Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-15 / 147. szám

10». július 15., kedd

ííEPŰJS AG

A munkaverseny, az újító- és kiváló dolgozó-mozgalom még csak most éledezik a helyiiparban

Szombaton délelőtt a Park- Szálló fehértermében tartották meg a Helyi Ipari és Város- gazdasági Dolgozók Szakszervezete megyei bizottsága és a megyei ipari szervek rendezésében a III. újító és kiváló dolgozó ankétot.

A megye kiváló dolgozóit, újítóit és gazdasági vezetőit Szajlai János, a HVDSZ megyei bizottságának elnöke üdvözölte, majd megemlékezett arról, hogy az utóbbi években igen hasznos mozgalom alakult ki a szocialista munkaverseny és újítómozgalom elterjesztésére, a kiváló dolgozó cím elnyerésére.

Az előadást Kiss Jenő elvtárs, a HVDSZ Központi Vezetőségének tagja, megyei termelési felelős tartotta.

Bevezetőjében arról szólt, hogy az 1958. éves terv teljesítésének legfontosabb feltétele, hogy a gazdaságossági szemlélet jusson érvényre, nagy erőfeszítéseket kell tennünk a termelékenység növelésére, s gazdasági életünk mindég területén a legszigorúbb takarékosságra kell törekedni.

Beszélt az 1068-as MT— SZOT-rendelet fontosságáról, mely a termelési tanácskozásokról, az újítómozgalomról, a kiváló dolgozó-cím elnyeréséről, a munkaverseny szervezéséről szól. A termelési tanácskozásokról szólva, hangoztatta, hogy az eddigi tapasztalatok szerint legeredményesebbek a kis egységekben tartott tanácskozások, mert így a dolgozók csoportjukban a legégetőbb problémákat vitatják meg.

„Az előző évekhez viszonyítva, a verseny szervezésében alapvető változás van a helyiipari vállalatoknál” — mon dotta Kiss Jenő elvtárs, hangoztatta: „arra kell törekedni, hogy a helyi sajátosságoknak legjobban megfelelő munkaverseny formáját válasszák, olyan célkitűzések megvalósítására kell mozgósítani a dolgozókat, melyek az üzemben a legfontosabbak, melyek konkrétak és értékelhetők, hogy a dolgozók értelmét lássák a munkaversenyben való részvételnek.”

Nem szabad elfeledni — mondotta —, hogy a munkáshatalom erősítésének elengedhetetlen feltétele a dolgozók aktívájának növelése, kezde ményezéseinek hasznosítása.

Helytelenítette, hogy évekkel: ezelőtt, de még ma is megmutatkozik az a nézet, hogy csak j a szakszervezeti bizottságok-. nak feladata a szocialista munkaverseny szervezése, pedig a párt- és gazdasági szer- ( veknek közös célja a mun- ( kaverseny-mozgalom győ- zelemre vitele.

A kiváló dolgozó-cím elnye- i résével kapcsolatban arról be- i szélt, hogy mi legyen az alap- ' ja a kiváló dolgozó mozga-' lomnak, elmondotta, hogy a j helyesen szervezett szocialista, munkaverseny legyen az alap- ( ja, s az nyerje el a kiváló dolgozó címet, aki a verseny célkitűzéseinek megvalósításában legjobban kiveszi részét Kár, hogy a kiváló dolgozómozgalom értékelése rendszertelen és sok helyen csak névlegesen kapják meg a kiváló dolgozó kitüntetést, s az oklevelet még mindig nem adták át, többek közt a Vas- és Fémipari Vállalatnál, mondván: Nincs, aki beszerezze”.

A verseny nyilvánosságáról és a kiváló dolgozók nyilvántartásáról szólva, elmondotta, hogy

a dolgozók elvárják és megkövetelik, hogy eredményeiket ismertessék és ők maguk is megismerjék.

Sajnos, ez legtöbbször elmarad, s így közömbössé válnak még azok is, akik szívügyüknek tekintik a kitűzött célok megvalósítását. Elsődleges feladat legyen'tehát, hogy a gazdasági és társadalmi szervek nyilvánosságr.a hozzák a munkaverseny eredményeit, s azokról a dolgozókról, akik elnyerték a kiváló dolgozó kitünteAnkét az újítómozgalom 10. évfordulóján

tést, nyilvántartást vezessenek.

A következőkben arról beszélt, miként terjesszék fel a legjobb munkásokat a kiváló dolgozó kitüntetésre.

Ismertette az újítási rendelet főbb célkitűzéseit, a szerződéses rendszer bevezetését. Elmondotta, hogy az új rendelet az újítómozgalom és a feltalálói tevékenység számára alapvetően kedvezőbb lehetőséget biztosít, mint a korábban kiadott eddigi rendelet.

Szólt a kis újítások fontosságáról is, melyek hozzájárultak a gazdaságosabb termelés megvalósításához, s arról, hogy helyi iparban évenként 9 millió forint megtakarítást jelent az újítások hasznosítása.

Az újítási mozgalomról szólva, ismertette, hogy a múlt év óta visszaesett az újítómozgalom, s a kezdeti előrehaladás csak az utóbbi időben tapasztalható. Hibaként rótta fel, hogy sok vállalatnál nincsenek meg a szükséges nyomtatványok, nem' jelentik be az újításokat, igen lassú az újítások körüli intézkedés, elhúzódik az újítások kivitelezése és bevezetése. Azoknál a vállalatoknál is, ahol némi eredmény tapasztalható, sehol nem kötnek szerződést az újítóval, pedig ez elsődleges feladat lenne. A hatvani téglagyárnál húzódoznak az újszerű megoldásoktól,

a műszaki vezetés és az üzemi bizottság nem foglalkozik megfelelően az újító mozgalommal, s ezek a helytelen nézetek azért kaphattak lábra.

Összefoglalójában Kiss elvtárs felsorolta azokat a feladatokat, melyek az újító-, a kiváló dolgozó-mozgalomban a vállalatok vezetőire, munkásaira várnak, majd sok sikert kívánt a további munkához.

A beszámolót követő vitában Pócs Elemér téglagyári dolgozó arról beszélt, hogy van ugyan újításuk, de nem értékelik, s nem tudják kiválasztani, — mivel munkaverseny sincs megfelelő —, hogy kit javasoljanak kiváló dolgozó kitüntetésre.

A vitában felszólalt Sepré- nyi Sándor, a HVDSZ főtitkára és a szakszervezet felelősségéről beszélt, arról, hogy mennyire fontos most az újító mozgalom fellendítése, mikor a helyi ipari vállalataink elavult technikával dolgoznak. „Az újító mozgalmat, a munkaversenyt fel kell használnunk előrehaladásunk érdekében” — mondotta.

Bóta János, a Bánya- és Cementipari Vállalat küldötte arról beszélt, hogy a munkaverseny eredményeként csökkent az igazolatlan hiányzás, s a dolgozók követelik a verseny rendszeres értékelését, melyet eddig még nem valósítottak meg.

A tapasztalatcserék megszervezését sürgette őszi Vencel, a szilvásváradi mészmű küldötte, majd a munkaverseny és az újító-mozgalom jelentőségét méltatta Mucsi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője és arról szólt, hogy minden gazdasági vezetőnek ismerni kell a rendeleteket, hiszen enélkül lehetetlen helyesen vezetni. Felhívta a gazdasági vezetők figyelmét arra is, hogy ne csak tanulmányozzák a rendeleteket, de dolgozzák ki a rendeletből fakadó tennivalókat.

Az alapos ellenőrzés fontosságát ismertette, s elítélte a kiváló dolgozó mozgalomnál tapasztalható közömbösséget, restséget,

A hozzászólók megemlékeztek még az újító-mozgalom tízéves évfordulójáról, tisztázták a legfontosabb kérdéseket, többek közt azt, hogy mi lelegyen a munkaverseny célja, kiket javasoljanak kiváló dolgozó-címre, s miként valósítsák meg a verseny-nyilvánosságát.

Az ankét a koradélutáni órákban ért véget.

Sírni kell a meghatottságtól

A nagylelkűség, úgy látszik, nem ismer határokat. Legutóbb egy angliai bálon be jelentették, hogy jótékonysági célra elárverezik egy önkéntes strip-tease vállalkozó különböző ruhadarabjait.

Az önfeláldozó ifjú hölgy bundáját 15 fontsterlingért, kabátját 6-ért, kesztyűjét 3- ért, cipőjét ugyancsak 3-ért, stb. árverezték el. Amikor lányon már csak egy aprócska bikini fürdőruha volt, az árverező felkiáltott: „Soha asszony még ilyen nemes célért nem vetkőzött le. Be- nice hajlandó teljesen levetkőzni azért, hogy a szegények jó néhány falathoz jussanak”.

A világ legapróbb fürdőruhája 20 fontsterlingért kelt el.

. flűTCft-. .L.

... hogy az adácsi Előre Termelőszövetkezet istállóját feledékeny emberek építették. Lassan befejezik az istálló építését, azonban a tsz- tagoknak nem sok öröme telik az új beruházásban, mert még készen sincs jóformán az épület és máris repedezik. Az történt, hogy a mesterek „kifelejtették” a főtartó betongerendákból a vasat, noha a munkadíjat és a betonvasak árát felvették. Még szerencse hogy a mulasztásra nem akkor jöttek rá, amikor már felrakták a terményt is a padlásra. Véleményünk szerint az illetékes hatóságoknak mielőbb meg kellene indítani az ügyben a vizsgálatot és kötelezni a „feledékeny” mestereket, hogy bontsák le és építsék újjá a főpil- lért. A munkabért már úgyis felvették rá.

FALUSI HÍRADÓ

Községi tanácsok jelentik s

Felnémetről

A községi tanács végrehajtó bizottsága a legeltetési bizottsággal egyetértésben gazdagyűlésen és tanácsülésen napirendre tűzte a legeltetési bizottság munkájának megvitatását. A község dolgozó parasztjai részéről nagy volt az érdeklődés ez iránt. Megállapították, hogy a legeltetési bizottság jól végzi munkáját, s a gazdák maguk is jelentős társadalmi munkával segítik a legelőjavításokat. Ebben az évben 36 mázsa műtrágyát szórtak ki a legelőre, a jószágtartó gazdák pedig 270 munkanapot töltöttek el a legelő karbantartásával, javításával, gyomtalanításával.

A legeltetési bizottság tervbe vette, hogy kísérletképpen 5 holdon kipróbálják a vegyszeres gyomirtást. A jószágtartó gazdák kivették részüket a legelő kaszálásából is, társadalmi munkával 13 hold rétről takarították be a szénát.

Egerbaktáról

A községben igen nagy gondot okozott eddig, hogy nem volt megfelelő állatorvosi rendelő, így a községbe érkező állatorvos kénytelen volt a szabad ég alatt vizsgálni a jó' szágokat.

Az idén megoldják ezt a problémát is. A községfejlesz- tési alapból 3500 forintot fordítanak egy állatorvosi rendelő építésére. A lakosok kb 5000 forint értékű társadalmi

munkával járulnak ehhez. így rövidesen elérik, hogy nem a szabad ég alatt kell lefolytatni az állatorvosi vizsgálatokat.

Rózsaszentmártonból

A községben az idén a községfejlesztési alap nagy részét egy törpevízmű építésére használják fel. A községfejlesztési alapból 90 ezer forintot költenek erre. Igen sok a vállalt társadalmi munka értéke iá — mintegy 40 ezer forint. A társadalmi munkát részben a földmunkáknál, — részben a fuvarozásnál végzik. A tervek szerint a törpevízmű vezeték-hálózatát egészen az iskoláig építik ki, hogy a gyerekek számára biztosítsák az egészséges, jó ivóvizet. A tervek szerint novem- ben elejére készül el a vízmű,

Kápolnáról

A községben az idén igénybe veszik a községfejlesztés alapra kérhető állami hitelt hogy megvásárolják a kultúr- ház építésére szükséges anyagokat. A téglát és a sóder már meg is vették, s az épí tőanyag fuvarozását társadat mi munkában vállalták a dől gozók. A 25X8 méteres kul túrteremből, öltözőből, és ol vasószobából álló kultúrhá építésére mintegy 350 eze forintot fordítanak — háror évi községfejlesztési kivetés — s mintegy 45 ezer forir értékű lesz a társadalmi mur.

ka.

SZÁLÁT ISTVÁN:

villogó szemekkel sziszegi

feléjük.

— A koncra jöttetek, hí ott van, vigyétek! De h( voltatok akkor, amikor ta: tani kellett az apátokat? Nini igazság az égben se! —Kiá tóttá dühösen és kirohant < irodából.

ETTŐL A NAPTÓL kezd'

halálos ellenség lett a háro Nagy testvér minden nemze sége.

— Ezért tartottuk, ezé mostam rá, ápoltam, mint s ját apámat — zokogta Ma git és kezeit tördelte. Ráki töttünk minden fillérünket most, most kisemmizett, ki dusbotra juttatott, szégyenb hagyott a falu előtt. A vél a vén... — Hallgass! — ordíti rá Andris, akiben pezsge forrt a gyűlölet és testvér szidta kegyetlenül. — Titc ban rászedték a gazembert — vélekedett az asszony, i tán, mint akinek hirtelen es; be jut valami, így szólt, kis csendesedve:

— Hát nem tudod, nem e lékszel, milyen összevis; beszélt már szegény az ut só napokban! Nenr volt es: nél, megzavarodott, könn volt rászedni.

— Az lehet — kapott a sz Andris. — Látod, az meg hét, egészen biztos, hogy n volt észnél, megbolondult öreg. Be kellett volna vil a bolondok házába! — mom dühösen Margit és arcát ! kezébe temetve, újra kit belőle a zokogás. Siratta négy hold földet...

AZ ÖREG Nagy András csendesen pipázgatott a diófa alatt. Úgy ült ott hanyattdűlve, a megkopott fonott széken, minha örök emléknek hagyta volna hátra az idő. Bizony, elmúlt már hat esztendeje, hogy itt üldögél nyaranta a vén diófa árnyékában. Reggel kijön, aztán pipázgat, bóbiskol egész nap. Ki tudja, mire gondol, hol keresgél nyolcvan év millió emléke között? A vele egykorúak már mind elmentek, csak őt felejtette itt valahogy a „kaszás”. Keveset beszél, nemigen szól. csak ha kérdezik. Magának él az öreg, befelé néz és nem ér- i a fiatalok dolgát. — Hej, másképpen volt az én időmben — szokta mondani, ha valami szóba kerül.

Nagy Andrást idősebbik fia, az Andris. tartotta, Margit, a menye meg istápolta. Másik két fia, a Pista, meg a Lajos, bizony nem sokat törődtek az öreggel. Nagynéha meglátogatták, vagy egyik-másik unokával küldtek neki egy kis ezt-azt, kóstolni valót. A portát, meg a hat földet is And- risék használták, s titokban már jussot is tartottak rá. A menyecske példálózgatott az öreg előtt, hogy a többi fiú, így, meg úgy, csak Andris tudja, mi a szülő iránti kötelesség.

— Szívesen tesszük, tudom apám se feledkezik majd el rólunk, ha végrendelkezni

akar. — így a menyecske, az öreg meg csak nagyokat hallgatott, s megértőén bólintga- tott.

TELT, MÜLT az idő. Ügy aratás táján egy napon üresen maradt az öreg fonott szék a diófa alatt. Ágynak dőlt Nagy András, nem kellett neki már a pipa sem. Az orvos csak a fejét csóválta, mikor megvizsgálta.

— Készüljenek el a legrosz- szabbra — mondta búcsúzóul a fiának. Kevés ideje van már az öregnek.

Tudta, érezte ezt már Andris bácsi is és el akarta in- ijzni dolgait. Magához kérette a titkárt, végrendelkezni akart. Estefelé meg is érkezett a tanács embere. Betessékelték a szobába, ahol az öreg feküdt, fehér vetett ágyban, kövér párnák között.;; A szobából kimentek a hozzátartozók és csak az írógép egyhangú kopogása hallatszott a bezárt ajtó mögül. A konyhában Andris meg a felesége üldögéltek, benn idős Nagy András diktálta, el-elcsukló hangon végakaratát a törvény képviselője előtt.

— Ha „elmegy” az öreg, két holdat eladunk — suttogta Margit az ura fülébe. — Emeltetni kell a házat, ikerablak kell rá, meg padlózni a szobákat. Margitka maholnap nagy lány, gondolni kell őrá is.

Andris csak bólintott, aztán szájára tett ujjal intett asz- szonynak.

— Pszsz..; meghallják!

— Marad még négy hold akkor is — folytatta a menyecske még halkabban. — Mondta is szegény jő édesapád a múlt héten; — Ne félj, Margit, nem leszek hálátlan! Meg ugyan, mit is adna a másik két fiának, mikor hónapok óta rá se nyitották az ajtót? Hálátlanok! tette hozzá, aztán elhallgatott, mert a szobában már nem kopogott az írógép.

IDŐSEBB Nagy András reszkető kézzel vette kezébe a tollat. Életében utoljára írta alá a nevét. Nehezen indult a toll, akadozott a papíron.

Ettől a naptól kezdve Margit még kedvesebb volt az apósához. Ágya mellett volt minden percben.

— Mi kell, mire van szüksége — kérdezte lépten nyomon. De András bácsinak már nem kellett semmi. Nem beszélt már, csak fejével intett igent, vagy nemet. Üveges tekintettel bámult a semmibe, arca sárga volt, mint a viasz.

Egy hét múlva meghúzták a harangot. Meghalt idős Nagy András, befejezte földi pályafutását. Andrisék gyönyörű temetést csináltak. Vasárnapra halasztották, hogy ott lehessen az egész falu. Pista meg Lajos pénzt kínáltak a költségekre, de Margit nem fogadta el. —

— Nem kell egy fillér se — mondta sértődötten; — Ha eddig mi gondunk volt szegény, legyen mi gondunk a

végtisztesség is. Hamarabb kellett volna apátokra gondolni — tette még hozzá csípősen..;

Ott volt a temetésen az egész falu. Koszorúk, virágok, szép tölgyfa koporsó. Andrisék kitettek magukért. — Jól bántak az öreggel, megérdemelték a hat holdat — súgta oda egy öreg sirató asszony a szomszédjának, a temetés után.

Nyolc napra a halál után idézést kapott a tanácshoz a három testvér. Meg is érkeztek pontosan 10 órára, ahogyan az írás szólt. A tanács titkára elővette, felbontotta a végrendeletet és szószerint felolvasta azt a testvérek előtt. A teremben csend volt. Hallani lehetett az emberek lélegzetvételét.

— Végrendelet, mely szerint idős Nagy András elhúnyt édesapa hagyatékából a családi házat, a hozzátartozó melléképületekkel és kerttel teljes egészében András fia örökli, mivel édesapját betegségében ápoltatta és róla mindenben gondoskodott. A hat hold földet a Csákányos dűlőben, András, Pista és Lajos fiuk egyenlő részben öröklik, mivel az elhúnyt édesapának mindhárman törvényes, kedves gyermekei voltak. Ezt a végrendeletet szellemi erejének, tudatának teljes birtokában, aláírásával szentesítette idős Nagy András.

Andrisban megfagyott a vér. — Oda a hat hold föld, oda az örökség! — Szembefordult testvéreivel, aztán