Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-13 / 146. szám

1958. július 13., vasárnap NÉPCJSAG 7 Japán hösmundások A só és a terhesség Hogy mennyivel tartozol szüléidének, azt csak akkor tudod meg, ha neked is lesz gyereked. A tehetséges ember a hullá­mokat is legyőzi. A kéz, amely a bölcsőt moz­gatja, a világot mozgatja. Minden as alkalomtól függ „Ha vannak alkalomszülte bűnözök" — mondta egy al­kalommal a nemrég elhunyt André Delacour, francia köl­tő — „így bizonyára vannak alkalom hiányában, becsüle­tes emberek is”. Hatásos szónoklat Egyik jóbarátjának lakodal­mán Max Reinhardnak, a híres osztrák rendezőnek jutott a hálátlan feladat, hogy az első üdvözlő beszédet tartsa. Szó­lásra emelkedett, — kezében hosszú jegyzék. „Hölgyeim és uraim — mondta — az első szó­noknak köztudomás szerint arra kell törekednie, hogy si­vár és unalmas beszéde éles ellentétben legyen az utána következő szónoklatokkal.” Az utána következő szóno­kok kaján vigyorral hallgat­ták. „Én most átnézem a szó­nokok jegyzékét — folytatta Reinhardt — és be kell valla­nom, az az érzésem, nem tudok megbirkózni ezzel a feladat­tal...” — A szónokok arcáról hirtelen lehervadt a mosoly, a többi vendég pedig harsány nevetésben tört ki. Ezer csiga megszökött Milánó közelében egyik va­sútállomáson megszökött ezer csiga, amelyet tehervonaton Svájcba akartak szállítani. A csigák kimásztak ládáik szel­lőztető lyukain, majd a va­gonajtók résein át megindul­tak a szabadba. A vasutasok csak a szökevények felét tud­ták elfogni. Egyre ritkább a szőke ha! A tudósok szerint belátható időn belül nem lesz majd egyetlen eredeti szőkehajú nő. A századforduló idején száz angol nő közül hatvan volt szőke, ma már csak huszonöt. Dr. Robinson angol orvosnő kétezer személyen végzett kí­sérlet alapján megállapította, hogy az eddigi felfogástól el­térően a nagy sófogyasztás kedvezően befolyásolja a ter­hes anya és a születendő gyer­mek egészségét. Ritkábban lép fel a rettegett terhességi toxi­cosis, s amennyiben már fellé­pett, sok só fogyasztásával elő­nyösen kezelhető. Az orvosnő állítását azonban sok szakem­ber nem ismeri el magáénak. I t flz akkurátus múzeumőrí Torzonborz Brúnó Mai rejtvényünkben Juhász Gyulának a vidéki magyar szí­nészekről írt verséből idézünk a vízszintes 1. és függőleges 1. sz. alatt. Vízszintes: 12. Terjedési sebes­sége 331 m/mp. 13. Lök. 14. Eg­montban van. 15. Állami vállalat. 17. Állóvíz. 18. Költő. 19. Y. E. 20. A senki ellentéte. 23. MAÜ. 24. : Kevert had. 26. Divatos, csinos. 28. Hangtalanul húz. 29. Rám, táv­irati stílusban. 31. Régi űrmérték. 32. Vissza: vízlelőhely. 34. Hűsítő * ital, a fordítottja. 36. Csapategy- (ség. 37. TAFÖ. 39. Mátyás király ) egyik olasz tudósa. 41. Tibeti szer- j zetesek. 42. Ez hizlal. 43. Két r óceánt köt össze. 44. Egyforma í mássalhangzók. 45. Rendet csinál. ' 46. Kimondott mássalhangzó. 48. 4 Piros kátrányfestéket. 50. Szét- | íoszló. 51. Számnév. 53. Főnjellegű l--------------------------------------------­d | A spárga és ] Két német falu, a Karlsruhe | közelében elterülő Friedrich- istal és Linkenheim körülbelül l [ egymillió márka kártérítést [fizet majd, mert spárgáját \szembeállította az atomerővel. ! Még a múlt évben fel kellett 'volna építeni azon a környé­kben egy atomreaktort. A két !község azonban szembeszegült ' ezzel a tervvel. A reaktor |tönkretesz bennünket — mon- Idották Friedrichstal és Lin- | kenheim lakosai. Spárgater- \mesztésből élünk, hírünk van Ott élt Borz apó a domboldal erdejében, j kényelmes földalatti palotájában. Mogorva i természete miatt nem nagyon kedvelték az ? erdő lakói, de a ravaszdi Róka Rudit nem 5 zavarta a morcosság. Ismert mosolyával for- i dúlt a sütkérező Borz apóhoz: ? — Ugye kedves Brúnó bátyám, unalmas ) így az élet? Örülnél neki, ha velem megoszt- | hatnád meleg fészkedet? ( — Bru-uno, Bru-uno! — csak ennyit • dünnyögött az öreg, amiből más ugyan mit- i sem értett volna, de Róka Rudi beleegyezés­ig nek vélte. Be is költözött hát az emeleti lak- ; osztályba és ott élt nagy kényelemben. Nap- Az egyik francia múzeum r paljai nagy részét ő is alvással töltötte, akár- igazgatója véletlenül hallotta, ( csak házigazdája, éjszaka pedig együtt indul- amlnt az őr valamelyik látó-} ta/c vadászatra. Együtt indultak, de nem egy gató csoportnak magyarázta: | cél felé. Borz apó csak az erdőben és a közeli az egyik kiállított kőbalta ^ réteken keresgélte a bogarakat, lárvákat, né- négyezer és öt éves. Másnap j ha pedig sárgarépát ropogtatott, amit a közeli az igazgató magához hívatta j kertből ásott ki. Bezzeg Rudi nem érte be az irodába az őrt és megkér- j ennyivel! Az ő vadászterülete benn a faluban dezte, hogy honnan tudja ilyen i volt. Zsá.kmányát a békésen alvó baromfiak pontosan a kőbalta keletkező- j közül szerezte. sének idejét. Mire az öreg ár- j így éltek egymás mellett egész nyáron tatlanul így felelt: „Amikoriát. Nem sokat törődtek egymással, csak Borz a kőbaltát kaptuk, igazgató úr, ? apó mormogott néha dühösen, ha Róka Rudi maga mondta, hogy négyezer i túl nagy rendetlenséget csinált. Mert ő na- éves, Annak pontosan öt éve!"z gyón kényes ám a rendre, tisztaságra! Dehát szél. 55. Vasút. 56. Görög isten. 5Í Felbujtó. 60. A szoros abc elejt Függőleges: 2. Indiai város. T zenhatszor több mecsete vai mint Egernek. 3. Goa keverve. ■ Kettős mássalhangzó, fordítva, i Ételízesítő. 7. Bor, sör, tréfása: 8. Indulatszó. 9. Értelem. 10. E: zékszerv. 11. Erdélyt város. 16. Vo régen. 17. Visszafele: firkál. 21. C vei a végén, semlegesít. 22. Je ad. 25. Dán királyfi. 27. És nei előttem. 30. Közeli Napszak. 3 Udvari méltóság volt. 35. Várc Angliában és az USA-ban. 38. Ék< család. 40. Fölös A-val a végér Luther ellen írt könyvet... Johan német dominikánus szerzetes, (él h.) 41. Házikó. 43. Haza, franciáu 45. Vissza: magasztos. 47. Idege tagadás a fordítottja. 49. Fohászo 52. Zümmög. 54. Petress közép 57. Előd, visszafele. 59. O. E. az atomerő egész Németországban. Ha t atomreaktort felállítják kö nyékünkön, többé senki se' vásárol tőlünk spárgát, me félni fog, hogy a spárga rádii aktív. Végül a karlsruhei bírást döntött ebben az ügyben. / ítélet megdöbbentette a k makacs községet. Miután tárgyalásokra meg kellett hí ni a legjobb német atomsza embereket, a két községet bíróság egymillió márka kői ség megtérítésére kötelezte. dent magadról' is... Csak egyet nem tudok, s végered­ményben ez a lényeg. Ki a férjed, szereted-e, hogyan élsz? Erzsi elnevette magát, el­tolta a férfi fejét és felállt. — Sétáljunk egy kicsit... hűvös van ezért ennyi ideig ülni... Szegedi utána indult. Át­ölelte derekát, hogy összeért a csípőjük. — Hogyan élek? Csókolj meg... Hallod? — Hát nem így. Mindenem megvan, s lehet hogy ez a baj. A nőket lehet szeretni, de nem szabad elkényeztetni. Semmiképpen sem. Mindenem megvan — tette hozzá egy pillanatra elgondolkodva — csak az érzések, azok hiá­nyoznak. S Béla, nos, tőle elég távol állnak az érzések. Ha hazamegyek a gyógyszer- tárból, fejemben kánkánt jár a rengeteg gyógyszer neve, pihenni, szórakozni vágyok. Ó is akkor jön haza, ha éppen nem ügyeletes a kórházban. Hazajön, kezet csókol, mint akármelyik barátnőmnek, va­csorázik és belebújik valame­lyik szaklapba ... Múltkor megkérdeztem, te nem olvas­tad még Sagan regényét? ... Hámnézett és egészen indig- nálódva mondta ... Erzsébet nagyon jól tudod, hogy nincs időm irodalmi badarságokkal foglalkozni... Czegedi némán szívta ^ cigarettáját és közben azon tűnődött, hogy most mi­ért nem érez vak vágyat, kí­vánást ezután az asszony iránt. Pedig kívánatos és kul­túrált, emlékei tárgya és hor­dozója és . .. és aranyos, ked­ves asszony. Igen, van benne egy kis fontoskodás is, de ha­tározott, egyéniség, okos intel­ligens nő ... — Min tűnődsz? — állt meg Erzsi, s aztán lehúzta naga mellé á padra a férfit is. Innen látni lehetett, amint néhány pár ott táncolt a te­raszon, látni lehetett a hosz- szú asztalt, amely mellől úgy fogytak az emberek mint ősz­szel a fákról a levelek. A világosság nem ért idáig, csak valami puha, kósza fény buj­kált a fák ágai, levelei között. — Nem tűnődöm, téged nézlek — vágta ki magát egy könnyed, a nők számára min­dig kedves hazugsággal Sze­gedi és rögtön megnyugtatta magát, hogy végereményben nem is hazudott. Valóban a nőt nézte, duzzadt száját, ki­csit horgas, de mégis lágyvo­nalú orrát, s arcát, amelyen viliódzva kúsztak fel a ven­déglő lámpáinak idáig már megfáradt fényei. — Ügy volt, hogy Béla ki­utazik Becsbe, valami orvos­kongresszusra .., Vitt volna engem is... Istenem... Bécs... a Burg... a Burg... a Prater... az Opera... a bécsi könnyedség. De szép lett volna. Aztán maradt, állítólag nem engedték ... Most dúl- fúl, s ide se jött el... Nem is bánom. Nemcsak miattad, de nem szeretem az ilyen he­lyeken a férjeket... olyan ez, mintha valami kiállítás lenne, ahol bemutatná az ember va­gyontárgyait ... — nevette el magát. — Miért nem engedték? — kérdezte vissza inkább udva­riasságból, mint kíváncsiság­ból Szegedi. — Azt nem mondták, csas a felettes szervek közölték vele, hogy egyelőre, sajnos ... Szóval ismered? De én tu­dom ... Tagja volt a forra­dalmi bizottságnak, s azt mondják, hogy ő távolított el néhány kommunistát a kór­házból ... Nevetséges ... Pont ő.., Különben is, ha tette, akkor azok meg is érdemel­ték ... — tette hozzá mély meggyőződéssel. — Honnan tudod ezt ilyen biztosan? — kérdezte vissza a férfi, akaratlanul is inge­rült hangon. — Ismertem a helyzetet és ismerem a férjem, s tudom, hogy azokat, akiket akkor el­zavartak, joggal és okkal za­varták el. Ez az én vélemé­nyem, s biztos te is egyetér- tesz velem... Czegedi hallgatott. A si- mogatóan langyos este, mellette ez a nő, akit diák­korában szeretett, s mert út­jaik érettségi után kettévál­tak, ott hagyott... Nem volt kedve vitatkozni. Féltette hangulatát és saját magát is. Csókolni akart és kiábrándul­ni. — Ugye igazam van? — törte meg a pillanatnyi csen­det az aszony. — Hogy mi... Hogy igazad van-e? Hát ami a férjed dol­gát illeti, nem tudom. De az. igazságon mindenesetre ne vi­tatkozzunk ... Egyáltalán ne vitatkozzunk most. — Miért, félsz velem vitat­kozni ... Pedig éltél haltál a vitáért annak idején — kér­dezte Erzsi a fejét rátette a férfi vállára. — Nem félek sem veled, sem mással vitatkozni... Csak most... érted ... kicsit furcsa volna — mutatott ma­ga köré Szegedi. A közelben rózsák illatoztak, nehéz volt tőlük a levegő. — Jó. A viták manapság óhatatlanul politikai előadást jelentenek és én nem szere­tem a politikai előadásokat, ott elvekről fecsegnek és ál­lásfoglalásról ... Minek az? — Ahol elvekről esik szó, ott aligha van fecsegés... S az élet megköveteli minden­kitől és mindenkor, hogy ál­láspontja legyen, hogy állást foglaljon egyben másban — mondta kicsit skolasztikusán és hidegen Szegedi, hogy Er­zsi felkapta a fejét. Onnan kezdődik az ember, amikor elvei vannak. Elve! — igazí­totta ki magát a férfi és ci­garettára gyújtott. — Rendben van. Ha neked elved van, akkor legyen. Olyan férfias vagy, amikor erről beszélsz, dehogy foszta­lak én meg férfiasságod lát­szatától — ingerkedett az asz- szony. Szegedit egy pillanatra elkapta a méreg. Nem szeret­te, ha gúnyolódnak vele, kü­lönösen nem, ha komoly dol­gokban gúnyolódik vele vala­ki. Esze ágában sem volt po­litikai vitát kezdeni, de vég­eredményben is tudni szeret­te volna, hogy testén, intelli­genciáján kívül, van-e valami ebben a nőben, ami vonzó le­het számára. — A virág nem lehet meg gyökér nélkül... csak a penészvirág. Az embernek az elve a gyökere — fakadt ki akaratlan élességgel, hogy az asszony összerezzent. Én nem voltam kiváncsi, talán óvatosságból és kényelemsze­retetből, talán mert a közös emléket féltem ... mondom én nem voltam kíváncsi a te elvedre, s arra sem, hogy lé­tezik e egyáltalán ilyen a számodra. Mert számomra lé­tezik, s nem azért, mert férfi vagyok, hanem mert becsüle­tes embernek tartom magam... — Most mit akarsz tőlem, miért mondod mindezt? — vált tanácstalanná Erzsi hangja. Hát végeredményben bántottalak én? Alig vártam ezt a találkozást, ezerszer ki­színeztem magamban én is, ál­modtam, mint egy süldőlány, rólad álmodoztam... és most ilyen ... ilyen politikai, igen, politikai butaságokon vitat­kozunk. Hát végeredményben nem mindegy, hogy kinek mi­lyen az elve, s egyáltalán van-e ilyesmije ebben a rövid néhány évben, amit eltöltünk itt a földön Hát nem mindegy, hogy mi ketten milyen elve­ket vallunk? Különben nekem az a véleményem, hogy irtóz­zon a férfi azoktól a nőktől, akiknek elvei vannak ... Azok rettenetesek lehetnek ... Ne­kem egy elvem van: élni, jól és ha lehet, még jobban. Czegedi hallgatott. Mit válaszoljon erre? Mond­ja el az elmúlt tíz év politikai és gazdasági történetét? Hü­lyeség! Amit lehetett, elmon­dott magáról, talán többet is, ezekután, bizony, többet is el­mondott, mint kellett volna. Egy pillanatra akaratlanul is gyűlölet fogta el Erzsivel szemben. Ez volt az a nő, aki után annyit sóvárgott éveken keresztül, s akiről örömmel állapította meg, hogy nem csaltak emékei: az ma is, aki volt. Az: kívülről. Lehet, hogy ma is, álmából felkeltve Is, fújja Vergilius Aeneisét, mert jól bemagolta annakidején, is­meri Balzac minden művét, és biztosan lelkesedik Geral- diért... — ... szereted Geraldit? — kérdezte hirtelen. — Ó, nagyon ... — kapott a kérdésen Erzsi. — Egyike a legkedvencebb költőmnek ... Látod, ő se politizál, csak érez és szenved és szeret... — Neked való, — csúszott ki akaratlanul a férfi száján. — Hát most már azért igazán furcsa vagy — háborodott fel őszintén Erzsi. Érzem, hogy sértegetsz, csak azt nem tu­dom, miért... Kedves, ax nyos fiú voltál tíz évvel t előtt, s most nem vagy az Meg kell állapítanom, ho igazán nem vagy az... Mii vitatkozol velem, s mii akarsz, mert érzem, hogy in akarsz engem változtatni Egyetlen este? — biggyészté el a száját. — Száz este se Olyan nyüzsgő, forrongó ti mészeted lett, hogy... ne nem hiszem, hogy ezt én bírnám ... Nekem nincs k< vem másokkal törődni, s ni szeretem azt se, ha mások rődnek az én dolgommal Miért rontod el ezt az estét' A férfi rágyújtott egy úja cigarettára és lassan kifújtc füstöt. — Na, kedvesem, erre nii szavad? r- nézte Erzsi a fe arcát, válaszra várva. — Mégis csak megváltoz' Vagy talán nem is változt Lehet, hogy ilyen voltál Iái korodban is, csak akkor n nem láttam az arcod mögé De az is lehet, hogy én nyomta meg a szót — én v toztam. — Tudom ... tudom ... 1 nőségi változáson mentél át Ha jól emlékszem, az egye men tanult terminológiára. A teraszon csárdást játs; a zenekar, de két-három radt páron kívül nem tánc senki már. Kifáradt mindet a bankett kicsit erőltetett, : talságot, diákkort visszava zsolni oly hiába akaró han latéban. Szegedi intett: — Menjünk ... szedelődz dik mindenki ... Különben emlékszel a terminológiára. pVzsi felállt és szó nél előre indult a tér felé. A bankett véget ért. nem sok haszna volt a morgásnak. Komolyabb formában meg nem merte figyelmeztetni la­kóját. Akkor azonban már végleg kijött a béke- tűrésből, amikor ősz táján egy este így szólt rá Rudi: — Na, Torzonborz apó, nem jössz velem? Kacsára vadászok ma éjjel! — Vadássz amire akarsz, de ha nekem ide csalod a gazdát, meg a kutyáját, véged lesz! Azzal ki-ki indult a maga útjára. Borz apó mostanában nagyon szorgosan dolgozott. Igyekezett összegyűjteni a télirevalót, hogyha felébred hosszú álmából, legyen mire nézni. Róka Rudi pedig ezalatt leért a faluba. Igen nagy szerencséje volt, Bodri valamerre elkoncsorgott, zavartalanul juthatott be az ólba. Már-már minden sikerült, csak akkor i tört ki a botrány, amikor végre Réce Márit ' sikerült nyakoncsípni. A szuszogó hangra fel- ■ ébredt Kokas apó és olyan ricsajt csapott, i hogy az egész házat felverte. Éppen akkor J ért haza a csavargó Bodri is. Nosza, nyákon- ! csípte Róka Rudit, akit aztán a gazda elinté- ‘ zett a furkósbottal. I Borz apót nem rázta meg a hír, amikor í másnap Veréb Csuritól meghallotta az ese- j tét. Nyugodtan elment... téli álmát aludni. I Halasy László i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents