület Kornszomol- szervezetének titkára emelke­dett szólásra. Köszönetét mon­dott a meleg baráti fogadta­tásért, amellyel a küldöttség tagjai ittlétük alatt minden­nap, lépten-nyomon találkoz­nak. Elmondotta, hogy ellen­ségeinknek nem tetszik a mi barátságunk, a demokratikus erők összefogása. Szervezked­nek a mi szövetségünk ellen, de szerencsére a mi orszá­gainkban van elég hideg -'Víz ahhoz, hogy az ő forró fejüket lehűtse. A Szövieiunió szilárd és következetes békepolitikát folytat a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben, s az, hogy nem következett be agresszív impe­rialista támadás az arab or­szágok ellen, szintén a Szov­jetunió bátor kiállásának kö­szönhető. A Szovjetunió pol­gárainak minden erejét a bé­kés építőmunka köti le, s a szovjet nép vezetői nem há­borús. erőszakos úton, hanem a tárgyalóasztalok mellett igyekeznek mindent elkövetni a nemzetközi feszültség eny­hítéséért. A szovjet vendég felszólalá­sa után a mezőtárkányi KISZ- szervezet tagjai új búzából sü­tött kenyeret vittek az emel­vényhez, ahol Lázár Miklós községi tanácselnök felszelte azt. s az új kenyérből — a nép idei munkájának gyümölcsé­ből — megkínálta a vendége­ket. A községi pártszervezet nevében Cseh József párttit­kár mondott köszönetét a brianszki kerület kómszomolis- táinak látogatásukért, és hálá­juk jeléül egy béke-szobrot adott át Judicsev elvtársnak. A KISZ-szerveZet nevében Sz, Kovács János nyújtotta át az ajándékokat. A Szabadság Tsz tagsága pedig színes sza­lagokkal feldíszített búzako­szorúval ajándékozta meg a szovjet vendégeket és a me­gyei pártbizottságot. Ezekután adták át sorra ajándékukat a Petőfi és a Búzakalász Tsz-ek, a földmüvesszövetkezet és a malom dolgozói is. A nagygyűlés után hangu­latok' kultúrműsort adtak a KISZ-szervezet tagjai, az ál­talános iskolások és ek óvo­dások. Délután a KlSZ-szervefc- zet ebéden látta vendégül a meghívottakat, utána a szov­jet küldöttség tagjai a magya­rokkal együtt vidám táncra perdültek. Nemsokára búcsút vett a szovjet küldöttség, a község lakossága pedig egé­szen a késő esti órákig vidá­man ünnepelt és szórakozott. „4 mi rendszerünk osztatlan néphatalom66 Ünnepi nagygyűlés Gyöngyösön Augusztus 20-án, alkotmá-1 nyunk születésének kilencedik évfordulóját ünnepelte az or­szág. Gyöngyösön is ünnepel­tek az emberek. Már napok­kal előtte plakátok hirdették az utcán az ünnepi progra­mot. 20-án csendes volt a reg­gel, a zajos hétköznapok for­galmát ünnepélyes hangulat váltotta fel. Zászlók lengtek az épületeken, mindenhol ki­díszített ablakok, ünneplőbe öltözött emberek. Kilenc óra felé egyre többen jártak az utcán. A bányászklub előtt nagy csoport beszélgetett: a XII-es akna és az AKÖV dol­gozói gyülekeztek, hogy részt vehessenek az ünnepségeken. A tiszti ház elől népes cso­port indult a Pipis-hegyre. ahol lövész-versenyt rendez­tek a honvédség, a rendőrség és a munkásőrség csapatai. A nagygyűlés 10 órakor kéz dődött Gyöngyösön a Dimit- rov-kertben. Egyenruhás bá­nyászok, üzemi munkások, katonák, parasztemberek, tar­karuhás lányok mentek el a szabadtéri színpadra, hogy meghallgassák az ünnepi be­szédet. Varga Ferenc elvtárs, a | városi tanács elnöke üdvözöl-1 te a megjelenteket. Szólt ar­ról, hogy a magvar nép har­cának, melyet szabadságáért, emberibb életéért és függet­lenségéért vívott, legnagyobb eredménye az 1949. augusztus 20-án törvénybeiktatott alkot­mánya. „Arra kérem az ünne­pi gyűlés valamennyi részve­vőjét — mondotta bevezető beszédében Varga elvtárs —, vonjanak párhuzamot a nép és a nép ellenségeinek a már részünkről is jól ismert ál­lamfelépítése. állámrendje kö­zött, hogy ez erőt adjon a törvényes rendünk megdönté­sére, vagy megkárosítására irányuló minden támadás szétzúzására.” Az ünnepi beszédet Lifyer- tinyi Sándor elvtárs, az MSZ­MP megyei végrehajtó bizott­ságának tagja, a megyei rendőrkapitányság vezetője tartotta. Szólt arról az évszá­zados küzdelemről, melyet a magyar nép elnyomói ellen vívott. Méltatta az alkot­mányt, amely a történelemben először biztosítja a dolgozó nép jogait. Rámutatott arra: a nyugati nagyhatalmaknak különösen az Amerikai Egye­I sült Államoknak nem tetszik sem hazánk, sem más demok­ratikus országok békés élete, eredményes munkája, s min­dent elkövetnek a háborús fe­szültség fokozása érdekében. Beszédének további részé­ben a hároméves tervről szólt. Megállapította: az ellenforra­dalom okozta gazdasági ká­rokat rövid időn belül leküz­döttük és már arra is van erőnk, hogy előre tervezzük jövőnket. Beszédét a követ­kezőkkel fejezte be: A mun­kás-paraszt szövetség, a nén bizalma a párt és a kormány iránt biztosíték arra. hogy valóra váltsuk a hároméves terv célkitűzéseit és ezzel nö­veljük dolgozóink anyagi és kulturális jólétét. A beszéd után az Űj Élet Termelőszövetkezet és a he­lyi gazdakör adta át a város tanácselnökének az új ke­nyeret, s az internacionálé el- éneklése után befejeződött az ünnepség. A délután folyamán kulturális és sportműsor szó­rakoztatta a dolgozókat, este pedig a kultúrházban a „Du- naparti randevú”-t adta elő a kultúrház színiátszó csoportja. (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents