Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-02 / 136. szám

19S8. július 2., szerda «EPÜJSÄG S Lfsy versenykihívás nyomában t Puszlaszikszó vállalást tett, Füzesabony még hallgat Lapunk június 26-i számá­ban hírt adtunk, hogy a Csá- nyi Állami Gazdaság egyik komba jnos brigádja, a Kiss ímre-brigád, versenyre hívta ki a megye összes kombájno- sait. Később részletes riport­ban számoltunk be olvasóink­nak arról, hogyan született meg ez a versenykihívás, mik azok a gondolatok, amelyek a versenykihívás közzétételére Indították a Kiss-brigád tag­jait. Tettük mindezt azért, mivel megígértük és vállaltuk, hogy e versenyt figyelemmel kísér­jük, eredményeit propagáljuk, fogyatékosságait bíráljuk, hogy a Népújság ezúttal is segítse kibontakozni megyénk egyik kombájnos brigádjának derék kezdeményezését. Beszámol­tunk lapunk hasábjain arról is, hogy a csányiak nem a helytelenül értelmezett „haj- rá”-versenyt akarnak, hanem valójában igazi szocialista munkaversenyt. A munka mi­nőségét a mennyiség elé he­lyezik, de ugyanakkor céljuk a mennyiség növelése is, ész- szerűsítésekkel, a munka he­lyes megszervezésével, a gé­pek tökéletes kihasználásával és nem utolsósorban a jó ver­senyszellem erejével. Az elmúlt napokban elindul­tunk a Versenykihívás nyomá­ban és egy állami gazdaságot és egy gépállomást kerestünk fel. Mit hallottak, mit tudnak a versenykihívásról, csatlakoz­nak-e a versenyhez? — Ilyen kérdésekre kerestünk választ, és ezúttal elmondjuk, mit lát­tunk, mit hallottunk, mik a tapasztalataink. Pusztaszikszói Állam! Gazdaság: A gazdaság főagronómusá- val beszélgetünk a versenyről. Ismerik, értesültek róla a Nép­újságból. A felhívással és a versennyel foglalkozó példá­nyok most is ott vannak az igazgató íróasztalán. Kis kék tábláid füzet kerül elő, mely­ben pontos adatokat kapunk a verseny állásáról gazdaságon belül, hisz itt is, mint megyénk több más állami gazdaságában a megyei versennyel párhuza­mosan gazdaságon belüli ver­senyt is indítottak. A Puszta­szikszói Állami Gazdaságban a versenykimutatás szerint ez ideig 127 holdat arattak le kombájnnal, ez idő szerint 14 mázsás átlagterméssel. A tegnapi és a tegnapelőtti nagyobb esőzések miatt ugyan egy ideig szünetelt a munka, de amint az idő engedi, a kombájnok ismét mennek a földekre. Ebben a gazdaságban igen szép és figyelemre méltó eredményt ért el Bakos Sándor kombájnos, aki 430 mázsa ár­pát aratott le és csépelt el ed­dig. Jó munkát végzett még Kocsis Ferenc, aki 339 mázsá­val második, illetve Bujdosó László, aki 299 mázsával a gaz­daság versenyének harmadik helyezettje. A Pusztaszikszói Állami Gazdaság úgy határozott, hogy a versenyben részvevők szá­mára célprémiumot tűz ki, hogy a dolgozókat ezúttal is jó munkára és versenyre serkent­se. A gazdaságban egyébként az aratást teljes mértékben gé­pesítették és így bőségesen kínálkozik alkalom a gépek versenyére. A gazdaság fóagro- nómusa elmondta, hogy mint­egy 50 holdon megkezdték a tarlók műtrágyázását is. Füzesabony! Gépállomás: Ahogyan mondani szokták: „lógott a lába az esőnek”, ahogy megérkeztünk a gép­állomásra. Az emberek jó ré­sze a szerelőcsarnokban, a mű­helyben tanácskozott, tanako­dott. Ott találkoztunk a gép­állomás igazgatóhelyettesével is. Mint elmondta: olvastak, hallottak ugyan a csányiak versenyfelhívásáról, de ez ide­ig még nem döntöttek, elfogad­ják-e vagy sem? Hivatkoznak a rossz időre, — ime most is esik — mondják —, bajos így versenyezni. Az igazgatóhe­lyettes bár ígéri és úgy nyilat­kozik, hogy „megpróbál” be­szélni az emberekkel és reméli, hogy sikerülni fog megnyerni őket a versenynek, de ez ideig az az igazság, hogy a Füzes­abonyi Gépállomáson süket fülekre talált a csányiak ne­mes kezdeményezése. Pedig, Csányban is esik, ott is rendkívüli idővel kell meg­birkózni, meg Hevesen is sza­kad az eső és kiverte a kom­bájnokat a földről, de azért „állják a sarat”, elfogadták a versenyfelhívást, sőt eddigi eredményeikről már jelentést is adtak a szerkesztőségnek. Vagy, hogy még közelebb men­jünk. Ha esik Füzesabonyban, esik Pusztaszikszón is és ép­pen a fenti sorok igazolják, hogy Pusztaszikszón ennek el­lenére él a versenyszellem. Reméljük és bízunk benne. hogy a Füzesabonyi Gépállo­más kombájnosai egy-két na­pon belül megbeszélik a dol­gokat és valóban úgy határoz­nak, hogy csatlakoznak a me­gyei versenyhez és részt vesz­nek abban a nemes küzdelem­ben, mely éppen most, a rend­kívüli időjárás miatt fokozott mértékben aktuális, hisz nem kevesebbről, mint jövő évi ke­nyerünkről van szó. Arról, hogy időben, becsülettel arat­ják le, gyűjtik zsákba az éle­tet, vagy ott megy tönkre a földeken. Pedig ha a kenye­rünkről van szó, akkor a gép­állomások dolgozóinak, az ál­lami gazdaságok embereinek ebben a versenyben a legelső vonalban van a helyük. Sz. A dolgozók ellátásához.. „ . . . mindennapi cukrunkért “ (Folytatás az 1. oldalról.) A gazdaság egyik feladata cukorrépa vetőmaggal ellátni a cukorgyárral szerződött te melőket, emellett még■ exportálnak is belőle a Német Demokratikus Köztársaságba, lányok a magrépát kapálják. A kiskörei Dózsa Termelő- szövetkezet tagjai ebben az évben jelentős árumennyisé­get adnak át, hogy ezzel is hozzájáruljanak a dolgozók élelmiszerrel történő ellátá­sához. Már eddig 80 hízottser­tést, 10 hízómarhát és 200 hek­toliter tejet adtak el. Ezenfe­lül értékesítettek 30 mázsa gyapjút is. A szövetkezet az árukért mintegy félmillió fo­rintot kapott. A kiskörei Rákóczi Termelő- szövetkezet tagjai 16 hízómar­hát és 26 hízottsertést adtak le az idén. Néha hiba is akad, kicsorbul a kapa. Ilyen­kor a 75 éves Vaskó József bácsi, a csoport legidősebb tagja „köszörüli ki a csorbát”. Ez a jól végzett munka eredménye — r gyarázza Kiss István, a célgazdaság vez agronómusa, Huszár Sándornak, a munkai kezelőjének. Huszár is megnézi alaposan, tán újra indulhat a gép... SZÁZNYOLCVAN ÉVE, 1778. július 2-án halt meg a francia felvilágosodás kiemel­kedő harcosa, Jean Jacques Rousseau. Halálának 180. év­fordulóján az egész haladó emberiség tisztelettel hajtja meg az emlékezés zászlaját az egyetemes emberi kultúra e kiemelkedő egyénisége előtt. Egyszerű család gyermeke­ként született Genfben, 1712- ben. Gyermekkora és ifjúsága roppant hányatott volt: szolga, zenemester, házitanító. Szívós munkával végezte önképzését, sokat olvasott, korán megta­nulta szeretni a természetet. 1741-ben, 29 éves korában ér­kezik Párizsba, kevés pénzzel, a zsebében, de tele ambíci­ókkal és elképzelésekkel. A francia Tudományos Akadé­mián új hangjegy-rendszeré­vel szeretné magára vonni a Jean Jacques Rousseau (1712-1778) figyelmet, ami ugyan nem si­kerül, de helyette barátokra, pártfogókra talál. Megismer­kedik többek között Diderot- val, aki ebben az időben kez­di el szerkeszteni az Enciklo­pédiát, s mi sem természete­sebb, minthogy Diderot őt bízza meg a zenei cikkek írá­sával. Harmincnyolc éves, amikor első ízben kopogtat az iroda­lom kapuján. A dijoni akadé­mia pályázatára beküldött művével — „Használt-e a tu­domány és a művészet fellen­dítése az erkölcsök finomodá­sának” — az első díjat nyert­té. A címben felvetett kérdés­(Pályára küldött tudósítónktól) Amikor Szepesi György Sandwickenből, a Magyaror­szág—Wales mérkőzés után, majdnem sírva kiabálta bele az éterbe és a magyar hall­gató fülébe, hogy a hajdan oly dicső magyar válogatott most csapnivaló, hogy a híres magyar labdarúgás csődbe jutott, majdnem sírva fakad­tam. Ügy éreztem, hogy itt a világ vége, de ha nincs is itt, akkor sem érdemes élni, mert itt állunk nyárvíz ide­jén, világbajnok labdarúgó csapat nélkül. Éreztem, hogy hatalmas tragédia zúdult so­kat szenvedett népünkre, ti­mely átélte a mohácsi vészt, a tatárjárást és a Horthy-fa- sizmust, és most ráadásul ki­kaptunk a walesiektől. Azt hittem, hogy másnap leállnak az autóbuszok, önkéntes szá­műzetésbe vonulnak a fut- balldrukkerek és nemzeti gyászunkkal szolidaritást vál­lalva, nem kél fel a nap. Jlz évezred mérkőzése kezdenem tudósításomat, az évezred mérkőzéséről, az egri színész—újságíró bajnoki ta­lálkozóról. E nemes gondola­ton kívül még egy alapos izomláz is gyötör, miután ma­gam is részt vállaltam eme nemzetmentő vállalkozásban. Nem akarok szerénytelen len­ni, de tanúm lehet az a há­romezer ember, aki ott szo­rongott a pálya szélén, hogy ezúttal iskolajátékot játszot­De felkelt. És mentek az autóbuszok. És az emberek ki­heverték a csapást. Persze csak azért, mert nem veszett el a remény. A magyar futball egére új csillagok futottak fel, akik ezekben a nehéz időkben vállalák azt, hogy megmentik a magyar labdarúgás hírne­vét, hogy reményt öntenek a szivekbe: él még a magyar futballdicsőség. A futballra­jongók széles tábora csak meghatódva gondolhat ezekre a hősökre, akiknek neve aranybetűvel tündököl majd a történelem lapjain, akik megnyitották a magyar fut­ball, új korszakát, a magyar labdarúgás reneszánszát. Ezekkel a gondolatokkal kell újszerű módon játszott. Cé­lunk az ellenfél megtéveszté­se, megzavarása volt. Azt akartuk elhitetni velük, hogy jobban futballoznak, mint mi, ezért ügyes taktikával nekik passzoltuk a labdát, akarat­tal a földbe rúgtunk, sőt leg­jobbjaink nem átallották né­hányszor elesni. Vol':, aki el­határozta, hogy az egész meccs alatt nem rúg a labdá­ba és mindvégig hű maradt fogadalmához. Persze, hogy ezt a szándékát észre ne vegyék, egész idő alatt futkározott a labda után. Varga Gyula. A bíró nehéz és felelősségteljes szerepét Sebes­tyén András volt szíves vál­lalni az első félidőben. Mind­végig igazságos volt és ma­gasfekvésben előadott sípszólói elbájolták a hallgatóságot. — Ragyogóan bíráskodott, külö­nösen, ha tekintetbe vesszük, hogy most volt életében elő­ször futballmérkőzésen. Állítólag Antal László is a pályán volt, de vele nem volt szerencsém találkozni. For­gács Kálmán mintegy két per­ces fellépése örökké emlékeze­tes marad a magyar labdarú­gás, a magyar kézilabda, a magyar rugby és a magyar színészet történetében. re nemleges válasz csendül ki a műből, jóllehet elismeri, hogy a társadalomnak szüksé­ge van az irodalomra és a tudományokra, dicsérőleg ír az emberiség nagy szellemei­ről. A csel ragyogóan sikerült. Olyan ragyogóan, hogy még a közönség is elhitte, a színészek jobban játszanak, r. int mi. tam. És az újságírók válo­gatottja is dicséretes módon szerepelt. Nyomasztó fölé­nyükkel szemben a színészek tehetetlennek bizonyúltak, és hogy zavarukat leplezzék, be­rúgtak vagy hét gólt dicső csapatunk kapujába, melyet a kapusunk csak azért nem fo­gott ki, mert éppen az új magyar labdarúgó iskola te­matikájának összeállításán fá­radozott. Remélem, senki nem vádol elfogultsággal, amikor ki kell jelentenem, hogy az újságíró válogatott összeszokott, ruti­nos, fejlett technikájú, jó erőnlétű magyar fiúi a helyzet urai voltak. Névszerint kelle­ne valamennyit megdicsérnem, de ezt csak azért nem teszem, mert közismert szerénységem tiltja. A jelmezeket az ESC ruha­tervezői alkották, és különö­sen az újságíróknak álltak na­gyon jól, azok közül is a ma­gamfajta kisportolt termetű atlétákon. A díszleteket maga a természet alkotta, melyek remekül kiegészítették e ta­lálkozó hangulatát. Csapatunk tudva, hogy az a fajta labdarúgás, amita magyar válogatott a világbajnokságon játszott, nem vált be, egészen A színészek is jók voltak időnként és közülük is ki­emelkedik Fekete Alajos, aki mindvégig mély átéléssel ját­szott, sőt játszadozott. Kautc- ki Edvin, a középcsatár sze­repében élete legjobb alakí­tását nyújtotta. Az első fél­időben Varga Gyula védte a színészek kapuját, és mindéit mozdulatát fergeteges taps és viharos nevetés kísérte, úgy, hogy az egybegyűltek megálla­pították, egész jó kapus ez a A közönség mindvégig sport­szerűen viselkedett, nem hal­lottunk ízléstelen bekiabáláso­kat, annál is inkább, mert mindenki majd megfulladt a nevetéstől. ■ Jelen volt még a nagy eseménynél a rég nem látott nap is, amely belesütött kapusunk szemébe, aki többek között ezért sem tudott a ka­pu felé vánszorgó labdákkal találkozni. Összegezve: az újságírók mindvégig ragyogó technikai fölényben voltak, szinte lese­perték a gyengén játszó szí­nészeket, akik végeredmény­ben csak 7:5 arányban nyer­ték meg az évezred mérkőzé­sét. Hefe ELSŐ MÜVÉT AZUTÁN sorban követik jelentős írásai, amelyek mind a felvilágosult eszméket hirdetik. 1775-ben jelent meg: „Értekezés az em­berek közötti egyenlőtlenség eredetéről” című műve. Ebben azt fejtegeti, hogy valamikor az emberek mind egyenlőek voltak, függetlenek és boldo­gok, az egyenlőtlenséget a magántulajdon kialakulása hozta létre. Hogy az emberi­ség ismét boldog lehessen, meg kell szüntetni a magán- tulajdont, vissza kell térni az ősközösséghez, az emberiség természetes állapotához. Az egyenlőség hirdetésével saját kora születési előjogaival száll szembe, és felveti a vagyoni egyenlőtlenség megszüntetésé­nek kérdését. A mondani­valója azonban haladáselle- nességet is tartalmaz, hiszen kétségbevonja, hogy a civili­záció javítja, nemesíti az em­beri erkölcsöket. Nyilvánvaló­an Rousseau saját korának feudális civilizációját ismerte, ! innen a pesszimista követkgz- I tetés. Voltaire is olvasta ezt az értekezést, és 1755 augusz­tus 30-án keltezett levelében ezeket a figyelemreméltó meg­! állapításokat teszi a műről: „Megkaptam uram, s köszö­nöm az emberi nem ellen írt Í új könyvét. Tetszeni fog majd az embereknek, hogy meg­mondja nekik az igazat, de ne i higgye, hogy megjavítja őket. \ Sose festették erősebb színek- i kel az emberi társadalom S borzalmait, amelytől pedig a mi tudatlanságunk és gyönge- ségünk annyi szépet és jót S remél... Ami ezt a világot siralomvölggyé tette és teszi, az az emberek fékezhe­S tétlen gőgje, s telhetetlen mo­hósága ...” Voltaire tehát nem ért egyet Rousseauvai, Í mert a társadalomtól, a civi­lizációtól jót remél, de ő is elítéli a társadalom életét S megrontó vétkeket: az emberi gőgöt és mohóságot. Egyéb­ként kettőjük között kibékít­Í hetetlen ellentétek voltak: a nagypolgári származású Volta­ire bizonyos lenézéssel kezeli í a rohamosan népszerűsödő [ plebejus származású Rousse- J aut AZ 1761-BEN MEGJELE Társadalmi Szerződés ci munkájával Rousseau a 1 közvetlenebbül járult hozz; nagy francia forradalom < mei előkészítéséhez. Végei ményben azt hangozta hogy a társadalomnak jc ban áll elűzni az uralko ha az nem a nép javára hi nálja a néptől kapott ha mat. Elítél ezzel a műv< mindenfajta ' monarchikus arisztokratikus kormány formát és hangoztatja a uralkodáshoz való jogát. Üj Héloise című szentime. lis regényével — a szert történet adta keret lehet gein belül — tiltakozik a talok boldogságát megg szülői önkény ellen, és ar a követelésnek ad har hogy a szívnek joga van szerelemhez. 1762-ben látott napvilág legjelentsősebb műve, ped giai regénye, amelynek Emil címet adta. Ebben művében mintegy választ az előző írásaiban felv kérdésekre, amelynek a lé ge a következő: „Az er természeténél fogva jó, a sadalom rontotta meg", kell javítani a társadal Hogyan lehetséges ez? egyes emberek neveié; fejtegeti nevelési elveit: vei az ember termesze' fogva jó, úgy kell nevein hogy a civilizáció káros 1 sait távoltartsuk tőle." I nevelő legfontosabb fela A gyermek a természet ! figyelésével sokat el tud ennek titkaiból, a nevelő pán teremtsen helyzetek' megfigyelésre és a kövei tetések levonására. Har tatja a gyermek sokir; képességeinek a fejleszt jelentős szerepet szán a nevelésnek. A felsorolta is látható, hogy ennek a velési rendszernek érd mellett a legnagyobb fc tékossága az, hogy a gye két el akarja szigetelni társadalomtól, és lemon nevelő sokoldalú, irái munkájáról. SZÁZNYOLCVAN ! hogy a harcos francia író zébő! kihullott a toll Eri onvilleben. Hamvait a f< dalmi francia nép 1794-b Pantheonban helyezte ny lomra, Voltaire holtteste lé. Goethe, s nagy német tő joggal mondhatta: „V Írrel egy világ zárult Rousseauvai egy világ kf dött”. Nahóczky Emil tana; a TIT irod, szakoszt. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents