Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-15 / 147. szám
1958. július IS., kedd NEPÜJSAG 3 Repülőnap Makiáron A Magyar Honvédelmi Sportszövetség egri repülő- klubja, vasárnap, a makiári repülőtéren rendezte meg első repülőnapját. A közönség már a délelőtti órákban gyülekezni kezdett a repülőtéren. A műsor délben kezdődött meg a repülő-modellezők bemutatóival és motorkerékpáros versennyel. A repülőbemutatókra — me lyek végeredményben a nap programját jelentették — délután három órakor került sor. A repülőnapot Kiss János, a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyei elnöke nyitotta meg, rövid beszédben üdvözölte a megjelent közön séget és a repülőket. A gazdag műsor első szá maként egy „Fecske” típusú motoros műrepülést hajtott végre. Vezetője Horváth József kiváló pilóta volt. A közönség elragadtatással figyelte a magasban végrehajtott, merész, s ezzel együtt rendkívül szép műrepülő gyakorlatokat: loopingokat, orsókat, spirálokat. A gép még a levegőben volt, amikor a repülőtéren már vontatásra készítették elő az egyik „Ifjúság” típusú vitorlázó gépet. Az „Ifjúság”-ot egy ,,PO-2” motoros vontatógéphez kötötték, s amikor a még repülő „Fecske” a leszállás előtti utolsó körbe lendült, megkezdték a felszállást. A dübörgő motorú gép mögött könnyedén, kecsesen emelkedett a magasba az „Ifjúság”, amelyben Farkas Lajos és Fenyvesi Olivér — mindketten kiváló vezetők — ültek. A vitorlázó gép megfelelő magasságban lekapcsolt a motorosról, s megkezdte rendkívül szép és gyönyörködtető gyakorlatait. Amíg az „Ifjúság” a levegőben körözött, a földön három újabb „Fecske” típusú motoros műrepülőgép készült fel kötelékrepülésre. , A gépeket beindították, járatták a motorokat, majd egymás után felsorakoztak az induláshoz. Nem .„i sokkal az „Ifjúság” leszállása után a három motoros gép egymást követve emelkedett a magasba. Fent kötelékbe rendeződtek, s megkezdték mutatványaikat. A közönség nem kis izgalommal figyelte az egymást követő, szebbnél szebb, ugyanakkor nehezebbnél-nehe- zebb gyakorlatokat. A gépek több „rácsapást” hajtottak végre, ilyenkor a nézők feje fölött mintegy 15—20 méterre zúgtak el, nem kis izgalmat okozva ezzel annak a két és félezer—háromezer embernek, akik megjelentek az egri klub repülőnapján. Ezután egy „Pilis” típusú vitorlázógép bemutatója következett, majd a repülőtér hangszóróján Baranyi László, a repülőklub elnökhelyettese bejelentette a repülőnap kiemelkedő és a közönség által is nagyon várt műsorszámát: az ejtőernyős ugrást. A felszálló repülőgépből először 600 méterről célbaugrást végeztek. Vígh László, Ruttka A júniusvégi napsugár lágyan cirógatta Prága' tornyait. Előbb az ősi koronázó templom, a Szt. Vitus Székesegyház égbenyúló gótikus tornyainak csipkeszerű kőfaragásain pihent meg, aztán beragyogta a Szt. Péter és Pál templom, a Clementi- num, meg a többi csodálatos szépségű épület kupoláit. Közben bárányfelhők úsztak át az égen. Fény és árnyék kergetőzött a házak tetején, így aztán a jó öreg Nap most sem tudta megszámlálni Prága sok-sok tornyát. Ebben a csodás városban nemcsak a templomokra építettek tornyot, hanem a Károly-híd mindkét végén, a városházán és a középületeken is szebbnél szebb tornyokban gyönyörködhet szemünk. A prágaiak megszokottan jártak az óváros ódon utcáin. Az egyik kanyarban nagyobb kiránduló csoport tűnt fel. Lassan közeledtek, mert majdnem minden épület előtt megálltak. Megcsodálták a XIV—XV. században épült palota homlokzatát, a másik csodálatos bolthajtásait. Az László, Koczka Gyula, Generál Ferenc, Molnár Ferenc, Erős István, Koczka József ugrottak ki egymás után a gépből. A közönség lélegzetvisz- szafojtva figyelte a géptől elvált apró pontokat, — az ejtőernyősöket — s az egymás után hatalmas gombaként kinyíló fehér ejtőernyőket. A célbaugrás kitűnően sikerült. Az ejtőernyős célbaugrás után egy „ölyv” típusú motoros repülőgép — egyébként igen nagy sebességű vadászgép — hajtott végre szemkápráztató műrepülő gyakorlatokat. A nagyszámú nézőközönséget valósággal elbűvölték az egymást követő gyakorlatok. A gépben Csanádi Norbert kormánykitüntetett kiváló műrepülő ült. Vezetett orsók, bukó fordulók, túldöntött fordulók, loopingok követték egymást s a gép olykor 50 méter magasan 800 kilométeres sebességgel zúgott el a közönség feje fölött. Az „ölyv” műrepülése után került sor a repülőnap egyik látványos műsorszámára: a ballonvadászatra. Két „Fecske” típusú repülőgép szállt fel és „lőtte szét” a magasba emelkedő piros luftballonokat. A ballonvadászat után újra ejtőernyős ugrás — a repülőnap valóban legizgalmasabb műsorszáma — következett. — Ruttka László, Vígh László, Fülöp Tibor, Mázán Mátyás. Samu Ferenc, Lenkei András, Mihalisz László, Valkó Gyula és az országszerte ismert miskolci nevelésű Pajtás nevű ejtőernyős farkaskutya 1500 méter magasból hajtotta végre az ugrást úgy, hogy a gép elhagyása után 20 másodpercig szabadon estek. Az egri ejtőernyősök körvezetője, Ruttka László pedig, ezer méteres szabadesés után, a földtől 500 méternyire nyitotta ki ernyőjét. Az ugrásokat nagy izgalommal kísérte végig a nézősereg, de a kellemes szorongást eloszlatták az egymás után kinyíló tarka és fehér ejtőernyők, s még derült is a közönség, amikor egyik-másik ejtőernyős — nem a saját hibájából, hanem jobbára a széljárásnak köszönhetően — a közeli patakba esett. Szerencsésen ért földet a Pajtás kutya is. Az 1500 méteres ejtőernyős zuhanóugrással ért véget az MHS egri repülőklubjának makiári repülőnapja. Ne tűnjön ünneprontásnak, de a repülőnap rendezésével kapcsolatban volna azért néhány megjegyzésünk. Az egyik: a műsor, a hirdetett időponttól eltérően, később kezdődött meg, s ez a tény tétlen várakozásra kényszerítette az ösz- szegyűlt nagyszámú nézősereget. Igen sokan várták a meghirdetett utasrepültetést is, — amelyre azonban a csörlő hibája miatt nem kerülhetett sor. Következő megjegyzésünk a Vendéglátóipari Vállalatot marasztalja el. A vállalat illetékesei nem gondoskodtak arról, hogy egy végeredményben egésznapos műsor részvevőinek büfét biztosítsanak, ahol szendvicset, virslit, vagy egyéb ennivalót lehetett volna vásárolni. Csupán egy sörkimérő sátor volt, abban is napsütötte hordókból árulták a meleg és vastag^ habot adó sört. Büfére, a sör hűtésére bizony gondolhattak volna, ha másképp nem, a helybeli földművesszövetkezeti vendéglő mozgósításával. Mindezeket leszámítva, a repülőnap igen jól sikerült, az egri repülők és ejtőernyősök jó felkészültségről, nagy tudásról és szorgalomról tettek tanúbizonyságot, gazdag és szép élményt nyújtottak a repülőnapon megjelent nagyszámú közönségnek. l-r) Kezdődik a verseny, augusztus 20. tiszteletére A Bélapátfalvi Cementgyár üzemi tanácsa, szakszervezete és vállalatvezetősége a műhelyek dolgozóival együtt a napokban kezdte meg az augusztus 20-a tiszteletére indított munkaverseny feltételeinek kidolgozását. A közös munka eredményeként még a héten kidolgozásra kerül a verseny minden feltétele és a cementgyáriak remélik, hogy ezzel a versennyel újabb, eredményekben gazdag időszak zárul le az augusztus 20-i versennyel. Hz országos újítói ankét küldötte: Kiss Jenő elvíárs A harmadik megyei újító és kiváló dolgozó ankéton megválasztották az országos újítói ankét küldöttét, Kiss Jenő elvtársat, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagját, az egri Finom- mechanikai Vállalat dolgozóját. Az ankét részvevői kérték, hogy tolmácsolja az országos ankéton a megye helyiipari dolgozóinak az újítómozgalommal kapcsolatos kéréseit és javaslatait. Csak as embereken múlik Az utóbbi időben nagy gondot fordítanak Hatvanban a város tisztántartására. A város különböző helyein negyven szemétgyűjtő ládát szerelnek fel, s most már az emberek fegyelmezettségén múlik, hogy tiszta legyen városuk. A szorgos munka eredménye Jó jövedelmet hozott az idén a felnémeti Petőfi Tsz konyhakertészete. A kertészetből 80 ezer forintra számítottak, s ezzel szemben a termést figyelembe véve 160 ezer forint lesz a bevétel. Jó termést várnak az idén cukorrépából is, a tavalyi 265 mázsával szemben elérik a 300 mázsát. Szorgalmasan végzik a kertészetben is a soronlevő munkákat, már hatszor permetezték meg a fákat a különböző kártevők ellen. A szorgos munka eredménye, hogy az idén hat-hét vagonnal több gyümölcsre számítanak. 800 aktív véradó a két egri kórház szolgálatában _ Látogatás as egri véradóállomáson — Olvastuk és nem tettszett A Népújság július 9-i számában megjelent egy bírálat termelőszövetkezetünkről. Szó- szerint idézem belőle a következőke: „A tagság nem gondolt eléggé ezen a nyáron a közös állatállomány takarmányának biztosítására. A vezetőség igen helytelenül engedett a tagság követelésének és kiosztotta a tagok között a széna egy részét, s a közös állatállomány majdnem takarmány nélkül maradt.” A bírálat általában akkor jó, akkor hatásos, ha az építő és ha nem rossz szándékú. Mindenesetre, körültekintőnek és hozzáértőnek kell lennie. Éppen ezért a fent idézett sorok szerzője messziről lövöldözik és nem ismeri a másfél évvel ezelőtt megalakult tsz-ek nehéz küzdelmeit. Ha ismerné, megírta volna: hogy az ellenforradalom után alakultunk és van 42 szarvas- marhánk, 8 lovunk, 45 sertésünk. Megírhatta volna azt is: ebben az évben elég kevés pénzt osztottunk ki, de ennek ellenére a volt cselédek, a summásokból lett tsz-tagok türelmesek, megértőek, mert tudják, hogy biztos jövő felé haladunk utunkon. Az említett állatállomány részére eddig 400 mázsa lucerna, vöröshere és széna van kazalba rakva és a háztájinak is jutott négy kiló egy-egy munkaegység után. A megjegyzéshez nem úgy válaszolok: itt nálunk minden rendben van és nincsenek akadályaink. Csak azt szeretnénk, ha a megjegyzés szerzője segítene nekünk ahelyett, hogy messziről nézi az eseményeket. Végül még any- nyit, hogy ezzel semmiesetre sem segíti elő tsz-ünk fejlődését. Sz. Kovács János, tsz-elnök. ★ A szerkesztőség megjegyzése: A szóvátett és sérelmezett információt szerkesztőségünk a megyei tanács mezőgazdasági osztályától kapta. Az egri I. számú kórház földszinti meílékszárnyában dolgozik csendben a Véradóállomás. Nem nagy intézmény, mindössze négyen dolgoznak itt. A munka azonban, amit itt végeznek, fontos és igen sokszor életeket ment. Az állomás vezetőorvosával, dr. Török Endrével beszélgetünk a véradás és a vérátömlesztés múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Kezembe nyom egy népszerű kiadású ismeretterjesztő füzetet. A szerző elmondja a vérátömlesztésről, hogy már a 17. században kísérleteztek vérátömlesztéssel állatból emberbe: az eredmények nem mindig igazolták az eljárást, mert a vércsoportkülönbségek miatt olykor-olykor balul ütött ki a próbálkozás. A vérátömlesztés (trans- fusio) a 20. században, a huszas években indul nagy fejlődésnek szerte világon. Nálunk 1949-ben szervezték meg lényegében az Országos Vérellátó Szolgálatot és azóta ez a mozgalom, a véradás és véradók segítsége sokat jelent a kórházi gyógyítás számára. Az egri Véradóállomás önkénteseiből toborozta véradóit, a városból és a városkörüli falvakból, mintegy harminc kilométeres körzetben. 1700 véradót tartanak nyilván, ezek közül 800 aktív véradó, akikre biztosan lehet számítani. A véradók nagyobbik része nő. A prágai menyasszony csókja egyik férfi szorgalmasan fényképezte az erkélyrácsok kovácsoltvas levéldíszeit, amott egy asszony — bizonyára művész — fürge ujjakkal rajzolta jegyzettömbjébe az ablakok faragott kőrózsáit. — Nagyon érdekes, elragadó — hangzik a dicsérő elismerés franciául. E messziföldről érkezett népes kirándulócsoport valószínűleg látott már útja során egy pár szép várost. Aki élt, vagy legalábbis járt Párizsban, azt nem egykönnyen ejti ámulatba akármilyen város. A francia csoport közé keveredtem és velük együtt csodáltam mindazt, amit az építés művészei és a szorgos kőfaragók évszázadok során megálmodtak és költői ihlettel, kitartó, szorgalmas munkával kőbe formáltak. Minden korszak megörökítette itt a maga sajátos hangulatát. Szinte elképzelhetetlen, hogy a szürke, rideg kőből, hogyan lehet ennyi szépet, ennyi költői érzést kicsikarni, száz és száz módon kifejezni. A tereken, az utcákon minden egyes épület, szobor egy- egy műemlék. Különböző építészeti stílusok keverednek és valami egészen különös, egyéni varázsú harmóniában teljesednek ki. Árnyék és félhomály honol a szűk, kis utcákban, de ez nem rejti el, hanem még sejtelmesebbé teszi a freskókkal díszített homlokfalakat, a különös, csúcsos tetőszerkezetet, szobrokat, egy-egy híres család régi címerét, vagy ma már alig ismert mesterség hajdani céh-jelvényét. Ha egy pillanatra lehunyjuk szemünket, a régmúlt századok elevenednek fel. Óvárosi-tér! Itt gyülekezett valaha a forradalmi szegény nép, amott emelkedett a vesztőhely. Mennyi gyilkosság történt a sötét kis sikátorokban, de milyen sok szerelmes pár an- dalgott a romantikus, kis utcákon. A látomások borzalmába beleremegünk, aztán szemünk egy kecses szoborra téved, mely imádságos lelkek kegyes jámborságáról mesél. Melyik hát az igazi wrcod, ódon Prága?! Gyerünk, gyerünk gyorsan az „Orlojhoz”. mindjárt 12, — sürgeti csoportját a francia tolmács. Kicsiny és szabálytalan, de festői szépségű téren áll a XIV. században épült városháza. Főbejárata és zömök tornya önmagában is érdekes, de igazán híressé a művészi szerkezetű óramű teszi. Nem is tizenkét óra- ütést, de harangjáték formájában egész koncertet hallottunk. Nem karmester vezényelt ám, hanem egy csontvázfigura, az elmúlásra emlékeztető halál cibálta a kis harang kötelét. Majd kinyílt a gazdagon díszített ablak és szárnyaló dallamú zene hangjaira az apostolok jelentek meg és megbocsátó gyöngédséggel néztek le a torony előtt összegyűlt sokadalomra. Az óramű a halálra figyelmeztet, az 500 éves épület az emberi szellem és alkotás maradandóságáról regél és miközben ezen tűnődtem, esküvőről jövő pár tűnt fel az A jelenlegi szükséglet kielégítésére a véradók általában há- romhavonként kerülnek sorra. Az állomás szervező munkájának az a célja, hogy minél több ú.i véradót toborozzon: el akarja érni, hogy egy-egy véradóra csak félévenként kerüljön sor. Hogyan történik a véradás? — Ma — válaszol a kérdésre Horváth Gézáné asszistens- nő — negyven véradót hívtunk be. Többek között például Szántó Lajost is, a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár dolgozóját. Felvettük személyi adatait, elküldtük mindnyájukat belgyógyászati, röntgen és laboratóriumi vizsgálatra. Ha minden vizsgálati eredmény negatív, akkor kerül csak sor a vérvételre, amely egyszerű és gyors eljárás. Aki először ad vért, attól csak 250 cm’ vért veszünk, a többiektől 300 —300 cm’-t. Az adott vért az elektromos hűtőszekrénybe tesszük, ott tároljuk 4—5 napig. Addig nem adjuk ki a vért, amíg azt meg nem vizsgáljuk. Ha a vizsgálat eredménye kielégítő (a vizsgálat rendszerint 48 órán belül történik), akkor adjuk át a vett vért a kórház igénylő osztályainak. A véradó vérvétel alkalmával bőséges uzsonnát kap, 3 deci bikavérrel együtt. Nem lényegtelen az sem, hogy véradók kalóriapénzt is kapnak. ajtóban. Rövid az élet, a művészi alkotás túléli mesterét, de bízzunk az emberiség jövőjében, hirdette az új házaspár boldog mosolya. A franciák között volt egy hatalmas termetű néger férfi is. Még mielőtt a menyasz- szony kilépett volna a városház kapuján, hirtelen előtte termett és széles taglejtéssel, de igen természetes kedélyességgel gratulált az ifjú párnak. A babonás közhit szerint a kéményseprő nálunk is szerencsét jelent. Hogy az a csinos prágai menyasszony mit gondolt, azt nem tudom. Hirtelen a néger nyakába kapaszkodott és egészséges csókot cuppan- tott fekete képére. A mi emberünk is feltalálta magát, mert mielőtt a vőlegény felocsúdott volna, jobbról—balról megcsókolta a piruló menyasszonyt. Közben fényképezőgépek és filmfelvevők kattogtak. A francia vendégek és a hazai járókelők harsány éljennel köszöntötték a fiatal párt. Aztán gépkocsijuk hirtelen eltűnt a zegzugos kis utca kanyarjában... Dr. FAZEKAS LÁSZLÓ. — Az egri véradóállomas 1953. óta működik. Feladata az, hogy a két egri kórházat, illetve annak betegeit ellássa vérrel. Az állomás eddigi működési ideje alatt sok életet mentett meg, sok felgyógyulást tett lehetővé. A két kórház igényeit ki tudják elégíteni. Leggyakrabban a gyermekosztályon, baleseti sérülteknél, a sebészeten és a belgyógyászaton merülnek fel igények az állomással szemben. Nyáron, a fertőzés nagyobb veszélye idején a gyermek- gyógyászatban különösen jelentős szerepe van a véradásnak, mert a járványos megbetegedések, fertőzések eseteiben a vérátömlesztés kitűnő eredményeket hoz. Dr. Török Endre adatokkal is alátámasztja állításait. Találomra belelapoz a működési naplóba, ahol a véradást és a beteg gyógyulásának statisztikai tömörségivel fogalmazott adatait feljegyzik. A nagy átlag kap 300 cm3 vért a saját vércsoportja szerint és biztosan gyógyul. Vannak olyan esetek is, amikor az egy liternél több vérmennyiség sem tud eredményt elérni, mert a baleset, vagy a betegség körülményei a gyógyulást kizárják. Van olyan eset is, amikor a „súlyos eset” gyors és megfelelő mennyiségű vérátömlesztés után felépül. Ilyen például Veeter Istvánná is. Epe-műtét után utóvérzés lépett fel nála. Egy liternél több vért kapott idejében. A vérátömlesztés megtette a kívánt hatást és a kórházat gyógyultan hagyta el. Balesetnél rendszeres a vérátömlesztés a nagyfokú vér- veszteség miatt. Még egyszer visszafordul beszélgetésünk a véradókra, akiket az állomáson donoroknak hívnak. Ismételten kijelentik az állomás dolgozói, hogy nemes feladat a véradás. Tisztelettel megbecsülik, különösen azt a 100 főnyi véradógárdát, amely mindig, az első hívásra, készségesen jelentkezik. Az önfeláldozásnak ilyen hétköznapi, egyszerű hősei is vannak és az ilyen szürke hősökből nő a társadalom élete szebbé és boldogabbá. Ennek az írásnak az egyszerű ismertetésén túl az is célja, hogy a nemes feladatra buzdítsa azokat, akik úgy érzik, hogy testi adottságaik szerint a véradásra alkalmasak. Bizonyára jóleső érzés tölti el az embert, ha arra gondol, hogy a ma adott vérével napok múlva szenvedő embertársán segít: a gyógyításnak ez a közvetett formája is nemes feladat és tiszteletre méltó. (f. a.)
